Tovább folyik a Szentkirályi utca 4. előtti saga: bár villámgyorsan intézkedtek (3 év), nem sikerült maradéktalanul megoldani mindent. Nagyapám ilyenkor mindig azt mondta: Hamar munka ritkán jó! Na meg persze azt, hogy: A sietség az ördögtől vagyon!

Nézzük, mit találunk most!

A Baptista Szeretetszolgálat küldöttei legutóbb azért utaztak Észak-Koreába, hogy ott is meghonosítsák a nemzetközileg elismert mozgásfejlesztő terápiát. Ajánlatuk hallatán, mint olvasom, az illetékesek csodálkoztak. Nálunk nincsenek mozgásukban korlátozottak – mondták.

A mellékelt kép tanúsága szerint felénk is csupa ép, egészséges, éleslátó polgár grasszál a Palotanegyed utcáin, máskülönben az önkormányzat csapata aligha hagyta volna e csőcsonkot a botrányos körülmények között sebtében lebontott hajdani pesti gyermekkórház előtt, a járda közepén.

Amikor 2010-ben az e célra alapított Szentkirályi u. 4. Ingatlanfejlesztő Kft. végre birtokába vehette az egykor műemléki védettséget élvező épületet, hogy fölhúzhasson a helyén egy másfélszáz lakásos bérkaszárnyát, területfoglalási engedélyt kért a járdára is, amit 2010. május 1. és október 30. közötti időre megkapott. Az önkormányzat figyelme arra sajnos már nem terjedt ki, hogy a parkolósávban biztosítson szabad gyalogosforgalmat, így az arra járók kocsik között bukdácsolhattak a szűk, mindössze egy sávos úton, az elgázolás veszélyének téve ki magukat.

A falak fölhúzása közben beütött az ingatlanválság és a cég felhagyott tevékenységével. Azóta karcsú ecetfák nyújtóztak a járda helyén, mígnem a civilek beleuntak képviseletük tunyaságába és a vandorboy.com oldalon követelték e tarthatatlan állapot fölszámolását. További késlekedés esetére még tűntetést is kilátásba helyeztek! Az önkormányzat ettől észbekapott, és a polgármester, Dr. Kocsis Máté levélben tájékoztatta a környékbelieket türelme fogytáról. (Arról sajnos elfelejtett szólni, hogy az általa vezetettek mit tettek három éven keresztül a jogtalan területfoglalás ellen.) Hamar körülállványozták, lebetonozták és aszfalttal burkolták a járdát.

Így.

És ekként tovább?

 via

Nem volt egy könnyű menet, és kellett hozzá egy leheletnyi fenyegetés, de végre visszakaptuk a járdát a Szentkirályi utca 4. szám előtt, sok-sok év után. Hogy is volt?

Szép szöveg, jó terv, kérdés is csak egy maradt ezzel kapcsolatban: miért nem kezdődött az eljárás 2010. október 30-a után RÖGTÖN?!

No de nézzük a helyszínt:

Kerítés helyett kordon van, de azt már megszoktuk. Igaz, még mindig le kell menni az útra, de legalább elindult valami.

Aztán persze felmerül a kérdés megint, hogy mi lesz a többi hellyel, ami szintén elkerített, beszakadt vagy csak öt-tíz éve járhatatlan járdát jelent? 

Vagy mindenhol kilátásba kell helyezni egy-egy tüntetést, petíciót, neadj'isten, vegyük saját kézbe a dolgokat, és polgári engedetlenség keretében oldjuk meg - majd nyújtsuk be a számlát az önkormányzatnak?

Bűnmegelőzésről és a civil lét buktatóiról szubjektíven, a becsapottaknak és csalódottaknak

… és mindazoknak, akik megkerestek a múlt heti „fórum” kapcsán – avagy miért nem érdekli a lakosságot a (polito)bürokrácia és a feltörekvő civilokrácia boldog egymásratalálása.

A minapi fórum  - mely egy késő Kádár-kori KISZ-klub idült idiotizmusát elegyítette egy kora-kilencvenes évekbeli MLM-es termékbemutató bennfennteskedő semmitmondásával – méltán példázza, mi születhet az ilyen testvérnászból.

Feltárhatók-e a kudarc okai, ha csak általánosságban, mintegy személytelenné lúgozva próbáljuk elemezni a koherens folyamatokat.

A másfél éve alapított civil fórumsorozat – melynek múlt év végéig mi (Négyház Egy. alapítóként) is tagjai voltunk – feltalálta és rövid idő alatt tökélyre fejlesztette a lakosságtól mentes vegytiszta érdekképviseletet, melyet csak mi zavartunk meg kezdetben, a „szervezetfejlesztés”  és „rendszerszintű építkezés” iránt javíthatatlanul érzéketlen lakosság bevonásával.

Ezért hálás örömmel olvasom a kiváló szervezetelemző, B.L. dicsérő sorait, - aki, egy bensőséges önképzőköri klubbá fejlesztette a kezdetben populáris-mezítlábas fórumunkat – miszerint e sorok írója „… sokat fejlődött” amióta ő és pallérozott társai egyengetik tétova lépéseit, „… bár együtt dolgozni nehéz vele, és az sem meglepő, ha kiszállna.” (Tűnődhetnék persze azon, hogy mindezt nem én mondhatnám-e inkább, aki öt év óta jónéhány nagylétszámú fórumot szerveztem, s a csapat mostani törzsmagját, épp’ egy ilyen előtt, személyesen kerestem meg úgy másfél éve, s mutattam be őket egymásnak a Napklubban. Az alapítók és csatlakozók nagyobb része azóta kivált vagy inaktivizálódott. Ki is száll itt be, és ki száll ki?)

Műfajproblémák-avagy összevethető-e egy egyetemi fórum egy lakosságival?

Kérdem mindezt, két kudarcba fulladt fórum után, elismerve fiatal, kvalifikált kollégáim kifogásait, hogy „képtelen vagyok rendszerben gondolkodni,” hiába is próbálják magas koncepcióikat „facilitálni” számomra. Az én egyszerű eszemmel ugyanis egy populáris fórum nem a mégoly magasröptű elméleti eszmefuttatások, hanem a nyilvánosság éles fényébe állított, sokszor súlyosan akut, megválaszolatlan kérdésekkel való kíméletlen szembesítés terepe kellene, hogy legyen. És a moderátornak ezt, és nem a narcisztikus ömlengést vagy a szédelgő mellébeszélést kéne megállíthatatlanul „facilitálni”, hanem mindezt sallangmentesen elősegíteni. És ez az, amit a fórumsorozatot kisajátító két személy, egyszerűen képtelen belátni. Ugyanis, magas kvalifikációjuk dacára sem képesek megbirkózni azzal az egyszerű ténnyel, hogy szignifikáns műfajbeli különbségek vannak egy népfórum és egy egyetemi szeminárium között, s bár mindkettőhöz kell a személyiség és a mondandó feltétlen hitele, az egyik (na melyik?) még ellébecol valahogy a lila ködben is.

A tavaly áprilisi főrumot követően – mely sikeres volta dacára már hordozta a „bomlás jegyeit” – itt e blogon már jeleztem a baljós előjeleket, és azt is, hogy – ami mára nyilvánvalóvá vált – a közben hangadóvá vált civil társaim tévutas megoldásai kátyúba viszik a fórumsorozat szekerét.

„Ha Budaházy Gusztáv és Szabó Gábor tartaná a vitaiindítókat, … nem rendszerszintű együttműködésről lenne szó, … hanem, hogy gladiátorként (!) megküzdjenek egymással” – írja B.L., a „szürkék hegedőse” – letorkollva mindenkit, aki ilyesmit mégcsak javasolni is merészelt. (Nem én voltam az.) Hisz’ abból csak baj származhat, mert tán valós, életteli kérdések is felszikráznának, amiket az egyszerű pórnép is – egyetértőleg vagy vitával, de – követhetne, értékelhetne és – ó jaj, - mi lenne akkor a „rendszerszintű építkezéssel,” s annak réseit kitöltő egész estés „moderálással,” vagy – egy civil rendezvényen (!) – főszerepet játszó önkormányzati meghívottakkal, akik egyébként derűs fényképmutogatással és kedélyes nevetgéléssel múlatták köztes idejüket.

Egy rendőrkapitány „civil” intelmei – avagy van-e még lejjebb, a (civil) szervilizmus bugyraiban 

Mert a hiba nem abban van, kedves társaim, hogy velem fölényeskedtek „csomagban megvehető stílusomról,” és hogy vállveregetve „fejlődőképesnek” neveztek. Dehogy. Hanem, hogy az „emberek”, akiknek ügyét, oly rendíthetetlenül vélitek képviselni, szintén azt érzik rólatok, amit én: hogy „könnyebb felettem állani, mint velem egyenrangúnak lenni,” még ha ők nem egészen így fejezik is ki, inkább mutatják … És – sajátos módon – a szakember irányította találkozóról a rendőrkapitány mondta a legtalálóbbat: talán hagyni kéne szabadon reflektálni ad-hoc bárkit, s nem előre beosztani a megszólalás rendjét. Azt, hogy ezt épp egy rendőrtisztnek kelljen megmondania egy civil szervezőnek, mélyen szimptomatikusnak tartom.

Tükör által homályosan – avagy miről szól a példabeszéd, és behelyettesíthető-e az Úr arcmása a népével

A „titok” – mint legtöbbször – most is egyszerű; csak – itt és most – kissé biblikus-patetikus: „ne hivalkodj, ne szólj hamisan, csak szolgáld híven az Urat, zokszó és panasz nélkül, míg arcra nem buksz.” Mármost szó sincs arról, hogy az én léha természetemmel valaha is meg tudnék felelni ily magasságoknak, de – mutatis mutandis – szívesen ajánlanám valamennyiőnknek a tágabb szakmán belül, a gályára készülő prédikátorok jelmondatát.

Mert,

- ha nem csak kinyilatkoztatsz, de megmerülsz munkád eleven közegében,  s valóban szolgálsz, (kit is?) „zokszó és panasz nélkül, … fontolva ítélsz, és nem vársz hálát és nem kérsz vigaszt,” nos, csak akkor „jönnek hozzád a kisdedek” – és még így is csak, ha marha nagy mákod van.

- s ha mégis elcseszed, és a hatalom vagy hivatlan társaid kilóra megveszik gyámolítottjaidat, nos, akkor egyszerre nem vagy senki és semmi, s örülhetsz, ha nem épp karóval kedveskednek neked „híveid”. S ha fáradtan hazatérsz, és nem találsz kutyaszart megrongált postaládádban, még szerencsés napod is volt.

Lehet-e két urat szolgálni, és ölthet-e páncélt egy javíthatatlan humanista?

Bizony, kedves Stradivari, ha szomorúan visszafogott cikked (Büntiben) – minden találata ellenére – nem próbál egyszerre két urat szolgálni, nem írsz le olyasmit, hogy „két szereplő hiányzott a fórumról; a lakosság és a bűnözők.” Istenem, miket beszélsz? Hát ki tudja, ki a lakosság, és kik a bűnözők? Csak nem gondolod, hogy a jónép – ha  eljön is az istenadta – lakos/bűnöző kitűzővel jelenik meg? Vagy a büntetésvégrehajtástól vártál valakiket? (Jelzem, nem rossz ötlet, csak némileg más tészta). Na, ezért nem lehet két urat szolgálni, mert az egyik megbosszul téged. (Lásd még: „sziszegve sem szolgálok” – mit is?)

Ám, azt ne higgyétek, hogy mi nem vagyunk hívei akár a vasszigornak is, amit a hatalom és némely militáns kollégánk annyira preferál. Az okos szigor azonban nem esztelen vagdalkozás. A bűnüldözés nehéztüzérségét, bizony csak törvényességi normák szerint rendezett, saját követelményrendszereddel is adekvát alapstruktúrák minimális megléte esetén vetheted be hatékonyan. S azt is csak akkor, ha a könnyűlovasság szociális-jogi hadoszlopa kellően előkészítette a „harci terepet.” Ugyanúgy – csak mindent fordítva – mint a harcászatban. Dobbal ugyanis nem lehet verebet fogni, tartja a mondás, s a szerves koncepció részét nem képező, puszta erőfitogtatás hatása elszáll, mint kelő nappal az éji köd.

Civil álmok és hiedelmek a bűnözésről, s a ráolvasással történő bűnüldözésről – avagy ki védi meg a hatóságokat?

Az elképesztő (civil) tudatlanság pedig, mely - pl. drogügyben – bűncselekmény gyanúját jelezve, azonnali látványos megoldást vár, és ennek elmaradtán, kész rögtön hamis vádakkal illetni a hatóságokat, - nos, ez meg a bonyolult lakosság-hatóság viszony másik oldala.  A büntető eljárás (érthetően) szövevényes voltáról ugyanis, van némi fogalmam, amikor – nem először – úgy hét éve, az ügyészségen bejelentést tettem a házunkban és környékünkön működő szövevényes drogiparról. Jelentem, fél éven belül kiterjedt nyomozati eljárás után, dílerektől a szorgos bedolgozókig, felszámolták az egész „tisztes ipart,” úgy, hogy hírüket sem hallottuk többé. Persze az ilyesmihez a hatóság és lakosság közti fokozott bizalmon alapuló együttműködése is szükséges, no, meg némi civil kurázsi is, melyhez – bevallom – akkor nemigen tudtam szövetségeseket megnyerni az érintett körből. (Magyarán, senki sem akart – még fedetten sem – tanúskodni.) Így aztán – némi hatósági védelem ígérete fejében – egyedül vágtam bele a kissé kalandosnak ígérkező akcióba. Így történt, hogy az ügyészség köszönőlevelet írt – no, nem nekem, hanem – az akkori polgármesternek, aki válaszában részletesen ecsetelte, hogy miképp is segítette ő az én „áldozatos munkámat.” Ami igaz, igaz: segélykérő leveleinkre ugyan sose válaszolt érdemben, s a személyes találkozóra pedig valamelyik famulusát küldte, akit csak a dolog lényegéről felejtett el tájékoztatni. Sebaj, így ő legalább továbbra is a „fontos közügyeknek” szentelhette drága idejét. (requiescat in pace) Mindezt különben a bűnüldöző hatóságok védelmében (ld: fejezetcím) mondom, akik majd annyit harcolnak a képtelen vádakkal, mint a bűnözőkkel, - bár nem tudom, kérnek-e az én pártfogásomból.

Jogos és alaptalan lakossági félelmek - avagy bűnösek-e a „bűntelenek”?

Többnyire ugyanis, még az alapos okkal bejelentők sem vállalják (még a fedett) tanúságtételt sem, mely pl. a mi ügyünkben példásan gyors eredményt hozott. A potenciális tanú ugyanis, nemcsak a megtorlástól fél, (persze, attól a leginkább) hanem mert rendszerint neki is van épp elég takargatnivalója. Igen, ha nem is közbűntényes, de pl. a rendezetlen lakhatási jogállásukkal, kisebb-nagyobb, többnyire a közszolgáltatással kapcsolatos anomáliáik, de a közhatalommal szembeni ellenérzésük „betyárbecsülete” is visszatartják őket ebben. És itt nem zsigeri ellenállásról van szó, hanem nagyonis valós, racionális félelmekről. Ha rendre azt tapasztalja ugyanis, hogy az évtizedek óta rendezetlen jogviszonyok között élők környezetéhez (bérlakások) kell alkalmazkodnia, s hogy pl. a három éve felszerelt kamerákról a drogdílertől tudja meg, hogy kamu az egész, nos, akkor, kinek higgyen? A hányatott bérlői társadalom pedig, melyet rendre – legutóbb egy éve – ámítanak álságos ígéretekkel, hogyan hihetne bárkinek is?

Van-e bűnbocsánat – avagy „vétkesek közt cinkos, aki néma?”

Az a civil társaság pedig, melynek tagjaként pár hónappal ezelőtt ezeken az oldalakon – az akkori állapotokhoz mérten – mindezt szóvá tettem, minderről lényegében hallgatott. Hallgatott, amikor beszámoltam az önkormányzattal folytatott, több mint féléves együttműködésnek a semmibe szórt eredményeiről, és nem kérte számon - a kormányzó apparátustól és a vele együtt hallgató ellenzéktől egyaránt – a poloskavésztől máig sújtott lakosság kálváriáját. Az önkormányzati gazdasági vezetőkkel folytatott megbeszélésen pedig, megalázó „kompromisszumoknak” vetette alá magát, (pl. titkosított hangfelvétel a megbeszélésről, s az egészről történő érdemi beszámoló mellőzése stb.) s tárgyalópartnerét felülmúló igyekezettel fojtott el minden kölcsönös tisztázásra irányuló igyekezetet. És a „közmegszólalást” ellehetetlenítő folyamat elősegítését sohasem pótolhatja a mégoly színvonalas rendszerelméleti munkásság, és persze a fórumokról szóló, rendre elmulasztott közérdekű bejelentések hiánya is vádlón néz vissza ránk.

Ez lenne hát, az igaztalan vádaskodás, és „a kollégák rugdosása”?

Nézzünk végre szembe magunkkal is. Vessünk számot az egy év óta el nem végzett munkánkkal, adjunk számot az eltékozolt talentumokról, - és ne csak az önkori súlyos apparátusi örökségét tehetetlenül hordozó ólomlábú (és -fejű) bürokráciájával, melynek fején olyan jó ugrálni, persze csak papucsban.

És mert „vétkesek közt cinkos, aki néma”, magam is vállalom a felelősséget a mulasztásokért, főképp, hogy sokáig hagytam magamat is az orromnál fogva vezettetni, mindkét fél részéről. Ennek tanulságaként a Négyház Egyesület a civil fórumsorozatból még tavaly kivált. A január 29-i fórummeghívón tehát, hozzájárulásunk nélkül áll a nevünk a szervezők között.

A „néma cinkos” tehát, nemcsak én vagyok, - vagy hogy a fenébe is van ez.

budahazy.gusztav (kukac)gmail.com

 A bizottsagiirnok által kiemelt kérdésekre,

• adóslista a honlapon
• üres lakások
• civil szervezetekkel való együttműködés
• bérleményellenőrzés tapasztalatai
• büntető lakbérek elengedésének kérdése
• munkáért lakhatás program bevezetése

melyeket a tavalyi utolsó képviselőtestületi ülésen tett fel az LMP-s képviselő, hosszú ideje – némelyikre évek óta – nincs érdemi válasz.

Bérleményellenőrzés – avagy mi számít sikertörténetnek az önkormányzat házatáján?

Itt szeretném elmondani, hogy a válaszra váró kérdésekről, a képviselőtestületi ülést megelőző napon, hosszan tárgyaltunk a képviselő úrral, s a hatból öt kérdés a mi (Napklub, Négyház Egyesület) javaslatunkra került napirendre; persze anélkül, hogy megoldási javaslataink is nyilvánosságot kaptak volna. (A honlapra feltett adóslistával – bármennyire elképesztőnek tartjuk is etikai-jogi vonatkozásait – vállalt témánk miatt, most nem foglalkoznánk).

Az írásos polgármesteri válaszról máig nincs tudomásom, a szóbeliről pedig – mely a milliókba került tavalyi bérlemény ellenőrzést, mely pl. sem a bérlői identifikációról, sem a közműszolgáltatásokkal való visszaélésekről nem tudott konkrét érdemi feltárást közzé tenni, - nos, minderről, mint páratlan sikertörténetről nyilatkozni, (polgármester) maga a kihívóan vállalt tényhamisítás.

Közegészségügy

Poloskainvázió – egy elfeledett ( kihűlt?) kérdés felmelegítése.

Merthogy a kérdések közül – ki tudja miért, de – ez kimaradt. Pedig bejártuk vele a fél Józsefvárost, s miután az ezzel foglalkozó képviselő tehetetlenül széttárta a karját, mentünk a t. ellenzékhez, családsegítőhöz s persze mindenekelőtt a vagyonkezelőhöz, melynek irodavezetője talányosan csak azt kérdezte: „Mit gondol, nálam miért nincs poloska? - Mert Önnél egész máshol van a baj", mondtam hirtelen zavaromban. Ám még ezzel sem tudtam igazából megnyerni az irodavezető urat, pedig nem is őt, hanem egyik beosztottját jelentettem fel, hamis tényállításon alapuló felbujtás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Mondanom se kell, hogy bejelentésemet sose vizsgálták ki, ellenben az irodavezető úr rémhírterjesztéssel vádolt meg engem, önkormányzati gazdasági vezetők és civil aktivisták előtt. Tette mindezt tavaly ősszel, amikor legalább több tucat házban poloskanyomoktól virultak a házfalak, s az anyák vádlón mutogatták nekem összemart gyerekeik testét. Hogy mi van? A kenetes öblögetés nagyralátó tervekről, „konstruktív megoldásokat” sürgető összefogásról, de főképp arról, hogyan bűvészkedjünk el hárommilliárdot, legalább olyan „hatékonyan”, ahogy azt az MNP I-II-ben tettük. Poloskaügyben pl. majd’ két éve nem történik semmi. Név szerint fel tudom sorolni mindkét t. „oldalról”, hogyan vezetik az orruknál fogva a jámbor lakosságot, miközben tobzódnak a sikertörténetekről szóló fantazmagóriák a türelmes papíron. És kimondom álszerénység nélkül: az egyetlen, gyakorlatban is használható, épkézláb tervet mi adtuk be, ez ügyben, s a fertőtlenítést amúgy néhány lakó el is végezte önerőből. Némelyek számlára, melyeket hiába lobogtattam az illetékeseknek, akik egymáshoz küldözgetve járatták velem a bolondját. Kivel is akarnak önök összefogni az MNP 3 során, ha a lakosság egy részét bűnelkövetőnek tartják, más részét pedig önök kriminalizálják, épp azzal, hogy folyvást szédelgő szómágiákkal kábítják őket.

Van-e megoldása az önkormányzatnak a feltett kérdésekre?

Nincs és nem is volt, legalábbis a tanácsit leváltó hajdani, politikailag átstrukturált önkormányzati rendszer óta bizonyosan, melyben a vagyonkezelői szervezet, mint egy elavult zárvány, ittragadt a múltból. Részben látja ezt az önkormányzat képzett, fiatal vezetőrétege is, mégis a szóbanforgó témákról (bérleményellenőrzés, üres lakások, lakbérhátralék, munkáért lakhatás program) beadott dolgozatainkra kötött szerződéseink a semmibe vesztek. Legutóbb az ezzel megbízott képviselő majd’ egy év után ismerte be, hogy nem kíván a kérdéssel foglalkozni, hisz, „a polgármester úr egy nagyszabású programot fog kidolgozni a kérdés megoldására”.

Lakbérhátralék – avagy kit is sújt a büntető lakbér, s fordulhatunk-e ez ügyben a norvég királyhoz.

Legutóbb a közmeghallgatáson tettem fel a kérdést, a büntető lakbérek ellentmondásos, - mert járulék- és adóügyi csapdákat rejtő – tervezetével kapcsolatban. Civil társaim ugyanis már ódákban dicsérték ennek a/z/ - egyébként derék és jószándékú – kiötlőit, pedig ha valamire, hát erre illenék, hogy a pokolra vezető út is fideszes/Mszp-s bölcsekkel van kikövezve. (Vagy izé, tán nem egészen így szól a mondás, annyi viszont bizonyos, hogy összefogunk bárkivel, csak a nyavalyás civillel nem.)

Márpedig van megoldás, a büntető lakbérek életképes, jogilag is elfogadható és a járulékügyi csapdákat kiiktató megoldására. Ez ügyben – Soós György képviselő úr ajánlásával – meghallgatást kértem Egry Attila alpolgármester úrtól, a javaslat egyik beterjesztőjétől. Miután tíz nap után még a találkozó várható időpontjáról sem értesítettek, úgy véltem, kár tovább növelni az alpolgármester úr rendkívüli terheit, s lemondok a megtiszteltetésről. Ezért ajánlanám addig is míg nincs jobb,  a norvég király módszerét, az igen-igen elfoglalt uraknak. Ő ugyanis, dolgozószobája ajtajára egy egyszerű szabad/foglalt zárat szerelt sajátkezűleg, melyet egy piaci vizeldén látott először díszleni Oslóban. Bárki bemehet hozzá, (vagy épp’ várakozhat kicsinyég) aszerint, hogy zöldet vagy pirosat mutat-e a jelzés. Ajánlanám, mondom, bár ami jó a norvég királynak, félő, nem elég előkelő a magyar uraknak. És tudom persze bérleményügyben is mehetek bárhová, de leginkább a norvég királyhoz …

Megkötik-e a hatályos törvények a végrehajtó hatalom kezét, s mit csinál a (megkötött) kéz, fej nélkül?

„…az alkotmánybíróság több olyan törvényhelyet megszüntetett, amely ezeket a magatartásokat önkormányzati szinten bünetette volna” sajnálkozik a képviselő, (K. J.) a közösségellenes magatartásokról szólva. És tódítja őt a főkapitány is, mondván, „a törvények megkötik a kezünket”. „A jogi környezet a bérleményhasználót védi”, kontráz rá a jegyző is. Egy jogállamban a személy biztonsága de bármely jogalanyé is, hölgyeim és uraim, és a joghézagoktól mentes törvénykezés, nem lehet a törvényes végrehajtó hatalom tehertétele. A bérleményhasználót védő jogi környezetet felrovó jegyző csak azt felejti el, hogy az évtizedek óta elhanyagolt, romos környezet, épp’ azért válhatott a bűn melegágyává, mert a tanácsrendszerből örökölt vagyonkezelői struktúra képtelen megbirkózni a korszerűbb követelményekkel. Egy lakóépület fizikai és szociális mikrostruktúráját, vagy épp’ a tágabb értelemben vett élő organizmusát, soha nem tudja „kezelni” semmiféle külső ellenőrzés, amely időnként – többnyire a tehetetlenségtől frusztrálva – reménytelen kísérleteket tesz az általa ismeretlen, számos csapdát rejtő terep felmérésére. Így aztán megoldási javaslatokat sem tehet igazán, s ha megszorítják a körülmények, riadtan rendőrért kiált, s az alkotmánybíróságra és a törvény hiányosságaira mutogat vádlón, melyek „megkötik” az ő jobbra érdemes kezét.  Eszébe sem jut, hogy a kéz, mellyel ő „szabadon” szeretne fenyíteni, fej nélkül mit sem ér, s bár a rendkívüli bérleményellenőrzés amúgy – még a törvényes határon túl is – szabadkezet adott neki, hogy közszemlére tegye a gyámoltalan nyomor feslett rongyait, anélkül, hogy

- feltárta volna a lakók tényleges kilétét és jogállását

- a közegészségügyi és műszaki hiányosságokat, nemcsak a lakás de az egész lakóépület vonatkozásában

- és az „üres lakásokról” pedig, mely inadekvát fogalomról legfeljebb csak mint a diszfunkcionális lakáshasználat tágabb fogalomkörének részéről lehet beszélni, - nos az erre nem „kalibrált” ellenőrt ennek hallatán egyenesen a sikítófrász kerülgeti. Nem is foglalkozik vele, legfeljebb lerendezi „okosban”.

A tartaléklakásoknak titulált üres lakásokról szóló ötszázas szám pedig, melyet a polgármester is átvett, sima szemfényvesztés, arról nem is szólva, hogy az „üres lakások” egy részének igenis van bérlője, aki több-kevesebb rendszerességgel üzletszerzésre használja a bérleményt, s amúgy saját lakásban lakik. Esetükben nem annyira az üres- mint a fantomlakás megnevezés lenne inkább a helytálló.

Kit büntessünk hát a büntető lakbérrel, s adaptálható-e a bódévárosból a történelmi városnegyedbe a munkáért lakhatás program?

Nem titok ugyanis, hogy a büntető lakbérek elengedése kérdésével, kissé a törököt fogtunk, nem ereszt helyzete áll elő. A megoldáshoz vezető út, mégis a kölcsönös mulasztásos jogsértésen nyugvó, kaotikus jogviszonyrendszer anomáliáinak következetes feltárásán keresztül vezet. Mármint az egyik, mert soktényezős játszmáról lenne szó, melyhez a jelenlegi személyi állomány nem elég képzett, és rossz beidegződései miatt nem is igen tud felnőni a feladatához egyhamar. Avagy mivel is magyarázzuk, hogy a tavalyi ellenőrzésről máig nem jelent meg érdemi értékelés, mely tényt a JVK felügyelőbizottságának elnöke, még e hónapban is megerősített. A Munkáért lakhatás programról (copyright by Négyház Egyesület) pedig, melyet két éve terjesztettünk be az akkori kabinetfőnök, Sára Botond kérésére, máig nem kaptunk semmiféle választ.

Ugyanez vonatkozik egyébként a poloskavésszel kapcsolatban beterjesztett koncepciónkra is.

Kétségtelen ugyanis, hogy mi, az egész munkaprogramot a komplex jogviszonyrendezés szerves részeként pozícionáltuk, s nem a kanizsai bódéváros, de az egész történelmi negyed épített örökségének és szociális környezetének tüzetes és elhivatott feltárásával tudjuk elképzelni. Az eddig erről megismert – igen szűkszavú – koncepciók, nem épp effajta elképzelésekről szóltak.

Ad-e okot reményre, a bérlői bevonás helyett bérlői felháborodást hozó MNP I-II Program – avagy MNP III, cseberből-vederbe?

Persze nem vagyunk hülyék, látjuk, amit képviselőink egyszer sem méltattak figyelemre: az MNP I-II a minap átadott de mára szakasztott a lepusztult környezethez hasonult, málló falú, drogbandák uralta házait, melyet vak és süket kamerarendszer „figyel” rendületlenül. Sose mondták meg, mire fizették ki a milliókat, s a közmeghallgatáson megkérdezett rendőrkapitány pedig, láthatóan azt sem értette, miről beszélek.

Mit érdemel az obsitos érdekvédő, - avagy van-e (civil) élet és kurázsi, a politikai osztály mindkét oldali határain túl?

Bevallom, e pillanatban hajlamos lennék nem-mel felelni erre, bár aki azt hiszi, hogy hosszú évek permanens becsapottsága után túlzott csalódottság tölt el, hogy pl. az ún. Helyi Támogató Csoportban nincs helye annak az egyesületnek, amely hét évvel ezelőtt (a Révvel együtt) kidolgozta és megvalósította  a bérlői bevonás rendszerét, elismerést és megbecsülést szerezve a negyedbeli lakosság túlnyomórészt igenis tisztességes és jobbra törő részének, nos, az bizisten téved. Bevallom azt is, nem szívesen árulnék egy gyékényen azzal, aki – némely civil társunk megértő asszisztenciája mellett – mocskos rágalmakkal illette mozgalmunkat, biztos belépőt váltva ezzel a magas támogatói körbe. A MA NEm SZOlok, s TAlán holnap nem fáj fejem, kétes jelmondatával pedig, mi amúgy sem tudnánk mit kezdeni. Különben TESTVÉRÉre lelt ott, a mi szűkebb körünkből is; s talán nem véletlenül épp attól, aki végig csak nyűgnek tartotta az egész bérlakásügyet. Mit mondhatnánk erre? Megtalálta zsák a foltját.

Vissza a címben foglaltakhoz: bűnmegelőzés a bérházakban

És ahogy beomlott fundamentumra nem lehet falakat felhúzni, azonképp nem lehet dekriminalizációs folyamatokat beindítani a működési alapstruktúrák funkcionális rendezettsége nélkül. Mondhatnám, bérlők nélkül pusztán „megbízható káderekre” alapozva, egyszer bedől az egész miskulancia.

Aki látott ilyet, az nem kívánja mégegyszer megélni. És ez az, amiben az én esélyeim jobbak…

Budaházy Gusztáv

Négyház Egyesület

Vagy nem? 

Amint a kerület is beállt a zebrákat színezők sorába, rögtön kiderült, hogy a Köztársaság téri iskola előtt lévő, pirosra pingált zebra jól nekimegy a falnak. Persze, mert a park ezen része még bőven építési terület volt, körbekerítve - de majd ha egyszer elbontják és rekultiválják, akkor majd minden jó lesz. 

Nem lett.

Legyint, továbbmegy.

polgármesterünk van..! Nem lehetett tudni annak idején, hogy mennyi mindenhez ért - de szerencsére minden kiderül idővel. Most például az, hogy annyira remekül kommunikál, hogy megtették pártja kommunikációs igazgatójának.  Sokoldalú, ezt eddig is tudtuk. 

A polgármesterség és a honvédelmi bizottság elnöklése mellé, persze. 

Egyelőre.

De mintha lett volna már más iránya is; nem is oly' régen még hajléktalanügyi biztos (is) volt, csak aztán az Alkotmánybíróság jól elkaszálta a törvényt, amivel üldözni lehetett az otthon nélkülieket. Meg is emlékeztek a Város Mindenkié aktivistái a mi Máténkról:

Van azonban egy (sok!) másik olvasata is az eseményeknek: menti pártja a kínos szituációkba keveredett politikust. Volt tanácsadója egy darab ideje ellene hangolja a kerületet; a legutóbbi testületi ülés alatt volt egy tüntetéske, ami miatt Kocsis Máté, dr. rekord gyorsan (30 perc!!!) lezavarta az ülést - majd, meg nem erősített információk szerint - a hátsó kijáraton távozott.

Szabógáborunk nem fél bilit borítani, ezt már bizonyította. A Fidesznek vajon mi az érdeke?

Lehet, hogy előrehozott választás lesz ismét Józsefvárosban?

Kocsis Máté előre menekül?

Na, megvolt a csodálatos tünti. Ha egy szóval kéne jellemezni, akkor azt mondom: unalmas.

A fiatal demokrata polgármester persze igazi hősként viselkedett: a háromkor kezdődő testületi ülést harminc perc alatt lezavarták, mivel az előterjesztések nagy részét levették a napirendről - majd távoztak. Csodálatos.

Pedig ha tényleg a kerület vezetője, akkor odajön, megkérdezi kinek mi a baja, bánata, hiszen mégiscsak józsefvárosi emberek gyűltek össze vagy százan...igaz, Szabót hallgatni. Ő ezt tolta:

programjuk

Szabó előtt és után a Rigó Rádió adta a talpalávalót - hangulatot tudnak csinálni a cigányok..!

Legközelebb december közepén, a közmeghallgatáskor lesz hasonló tüntike. 

Mikor csinál  ilyet az ember? Talán gyerekként.

Országgyűlési képviselőként, polgármesterként, tömegben, a párja mellett, fényes nappal?

Megannyi zseb és egyikben sincs zsebkendő?

A videó itt látható, 1:06-tól van e rész.

S hogy miért került elő ez most ?

Szabó Gábor, a polgi korábbi tanácsadója tüntetni hívja az embereket csütörtökre.

Kampány van, rendesen!

Mitől mástól, a politikától. A pártpolitikától.

A benne részt vevő emberektől. Egész pontosan ettől.

Emlékeztek, Szabó Gábor a polgármester magyar hangja a web2-n - volt tavaszig. Onnan viszont szembement vele, és ez a harc lett élete mozgatórugója. Annyira, hogy ultimátumot adott a kerület első emberének, november 22., délután négy óráig mondjon le. Vagy.

A szocik viszont tárt karokkal fogadták, leleplező kis történeteit blog formába szerkesztik, vissza lehet olvasni, néhol érdekes. A mostani poszt, ami a konkrét öklendezést kiváltotta, az előző polgármester és a mostani között lerendezett szerződés - emlékeztek, Csécsei Béla lemondott, majd 5 évre szóló, határozott idejű szerződést kötöttek a tanácsaira. Havi 750 000 forintért; az aprót, hogy ingyen telefon+laptop, nem számolom.

Az ügy kipattanása után Kocsis Máté, dr. fel is bontotta a szerződést. Közös megegyezéssel, hiszen nem maradhatott úgy napvilágra kerülése után. Ráadásul kicsit később az ÁSZ is neccesnek találta...

Viszont Szabó Gáborunk meséje szerint Kocsis 32 milliót küldött vele Csécseinek. Ha ez igaz, Kocsisnak menni kell. Ha nem igaz, minimum rágalmazásért perelnie.

A dolog szépsége, hogy Szabó Gábor - aki szintén dr., de ő a gyógyítós fajta -,pályázik a polgármesteri székbe. 

Ezek után kétszer is meggondolnám, hogy ez az ember bármilyen pozícióban dolgozzon a közért.

Hányinger ez az egész cirkusz.

Mindenki takarítsa ki a vízelvezető árkokat! - vagy valami hasonlót mondott vala Torgyán papa, és azóta is jogos ez a felszólítás, főleg esős időben. Meg utána. 

Hali!

Az elmúlt években a legtöbbször a Mátyás teret építették át, oda-vissza vagy háromszor (szerintem). Mindig van valami építkezés. Most például a nyári tábor miatt nem lehet átmenni rajta, körbe kell sétálni. Egyik irányba a kutyák és a csövesek szarkupacaik miatt nem szeretünk járni, másik oldalon meg nem folyik le a víz eső után. Felépítették a közvécét is, de meg nem nyitották.

Pedig itt van mindig őr, erre jár a legtöbb takarító, a fejesek is itt mennek el naponta a Kesztyűgyárba.

Arról meg ugye nem is kell szólni, hogy ez a szép új díszkő burkolat nincs egy éves...Megkérdezném, de értelmét nem látom úgysem válaszol senki: miért ilyen? Ki a felelős?

Üdv: Árpád

Csak csendben jegyzem meg, további öt milliós összegből fejlesztik tovább a Mátyás teret...

A kerületben nincs igazi romkocsma; talán kettő olyan van, amire igaz e jelző, de mindkettőben 11 órakor szólnak/kiraknak. Érdekes, mindkettőben arra hivatkoznak, hogy "így egyeztek meg az önkormányzattal".

A romkocsmák népe – minden ellenkező állítással szemben – nem mereng a félhomályban. A merengés ugyanis magányos és csöndes tevékenység. A romkocsmák népe azonban hangos. Például beszélget. Hogy milyen filmet látott, vagy éppen mit főzött tegnap, hogyan telt a napja a munkahelyén, némelyek ott helyben, a romkocsma romos udvarán, szobrot készítenek vagy lefestenek egy szabad falfelületet (és nem graffittizik tele a várost), sőt, horribile dictu, talán még politizál is. Ami azt illeti, a romkocsmák népe szereti a művészeteket, a zenét is, még a komolyzene sem áll távol tőle.

A romkocsmák népe nem alkoholista. Egy-két korsó sör mellett üldögél akár órákon át, ha a hely adottságai úgy hozzák, megeszik egy darabka sült kolbászt vagy effélét, majd füttyent kutyájának és hazaballag. Vagy hazateker, mert a romkocsmák népe többnyire elkötelezetten zöld.

Mégsem mindenütt szeretik a romkocsmák népét, és bizony ennek is jó oka van. Antagonisztikus ellentét áll fenn a romkocsmák népe és a romkocsmák környezetében élők között. Skizoid állapot – amikor vendég vagy egy romkocsmában, jól érzed magad. Amikor a te házadban nyílik romkocsma, kétségbeesel. Mert rád erőltetnek olyan zenét, amit éppen nem szeretnél. Mert amikor te aludnál, a romkocsma akkor kezd el igazán élni. Mert ha nyitott ablaknál szeretsz élni, beárad a sült kolbász szaga, meg persze a dohányfüst...

És ugye, mint fentebb láttuk, a romkocsmák népe nem mereng szép csöndben. Miközben beszélget, zenét hallgat, sült kolbászt rágcsál, a romkocsmát övező házak népe lassan kényszerzubbonyába dől.. Mert a romkocsma, sajnos, zajos. Mondhatjuk úgy is – nagyon zajos. Az üzemeltető ugyan kiteszi az udvarias táblácskát, akár több nyelven is, hogy csöndesen távozzanak – ám azt, hogy üldögélés közben csöndben legyenek, hát azt ugye nem írhatja elő, és akkor még ott a zene...

Jó dolog a romkocsma, nem kellene persze túlzottan nacionális jelenségként értékelni, meg ugye kissé szedett-vetett, igénytelen bútorzatú helyek ezek, meg nem is túl olcsók, de mint tudjuk, 'van, aki forrón szereti'...

Most hát akkor mi legyen? Jó dolog a romkocsma, nyíljon belőle még akárhány? Vagy rossz dolog a romkocsma, zárassuk be még ma mindet?

A kérdés nem ez. A kérdés az, ma itt, ebben az országban, ebben a városban, és ebben az utcában, ahol éppen egy remek romkocsma működik, az kérdés az, hogy minek adunk elsőbbséget.

Ha a szomszédban lakó család akár csak egyszer-kétszer túl zajos, bőszülten dörömbölünk át a falon, csendre intve az éjjel hasfájósan bőgő gyereket. Ha a másik szomszéd, miután egész nap dolgozott, este kezdi fúrni a falat, tömegek ordítanak, hogy csend legyen. Ha a pincét a társasház bérbe adja, és ott valaki zajos tevékenységet végez, a szerződését igen hamar felmondják, pedig az illető 'csak' dolgozik. Ezek szerint ma ebben az országban a legerősebb védelmek egyike a magánélethez való jog. De ki, mikor és hogyan védi a magánéletet? Pontosabban: a romkocsmák esetében kinek a magánéletét védi? Innen most úgy tűnik, a roomkocsmák környékén élőkkel szemben előnyt élveznek azok, akik, miután jól elbeszélgettek, ittak egy keveset, végihallgattak jó néhány harsány zenedarabot, vidáman kurjongatva búcsúznak egymástól, sőt, van, aki, ha nem bringával jött, az éjszaka közepén a nem-éppen-olcsó taxi ajtaját csapkodja vadul, no, ők azok, akik elégedetten hazatérnek csendes, békés, védett otthonaikba, és a jót-mulattam éjszaka után - kialusszák magukat.

A romkocsmák környékén élők meg kialvatlanul, fáradtan, az állandó zajtól-bűztől elrongyolódott idegeiket nyugtatgatva – lassan munkába indulnak.

Jó dolog a romkocsma.
Jó dolog ott, és csakis ott, ahol a helyi körülmények erre lehetőséget adnak. Ahol nem sérül az ott élők magánélethez való joga azok javára, akik – mert valljuk be, erről van szó: gyorsan akarnak sokat keresni. Hiszen ugye egy romkocsma legfeljebb néhány évig működik, aztán a házat lebontják, vagy összedől magától, a kocsma meg átköltözik egy következő romosnak látszó épületbe.

Ha az üzemeltetők és vendégeik sértik mások érdekeit, akkor bizony rossz dolog a romkocsma. Így hát ebben a városban a legtöbb helyen, sajnos, rossz dolog a romkocsma.

 Pongrácz Erzsébet

Sajnos (vagy nem) az önkormányzati siker-propaganda ellenére is kiderülnek a kerületben látható/tapasztalható hiányosságok. Na és persze a probléma megoldások is minimum érdekesek...

 Ma délután észrevettem, hogy valami kedves ember - nyilván beilleszkedési kényszertől űzve - okosban elvitte a kanális fedelét. Sebaj, gondoltam magamban, a telefonomban megvan az úgynevezett Kerületőrség telefonszáma, ami különben a helyi Közterület-felügyelet lovagias elnevezése. A teljes nevük Józsefvárosi KÖZTERÜLET FELÜGYELET és parkolási rendészet.

Felhívtam őket, elmondtam, hogy van itt egy 40 cmX40 cm-es, kb. 1m mély lyuk. Valamit kellene csinálni, mert ha valaki belelép, az minimum egy nyílt törés...Mit gondoltok, mit válaszoltak???" Sajnos csak két autónk van, és mind a kettő kerékbilincselési intézkedésben van. De ha már voltam olyan rendes hogy beszóltam, - értsd zavarni merészeltem őket - esetleg nem csinálnék-e én valamit, pl. kerítsem el..."
Jelentem: 'NYÁTOKAT!!!! Bazmeg, ezért kapjátok a fizetéseteket! Mit gondoltok, tele van a kocsim terelőkorlátokkal?
Végül is csináltam valamit, egy kidobott fotel oda lett húzva. Ja meg ezt a postot, had lássa ország-világ hogy felügyelik a közterületet itt a nyóckerben.Köszönöm Józsefvárosi Közterület-felügyelet és parkolási rendészet!!!
Feladataik: "A közterület-felügyelő feladata a közterületek JOGSZERŰ HASZNÁLATÁNAK, rendjének és KÖZTISZTASÁGÁNAK védelme, valamint a kerület közterületeinek rendjét megbontó, a környezetet sértő, vagy veszélyeztető jogsértések hatékony megelőzése, megakadályozása, megszüntetése, szankcionálása, az önkormányzati vagyon védelme, továbbá a közterületen folytatott engedélyhez, illetve útkezelői hozzájáruláshoz kötött tevékenység szabályszerűségének ellenőrzése, valamint közreműködés az épített és a természeti környezet, a közrend, a közbiztonság védelmében. "
És még valami: A nevük sorrendje (először közterület aztán a parkolás) ellenére, az sem zavarja őket, hogy a kurvák összeszarják-hugyozzák a játszóteret, sőt odahordják az ügyfeleket, azokon a hintákon, csúszdákon, mászókákon rendezik le az ügyfeleket, ahol másnap a gyermekek játszanak, majd a használt kotonokkal feldíszítik a fákat. Az sem, hogy ők és a személyi edzőik teleszórják használt kábítószeres fecskendőkkel, tűkkel és üvegekkel a játszótereket, parkokat... Az sem, hogy reggelre térdig jár az ember a szétokádott szotyolahéjban. Az sem, hogy szájkosár-póráz nélkül engedik el a pitbullokat. Az sem, hogy szétlopják a kutyafuttatók fémkerítését, kapujait.

Kutyafuttató kapuja 2012.01.09

Kutyafuttató kapuja 2012.06.27

Az sem, hogy a fiatalok bekábítószerezve, a beilleszkedési kényszertől űzve rendszeresen szétcincálják a fákat, egész ágakat tépnek le. Az sem, hogy a szelektív hulladékgyűjtő mellé teszik a szemetet, és reggelre úgy néz ki a környék, - mivel széttúrják az arra illatékesek a kupacot -, mint Bejrút a bombázások idején. Az sem, hogy olyan bombatölcsérek vannak az utcán, hogy ha belemennék 40 km/h-val, minimum egy defekt, de valószínűbb, hogy törne a futómű... Az alábbi helyét fél éve aszfaltozták egy csőtörés után. Jól sikerült, de nem baj, hiszen még egyszer ki lehet majd fizetni a munkadíjat...  Meg persze én is (meg vagy naponta nyolcvanan) fizethetem a futóművest...

De ha valaki a lakótelepen egy két irányú, de EGY sávos utcán a bal oldalon merészel parkolni amikor este hazaér a munkából és végre talál egy parkolóhelyet!!!! A törvény teljes szigorával lecsapnak, kit érdekel, hogy 30 éve itt lakik, és senkit nem zavar a parkolása. Itt nem a felső tízezer lakik, hanem a panelprolik (By K. László)... Nem baj, adózott már eleget, biztos erre is fussa neki. 11 600 Ft+ a közigazgatási bírság. Forduljon meg a 3 m széles úton! Elvégre a piros lámpának kelet felé kell nézni! A szabál az szabál! Pedig nem az út közepén áll meg, éjszaka, bömböltetve a zenét, mint a helyi "rajok". Persze nekik ezt is szabad... Nem is tudom, melyik csapat (a helyi "rajok" vagy a Közterület-felügyeletnek nevezett állami lehúzótársaság) a nagyobb szégyene Józsefvárosnak és az országnak.

 via

A legegyszerűbb mindig a pénzhiányra fogni - de ha kicsit jobban megnézzük, akkor azt látjuk, hogy értelmetlen dolgokra van pénz, mindennapi életünkhöz meg nincs. Mert a kettős kereszt (#) miatt jobbá válik életünk!

Amikor kocsimáté, doktor, polgármester lett, én azt hittem, hogy végre lesz egy jó gazdája a kerületnek. Akkoriban (2009) még mindenhová eljárt a kerületben, szóba állt emberekkel, és elég sok helyen ígérte, legyen csak meg a fordulat, akkor aztán minden más irányba fordul!

Nem így értettük. A változás szemmel látható, csak éppen az derült ki, hogy gazdája nincs semminek.

Volt itt faültetés, ami tökre jó, mert a zöldítés fontos dolog. A Stáhly utcában szépen kiásták előre a gödröket szorgos kezek, hiszen ide érkezik majd a polgármester és a terület képviselője a kamerák előtti kötelező pózoláshoz: úgy tesznek, mintha földet lapátolnának.

Jó fotó, nem? Egy "elcsípett" pillanatnak látszik, természetesnek hat. Fotó: Palotanegyed újság

De mi van azóta a fákkal? Kérem szépen, a helyzet az, hogy a fákat belerakták a gödrökbe, és tele is lett a földlabdával a lyuk - az onnan kiszedett földet meg szépen otthagyták a járdán. Lassan azokon a földkupacokon is megindul az élet, kizöldül az aszfaltra kiszórt föld.

Mennyi idő telt el, másfél hónap? Kettő? Takarítják a járdákat? 

Palotanegyed, ahol a polgármester felnőtt?

Leszarja?

 Régen minden sokkal jobb volt! - kivéve az internet, ugye. De komolyra fordítva a szót, hogyan lehet, hogy száz évvel ezelőtt lerakott macskakő még bírja, pár éve (se) rakott meg nem? És akkor még nem is említettük a rómaiak által itt hagyott dolgokat...

Szeretnék felhőtlenül örülni!

Szeretnék felhőtlenül örülni. De nem tudok. Pedig szemlátomást megújulunk, alakulunk. Az ablakunkból vagy az utcát járva, napról napra követem az eseményeket. A Palotanegyed szépül, egyre hangulatosabb. Akkor miért az elégedetlenkedés? - teszi fel a kisördög bennem a kérdést. Mert ugyanezzel az erővel még szebb is lehetne, netán tartósabb. A múlt évben, mindnyájunk örömére átadott, felújított Mária utca kis kockakövei már lazulnak, potyognak. Ennyi? Egy év sem kellett és máris a Reviczky - Ötpacsirta - Pollack sorsára jut? Pedig reméltük, hogy nem. Hogy itt más lesz, tartósabb...

A készülő Horánszky utca, ha így marad, igazi turistalátványosság lesz: a járda közepére kerültek a vízcsapok. Hm. Igazán érdekes, egyedülálló megoldás. Az igazság az, hogy a vízcsapok helye, valójában nem változott. Csak a járda lett szélesebb. Így, ami eddig a szélén volt, az most a közepére került. A Vízművek szerint a csapok jó állapotban vannak, így azok cseréje, áthelyezése nem indokolt. A kivitelezésért felelős RÉV8 pedig ezt minden további nélkül elfogadja. Hogy ez így abnormális? Na és! Akárcsak az, hogy a kövezés magasságát nem sikerült összhangba hozni a Krúdy utcáéval. Én még emlékszem arra, amikor a Nyugati téri felüljáró (akkor Marx térre hallgatott) két irányból indított építésénél jó néhány centi szintbeli különbség akadt.

Vagy itt van a H13 becenévre keresztelt átalakuló, megújuló (szívesen írnám: szépülő, de ez itt sajnos nem alkalmazható) műemlék épület. A mellette található Vörösmarty Gimnázium felújítását is érdeklődéssel szemléltük és öröm volt látni, ahogy a lebomló állványzat alól fokozatosan felsejlett, előtűnt a pazarul és ízlésesen felújított, stukkóiban kiegészített, harmonikus színekre festett homlokzat. Az egész utca, az egész negyed örült. Végre, már nagyon időszerű volt. De megérte várni, most igazán mívesre sikeredett. Ilyen és hasonló megjegyzéseket lehetett akkortájt errefelé hallani. Aztán kezdetét vette a H13 felújítása. Hihetetlennek tűnt, hogy a szűkre szabott határidőt lehet tartani, hogy ennyi szakmunkás, gép, anyag mozgatása pontosan, menetrend szerint megoldható. Mintha nem is idehaza lennénk! Ment minden, mint a karikacsapás. És a környéken lakók, idelátogatók szurkoltak, örültek a szervezetten folyó munkának. Néha morogtak a hajnali zajok, kopácsolás, por miatt, de alapjában szimpátiával kísérték az építkezést. És eljött a NAGY NAP. A lepel itt is lehullott! És láss csodát ... vagy inkább ne! Szeretném feledni azt a pillanatot: a gyönyörűen felújított épület, a kiegészített, újrafaragott stukkók, oromzat, minden, a míves kapualj, az eresz alatti gyönyörű virágfüzér, szóval minden-minden (kivéve az erkély újonnan kialakított oszlop-korlátját) egy, leginkább a barna mártáshoz hasonló színnel (hogy udvariasan fogalmazzak) lett leöntve. Mi meg arcul öntve. Egy pillanat alatt. Aki erre járt megdermedt. Nem hitt a szemének. Reméltük, hogy tévedés. Reméltük, hogy a szomszédos gimnáziumhoz hasonlóan - ha már ilyen rondasággal kell együtt élnünk - legalább a szép kőfaragások, oromzati díszek valami más színnel kerülnek kiemelésre. Hát nem. egységes sötétbarna szörnyűség. Állítólag a műemlékesek... Még jó, hogy van kire mutogatni. De hol van a józan ész? Mindenki lája, hogy ez így nem szép, nem ideillő (ilyen színt én még budapesti házon nem láttam), idegen. A gyönyörűséges oromzati minták alig kivehetőek, elsikkadnak, beleolvadnak a ház falába. Az amúgy izgalmas olajzöldre(?) lefestett nyílászárók színe is alig látszik a nagy sötét masszában. Ez feltűnhetett másnak is, mert most mintha valami fehér átmázolással kísérleteznének...

Hát ezért nem tudok felhőtlenül örülni. Sok minden történik, szépülünk, csak azok a kis(?) szeplők ne lennének mindig ott!

dr. Sipka Júlia

  via

Bizony, ez egy nagyon jó összefoglalása a dolgoknak. Hogy mennyire, az alábbi képeken látszik is. Magyarázat biztosan lesz rá (elmúltnyolcév), megoldás nem. 

Ehh, mondja most magában kocsismáté, doktor, ezeknek semmi sem jó, mindent csak kritizálni tudnak. Most majd megint adhatok ki egy sajtónyilatkozatot...