Csillapodnak az ünnepek lassan-lassan, de van, ami ilyenkor sem pihen: a kutyaszar termelése. Pár napig vastag hó alatt bújtak meg, orvvul támadva a cipőket, csizmákat, aztán a meleg hatására előkerültek, szétfolyva, megolvadva.

(Közben rájöttem, azért nem néznek fel az emberek a városban a megannyi csodás épületre, mert folyamatosan a földre kell szegeznie a szemét az embernek, ha nem akar egy ilyen csapdába lépni.)

Ha viszont ez ember nem figyel, és beletapicskol, akkor a lehető leggyorsabban meg akar szabadulni a nem kívánt anyagtól: általában ott, a helyszínen keni szét a járdán, súrolja egyre erőssebben, hogy ott maradjon, de ezáltal egy pár négyzetméteren szétteríti. 

Vagy a másik, amit most hazaérve tapasztaltam, egy jó lépcsőn húzza le a szart a cipője talpáról. Így néz ki a lépcsőnk most:

Először én is sárnak gondoltam, de a szaga elárulta: szar ez, a javából.

Mindeközben a facebookon egy újabb csoport alakult a havazás kapcsán, követelve a sózás beszüntetését, mert csípi, marja szegény kutyusok talpát. Hát, én nem érzem át ezt - tudom, persze, hogy a hanyag gazda a hibás a szanaszét szart városért, de akkor is!

Ha lakásban tartasz állatot, szoktasd rá a WC-re!