Hé, tábornok úr!

Hogy van, tábornok úr!?

Ha nem tudná, mi elég szarul.

Ha nem tudná, a hurok szorul.

 

Hé, tábornok úr!
Hé tábornok úr!

Ne háborúzzon itt tovább!
Nem adunk önnek több katonát.
És ne várja meg, míg leszakad az ég,
mint hallja talán, még kér a nép.

Hé, tábornok úr!
Hé, tábornok úr!

Ön a szívét már rég a zsebében hordja,
így lett a szívás, a nemzet sportja.
Én itthon vagyok ebben a hazában,
hát kopjon le rólam, mert nyomaszt az állam.

 Hé, tábornok úr!
Hé, tábornok úr!

Nem kell a háború, nem kell nyomor,
s nem leszek a saját hazámban fogoly.
És nem kell beton, virág helyett,
s nem kellenek a betonfejek.

 

Hé, tábornok úr!
Hé tábornok úr!

Köszönjük önnek, együtt a sereg,
de végleg lejárt a vezérszerep!
Mi megmondjuk önnek, kéretlenül,
most az lesz a legjobb, ha visszavonul.

 

Ha békében visszavonul…
Tá-tá-tá-tábornok úr!
Há-há-há-hábornok úr!
Ha békében visszavonul…

A Mogul

Címkék: hülye forradalom hatalom Mogul

2014.11.15. 18:31

mogül.jpg

 

(Szabó Gábornak)

Álmodtam egy furcsát veled,
beszűkült az élettered.
Néztél ki a rácsok mögül,
s minden rácsnál ült egy mogul.

 Egyik-másik hasonlított rád,
megismertem a szemed, a szád.
megismertem az anyád, apád,
csípőre tett kézzel a világ.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Kérdezted, hogy mi ez már megint,
és mit jelent az Álmoskönyv szerint.
Jönnek-mennek a nagy mogulok,
s az a vége, hogy beszorulok.

 Azt is mondtad, nem jó neked,
ha megmondják, mi a jó neked.
S kérdezted a rácsok mögül,
aki mogul, az mind meghülyül.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Természete, hogy mindig nyomul.
Előbb-utóbb megöl a mogul.
Ha kint is bent is a mogul az úr.
A forradalom ezen alapul.

 Amikor már minden elfogyott,
amikor már minden elkopott,
s bár az ember holtig tanul,
nem akar már tanulni mogul.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI.

 Mindez persze álom volt csupán,
felébredtem, néztem is bután.
Lehet én is ezért vagyok szarul,
mert az a sok mogul belém szorul?

 Alig vártam, hogy elmondja neked,
álmodtam egy furcsát veled.
Néztél ki a rácsok mögül,
néztél rám a mogulok közül..

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI

 

Bilincs és bilincs

Címkék: rendőr hatalom bilincs végjáték

2013.06.26. 02:37

bilincs.jpg

Valaki megüthetett valakit. De lehet, hogy fordítva. Mire kimentem a folyosóra, már a fél ház kint volt, ki csoportban, ki egyedül, vagy épp karon ülő gyermekével, és  figyelt egy meghatározott irányba. És mint a kilőtt puskagolyók, hol innen, hol onnan csattant fel egy kiáltás, egy mondat, egy káromkodás, vagy épp jajszó. Volt már ehhez hasonló nem is egyszer ebben a házban, ahol 108 lakás van és több száz lakó, amelynek többsége ismeri egymást. Rokon, barát, üzletfél, csendestárs, vagy épp hangos. De ez a mostani valahogy más volt, fenyegetőbb, ingerültebb, zajosabb. Mikor kiléptem az ajtón, egy öt-hatéves gyerek száguldott el mellettem. Mi történt? – kiáltottam utána. –Jönnek a rendőrök! – vetette oda és futott, hogy jobban lásson, az udvari fák miatt a változó helyszínek olykor takarásban voltak. A lakók többsége is vándorolt a folyosón, ez alatt a fél óra alatt, a kapubejáratot máshonnan lehetett látni, mint az első emeleti folyosó végét, ahol a góc lehetett. Mert ott álltak a legtöbben, és a rendőrök is oda tartottak.

Először három érkezett, de szinte elvesztek az emberek közt, ahol a legtöbben voltak, és ahol egy ottani valaki, félelmetes erővel kiabálta, hogy hagyjanak nekem békét, hagyjanak nekem békét, folyamatosan, ki tudja hányszor egymás után. És aztán újabb rendőrök érkeztek, vagy hatan-nyolcan, kék ruhában, kutyával. Ettől az eddig nem ugató összes házbéli kutya is rákezdett, s addigra mindenki, aki a házban lakott már kint volt a gangon. És mindenki találgatott és sokan kiabáltak is át egymásnak a folyosó két oldalára, valaki süvöltve ordította, hogy hívjanak rendőrt, ő nyilván most kapcsolódott be, egy anyuka a gyerekének sikoltott, hogy azonnal jöjjön fel az udvarról, távolról sziréna hallatszott, érkezett az újabb erősítés.  

Csak azt nem lehetett tudni, hogy mi történt. Állítólag valaki megütött valakit, vagy fordítva és valaki kihívta a rendőröket. Olyan is elhangzott, hogy egy rendőrt ütöttek meg. Amiért biztos, hogy büntetés jár – ebben többen is egyet értettek. Mindez úgy öt, fél hat körül történt, a hidegfront épp ekkor vette át a hatalmat, percről percre sötétedett, erősödött a szél. Nagyjából akkor kezdett cseperegni az eső, amikor az első emeleti helyszínen – ezt felülről pontosan lehetett látni -, a rendőrök számszerű fölénybe kerültek. A zsongás, kiabálás, a bábeli zavar egyre erősödött, miközben egy fehér inges férfit megmotoztak, keze a falon, széttett lábak, ahogy a filmekben látni.

És ekkor következett be valami, amit a zenében crescendónak mondanak, művészeti alkotásokban és természeti katasztrófáknál a tetőpontnak, a szexben pedig orgazmusnak.  Előkerült a bilincs, és a megmotozott férfi hátracsavart kezére került. Ebben a kb. egy percben a lakókból valami szavakban leírhatatlan hangorkán tört ki, amiben ott volt a jajkiáltás, a szörnyülködés, a fájdalom, a félelem, a kétségbeesés. Minden, ami egy megnyomorított világban addig a felszín alatt bugyogott. Nem az volt a kérdés, hogy ez igazságos vagy sem. Hogy szükséges, vagy nem. Itt annak szólt a tömegsikoly, hogy van egy másik, sokkal erősebb és félelmetesebb hatalom, amely most itt, ebben a zárt ketrecszerű világban is megjelent és teszi a dolgát. Ez az eget ostromló jajveszékelés annak szólt, hogy ha ez a hatalom kint is jól végezné a dolgát, akkor tán itt bent sem kerülne sor hetente feszültségrobbanásokra, egymás ellen feszülésekre a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság sunyi, láthatatlan és szenvtelen labirintusában.

Annak az embernek a megbilincselése, több százak szeme láttára egyértelmű üzenet volt mindenki számára, még ha talán nem is tudatosult: a végjáték következik.