Édes elvtárs szép a farkad,
támogasd a forradalmat,
beviszlek a Mozgalomba,
így jövünk majd izgalomba.
Legyél tehát szolidáris,
részemről ez klitorális.
Sej-haj ripityom
vízbe ugrik a majom.

Elvtársnő, Te drága-kedves,
lelkesít, hogy ajkad nedves,
egyesüljünk lépten-nyomon,
egy a fontos: a Mozgalom.
Szextázisunk legyen pártos,
fedhetetlen, célirányos!
Sej-haj ripityom,
Vízbe ugrik a majom.

Izgalomból buzgalomba,
vígan szól a magyar nóta,
összeszűrünk minden levet,
ide hozzánk, aki szeret!
Lássál csudát, cudar világ:
emancipált emancipárt!
Sej-haj ripityom,
vízbe ugrik a majom.

Amíg szegény van a földön,
nem is lehet más a dolgom,
mert ha egymást markolásszuk,
a hatalom citerázik,
be is szarik talán-talán,
a Mozgalom orgazmusán.
Sej-haj ripityom,
vízbe ugrik a majom.

Nem vagyok én balett-táncos,
csizmám szára hétszer ráncos.
Jártam vele fellegekbe‘,
kedvem lett az ördög kedve,
álltam sorban jeges szélben,
kóboroltam a sötétben,
csapott rám a zsandár kardja,
csizmám mentett meg a bajba‘.
Elkopott már mindkét térdem,
ősi jussunk visszakérem!

Nem kell szólam, szöveg, duma,
rohadáshoz levendula,
vakolat a romhalmazra,
dísznövényhez utcaszolga,
tili-toli paragrafus,
utolsó pár előre fuss!
Szólamokból ne húzz várat!
Rongyos ruhád gangon szárad.
Szabadságért lüktet vérem,
ősi jussunk visszakérem!

Visszakérem, visszakapom,
Istennek magam megadom.
Tegye dolgát szerelemmel,
szabaduljon szegény ember.
Szívünk, hogy ha összeérne,
nem vehetnék lelkünk bérbe.
Félelemből, hazugságból,
ne épüljön börtön mától!
Őseink most visszatérnek,
értük szóljon ez az ének.