Ma hat éves a Zappa Caffé. Hat éve fogadja látogatóit az a hely, ahol az ország egyetlen védett falfestménye van. Hat éve nyitotta meg kapuit a hely, ahol a rendszerváltás után a méltán híres "Tilos az Á..." működött. Múltidéző.

A szülinapi buli pénteken volt - hiszen hogy nézne ki, hogy szeptember második napján a fél város másnapossággal küzdve nem menne dolgozni? A szülinapi zsúr zártkörű volt, csak meghívóval lehetett bejutni. A térre kiterjesztett pub vendégeit csinos hoszteszek várták, akik beváltották a meghívót karszalagra, és elmondták, mi merre található.

Ezen a napon önkiszolgáló volt: a tér felőli részén a terasznak lehetett rövidet vagy koktélt kapni, a két sörcsap a terasz közepének szélein várta az amatőr csapolókat (hogy mennyit bénáztak!), bent, a festett falak között pedig egy teljes borhűtőben garázdálkodhattak a vendégek. Kik voltak ők? Beszállítók, törzsvendégek, partnerek - akiknek így köszönték meg a működéshez való hozzájárulást.

Merthogy a Zappa reklám nélkül működik - és ez tudatos döntés volt, árulja el Szücs Péter, az üzemeltető. Szájhagyomány útján terjed a hírünk....Amikor 2003-ban kinyitottunk, június 15.- augusztus 1.-ig üzemeltettük, úgy, hogy semmihez nem nyúltunk hozzá, csak az árukészletet töltöttük fel. Aztán augusztus elsején bezártuk, átalakítottuk, akkor épült a fenti pult, a lenti pult, voltak ilyen térelválasztó boltívek, amik a két festményt elválasztották, és a teret megtörték, azokat lebontottuk - és így nyitottunk szeptember elsején. Hatodik éve. Nem olyan régen hosszabbítottuk meg a bérleti szerződést, tehát még egy darabig itt leszünk.

A svédasztalos vacsora fél kilenctől nyitott, a tömeg megrohamozta. Éhesek voltak, nem csodálom, meghozza az étvágyat a mindenféle alkohol korlátlan fogyasztása. A sor szerencsére gyorsan haladt - mindenki sietett leülni a megszerzett adagjával - de sokan tértek vissza az üres tányérral egy újabb körre. 

A népes vendégsereg szórakoztatásáról egy cimbalmos - hegedűs - basszusgitáros trió gondoskodott, pici erősítővel. Roma zenészek, akik a Száztagúban is fellépnek, vegyesen játszottak mindenféle muzsikát. Többször tapsolták meg őket, látszott, igény van rájuk. A nyári időszakban amúgy hétfő - péntek között minden este élő zene van, kedden és pénteken a már említett trió, hétfőnként egy klarinétos, szerdánként egy latin-gitáros, csütörtökönként pedig egy mindenféle zenét játszó gitáros.

A vacsora után kicsit megcsappant a vendégsereg, hiszen a szombat is munkanap volt, így az éjféli tortavágást nem várta meg mindenki. Sajnálhatják, remek diótorta volt.

A belsőben található falfestményt a francia Verret készítette 1992-ben, ezt később a Szépművészeti Múzeum védetté nyilvánította. A technika egyedülálló: az alkotó a saját New York-i lakása ablakából fotózott képett egy általa kifejlesztett - és szabadalmaztatott - 3D-s kivetítővel rajzolta fel a helység minden részére, festékkel örökítve meg. Mivel a kép mindenhová kivetült - falakra, boxokra, ajtóra, ablakra, padlóra - így mindenhová fel is festette. Nem szánta az örökkévalóságnak, viszont most már értéket képvisel, megőrzendő. Sajnos, évekkel ezelőtt beázott a terem, így sok helyen pereg a vakolattal együtt. Helyreállítása több millió, és nem is ugorhat neki bárki: csak a múzeum által ajánlott szakember festheti újra. 

Erre jelenleg pályázaton keresnek pénzt, és ha összejön, akkor mindent visszaállítanak az eredeti állapotára - a dobogóra üveglap kerül, a falakon meg plexi védi majd. Érdemes bemenni, és jól szétnézni napfényben. Állítólag az oszlopokon lévő galérián volt egy hely, ahonnan nézve teljesen összeállt a 3D.

Addig is készülnek az őszre, egy új programmal, aminek neve: Szabad az Á. Megnézzük majd azt is.