Orczy kertben jártam, zöld bigyulát láttam, le is mertem fotózni, hátha tudja valaki...

Mi ez?

Aki megmondja, egy éves Józsefváros újság előfizetést nyerhet!

Gyertek!

 Végre, itt a tavasz, és már nem fagyunk oda a nyereghez - a hideg ülésre nem tudtam kitalálni semmit egész télen, a képen látható megoldást pedig nem tartottam elég kényelmesnek...

Szóval itt a tavasz, előkerülnek a cangák a téli álmokból, kicsit leporolni, bezsírozni  és beállítgatni kell, aztán lehet tekerni! Körbenéztem, milyen árakkal várják a kerületi boltok/szervízek a drótszamarakat.

A Kálvin térnél található Allez elég nehezen megközelíthető most, a szűk járdát tovább szűkítette az építési terület, de azért be lehet jutni. A tavaszi átnézés 3 500 huf, amiben a kerekek centírozása, fékek és váltók beállítása van benne. Egyéb szerelések díjai.

A Puskin utcában bújik meg a Magnetron névre keresztelt bolt és szervíz, pincében. Náluk 3 000 huf (+/- 1 000) az átnézés, beállítgatás.

A Német utca sarkán lévő (állítólag a kerület legrégebbi) Szigeti bicikliszervíze az 5 000 forintos árért cserébe átnézi a csapágyakat, tengelyeket, láncot, bezsíroz, kereket centíroz, féket és váltót állít, meghúz minden csavart, szóval komolyan átnyálazza. Persze, ha kiderül, hogy valamelyik alkatrészt cserélni kell, az plusz pénz.

A Baross utca eldugott részén - a Szigonyhoz közel - van a Maurer Sport, itt 7 000 forintért végzik el ugyanezt, csak "nagyon minőségi" anyagokkal. Egyéb szervízárai.

A Vásár utca sarkán - a Csarnok mögött - van a Schwinn-Csepel márkabolt és szerviz, ami éppen most alakul át tényleges bemutatóteremmé, exkluzív pacik és saját márkás alkatrészek lesznek csak; no meg a (kedvenc) szerelőm is otthagyta őket. Ennek megfelelően jelenleg nincs mód szervizelni, de ha lesz esetleg ilyen munkatárs, akkor 5 200 a kisrevizió, 9 500 a nagy. A kicsiben csak fék és váltó beállítás van, esetleg a lötyögő csavarok meghúzása, míg a nagyban átnézik teljesen, és zsíroznak, olajoznak is. Majd, esetleg.

Ha esetleg tudsz olyan szerelőt, szervízt, apróbb műhelyt, amit nem találtam meg, ne légy rest, írd meg! Ugyanitt versenyt is hirdetnék: vajon melyik lesz olyan gáláns, hogy egy utcai csövet rak ki a kompresszorából - hogy non-stop fújhassanak a lapuló gumiba?

Aki még nem vette elő a drótpacit, tegye meg, indul nemsokára a visszaszámlálás, hiszen április 22 a Föld Napja, a szokásos tavaszi Critical Mass. Lóóóóra!

2009. november 13-14-15.

Az év szezonzáró rendezvényére készül a Füvészkert, ahol a hideg novemberi napokra hamisítatlan trópusi hangulatot varázsolunk a kertbe. A kiváló hangulathoz lesz minden, ami szem-szájnak ingere, a család apraja-nagyja garantáltan jól fogja magát érezni.

Kóstolja meg a trópusi piactéren található gyümölcsöket, és amelyik ízlik, vásárolja is meg! A gyerekek mászhatnak a kókuszdióért, növény-és gyümölcsfelismerő versenyen mérhetik össze tudásukat. Ha elfáradt, kóstolja végig a kávé-és kakaó-különlegességeket! A program díszvendége a gödöllői Szent István Egyetem, ahol egyetemi szinten ismerkedhet meg a trópusi növényekkel. Látogatóink szakvezetővel bejárhatják a Pálmaházat.

Az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett értesítjük kedves látogatóinkat, hogy felújítási munkák miatt növényházaink közül csak a pálmaház látogatható.

Belépőjegy árak:

• Felnőtt: 600Ft
• Diák/nyugdíjas: 300Ft

Nyitva tartás:

• november 13. péntek :14 órától 17 óráig
• november 14.-15.: 9-től 17 óráig 

Ma elvittük az aláírt íveket - 570 aláírás - és a nyílt levelet a miniszternek. Az OKM recepcióján nem jutottunk túl, (hova is gondoltunk, majd maga a nagyságos Hiller István fogad minket, kávé után egy kis szíverősítő konyakot szopogatunk egy kötetlen félórás beszélgetés közben), mert nem volt bent senki, aki fogadni tudott volna.

A recepciós lányok meglepően jó fejek voltak, mikor megmutattuk, mit szeretnénk, lázas telefonálgatásba kezdtek, majd kérték, legyünk kicsit türelemmel, mindjárt jön valaki, és foglalkoznak velünk.

Kisvártatva meg is érkezett a kabinetfőnök titkárnője, aki szabadkozott egy sort, de nincs bent senki más, így ő fogja átvenni. Persze, alá is írja, le is pecsételi, érkezteti, majd a kabinetfőnök fogja személyesen átadni a miniszternek. 

Ha nincs más, akkor rendben, most már vissza nem visszük, az biztos. Átadtuk. Átvették.

Közben Szücs Péter (CaPE) odafele elmesélte, hogy tegnap délelőtt megbeszélésen vett részt a Nemzeti Múzeumban, a vezetőkkel tárgyalt a kialakult helyzetről. Röviden: kb. 15-20 autó az, ami a munkatársak és a múzeum működéséhez szükséges, ennyi parkol ott. Hogy bérparkolás lenne? Azt nem is tudták...de mindenképpen utánanéznek, és megszüntetik. Terveik között szerepel egy játszótér felépítése, csak előbb el kell költöztetni a sátrakat a kertből - erre már megvan a hely, csak még egy engedélyre várnak. Tovább is terveztek, egy kávézót akarnak a kertbe; vagy a jelenlegi kertész-lakot alakítják át, vagy felhúznak direkt erre a célra valamit. Igen, egyetértenek, hogy nem parkolónak, hanem parknak kell használni a teret, és élettel megtölteni.

Túl szép, hogy igaz legyen - mondtam minderre. Meglátjuk majd, merre lépnek; kezdésnek a túl sok autót és a bérparkolást szüntessék meg. Egyik szemünk rajta lesz! 

Már kicsit kezd unalmas lenni ez a téma. Már nem a Múzeumkert, hanem az ott folyamatosan fennálló állapot: parkolóvá silányították a valaha szebb napokat megélt parkot.

A Múzeumkert történetét elmeséli nekünk egy szakértő:

Jól beszélt, én sem mondtam volna szebben, ugyanakkor benne volt minden fontos információ - talán csak az autók térfoglalásáról nem beszélt. Nem is azért volt ott, hanem. Viszont én kifejezetten azért mentem oda, hogy megnézzem, milyen a parkoló autók helyzete - a fák már unalmasak, ott vannak pár évtizede.

A helyzet persze változatlan, most is minden nap úgy 35-50 autó parkol az épület körül -mint ahogy ezt már sok, a várossal foglalkozó bloggertárs megírta. Zömében ezek személyautók - ezekről nem lehet megállapítani, hogy valóban a dolgozók járnak vele, vagy sem - viszont szinte minden nap ott látom a közeli étterem furgonját is. Két helyen le is fotóztam, hogy lássuk, nem csak véletlenül állt be egyszer, rendszerint ott pihen. A gyerek meg játszótér helyett a parkoló előtt foglalja el magát, a nagyi meg félreviszi minden ki vagy bemeneő autó elől.

Ez azért felvet egy-két kérdést. Az rendben - dehogy van, de mondjuk - hogy az ott dolgozók nem tömegközlekedéssel vagy biciklivel járnak dolgozni, hiszen lehet, hogy vidékről járnak be. De bérbe is adják egy külső cégnek a parkolót? Hogyan? Mi alapján? Mennyiért?

Ráadásul volt nálam egy aláírási ív a nyílt levélhez, az épületet körbejárva megkérdeztem minden szembejövőt - vagy ülőt - egyetért-e azzal, hogy ne parkoló legyen a kert, hanem legyen inkább pad+asztal, vagy játszótér, de mindenképpen a nép használatában, ne tonnás vasdarabok pihenőpályája. Fél óra alatt 40 aláírás gyűlt össze, és azért csak ennyi, mert nem volt nálam több ív.

Nem is értem, mit gondol a múzeum vezetése, bármit megtehet, mintha az övé lenne a kert? Csodálkozna, ha hirtelen megjelenne ott pár száz ember, babakocsis, biciklis, gyalog, és követelné vissza a parkoló helyét a népnek - tévékamerák kereszttüzében. Nem vetne rá jó fényt, az biztos.

Talán nem kerül rá sor. Én remélem, érti - és figyeli is - a nép szavát.

 Vadon. A város szívében, a Palotanegyed közepén. Mariannka51 küldött képeket a Horányszky utcában lévő passzázsház udvaráról, a dísznövények mellett látható.

Karó nincs mellette, így lelóg, viszont tele van virággal, és két közepes méretű gyümölcs is kandikál a levelek alatt.

Vajon ültették, vagy csak úgy kinőtt? Beérik majd? Ki szedi le?

(Mariannka51, nem tudok emilt írni, mind visszapattan!)

 Itt bent, a város közepén nem sokszor látni vadvirágot. Aszfalt, beton - ott nem nő; a zöldfelületeket meg parknak hívják, és lekaszálják. Tegnap mégis vadvirágot szedő nénit láttam, amint mosolyogva csokorba gyűjti. Hogy hol? A belvárost kettészelő autópálya folytatásán, a Kerepesi úton az Aréna Pláza előtt, ahol nem gondozzák a füvet. Szerencsére...

 A hír hallatán kitekertünk a Füvészkertbe, megnézni, mit is jelent az, hogy japán módra várjuk a cseresznyevirágzást. Van-e esetleg benne valami plusz, vagy ők is csak leülnek a fa alá és bámulják/csodálják a virágokat, amelyek csupán pár napig vannak fent, aztán lehullanak?

Az első meglepetés a bejáratnál ért: két autó volt kiállítva, mint a szalonokban szokás, a hátsó része megemelve. Csilli-villi új, körbe lehet járni, rajta minden információ - de hová kössem a bicajom? Meg is kérdeztem a jegyárusító srácot, merre van a bringatároló. Hát az nincs, felelte. És a kocsik? Azoknak van rács, de a látogatók bringáját nem várja egy tároló? Nem. A kocsik meg...izé...nem ide tartoznak, csak ki vannak állítva. Kössétek valahová, de garanciát nem tudok vállalni rá, szóval, ha lehet, inkább olyan helyre, ahol rálátok. A meglévő, biztonságosnak tűnő (értsd, valami fixhez hozzá tudom kötni) helyek foglaltak voltak, így egymáshoz láncoltunk és bíztunk abban, tényleg ránéz néha.

A bejárat mellett dézsákban kirakva bimbózó és virágzó fácskák várták, hogy valaki örökbe fogadja őket - gazdasági válság van, mindenki onnan szerez pénzt, ahonnan tud. Így kerültek ide a kocsik is, gondolom, ám akkor is visszás Budapest legrégebbi botanikus kertjébe kiállítani két benzinfaló vas monstrumot.

Beljebb érve japán zeneszó hallatszott, és a piknikezők csoportja. Keletiek nem voltak sokan, inkább japánkodó magyarok, akik kimonóba öltözve, hajuk pálcikával feltűzve (nők), vagy feketében (férfiak) ültek a fák alatt, ahol még erősen bimbó formájában várták a rügyek a kibontakozás lehetőségét.

Leültünk, pattintottuk a jó kis hideg sört és vártunk mi is. A japánkodókat néztük, az átlagéletkor valahol 20 és 22 között volt, és az egy főre eső fényképezőgép meghaladta az országos átlagot - ez azért tűnt fel, mert mi nem tudtunk vinni, csak a telefonnal készültek képek. A sör elfogyott még mielőtt megmelegedett volna, a bimbók bimbók maradtak, így felkerekedtünk, hogy szétnézzünk, milyen a tavasz a kertben. Kirakodóvásár Kézműves foglalkozás volt, éppen lampionokat készítettek vékony pálcikából és rizspapírból. A szomszéd asztalon viszont olyat láttam, ami a nyolcadik kerületben elengedhetetlen: szotyi! :) Na de nem akármilyen, ez csokis szotyi volt! 

Otthagyva a japánkodókat körbejártuk a kertet, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, megéri. Pálmaház, apró banánokkal, aranyhalakkal és teknőcökkel, dús párával, virágokkal tarkított fűvel, a friss föld és a zöld keveredő illatával - elmondani is sok, nemhogy leírni! Aztán egyszer csak jött egy ember egy nagy kutyával, és szólt, hogy ideje felkerekedni, mert öt perc múlva zár a kert...17:00 a zárás időpontja, sajnos. Pedig azt hittem, a lampionok elkészültük után felkerülnek, és lehet bennük gyönyörködni, de nem.

Tessék elmenni, jövő hétvégén ilyen programok várnak:

április 11. szombat:

• 10 óra Bonsai előadás
• 10-12 óra origami oktatás

április 12. vasárnap

• Autentikus japán teaház a Hanami Teaház jóvoltából
• 11 óra Ikebana előadás

Talán egyszer lesz helye a bicikliknek is....

Az ELTE Füvészkert az elmúlt évekhez hasonlóan idén is megrendezi 2009. április 4-19. között az immár hagyományos japán eseményt, a Sakura-ünnepet, azaz a Cseresznyevirágzás-ünnepet. A Füvészkertbe látogatók is japán módra ünnepelhetik a tavasz beköszöntét: letelepedhetnek a fűre, vagy a padokra, és piknikezés közben gyönyörködhetnek a virágzó cseresznyefákban. Akinek megtetszik, vásárolhat vagy örökbefogadhat egy fiatal fát.

A cseresznye – akárcsak hazánkban – Japánban sem egy időpontban virágzik, ami részint a japán szigetek észak-déli irányú elhelyezkedése miatt, másrészt a különböző fajták eltérő virágzási ideje miatt alakul így. A helyi televíziók és rádiók időjárás jelentéseiben igyekeznek előre közölni a virágnyílás várható idejét. Ezt az előrejelzést az emberek mindig nagy érdeklődéssel várják, hogy felkészülhessenek a "virágnézéssel" egybekötött ünnepségekre. Még így is komoly szervezési feladat a fesztiválok előkészítése, mert a csupán néhány napig tartó virágzás időpontját az időjárás is befolyásolja.
A virágnéző ünnepségeket (japánul ohanami) az egész országban mindenütt megtartják, a virágzás idejétől függően néhány hét eltéréssel. A cseresznyevirágok nagyon érzékenyek és finomak, alig néhány napig lehet megtekinteni a virágzó fasorokat, utána a virágszirmok lehullnak. E pár napban a japán emberek családostul, kollégákkal vonulnak ki egy közeli parkba, vagy kirándulóhelyre, ahol leterítenek egy pokrócot, ételt és italt visznek magukkal, esznek, isznak, tréfálkoznak, énekelnek, esetleg régi táncokat járnak, azaz egy piknikkel ülik meg a tavasz beköszöntét.
A cseresznye virágzása nagyon látványos, mert a többi fa lombfakadása előtt nyílnak a virágok, hatalmas, tömött gömbökben borítják a nemrég még kopár vesszőket. A sakurákat csak szépségük miatt nemesítik, fehér vagy rózsaszín árnyalatú, 5 vagy több szirmú virágaik szerint osztályozva több fajtájuk is létezik, pl. a ’Shirotae’, vagy a ’Mikumura gaeshi’.

A sakura nagyon sok művészeti alkotás témája, rengeteg vers és dal örökíti meg e nemes növényt. A virágnak szimbolikus jelentése van, mivel a virágok rövid élete a tisztaság és egyszerűség eszményét tükrözi.
Az Ohanami ideje alatt a Füvészkert haiku – rövid, cseresznyevirágzás ihlette vers - pályázatot hirdet, melynek részletei, valamint a három hétvége programjai a honlapjukon olvasható.

• felnőtt: 700 ft
• diák/nyugdíjas 400 ft