Rimán Edina. Sötétben.

                                                                          Kedves Edina!

Engem is meglepett a gondolat, hogy nyílt levélben fordulok Önhöz, de lakásügye nagyon is illik abba a történet-folyamba, amely itt bontakozik ki, vagy inkább zajlik a nyóckerben, pár hónapja, s azt a reményt kelti, hogy a Hivatal szociálisan érzékenyebb frekvenciára vált az adóssággal küszködők, a hajléktalanság rémével szembesülők és/vagy az embertelen körülmények közt élők népes táborával kapcsolatban.

 Én Önt egyszer láttam, ez év március 20-án, egy civil fórumon, amelynek témája a drog volt, a címe pedig: Meddig szívjunk? Erre a fórumra – közmegszólalásra – Ön eljött, mint egykori, kerületi illetékese a témának, pedig nem lett volna feladata, s megszólalásai alapján egy rokonszenves, a lakosság gondját magáénak tekintő, s azon segíteni kívánó hivatalnok, nevezzük szebben: köztisztviselő képe rögzült bennem.

 Tudja, olvastam ezt a minapi cikket és nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek. Az Ön ügye kapcsán még három másik bűnügy is szóba került – Hunfalvi, Szabó és Xantus polgártársaké -, de szóba kerülhetett volna Csécsei úr, kerületünk korábbi vezetője is, aki tanácsadóként kínálta volna tudását havi sokszázezer forintért, ha jól emlékszem. Nem kell ahhoz sem elkeseredettnek, sem elfogultnak lenni, hogy valaki bizalmatlanná, közömbössé váljék a közügyekkel s ellenségessé azok gyakorlóival szemben, akik tőlünk jogkövető magatartást várnának el.

Ha most valami csoda folytán egyik napról a másikra kiderülne, hány és hány etikátlan, és/vagy jogszerűtlen szívesség köttetett ebben a városban, a mindenkori hatalom képviselői közt, attól tartok a főváros közigazgatása összeomlana. Országos a rablás és országos az éhezés. (Mint egy előző írásunkban utaltunk rá: ma Magyarországon minden harmadik gyerek éhezik és alultáplált.) Hogy legfőbb vezetőnk családi bányái gyarapodnak, hogy Kolontár a beleinvesztált milliárdos közvagyon – és ezen belül adakozás – ellenére élhetetlen, hogy a Simicska lassan zsebre vághatja az országot, hogy a föld nem azoké lesz, akik megművelik, hanem urambáttyámékké, nos, ezek mellett szinte bagatellnek számít az Ön lakásügye.

Vagy mégsem? 

Tulajdonképp ezért írom Önnek ezt a levelet. Azért, mert a magam részéről! -, továbbra is bizalmat szavazok Önnek innen a Diószeghy utcából. Mi itt lenn szintén ki vagyunk téve kísértéseknek, mi is követünk el hibákat és szabálytalanságokat, igaz többnyire jóval szerényebb költségvetési keretek közt. Próbálunk talpon maradni az egyre viharosabb körülmények között és abban bízunk, hogy szavunk, szenvedésünk eljut oda, ahol elvileg szintén emberek dolgoznak, s elvileg azért, hogy bennünket szolgáljanak. Úgy tudjuk, hogy a Hivatal hamarosan lakáspályázatot ír ki, hogy tervezi a munkáért-lakhatás program megvalósítását, hogy reális lakbéreket kíván megállapítani az inkább antiszociálisnak nevezhető bérlakások esetében..

Ön jegyzőként  pályázatok és pénzügyek felelőse is. Tehát jártas a szabályok dzsungelében. Tehát pontosan tudja, hogy a paragrafusok kereteket biztosítanak, mozgásteret, amit meg lehet tölteni emberi tartalommal is. S akár új szabályok is hozhatók. Nos én ezért szavazok Önnek bizalmat. Mert azt érzem, hogy emberként jóra törekszik, még ha meg is botlott a saját ügyében. S örülnék, ha mihamarább tiszta helyzetet teremtene maga körül. Ordas világban élünk, ahol az egyéni tisztesség bátorságszámba megy. Mondhatnám persze, hogy a köz szolgálóinál ez a minimum, de nem mondom, mert több évszázados örökséget kell ledolgozni ahhoz, hogy erre a minimumra eljussunk.

Sok sikert kívánok további munkájához.

„Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat.” - mondta Kocsis Máté polgármester az évértékelőjében. Naponta járok a Dankó utcában, és nem éreztem még, hogy valamelyik hajléktalan ki akart volna szorítani, mert én őt nem akartam. Attól a pillanattól fogva, hogy közösségalapú a gondolkodásunk, fel sem merülhet a „vagy-vagy”, mert több vállon nyugszik ugyanaz a teher.

Az olcsó jelmezbe öltözött brit legénybúcsút ünneplő turisták sokkal jobban idegesítenek a hangoskodó részeges hajléktalanoknál, ráadásul sokkal több van belőlük városunkban, mint a sztereotípiát megtestesítő csövesből. Valahogy elviselem őket, és örülök, hogy a sok hangoskodó gyarmatosító tetovált proletárt nem látom a kerületünkben, pontosabban: örülök, hogy nem vigalmi negyeden lakom, hanem egy gyönyörű parknál, ami ugyan tele van hajléktalannal, de nekem nem ettől szép.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sziráki Ferenc nyolcszoros magyar és tizenhétszeres Budapest-bajnok volt kerékpárversenyző és leszerelt rendőr sorsa, aki 2009 óta az utcán él.

A „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. Gondolom őket címkézte a szélsőbaloldali, anarchista jelzőkkel Kocsis Máté a már hivatkozott évértékelőjében. Rendőrök vitték el őket, 23 embert tartóztattak le, az ombudman szerint túlzó volt a rendőri fellépés. Jövő csütörtökön, az első pernél derül ki, hogy a bíró a társadalomra veszélyesnek tartja-e cselekedetüket. Az ombudsman szerint elég lett volna, ha kikísérik a rendőrök az aktivistákat, de nem tartóztatják le őket.

Otthonnal, munkával rendelkező, normális, polgári életet élő frankhiteles vagyok, én jelentem a társadalom döntő többségét. A polgármester úr szívemből szól, amikor a közös tereink kerületiek által való birtokba vételének örülne, és boldoggá tesz, hogy nem leli örömét a hajléktalanok kiszorításában. Elszabadultak a közterületi viszonyok, de nem hagyhatjuk, hogy tovább fajuljon a helyzet, keresztényként nem léphetünk át félmillió hajléktalanon. A világ nem fekete-fehér, nem kell választani a polgári és a progresszív értékek között, mert lehetek egyszerre szépirodalmat olvasó, porcelánnal kistafírungozott, dancehall-os, konzervatív családból származó, bringás, lokálpatrióta AVM támogató, aki nem szavaz az LMP-re.

Ezúton kérek elnézést a britektől.

http://jozsefvaros.hu/hir/588/Interju_Kocsis_Mate_polgarmesterrel/

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/01/29/az_avm_tagjai_bemutatkoznak_sziraki_ferenc#more3523694

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/05/04/tiltakozz_a_hajlektalansag_kriminalizacioja_ellen

http://www.ajbh.hu/allam/aktualis/htm/kozlemeny20120229.htm

...és akikről még nem esett szó: a "társbérlők"

5 7 9 2

(Néhány adalék és feljegyzés az önkormányzati bérlakáshelyzetről, az április 20.-án tartandó lakossági fórum kapcsán)

I. Egy kis visszatekintés, avagy „hangulatjelentés” a bérlakásokról, környékükről és a „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről

Udvari poroló a múltszázad harmincas éveiből, avagy egy (nem éppen meghitt) skanzen a századeleji  Josefstadtból, netán alvadt struktúrákat őrző tanácsrendszerbeli zárvány, melyről még pontos számadat sincs, - na mi az?  Ha ebből sem találnád ki, hát nézz szét a negyedbeli kapualjakban, ahol ráakadhatsz egy-egy rojtos „Házirendre” a messzi hetvenes évekből, mely még akkor is ott fityeg, amikor a sárga keramitkockákból – melyeket a „tervszerű karbantartás” során „ számoltak fel” – már mutatóba sem marad egy szál  sem. De minek is? Nagyrészük már úgyis a „jobb sorsra érdemes” kerületek ápolt magánházaiban díszlik, ami meg még mutatóba maradt, az úgyse passzol a repedezett zöldmohás betonhoz.

Igen, jól sejted, a címbeli négyjegyű szám nem más, mint az önkormányzati bérlakások „végösszege”, no nem a tulajdonos-önkormányzat szerint, amely erről csak egymásnak  ellentmondó adatokkal szolgál, hanem a Statisztikai Hivatal szerint, mely viszont az önkormányzati adatszolgáltatásra hivatkozva adta meg (tavaly) ezt a számot. (Na, ez az a feladvány, amiből legbiztosabban csak az mondható meg, hogy hány éves a kapitány.)

 II. A bérleményellenőrzés

 A lakó- és bérleménynyilvántartás egyes kérdéseiről - amikor erről még kikérték a véleményünket – részletes és argumentált dolgozatban fejtettük ki álláspontunkat. Rámutattunk a bérleményi nyilvántartás egyes hiányosságaira, és – a meglévő törvényességi formákon belül – egy új, a korszerű jogelvekkel és egy mai, a megváltozott életviszonyokkal vérfrissített struktúra körvonalait vázoltuk fel, összefoglalva az ötven év alatt kissé megváltozott életmódbeli, közegészségügyi, ökológiai és műszaki jellegű tartalmakat is.

A változó körülményeken kívül azonban, hangsúlyoztuk azokat a konstans tényezőket is, melyek – mint pl. a szociális bérlakás-gazdálkodásban legfőbb rendezőelvként működő ún. rászorultsági elv – mára sem vesztettek semmit az érvényükből, még akkor sem, ha a változó korok rendre új megvilágításba helyezik is ezt a hagyományosan bonyolult kérdéskört.

Ennek komplex és mélyreható vizsgálata a most folyó „rendkívüli” bérleményellenőrzés során sem valósult meg, még ha az ezzel foglalkozó képviselő-testületi határozat - pl. a lakbérhátralékosok helyzetének rendezésére – komoly erőfeszítéseket tesz is.

A gyakorlatban azonban nemhogy a háromfajta lakbér (szociális, költségelvű, piaci) jogosultsági körének következetes és gyakorlati tisztázása marad el rendre, de a bérlők valódi kilétének felderítése is.

Az alábbiakban azt kívánjuk demonstrálni, hogy a rászorultsági elv következetlen alkalmazása nemcsak a szociális szférában okoz beláthatatlan károkat, de szétdúlja, dezorganizálja a jelenleg működő, részben „tanácsi” örökségekkel és közjogi ellentmondásoktól zilált struktúrát is.

 II.1. A rászorultsági elv  ismérvrendszerének tisztázatlan vonatkozásai a bérlő személyével kapcsolatban

 
a. Nem valósul meg a gyakorlatban a bérlő személyének az időközi vizsgálata, az ugyanis, hogy létezik-e nemcsak formálisan, de a valóságban is; igen, egészen odáig menően, hogy élő személyről van-e szó, vagy holmi fantomról, akinek nevében obskurus „tettestárs” fizeti szolidan a lakbért.

Nem vicc! Az egyik legfőbb kriminalizáló tényezőről van szó!

b.  Elmarad annak a vizsgálata is, hogy a bérlő (igénylő) rendelkezik-e saját (lakhatásra alkalmas) ingatlannal. (Most meg sem kérdezzük, hogy pl. zuglói lakástulajdonos miért jut bérlakáshoz, és ha már, akkor miért fizet szociális vagy költségelvű lakbért, és miért nem piacit? Talán kitelne az albérlőjétől beszedett harmincezerből, amiből csak az önkormányzat nem lát semmit, vagy aki mégis, hát nem veri nagydobra...)

c.  A bérlemény életvitel- és rendeltetésszerű használatáról ugyan a lakástörvény és a hatályos önkormányzati rendeletek egyaránt szólnak, azonban - mint látjuk – az élő praxistól és a korszerű joggyakorlattól fényévnyire lévő távolságuk miatt, csak a jó öreg korrupciónak vetnek puha melegágyat. Eddig – beleértve a mostani „rendkívüli” ellenőrzést is - emberemlékezet óta nem ellenőrizték érdemben ezt a fontos körülményt, s ha mégis, annak lefolyása nemigen szerepel semmilyen hivatali jelentésben, hacsak a büntetőjogiban nem…

d.  Az előző pontokban vázolt anomáliák eredői sokfélék lehetnek, abban viszont megegyeznek, hogy a kialakult, akutnak is mondható helyzet legfőbb közös vonása, hogy a mulasztásos jogsértés ténye mindkét fél (bérbeadó-bérlő) részére felróható. Pregnáns példája ennek a „lakáscsatlakoztatásnak” nevezett – rendeletileg legitimált - gyakorlat, mely átláthatatlan szempontrendszer szerint csatlakoztat megürült lakásokat már meglévő és funkcionáló bérleményekhez, anélkül, hogy a már említett rászorultsági elv alkalmazása a legkisebb mértékben is érvényesülhetne. Az évek, évtizedek óta üresen álló lakások viszont valamiért nem vonzzák a „csatlakoztatásra” várókat, azok ugyanis az elmaradt vagy/és szakszerűtlen karbantartás miatt nem csak lakhatásra alkalmatlanok, de veszélyforrásként működnek a ház teljes állagára nézve is. (Ld.: vizesedés, közegészségügyi problémák folyamatos penetrációja)

III. Az albérlői rendszer felülvizsgálata

Az önkormányzati bérlői rendszer további „albérletesítésének” teljes jogi abszurdumát már többször is szóvá tettük. Erről, a gyakorlatban teljességgel működésképtelen és nyílt visszaélésre bátorító szisztémáról most csak annyit, hogy az általam ismert 17 házban egyetlen szerződött önkormányzati albérlő sincs, ellenben „álbérlőként” az erdélyi lókupectől kezdve a szolid lányfuttatón át az egyszerű kétkezi verőlegényig, felvonul a teljes menazséria.

(Mindazoktól akiket kihagytam, - mint pl. dílerek, szobáztatók és persze, a szükségverte szegények - ezúton kérek elnézést.)

Az ellenőrzés hatékonytalansága nem is annyira a két fél - bérbeadó és bérlő - kényszerű „egymásra utaltságából” adódik, hanem a szisztéma és az irányelvek áttekinthetetlen és ellentmondásos voltából, melyet sokszor még tanácsrendszerbeli szemléleti zavarok is nyűgöznek.

Fogalomtisztázás. 1. Valódi és ál jelentéstartalmak a bérlői és albérlői fogalmakat illetően

A fentebb már említett bérlői kilét pontos fogalommeghatározásán kívül tisztázásra várnak az albérlői rendszer fogalmi és funkcionális zavarai is, és nemcsak jogi, de szemantikai értelemben is.

A mindkét vonatkozásban hibás fogalom (bérlő bérlője!) helyett, új definíciót és azzal adekvát új közjogi szövegkörnyezetet javasolnánk, mely hitelesebben és életszerűbben tükrözné a valóságos állapotokat, és egyúttal világos irányt is szabna az elburjánzott és mára áttekinthetetlenné vált állapotok rendezésére.

Fogalomtisztázás. 2. Javaslat az albérlői helyett a bérleményhasználói jogosultság fogalomkörének bevezetésére

Nem közismert ugyan, de az eredetileg szociális rendeltetésű bérlakásokat kis számban jogi személyek is bérlik, sőt létezik olyan is, amely fizetővendég szolgálatot üzemeltet, mindezt egyébként rendeleti jóváhagyással. Ezek működése a gyakorlatban teljességgel rendezetlen, tényleges bérlői identifikációjuk átláthatatlan. Sajnos, a jószolgálati intézmények által bérelt lakásokról sem mondhatunk sokkal jobbakat.

Az első (közjogelvi) tisztázó lépés ezen a laza talajon tehát, a „bérbeadó és bérlő együttes akaratából bérleményhasználói joggal felruházott természetes vagy jogi személy” fogalomkörének a bevezetése lenne.

(Az indoklástól most kíméletből eltekintenék, de készséggel „pástra lépek” vele, ha kell.)

A most folyó bérleményellenőrzés – sajnálattal mondjuk ezt – számos okból képtelen eleget tenni nemcsak a fentebb felsorolt követelményeknek, de olyan elemi előírásoknak is, mint a

2/a A mindkét fél által aláíratott, tárgyi-dologi és személyi vonatkozású  Állapotfelvételi jegyzőkönyv

2/b Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi alapú) feldolgozás, mely –a már említett szempontok szerint – kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt felfedett hiányosságokra pedig (megoldási) javaslatot tesz az illetékes szerveknek.

IV. Adatvédelem és személyiségi jogok a „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatban

Utoljára hagytuk az egész „rendkívüli ellenőrzéssel” kapcsolatos adatvédelmi és személyiségjogi aggályainkat, mert ugyan manapság kit érdekel ez; örüljön a bérlő, ha egyáltalán lakhat. Ezt a kissé henye kijelentésünket még akkor is fenntartjuk, ha maga az ellenőrzés, emberi vonatkozásait tekintve kulturált körülmények között zajlik.

Kulturáltan, de szabálytalanul.

A büntetőjogi vagy állambiztonsági indok, amely egyedül ad jogosultságot efféle rendkívüli ellenőrzésekre, (a lakásbeli nem önkormányzati objektumok lefényképezéséről most nem is beszélve) nemcsak jogszerűtlen, fölösen idő- és pénzpazarló, a fentebb sorolt funkciókra teljesen alkalmatlan, célját és logikáját tekintve pedig - akár a nyári mellény – kissé rövid és semmi értelme sincs.

Talán nem véletlen, hogy az erről szóló képviselő-testületi határozat nem vállalja a „rendkívüliségnek” ezt a meglepetésszerű kritériumát, s marad a „jól bevált”, rendeletileg előírt, szabályszerű kiértesítés mellett.

Végezetül és mérleget vonva, az egész intézkedést – hasznát és eredményességét tekintve – a tavaly felszerelt házbeli kamerarendszerhez tudnám hasonlítani, beleértve a tetemes költségeket is. Az egy éve felszerelt kamerákról a lakosság tudta meg utoljára, hogy kamu az egész, s csak néhány hete egy bűncselekmény gyanúja kapcsán tisztázódott kényszeredetten és dodonai módon a felelőtlen megtévesztés ténye.Talán a drogosokat és más jómadarakat kellett volna megkérdeznünk; ők ugyanis kezdettől tudták…

Már csak azt kérdeznénk, hova és kihez is forduljon bizalommal a gyámoltalan lakosság, ha rendre azt tapasztalja, hogy a kocsma-diszkó-bordély-drogtanyaként fungáló lakóépület, mely mellesleg szerény hajlékául szolgál, a legtutibb hírforrás is egyben.

(Épületfelújításról, állagmegóvásról, közegészségügyi helyzetről, az elhallgat(tat)ott Munkáért – lakhatás Programról  „és más ily fontos  emberi lomról”, majd máskor, ha lehet.)

Várjuk olvasóink javaslatait, észrevételeit a civilforumsorozat@gmail.com – címre.

budaházygusztáv

Minden a legnagyobb rendben. Pártunk és Kormányunk hű katonája, szeretett Polgármesterünk terv szerint halad, és már most érezhetően élhetőbb lett a kerület - ami nem pusztán egy rész a főváros szövetében, de egy önálló település: Józsefváros.

A problémák - vagyis inkább gondocskák - megoldása folyamatban, amiről nem beszélünk, az nincs is.

Aki mást mond, hazudik, és mint olyanra, a Törvény teljes szigorával lecsapnak. Ha másként nem, ráhúznak egy törvényt; vagy visszamenőleges hatállyal létrehozzák azt.

Ezért aztán nem is tudtam miről írni, hiszen minden a legnagyobb rendben van.

Isten és Kocsis Máténak hála.

  Szabógáborunk, aki a kerület mindenese - vagy legalábbis mindenhez értője - nem fél konfrontálódni. Sőt, szinte hobbija lett mindenkit kioktatni; olyan hozzánk, mint apa a hülye gyerekéhez. 

  A 4Ház Egyesület vezetőjét sem kell félteni: nem mai gyerek, ami a szívén, azt kimondja, és elvitathatatlan érdemei vannak a Magdolna negyedbéli rehab program első felvonásában. 

Tetemre hívás:

 Tekintetes Önkormányzat, Kedves „Kompromittált” Barátaim, és Ti is, Kedves Blogolvasók!


Ezennel itt, e nyilvános fórumon, ahová alig egy éve – kéretlenül – betettem a lábam, és ahol bérleményi jogviszonyról (és más efféle fölös lomról) fecsegek kifogyhatatlanul ,nos, a bizonyítékok súlya alatt megtörve, bevallom: lelepleztek.
Igen, igaz, hogy az önkori közrendvédelmi tanácsnokához fordultam anno, hogy (szégyellem leírni) mint új lakót – aki néhány rongyos milláért egy önkormányzati szociális(?) bérlakás boldog bérlőjévé avanzsált – kissé zavartak a házban üzemelő drogelosztóból időnként kihallatszó, (a napi tevékenységükkel nyilván együttjáró) zajhatások, (fegyverropogás, üzleti vesztesek szánalmas óbégatása, hörgések stb.) melyeket a bokáig érő, kifogyhatatlan vizelet- okádék- és ürüléktenger meghitt szagélménye sem tudott igazán elnyomni.

Igen, igaz az is, hogy – hinnétek-e – tanácsért fordultam a tanácsnok úrhoz, és ebbéli várakozásomban nem is csalódtam. Ő, fontos tisztségéhez híven, azonnal átlátta a bonyolult helyzetet, és azt javasolta, hogy panaszommal forduljak a Karácsony S. u. 5. sz. alatt lakó házmesterhez. (Az erről szóló levélváltás a birtokomban van.) Ezt követően még sokáig tűnődtem azon, hogy a derék vici, miért hülyézett le és csapta rám az ajtót. És ekkor, hogy, hogy nem, valamiért mégis elbizonytalanodtam kissé e bölcs férfiú tanácsait illetően, ámbár akkor még nem ismerhettem „nagy rendszerekben gondolkodó”, átható szemléletét, melyet vasszigorral kér számon emelkedett vitáiban, ahogy azt a „rendszerfüggetlen” fenomént sem, aki bámulatos alakváltásaiban mára oly fényesen sziporkázik, egyszerre több helyen is.

És kérem, ne tessenek engem megítélni arról, hogy egy szegény el‑ és megtévedt crackert - aki pillanatnyi zavarában a rácson átmászva, épp hozzám nézett be, - távozásra bírtam. Azt meg, hogy a kiérkező járőr, egy törött hokedli társaságában találta meg szegényt, a rácson belül? Hát mit mondjak? Valahogy belegabalyodott a szárítókötélbe. Én mentettem ki szerencsétlent, egy régi konyhai bútordarab feláldozásával. (Teregetéshez használtam egyébként, mert kisnövésű vagyok.) És igen, sajnálom azt is, hogy a szerv szigorú kérdésére, miszerint védekezésem mértéke – szerintem – arányos volt-e a támadáséval, nem mertem kimondani, amit akkor gondoltam: hogy ti. ”ha akkora stukkerem lenne mint neked, baszd meg, hát keresztül is lövöm.” Ehelyett – bevallom – gyáván hallgattam, és elég hülyén bámulhattam magam elé.

Azt pedig fedje örök homály, hogy miért nem fordultam azóta sem a felvégen lakó házmesterhez, akin egyébként valahányszor meglát, valami furcsa arcrángás lesz úrrá, ki tudja miért. Sőt, erre még akkor sem tudtam rászánni magam, amikor az önkormányzati cég (Rév8) megbízásából működő vállalkozó, a cég vezetőinek jelenlétében, többször is súlyos és veszélyes „feddésben” részesített, s volt úgy, hogy saját munkatársai fogták vissza a tettleges inzultustól. Kár, hogy a tanácsnok úr erről mit sem tudott. Talán ezúttal egyenesen egy tömbházfelügyelőt mozgósított volna az érdekemben. Így aztán a Rév8 és a vállalkozó – mi mást is tehetett volna – megtévesztéssel és nyomásgyakorlással, egy házbeli lakót próbált rábírni közös erővel egy ellenem szóló hamis tanúvallomásra. A lakó ezt elébb szóban – egy önkormányzati képviselő előtt – majd írásban is elismerte. (Az erről szóló hiteles tanúvallomást eljuttattuk a cég vezetőihez, de az önkormányzatnak is.)

Történt mindez az MNP I során végzett épületfelújítás egyes hiányosságainak felemlegetése miatt, melyeket a négy ház lakossági megbízottai évekig folyamatosan dokumentálva tártak a képviselő-testület elé, anélkül, hogy egyszer is érdemben kivizsgálták volna kifogásainkat. Amikor pedig mégis léptek, csupán annyi történt, hogy – eléggé sajátos módon – magával a bepanaszolttal vizsgáltatták ki az ügyet. (lásd még: álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.) Feltételezem, ha a tanácsos úr mindeme turpisságokról idejében tudomást szerez, a dolgok egész más irányt vesznek. Bár e nagy összefüggéseket átlátó, koherens „rendszerben gondolkodó”, nagy koordinátornak, nyilván fontosabb dolgai is lehetnek e szánalmas, kisszerű ügyeknél. Így azonban, sajna csak a Rév8 vezéréhez, a jegyzőhöz, no meg a képviselő-testület két tagjához fordulhattam,- talán kitalálható, milyen eredménnyel.

A tanácsnok úr pedig, aki sosem járt mifelénk, talán nem tudja, hogy mindezek ellenére, viszontagságos rendőrségi, bírósági és ombudsmani hercehurcával, és persze, lakossági önerővel, sikerült egy lakható házat, rendezett környezetet,- benne virágoskerttel – összevarázsolnunk. Persze, mindez korántsem volt olyan idilli ahogy hangzik, miként ez az eddigiekből látszik is. A megtisztulási folyamat során, kemény, sokszor szívfájdítóan brutális hatósági eszközök is bevetésre kerültek. És persze, hülyének vagy megszállottnak kellett volna lennem ahhoz, hogy azt higgyem: mindez megúszható súlyos konfliktusok nélkül, beleértve a fizikai fenyegetettséget is.

Mi, kedves feleim, akik végigcsináltuk mindezt, mégis örömmel tettük, és reméltük, hogy betakaríthatjuk munkánk eredményeit, élvezhetjük annak gyümölcseit. Személy szerint én viszont, baromi őszintén és minden érzelgés nélkül mondom: nem szívesen érném meg mindannak teljes szétesését, esztelen elherdálását, ami kezünk és lelkesült elménk által öltött emberléptékű formát, s – hogy ne mondjam - humanizálódott legalább egy villanásnyi időre az a reménytelen-rideg közeg, amelyben élünk. És az istenért, ne mondjátok folyvást, hogy minden értelmes szó és hivatott tenniakarás megtörik az ostoba, sivár és beképzelt úrhatnámság falán.
Mert ha kevesekben is, de beszédes példája él és hat, szilárdan mint a hűség, s a resteket és félig élőket pedig konokul kísérti „… mint árnyék, melytől szorongva félsz, bíró, kitől felmentést nem remélsz”


Budaházy Gusztáv

Ui: javaslatom pedig Szabó Gábornak, nem más, mint egy kézenfekvő lépés. Kérem, nevezze meg, hogy mivel is „kilincseltem” én nála 2003-ban, egy engem „személy szerint zavaró problémában?” És mit is intézett ő el nekem, „ messze túlnyúlva a tevékenységén”, azon kívül, hogy egy meg nem nevezett, bizonytalan illetőségű személyhez irányított, akinek fogalma sem volt az ő (Sz.G) létezéséről. Valaki kettőnk közül ugyanis notórius hazudozó, cégéres rágalmazó, és – ha ez így van ‑, e cégér szégyenbélyeg lehet az önkormányzat homlokán. És tetszik vagy sem, s ha különböző minőségben is, de mindketten az önkormányzat szerződéses felei vagyunk, még ha az egyik fél – jogsértő módon bár – e tényt mindenáron eliminálni igyekszik is, vagy inkább tudomást sem akar venni erről. Lássuk hát, melyik fél az.

 Először volt ez az érdekes tálalás a kerületi Civil Stratégiáról, ahol gyakorlatilag a polgármester felolvasott egy kivonatot, civil szervezeteket alig hívtak -  de vitaindítónak szánták, legyen. Össze is ültek a józsefvárosi civil szervezetek, és a közös gondolataikat eljuttatták a Hivatalhoz. Reakció nem nagyon volt rá.

A héten viszont fórumra invitáltak minden érdeklődőt, beszéljük meg a stratégiákat.

Persze, az önkormányzat hivatalos oldalán kitett hirdetményen kívül senki (civil szervezetek) nem kapott külön meghívót, de sebaj, egymást értesítették. Minek van akkor a civil referens? El is mentek a fórumra, hogy aztán ott szembesüljenek vele: mégsem lesz megbeszélés.

Az egyik blogger az alábbiakat írta a tervezetet közösen véleményező civil szervezeteknek és a név szerint megemlített önkormányzati tisztviselőknek:

Szerdán 17 órára hirdette meg az önkormányzat a civil stratégiája nyilvános fórumát. A résztvevőket azonban nem engedték be a polgármesteri hivatalba, a biztonsági szolgálat közölte, hogy a fórum elmarad.

Még nagyobb meglepetés ért, amikor megnéztem az önkormányzat honlapján azt az oldalt, ahol a fórumot meghirdetették, hogy mit írnak az elmaradás okáról. A link ugyanis jelenleg üres oldalra mutat. Az önkormányzat saját oldalán, a facebook Józsefváros oldalán és Balog István Szilveszter képviselő oldalán,  akit a fórum szervezőjeként tüntettek fel, sem találtam információt. Úgy néz ki tehát, hogy az önkormányzat nem csupán nem törődött vele, hogy a fórum iránt érdeklődők hiába mentek el, hanem megpróbáltak úgy tenni, mintha a fórumot meg sem hirdették volna.

(Persze aki kicsit is rendszeres internethasználó, az tudja, hogy nem olyan könnyű eltüntetni egy közleményt, csodálkozom, hogy az önkormányzatnál erre nem gondolnak)

Nagyon örültem, hogy Balog István Szilveszter személyében végre valaki a kívülről eddig teljesen passzívnak látszó önkormányzati képviselők közül önálló felelősséget kapott egy fontos projekt illetve a fórum szervezése révén, melyet összesen három témában hirdettek meg. Még ha a két másik témában (civil kapcsolatok és a hajléktalan-támogató program) éppen Kocsis Máté, és - mivel konkrétumokról hosszú ideje sokkal inkább ő kommunikált - Szabó Gábor tűnik is illetékesnek.

Annál inkább érdekes volna megismerni Balog képviselő véleményét: ha bármi miatt lemondták a fórumot, szervezőként mit gondol arról, hogy ezt nem közölték az önkormányzat honlapján, sőt a rendezvényt inkább megpróbálják utólag letagadni?

Továbbá jó volna ismerni más önkormányzati döntéshozók véleményét is: miben és kikkel akarnak együttműködni, ha a legegyszerűbb kérdésben sem vállalják a felelősséget a döntésükért?

Egy másik, nagyon hasonló történet is lezajlott a napokban. Kocsis Máté beszélgetést vállalt a hajléktalanügyi elképzeléseiről az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának szervezésében. Ennek szintén örültem, mert károsnak tartottam, hogy a kerületi vezetés hónapok óta azt a benyomást kelti, hogy a szociális szakemberek tudását és szerepét lebecsülve, a nyilvános szakmai vitákat ugyanakkor nem vállalva kíván szociálpolitikai intézkedéseket tenni. Azzal, hogy Kocsis Máté vállalta a beszélgetést a szakmabeli egyetemistákkal, annak a jele lehetne, hogy számot vetett a felelősségével, ami az országossá tett hajléktalanügyi intézkedésekkel és a saját referensi szerepével jár. Szemben egy szimpla polgármester szerepével, aki könnyen tehet a csak a kerületén belül tetszeni akaró állításokat, a makroszintű hatásokkal keveset kell törődnie.

A Józsefváros facebook csoportjában azt tettem szóvá, hogy ezzel a számomra örömtelinek és felelősségteljesnek tartott váltással éles ellentétben látszik lenni a Szabó Gábor kommunikációja, aki ezekben a napokban is gúnyos, sommás, nyilvánvalóan igaztalan minősítéseket tett arra a szakmai-egyetemi körre (egyébként úgy tűnik, tényszerűen is célt tévesztve), akikkel a polgármester a napokban beszélgetni készült. Szabó Gábor a válaszában arra utalt, egyszerre fölényeskedve a szervezőkkel és velem, aki hitelt adok a szervezők közlésének, hogy az ELTE oldalán megjelent információ nem valós, a polgármester nem fog részt venni egy ilyen beszélgetésben. Mint kiderült, Szabó Gábor meghazudtolta a polgármester stábjának érvényes megállapodását az egyetemi szervezettel. A stáb ezután valóban lemondta a részvételt, viszont akkor, amikor az információjukra hivatkoztam, mind a szervezők, mind én okkal gondoltuk, hogy a polgármester úgy tesz, ahogy megállapodott. A tanácsadó fölényeskedése tehát nem csak alaptalan volt, hanem - amennyiben a polgármester szavahihetőségének jelentőséget tulajdonítunk - kommunikációs alaphiba. A tanácsadó előrejelzésével szemben, a szervezők képviselője órákon belül megjelent a kérdéses fórumban, és tájékoztatott a helyzetről, tehát minden arra utal, hogy a szervezők körültekintően és korrekten jártak el. Szemben a polgármester tanácsadójával, aki ezután a felelősséget nem vállalva eltűnt. 

A civil fórumon egyébként én azt mondtam volna el, hogy nagy szükség volna mind az önkormányzati, mind a civil részről a saját szerepükben magabiztos és megbízható partnerekre, mert csak így tudnak egymással felelősen kommunikálni és együttműködni. Ezekben mindkét oldalon komoly problémákat látok, a nagyobbat az önkormányzat oldalán, amire a fentiek is pontos illusztrációk. Nem azért, mert a civilek alapból jobbak lennének, hanem mert többen vannak és változatosabbak. Szemben az önkormányzattal, ahol a döntéshozók kommunikációjából az az alapállás érezhető, hogy a mandátum birtokában nem kell komolyan venni a partnereket.

A polgármester a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az önkormányzatnál minden törvényesen működik, illetve hogy a maga részéről nyitott a racionális vitákra. A saját tapasztalataim, melyeket két év alatt néhány helyi közügy kitartó követésével és alakításával szereztem, sajnos mindkét állításnak egyértelműen ellentmondanak.

Az apparátus visszatérően megsérti éppen azokat a jogszabályokat, amelyek összefüggnek a polgárok lehetőségeivel arra, hogy figyelemmel kövessék a döntéseket. A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet, az eljárásjogi szabályok nem ismerete vagy durva megsértése tűnik ki. Pozitív változások, a szabálykövetés lényeges javulása is történt az általam megfigyelt témákban, például a testületi dokumentumok kötelező közzététele, amiben a legutóbbi hónapokig nyíltan törvényt sértettek. Általában azonban a vezetők együttműködési készsége a hivatali szabálytalanságok lehetőségének rendszerszintű megszüntetésével kapcsolatban az elmúlt két évben inkább romlott, mint javult. A figyelmük és aktivitásuk a jogsértésekkel kapcsolatban szembetűnően eltér, ha a vélelmezésük szerint azt a politikai vitapartnereik követik el, mint ha vélelmezhetően az önkormányzati apparátus.

Többször pontosan leírható, hogy a Szabó Gábor közlései ellentmondanak a Kocsis Máté közléseinek, és az események, konkrét hivatali eljárások kimenetele a politikai tanácsadó közlései szerint alakul. Az apparátuson kívülről érkező felvetések közül a polgármestert és stábját láthatóan az országos médiumokban megjelenő ügyek érdeklik. Szembetűnő, hogy egy ügyesen kitalált performansz nyomán jóval komolyabb hivatali kapacitásokat mozgósítanak, mint ahogy az alapfolyamatokban tapasztalható némely tartós problémát kezelik. Az önkormányzat internetes közléseiben - amelyek gyakran sokkal konkrétabbak és informatívabbak, mint a hagyományos médiumokban közölt tények és állásfoglalások - a szociológiai értelemben vett tényleges döntéshozónak hosszú hónapok óta a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával bíró tanácsadó tűnik. Ennek a kommunikációs helyzetnek a leginkább az önkormányzatot érintő kockázataira többen és számos alkalommal igyekeztünk felhívni a figyelmet, eddig nyilvánvalóan eredménytelenül. Úgy gondolom, hogy egyaránt szükség volna a polgármester, a képviselők, a tanácsadó aktivitására és felelősségvállalására, ez a feltétele annak, hogy javuljon a kommunikáció és az együttműködés a különböző civil szereplőkkel, vagy akár a hivatalhoz forduló ügyfelekkel.

Üdvözlettel:

   (név)
 vajdapeterutca.blogter.hu

Sajátos formában reagál a 4Ház előző írásukhoz érkezett hozzászólásokra.

Feladó: NÉGYHÁZ Egyesület

Tárgy:  Néhány megjegyzés a „Munkáért – lakhatás” projektterv hozzászólásairól, és az AVM demonstrációról

 

 

Ahogy a múlt pénteki nagyhatású AVM-es tüntetés is mutatja, az önkormányzat – mely rég leszokott arról, hogy holmi lakossági megkeresésekre érdemben válaszoljon, - szinte maga készteti alattvalóit szélsőséges lépések megtételére.

Arra az elmés leleményre pedig, melyet itt a blogon vezetett be, hogy ti. a Hivatal Illetékes Elvtársa és /mindent/ megmondó embere, éppen, hogy az illetékes hivatalok helyett, – no nem válaszol, de – a hatalom biztos fedezékéből eregeti nyegle, hazug és ordenáré („cumi…stb.”) fricskáit, miközben valamiért virtigli civilnek (is) képzeli magát, - nos, minderre, szerintem, csak egyszer (s mindenkorra) kell és szabad válaszolni. S ha azt kérdenéd, hogy ugyan ki vagy mi tilthat ehelyütt bármit is bárkinek, azt válaszolnám, semmi, - hacsak a jóízlés nem. A „ha rövid az érved, toldd meg a kardoddal” féle harcmodorhoz, egy magára valamit is adó civilnek, nincs - nem lehet - alkalmas fegyvere, páncélja. Magától értetődik persze, hogy egy vérbeli szabad fórumon minden vélemény játszik és számít is, - egyedül csak a bértollnoké nem.
 

Mert „…tégy vagy higgy bármit is, s legyen bár igazad vagy sem, elébb beszennyez, majd stigmatizál téged. Egy vélemény, legyen bár kiforrott, vagy esendően gyönge, mindig hű lenyomat rólad. Arról is, amit elmondasz, -  de arról is, amit nem. Ezért hát sosem mérkőzhet a kívülről vezérelt szóval. Két külön műfaj.”(lásd még: a zongora és az esernyő találkozása a boncasztalon…)

Visszatérve az AVM-re, mi, „bérlakók”, akik közül sokan szintén a hajléktalanság rémével küzdünk, most megkérdeznénk Titeket, mint nehezebb sorsú testvéreinket is, hogy hogyan tovább?

Ti is osztjátok netán az itt olvasható „többségi véleményt”, miszerint az önkormányzati bérlők többsége „naplopó, segélyleső ingyenélő”, aki elvan egy marék szotyin naphosszat, s aki csak azt várja, hogy az önkori „pénzt tegyen alája, és szidja, mert nem ad.”. Ha nem, hát nem látjátok, hogy a hajléktalanok, és a hatezret meghaladó számú bérlakásban élő, sok tízezer ember sorstendenciái mennyire egyirányba mutatnak?

És Ti, kedves kommentelők, akik a Munkáért – lakhatás programról szólva, ingyen kapott lakásokról beszéltek, melyet az ott lakók „egy putri színvonalára süllyesztettek le, miután leszereltek és eladtak mindent, ami mozgatható;” - úgy vélitek, tudjátok mit beszéltek, amikor így  szóltok rólunk?

És ugyan mit mondhatnék annak, aki külföldi (általam jórészt ismert) példákat ajánlgat olyan égtájakról, ahol sohasem volt tanácsi rendszer, és persze, annak elavult struktúráit máig hordozó-őrző önkormányzati sem. Ja, és apró különbség: sok mindent megéltek persze ők is, de az államosításnak nevezett, „törvény” által legitimált elbitorlást, melyet – változás ide vagy oda – az önkormányzati tulajdonlás tágabban vett szemléleti rendszere, de elavult (köz)jogelvi gyakorlata is máig őriz, - nos, ilyet a példabeli „nyugatnak”, még az öregapja se látott soha. Ez a szellem amúgy a velejéig hatja át az egész rendszert, a baksisleső ügyintézőtől a kegyúrként regnáló főhivatalnokig.

 

A képtelen vád pedig, hogy mi „alaptalan reményekkel éltettük az embereket”, és „pénzért kilincseltünk”, már csak azért sem áll meg, mert az MNP I. során, egy ehhez hasonló projektet mi magunk szerveztünk meg, és négy éven át maradéktalanul teljesítettük is. És hogy nem álltunk elő kész programmal, mely teljes ívében vázolt volna föl egy innovatív, minden ízében működőképes és közgazdasági-jogi-szociológiai vonatkozásban is maradéktalanul argumentált rendszert? És ezt, még kevés (értelmes) támogatóink egyike is csak bocsánatos bűnként nézi el nekünk? És felrója azt, hogy „más nevében ígéreteket tenni valóban nem lehet?” Hát ki tett itt hamis ígéreteket, s mondott kegyesen biztató szavakat? Igaz, a polgármester nem, (ő ugyanis szóba sem állt velünk,) de kabinetfőnöke személyesen kért írásbeli tájékoztatót, melyet, - ígérte többször is, - majd „megbeszélünk az illetékessel”. Illetékes, hm, ugyan ki lehet az? Valaki, aki már írni sem tud, egyébként meg néma? És mi a fenét fejtettünk volna ki lebecsmérelt projekttervünkben addig, amíg az önkormányzat – melynek többmilliárdos projektjén (MNP I-II.) becsülettel dolgoztunk – válaszul, csak a LÉLEKprogramot kongatja meg. Ja, és ki járatja a bolondját és kivel, főtanácsadó úr? És azt hiszitek, hogy kétszáz ember megszervezése annyiban áll, hogy „teleszórjuk a környéket szórólapokkal”? Miféle megítélést várhatunk mi tőletek, ha a „herelógató naplopó” minősítésre, melyet rólunk szólva a szátokra vesztek, még a velünk és törekvéseinkkel megértő, felkészült elemző is csak annyit mond, hogy szerinte ez „vállalhatatlanul erős túlzás”. Talán ha megjegyezné, hogy ez nem szól egyébről, mint a nyeglén vállalt ismerethiányról, sötétlő tudatlanságról és a lelki restségről. Az odavetett nyugati hivatkozásokról pedig, (Goose-T) felkészült barátaim nálam jobban mondhatnák el, hogy arcpirítóan inadekvátak.

(„Getting started money”- igazít el példád bölcs angolja, vagyis inkább a benne szereplő derék angol házaspárt, Jane-t és Johnt, akik a pária bérlősorból, éppen a büszke tulajdonosi lét felé törnek.) Mit is mondhatnék erre. Kissé meghatva ennyi segítőkészségtől, neked és marketing tanácsadódnak én is ajánlanék valamit. Csak légy laza, és eléggé nyitott rá.

 

És ha még ezek után is lenne némi érdeklődés aziránt, hogyan is működik valójában az önkormányzati bérlői rendszer, és hogy segélyleső, szotyizó naplopókon kívül, lakik-e még itt e tájon teremtett lélek, - és ha igen, egyáltalán méltó-e még a homo sapiens névre, -  nos, minderről egy más alkalommal, ha lehet.

(Akit ez bővebben érdekel, lásd még a korábbi Négyház témákat, itt a blogon.)

 

 

Budaházy Gusztáv

 

 Sok a szegény a kerületben. Dr.Kocsis többször hangoztatta fórumokon, hogy Józsefvárosban annyi a segélyből élő, mint amennyien az ötödik kerületben összesen élnek. Ennek megfelelően több a lakbér- és közüzemi díjjal elmaradtak száma is.

Ha nem is tud mindenkinek megoldást, legalább az itt élőknek segít, ha már elvesztette lakhatását (Lélek program).

Ez szép és jó, csak meg is lehet előzni a hontalanná válást. Lehet segíteni menet közben is, hogy emberek ne maradjanak fedél nélkül, és erre ki is dolgoztak civilek egy módszert. Egyeztetések után sok százan jelezték aláírásukkal megerősítve, hogy igen, szívesen ledolgozzák a kerületben azt a hátralékot, ami adott esetben nem is az ő hibájukból keletkezett. (például a Magdolna Negyed II. program keretében 5-8 hónappal később kötött az önki szerződést az elköltöztetett lakókkal, és visszamenőlegesen követelte a díjat; de mivel nem volt lakás-szerződés, így a közmű szolgáltatókkal sem tudtak addig szerződni - tetemes hátralékuk keletkezett ott is. Felelős nem akadt a Hivatalban...)

Hol tart most az ügy? A Négy Ház Egyesület közleménye szerint itt:

FELADÓ: NÉGYHÁZ Egyesület

TÁRGY: Közlemény a „Munkáért – lakhatás” program ügyében

 

A NÉGYHÁZ Egyesület az alábbi közleménnyel fordul a „Munkáért  - lakhatás” program aláíróihoz, támogatóihoz – és azokhoz is akiknek ez nem kell.

Egyesületünk 2011. július 13.-ra lakossági fórumot szervezett az önkormányzati lakbérhátralékosok számára, melyen ismertette és megvitatta a megjelentekkel, az „Együttműködő munkával az emberi lakhatásért” munkanevű projekt-tervezetét. /mellékelve/ A fórumra – a közvetlenül érintett hátralékosokon kívül, – meghívtunk mindenkit, akit hivatalból vagy civil elköteleződésből a téma érdekelhetett: társegyesületek, egyetemi emberek, önkormányzati képviselők és politikai pártok megfigyelői, – mintegy ötvenen – élénk eszmecserében vitatták meg a felvetett, többnyire igen éles hangú kérdéseket. A teljes színképből „mindössze” az önkormányzat többségi képviselői hiányoztak, akik közvetlenül a kezdés előtt – referensük útján – telefonon lemondták a részvételüket. Döntésüket nem indokolták.

 

Kezdeményezésünkre, néhány nap múlva, mégis létrejött egy személyes találkozó, ahol dr. Sára Botond kabinetfőnök, az önkormányzat képviseletében arra kért, hogy küldjünk el egy rövid beszámolót a projekt-tervezetről és egy jegyzőkönyvet a fórumon elhangzottakról. „Az önkormányzat tanulmányozza és megvitatja a kezdeményezést, és kifejti a részletes szakmai álláspontját az abban foglaltakkal kapcsolatban”, mondta a kabinetfőnök úr, – és még néhányszor ezt követően, egy-két hónapig, amíg le nem esett, hogy ezúttal is csak a szokásos bolondját járatják velünk az urak. A mai napig nem kaptunk levelünkre semmiféle választ. És most, idestova négy hónap után, megkérdezném: ki beszél itt finnyás eleganciával „balkáni állapotokról” a civilizált polgári mentalitás védelmében? Kit sért a demokratikus nyíltság és ki veszi semmibe az adott szó – ha tetszik „európai” – alapkövetelményét.

A kezdeményezés aláírói pedig, kezükben az önkormányzati újságot /11 08 23/ lobogtatva, melyben méltatták kezdeményezésünket, egyre türelmetlenebbül kérik számon az elmaradt kibontakozást, s egyre többen fakadnak méltatlan vádakra mozgalmunkkal kapcsolatban.

 

Az önkormányzat különféle, többnyire szociális jellegű intézményeiben megforduló, a program további sorsa felől kérdezősködő elbizonytalanodott érdeklődőket pedig, vagy hajmeresztő rémmesékkel traktálják a NÉGYHÁZ Egyesület „renitens” tevékenységével kapcsolatban, vagy csak sokatmondó mosollyal legyintenek a kérdezőre. S nem is eredménytelenül. A belterjesen tenyésző hivatali intrika tévedhetetlenül érzi az uralkodó szélirányt, s a lelkes és reményteli kezdeményezést – még mielőtt az szárba szökkenhetett volna – sikerül is lassan a földbe döngölni, és általános anatéma alá vetni.

Jól példázza mindezt az egyes önkormányzati jószolgálati intézményeknek (Családsegítő, Szigony alapítvány stb.) a kezdeti óvatos érdeklődést követő teljes elzárkózása az együttműködést illetően. Pedig mozgalmunk komoly bázist remélt ezen szervezetektől, hiszen „ügyfeleik” jobbára az együttműködni kész „emberanyagból” kerülnek ki. Így aztán – a legelemibb készségek nélkül –  a magunk kezdetleges eszközeivel  (házról házra járás, postaládázás stb.) szerveztük meg az együttműködők kis csapatát. Aki pedig ismeri a populációnak ezt a szegmensét, az tudja, hogy itt nem működik a számítógépes kommunikáció, s még a telefon is bajosan. Amúgy anyagilag se igen győznénk, hisz még a visszahívásokkal is bajban vagyunk. Nem panaszkodunk, mi vállaltuk és azt is tudtuk, mibe vágunk bele, de ezúton is kérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy ne várjanak tőlünk telefonos visszahívást; egyszerűen nem győzzük. És nem csak anyagilag értjük ezt, de azért is, mert minden jel szerint hiába dolgoztunk.

Munkánkat az önkormányzattal való együttműködésre alapoztuk, – ehhez is kaptunk tőlük kezdetben bátorítást. Ellenszélben és kényszerű oppozícióban ilyen programot lehetetlen megvalósítani.

Ezért az aláírók listáját pedig, melynek kb. kétharmadát átadtuk egy önkormányzati képviselőnek is, mostantól titkosítjuk.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy elment az ép eszem, kimondom: a jelenlegi helyzetben úgy látjuk, hogy nem tudjuk biztosítani az aláírók érdekvédelmét, s a beindult folyamat beláthatatlan fordulatokat hozhat. Túloznék talán?

Olvassátok csak el, hogy mit válaszolt a polgármester, az ügyet firtató képviselői kérdésre. (jegyzőkönyv 17.-18. oldal)

Elismerem persze, hogy ő sincs könnyű helyzetben. A mintegy 6000 önkormányzati bérlakás fizikai állaga válságos, szociális „állagáról” pedig elmondhatjuk, hogy bérleményi és egyéb, a lakhatással összefüggő (jog)viszonyai 80-90%-ban (!) ütköznek a legalapvetőbb köz- és /többnyire/ büntetőjogi normákkal. (Bővebben lásd még, a korábban erről írottakat.) Vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem az utca, és nem a meghajszolt hajléktalanok nyomorult odúi, de a „polgári” bérlakóházak a bűnözés bevehetetlen bástyái, épp áttekinthetetlen-rendezetlen voltuk miatt?

 

Azt hinni pedig, hogy az ennek rendezésére tett lépések megtétele nélkül, lehet kezdeni valamit is lakbérhátralékos ügyben, hiú ábránd és teljes szakmai inkompetencia. És persze, vak aki nem látja, még ha elszánt érdekvédő is, hogy a bérleményi jogviszony-rendezés koncentrikus körei, kifelé haladva, a hajléktalan-ügyet is behálózzák. De ez már más, a saját kompetenciánkon nagyrészt túlmutató, de azzal igenis összefüggő kérdés. És végül, nehéz szívvel ugyan, de bevallom, a reménynek még az árnyékát sem látom e pillanatban felsejleni, hányatott sorsú kezdeményezésünk ügyében. Hét éve dolgozom „bérlői érdekvédőként”, s a lakossági bevonás rendszerének egyik kidolgozójaként és résztvevőjeként  végigcsináltam a Magdolna Programot, itt-ott még némi eredményt is felmutatva. Ám ami semmit sem változott  hét év óta, s a legkitartóbban kísérte tevékenységünket, az a kitartó süket csönd és a méla undorral kísért Nagy Néma Ellenállás, minden épeszű elképzeléssel szemben ami „alulról jött”, és valamit is változtatni akart az önkormányzati rendszert ma is bénító tanácsrendszerbeli zárványstruktúrákon.

 

És végül engedjétek meg, hogy idézzem az egyik önkormányzati vezető rólunk /NÉGYHÁZ Egyesület/ elejtett bonmot-ját, arról, amikor a négy ház képviselői összehangoltan kifogásolták a magas Testületnél, a kritikán aluli minőségben elvégzett felújításokat. (MNP I) „Ugyan, az egészet az a megszállott Budaházy vezényli, őt kéne először móresre tanítani.”

Ne fáradjanak uraim! Nem ránk nézve szégyen, ha „népi zenekarunk” rosszul viseli, ha az urak, ahelyett, hogy meghallgatnák, inkább célba lőnek rá. Ne szégyelljék, régi úri passzió ez. A prímás pedig még nem tudja igazán, mit is kezdjen hangszerével. A vonót mindenesetre máris felajánlja a bonmot szerzőjének. Használja arra, amire én gondolom. És teljes hosszában, ha kérhetném. 
 

Budaházy Gusztáv

NÉGYHÁZ Egyesület

 

 Ismét remek példa arra, hogy a civil szervezet erőt, energiát nem sajnálva dolgozik több száz család érdekében, de a kerület vezetésének nem ők a fontosak. 

Nem azt vállalták esküjükben, hogy mindent megtesznek az itt élő emberekért?

 A helyzet nem kielégítő. A villamosok tele vannak, nem lehet ülőhelyet kapni. Disznóság, hogy ezeknek a nyavalyás szegényeknek még mindig annyi pénzük van, hogy villamoson járjanak. Ha a munkabéreket és a kisfizetéseket leszállítanák, mindjárt kitűnő lenne a város közlekedése.

Persze, ezzel még nem lenne rendben minden. Még maga a közlekedés sem. Azok a nyomorúságos gyalogvánszorgók állandóan veszélyeztetik a motociklistákat. Addig másznak, vánszorognak, míg egyszer csak a motociklista nekiszalad egy ilyen csúszómászónak és elüti - a "szerencsétlenség okozója" meghal, a szegény motociklista pedig fölhorzsolja a térdekalácsát. Be kellene tiltani a szabad járás-kelést mindazoknak, akiknek nincs motociklijük és autójuk.

A terméssel is baj van. A termés jónak mutatkozik, lesz kenyér bőven. De ennek megint csak az lesz a következménye, hogy a szegények teletömik majd a bendőjüket, és nem akarnak dolgozni. Ha véletlenül netalántán rossz lesz a termés, akkor a kenyér ára magától fog emelődni, de ha jó lesz, akkor elővigyázatosságból még idején fel kell emelni a kellő magasságra.

A köznép fényűzése példátlan. Vannak olyan proletárlányok, akik kalapot hordanak. Láttam olyan munkást, aki egy stanicliból ananászepret evett! Vajon hogy juthatott hozzá? Láttam olyan munkanélkülit, aki délelőtt kint őgyelgett a ligetben, és a park legszebb részletében leült egy padra. Hát nincs ez tiltva? Közrendészetünk még jelentékeny kiegészítésre szorul. Az első cselekményt - a kalaphordást - rangbitorlásnak; a másodikat - az ananászeper-evést - másokat illető javak jogtalan elpusztításának; a harmadikat pedig - a parkban ülést - szemérem elleni vétségnek kellene nyilvánítani, és szigorúan büntetni.

A Körúton láttam, hogy egy munkáskülsejű ember ezer koronát adott egy koldusasszonynak. Ez is valóságos botrány. Mert hogy szabad egy ilyen proletárnak az életképtelen elemek táplálásával azoknak létét meghosszabbítani és az állam szempontjából haszontalan emberanyagot gyarapítani! És miből adhat egy munkás ezer koronát egy koldusnak? Honnan vette! Biztosan lopta! Körülnéztem, a közelben sehol rendőrt nem láttam. Ez is tűrhetetlen! Miért nem jut minden tíz lépésre egy rendőr!

 

Mintha ismét aktuális lenne ez az írás: sokan ma is így gondolják. Pedig nem most, hanem majd' száz éve vetette papírra Nagy Lajos:  KÉPTELEN TERMÉSZETRAJZ ÉS MÁS KARCOLATOK című művében. 

Okulásképpen.

 Index videó arról, ami zajlik a kerületben. 

 Van az úgy, hogy az ember átélt már sok mindent, és le tudja vonni a konzekvenciákat. Van aztán olyan is, hogy az ember fiatal, és azt hiszi, mindent tud.

Rejtő Gábor írása:

Új igehirdető tűnt fel a magyar politika színpadán. A 8keres polgármester hitvallása a hajléktalanokkal kapcsolatban könnyen megjegyezhető, világos beszéd. Az ige felszólító módban, egyes szám második személyben fogalmazódott meg, s így hangzik: Takarodj!

Volt már egy Máté nevű igehirdető a történelemben, de az rég volt, tán igaz sem volt, II. János Pál – akiről nemrégiben keresztelték át a 8kerületi Köztársaság teret -, már nem olyan rég volt, de szólni ő sem tud már. Ezért aztán magam vagyok kénytelen II. Máté igéjét bizonyos kommentárral ellátni, remélem többünk okulására.

Valójában egyszerű a dolgom. Nem tudok olyan (világ)vallásról, amely ne hirdetné a szolidaritást, az együttérzést a szegényekkel, elesettekkel, betegekkel, szenvedőkkel. Lehet persze, hogy II. Máté titokban vallásalapító, de valószínűbbnek tartom, hogy K(!)DNP ide, keresztényi, Szent István-i Magyarország oda, II. Máté csak egy pragmatikus politikus, aki valójában régi, magyar hagyományt újít fel itt a XXI. század elején többek örömére és sokak szomorúságára.

Mert a „Takarodj” – lássuk be, csöppet sem számít újnak a hazai, politikai közbeszédben. Ha csak az előző századot nézzük, már Kun Béla is sikerrel alkalmazta 1919-ben, a gaz kapitalistákkal szemben – igaz csak 133 napja volt rá -, míg aztán őt is elzavarták. Pár évtized sem telt bele, és a zsidók következtek, ez jobban sikerült, tovább is tartott, de a csattanó nem változott. Szálasi testvér sem húzta sokáig. Majd ismét a kizsákmányolók, arisztokraták, bankárok következtek, Rákosi is alapos munkát végzett, de a bumeráng természetén ő sem tudott kifogni. Az utolsó, országos takarodó a rendszerváltás idejére esik. Ez volt eddig a legbékésebb, igaz kellett hozzá a Nagy Testvér összeomlása, de azóta, vagyis huszonegy éve, hivatalos, politikai, vagy/és közigazgatási-rendészeti szinten nem indult hajtóvadászat Magyarországon egyetlen politikai, etnikai, szociális réteg ellen sem.

Ennek lett vége II.Máté intézkedéssorozatával, amely, mint említettem, egyetlen szóban összefoglalható, és egyben korszakhatár is a rendszerváltozás eddig viszonylag szelíden áramló folyamában. A hajléktalanoknak két éve még meleg ételt osztogató Kocsis Máté (lásd erről Etetés című írásunkat), formailag (jogilag) támadhatatlanul hajtóvadászatot indított a kerület hajléktalanjai ellen azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiűzze őket a kerületből. Az e célra szánt összeg százszorosa annak, amit múlt évben a került hajléktalan-ellátásra fordított, különösebb érvelésnek ezért itt nincs helye. Sokkal inkább a köszönetnek és az elismerésnek. Mert II. Máténak egyaránt hálásak lehetnek azok, akik iszonyodtak a hajléktalanok folyamatos jelenlététől (ők mentek el szavazni, ez kb. a kerületi lakosság 16 százaléka) és azok is, akiknek eddig kétségeik voltak a polgármester illetve pártja szociális demagógiájával kapcsolatban. A „Takarodj” világos, tiszta beszéd, nem hagy kétséget a felől, hogy pártunk és kormányunk a társadalmi betegségekkel kapcsolatban a csonkolást preferálja megoldásként, tehát jó lesz vigyázni, nem lemaradni, nem pofázni, nem kilógni.

Vagy épp ellenkezőleg.

Hogy a nyílt, hatalmi agresszió a társadalom legkevésbé védekezőképes rétege ellen, mit vált ki az nehezen megjósolható ebben az országban. Mert a „Takarodj!”-nak vannak, lehetnek mélyen a néplélekben húzódó okai is. Elég, ha a mohácsi vésztől számított négyszáz éves elnyomásra gondolunk, vagy a negyven éves szovjet uralomra. S akkor még itt a kérdés, vajh a római kereszténység „honosítása” István idejében, mennyiben felelt meg a magyar lélek valódi igényeinek. S nem arról van-e szó, hogy évezredes álmából ébredezik ez az ország, türelmét, bizalmát vesztvén a felkínált politikáknak, ideológiáknak. S az éhes, boldogtalan ember mint tudjuk hamar indulatba jön. Csakhogy a hajléktalan nem idegen. És nem elnyomó. Mindössze megtestesíti, megjeleníti a mindannyiunkban ott lévő vesztest, a lúzert, a kiszolgáltatottat, a legfélelmetesebb lehetőséget, ha kipottyanunk a társadalom csikorgó fogaskerekei közül. Ez az ország többször – ha nem is sokszor – jól vizsgázott szolidaritásból. Ennek '56 a legszebb példája. Most ismét vizsgaidőszak következik, kicsiben, nagyban egyaránt.

II.Máté – és eszmetársainak – intézkedéssorozata valójában segítség mindazoknak, akik helyüket keresik a válságban, és ha vallásban nem feltétlenül, de emberiességben, szolidaritásban még hisznek, esetleg okulván a magyar történelem zivataros századaiból. A szemünk láttára kibontakozó hajléktalan-passió voltaképp kristályosodási pont, közlekedési lámpa, viharjelző, mindegy is minek hívjuk. Ami eddig is sejthető volt, az immár látható, s előbb-utóbb állásfoglalásra késztet. II. Máté pedig teszi a dolgát, mint mindenki a világban. Hálátlan szerep, még ha ez most nem is látszik, hisz a bumeráng épp csak útjára indult. Ezért a köszönet és az elismerés, még most, amikor kevesen látják át történelmi jelentőségét az Ő igéjének. A nemzeti kór, amelyet a hajléktalanok tragikus jelenléte (is) szimbolizál a társadalom, jelesül a főváros testén, gyógyulás helyett most szétspriccel a környező kerületekbe, ahol (nem nehéz kitalálni), milyen megoldást látnak majd kézenfekvőnek a pártos papkatonák Kocsis Máté példája nyomán. Dicsértessék az Ő neve.

 Az elmúlt napokban elég sok helyen megfordult a kerület első embere, nyilatkozatot és interjút adott, élőben hallhattuk majd' minden nap.

Legtöbbször a címbeli "hovatovább" hangzott el a szájából. Ez lehet érdekes, de lehet teljesen érdektelen is. 

Az azonban, hogy a dr. Kocsis Facebook oldalán kedvencei között nem szerepel Józsefváros hivatalos oldala  h o v a t o v á b b  azt a látszatot kelti, hogy nem is érdekli ezt a fiatalembert a kerület.

Megértjük, persze, kicsi ez a királyság. Megkockáztatom, ha tényleg nem lehetnek majd a polgármesterek országgyűlési képviselők is (hiú ábránd!), gondolkodás nélkül az országgyűlési széket választja majd.

 A tegnapi népszavazáson 48 819 ember nem vett részt. Ebből a csoportból egy Kisember megosztja gondolatait.

Mindig megilletődöm, mikor engem, egy egyszerű kisembert megkérdeznek a saját sorsom felől. Ilyenkor jó érzés fog el: lám, felnőtt emberként dönthetek, befolyásolhatom az életem!

Ma három dologról kérdeztek meg, mégsem mentem el szavazni. Hogy miért?

A három kérdésből egynek így nem volt értelme, a másik kettő pedig nem is kérdezett meg semmiről!

 

 

 

A könnyebb megértés miatt nézzük a kérdéseket fordított sorrendben.

 

 

3. “Támogatja-e Ön, hogy Józsefváros polgármestere még az idei évben tárgyalásokat folytasson a Fővárosi Önkormányzat vezetésével a hajléktalan ellátás színvonalának emelése és a kerület – hajléktalanokkal kapcsolatos – tehermentesítése érdekében? “

 

Kedves Polgármester Úr! Kerületünk szavazói azért támogatták Önt a szavazatukkal, hogy értünk szorgoskodjék. Ezért kapja a fizetését, szolgálati autóját és a többi juttatást. Aki itt lakik, nem ér rá kitalálni, hogy Ön hogyan oldja meg a problémákat; más dolga van: reszel, kalapál, vályogot vet, ás és ezekből adót fizet - többek között az Ön alkalmazására. Az Ön feladata tárgyalásokat folytatni, majd döntéseket hozni, amiket aztán joszabályban rögzít. Az ilyen jogszabályokról már meg lehet kérdezni az állampolgárt, de ilyen homályos célokról, hogy “tárgyalásokat folytasson”... nem igazán. Mintha megkérdeznénk a házban a lakókat, hogy megbeszéljem-e a közös képviselővel, hogy felújítsuk-e a házat? Inkább előbb megbeszélem vele, majd arról kérdezem meg őket, hogy “szerintünk fel kellene újítani, szerintetek is?

Még egyszer: az Önök által ebben a formában feltett kérdésnek így nincs értelme. Tárgyaljon, találják ki mi legyen és arról utána meg lehet kérdezni az embereket.

 

2. Támogatja-e Ön, hogy Józsefváros Képviselő-testülete rendeletben tiltsa meg Józsefvárosban a közterületen történő életvitelszerű lakhatást?

 

Pontosan mi is a rendelet szövege? Mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. Kidolgozták már a rendeletet, megtekinthető valahol, ha igen, akkor miért nem mellékelték az értesítőhöz? Ha nem, akkor mi lesz benne? Önök tudják már, vagy csak ezután fogják kitalálni? Hogyan dönthetnék én egy kérdésről, melynek nem ismerem a részleteit? Ha fenti példánál maradunk, mit tartalmaz a felújítás? Egy egyszerű tisztasági festést, vagy esetleg a csövek, nyílászárók cseréjét is? Egy új liftet? Hiszen a költségek-szabályok teljesen másképp alakulnak egyik, mint a másik esetben.

A helyes kérdés ez esetben úgy hangzott volna: támogatja-e ön, hogy a képviselőtestület meghozza az ilyen és ilyen számú rendeletet (a rendelet szövege mellékelve)? Amit önök feltettek, az nem kérdés, hanem homályos utalás.

 

 

1. “Támogatja-e Ön, hogy hatályban maradjon Józsefváros Képviselő-testületének kukázást tiltó rendelete? “

 

Ez bizony végre egy valódi referendum. Hiszen meghatározott törvényről, jól leírt szövegről kell a polgárnak döntenie: igen vagy nem. Már-már hajlottam rá, hogy elmegyek és erre az egy kérdésre válaszolok, hiszen ez az egyetlen olyan a három közül, amelyben valóban megkérdeznek valamiről. Aztán mégsem mentem el. Hogy miért? Mert egy ilyen referendumot nem az önkormányzatnak kell kezdeményezni! A referendum célja a döntéshozók feletti kontroll. Azaz ha az állampolgároknak nem tetszik egy döntés, akkor joguk legyen azt megváltoztatni. Egy hatályban lévő jogszabályról népszavazást kezdeményezni a nép joga és kötelessége: megfelelő számú aláírást kell összegyűjteni és akkor ki lehet írni a népszavazást. Ha azelőtt kérdeztek volna meg minket, mielőtt a kész jogszabálytervezetet beiktatják, az rendben lett volna. De utólag megerősítést kérni már hatalmi-politikai játszmának tűnik, nem pedig annak, mintha tényleg a valódi válaszra lennének kíváncsiak.

 

Összegezve: Az állampolgárokat konkrét kérdésekről kell megkérdezni: jogszabályokról teljes szöveggel. Ebben az esetben garantált csak ugyanis, hogy valóban az ő véleményük az, ami aztán végrehajthatóvá válik. Még nem hatályban lévő törvényről referendumot kiírni üdvös, de nem szükségszerű dolog. Viszont mindenképp pontos és kidolgozott szabályokról kell döntsön a nép, hiszen általánosságokat nem lehet törvénybe iktatni. Azokat hagyjuk meg a választási kampányok ígéreteinek.

 

Kisember

 Van az úgy, hogy egy intézkedés, vagy a terve nem nyeri el az emberek tetszését, és erre valahogy reagálnak. Van, aki komoly elemzést készít, mások vicces képek formájába öntve fejezik ki véleményüket.

Utóbbiból kaptam még párat, fogyasszátok vidáman!

Csakis a Köztársaság törlésével kialakult szakrális tér erővonalai lehettek képesek megfordítani a nyilakat, és a sarokházat a másik sarokra áthelyezni. Az ezirányú szokatlanul haladó jellegű magyar lépésekkel várhatóan hamarosan bebizonyíthatjuk a világnak, hogy a föld mégis lapos, és a nap forog körülötte.

 

via Facebook