Gyertek!

Ezt nem hiszem le! Alig telt el pár hónap a bírósági ítélet óta, amely kimondja, nem lehet mélygarázst építeni a Múzeumkertbe, mert felette csak 60 centi föld marad, amibe nem lehet fákat ültetni - így viszont megbomlik a lombegység, és a Kiskörúton belül ez a legnagyobb zöld felület; és mégis, újra akarnak föld alatti parkolót. Információim szerint egy 40 férőhelyes garázs épülne a kert alá.

Egy nagyon szépen csomagolt pályázat - de csak a fizetős részében van benne.

A Levegő Munkacsoportot megkérdezve  - ők voltak azok, akik végigvitték az előző tervezés meggondolatlanságát a bíróságokig - azt válaszolták, hogy nem is lehet oda az önkormányzat nélkül építeni semmit, hiszen a Fővárosi Közgyűlés 1806/2007 (XI.29.) Határozata alapján a MNM kert területén a beépítés megváltoztatása csak külön Kerületi Szabályozási Terv alapján történhet. Ilyen megkeresés viszont nem érkezett a kerülethez.

Rafkóság van a dologban, bizony. Csak nem gyorsan kell megint elkölteni egy rakás pénzt?

A civil szféra sem tétlenkedik, gyorsan összeszedték kérdéseiket, és feltették azt a Múzeumot irányító felettes intézményének, a Hiller Pityu vezette Oktatási Minisztériumnak. 

 

Dr. Vígh Annamária
az Oktatási és Kulturális Minisztérium
Közgyűjteményi Főosztályának vezetője részére

Budapest
Szalay u. 10-14.
1055

Hivatkozási szám: 24843-2/2009.

Tisztelt Főosztályvezető Asszony!

Köszönettel vettük pozitív hangú válaszát egyesületünk Hiller miniszter úrhoz eljuttatott nyílt levelével kapcsolatban. Az Öntől decemberben érkezett levél – amelyben jelezte, hogy az idei évben hivatalba lépő új főigazgató „minisztérium által meghatározott feladatai között szerepel a Múzeumkert ügyének megoldása” – megnyugtatott minket arról, minden érdekelt valóban elkötelezett a helyzet rendezése iránt.
Éppen ezért meglepődéssel szembesültünk a Magyar Nemzeti Múzeum által 2010. január 19-én kiírt tervpályázattal, amellyel szemben nagyon komoly szakmai és etikai és valamivel kevésbé súlyos jogi aggályaink fogalmazódtak meg.

Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy levelemet két okból kifolyólag fogalmazom meg Ön és tárcája felé: egyrészt azért, mert a fenntartói jogokat gyakorlóként, a pályázat bírálóbizottságába képviselőt delegálóként nyilvánvalóan sor került egyeztetésre a minisztérium és a Múzeum között, és vélhetően a tárca által elfogadott pályázati kiírás került meghirdetésre. Másrészt: kérdéseimet nem tudom a jelenlegi múzeumi főigazgató felé feltenni, hiszen a pályázat kiírásakor ő még nem volt a Múzeumnak sem közalkalmazottja, sem vezetője, így nem lehetett befolyással a szöveg kimunkálására – azon egyszerűen megállapítható tényről nem is beszélve, hogy a kiírás konkrétan az ő vezetői pozícióját gyengíti és mozgásterét korlátozza erőteljesen.

Az ügyben való tisztánlátás érdekében, kérem, szíveskedjen mielőbb, a pályázati kiírás szerinti bejárási időpontot (2010. február 23.) megelőzően – akár e-mail útján – tájékoztatni az alábbiakról:
1. Miképp lehetséges az, hogy 2009. november 30-án keltezett válaszlevelében még nem említette, nem tudott tájékoztatást adni arról, hogy alig másfél hónap múlva, 2010. január 19-én a Nemzeti Múzeum – amely fölött a fenntartói jogokat az Ön tárcája gyakorolja – komplex tervpályázatot ír ki éppen azon cél elérése érdekében, amelyet egyesületünk is szorgalmaz és amelyről levelünk szólt? Milyen sürgős indok szólt a pályázat ekkori kiírása mellett?
2. A tervpályázatnak a Közbeszerzési Értesítőben január 19-én történő megjelentetése olyan következtetésekre ad lehetőséget, amelyek alapjául szolgálhatnak azon véleményeknek, amelyek konkrét összefüggést vélnek felfedezni a Kormány döntési moratórium elrendeléséről szóló 1003/2010. (I. 19.) számú határozatának hatálybalépésével. Indokolhatta-e a kapkodó, koncepciótlannak tűnő kiírást a már kihirdetett, tehát ismertté vált, ám csak másnap hatályba lépő kormányintézkedés?
3. Tárcája álláspontja szerint miképpen tud eleget tenni az új főigazgató a minisztérium által meghatározott feladatnak úgy, hogy a tervpályázatot elbíráló zsűrinek a korábbi főigazgató az elnöke és jelenlegi maga még csak nem is tagja ennek?
4. Mennyire tartja etikusnak azt az eljárást, hogy a távozó főigazgató – mintegy meghosszabbítva döntési lehetőségét és befolyásának időtartamát – 10 nappal megbízatásának lejárta előtt ír ki pályázatot, ráadásul saját zsűrielnöksége alatt?
5. A pályázat bírálóbizottságában az Ön meglátása szerint milyen módon és mekkora mértékben érvényesül a fenntartói jogokat gyakorló tárca befolyása?
6. Ön előtt bizonyára ismeretes, hogy az elmúlt évtizedekben nemzetközi és újabban már a hazai porondon is elfogadottá vált a participatív tervezés metodikája. Ön szerint milyen okok szólhattak amellett, hogy a pályázati kiírást nem egyeztették, a bírálóbizottság tagjai körébe pedig nem hívták meg azt a civil szervezetet, amely a Múzeumnak és a Múzeumkertnek is helyet adó Palotanegyed közösségét képviseli?
7. Ön szerint milyen szakmai érvek indokolják a Magyar Nemzeti Múzeum épülete építészeti és a Múzeumkert kertépítészeti felújításának-rehabilitálásnak egy pályázatban való kezelését? Mi indokolja jelen esetben a komplex kezelést?
8. Milyen elvi vagy gyakorlati szakmai indok szól amellett, hogy a közbeszerzési hirdetmény feladásának dátuma (tehát a közbeszerzés hivatalos megindulása) előtt mód nyílt a tervpályázati dokumentáció megvásárlására? Mennyiben tartja ezt jogszerűnek vagy megtámadhatónak?
9. És végül: miképp járulhatott hozzá a minisztérium a közbeszerzési pályázat ilyen szöveggel történő kiírásához, a döntést mely szervezeti egység hozta meg vagy terjesztette a miniszter elé elfogadásra?

Fontosnak tartunk jelezni egy további hiányosságot. A hirdetmény szerint a pályázati kiírás rövid tartalma a Múzeum és a Múzeumkert „fejlesztésének turisztikai célú tervezése”. Információink szerint a témában nem keresték meg a józsefvárosi önkormányzat képviselőtestületének turizmusért felelős tanácsnokát, ami azért is sajnálatos, mert jelenleg zajlik az ő vezetésével a kerület középtávú turizmusfejlesztési és városmarketing koncepciójának kidolgozása, amely értelemszerűen nagyban támaszkodik a Múzeumra és a Múzeumkertre, mint nemzetközi szinten is ismert turisztikai desztinációra. Szükségesnek tartjuk ezért az érintettek kommunikációjának megteremtését.

Tájékozatom, hogy a pályázat részletes kiírását jelenleg véleményezik az egyesület hozzáértő tagjai és a február 23-ai bejárásra elkészül a pályázattal kapcsolatos konkrét szakmai kérdéscsomag is, amelyet természetesen az Ön részére is eljuttatunk.

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület tevékeny részvételével továbbra is támogatni kívánja a Múzeumkert közösségi, lakossági hasznosítását célzó tervek kialakítását. Bízunk abban, hogy az álláspontunk szerint igencsak kapkodva megfogalmazott, kiérleletlen és ily módon félresikerült pályázati kiírás nem fogja ezt akadályozni, ellenben mindannyiunk, azaz a Palotanegyedben élők és itt dolgozók javát egyaránt fogja szolgálni az a megoldás, amelynek elősegítése érdekében megfogalmaztuk levelünket.


Budapest, 2010. február 14.

Üdvözlettel:

Szűcs Péter s.k.,
elnök

 

 

 Kíváncsian várjuk a fejleményeket! Nem csak a város szélén lévő zöldet tennék tönkre, de minden talpalatnyit is a városban.  Pedig itt alig van.

Miért?

Miért kell a civileknek küzdeni minden egyes fáért, miért nem természetes az, hogy zöldítünk inkább? 

UPDATE:

Már az Infórádió is foglalkozik a helyzettel, nyilatkozik a Levegő Munkacsoport és a Minisztérium beruházási osztályvezetője. Már magyarázkodnak...

Itt az új év, új igazgató lesz nemsokára a Nemzeti Múzeum élén - és a váltással talán szemléletváltás is várható, ami az épület körüli zöldet illeti. Ki is írtak rá egy pályázatot, egy egész komolyat, hiszen összesen 24 millió forintért vásárolják meg a nekik tetsző terveket.

Bíztató, bár a volt igazgató írta ki, és ő lett a bíráló bizottság elnöke...azok után, hogy tíz éven keresztül állt az intézmény élén, és nagyjából leszarta, hogy mi történik a kertben - csak a köveinek legyen sátor - most, nyugdíjba vonulása után egyszerre rettenetesen fontos lett. Eddig mélygarázst tervezett, most játszóteret. A vak is látja, hogy a tavalyi tiltakozásaink alapján indult ez a kiírás, ráadásul az új vezető nyakába lőcsölve. Mi ennek az értelme? Ez annyira tipikusan magyaros: a lelépés előtt még megteszem magam egy bizottság elnökének, és tovább dolgozom...lásd még szalainé szilágyi eleonórát. Vajon mennyi pénzt kap a továbbdolgozásért?

A 24 millióból mennyi mindent lehetne átalakítani?

Ha csak a parkoló autók eltüntetésére vesznek helyet a Pollack téri mélygarázsban - azzal a 16 autóval számolva, amit a volt vezető szerint szükséges a múzeum működéséhez - a havi árral számolva 9.676.800 Huf.

A CaPE viszont már ingyen kidolgozott egy cselekvési tervet - avagy mit kíván a környéken lakó nemzet - és közzé is tették. 

Az biztos, hogy valamit tenni kell, az új vezető talán egyetért - a helyzet még mindig tűrhetetlen a parkoló autók miatt. Amire a volt igazgató szintén intézkedést ígért még a nyáron, miután kiderült számára, hogy bérparkolás van a területén - a Múzeum Étterem furgonja azóta is ott áll. Hiába, haverok mindehol vannak, ugye...

A hátsó részén a kertnek vannak a köveket védő sátrak - bahh! - amelybe a hajléktalanok simán beköltöztek, dacára a sok kamerának, biztonsági őrnek. Nem bántásból, mert ha van egy sátor, amiben van hely, lakjon ott - de lehetne a sátor helyén játszótér ismét. A parkot télen is használják a gyerekek, hóember van több helyen, és minden részén lábnyomok mutatják az élénk életet. 

Már kicsit kezd unalmas lenni ez a téma. Már nem a Múzeumkert, hanem az ott folyamatosan fennálló állapot: parkolóvá silányították a valaha szebb napokat megélt parkot.

A Múzeumkert történetét elmeséli nekünk egy szakértő:

Jól beszélt, én sem mondtam volna szebben, ugyanakkor benne volt minden fontos információ - talán csak az autók térfoglalásáról nem beszélt. Nem is azért volt ott, hanem. Viszont én kifejezetten azért mentem oda, hogy megnézzem, milyen a parkoló autók helyzete - a fák már unalmasak, ott vannak pár évtizede.

A helyzet persze változatlan, most is minden nap úgy 35-50 autó parkol az épület körül -mint ahogy ezt már sok, a várossal foglalkozó bloggertárs megírta. Zömében ezek személyautók - ezekről nem lehet megállapítani, hogy valóban a dolgozók járnak vele, vagy sem - viszont szinte minden nap ott látom a közeli étterem furgonját is. Két helyen le is fotóztam, hogy lássuk, nem csak véletlenül állt be egyszer, rendszerint ott pihen. A gyerek meg játszótér helyett a parkoló előtt foglalja el magát, a nagyi meg félreviszi minden ki vagy bemeneő autó elől.

Ez azért felvet egy-két kérdést. Az rendben - dehogy van, de mondjuk - hogy az ott dolgozók nem tömegközlekedéssel vagy biciklivel járnak dolgozni, hiszen lehet, hogy vidékről járnak be. De bérbe is adják egy külső cégnek a parkolót? Hogyan? Mi alapján? Mennyiért?

Ráadásul volt nálam egy aláírási ív a nyílt levélhez, az épületet körbejárva megkérdeztem minden szembejövőt - vagy ülőt - egyetért-e azzal, hogy ne parkoló legyen a kert, hanem legyen inkább pad+asztal, vagy játszótér, de mindenképpen a nép használatában, ne tonnás vasdarabok pihenőpályája. Fél óra alatt 40 aláírás gyűlt össze, és azért csak ennyi, mert nem volt nálam több ív.

Nem is értem, mit gondol a múzeum vezetése, bármit megtehet, mintha az övé lenne a kert? Csodálkozna, ha hirtelen megjelenne ott pár száz ember, babakocsis, biciklis, gyalog, és követelné vissza a parkoló helyét a népnek - tévékamerák kereszttüzében. Nem vetne rá jó fényt, az biztos.

Talán nem kerül rá sor. Én remélem, érti - és figyeli is - a nép szavát.