Kezdetben volt a Nyúl. Pontosabban négy évvel ezelőtt két lány, Sarah Günther és Berecz Zsuzsa, akiket a színház iránt érzett mélységes vonzalmuk köt össze, valamint Mán-Várhegyi Réka és Markos Viktor két hónapos közös agyalás után kitalálta a Léggyárat, ami a volt Corvin áruház megüresedett szobáiban, termeiben kezdett üzemelni. Negyven ember közös munkájának eredményeként majd ezer érdeklődő látogatta meg azt a labirintust, ahol szembesülhetett a nagyvárosi lét számos egészség-és lélekromboló hatásával. A befolyásológép (kávéfőző) és a légnyúl – vagyis tüdőkapacitás-mérő mellett mód nyílt mérgező anyagokkal és az ózonnal való személyes találkozásra, de volt pszichiátriai rendelés, utcai zenészek adta koncert, színházi performansz (ce), valójában szervezetek, civilek, kreativitás és jókedv találkozása a szmogcentrumban: a Blahán. Azóta négy év telt el. Az akkori találkozásokból megszületett a Pneuma szöv. Névre hallgató laza csoportosulás, amely most ismét életre kelt, hogy egy német, Mobile Albánia névre hallgató egyesülettel karöltve megteremtsék: azaz kitalálják, felépítsék és megünnepeljék az Évszázad Mókusát, itt a Tolnai Lajos utca 23 sz. alatt, ahol eddig fák voltak és egy elhagyott homokozó.

Álló sor: Sarah és Zsuzsa. Ülnek: Horváth Csilla és Leé József - szerzők.

Kérdések sokaság tolul az ember fejébe – ha eddig nem hagyta abba az olvasást -, mint például, hogy miért Albánia, és miért Mókus, esetleg albán Mókusok jönnek a nyóckerbe, hogy kincset találjanak (és vigyenek el?!!).Kezdjük az egyszerűbbel. Az albán kérdést én is feltettem Sarah-nak, aki elmondta, hogy Albánia elszigetelt, magányos és lenyomott területe Európának, ott kucorog az EU határán. És amikor az ember rákérdez, hogy mi ez a mobil Albánia, akkor ők ezt mindig el tudják mondani. Mert hívhatnák őket szövetségnek, vagy szolidaritásnak, vagy kacagókreativitásnak, de akkor az emberek nem kérdeznék meg, hogy mi ez az albán izé. És ők nem mondhatnák el, hogy Albánia (a nevében is ott van, hogy mélységes szomorúság), csehül áll az el -, és befogadás tekintetében, szeparált, szegregált és szop, mint a torkos borz.

A Mókussal is ez a helyzet. Sarah idén télen figyelt fel egy felolvasóesten Mókus Márkus történetére, amit Horváth Csilla, a Fedél Nélkül egyik rendszeres szerzője írt, és ebből jött az ötlet. Építsünk Mókust, akkorát, hogy elférjen benne a világ. Az a világ, amely változtatni szeretne a kitaszítottságon, a boldogtalanságon, amely szereti a zenét, a játékot, ahol nem a pénz az úr. Az a világ, amely nem ismer tekintélyt, viszont nyitott és befogadó minden újra, ami szeretetből jön. A készülő Mókus legalább (vagy legfeljebb) három méter nagy lesz, mindenfélék történnek majd benne - szőrzetét haj-adakozásból (nem hadakozásból!!) szeretnék előteremteni -, és körülötte, míg majd szeptember első felében kordéra teszik, és körbeviszik Józsefvárosban. Használjuk az utcát másként, mint eddig.  Mindenki, akinek van hozzátenni (fűzni, adni) valója az Évszázad Mókusához ne habozzon, tegye, fűzze, adja.

Hisz a cél valójában ez. Megszüntetni (na jó, csökkenteni) ember és ember között a távolságot, nevetve, játszva, kreatívan építeni egy olyan világot, ahol senki sem Al-bán.

(http://www.facebook.com/#!/20ForintosOperett)

+

+