Eleged van abból, hogy mindenhol megfigyelnek? Unod, hogy nem tehetsz két lépést úgy, hogy valahol ne látnának? Kamerával figyelik a kamerákat is?? Nem kell a totális kontroll? 

Itt a megoldás: kikapcsolható kamera! 

Hát nem csodálatos? Tetszés szerint kapcsolhatod a kamerát be...

...vagy ki.

Igazán példamutató fejlesztés, ez a kerület mindig is élen járt az újítások bevezetésében: volt már (vissza)beszélő és arcfelismerős kamera, most van kikapcsolható.

Érdeklődésemre az MKKP nem erősítette meg, hogy ők követték volna el -  de náluk sosem lehet tudni...

Kéz a kézbe, pénz a zsebbe,
épül, szépül új hazánk.
Jobbról balra, balról jobbra,
kőrbe-kőrbe, így király.

És ha mégse, és ha mégis,
aki fönt van, az nyerő.
És ha mégse, és ha mégis,
aki lent van, az nyelő.

Ég a város, ég a járás,
ég az ország, nemsoká’.
Kéz a kézbe, kőrbe-kőrbe,
lesz-e majd, ki oltaná?

És ha lesz is, és ha mégse,
fönt is lent is fájni fog.
És ha mégse: kéz a kézbe,
húzni kell, egy új lapot.
Jobb lapot.
Húzni kell, és jó napot!

A józsefvárosi Integrált Településfejlesztési Stratégia (ITS) második (fél)nyilvános fórumát 2015. április 10-én a stratégiaírással megbízott Hétfa Kft. tartotta az ITS tematikus céljaihoz kapcsolódó javaslatok befogadásáról.

A meghívó szerint helyi civil szervezetek, egyházak és intézmények képviselőit várták az eseményre. A teljesség igénye nélkül: jelen volt a CAPE, Magdolna-negyed Polgárőrség, reformátusok, jezsuiták, bölcsődék stb. képviselői, de voltak egyszerű lakók is.

A módszertan alapvetően a következő volt: három témára osztva (gazdaság, társadalom, környezet) world café jelleggel három külön asztalnál fogalmazhattak meg a résztvevők javaslatokat. Húsz percenként asztalt kellett váltani a bejáratnál kapott „sétálókártya” szerint, így mindenki végigjárhatta a három témát. A legvégén a fórumot levezető cég munkatársai kivetítették és összefoglalták az egyes témákban született javaslatokat, illetve itt még hozzá lehetett tenni olyat, ami addig kimaradt.

A módszertanról

A cég munkatársai értenek a fejlesztéspolitikához, elemzéshez, de részvételi tervezésben, közösségfejlesztésben még feltehetően kezdők. Ez nem az ő hibájuk: szakmai alapon érdemelhették ki a megbízást, mivel van tapasztalatuk fejlesztési stratégiák írásában. A helyzet az, hogy nem igazán van megfelelő kínálat Magyarországon olyan szakemberekből/cégekből, akik mindkét területen (településfejlesztés és közösségfejlesztés) megfelelő szakértelemmel és tapasztalattal rendelkeznek. Ez általános probléma, ami egyenesen következik abból, hogy milyen megbízásokat írnak ki a hazai közigazgatásban, és megoldásra vár, de túlmutat ezen a kerületi fórumon.

A gazdaság-társadalom-környezet felosztás viszont szimplán tervezési szempontból is kissé túlhaladott és merev. Rengeteg ügy van - és ez kiderült a hozzászólásokból is -, amiről nem dönthető el, hogy melyikbe tartozik. Emiatt ez a felosztás tulajdonképpen akadályozza azoknak a gondolatoknak a megfogalmazását, amelyek nem szűkíthetők le a három közül csak az egyik területre, „megóv” minket a holisztikus gondolkodásmódtól, és kicsit "70-es évek" szaga van (cipőt a cipőboltból, kertekkel a kertészek foglalkozzanak, az utakkal meg a mérnökök). Valójában szinte végtelen azon ügyek száma, amely túlmutat ezen a felosztáson, a közterületek tisztaságától és tervezésétől a közösségi kerteken át a közösségi térként is funkcionáló inkubátorházakig. Hogy ezt a struktúra egy, a minisztérium által meghatározott sablonban fektették le, vagy az alvállalkozó saját módszertana, az kérdés. (Mint résztvevő, igyekeztem korrigálni ezt a hiányosságot, és céloztam a másik területen elérhető előnyökre is egy adott javaslat megfogalmazásakor, pl. a közösségi kertek társadalmi kohéziót erősítő szerepére.)

Tapasztalatok a résztvevők hozzászólásaiból hallottak alapján

„Környezet” asztal, jellemző hozzászólások: „Sok a hajléktalan a téren, 24 órás rendőri felügyelet kell.” „Szeretnénk turisztikailag fejleszteni a templomot, de sok a csöves, aki körbehugyozza.” „Jó lenne egy hely, ahova a kisgyerekes szülők be tudnak ülni, mikor a bölcsődébe jönnek.”

Bár néha úgy tűnt, hogy a "szokásos", a hajléktalanokat és a drogosokat eltüntetendő elemnek tekintő téma kerekedik felül, a fórum szervezői sokat tettek azért, hogy ne panaszkórust hallgassunk, hanem valódi javaslatokat. Egy átlagos lakossági fórumhoz képest ezért komoly előrehaladást tapasztalhattunk, bár a javaslatok egy része továbbra is probléma- és nem megoldásorientált volt, „nem lépett túl az árnyékán” (rendészeti megoldás a szociális rendszer fejlesztése helyett). Elhangzottak viszont kifejezetten konstruktív, innovatív javaslatok is, mint például:

• nyugat-európai mintájú szomszédsági együttműködés kiépítése, amely alulról szerveződve biztosít csatornát a lakók és az önkormányzat között, az önkormányzat támogatásával, de civil alapokon
• kerületi tudásbázis létrehozása, ahol a kerületi civil szereplők meg tudják osztani a különböző szolgáltatásokkal, eseményekkel, ötletekkel kapcsolatos információikat, pl. egy honlapon
• rendőrség, közterület-felügyelet munkatársainak érzékenyítő képzése
• gyalogos tengely létrehozása a kerület egyetemi campusai között
• stb.

Konklúzió

A fórum pozitív csalódás volt a megszokotthoz képest, de kezdő közösségfejlesztőként és a részvételi tervezési módszertan viszonylagos ismerőjeként látszott, hogy még van hova fejlődni. Ettől függetlenül a jó javaslatoknak van esélye beépülni a stratégiába, és érdemes építeni azokra a résztvevőkre is, akik különösen előremutató ötletekkel jöttek elő a fórumon. A kérdés ezt követően az, hogy akiket megbízunk a megvalósítással (a képviselők), milyen mértékben tudják magukévá tenni a javaslatokat, és mi az, ami közülük tényleg megvalósulhat.

Még dolgom van
még kell, hogy addig éljek
még fázom itt
és félek köztetek

Még lesz idő
még jó lenne megérnem
még itt vagyok
hát most keressetek

Már elfogyott
már semmi úgy, mint régen
már nem hiszem
talán el is hagyott

Majd hívni fog
majd el kell oda jussak
majd fáj nagyon
de mindent itt hagyok

2012

(Leé József 1956 - 2014)

A március 15. Ünnep alatt a Múzeum utca és a Kiskörút kereszteződésénél álltunk, ahol is iszonyatos fekália bűz kavarta fel az emberek gyomrát. Ott van egy WC a föld alá rejtve, talán onnan jött - aztán közelebb kerülve láttuk, hogy nincs is nyitva, de a lépcsője tele van ürülékkel!!! Hogy nem képesek azt onnan eltakarítani, amikor egy ünnepi megemlékezésre, a Magyar Szabadságharc kitörésének évfordulójára érkezik több tíz ezer ember a Nemzeti Múzeum környékére??? Felháborító!

Így a levél. Aztán pont arra jártam valamelyik nap, megnéztem, miről is van szó, hiszen régi probléma ez már. Nos, nem csalódtam, tényleg hányingerkeltő szarszag van...Pár fotót csináltam, és menekültem. 

A már nem működő WC-k bejárata le van zárva ráccsal, ám ennek ellenére a lefele tartó lépcső tele van szarva. A környéke is - bár az elektromos dobozok és a telefonfülke körbe van szórva fertőtlenítővel. 

Magyar Nemzeti Múzeum. 

Így tényleg szép hangulata lehetett az itt ünneplőknek....

Nagyon megy a mellébeszélés, az kiderül a lenti levélváltásból. A probléma görgetve van, megoldásra látszat-párbeszéd, lakossági fórum - és a Jóisten segedelme is kevés lesz.

Sok helyen látni még plakátokat a régebbi választási időszakból - azért lehet ez, mert nem volt rendes törvény 2010 előtt, ami alapján eljárhattak volna a plakátot le nem szedő szervezet (párt) ellen.

Szerencsére kormányunk időben észrevette ezt a hiányosságot, és mindenkit megnyugtató módon kezelte a városképileg is hátrányt okozó törvényt: 

144. § (1) E § alkalmazásában plakát a választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, embléma mérettől és hordozóanyagtól függetlenül.

(7) A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni.

Nos, mintha elmúlt volna az a harminc (30) nap, és mégis itt (2015.01.20) ijesztgethetik a népet a Rákóczi úton, például. Jó lenne látni nyomát, ahogy a Magasságos Önkormányzat lecsap a renitens pártokra...

Máshol is látsz még tavalyi plakátot? Vagy már csak a helyét?

 Drágám az élet oly duális,
az ember szeret, és utál is.
Sehol az ajtó, de belépünk rajta,
Maga meg én, törhetetlen fajta.

 Sej, haj, liblibidom,
lángol a libilibidóm.

 Berlin, Budapest, Róma és Párizs,
legyen már némileg spirituális.
Hagyjuk a múltat, az árnyékvilágot,
szagoljunk inkább lótuszvirágot.

 Sej, haj, liblibidom,
lángol a libilibidóm.

 Legyen, ami van, egész totális,
mától ez a jelszónk édes továris.
Szeressük egymást, mint kés a vajba,
a szerelem nem megy készakarva.

 Sej, haj, liblibidom,
lángol a libilibidóm.

 Ha nincsen kés, jó lesz kanál is,
ez az egész valahogy, olyan banális.
Veled se jó, de nélküled rosszabb,
talán az Isten új lapokat oszthat.

 Sej, haj, liblibidom,
lángol a libilibidóm.

 De addig minden marad duális,
a tavasz, a tél, az ősz, és a nyár is.
Azt mondják, létezik valahol az Éden,
de senki se látja, tiltja a szemérem.

 Sej, haj, libilibidom,
lángol a libilibidóm.

Hé, tábornok úr!

Hogy van, tábornok úr!?

Ha nem tudná, mi elég szarul.

Ha nem tudná, a hurok szorul.

Hé, tábornok úr!
Hé tábornok úr!

Ne háborúzzon itt tovább!
Nem adunk önnek több katonát.
És ne várja meg, míg leszakad az ég,
mint hallja talán, még kér a nép.

Hé, tábornok úr!
Hé, tábornok úr!

Ön a szívét már rég a zsebében hordja,
így lett a szívás, a nemzet sportja.
Én itthon vagyok ebben a hazában,
hát kopjon le rólam, mert nyomaszt az állam.

 Hé, tábornok úr!
Hé, tábornok úr!

Nem kell a háború, nem kell nyomor,
s nem leszek a saját hazámban fogoly.
És nem kell beton, virág helyett,
s nem kellenek a betonfejek.

Hé, tábornok úr!
Hé tábornok úr!

Köszönjük önnek, együtt a sereg,
de végleg lejárt a vezérszerep!
Mi megmondjuk önnek, kéretlenül,
most az lesz a legjobb, ha visszavonul.

Ha békében visszavonul…
Tá-tá-tá-tábornok úr!
Há-há-há-hábornok úr!
Ha békében visszavonul…

(Szabó Gábornak)

Álmodtam egy furcsát veled,
beszűkült az élettered.
Néztél ki a rácsok mögül,
s minden rácsnál ült egy mogul.

 Egyik-másik hasonlított rád,
megismertem a szemed, a szád.
megismertem az anyád, apád,
csípőre tett kézzel a világ.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Kérdezted, hogy mi ez már megint,
és mit jelent az Álmoskönyv szerint.
Jönnek-mennek a nagy mogulok,
s az a vége, hogy beszorulok.

 Azt is mondtad, nem jó neked,
ha megmondják, mi a jó neked.
S kérdezted a rácsok mögül,
aki mogul, az mind meghülyül.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Természete, hogy mindig nyomul.
Előbb-utóbb megöl a mogul.
Ha kint is bent is a mogul az úr.
A forradalom ezen alapul.

 Amikor már minden elfogyott,
amikor már minden elkopott,
s bár az ember holtig tanul,
nem akar már tanulni mogul.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI.

 Mindez persze álom volt csupán,
felébredtem, néztem is bután.
Lehet én is ezért vagyok szarul,
mert az a sok mogul belém szorul?

 Alig vártam, hogy elmondja neked,
álmodtam egy furcsát veled.
Néztél ki a rácsok mögül,
néztél rám a mogulok közül..

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI

Az volt a jó,
mikor karját kitárta,
56’ telén,
egy fehér pongyolában.
Ki szeret engem?
Ki szeret engem?
56’ telén,
egy fehér pongyolában.

Ölelt anyám.
Nincs már remény –
Így szólt apám,
56’ telén.
Ki szeret engem?
Ki szeret engem?
Nem volt már remény,
56’ telén.

Azóta várja,
karját kitárva,
hazám felém,
mint 56’ telén.
Ki szeret engem?
Ki szeret engem?
Hazám, szegény,
mint 56’ telén.

Válasz, néhány lakossági kérdésre, az M12 "drogmentesítését" követően kialakult helyzet kapcsán.

Az előző rész végén felvázolt, a kibontakozás útjait érintő és az itt hagyott megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban számos, más "krízisházakból" érkező kérdésre, ez úton szeretnék néhány szóban kitérni.
Mindenekelőtt arra, hogy az önkormányzat, minden jel szerint komoly és hathatós intézkedéseket készít elő az élet- és lakhatási biztonságnak a hatályos törvények szerinti biztosítására, melynek előkészítő lépéseihez - ígéretük szerint - kész befogadni a lakossági javaslatokat is. Ehhez várjuk azon lakók segítségét, akik részben eddig is közreműködtek az ellehetetlenült állapotok felszámolásában, de azokét is, akik ezután kívánnak tevékenyen hozzájárulni ehhez.

Néhány, az előző írásommal kapcsolatos - érthető igényből fakadó- kifogásra, megpróbálok röviden válaszolni.

• a felújítási munkálatokkal kapcsolatos, többnyire megalapozott, sőt - ahogy azt az egyik levél írja - "falrengető" kifogásokra valóban nem tértem ki; sztem ezt nálam hívebben leírták az ott lakók, - lásd, Az igazi JÓZSEFVÁROS blogbejegyzéseit, de más lakóknak ezeken az oldalakon is megjelent észrevételeit.
• nem szóltam ez úttal a járványveszéllyel fenyegető, hosszú ideje penetrálódó poloska- és más kártevőveszélyekről sem, abból a meggondolásból, hogy minden ez irányú intézkedés amúgy is elakad a rendezetlen bérleményi viszonyok áthatolhatatlan dzsungelében. (Érdekes, h a drogfertőzésről most kevesebb szó esett. Pedig az a hamis látszat, hogy ez probléma - a rendcsináló rohamosztagosokkal együtt - elszáll, mint a hajnali köd, még nagyon sok keserű meglepit tartogathat a számunkra.)
• arra a sokak által hangoztatott aggodalomra pedig, h a házba kezdenek visszaszivárogni a nemrég kiűzött "cuccosok" meg a velük szimbiózisban élő sokszínű társaság, a szakszerűen képzett házfelügyeletnek pedig híre-hamva sincs; nos, a már említett hivatali ígéret szerint, erről (is) fog velünk, M12-beli de a másutt, hasonló problémákkal küzdő lakókkal várhatóan tárgyalni az önkormányzat.

Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy az élet-és lakhatási feltételeket nem lehet csak rohamosztagosokkal biztosítani, s amíg a kilakoltatás rémével küzdők üres és befalazott lakások százaival néznek farkasszemet, amúgy is inkább a visszafogott és belátásra képes tárgyalókészséget kéne inkább bevetni ebben az egyre súlyosbodó "harcban."

Budaházy Gusztáv

Apu! A lányok lába között mi van?

És ezt mért nem mondják meg az oviban?

Apu! Az igaz, hogy isten mindenkit szeret?

És mért mondtad, csak bírjuk ki ezt a telet?

Apu! A bácsi a tévében mért kiabál?

Apu, az mit jelent, hogy áll a bál?

És a magyarból van az, hogy magyaráz?

Apu ez is egy népszopás?

Játsszunk mi is diktatúrást!

A szomszéd már elköltözött.

De a játszótéren most senki nincs,

és ha lőnek, majd jól felöltözök.

Apu! Az mit jelent, hogy netadó?

És mit árul és kinek, az, aki áruló?

Apu! Miért sírt az éjjel a mama?

És mért olyan kevés a vacsora?

Apu! Mért gyújtották meg kint azt a tüzet?

és mért remeg az asztalon az üveg?

Anyu jött meg biztos… ő csöngetett..

de ha el kell menned, én is veled megyek.

Játsszunk mi is diktatúrást!

A szomszéd már elköltözött.

De a játszótéren most senki nincs,

és ha lőnek, majd jól felöltözök.

 Megállni, csak úgy,
az nem kis dolog,
mikor süvít a szél,
és a hajad lobog.

 Megállni szépen
az ég alatt,
s leszarni magasról,
hogy mit szabad.

 Úgy bizony, úgy ám,
kedves Tamás,
magasról, hogy mit
szól ez a bagázs.

 Így volt ez mindég:
a többség hallgat,
s tobzódik pár ezer
zsákutcás alkat.

 Gondoltad volna,
Kedves Tamás,
hogy magyarnak lenni,
lehet blamázs?

 Itt tartunk most,
tizennégy októberében,
nem lehet könnyű,
ott fönn az égben.

 Amúgy még megvan
a drága Budapest,
s vacogva épp
albérletet keres,

apád, nővéred,
és a krakkói vonat.
Szólj értünk, kérlek,
ha Isten fogad.

"Optikai tuning" - mondja a kalauzoló helyi polgárőr a nyár óta újra idelátogató riporternek a felújítás alatt álló, de a drogbizniszről elhíresült Magdolna 12-ről, - s ezzel, az MNP-programok egyik legnagyobb ellentmondását foglalta össze, frappáns két szóval.

És mégis, minden "látványprogramra" kihegyezett igyekezet dacára, most - felelősségem és szerény közreműködésem tudatában - azt jelenthetem e viszontagságos ügy sorsát figyelemmel kísérő közösségi oldal  olvasóinak, hogy a néhány elszánt lakó közreműködésével kialakított civil-hatóság együttműködéssel és hét hónapig tartó megfeszített együttes munkával, mára sikerült "drogmentesíteni" az M12 hírhedt lakóházát. El kell ezt mondanom, még akkor is, ha a szerénytelenség, s mi több, a nagyotmondás látszatába keverném is magamat. Mondhatnám erre, hogy e munkának, melyet végeztünk, nem csak hatósági tanúi de az írott dokumentumai is számosak, s amiért ennek egy részét a nyilvánosság elé tárjuk, az nem más, mint az, hogy valójában most csak azt nem tudjuk igazán, hogyan tovább. (És ez úton is sietek megnyugtatni minden érdekeltet, hogy a vonatkozó adatvédelmi törvényeket de még a jóízlés diktálta elvárásokat is - hasonlóan a korábbi házakban végzett ez irányú tevékenységeinkhez - aggályosan betartjuk.)  

Fellélegezhetnek hát a lakók, mert nem kell már infernális állapotok, ön- és közveszélyes emberek között élniük mindennapi életüket a házban,  - ( ehhez már "csak" az utcára vagy a szomszéd házakba kell menniük, tehetnénk hozzá, némi keserű iróniával.) Mégis azt kell mondanunk, hogy - mivel a ház további sorsának alakulásához és főképp a normális élet- és lakhatási körülmények kialakításához, a hatóság által megteremtett "tiszta lap" végre adva van - most már "mindössze" a fenyegető rekriminalizációs folyamatoknak kéne útját állni valahogy.   És azért szólalunk meg e sokszor taglalt ügyben ismét, mert a lakhatási körülmények jogi-szociális rendeződésének irányába teendő önkormányzati lépéseknek egyelőre nyomát sem látjuk.  Az üres-, befalazott -, és a jogellenes lakhatás különféle fokozataiban leledző lakások, és a ház belső rendtartásának kaotikus szervezetlensége ugyanis, semmi jóval nem biztat a jövőt illetően. E pillanatban például - magam láttam - amint a helyi lakók egyike, maga zárta le az egyik feltört lakást, s - nem először - akadályozott meg "illetéktelen személyt" annak elfoglalásában. Tette mindezt a "saját szakállára," részben személyes fellépésével, részben (később hívott) hatósági segítséggel, mindössze - nem egészen kockázatmentes - "testgyakorlás" gyanánt. E pillanatban tehát azt látjuk, hogy változatlanul folyik a felújításra szánt millióknak a semmibe szórása, s ahogy a korábbi programházak is tanúsítják ezt, "amit raktak délig leomlik estélre." 

Azt kérdeznénk  a tisztelt önkormányzattól tehát, hogy milyen jogi-szociális programot kíván sorompóba állítani a már említett rekriminalizációs folyamatokkal szemben, s egyúttal - a folyton kárhoztatott "felelőtlen lakosokon" kívül - megfordult-e a fejében esetleg a szerény felelősségrésze is a helyzet ilyetén alakulásában.  Erről, s ennek reális lehetőségeiről szeretnénk szerződött félként is némi tájékoztatást kapni, s úgy is, mint akik e tarthatatlan helyzet  végsőkig történő "fokozódásának" megakadályozásában kivették a részüket, s mint akiknek "segédcsapatai" változatlanul "harcban állnak" a bérházak belső rendjének biztosításáért. S tesszük mindezt, az elviselhetetlenség határára sodródott élet- és lakhatási körülményeink kilátástalansága miatt, melyek évek óta csak az egyre vigasztalanabb romlást hozzák ránk. És kimondjuk azt is, hogy az önkormányzat ún. "házmesterorogramja" sem tölt el bennünket túl sok bizakodással. A most épp drogügyben letartóztatott volt házmesterünk ugyanis, aki ez irányú feladatot nem, legfeljebb ha háztakarítóit végzett néhanapján, ékes bizonyítéka annak, hogy az önko nincs egészen tisztában e két feladatkör valódi mibenlétével. A birtokunkban lévő "munkaköri leírás" egyébként minden kétséget kizáróan igazolja állításunk igazát, de a többi önkormányzati házban  hellyel-közzel még működő "házfelügyeleti rendszer" is hasonló válságtüneteket mutat  S különben,  már-már azt kell hinnünk, h az önko valamiféle haladó hagyománynak tekinti e munkakör betöltőinek bűnügyi érintettségét, lévén már az előző hmester is vastagon sáros efféle  ügyekben, de szólhatnánk más házakról is. Most is csak azt mondhatjuk egyébként, h ez irányú szükségleteik tekintetében a bérházak nem szorulnak önkormányzati segítségre. Rovott múltú egyének vonatkozásában ugyanis bőséggel önellátóak vagyunk, s a közpénzből fizetett bűnözőkről alkotott fogalmaink pedig amúgy is némileg eltérnek a hivatalos álláspontokéitól. Nem értjük továbbá, h mért nem fér az illetékesek fejébe, hogy a mai értelemben kb. 150 éve működő rendszer, folyamatosan alakuló szigorú szakmai követelményekkel bír, melyhez nem elég- ahogy ők gondolják - kidobóember külsejű (és többnyire múltú) "kétes egzisztenciákat" a házak  nyakára szabadítani, hogy aztán ők -. "szabadjára engedve" - immár "hivatalos megbízással" terrorizálhassák a lakókat. Ez egyébként a társasházakban már rég magától értetődő követelmény, amit lassan a bérházakkal kapcsolatban is meg kéne érteni már. A bérházi házfelügyelői feladatkör ugyanis, túlnyomó vonatkozásaiban eltér a társasháziakéitól, s a baj - dokumentálhatóan - épp ott van, h az önko-nál e kettő végzetesen össze van zagyválva.      

(A következő részben - ha lehet - a lehetséges kibontakozás útjait szeretnénk számba venni, és reális esélyeit bemutatni. Szólnánk egyebek mellett az önkormányzati lakások virágzó feketepiaci "értékesítéséről," a "visszavásárlások" körüli "legitimált" törvénytelenségekről és a bérleményijog- halmozók (nepperek) "álbérleti" piacáról is. Kérdésünk pedig nem más, mint hogy mehet-e ez így tovább a milliárdos programok védernyője alatt.  Titeket pedig - mármint azokat, akik eddig is megtisztelték figyelmükkel és ötleteikkel a drog és bűnözés martalékává vált Magdolna-negyed sorsát - arra kérünk, h nemcsak a mi, de a tágabb környezetünk megóvásáért is szóljatok értünk, ha tudtok! Ha másért nem, mert romlás ott ólálkodik a ti ajtótok előtt is!)

Budaházy Gusztáv, bérlő, 
megbízott lakossági képviselő