(Szabó Gábornak)

Álmodtam egy furcsát veled,
beszűkült az élettered.
Néztél ki a rácsok mögül,
s minden rácsnál ült egy mogul.

 Egyik-másik hasonlított rád,
megismertem a szemed, a szád.
megismertem az anyád, apád,
csípőre tett kézzel a világ.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Kérdezted, hogy mi ez már megint,
és mit jelent az Álmoskönyv szerint.
Jönnek-mennek a nagy mogulok,
s az a vége, hogy beszorulok.

 Azt is mondtad, nem jó neked,
ha megmondják, mi a jó neked.
S kérdezted a rácsok mögül,
aki mogul, az mind meghülyül.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Természete, hogy mindig nyomul.
Előbb-utóbb megöl a mogul.
Ha kint is bent is a mogul az úr.
A forradalom ezen alapul.

 Amikor már minden elfogyott,
amikor már minden elkopott,
s bár az ember holtig tanul,
nem akar már tanulni mogul.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI.

 Mindez persze álom volt csupán,
felébredtem, néztem is bután.
Lehet én is ezért vagyok szarul,
mert az a sok mogul belém szorul?

 Alig vártam, hogy elmondja neked,
álmodtam egy furcsát veled.
Néztél ki a rácsok mögül,
néztél rám a mogulok közül..

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI