Fura zöldítés történt a kerületben - lehet, hogy a vezetés felismerte, hogy a "bio-fű" vagy "herbál" mesterséges anyagokat tartalmazó narkó veszélyesebb, mint a teljesen természetesen növő kender..? :)

Beindult a választási kampány Józsefvárosban. Nekem nem volt korai időpont a reggel hét óra, amikor is megtörtént a "füvezés"; vagyis a "mariskák" felfedezése és videóra rögzítése Józsefvárosban, a Práter és a Szigony utca sarkán. Ezeket a kiemelt virágágyásokat a kampány keretében, hamar-munka által, hirtelen kivitelezése volt az Önkormányzatnak. Pár hete, hogy kiültetésre kerültek a dísznövények, melyek között ott találhatók a cseperedő és növögető "mariskák". Mindenesetre virágozzék minden virág... és lehet, hogy a fű kábító ereje is fog kelleni a kampányidőszaki kamumesék okozta hallucinációk és téveszmék mellett.

Üdv: Frigyesmester 

Az elmúlt napok esőzései sok helyen okoztak problémát a városban; nem erre a csapadék mennyiségre vannak tervezve az elvezető csatornák. Kivéve persze, ha az elmúlt években építették át, bővítették őket. 

És így sem vezetik el.

EZ is egy olyan felvétel, amit vágatlanul kell közzétennem. Ugyanis szerintem bármilyen szerkesztés csak rontana rajta :). A felvétel Budapesten készült, Józsefvárosban - mégpedig a Szigony utcában az Apáthy István utca és az Üllői út között. Volt egy húszperces és intenzív eső - és ez lett belőle. 2009-2010-ben a Szigony utcában végig cserélték a csatornát, illetve kiépítették (?) az esővíz-elvezető csatornát is. A film szerint kifejezetten rossz munkát végzett a kivitelező.

Ez a film leleplezi Kocsis gárdapártoló "a MIÉP-ből a FideSS-en át a Jobbikba tartó" Máté qrmánypárti főkommunikáló körzetvezető hazugságainak egy részét. A 2011-es közmeghallgatáson azt találta mondani, hogy Józsefváros útjai nem rosszabbak a fővárosi átlagnál; a 2012-es közmeghallgatás során a Szigony utca csapadékvíz-elvezetési problémái kapcsán pedig azt válaszolta, hogy szerinte a probléma nem létezik. Illetve kérte, hogy jelöljem meg a konkrét problémát és útszakaszt. Úgy vélem, hogy EZ a film megjelölte a problémás útszakasz egy részét - és magát a problémát is. 

És egyben ez az árvíz felszínre hozta a Kocsis körzetvezető, és a Képviselő-testületben mögötte álló FideSS-Katolikus Taliban-Neonyilas Jobbik koalíció által a Szigony Gettóval és a Szigony Szegregátummal szemben folytatott apartheidpolitikája mocskának és szövődményeinek egy részét is. Ugyanis a körzetvezető és a Körzetvezetőség nem hajlandó foglalkozni a Szigony utcai csatornacsere "minőségi problémái" kapcsán a jótállás érvényesítésére. 

Szerintem ILYEN problémával egyre gyakrabban fogunk szembekerülni - az éghajlat-változás miatt országszerte sok helyen; illetve a Szigony Szegregátummal és a Szigony Gettóval szemben a Körzetvezetőség által folytatott apartheidpolitika miatt az itt élők; illetve azok is, akik a környéken megfordulnak (pl. a SOTE klinikái kapcsán).

Frigyesmester

Itt a tavasz - bár az elmúlt hetekben egy kis nyár is beköszönt -, nyílnak a virágok. A jázmin majd csak bő egy hónap múlva, de addig is itt a róla elnevezett utca:

Olvasom ezt a sok demagóg kiírásod Facebookon, hogy mire mennyit költ az önkormányzat, és nem tudom nem megjegyezni a Jázmin - Szigony utcák találkozásánál látható táblákat. Talán azért van kettő, mert olyan rég hiányzik innen egy rendes, hogy az első házi készítésű is kikopott már.

Erre sincs pénz, úgy látszik. Sebaj, kreatív a magyar, megoldja!

És ha mindenkit a jobbító szándék vezetne, nem itt tartanánk.

Galagonya

A demagógot nem értem, a táblákat igen. :)

És a ti utcátokban mi a helyzet? 

I.

A lány sikolyát most is hallom. Pedig már egy napja, hogy tanúja voltam a jelenetnek, a Víg utcában, a Rendőrkapitányság bejárata előtt. Demonstrációt mentem bejelenteni késő délután - nem oda kellett volna, de így utólag tán mégis -, mikor szó szerint beleütköztem a jelenetbe.
- Nem látod mi van ide kiírva? - mutatott a kék egyenruhás rendőr az üvegajtóra ragasztott, dohányzást tiltó felirata.
- Látom - válaszolta a tizenhét év körüli lány, és mélyet szívott a cigarettájából.
- Akkor mér nem húzol innen?
A lány tett egy táncos oldallépést, és dühödten nézett a rendőr szemébe.
- Öt méter! Nem tudsz olvasni? - Emelte meg a hangját az egyenruhás és fenyegetően a lány felé lépett.
- Én meg arra kérem, hogy legyen szíves ne kiabáljon velem! - a lány hangja, és teste remegett a felindultságtól.
- Takarodj innen te cafat!
- Faszkalap!
- Na gyere csak be! - a rendőr másodszori kísérletre elkapta a lány karját.
- Segítség! - sikoltott a lány. Táskája, kabátja kiesett a kezéből. - Ehhez nincs joga!
A rendőr erősebbnek bizonyult. Berángatta a reménytelenül védekező lányt az üvegajtón. Én bénán, gépiesen felemeltem a  földről a táskát és a kabátot, és  mentem utánuk.
Bent már nyílt is egy rácsos ajtó, két másik rendőr vette át a sikoltozó, táskáját követelő lányt, karját hátracsavarták, aztán elnyelte őket egy ajtó.
A rács túloldalán egy tizenéves fiú állt. Kezét az  arcához emelte, mint aki nem akarja látni, mi történik.
- Ez nem lehet igaz - mondta mintegy magának.
- Miért nem nyugtatja meg? - kérdezte a fiút, a  szintén a rács túloldalán álló rendőrnő.
- De hát hogyan? Elvitték…
A rendőrnő akkor rám nézett.
- Adja be a csomagokat. Ön kicsoda?
- Újságíró vagyok. És szeretnék erről az ügyről tájékozódni. Amit láttam az rettenetes volt.
- Mert nem látta az elejét.
- Ez lehetséges. Mit nem láttam?
- Köpködött az üvegajtóra, a kabátjával csapkodta a rendőrségi autót, a bejárat előtt.
Közben beadom a lány csomagjait és rémképeket látok, mi történhet most az ajtón túl.
- Írni akar erről? - lép hozzám az a rendőr, aki berángatta a lányt.
- Tájékozódni szeretnék.
- Ez mindennapos ügy. Nyolcadik kerület, négy éve itt dolgozom. De szeretem, különben nem csinálnám. Egyébként a fiút hozták kihallgatásra. A lány csak elkísérte. Részeg volt.
A fiú bent arrébb áll, két rendőr is strázsál mellette. Látom, hogy a beszélgetés most nem fog menni. Egy papírra felírom a telefonszámomat, hogy odaadnám, hívjon majd fel. A rácshoz lépek, intek neki.
- Idejönnél egy pillanatra?
- Nem megy sehova! - szól rá illetve rám, az egyik vigyázója.
Nem is jön. Amennyire látom dermedt, enyhén sokkos állapotban lehet.
Közben a dolgom intéződik, készségesek, udvariasak, még húzom az időt egy kávéval az automatából. Nincs gyakorlatom a rendőrségi újságírás jogi labirintusában.
- Akkor kint megvárom a gyereket - mondom búcsúzóul az ügyeletesnek.
Húsz percig sétálok fel-alá a Víg utcában, aztán feladom. Arra gondolok, addig nem engedik ki, amíg ott látnak. Egész az Őr utcáig jutok, amikor visszafordulok.
- Nem vagyok rendőrségellenes, vaklármát sem akarok csapni, de ha nem engednek beszélni a fiúval, akkor azt írom meg, amit láttam és hallottam.
Az ügyeletes szelíden, megértően elmosolyodik.
- Már elengedték a fiút.
És valóban, már nincs ott. A rács túloldalán.
- És a lány?
- Még kihallgatják, szerintem megússza valami szabálysértési bírsággal.
 Szánalmasnak érzem a gondolatot, hogy megkérjem az ügyeletest, adná oda a telefonszámomat a lánynak, ha majd kiengedik.


II..

Práter utca. A Market bejáratánál egy fél pár tornacipő. Zárás közeli üresség, de valami lüktet a csendben, vagy inkább feszül. Már a kasszánál állok, amikor egy húsz év körüli, fekete ruhás lány viharzik be az ajtón és felénk kiabálja.
- Felmászott és le akar ugrani a tizedikről!
- Mi történt? - kérdem a pénztárosnőtől.
- Balhézott egy gyerek.
- Mit balhézott?
- Kiabált, fetrengett, be volt állva szerintem.
Többet nem tudok meg. De ahogy kilépek és elhaladok a tornacipő mellett, már látom is a mentőt, meg néhány érdeklődőt.
- Leugrott? - kérdem a fekete ruhás lányt.
- Még nem. Ott lóg fejjel lefelé - mutat a toronyház felé.
Nem látok semmit. A mentő körül pár ember.
- Leugrott - mondja nekem egyikük, mint frissen érkezőnek.
- Mikor? - kérdem.
- Két perce. Ott teszik zsákba.
Nem látok semmit, de mintha néhány alak közeledne a túloldalról. Aztán kibontakozik a csoport a sötétből. Középen fehér trikós, kamasz, két oldalról két rendőr, ahogy fogják a hóna alatt, kicsit hátrafeszített kézzel, nem lehet eldönteni, hozzák, vagy viszik.
- Köszönöm, köszönöm, - hallom most már a fiú hangját - folynak a könnyei -, mindenkitől bocsánatot kérek.
A rendőrök betuszkolják a mentőbe, még mordulnak utána valamit, a kölyök lezöttyen valami székre, és amint a mentős behúzza az ajtót, még hallom, ahogy ismételgeti zokogva: - bocsánat, köszönöm, mindenkinek…
- Tényleg le akart ugrani? - kérdem a mellettem álló rendőrt.
- Tényleg. Egy kézzel és egy lábbal tartotta magát..
- És sikerült lebeszélni?
- Nem beszéltem én semmit. Megfogtam a lábánál és behúztam.
- Akkor maga most életet mentett?
- Mondhatjuk.
- Gratulálok.
- Köszönöm.
Egymásra mosolygunk a villogó lámpafényben.

                                                       Kilátás a konyhából

Egy évvel ezelőtt ismertem meg Zsókát. Azon a bizonyos lakossági civil fórumon, amelyre vagy kétszáz, nyomorúságos körülmények közt élő, kerületi lakos jött el, többségük ünnepi ruhában, szívükben az elkeseredés és a remény: hogy talán most, ha nyilvánosan is elmondják panaszukat az illetékeseknek, talán fordul végre a sors kereke, s javulhat helyzetük. Akkor Zsóka, ez a pergő nyelvű cigányasszony valami olyasmit mondott, hogy ha ez így megy tovább, a lakást is magukra gyújtja.
Akkor és ott az önkormányzat képviselői, élükön Soós Györggyel, ígértet tettek, hogy a kritikus helyzetben lévőknek gyors segítséget nyújtanak, s a kriminális körülmények javítására hosszabb távú programot dolgoznak ki. Azóta sok víz lefolyt a kerület csatornáin, sok könnycsepp gördült le az itt élők arcán, sok szitok és fohász indult az égbe és sok nekigyürkőzés fulladt ki, tévedt el, vagy deformálódott a felismerhetetlenségig a labirintusban, amelyet mindenki sejdít, vagy tapasztal, ha a hivatali ügyintézés közelébe sodorja végzete.

                                                                    Mária a sarokban

Amikor minap meglátogattam Zsókát épp telefonált.  Ugyanazt  a hangot hallottam, mint egy évvel ezelőtt, a sarokba szorított, a szabályok és lehetetlenségek hálójában vergődő, elszántan elkeseredett ember hangját. Zsóka anyaotthonokat hívott, mert ha három héten belül nem talál megoldást, lányát, a tizenöt éves Andreát nevelőszülőhöz adják. Ebben a lakásba ugyanis nem lakhat.

Nem azért, mert egerek és patkányok motoznak éjszaka, nem azért, mert penészvirágok nőnek a sarkokban, nem azért, mert dohos a levegő és soha nem süt be a nap, És még csak azért sem, mert a házban néhány duhaj-nótás kedvű ember olykor alvási időben is hódol kedvtelésének, nem is szólva a zárhatatlan utcai kapun át rendszeresen ide látogató drogosokról, akik kotont, ürüléket és fecskendőket szoktak emlékbe hagyni.
Nem erről van szó. Andrea az elmúlt egy esztendőben négy alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot (érfelvágás, gyógyszer), és a szakvélemény szerint környezete ö s s z e s s é g é b e n gátolja a gyógyulásban. Vagyis az Egész-szel van baj, amibe bele tartozik, hogy iskolájában a Losoncziban nincs barátja, sőt, tán mert testesebb az átlagnál és kisgyerekkorától sérült a hallása - négyszer operálták a dobhártyáját -, magányos, és bele tartozik, hogy itt a házban is gúnyolják, és félelemben él (a rendőrök azt mondták, kevés ha csak rájuk akarják törni az ajtót, akkor szóljanak, ha már be is törtek a lakásba), és bele tartozik, hogy a hideg, egérjárta, összetákolt fürdőszoba-WC-tároló az egyetlen hely, ahol egyedül lehet.

Szóval ezek a dolgok lehettek Zsóka szavai mögött, amikor egy éve (2012 április 20-án), azt találta mondani, hogy magukra gyújtja a lakást, ha így maradnak a dolgok. Persze a dolgok elég körmönfontak ahhoz, hogy a remény pisla fénye ne hunyjon ki teljesen. Mert a hivatal be is hívta Zsókát, illetve férjét (mert az ő nevén van a házmesteri, szolgálati lakás), nem sokkal a nevezetes fórum után, ahol meg is egyeztek: minőségi cserét kapnak, ha vállalják a cserelakás felújítását.

Ezt kisebb szünet követte.

Konkrétan mintegy tíz hónap telt el, míg Isten malmában ismét csikordult a csavar és Zsókáék a hivatal embereivel megtekinthették a Minőségi Cserelakást. Ez is földszinti volt, a hivatal ( Kisfalu) emberei lefeszegettek egy pozdorja lemezt, és ők bemászhattak a kibontott résen a lakásba. Villany nem volt, egy öngyújtó fényénél tarthattak szemlét, tapogathatták ki, hogy nedves -e a fal, hogy milyen a parkett, és egyáltalán ez a plusz 11 négyzetméter hozhat -e változást az életükbe.

Mikor aztán kiderült, hogy a felújítás kb. egy millióba kerül (ebből az önkormányzat 200 ezret vállal), s hogy villanyfűtés van, és nincs egyetlen nyílászáró, akkor úgy ítélték meg, hogy nem tudnak vállalni felelőséggel ilyen terheket. (nem szólva, hogy plusz százezer lett volna a kéthavi előzetes kaució meg a jegyzői költség). Ez most esett, március végén, alá is írtak annak rendje-módja szerint egy ilyen nem-vállalási nyilatkozatot, illetve egy másikat is, amelyben a férj kérelmezi, hogy teljes munkaidős házmester lehessen, mert így többet kereshet és erre ígéretet is kapott.

Ettől persze a csere-dolog nem oldódik meg, és különösen nem három héten belül,ezért is telefonál rendületlenül Zsóka anyaotthonokba, míg aztán feladja: mindenhol telt ház van. Az addig lendületesen érvelő-kérlelő asszony egy pillanatra elhallgat, ahogy leteszi a telefont. Arcán még ott a Hivatallal tárgyaló állampolgár  igyekvő-udvarias mosolya, de szeme sarkában könnyeket látok. Így hát elindulunk az Alföldi utcába, a TEGYESZ-be, ami a területi gyermekvédelmi szakszolgálat rövidítése, és ahol Andrea él pár hete, fél éves Heim Pál-béli tartózkodás után. De előtte még beveszi a nyugtatóját (kétfélét szed, egyet nappalra, egyet éjszakára), és megmutatja a penészfoltokat,  mert, hogy a Kisfalu szakembere szerint itt nincs vizesedés, és útba igazítja a 13 éves Misit, a kisebbik gyereket, hogy ha elmegy vigyen magával gyógyszert (mert asztmás, akár az apja), meg pulóvert.

                                                                Ilyen (szobasarok) nincs!                                                  

A Szigony utcai düledék ház és a gyermekintézet közötti úton Zsóka még beavat az asztma természetrajzába, folytonos fulladásérzet és légszomj, amitől nem lehet aludni, így férje olykor ébren ülve tölti az éjszakát, s így indul munkába (segédmunkás egy áruházban, éhbérért), már ha tud. De ha nem tud, kihívják a mentőt, mert akkor kap injekciót és talpra áll, míg ha táppénzre megy, akkor az a kevés pénz még kevesebb lesz. Ahogy közeledünk, Zsóka akaratlanul is turbózni kezdi magát, a Kocsis Mátéhoz való sikertelen bejutási kísérleteit már többedmagammal együtt hallgatom a Mátyás tér magasságában. A Telekin pedig jó hírt is hallok, Andreát, aki ügyesen rajzol, felvették a Szövetség utcai Garabonciás szakközépbe, csak előtte be kéne fejeznie a félbeszakadt 8. osztályt.
Ami a rajzkészséget illeti, nincsenek kétségeim, ezért is került megörökítésre a falra festett, Csontváry Magányos cédrusát idéző, nyóckeres változat, ami akár e színes pokolban élők nem létező zászlaját is ékesíthetné: alig-gyökérrel, az ég felé nyújtózkodva. Andrea szöges ellentéte Zsókának. Halk beszédű, bölcs bagoly-tekintetében szelíd irónia, korát meghazudtoló megfontoltság, és lemondó befelé fordulás. Mikor anyja elmegy kávéért, picit kinyílik. Tíz éves kora óta rajzol-fest, bilincs, koponya, madár - ezek a leggyakoribb témái, és ha teljesülhetne egy kívánsága, akkor az a nyugalom lenne a környezetében. Ha választhatna inkább a szüleivel lakna, mint nevelőszülőnél, de a Szigonyban semmiképp. 

                                                           Cédrus a nyóckerben

- Mi zavar ott legjobban ? - kérdem tőle.
- A tehetetlenség. - néz rám a szemüvege fölött - az egész olyan, mint egy rossz operett.
- Van,akivel meg tudod beszélni a dolgaidat?
- Hát nem nagyon. Anyuval szoktunk beszélni, de nem igazán ért, apuval meg nem beszélünk, mert vagy dolgozik, vagy alszik. Aki szeret, nem ért, aki ért, nem szeret - teszi teljessé diagnózisát.
Csendes mosoly kíséri szavait. Mint amikor az ember elfogadja, hogy abban is van szép, amikor a fák ősszel hullajtják a leveleiket.
Visszaérkezik Zsóka, s vele egy időben az intézet lojális, de kérlelhetetlen nevelőnője, és pillanatokon belül vita kerekedik arról, kinek van joga eldönteni, hogy én beszélgethetek-e Andreával.
Nem várom meg a végét.
- Jó csaj vagy - mondom elköszönésképp, és szolidaritásom jeléül.
- Ja - susogja vissza Andrea - a remény hal meg utoljára.

(Fotó: Sztuchlick Andrea)

Sajnos (vagy nem) az önkormányzati siker-propaganda ellenére is kiderülnek a kerületben látható/tapasztalható hiányosságok. Na és persze a probléma megoldások is minimum érdekesek...

 Ma délután észrevettem, hogy valami kedves ember - nyilván beilleszkedési kényszertől űzve - okosban elvitte a kanális fedelét. Sebaj, gondoltam magamban, a telefonomban megvan az úgynevezett Kerületőrség telefonszáma, ami különben a helyi Közterület-felügyelet lovagias elnevezése. A teljes nevük Józsefvárosi KÖZTERÜLET FELÜGYELET és parkolási rendészet.

Felhívtam őket, elmondtam, hogy van itt egy 40 cmX40 cm-es, kb. 1m mély lyuk. Valamit kellene csinálni, mert ha valaki belelép, az minimum egy nyílt törés...Mit gondoltok, mit válaszoltak???" Sajnos csak két autónk van, és mind a kettő kerékbilincselési intézkedésben van. De ha már voltam olyan rendes hogy beszóltam, - értsd zavarni merészeltem őket - esetleg nem csinálnék-e én valamit, pl. kerítsem el..."
Jelentem: 'NYÁTOKAT!!!! Bazmeg, ezért kapjátok a fizetéseteket! Mit gondoltok, tele van a kocsim terelőkorlátokkal?
Végül is csináltam valamit, egy kidobott fotel oda lett húzva. Ja meg ezt a postot, had lássa ország-világ hogy felügyelik a közterületet itt a nyóckerben.Köszönöm Józsefvárosi Közterület-felügyelet és parkolási rendészet!!!
Feladataik: "A közterület-felügyelő feladata a közterületek JOGSZERŰ HASZNÁLATÁNAK, rendjének és KÖZTISZTASÁGÁNAK védelme, valamint a kerület közterületeinek rendjét megbontó, a környezetet sértő, vagy veszélyeztető jogsértések hatékony megelőzése, megakadályozása, megszüntetése, szankcionálása, az önkormányzati vagyon védelme, továbbá a közterületen folytatott engedélyhez, illetve útkezelői hozzájáruláshoz kötött tevékenység szabályszerűségének ellenőrzése, valamint közreműködés az épített és a természeti környezet, a közrend, a közbiztonság védelmében. "
És még valami: A nevük sorrendje (először közterület aztán a parkolás) ellenére, az sem zavarja őket, hogy a kurvák összeszarják-hugyozzák a játszóteret, sőt odahordják az ügyfeleket, azokon a hintákon, csúszdákon, mászókákon rendezik le az ügyfeleket, ahol másnap a gyermekek játszanak, majd a használt kotonokkal feldíszítik a fákat. Az sem, hogy ők és a személyi edzőik teleszórják használt kábítószeres fecskendőkkel, tűkkel és üvegekkel a játszótereket, parkokat... Az sem, hogy reggelre térdig jár az ember a szétokádott szotyolahéjban. Az sem, hogy szájkosár-póráz nélkül engedik el a pitbullokat. Az sem, hogy szétlopják a kutyafuttatók fémkerítését, kapujait.

Kutyafuttató kapuja 2012.01.09

Kutyafuttató kapuja 2012.06.27

Az sem, hogy a fiatalok bekábítószerezve, a beilleszkedési kényszertől űzve rendszeresen szétcincálják a fákat, egész ágakat tépnek le. Az sem, hogy a szelektív hulladékgyűjtő mellé teszik a szemetet, és reggelre úgy néz ki a környék, - mivel széttúrják az arra illatékesek a kupacot -, mint Bejrút a bombázások idején. Az sem, hogy olyan bombatölcsérek vannak az utcán, hogy ha belemennék 40 km/h-val, minimum egy defekt, de valószínűbb, hogy törne a futómű... Az alábbi helyét fél éve aszfaltozták egy csőtörés után. Jól sikerült, de nem baj, hiszen még egyszer ki lehet majd fizetni a munkadíjat...  Meg persze én is (meg vagy naponta nyolcvanan) fizethetem a futóművest...

De ha valaki a lakótelepen egy két irányú, de EGY sávos utcán a bal oldalon merészel parkolni amikor este hazaér a munkából és végre talál egy parkolóhelyet!!!! A törvény teljes szigorával lecsapnak, kit érdekel, hogy 30 éve itt lakik, és senkit nem zavar a parkolása. Itt nem a felső tízezer lakik, hanem a panelprolik (By K. László)... Nem baj, adózott már eleget, biztos erre is fussa neki. 11 600 Ft+ a közigazgatási bírság. Forduljon meg a 3 m széles úton! Elvégre a piros lámpának kelet felé kell nézni! A szabál az szabál! Pedig nem az út közepén áll meg, éjszaka, bömböltetve a zenét, mint a helyi "rajok". Persze nekik ezt is szabad... Nem is tudom, melyik csapat (a helyi "rajok" vagy a Közterület-felügyeletnek nevezett állami lehúzótársaság) a nagyobb szégyene Józsefvárosnak és az országnak.

 via

A legegyszerűbb mindig a pénzhiányra fogni - de ha kicsit jobban megnézzük, akkor azt látjuk, hogy értelmetlen dolgokra van pénz, mindennapi életünkhöz meg nincs. Mert a kettős kereszt (#) miatt jobbá válik életünk!

 Megnéztem a Főkert kerületi kirendeltségét. Háááát, a jó gazda a saját portáját rendben tartja.

Ahogy ezt elnézem, nem nagyon foglalkoznak vele...

 Egyes vélemények szerint az idei év úgy szar, ahogy van. Két választás, egész évben fokozott kampány, a voksolás után pedig tisztogatás, helyezkedés - érdemi munkát idén nem várhatunk a hivataloktól.

És már bele is csaptunk a lecsóba, múlt héten már kopogtattak nálam is, villantottak egy igazolvány-félét, és kérték a cetlim a Fidesznek. Nem adtam, mert nincs nálam, és amúgy is, minek nyerészkedjen bárki, amikor én is el tudom adni? :) Aztán hallom a hírekben, hogy elkapták őket...

Igazából már nem is kopogtatnak, hanem csengetnek. Át kéne keresztelni csengetőcetlinek - csak ne lenne ilyen rossz áthallása a mára már elfeledett "csengőfrász"-hoz...

Az elmúlt napokban az országos sajtó bemutatta több párt cetli-gyűjtőinek megpróbáltatásait, jól látszott, az emberek nem örülnek, hogy zavarják ilyenekkel. A legszebb példát a Klinikák mellett láttam, egy bérházban:

Vajon meggátolta a kopogtatást?

2009. november 13-14-15.

Az év szezonzáró rendezvényére készül a Füvészkert, ahol a hideg novemberi napokra hamisítatlan trópusi hangulatot varázsolunk a kertbe. A kiváló hangulathoz lesz minden, ami szem-szájnak ingere, a család apraja-nagyja garantáltan jól fogja magát érezni.

Kóstolja meg a trópusi piactéren található gyümölcsöket, és amelyik ízlik, vásárolja is meg! A gyerekek mászhatnak a kókuszdióért, növény-és gyümölcsfelismerő versenyen mérhetik össze tudásukat. Ha elfáradt, kóstolja végig a kávé-és kakaó-különlegességeket! A program díszvendége a gödöllői Szent István Egyetem, ahol egyetemi szinten ismerkedhet meg a trópusi növényekkel. Látogatóink szakvezetővel bejárhatják a Pálmaházat.

Az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett értesítjük kedves látogatóinkat, hogy felújítási munkák miatt növényházaink közül csak a pálmaház látogatható.

Belépőjegy árak:

• Felnőtt: 600Ft
• Diák/nyugdíjas: 300Ft

Nyitva tartás:

• november 13. péntek :14 órától 17 óráig
• november 14.-15.: 9-től 17 óráig 

Contraho necesse est - vagyis megállni muszáj. Ha nincs szabad parkoló, akkor a járdára is felállhatnak azok, akik erre felhatalmazást kaptak. Vannak azonban olyanok, akik nem kaptak, hanem csináltak maguknak egy jó kis feliratot, aztán azzal zavartalanul foglalhat el területeket, háborítás nélkül.

Ismét egy ilyenbe botlottam, a Práter-Szigony sarkán, azzal a szépséggel, hogy pont arra sétált egy közterület-felügyelőből és egy kerületőrből álló páros. Nem, nem intézkedtek, pillantást sem vetettek a járdára felálló furgonra, vagy a szélvédő mögé kirakott cetlire.

Az a fekete ruhás alak a kerületőr; kékruhás közterület-felügyelő társa éppen bement egy boltba. Az ablaktörlő mögött pedig ez a felirat fogadja az esetlegesen intézkedőt:

Aki ismeri a környéket, tudja, hogy a felső kép jobb oldalán lévő fehér kerítés egy üres telket vesz körbe, ahol 0-24 parkoló van, őrrel, kutyával. Ha kicsit tovább megyünk, ott a lakótelep jó nagy parkolója, ami ebben az időszakban (dél körül) nincs tele, sőt. Szóval lehetőség lett volna bőven megállni máshol. De minek, ha van egy ilyen, mindenre feljogosító cetlim?

Kíváncsi vagyok, tényleg a Hivatal autója, vagy csak megtetszett valakinek a címeres papír, és használni kezdte?

 Biztosan sokan tudjátok, hogy ők is itt laknak a kerületben. Az idei nyár egyik slágere - amit ők követtek el - már sok helyen látható/hallható volt, itt még nem. Nem ér egyszer lejátszani! Ja, és HD-ben nézd!

Szombat este hazafelé tekerve furcsa lénnyel szerkezettel találkoztam össze: egy locsolókocsi, amely nem a kiszáradt földet látta el az éltető vízzel, hanem fény kíséretében a fák leveleit öntözte.

A Füvészkert mellett gurultunk össze, és kaptam lencsevégre gyorsan, mielőtt távozik. Befelé locsolt, a kertbe, és közben lemosta a fák friss leveleire rakodott port. A látványra a járókelők is megálltak és szinte tátott szájjal bámultuk...az autók is óvatosan előzték, közeben jól megnézték a benne ülők is. Ez valami csoda!

Sajnos nincs rajta semmilyen felirat, így nem tudni, kihez, hova tartozik, ki a fenntartója, üzemeltetője. Ettől függetlenül jó, hogy van ilyen a kerületben, remélem, nem csak a Füvészkert mellett ügyködik, hanem látni fogjuk más helyeken is. A fotó telefonos, bocs.

Te találkoztál már ezzel a kocsival?

Grafitti. Erről mindenkinek a csúnya taggek jutnak az eszébe, ahol az a lényeg, hogy minél feltűnőbb helyen legyen, minél többször, mindenki lássa.

Az igazi művész inkább az eldugott, meglepő helyekre rakja ki, ahol esély van rá, hogy tovább megmarad. Bár nem feltétlenül.

Az alant megtekinthető képek Lonii Szigony utcai galériájából töltődtek be az oldalsávba, és látszanak is - ne feledjétek, az Indafotóra képek feltöltésekor a Józsefváros címkét adjátok hozzá - és annyira tetszettek, hogy nagyobb méretben is elétek tárom.

Na meg furdal a kíváncsiság, ki követte el ezeket? Tudtok róla valamit?

A Szigony utca és a Lósy Imre utca sarkánál, több üres telek egyikének (m)álló falán lehet megtalálni, ha a Baross utca felé megyünk.

 A hír hallatán kitekertünk a Füvészkertbe, megnézni, mit is jelent az, hogy japán módra várjuk a cseresznyevirágzást. Van-e esetleg benne valami plusz, vagy ők is csak leülnek a fa alá és bámulják/csodálják a virágokat, amelyek csupán pár napig vannak fent, aztán lehullanak?

Az első meglepetés a bejáratnál ért: két autó volt kiállítva, mint a szalonokban szokás, a hátsó része megemelve. Csilli-villi új, körbe lehet járni, rajta minden információ - de hová kössem a bicajom? Meg is kérdeztem a jegyárusító srácot, merre van a bringatároló. Hát az nincs, felelte. És a kocsik? Azoknak van rács, de a látogatók bringáját nem várja egy tároló? Nem. A kocsik meg...izé...nem ide tartoznak, csak ki vannak állítva. Kössétek valahová, de garanciát nem tudok vállalni rá, szóval, ha lehet, inkább olyan helyre, ahol rálátok. A meglévő, biztonságosnak tűnő (értsd, valami fixhez hozzá tudom kötni) helyek foglaltak voltak, így egymáshoz láncoltunk és bíztunk abban, tényleg ránéz néha.

A bejárat mellett dézsákban kirakva bimbózó és virágzó fácskák várták, hogy valaki örökbe fogadja őket - gazdasági válság van, mindenki onnan szerez pénzt, ahonnan tud. Így kerültek ide a kocsik is, gondolom, ám akkor is visszás Budapest legrégebbi botanikus kertjébe kiállítani két benzinfaló vas monstrumot.

Beljebb érve japán zeneszó hallatszott, és a piknikezők csoportja. Keletiek nem voltak sokan, inkább japánkodó magyarok, akik kimonóba öltözve, hajuk pálcikával feltűzve (nők), vagy feketében (férfiak) ültek a fák alatt, ahol még erősen bimbó formájában várták a rügyek a kibontakozás lehetőségét.

Leültünk, pattintottuk a jó kis hideg sört és vártunk mi is. A japánkodókat néztük, az átlagéletkor valahol 20 és 22 között volt, és az egy főre eső fényképezőgép meghaladta az országos átlagot - ez azért tűnt fel, mert mi nem tudtunk vinni, csak a telefonnal készültek képek. A sör elfogyott még mielőtt megmelegedett volna, a bimbók bimbók maradtak, így felkerekedtünk, hogy szétnézzünk, milyen a tavasz a kertben. Kirakodóvásár Kézműves foglalkozás volt, éppen lampionokat készítettek vékony pálcikából és rizspapírból. A szomszéd asztalon viszont olyat láttam, ami a nyolcadik kerületben elengedhetetlen: szotyi! :) Na de nem akármilyen, ez csokis szotyi volt! 

Otthagyva a japánkodókat körbejártuk a kertet, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, megéri. Pálmaház, apró banánokkal, aranyhalakkal és teknőcökkel, dús párával, virágokkal tarkított fűvel, a friss föld és a zöld keveredő illatával - elmondani is sok, nemhogy leírni! Aztán egyszer csak jött egy ember egy nagy kutyával, és szólt, hogy ideje felkerekedni, mert öt perc múlva zár a kert...17:00 a zárás időpontja, sajnos. Pedig azt hittem, a lampionok elkészültük után felkerülnek, és lehet bennük gyönyörködni, de nem.

Tessék elmenni, jövő hétvégén ilyen programok várnak:

április 11. szombat:

• 10 óra Bonsai előadás
• 10-12 óra origami oktatás

április 12. vasárnap

• Autentikus japán teaház a Hanami Teaház jóvoltából
• 11 óra Ikebana előadás

Talán egyszer lesz helye a bicikliknek is....

Az ELTE Füvészkert az elmúlt évekhez hasonlóan idén is megrendezi 2009. április 4-19. között az immár hagyományos japán eseményt, a Sakura-ünnepet, azaz a Cseresznyevirágzás-ünnepet. A Füvészkertbe látogatók is japán módra ünnepelhetik a tavasz beköszöntét: letelepedhetnek a fűre, vagy a padokra, és piknikezés közben gyönyörködhetnek a virágzó cseresznyefákban. Akinek megtetszik, vásárolhat vagy örökbefogadhat egy fiatal fát.

A cseresznye – akárcsak hazánkban – Japánban sem egy időpontban virágzik, ami részint a japán szigetek észak-déli irányú elhelyezkedése miatt, másrészt a különböző fajták eltérő virágzási ideje miatt alakul így. A helyi televíziók és rádiók időjárás jelentéseiben igyekeznek előre közölni a virágnyílás várható idejét. Ezt az előrejelzést az emberek mindig nagy érdeklődéssel várják, hogy felkészülhessenek a "virágnézéssel" egybekötött ünnepségekre. Még így is komoly szervezési feladat a fesztiválok előkészítése, mert a csupán néhány napig tartó virágzás időpontját az időjárás is befolyásolja.
A virágnéző ünnepségeket (japánul ohanami) az egész országban mindenütt megtartják, a virágzás idejétől függően néhány hét eltéréssel. A cseresznyevirágok nagyon érzékenyek és finomak, alig néhány napig lehet megtekinteni a virágzó fasorokat, utána a virágszirmok lehullnak. E pár napban a japán emberek családostul, kollégákkal vonulnak ki egy közeli parkba, vagy kirándulóhelyre, ahol leterítenek egy pokrócot, ételt és italt visznek magukkal, esznek, isznak, tréfálkoznak, énekelnek, esetleg régi táncokat járnak, azaz egy piknikkel ülik meg a tavasz beköszöntét.
A cseresznye virágzása nagyon látványos, mert a többi fa lombfakadása előtt nyílnak a virágok, hatalmas, tömött gömbökben borítják a nemrég még kopár vesszőket. A sakurákat csak szépségük miatt nemesítik, fehér vagy rózsaszín árnyalatú, 5 vagy több szirmú virágaik szerint osztályozva több fajtájuk is létezik, pl. a ’Shirotae’, vagy a ’Mikumura gaeshi’.

A sakura nagyon sok művészeti alkotás témája, rengeteg vers és dal örökíti meg e nemes növényt. A virágnak szimbolikus jelentése van, mivel a virágok rövid élete a tisztaság és egyszerűség eszményét tükrözi.
Az Ohanami ideje alatt a Füvészkert haiku – rövid, cseresznyevirágzás ihlette vers - pályázatot hirdet, melynek részletei, valamint a három hétvége programjai a honlapjukon olvasható.

• felnőtt: 700 ft
• diák/nyugdíjas 400 ft