Nagyon megy a mellébeszélés, az kiderül a lenti levélváltásból. A probléma görgetve van, megoldásra látszat-párbeszéd, lakossági fórum - és a Jóisten segedelme is kevés lesz.

 

o_1c24d54c8ef43c39_001.jpg

o_1c24d54c8ef43c39_002.jpg

v_laszlev_l_p.jpg

Válasz, néhány lakossági kérdésre, az M12 "drogmentesítését" követően kialakult helyzet kapcsán.

Az előző rész végén felvázolt, a kibontakozás útjait érintő és az itt hagyott megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban számos, más "krízisházakból" érkező kérdésre, ez úton szeretnék néhány szóban kitérni.
Mindenekelőtt arra, hogy az önkormányzat, minden jel szerint komoly és hathatós intézkedéseket készít elő az élet- és lakhatási biztonságnak a hatályos törvények szerinti biztosítására, melynek előkészítő lépéseihez - ígéretük szerint - kész befogadni a lakossági javaslatokat is. Ehhez várjuk azon lakók segítségét, akik részben eddig is közreműködtek az ellehetetlenült állapotok felszámolásában, de azokét is, akik ezután kívánnak tevékenyen hozzájárulni ehhez.

Néhány, az előző írásommal kapcsolatos - érthető igényből fakadó- kifogásra, megpróbálok röviden válaszolni.

  • a felújítási munkálatokkal kapcsolatos, többnyire megalapozott, sőt - ahogy azt az egyik levél írja - "falrengető" kifogásokra valóban nem tértem ki; sztem ezt nálam hívebben leírták az ott lakók, - lásd, Az igazi JÓZSEFVÁROS blogbejegyzéseit, de más lakóknak ezeken az oldalakon is megjelent észrevételeit.
  • nem szóltam ez úttal a járványveszéllyel fenyegető, hosszú ideje penetrálódó poloska- és más kártevőveszélyekről sem, abból a meggondolásból, hogy minden ez irányú intézkedés amúgy is elakad a rendezetlen bérleményi viszonyok áthatolhatatlan dzsungelében. (Érdekes, h a drogfertőzésről most kevesebb szó esett. Pedig az a hamis látszat, hogy ez probléma - a rendcsináló rohamosztagosokkal együtt - elszáll, mint a hajnali köd, még nagyon sok keserű meglepit tartogathat a számunkra.)
  • arra a sokak által hangoztatott aggodalomra pedig, h a házba kezdenek visszaszivárogni a nemrég kiűzött "cuccosok" meg a velük szimbiózisban élő sokszínű társaság, a szakszerűen képzett házfelügyeletnek pedig híre-hamva sincs; nos, a már említett hivatali ígéret szerint, erről (is) fog velünk, M12-beli de a másutt, hasonló problémákkal küzdő lakókkal várhatóan tárgyalni az önkormányzat.

Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy az élet-és lakhatási feltételeket nem lehet csak rohamosztagosokkal biztosítani, s amíg a kilakoltatás rémével küzdők üres és befalazott lakások százaival néznek farkasszemet, amúgy is inkább a visszafogott és belátásra képes tárgyalókészséget kéne inkább bevetni ebben az egyre súlyosbodó "harcban."

Budaházy Gusztáv

"Optikai tuning" - mondja a kalauzoló helyi polgárőr a nyár óta újra idelátogató riporternek a felújítás alatt álló, de a drogbizniszről elhíresült Magdolna 12-ről, - s ezzel, az MNP-programok egyik legnagyobb ellentmondását foglalta össze, frappáns két szóval.


És mégis, minden "látványprogramra" kihegyezett igyekezet dacára, most - felelősségem és szerény közreműködésem tudatában - azt jelenthetem e viszontagságos ügy sorsát figyelemmel kísérő közösségi oldal  olvasóinak, hogy a néhány elszánt lakó közreműködésével kialakított civil-hatóság együttműködéssel és hét hónapig tartó megfeszített együttes munkával, mára sikerült "drogmentesíteni" az M12 hírhedt lakóházát. El kell ezt mondanom, még akkor is, ha a szerénytelenség, s mi több, a nagyotmondás látszatába keverném is magamat. Mondhatnám erre, hogy e munkának, melyet végeztünk, nem csak hatósági tanúi de az írott dokumentumai is számosak, s amiért ennek egy részét a nyilvánosság elé tárjuk, az nem más, mint az, hogy valójában most csak azt nem tudjuk igazán, hogyan tovább. (És ez úton is sietek megnyugtatni minden érdekeltet, hogy a vonatkozó adatvédelmi törvényeket de még a jóízlés diktálta elvárásokat is - hasonlóan a korábbi házakban végzett ez irányú tevékenységeinkhez - aggályosan betartjuk.)  

Fellélegezhetnek hát a lakók, mert nem kell már infernális állapotok, ön- és közveszélyes emberek között élniük mindennapi életüket a házban,  - ( ehhez már "csak" az utcára vagy a szomszéd házakba kell menniük, tehetnénk hozzá, némi keserű iróniával.) Mégis azt kell mondanunk, hogy - mivel a ház további sorsának alakulásához és főképp a normális élet- és lakhatási körülmények kialakításához, a hatóság által megteremtett "tiszta lap" végre adva van - most már "mindössze" a fenyegető rekriminalizációs folyamatoknak kéne útját állni valahogy.   És azért szólalunk meg e sokszor taglalt ügyben ismét, mert a lakhatási körülmények jogi-szociális rendeződésének irányába teendő önkormányzati lépéseknek egyelőre nyomát sem látjuk.  Az üres-, befalazott -, és a jogellenes lakhatás különféle fokozataiban leledző lakások, és a ház belső rendtartásának kaotikus szervezetlensége ugyanis, semmi jóval nem biztat a jövőt illetően. E pillanatban például - magam láttam - amint a helyi lakók egyike, maga zárta le az egyik feltört lakást, s - nem először - akadályozott meg "illetéktelen személyt" annak elfoglalásában. Tette mindezt a "saját szakállára," részben személyes fellépésével, részben (később hívott) hatósági segítséggel, mindössze - nem egészen kockázatmentes - "testgyakorlás" gyanánt. E pillanatban tehát azt látjuk, hogy változatlanul folyik a felújításra szánt millióknak a semmibe szórása, s ahogy a korábbi programházak is tanúsítják ezt, "amit raktak délig leomlik estélre." 

Azt kérdeznénk  a tisztelt önkormányzattól tehát, hogy milyen jogi-szociális programot kíván sorompóba állítani a már említett rekriminalizációs folyamatokkal szemben, s egyúttal - a folyton kárhoztatott "felelőtlen lakosokon" kívül - megfordult-e a fejében esetleg a szerény felelősségrésze is a helyzet ilyetén alakulásában.  Erről, s ennek reális lehetőségeiről szeretnénk szerződött félként is némi tájékoztatást kapni, s úgy is, mint akik e tarthatatlan helyzet  végsőkig történő "fokozódásának" megakadályozásában kivették a részüket, s mint akiknek "segédcsapatai" változatlanul "harcban állnak" a bérházak belső rendjének biztosításáért. S tesszük mindezt, az elviselhetetlenség határára sodródott élet- és lakhatási körülményeink kilátástalansága miatt, melyek évek óta csak az egyre vigasztalanabb romlást hozzák ránk. És kimondjuk azt is, hogy az önkormányzat ún. "házmesterorogramja" sem tölt el bennünket túl sok bizakodással. A most épp drogügyben letartóztatott volt házmesterünk ugyanis, aki ez irányú feladatot nem, legfeljebb ha háztakarítóit végzett néhanapján, ékes bizonyítéka annak, hogy az önko nincs egészen tisztában e két feladatkör valódi mibenlétével. A birtokunkban lévő "munkaköri leírás" egyébként minden kétséget kizáróan igazolja állításunk igazát, de a többi önkormányzati házban  hellyel-közzel még működő "házfelügyeleti rendszer" is hasonló válságtüneteket mutat  S különben,  már-már azt kell hinnünk, h az önko valamiféle haladó hagyománynak tekinti e munkakör betöltőinek bűnügyi érintettségét, lévén már az előző hmester is vastagon sáros efféle  ügyekben, de szólhatnánk más házakról is. Most is csak azt mondhatjuk egyébként, h ez irányú szükségleteik tekintetében a bérházak nem szorulnak önkormányzati segítségre. Rovott múltú egyének vonatkozásában ugyanis bőséggel önellátóak vagyunk, s a közpénzből fizetett bűnözőkről alkotott fogalmaink pedig amúgy is némileg eltérnek a hivatalos álláspontokéitól. Nem értjük továbbá, h mért nem fér az illetékesek fejébe, hogy a mai értelemben kb. 150 éve működő rendszer, folyamatosan alakuló szigorú szakmai követelményekkel bír, melyhez nem elég- ahogy ők gondolják - kidobóember külsejű (és többnyire múltú) "kétes egzisztenciákat" a házak  nyakára szabadítani, hogy aztán ők -. "szabadjára engedve" - immár "hivatalos megbízással" terrorizálhassák a lakókat. Ez egyébként a társasházakban már rég magától értetődő követelmény, amit lassan a bérházakkal kapcsolatban is meg kéne érteni már. A bérházi házfelügyelői feladatkör ugyanis, túlnyomó vonatkozásaiban eltér a társasháziakéitól, s a baj - dokumentálhatóan - épp ott van, h az önko-nál e kettő végzetesen össze van zagyválva.      


(A következő részben - ha lehet - a lehetséges kibontakozás útjait szeretnénk számba venni, és reális esélyeit bemutatni. Szólnánk egyebek mellett az önkormányzati lakások virágzó feketepiaci "értékesítéséről," a "visszavásárlások" körüli "legitimált" törvénytelenségekről és a bérleményijog- halmozók (nepperek) "álbérleti" piacáról is. Kérdésünk pedig nem más, mint hogy mehet-e ez így tovább a milliárdos programok védernyője alatt.  Titeket pedig - mármint azokat, akik eddig is megtisztelték figyelmükkel és ötleteikkel a drog és bűnözés martalékává vált Magdolna-negyed sorsát - arra kérünk, h nemcsak a mi, de a tágabb környezetünk megóvásáért is szóljatok értünk, ha tudtok! Ha másért nem, mert romlás ott ólálkodik a ti ajtótok előtt is!)


Budaházy Gusztáv, bérlő, 
megbízott lakossági képviselő 

Talán Vas Imre lesz az országgyűlési képviselőnk, talán nem, de megszólíttatott a jelenlegi képviselőnk, egyben polgármesterünk által, hogy segítsen újabb hajléktalanokat alkotni...mert senkit nem hagyunk az út szélén, belelökjük inkább az árokba!

Tisztelt Képviselő Úr!

Olvasom a Józsefváros honlapján, egy lakossági fórum kapcsán, a polgármesternek önhöz intézett két kérését, melyben az 1993-as lakástörvény „hibáinak kijavítására” szólítja fel önt, „amelyek miatt egy önkormányzat vagy egy lakástulajdonos sem léphet fel a bérlője ellen, aki nem fizet, de nem is megy el a lakásból.”

Mi, önkormányzati bérlők, szerényebbek lennénk, s nem mernénk egy törvényt – melyet rendes körülmények között törvényelőkészítő bizottság s más efféle, erre hivatott szervek készítenek elő – séróból hibásnak nevezni, s egy, a helyi körülményeket még csak hírből ismerő képviselőjelöltet annak megváltoztatására szólítani fel.(De ha mégis lehet, nem csak polgármesteri de közönséges állampolgári jogon is önhöz fordulni ilyesmivel, majd meglátja, milyen hálás ügyfelei leszünk önnek…)

 guszti'14-1.jpg

Annyi viszont e pillanatban is bizonyosnak látszik, hogy a még éppen érvényes jog betar(ta)tására való felszólítás, tisztelt törvényen túli terrénumokra kacsintgató elöljáróink, sajnálatos módon ugyan, de még ma is állampolgári jog, sőt, hogy ne mondjam, kötelesség. Az önök féloldali jogfogyatkozásban szenvedő kvalifikált szakembergárdája pedig, amely azon sajnálkozik, hogy „nincs egyetlen törvény sem, amely lehetővé tenné a jogellenes lakhatás felszámolását,” hamisan szól, mert valóban nincs egyetlen törvény erre, de több erre vonatkozó, az eljárás megindítását lehetővé tévő, viszont igen, van. Anélkül, hogy most elmerülnénk a Ptk. rejtelmeiben, vegyük az önkormányzati bérlői jogállás egyik legalapvetőbb kritériumát, a bérlőnek a bérleményben való életvitelszerű lakhatási kötelezettségéről szólót, amely még a jogi következetlenségek és egyoldalúságok valóságos tárházaként szolgáló Bérleti Szerződésekben is a lakhatás alapkövetelményeként íratik le.(A számos jogszerű kivételtől most tekintsünk el. Beszéljünk most csak azokról, melyek jogszerűtlenek, s más, erre jogosult személyek törvényes lakhatásának terhére valósulnak meg.)
Ez az alapkövetelmény pedig – kedves reménybeli képviselő urunk – a sokat látott bérlakások java részénél (úgy 60-70%-ra tehető mértékben) egyszerűen nem áll fenn. Hosszan sorolhatnám még önnek a bérbeadónak is felróható, többnyire kölcsönös mulasztásos törvénysértésből adódó, a lakhatással kapcsolatos hajmeresztő jogi anomáliákat, melyek keserves következményeit nemcsak a bérbeadó-önkormányzat de a kiszolgáltatott bérlői rétegtársadalom szenvedi el leginkább.

Most – miután az ezzel kapcsolatos jogi-szociális anomáliákat épp’ ezeken az oldalakon (is) már többször is elemeztem-felsoroltam - egy egyszerű társadalomlélektani tényre szeretném szíves figyelmét felhívni. Arra ugyanis, hogy ugyan milyen jogkövető magatartás várható el attól a bérlőtől, vagy ha tetszik „jogalanytól,” aki többszörösen joghátrányos helyzetbe kényszerülve, azt látja, hogy miközben őt kilakoltatják, a ház vele szemben lévő oldalán öt lakás rohad évek óta üresen, három pedig befalazva, sőt a felette lakó bérlő bordélyt üzemeltet a szociális bérlakásában, miközben zuglói villájában éli világát. Most nem is terhelném több adattal ez ügyben, csak még annyit, hogy az önkori által bevallott üres lakások száma, amely egyébként így is botrányosan magas, a valóságban legalább háromszorosa az általa nyilvántartottnak. S akkor még a közjogi szempontból rendeltetésellenesen lakott bérleményekről nem is beszéltünk, melyekről szintén nem tud az önkori, vagy ha igen, annál rosszabb… Ezeket a körülményeket is figyelembe véve – beleértve az érintett lakossági réteg kétségbeesett igyekezetét is, egy általa javasolt és közösen beterjesztett kibontakozási programra, (az elutasított Munkáért Lakhatást kezdeményezésről van szó) – s persze a józan mérsékletet is, az érintett lakók képviselőivel való tárgyalást javaslunk az egyoldalúan „hibásnak” minősített törvények felülvizsgálati szándékával szemben. Kérjük továbbá, hogy egyszer már vizsgáltassanak meg a nemzeti közvagyont kezelő önkormányzati jogosultságok és kötelezettségek is, mielőtt fennkölten ítélkeznének elevenekről és holtakról. A fényes portálok mögött meghúzódó, gyerekköhögéstől hangos, lepusztult, egyszerre kopár és nedves lakások sivár reménytelenségéről beszélek, amelyeket utoljára még a háború előtt, úgy jó hetven éve tartott utoljára rendben a tulajdonos-háziúr. Azóta, tisztelt uram, ezek a lakások minden nagyívű program dacára csak romlanak, s a háborús pusztítás okozta károkat mára felülmúlja a tervszerű megelőző karbantartás hiányát megsínylő állag, benne az egyszerre elárvult és elvadult emberi élhetőség mindennél rombolóbb eróziójával. Képviselő úr! Ezeknek a lakásoknak ma nincs valódi gazdája! Ez a lakásállomány ugyanis, jórészt az államosításnak nevezett elbitorlás útján került anno állami tulajdonba, s az államszocializmus állóvize után – nyilvánvaló törvényi mulasztások és következetlenségek miatt – egy elavult tanácsrendszerbeli zárványként működő „vagyonkezelői szisztéma” foglyává vált, melyben mindkét fél (bérlők vs. vagyonkezelő) csak vergődik a korszerűtlen és működésképtelen struktúra szorításában.

 guszti'14-2.jpg

S ahogy a mondás tartja, ebül szerzett jószág ebül vész el, ha mégoly cifra ólban lakik is, - teszem hozzá én.
Az önkormányzat, képviselő úr, épp a rendezetlen lakhatási viszonyok miatt, minden diadalittas jelentés dacára, képtelen megbirkózni a legegyszerűbb közegészségügyi és közbiztonsági problémával is. Egy-egy példa mindegyikre. A poloskavész, - melyről évekig tudomást sem akart venni a hivatal, s melyre a szívós civil feltáró tevékenységet követően kénytelen volt lépéseket tenni, s tízmillió Ft-ot megszavazni – itt dúl ma is, a maga rettenetes valójában, mert az egyetlen célravezető lépést, a bérleményi jogviszonyrendezést az önkori képtelen meglépni. Ha kétségei vannak efelől, hát jöjjön el hozzánk, s meggyőződhet a kendőzetlen valóságról. Nálunk pl. arról, hogy mért sikertelen az önkormányzatnak nemcsak a poloskairtási, de a tágabb értelemben vett közegészség- és járványügyi koncepciója is. S a mi házunk – álszerénység nélkül mondhatom ezt – úgy épített mint szociális „állagát” tekintve, a negyed legrendezettebb házának számít.(A vérsúlyos, droginvázióval sújtott házak látogatását, csak némi tréning után javasolnám.) A legegyszerűbb „megoldást” pedig, amit önkormányzati kollégái követnek – hogy ugyanis egyiket sem látogatják, - ítélje meg ön.

 guszti'14-3.jpg

Az önkori elhallgatja ugyan, de a mi házunkban számoltuk fel anno, méghozzá egyedülálló szívós civil munkával, egy több házra is kiterjedő, gyermekeket és fiatal nőket is célszerű funkcionalitásban foglalkoztató iparszerű drogtevékenységet és hangulatos holdudvarát. Ezt a – szerénytelenség nélkül állíthatom - korszakos jelentőségű eredményt és az általunk megszervezett, egyedülállóan eredményes bérlői bevonással megvalósított épületfelújításban való részvételt, képviselő úr, mint a társadalmi szegregáció felszámolásának messze világító példáját, héthatárban ki kellett volna doboltatni, és a valódi polgárosulás felé vezető út messze világító példájaként prezentálni! Ezzel szemben, képviselő úr, ezek az emberek - akik nélkül az önök városrehabilitációs projektje, melyet „modellkísérleti programként” harangoztak be, nem indulhatott volna be - azt kell, hallják és olvassák, hogy egy „becsődölt házasságban” voltak felek azzal az önkormányzati céggel, (Rév8) amelyet e program (MNP-programok) levezénylésével bíztak meg. Ezt a hasonlatot, mely egy többnyire szabad és kölcsönös választáson alapuló élet- és érdekszövetséget egy erősen kiszolgáltatott és a valódi együttműködés híján egy sajátosan behatárolt kapcsolattal veti össze, idétlennnek és
ízléstelennnek tartjuk. Azt mondja ugyanis a program örökös vezére, Dla. Alföldi György, a vezető liberális hetilap (ÉS) március 21-i számában, hogy a lakók, akik csak a gátlástalan követelőzésükkel tűntek ki, „fényévnyi távolságban vannak az európai színvonaltól,” s „felmerül a kérdés, szabad-e egyáltalán sétálóutcát kialakítani egy szegénynegyedben.” És különben is, képtelenek voltak megérteni, hogy ők egy magasabb rendű „modellkísérlet” kivételes alanyai – lehetnének, ha „képesek lennének szembenézni a valósággal,” mármint azzal, amit e címen A.Gy.kínál nekik. S itt is kinyilatkoztatta persze azt a mélyértelmű igazságot, amit néhányszor mi is hallottunk, „hogy az élet nem kívánsághangverseny”. Mintha bizony néhány színválasztási ügyet kivéve, valaha is figyelembe vett volna bármely „lakossági kívánságot” is. A Feladatmeghatározást (FEM) például, mely szerény bevonási jogosultságainkat tartalmazta, (s melyhez csak én jutottam hozzá, némi fortéllyal) orákulumként őrizte, s néhány protokolleseményt kivéve, valódi lakossági konzultáció sohasem volt. A program műszaki hibáit pedig máig nem küszöbölték ki, s a lakosság által megkifogásolt hiányosságokat, a polgármester a bepanaszolt kivitelezővel vizsgáltatta ki…


Hasonlatát pedig, hogy „ma Budapest olyan, mint egy régi Lada, mely metálfényezést kapott, de a motort nem cserélték ki”, - nyilván mély értelme miatt – nem egészen értjük. Mármint, hogy akkor ki is a puccos kasztni, és ki az ócska motor ebben a szép metaforában.
Mindezt – bár mélyen sajnáljuk, hogy ily előkelő uraknak, velünk, a barbár hordával kellett vesződniük – a leplezetlenül represszív és megtorló lépésekkel, melyeket a bérlői réteg alsó szegmensével szemben lakhatási viszonyaikat illetően terveznek, valahogy mégse tudunk megbékélni. S elmondanám uram, ha nem tudná, hogy a „kocsma-diszkó-drogtanya-bordély” szindrómában szenvedő bérházainkban élők napi önregenerációs hányadosa lassan a „jobb” hajléktalanokéihoz közelít, s azt is, hogy az innen kivezető út, nem csak a mi hibánkból határos a lehetetlennel.

Mindezzel, képviselő úr, bevallottan nem mást próbálok szemléltetni, mint azt, hogy szerződött felek kölcsönös és mélyen gyökerező mulasztásairól van szó, melyeket nem lehet a másik fél érdekeit negligáló, „hibásnak” minősített törvények egyoldalú változtatgatásaival rendezni, ill. lehet, de akkor ne nevezzük ezt „jogi lépéseknek,” melyek eszközlésére „tisztelettel felkérik önt,” hanem nevezzük annak, ami: a „többség” nyílt hatalmi megnyilvánulásának. (És akkor önnek is könnyebb lesz; egy ballépés untig elég egy ügyben…)

S végül azt is, hogy a tágabb értelemben vett társadalmi szerződés (Contrat Social) értelmében e pusztuló páratlan örökséget, benne a még törékenyebb emberi élhetőséggel, önöknek e városrész minden kis zugában őrízniük kéne, s nem letorkollni és szétverni a szociális rendezési kezdemények legelemibb alakulásait, s görögtüzes szemfényvesztéssel elfedni sötét és ijesztő utcáink reménytelen odvait.

Ja és bocs, a másik kéréssel, az ötmilliárd előteremtésével kapcsolatban, most semmi okosság nem jut eszembe, de hát az ekkora összegek elköltésében úgyis csak önök tudnának mondani egy s mást. Ám minden ez irányú ötletet hálásan fogadunk.

Tisztelettel: Budaházy Gusztáv
választott lakossági képviselő
Magdolna-negyed
.

Zajlik már nagyban a Magdolna Negyed Program (MNP) III (3) lakossági bevonása: nem önként és dalolva teszi ezt a magasságos önkormányzat, hanem a pénz adásának feltétele a semmit rólunk nélkülünk elv, ezért aztán fórumsorozat keretében beszéljük meg, milyen is legyen a környezetünk átalakítása.

plakatKesztyűgy.jpg

Az elmúlt években profivá vált szervezők már tudják, hogy lehet ezt úgy megcsinálni, hogy legyenek is lakók - akik már többszörösen csalódtak, és el sem mennek -, és mégse tartson sokáig, mint általában a fórumok szoktak. 

Mi meg próbálunk minél több embert belevonni, hogy ne csak dísznek legyen ott pár ember, de érdemi választ kapjunk a felmerülő kérdésekre...ezért, ha van mondanivalód, kérdésed, tedd fel nyugodtan, és továbbítjuk a helyszínen. 

A rá kapott felelet meg itt lesz látható.

Ne fogd vissza magad!

Nyolcadik tenger

Címkék: ajánló újság 8.tenger

2013.07.04. 11:09

Lett egy újabb közösségi újság. Minimalista, művészek által létrehozott, saját kézzel hajtogatott, csomagoló papírra nyomtatott, aktivisták által terjesztett.

Nekünk szól. Tőlünk.

Hetente jön majd, itt az első. Érdemes teljes képernyőre kinagyítani, majd a nyilakkal lépegethetsz oda-vissza.

Ebből van a legkevesebb - valószínű azt gondolja a magasságos önkormányzat, hogy olyan kicsik a gyerekek, és amúgy is egyre kevesebb születik, nem kell ezeket bővíteni, fejleszteni..! Na meg a nénik-bácsik is voltak kicsik, akkor tizedennyi játszótér volt, és mégis milyen szépen felnőttek - remek példa erre polgármesterünk. :)

Ami meg van, azt leharcolják a hülye kölkök. Nem vigyáznak rá - nem tartósra csinálják. Igazságos ki tegyen?

Ami az alábbi videóban látható, az túl megy ezen, hiszen konkrétan balesetveszélyes. Nem, nem múlt héten lett ilyen, az Írnok már tavalyelőtt is megénekelte, tartós akkor sem, azóta sem lett. Nincs gazdája?!

Teleki Pál videója ismét jogos kérdéseket vet fel, válasz talán ismét érkezik rá, reméljük, megoldás is, hiszen kampány van!

Egyre több ember jegyzi meg egyre több mindenről nyilvánosan, hogy nem jól van ez vagy az; például a felújítások kapcsán: amiről a kerületi sajtó csak dicshimnuszokban ad hírt, a valóság esetleg mást mutat. Mint a Mátyás téren is, ami a kerület életében a legtöbbször felújított tere, mégis találni hiányosságokat. Virágok lettek ültetve a Kesztyűgyár előtt, és gondozzák is, ott van ugyanis a Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat - vezetője a videóban emlegetett Ács úr - aminek feladatai közt szerepel ez: - a közterületi kertészeti feladatok ellátása. Jó, el is látják a saját irodájuk előtt. De csak ott.

Teleki Pál a blog fészbuk oldalára tette fel ezt a videót, tanulságos.

Remélem, ezt elküldte a képviselőjének - a Mátyás érre kettő is jut -, valamint az önkormányzat egyéb szerveihez a kérdéseit, hogy vajon miért van ez így...

És nálatok milyen a helyzet? 

Árnyalása a kommunikált dolgoknak, saját bőrön szerzett tapasztalások a jóságos önkiről, képviselőkről.

Egy minapi televíziós riportban Egry Attila, Józsefváros alpolgármestere szemléltette a nézőknek az önkormányzati lakásbérlemények siralmas voltát, mindjárt egy magára hagyott, befalazott, szeméttel-törmelékkel teli ingatlanban.

Jó az, ha ütősek a képsorok, hadd lássa a nagyérdemű, hogy az igénytelen lakók semmit nem becsülnek meg, tönkrevágják, szétbontják, majd mások elkezdik újra összerakni, glettelni – de nem érnek a dolog végére, mert a Hivatal gyorsan befalaztatja a bejáratot. Illegálisan helyreállítani? Nanehogymár.
Azt is megtudhattuk az alpolgármestertől, hogy az önkormányzat az üres lakásokat igenis felújítja, - ahogy ürülnek, és ahogy pénz van rá.

Lássuk, hogy néz ez ki a valóságban. Hogyan működik az a hivatali gépezet, amelynek felelőtlensége, sorozatos mulasztása, kötelezettségszegése a bemutatott állapotokhoz vezet. És mit is jelent a felújítás, állagmegóvás a hivatali gyakorlatban.

Hiteles történet következik, magam éltem meg.

Jogcím nélküli lakáshasználó voltam öt kerek évig. Hajléktalanszálló elől menekülve a nyolcadik kerület egyik önkormányzati lakásában kötöttem ki, másodmagammal. A bérlő egy ismerősöm volt, aki befogadott a 105 éves lepusztult épület egyik kis lakásába annak fejében, hogy a fenntartási költségeket én fizetem. És laktunk, fizettünk. Pontosan. Az ismerősnek, bankszámlára. Azután eljött az a pillanat, amikor a Vagyonkezelő leveléből arról értesültem, hogy többszázezer forint hátralék van a lakáson. Ismerősöm egy értelmes, tanult, a fiát egyedül nevelő nő volt, aki gyereke egyetemi tanulmányait finanszírozva oda jutott, hogy minden pénzt feléltek. Magánügy. Megértettem. Összedugtuk a fejünket, találjuk ki, mit tegyünk.

Megoldásra váró problémák voltak:
- lakhatásom megőrzése
- az ismerősömet megkímélni a végrehajtástól
- a bérbeadóval való bizalmi viszony helyreállítása

Nem találtunk ki tündérmeséket, a valós helyzetet adtuk elő szóban, írásban, telefonon, e-mailen. Olyan megegyezésre törekedtünk, amely komplex megoldást nyújtott volna mindhárom félnek, a következőképp:
- az ismerősöm 5 éves határozott idejű szerződése épp a lejáratához közeledett, ő maga nem tartott igényt a lakásra, mert közben más módon rendeződött a helyzete. Nyilatkozatban mondott le a bérleti jogról.
- Jómagam arról nyilatkoztam, hogy részletekben átvállalom a hátralékot, tehát kifizetem még egyszer, amit már korábban kifizettem, ezzel a vagyonkezelő per nélkül hozzájut a kintlévőségéhez.
- Kérelmeztem, hogy a továbbiakban velem kössenek lakásbérleti szerződést, öt éve ott lakom, banki bizonylataim vannak a pontos teljesítésekről, és egész véletlenül a nagyon rászorulók közé tartozom rokkant fedél nélküliként. Vállaltam továbbá, hogy a lakás kisebb felújítási munkáit is elvégzem.

Az ügy egy év alatt többször megjárta a polgármester, az összes alpolgármester, a lakásiroda vezető, a vagyonkezelő, és vagy öt képviselő íróasztalát. Állíthatom: ilyen dilettantizmust, hivatali gőgöt, pitiánerséget álmomban sem láttam. Gyűltek a levelek, kérelmek, akták, miközben mi a lakótársammal már „dobozokban laktunk", mert teljes egy évig nem találtam a hivatalban egyetlen felelős személyt sem, aki kimondott volna egy igent vagy nemet. Az akkori lakásiroda vezetőhöz be sem jutottam, a telefonban letagadtatta magát. A polgármester a kampány időszaka alatt mosolyogva „okézta" a dolgot, aztán meggondolta magát. A képviselők – egy kivétellel – válaszra sem méltatták a megkeresésemet.

Egy év után megírtam egy barátságosnak nem mondható levelet a Tisztelt Felsoroltaknak.

Hamar kaptam választ rá, melyben határozatukat közölték: fizessek meg 8 napon belül egy összegben közel egymillió forintot, ezután egy éves (!) határozott idejű szerződést köthetünk, piaci (!) bérleti díjjal. Ja. Az pont a rokkant-nyugdíjam összege volt. Zseniális.

Napokon belül leadtam a lakást. Akkor még nem voltam járatos a bérleményi jogviszonyok rendszerében, nem ismertem a „jogcím nélküli lakáshasználó" fogalmát sem. Jelenleg 675 van a kerületben belőlük. Mert valahol lakni kell – polgármesterünk is ezzel indokolta a kerületi jegyző botrányos bérlakásügyét.
Mai eszemmel már tudom, hogy nem kellett volna kiköltöznöm, de hát én törvénytisztelő vagyok.Vagy hülye.Balek. Tessék eldönteni.

Ezután gyors segítségként elfogadtam az első ajánlatot, amit kaptam, most egy panelben lakunk, horror rezsivel. Hárman béreljük, ketten rokkantak vagyunk, a harmadik csak azért nem, mert nem kérelmezte soha. Mindhárman súlyos betegségekkel élünk, egymásba kapaszkodva. Tökéletes „család" vagyunk így is. Vagy épp így.

De kanyarodjunk vissza arra, hogyan is működik a hivatali rendszer, és ennek mik a következményei.

Az az általam három éve leadott lakás azóta is üresen áll. Komfortos, 38 nm, 2 szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, egyedi fűtés. Nem luxus, kicsit vizes, kicsit huzatos, de abszolút lakható. Volt. A lakásban a télen csőtörés volt, eláztatta az alsó lakásokat két szinten. Először csak a közvetlen alatta levő lakás ázott be (állt a víz), majd – miután a Vagyonkezelőnél nem találták az üres lakás kulcsát, és a kinyitást engedélyeztetniük kellett a karbantartóknak, így közel egy hét múltán jutottak be az ingatlanba. Ennyi idő alatt már a két szinttel lejjebb levő lakás is szétázott. Az egyik károsulttól kaptam az információt, miszerint saját erőből kell a helyreállítást elvégeztetniük, mivel „lakáson belüli" probléma lépett fel. Hát, ez is egy hozzáállás.

Szóval, számoljunk. Mennyibe került ez a szakszerű eljárás, bölcs döntés a fenntartó-tulajdonosnak. Úgy alsó hangon.

1. bérleti díj kiesés 3 évre (~ 13.000/hó, nettó)                             468.000,-

2. szemétdíj, vízdíj 3 évre,

ezt a vagyonkezelő fizeti, amíg nincs bérlő (~12.000/hó)                 432.000,-

3. behajthatatlan kintlévőség, kamatok nélkül                               1.000.000,-

4. el nem végzett felújítás, amortizáció,

csőtörés okozta kár (becslés)                                                       1.000.000,-      

_____________________________________________________________                            

                                                                                           2.900.000,- 

 

5. az állagmegóvás elmulasztásából eredő kár a 2 károsultnál 

 

Hát így.

Lassan mehet a „befalazandók" mappába ez a lakás is, a lakhatással nem rendelkezők meg a levesbe.
Úgy egy-két év múlva pályázatot lehet kiírni rá, 2-3 milliós felújítási kötelezettséggel. Majd vágnak rajta egy lyukat, hogy kívülről bekukucskálhassanak az érdeklődők.

A kerületben jelenleg 483 üres lakás van, 222 már nem hasznosítható.

• A fényképek a kiköltözéskor, az átadás-átvétel napján készültek.

-prokontra-

konyha.JPG

szoba1.JPG

fürdőszoba, ülőkád.JPG

szoba2.JPG

igénytelen lakók....JPG

és igényes fenntartó.JPG

Kedves Önkormányzatom!

Viszonylag rég írtam Neked, és most sem tenném, ha nem épp egy hónapja közölte volna velem, amúgy készséges és kedves munkatársad, hogy elutasították utcazenélésre szóló helyfoglalási kérelmemet. A Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság döntését azóta sem kaptam meg írásban, így fellebbezni sem tudok, csak itt, meg a demonstrációkkal, mondhatni informálisan, kényszer szülte. Az alábbi index-videó két napja készült, a legutóbbi, IV. bejelentett, zenés akciónkon, de a műfaj, a biztonsági őrök és az idő szabta keretek nem tették lehetővé, hogy minden rögzüljön, ami fontos, illetve amit elmondtam.

Ezért tennék itt néhány kiegészítő megjegyzést, annál is inkább, mert hasznosnak gondolom, hogy lehetőség szerint - állítólag sokan, rendszeresen olvassátok a blogot – minél több emberhez eljusson, kik vagyunk és mit szeretnénk valójában. Elsőként tehát a petíciót tenném itt is közzé.

  PETÍCIÓ                                                      

Tisztelt Polgármester Úr!

A SZUTRA (Szabad Utcazenélést Támogatók Romantikus Alakzata), mint nevéből is látható, azért jött létre, hogy a VIII. kerületi önkormányzat engedélyezze, sőt támogassa az utcai zenélést. Ez a Nyugat-Európa városaiban régtől létező gyakorlat mind a városlakók, mind a turisták számára elfogadott, sőt kedvelt látványosság élhetőbbé, szerethetőbbé teszi a környezetet, és egyben hozzájárul az utcazenészek megélhetési gondjainak enyhítéséhez. A nyolcadik kerületre ez fokozottan érvényes.

Örvendetesnek tartjuk a Kórusok Éjszakájának sikerét és a tervezett nyári, zenés programsorozatot, de ez nem helyettesíti az utcazenéléssel kapcsolatos – hosszabb távra is érvényes – elvi határozatot, amely nem időszakosan és nem ad hoc  jelleggel, szabályozott keretek között biztosítaná ezt a működést a kerületben. A SZUTRA készséggel közreműködik egy ilyen szabályzat kidolgozásában.  Ezért tehát azt kérjük (itt a szezon!), hogy a képviselő-testület legközelebbi ülésén tűzze napirendre ezt az ügyet, hozzon pozitív döntést az utcazene támogatására, és vizsgálja felül korábbi elutasító döntéseit.

A SZUTRA nevében
Rejtő Gábor
(utcazenész)
Bp. 1089 Diószeghy u. 16

Bp. 2013 május 27.

Az okmány átadását megtiltotta rögzíteni a benti őrség, mondván, nincs forgatási engedély, ami így volt igaz, de ha meggondoljuk, hogy közügyről, közhivatalban, közönség számára készült volna a dolog egy közmédia által, ez némiképp elgondolkodtató. Miként az is, hogy átadás előtt pár órával értesített az amúgy szintén készséges és jóindulatú Keleti Andrea, kommunikációs vezető, hogy Sára Botond általános polgármester helyettes sajnos nem ér rá átvenni a cuccot, de egy munkatársa igen, ha ragaszkodunk a személyességhez. Mert a portán is leadhatjuk. Ragaszkodtunk. Így tehát Pesti Yvette vette át korrekt módon a dokumentumot, és csak annyit fűzött hozzá, hogy „nekünk van ilyen programunk”.

Nincsen! Kedves Önkormányzatom. A Te nyári zene-tervezeted, amely – miként az indexnek is kifejtettem -, elismerésre méltó, és sokakat megszólító, látványos és minőségi -, épp azokat nem l e g a l i z á l j a, akik utcazenészek lennének. Mert, ha egy neves, méltán kedvelt zenész – pl. Ruttkai Bori az utcán énekel egy alkalommal – az nem azonos azzal, hogy Tinódi Lakatos Sebestyén rendszeresen dalolhat mondjuk a Kálvária téren, a kettős kereszt alatt. Igen, mi azt szeretnénk – miként a Petícióban is kifejtettük -, hogy ne alkalomszerűen és ne csak a magas kultúra számára nyíljon lehetőség utcazenélni  - momentán itt - a kerületben. Elutasításod, monoton, konok hallgatásod, Sára úr sajnálatos visszalépése – nem tudok másra gondolni -, egy magába záródó-zárkózó gépezetet sejtet, amelyben sok jóindulatú és empatikus ember dolgozik, de mint szervezet alig képes ezeket a kvalitásokat felmutatni.

Pontosítok.  Azok felé mutatja a legkevesebb nyitottságot, akik a legjobban rá lennének erre szorulva. A kitaszítottakra, a mélyszegénységben élők(?)re   gondolok. Tudod a Petíció átadása után, elmentem a Kesztyűgyárba, mert ott volt egy találkozó, az Udvar-Ház program kapcsán.

híd.JPG

Rokonszenves kezdeményezés, azt kínálja, hogy a dzsumbujban (vagy inkább dzsumbajban) élők (anyagilag is) támogatott programokban vehessenek részt: családterápia, gyermekbábozás, tánctanulás, kertzöldítés,  bográcsos est, vagy amit szeretnének..Nos , valaki felvetette, hogy homokozót lehetne-e az udvarban. Lehetne. Ettől eltekintve a fennmaradó másfél órában előbugyogott a nyomor (penész, asztma, patkány, poloska, beázás, indokolatlan lakbéremelés, drogosoktól való rettegés, elképesztő számlázási hibák, és egyes hivatalnokok minősíthetetlen magatartása). Erősen emlékeztetett ez a találkozó a múlt év áprilisi Lakhatási Fórumra, azzal a különbséggel, hogy ott a Hivatal emberei jelen voltak és számos szép ígéret is elhangzott részükről, a jelek és tapasztalatok szerint  túlnyomó többségük az is maradt.

(Amúgy az utcazene-kezelés (vagy inkább kezeletlenség) ugyanennek a jelenségnek egy másik vetülete.) Vagyis van egy – nem elhanyagolható – réteg ebben a kerületbe nemzenészek és zenészek, akihez nincs füled és nincs szemed Kedves Önkormányzatom, bár egyenként mindenkiben szív dobog ott a falakon belül. És vannak civil kezdeményezések, amikre úgyszintén, mert mi mással magyarázhatnám, hogy egy hónap után, négy cikk és négy demonstráció után sincs senki, aki azt mondaná, nekem, nekünk, hogy bikmag. Vagy bakfitty. De mongyuk minimum írásba adná – ha már szabályok vannak, meg betartandó határidők, amiket Te kifelé nagyon is komolyan veszel -, hogy: NEM. És miért NEM. Mert abból még lehet IGEN. De a hallgatásból semmi sem lesz.

Pontosítok. Az elmúlt egy hónapban lelkes csapat gyűlt az ÜGY köré, a fészbukon már több száz tagja van SZUTRÁ-nak, és nemrégiben összehoztál Szabó Gáborral is, aki érzetem szerint a tömjénfüst a Hivatalban. Ez most épp vitákra ad alkalmat társaságunkban, ami azért jó, mert nyilvánvalóvá tette, hogy a SZUTRA tagjai nem valami, vagy valaki ellen, hanem valamiért gyűlnek össze rendszeresen. Semmilyen pártpolitikai célt, csatározást nem szeretnénk szolgálni, hanem azt, amit Falaid előtt énekeltünk, és a videón csak részleteket lehetett hallani belőle, ezért hát közölném a teljes szöveget.

Szutravaló

Összegyűltünk mindahányan,
Budapestnek városában,
abban is sok kerület van,
de mi itt a nyolcadikban.

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Szebb lesz tőle minden sarok,
járó-kelő, mind mosolyog,
táncolnak a kottafejek,
virág nyílik bicska helyett.

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Szóljon zene, játszani jó,
ezért van a Petíció,
amit akar, nem halálos,
élhetőbb lesz Józsefváros.

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Lélek derül, szív ha dobban,
pénz gyűlik a gitártokban,
nyolctagú e mindent tudó,
doremifászolátidó!

Szabad utca, szabad zene,
legyen szabad utcazene!

Van egy álmom. (Hogy Luther Kinget idézzem): a következő képviselőtestületi ülésen együtt elénekelnénk. Hm?

Csók a család.

Udvarház programok

Címkék: fórum meghívó

2013.05.22. 14:04

lakóközösségi meghívó jav..jpg

 Néhány nap után megrongálták a frissen festett padokat - hazudja a kerületi honlap, és rittyent mellé egy finom uszító cikket. Mert hiába az összefogás, az igyekezet, a pénz és a saját kezem munkája, ha ezt nem becsüli meg MINDENKI.

Márpedig ez egy ilyen műfaj, ha padokat tartok fenn, akkor azoknak a karbantartását meg kell oldanom. Ezekhez a padokhoz évek óta nem volt nyúlva; most lefestették önkéntesekkel egy politikai PR keretében, aztán rögtön lehet uszítani utána. 

A padok nem pár nappal a festést követően lettek ilyenek. Már délután le volt újságpapírral takarva egyik pad, a másik meg bedobva a bokrok közé, több padon is éppen ültek. (Képek adataiból kiderül a készítés napja.)

papírpadka.jpg

papírpadka3.jpg

papírpadka2.jpg

papírpadka1.jpg

Ha tartósnak szánom a festést, akkor megvárom a száradási időt; figyelek a munkámra, hogy megmaradjon. Arról nem is beszélve, hogy mintha graffiti-ellenes festékről beszéltek volna előtte - most meg "összekarcolták és lefújták"...Ha van rendszeres karbantartás, akkor nem így nézne ki egy pad se.

Überciki az egész, ennyire nem látni, gondolkozni előre, csak a politikai haszonszerzés a lényeg.

Amúgy azt tudja valaki, hogy miért nem az ilyenekre - pad, járda, játszótér, kuka - költ az önkormányzat, és miért a Fradi támogatására

 

Új seprű jól seper - tartja a mondás. Új kapitányunk pedig nem seprű, ezért az általa kezdeményezett lakossági beszélgetésre egész egyszerűen nem ment el - és még csak nem is ő szólt, hanem leüzent.

Nélküle is megtartották, íme:

Csudálatosabbnál csudálatosabb akciók várhatók a következő egy évben - már csak ha azt nézem, hogy a polgi a pártja kommunikációs igazgatója, az érdekes csemegéket jelent majd. Nézzük csak meg a mostani padfestős akció kommunikációját: szó nem volt elsőre, hogy ő is festene, csak a csinovnyikjai; majd egy pár nappal később kababumm! Caramellel együtt fog festeni, nem máshol, mint a Mátyás téren! 

Laknak ám ott nyitott szemmel járó emberek is:

Mivel nem biztos, hogy ma délután fél egykor a Mátyás téren tudok lenni, szeretném, ha segítene valaki, és 3 perc alatt végigkísérné a téren, valamint néhány ügyben meg is kérdezné a polgit, természetesen kifejezve örömét, hogy festeget, de jelezvén, a világ nem ilyen egyszerű. Amennyiben mindezt videóra veszi, és ide felteszi, egy korsó sörre is a vendégem.
A rövid túrához fényképes segítség itt olvasható.
  • A tér Tavaszmező utcai sarkán meg kellene mutatni a járdát, ahol eső után a kis tavunk van évek óta. Hátha megcsináltatja, nagyjából 3 óra munka 2 embernek úgy, hogy a kövekből kirakott járda többi hiányosságát is pótolhatják.
  • A játszótér részen a hónapok óta hiányzó hinta pótlására, valamint a homokozó kitört borításának megjavítására kellene rákérdezni.
  • A Tesco előtt a lámpaoszlop helyén a lyukra, mégis meddig tervezik "megnemjavítani".
  • A tér elkerített részén a szociális otthon előtti placcon rosszul szerelték fel a két asztalt-padot (középre és nem a szélére, így nehezen használható),  a Magda Udvar felé eső oldalon meg néhány helyen nincs sem asztal, sem pad, szintén évek óta.
Ha a konkrét dolgokban sikerül (vagy épp nem sikerül) előrébb jutni, van még néhány csemege:
  • A téren a zöld szigetek többsége döngölt földpadlónak néz ki. Tervezik-e a lekerítését, beültetését? Ahogy tervezik-e a rosszul - a házbejáratok elé - épített zöld szigetek átépítését? Talán akkor kevesebben járnának át rajta.
  • A tér sok kapuját használják-e valaha, vagy csak dísznek szánták?
  • Lesz-e szociális munkás, avagy bárki, aki az itt játszó srácokkal foglalkozna?
  • Megint itt lesz a napközis tábor? Körbenézve, ez valóban jobb helynek tűnik több tucat gyereknek, mint az Orczky Kert?
  • Hajlandó lenne leülni a környékbeliekkel beszélgetni, mit is gondolnak a felújításról? Mikor?
  • Elintézné-e, hogy az MNP III.-ról nem csak az általa írt PR-levélből (ami semmik konkrétumot nem tartalmaz) értesüljenek az itt élők, hanem megnézhessék, mikor mit fognak csinálni. Ha már a tervezésbe nem szólhattak bele, legalább ezt biztosítsa.
Mondjuk mi már jól jártunk azzal, hogy eljön felénk, mert vasárnap reggel 7 órakor takarítják a teret. És ez mesés, ahogy a polgármesteri padfestés is.
A videót meg várom:) 
Írnok

kéz1.jpg

 A bizottsagiirnok által kiemelt kérdésekre,

  • adóslista a honlapon
  • üres lakások
  • civil szervezetekkel való együttműködés
  • bérleményellenőrzés tapasztalatai
  • büntető lakbérek elengedésének kérdése
  • munkáért lakhatás program bevezetése

melyeket a tavalyi utolsó képviselőtestületi ülésen tett fel az LMP-s képviselő, hosszú ideje – némelyikre évek óta – nincs érdemi válasz.

 

Bérleményellenőrzés – avagy mi számít sikertörténetnek az önkormányzat házatáján?

Itt szeretném elmondani, hogy a válaszra váró kérdésekről, a képviselőtestületi ülést megelőző napon, hosszan tárgyaltunk a képviselő úrral, s a hatból öt kérdés a mi (Napklub, Négyház Egyesület) javaslatunkra került napirendre; persze anélkül, hogy megoldási javaslataink is nyilvánosságot kaptak volna. (A honlapra feltett adóslistával – bármennyire elképesztőnek tartjuk is etikai-jogi vonatkozásait – vállalt témánk miatt, most nem foglalkoznánk).

Az írásos polgármesteri válaszról máig nincs tudomásom, a szóbeliről pedig – mely a milliókba került tavalyi bérlemény ellenőrzést, mely pl. sem a bérlői identifikációról, sem a közműszolgáltatásokkal való visszaélésekről nem tudott konkrét érdemi feltárást közzé tenni, - nos, minderről, mint páratlan sikertörténetről nyilatkozni, (polgármester) maga a kihívóan vállalt tényhamisítás.

 

Közegészségügy

Poloskainvázió – egy elfeledett ( kihűlt?) kérdés felmelegítése.

Merthogy a kérdések közül – ki tudja miért, de – ez kimaradt. Pedig bejártuk vele a fél Józsefvárost, s miután az ezzel foglalkozó képviselő tehetetlenül széttárta a karját, mentünk a t. ellenzékhez, családsegítőhöz s persze mindenekelőtt a vagyonkezelőhöz, melynek irodavezetője talányosan csak azt kérdezte: „Mit gondol, nálam miért nincs poloska? - Mert Önnél egész máshol van a baj", mondtam hirtelen zavaromban. Ám még ezzel sem tudtam igazából megnyerni az irodavezető urat, pedig nem is őt, hanem egyik beosztottját jelentettem fel, hamis tényállításon alapuló felbujtás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Mondanom se kell, hogy bejelentésemet sose vizsgálták ki, ellenben az irodavezető úr rémhírterjesztéssel vádolt meg engem, önkormányzati gazdasági vezetők és civil aktivisták előtt. Tette mindezt tavaly ősszel, amikor legalább több tucat házban poloskanyomoktól virultak a házfalak, s az anyák vádlón mutogatták nekem összemart gyerekeik testét. Hogy mi van? A kenetes öblögetés nagyralátó tervekről, „konstruktív megoldásokat” sürgető összefogásról, de főképp arról, hogyan bűvészkedjünk el hárommilliárdot, legalább olyan „hatékonyan”, ahogy azt az MNP I-II-ben tettük. Poloskaügyben pl. majd’ két éve nem történik semmi. Név szerint fel tudom sorolni mindkét t. „oldalról”, hogyan vezetik az orruknál fogva a jámbor lakosságot, miközben tobzódnak a sikertörténetekről szóló fantazmagóriák a türelmes papíron. És kimondom álszerénység nélkül: az egyetlen, gyakorlatban is használható, épkézláb tervet mi adtuk be, ez ügyben, s a fertőtlenítést amúgy néhány lakó el is végezte önerőből. Némelyek számlára, melyeket hiába lobogtattam az illetékeseknek, akik egymáshoz küldözgetve járatták velem a bolondját. Kivel is akarnak önök összefogni az MNP 3 során, ha a lakosság egy részét bűnelkövetőnek tartják, más részét pedig önök kriminalizálják, épp azzal, hogy folyvást szédelgő szómágiákkal kábítják őket.

 

Van-e megoldása az önkormányzatnak a feltett kérdésekre?

Nincs és nem is volt, legalábbis a tanácsit leváltó hajdani, politikailag átstrukturált önkormányzati rendszer óta bizonyosan, melyben a vagyonkezelői szervezet, mint egy elavult zárvány, ittragadt a múltból. Részben látja ezt az önkormányzat képzett, fiatal vezetőrétege is, mégis a szóbanforgó témákról (bérleményellenőrzés, üres lakások, lakbérhátralék, munkáért lakhatás program) beadott dolgozatainkra kötött szerződéseink a semmibe vesztek. Legutóbb az ezzel megbízott képviselő majd’ egy év után ismerte be, hogy nem kíván a kérdéssel foglalkozni, hisz, „a polgármester úr egy nagyszabású programot fog kidolgozni a kérdés megoldására”.

 

Lakbérhátralék – avagy kit is sújt a büntető lakbér, s fordulhatunk-e ez ügyben a norvég királyhoz.

Legutóbb a közmeghallgatáson tettem fel a kérdést, a büntető lakbérek ellentmondásos, - mert járulék- és adóügyi csapdákat rejtő – tervezetével kapcsolatban. Civil társaim ugyanis már ódákban dicsérték ennek a/z/ - egyébként derék és jószándékú – kiötlőit, pedig ha valamire, hát erre illenék, hogy a pokolra vezető út is fideszes/Mszp-s bölcsekkel van kikövezve. (Vagy izé, tán nem egészen így szól a mondás, annyi viszont bizonyos, hogy összefogunk bárkivel, csak a nyavalyás civillel nem.)

 

Márpedig van megoldás, a büntető lakbérek életképes, jogilag is elfogadható és a járulékügyi csapdákat kiiktató megoldására. Ez ügyben – Soós György képviselő úr ajánlásával – meghallgatást kértem Egry Attila alpolgármester úrtól, a javaslat egyik beterjesztőjétől. Miután tíz nap után még a találkozó várható időpontjáról sem értesítettek, úgy véltem, kár tovább növelni az alpolgármester úr rendkívüli terheit, s lemondok a megtiszteltetésről. Ezért ajánlanám addig is míg nincs jobb,  a norvég király módszerét, az igen-igen elfoglalt uraknak. Ő ugyanis, dolgozószobája ajtajára egy egyszerű szabad/foglalt zárat szerelt sajátkezűleg, melyet egy piaci vizeldén látott először díszleni Oslóban. Bárki bemehet hozzá, (vagy épp’ várakozhat kicsinyég) aszerint, hogy zöldet vagy pirosat mutat-e a jelzés. Ajánlanám, mondom, bár ami jó a norvég királynak, félő, nem elég előkelő a magyar uraknak. És tudom persze bérleményügyben is mehetek bárhová, de leginkább a norvég királyhoz …

 

Megkötik-e a hatályos törvények a végrehajtó hatalom kezét, s mit csinál a (megkötött) kéz, fej nélkül?

„…az alkotmánybíróság több olyan törvényhelyet megszüntetett, amely ezeket a magatartásokat önkormányzati szinten bünetette volna” sajnálkozik a képviselő, (K. J.) a közösségellenes magatartásokról szólva. És tódítja őt a főkapitány is, mondván, „a törvények megkötik a kezünket”. „A jogi környezet a bérleményhasználót védi”, kontráz rá a jegyző is. Egy jogállamban a személy biztonsága de bármely jogalanyé is, hölgyeim és uraim, és a joghézagoktól mentes törvénykezés, nem lehet a törvényes végrehajtó hatalom tehertétele. A bérleményhasználót védő jogi környezetet felrovó jegyző csak azt felejti el, hogy az évtizedek óta elhanyagolt, romos környezet, épp’ azért válhatott a bűn melegágyává, mert a tanácsrendszerből örökölt vagyonkezelői struktúra képtelen megbirkózni a korszerűbb követelményekkel. Egy lakóépület fizikai és szociális mikrostruktúráját, vagy épp’ a tágabb értelemben vett élő organizmusát, soha nem tudja „kezelni” semmiféle külső ellenőrzés, amely időnként – többnyire a tehetetlenségtől frusztrálva – reménytelen kísérleteket tesz az általa ismeretlen, számos csapdát rejtő terep felmérésére. Így aztán megoldási javaslatokat sem tehet igazán, s ha megszorítják a körülmények, riadtan rendőrért kiált, s az alkotmánybíróságra és a törvény hiányosságaira mutogat vádlón, melyek „megkötik” az ő jobbra érdemes kezét.  Eszébe sem jut, hogy a kéz, mellyel ő „szabadon” szeretne fenyíteni, fej nélkül mit sem ér, s bár a rendkívüli bérleményellenőrzés amúgy – még a törvényes határon túl is – szabadkezet adott neki, hogy közszemlére tegye a gyámoltalan nyomor feslett rongyait, anélkül, hogy

- feltárta volna a lakók tényleges kilétét és jogállását

- a közegészségügyi és műszaki hiányosságokat, nemcsak a lakás de az egész lakóépület vonatkozásában

- és az „üres lakásokról” pedig, mely inadekvát fogalomról legfeljebb csak mint a diszfunkcionális lakáshasználat tágabb fogalomkörének részéről lehet beszélni, - nos az erre nem „kalibrált” ellenőrt ennek hallatán egyenesen a sikítófrász kerülgeti. Nem is foglalkozik vele, legfeljebb lerendezi „okosban”.

A tartaléklakásoknak titulált üres lakásokról szóló ötszázas szám pedig, melyet a polgármester is átvett, sima szemfényvesztés, arról nem is szólva, hogy az „üres lakások” egy részének igenis van bérlője, aki több-kevesebb rendszerességgel üzletszerzésre használja a bérleményt, s amúgy saját lakásban lakik. Esetükben nem annyira az üres- mint a fantomlakás megnevezés lenne inkább a helytálló.

 

Kit büntessünk hát a büntető lakbérrel, s adaptálható-e a bódévárosból a történelmi városnegyedbe a munkáért lakhatás program?

Nem titok ugyanis, hogy a büntető lakbérek elengedése kérdésével, kissé a törököt fogtunk, nem ereszt helyzete áll elő. A megoldáshoz vezető út, mégis a kölcsönös mulasztásos jogsértésen nyugvó, kaotikus jogviszonyrendszer anomáliáinak következetes feltárásán keresztül vezet. Mármint az egyik, mert soktényezős játszmáról lenne szó, melyhez a jelenlegi személyi állomány nem elég képzett, és rossz beidegződései miatt nem is igen tud felnőni a feladatához egyhamar. Avagy mivel is magyarázzuk, hogy a tavalyi ellenőrzésről máig nem jelent meg érdemi értékelés, mely tényt a JVK felügyelőbizottságának elnöke, még e hónapban is megerősített. A Munkáért lakhatás programról (copyright by Négyház Egyesület) pedig, melyet két éve terjesztettünk be az akkori kabinetfőnök, Sára Botond kérésére, máig nem kaptunk semmiféle választ.

Ugyanez vonatkozik egyébként a poloskavésszel kapcsolatban beterjesztett koncepciónkra is.

Kétségtelen ugyanis, hogy mi, az egész munkaprogramot a komplex jogviszonyrendezés szerves részeként pozícionáltuk, s nem a kanizsai bódéváros, de az egész történelmi negyed épített örökségének és szociális környezetének tüzetes és elhivatott feltárásával tudjuk elképzelni. Az eddig erről megismert – igen szűkszavú – koncepciók, nem épp effajta elképzelésekről szóltak.

 

Ad-e okot reményre, a bérlői bevonás helyett bérlői felháborodást hozó MNP I-II Program – avagy MNP III, cseberből-vederbe?

Persze nem vagyunk hülyék, látjuk, amit képviselőink egyszer sem méltattak figyelemre: az MNP I-II a minap átadott de mára szakasztott a lepusztult környezethez hasonult, málló falú, drogbandák uralta házait, melyet vak és süket kamerarendszer „figyel” rendületlenül. Sose mondták meg, mire fizették ki a milliókat, s a közmeghallgatáson megkérdezett rendőrkapitány pedig, láthatóan azt sem értette, miről beszélek.

 

Mit érdemel az obsitos érdekvédő, - avagy van-e (civil) élet és kurázsi, a politikai osztály mindkét oldali határain túl?

Bevallom, e pillanatban hajlamos lennék nem-mel felelni erre, bár aki azt hiszi, hogy hosszú évek permanens becsapottsága után túlzott csalódottság tölt el, hogy pl. az ún. Helyi Támogató Csoportban nincs helye annak az egyesületnek, amely hét évvel ezelőtt (a Révvel együtt) kidolgozta és megvalósította  a bérlői bevonás rendszerét, elismerést és megbecsülést szerezve a negyedbeli lakosság túlnyomórészt igenis tisztességes és jobbra törő részének, nos, az bizisten téved. Bevallom azt is, nem szívesen árulnék egy gyékényen azzal, aki – némely civil társunk megértő asszisztenciája mellett – mocskos rágalmakkal illette mozgalmunkat, biztos belépőt váltva ezzel a magas támogatói körbe. A MA NEm SZOlok, s TAlán holnap nem fáj fejem, kétes jelmondatával pedig, mi amúgy sem tudnánk mit kezdeni. Különben TESTVÉRÉre lelt ott, a mi szűkebb körünkből is; s talán nem véletlenül épp attól, aki végig csak nyűgnek tartotta az egész bérlakásügyet. Mit mondhatnánk erre? Megtalálta zsák a foltját.

 

Vissza a címben foglaltakhoz: bűnmegelőzés a bérházakban

És ahogy beomlott fundamentumra nem lehet falakat felhúzni, azonképp nem lehet dekriminalizációs folyamatokat beindítani a működési alapstruktúrák funkcionális rendezettsége nélkül. Mondhatnám, bérlők nélkül pusztán „megbízható káderekre” alapozva, egyszer bedől az egész miskulancia.

Aki látott ilyet, az nem kívánja mégegyszer megélni. És ez az, amiben az én esélyeim jobbak…

Budaházy Gusztáv

Négyház Egyesület