Lövések dördültek tegnap estefelé a Kőris utcában, kiszállt a rendőrség, villogtak a lámpák, s a környék lakói figyelmesen szemlélték, ahogy a rend őrei, mint nagyra nőtt szentjánosbogarak világították meg a tetthely kapuját s annak környékét. Mindezt csak azért rögzítem, mert nagyjából a lövések idejére tehető, hogy véget ért a civilfórumsorozat immáron harmadik találkozója, amely az „Izgul Ön a Zöldre?” címet és a Zöldítő józsefvárosi közösségek alcímet viselte. (Vagy fordítva). És ha a két esemény létszámellátottságát tekintjük, akkor kijelenthetjük, hogy a lakosság pillanatnyilag jobban izgul a pirosra, mint a zöldre, tehát célszerűbb volt ezzel kezdenem a fórumról szóló beszámolómat.

Hisz itt is életbevágóan fontos dolgokról esett szó. A beton-aszfalt szemléletű városgazdálkodás ugyanis épp oly halálos, mint egy jól célzott lövés, csak lassabban fejti ki hatását. A szemnek-tüdőnek-idegrendszernek, valamint a közösségépítésnek oly kedves és jótékony zöld felület Józsefvárosban – az egy főre jutó területet nézve -, jobb a városi átlagnál (állítólag négy négyzetméter), de töredéke a kívánatosnak: ami tizenhat felett kezdődik. Ha ehhez hozzá vesszük a Fiumei úti sírkertet és az Orczy parkot (pontosabban levonjuk), akkor máris  felsejlik rémes valóság. A kerület lakóinak többsége a szemnek-tüdőnek-idegrendszernek oly kedves zöld hiányától szenved, mondhatni fuldoklik.

A fórumon – amelynek a nevezetes Grund adott helyszínt, készpénz ellenében, mintegy történelmi-irodalmi emlékeztetőt is kínálva a vadkapitalizmus természetfaló alapvonásáról -, megható és meggyőző példák sokaságát láttuk-hallottuk arról, hogy (lakó)közösségek miként fognak össze egy élhetőbb, természetes környezet (pl. belső udvar – Népszínház u. 40-42) megteremtése érdekében – sikerrel. És miként botlik el ugyanez a szándék a hivatalok (önkormányzat, közművek) tesze-toszasága miatt (Karácsony S. utca- fásítás). Kiderült, sokat számít-lendít a helyzeten, ha vannak pályázatok, van pénz, hivatali visszajelzés, de olykor elég az összefogáshoz a cél megfogalmazása, s a dolog elindul szinte magától.

Három önkormányzati képviselő is megjelent a Grundon, a Hivatalt is képviselték, civil szervezetek is nyiladoztak, szépen szólt a Zöld Zenekar – mindezt stílszerűen az Ökotárs anyagi támogatásával -, mondhatni teljes egyetértésben és harmóniában. Itt mindenki azt akarta, hogy legyen zöld. Kert, udvar, utca, tűzfal, park, meg persze közösség. És nem penész. A lepusztult bérházak lakásaiban, pincéiben. Már csak az maradt kérdésnek, hogy ez a sok jobbító akarat, hogyan talál egymásra. Hogyan okulunk az eddigi tapasztalatokból, mi kell ahhoz, hogy egy lakó meg tudjon szólítani egy másik lakót, vagy a Hivatal több lakót is egyszerre, esetleg a hivatalok egymást, hogy: Nosza!

Ezt mondták a Grund illetékesei is negyed nyolckor – zártkörű rendezvény vette kezdetét -, így a Zöld Zenekar elszántabb tagjai a szabad ég alatt folytatták előadásukat a kertben, és nem hiába. Megtudtuk, hogy az Orczy Park civil látogatóit a tervezett építkezés miatt nem fenyegeti kilakoltatás – a képviselők legjobb tudomása szerint -, s azt is, hogy az önkormányzat elszánta magát: a kerület üres telkeit lakossági, közösségi kertekre kívánja felkínálni. Persze sok kérdés maradt megválaszolatlanul, így például az, hogy ha egy bérház (nem társas!!) lakói valami csoda folytán belső kertet varázsolnának (mint történt ez Magdolna Program során), ki fizeti a vizet, amit a közös zöldre kéne hinteni, mielőtt kipusztul az egész a globális felmelegedés következtében. Mer, hogy most ez történik.