Egyre jobban, ahogy napközben a napsütés megolvasztja a havat, viszont az árnyékos részeken azonnal megfagy - vagy ha nem is azonnal, de estére biztosan. A tetőn keletkező jégcsapok, vagy jeges hó darabok pedig előbb-utóbb leesnek, nem bírják a súlyt, megsebesítve embereket, kárt téve az alatta lévő - leggyakrabban - autóban. Az ügyvédek közt a kártérítési üzletág pedig elég dinamikusan fejlődik...

Ez ellen sokféleképpen lehet védekezni. A legegyszerűbb, ha szépen lekerítjük a járdát, és kiteszünk egy figyelmeztetést; aki ennek ellenére odamegy, magára vessen.

Van aztán a másik módszer, amikor valamilyen formában a jeges részeket leszedik. Ha nem tellik a tűzoltókra, akkor házibuher a megoldás, erre is van példám - és hatékony! Csak fárasztó...

Ezt nézni is vicces volt, egymáshoz erősített lécekkel toldották meg a partvist, és olyan nehézre sikerült, hogy 4-5 lengetés után ugyanennyi perc pihenés következett.

Ha igazán odafigyelek, akkor megelőzöm a bajt - igaz, itt egy hotelről van szó, megtehetik. Viszont rögtön az első nagyobb havazás után hívtak szakembert, aki szépen lelapátolta a havat a tetőről - arra a pár órára szépen elkerítették a járdát alatta, és nem jeget törtek, hanem havat söpörtek le. Azért ez mindjárt más, nem?

Plusz pár szép nagy jégcsap. Meg hóember. Téli kerület. Ha ilyen fotód van, itt töltsd fel!

 Sárga hóból ne egyél! - tartja az öreg eszkimó mondás, nem véletlenül. Mi sem tesszük, de azért szemet szúr, hogy nem csak sárgára színezett, hanem barna foltos hó is van. Nem kell keresni, szembejön minden sarkon. 

Ilyenkor látható igazán, mennyire tartják be a kutyatulajdonosok az együttélés szabályait. Mondanom sem kell, megint beleléptem egy méretes adagba, ami az egyik letakarított sarkon tornyosult, de annyi göröngy van most a hó miatt, hogy csak itthon vettem észre, ez nem hó volt...

A bakancs recéi közül egy élmény volt kimosni. Grrr!

Mit érdemel az a kutyás, aki nem a kijelölt helyen szaratja a kutyáját?

Én is tartok állatot, de olyat, aminek elég a lakás - vérteknős, amúgy - és takarítok utána. De ez az én dolgom, mint ahogy a kutyásé az lenne, hogy felszedje és megfelelő helyre kidobja, pisilni meg a sétáltatóba vigye az ebét. Pár lépéssel több, és mindannyiunknak jobb.

 Ritkán esik ennyi hó, piros riasztás, káosz és zűrzavar, 30 centis hó - ilyenekkel volt tele az elmúlt napokban az összes híradó. Na de 2010 van, megbírkózunk egy ilyen természeti csapással, az élet nem áll le ennyitől! A rendesen megszervezett városkánkban is azonnal elkezdték tisztítani az utakat, járdákat, éjszakára extra hómunkás csapatokat toboroztak. A munka nélküli emberek tömegesen jelentkeztek az éjjeli 3.600 forintos bérért, és cserébe járhatóvá tették a közlekedést gyalog is.

Ami legjobban tetszett, hogy helyes kis ösvényeket vágtak minden kukához - a házak kezelői meg a kukásoknak.

Nem annyira jó a helyzet viszont a kerület által fentartott intézmények környékén - mintha nem lenne gazdája, vagy nem is tudom. Ez a kép az Auróra utcai rendelő mellett készült, topognak az emberek a vastag havon, csak a letaposott részén lehet közlekedni, és óvatosan kerülgetik egymást a szembemenők.

Máshol sem rózsás a helyzet. A társasházak előtt/mellett kötelező eltakarítani a tulajdonosnak, hiszen ha nem teszi, bírságot kap a szemfüles közterületfelügyelőktől, akik viszont a saját házuk előtt nem sepregetnek. A Bérkocsis utcában mindenhol el van takarítva a hó a járdáról, kivéve ezt a szakaszt, az óvóda előtt - na meg mellette, persze.

Ha valaki elesik és megsérül, az kártérítést a tulajdonostól kérheti - ami ezekben az esetekben az önkormányzat, tehát mi mindannyian. Bár az Auróra utcánál legalább annyi jó van a dologban, hogy nem kell messzire menni ellátásért...

Végül egy vicces kép arról, hogy van, aki minden eszköszt megragad a hó lapátolására: