Drága Önkormányzatom!

Gondoltam, mielőtt ismét szerenádot adnánk Neked, küldök egy kis anzixot, nem tom hol készült, de azt biztosan tudom, hol nem..

Tkp. nem értelek Tégedet, egy április ötödikén beadott és április 15-én indoklás nélkül elutasított kérelemről lenne szó – illetve zene -, amit azóta ( minden vállalható és vállalhatatlan határidőt túllépve) sem kaptam kézhez, tehát fellebbezni sem tudok, apellálni sem, marad a nyilvánosság, meg az utcai demonstráció. Szóval nem értelek, miért gyűjtesz magad ellen csapatokat, miért nincs füled-szemed-szád, hogy ne csak a kerületi porréteg felett élőkkel legyél kommunikatív és dekoratív, hanem picit lentebb is. Ha érted mire gondolok.

De lehet, hogy nem érted, mert a legutóbbi szerenádunkat követően kaptam egy kedves, bennfentes munkatársadtól egy informális, fülbemászó ajánlatot, miszerint nem is értitek az én problémámat, fáradjak be, találjunk helyet, a Palota negyeden kívül, ahol színesíthetném Józsefváros zenei térképét. Ez ugyan növelte önbecsülésemet, de éberségemet nem homályosította el. Válaszoltam is izibe , hogy én nem csak a magam nevében szerenádoztam Nektek, hanem azokéban is akik szintén nem kaptak engedélyt. Tehát érvényes továbbra is petíció, amit akkor a lépcsőházban átadtunk: elvi döntést szeretnénk elérni Nálatok, hogy szabályozott keretek között, de legyen szabad az utcazene – miként ez legutóbb el is énekeltük fiatal, lelkes, kerületi gyerekek támogatásával a Mátyás téren..

Ráadásul a kezembe került egy lassan négy éve kiadott, szerethető, helyi újság (Magdi), amiben az akkor polgármesteri székért induló négy jelöltet kérdezték 11 kérdésben, hogy a kerületi polgár kicsit emberközelbe jusson Tekintetükben. A nyolcadik (érdekes, hogy épp a nyolcadik) kérdés így hangzott: „Mi az a tulajdonság, amivel nem rendelkezik, de nagyon szeretné?”

Nos ketten is (Kispál Gergely és Takács Gábor a Türelem szót írták be. Komássy úr szeretett volna még egy órát a 24-re varázsolni, egyedül a Kocsis Máté szólt a szívemhez, nem fogod eltalálni mit és hogyan, inkább ideírom: „Szeretnék jól játszani egy hangszeren, ez sajnos, kimaradt az életemből.” Én akkor elmorzsoltam egy könnycseppet a bal szemem sarkában, és azt mondtam magamban, hogy ha másért nem is, de ezért tán nem bánnám. Tudod nekem is kimaradt a gyerekkoromból a zene, és én akkor – közel négy éve – pontosan tudtam már, hogy belőlem sosem lesz polgármester, de hogy itt van Valaki, akinek szintén kimaradt…és egyszer ez még jól jöhet nekem. De nem jött jól. Legalább is eddig. De még nincs veszve semmi, előttünk a nyár, az ősz..milyen zenét szeretnétek legközelebbre?

Kitartó szeretettel üdvözöl:

Rejtő Gábor Szerenádor.