Látogasd meg a képzőművészeket!

A művészethez nemcsak fehérre festett falú, csöndes és rideg galériák elérhetetlen távolságából közelíthetünk. A művészet rólunk szól, nekünk szól, velünk változik. Kérdéseket tennél fel kedvenc alkotódnak? Szeretnéd látni testközelből az ecseteket, vásznakat, eszközöket? Belekóstolnál a műtermek világának hangulatába? Ismét Nyitott Műtermek Délutánja, ezúttal június 1-jén a Százados úti Művésztelepen.

A Józsefváros szélén elhelyezkedő művésztelep Budapest első alkotó közösséget megteremtő intézménye, amely Bárczy István főpolgármester hivatali ideje alatt épült 1909 és 1911 között. Kiemelkedő alkotók sora élt és alkotott itt a kezdettől fogva, köztük Csorba Géza, Kallós Ede, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Makrisz Agamemnon, Medgyessy Ferenc, Pásztor János, Somogyi József szobrászok, Czigány Dezső, Kádár Béla, Kurucz D. István festők. Európa-szerte kuriózumnak számít, hogy az eredetileg tizenöt lakásból és huszonnyolc műteremből álló komplexum máig működik, ezáltal ma is otthont és alkotóteret biztosít sok művésznek, köztük többgenerációs művészcsaládoknak is.

A látogatók most egy helyszínen közel 30 művész munkásságát fedezhetik fel. A rendezvény célja, hogy a kortárs képzőművészetet minél szélesebb közönséggel ismertesse meg és minél több emberhez hozza közelebb. Az egész napos esemény alatt művészettörténészek és múzeumpedagógusok változatos felfedezőutakat és vezetéseket tartanak a különböző korosztályok számára, amelyek keretében a látogatók az ott alkotó művészeket személyesen is megismerhetik. Mindezen kívül élőzene, borkóstoló és szabadtéri játékok is gazdagítják a napot.

Időpont: 2014. június 1. 14-19 óra között

Helyszín: 1087 Budapest, Százados út 3-13.

Résztvevő művészek: Balás Eszter, Bikácsi Daniella, Bohus Zoltán, Buda Gábor, Dús László, Füspök Zoltán, Káldi Katalin, Kovács Lola, Láng-Miticzky Gábor, Mihály Gábor, Mihály Anna, Péter Ágnes, Ridovics Péter, Révész Erzsébet, Somogyi Gábor, Szabó Tamás, Szabó Gábor, Szabó Virág, Szabó Zsófi, Szabó Ádám, Szalai Veronika, ifj. Szlávics László, Várnagy Ildikó.

Érdemes körülnézni honlapjukon, valamint Facebook oldalukon, ahol további információk és érdekességek találhatók: 

Regisztráció: ITT 

A kerületben nincs igazi romkocsma; talán kettő olyan van, amire igaz e jelző, de mindkettőben 11 órakor szólnak/kiraknak. Érdekes, mindkettőben arra hivatkoznak, hogy "így egyeztek meg az önkormányzattal".

A romkocsmák népe – minden ellenkező állítással szemben – nem mereng a félhomályban. A merengés ugyanis magányos és csöndes tevékenység. A romkocsmák népe azonban hangos. Például beszélget. Hogy milyen filmet látott, vagy éppen mit főzött tegnap, hogyan telt a napja a munkahelyén, némelyek ott helyben, a romkocsma romos udvarán, szobrot készítenek vagy lefestenek egy szabad falfelületet (és nem graffittizik tele a várost), sőt, horribile dictu, talán még politizál is. Ami azt illeti, a romkocsmák népe szereti a művészeteket, a zenét is, még a komolyzene sem áll távol tőle.

A romkocsmák népe nem alkoholista. Egy-két korsó sör mellett üldögél akár órákon át, ha a hely adottságai úgy hozzák, megeszik egy darabka sült kolbászt vagy effélét, majd füttyent kutyájának és hazaballag. Vagy hazateker, mert a romkocsmák népe többnyire elkötelezetten zöld.

Mégsem mindenütt szeretik a romkocsmák népét, és bizony ennek is jó oka van. Antagonisztikus ellentét áll fenn a romkocsmák népe és a romkocsmák környezetében élők között. Skizoid állapot – amikor vendég vagy egy romkocsmában, jól érzed magad. Amikor a te házadban nyílik romkocsma, kétségbeesel. Mert rád erőltetnek olyan zenét, amit éppen nem szeretnél. Mert amikor te aludnál, a romkocsma akkor kezd el igazán élni. Mert ha nyitott ablaknál szeretsz élni, beárad a sült kolbász szaga, meg persze a dohányfüst...

És ugye, mint fentebb láttuk, a romkocsmák népe nem mereng szép csöndben. Miközben beszélget, zenét hallgat, sült kolbászt rágcsál, a romkocsmát övező házak népe lassan kényszerzubbonyába dől.. Mert a romkocsma, sajnos, zajos. Mondhatjuk úgy is – nagyon zajos. Az üzemeltető ugyan kiteszi az udvarias táblácskát, akár több nyelven is, hogy csöndesen távozzanak – ám azt, hogy üldögélés közben csöndben legyenek, hát azt ugye nem írhatja elő, és akkor még ott a zene...

Jó dolog a romkocsma, nem kellene persze túlzottan nacionális jelenségként értékelni, meg ugye kissé szedett-vetett, igénytelen bútorzatú helyek ezek, meg nem is túl olcsók, de mint tudjuk, 'van, aki forrón szereti'...

Most hát akkor mi legyen? Jó dolog a romkocsma, nyíljon belőle még akárhány? Vagy rossz dolog a romkocsma, zárassuk be még ma mindet?

A kérdés nem ez. A kérdés az, ma itt, ebben az országban, ebben a városban, és ebben az utcában, ahol éppen egy remek romkocsma működik, az kérdés az, hogy minek adunk elsőbbséget.

Ha a szomszédban lakó család akár csak egyszer-kétszer túl zajos, bőszülten dörömbölünk át a falon, csendre intve az éjjel hasfájósan bőgő gyereket. Ha a másik szomszéd, miután egész nap dolgozott, este kezdi fúrni a falat, tömegek ordítanak, hogy csend legyen. Ha a pincét a társasház bérbe adja, és ott valaki zajos tevékenységet végez, a szerződését igen hamar felmondják, pedig az illető 'csak' dolgozik. Ezek szerint ma ebben az országban a legerősebb védelmek egyike a magánélethez való jog. De ki, mikor és hogyan védi a magánéletet? Pontosabban: a romkocsmák esetében kinek a magánéletét védi? Innen most úgy tűnik, a roomkocsmák környékén élőkkel szemben előnyt élveznek azok, akik, miután jól elbeszélgettek, ittak egy keveset, végihallgattak jó néhány harsány zenedarabot, vidáman kurjongatva búcsúznak egymástól, sőt, van, aki, ha nem bringával jött, az éjszaka közepén a nem-éppen-olcsó taxi ajtaját csapkodja vadul, no, ők azok, akik elégedetten hazatérnek csendes, békés, védett otthonaikba, és a jót-mulattam éjszaka után - kialusszák magukat.

A romkocsmák környékén élők meg kialvatlanul, fáradtan, az állandó zajtól-bűztől elrongyolódott idegeiket nyugtatgatva – lassan munkába indulnak.

Jó dolog a romkocsma.
Jó dolog ott, és csakis ott, ahol a helyi körülmények erre lehetőséget adnak. Ahol nem sérül az ott élők magánélethez való joga azok javára, akik – mert valljuk be, erről van szó: gyorsan akarnak sokat keresni. Hiszen ugye egy romkocsma legfeljebb néhány évig működik, aztán a házat lebontják, vagy összedől magától, a kocsma meg átköltözik egy következő romosnak látszó épületbe.

Ha az üzemeltetők és vendégeik sértik mások érdekeit, akkor bizony rossz dolog a romkocsma. Így hát ebben a városban a legtöbb helyen, sajnos, rossz dolog a romkocsma.

 Pongrácz Erzsébet

Amikor átvettem a Józsefváros kártyámat, elsősorban a kerület iránti gesztusnak éreztem, praktikus hasznát nem gondoltam, mert nem hittem abban, hogy pont azokon a helyeken nyújt kedvezményt, ahova járok. Pedig a kedvenc helyem, a Műterem Kávézó a Tavaszmező u. 19-21-ben elfogadóhely; ma vettem észre hangosan sikítással kísérve a felfedezést, ami lássuk be, elég ciki volt.

A Kávézó a Mütyürgyár ékszereinek és folyamatosan változó kiállításoknak ad otthont, kínálata és a minőség sokkal jobb, mint az Olasz Intézet kávézója és valaha a Hauer volt. Állítólag egy kávégép köré épült, mert a tulajdonos kávészeretetét egyre fokozódó és növekvő kávéfőzőkben fejezte ki. A végén az ipari géphez kávézó kellett, majd lett is.

A kártyát mindig magammal hordom, még úgy is, hogy a régi címer van rajta. Munka után kávé helyett fröccshöz a rizlinget választottam, amit ajánlok mindenkinek, természetesen mértékkel.

 Ismét PLACCC fesztivál van, aminek ismét van kerületi vonatkozása. Nem is akármilyen! Egy rendhagyó séta - bár ilyen van már a nyócba' - ez csak egy hétig lesz, és fura is, mert RöSzüben (rövid szöveges üzenet) kapod az instrukciókat.

HOLNAP MINDEN MÁS LESZ

A dán hello!earth színházi kollektíva helyszínspecifikus sétájának résztvevői úgy láthatják a város egy negyedét, ahogyan talán még az ott élők sem látták. Az útvonalat a közönség tagjai egyesével járják végig egy-másfél óra alatt. Útjuk során sms-ben kapott utasítások és váratlanul előbukkanó, furcsa kísérők irányítják őket az ismerős-ismeretlen városnegyeden, magán- és köztereken át. A játékos élménytúra nemcsak térben zajlik, hanem a résztvevők tudatában is, hiszen a valóság lassan összeolvad személyes érzelmeikkel, kapcsolataikkal és tapasztalataikkal.

A koppenhágai hello!earth tagjai, Vera Maeder és Jacob Langaa-Sennek csaknem egy évtizede foglakoznak a városi környezet művészi szempontú vizsgálatával. Az elmúlt években többek közt Dánia, Hollandia, Norvégia, Jordánia, Brazília és Izrael metropoliszaiban mutatták be kísérleti alkotásaikat, amelyek egyaránt kihasználják a résztvételi művészet és az új technológiák lehetőségeit.
Az előadás a Metropolis Biennale Copenhagen 2009 fesztiválra készült, a PLACCC Fesztiválon látható produkciót kifejezetten a magyar fővárosra adaptálták a Budapest Korzó, a Radikális Szabadidő Színház és az Artus művészei, szakértői segítségével.

www.helloearth.cc

Koncepció: Vera Maeder és Jacob Langaa Sennek
Közreműködő alkotók: Boross Martin (Artus), Erdős Zoltán, Farkas Kata (Radikális Szabadidő Színház), Fekete Réka (Artus), Gáspár Szabolcs, Justin Hyatt, Körmendy Pál (Artus), Jacob Langaa-Sennek, Vera Maeder, Polonyi Réka (Radikális Szabadidő Színház), Schnábel Zita (Artus), Tömör Miklós, valamint Szolga Zsófia és Takács Péter
SMS-rendszer: Jonas Smedegaard
Produkciós asszisztens: Vidovszky Emma

A koppenhágai előadásban közreműködő alkotók: Boaz Barkan, Andre Bern, Candice Didonet, Kristofer Krarup, Jacob, Jacob Langaa Sennek Vera Maeder, Seimi Norregaard
A koppenhágai előadást támogatta: Danish Arts Council Committee for the Performing Arts, Copenhagen City Council and Copenhagen International Theater

Időpontok: 2010. szeptember 27. – október 2.
Az egyszemélyes séták indulása: 10 percenként, hétfőtől csütörtökig 16:00 és 19:00 között, pénteken és szombaton 14:00-19:00 között
Találkozóhely: VIII. kerület, Gyulai Pál u. 1. (társasház udvara)
A séta hossza: kb. 75 perc
Nyelv: magyarul vagy angolul (választható)
Tudnivalók: sétálós előadás, kényelmes cipő ajánlott.

Belépőjeggyel látogatható.

Jegyárak:
- teljes árú jegy 2.000 Ft
- diák / nyugdíjas jegy 1.500 Ft
- csoportos jegy (10 főtől) 1.200 Ft

 Ahogy még sosem láttad, fentről:

   Panorama of corvin mozi, Budapest on CleVR.com

Lentről:

        Panorama of Corvin mozi, Budapest on CleVR.com

 A Bródy Sándor utcában lévő kávézó/korcsma üvegére van ez a kis összeadás felfestve. Én évek óta abban a hiszemben mentem el mellette, hogy ezzel akarják kifejezni folyamatos akciójukat, miszerint párosan kávézva csak az egyiket kell kifizetni...

Az igazságot nem oly'régen tudtam meg: ez egy street art kategóriába tartozó alkotás, egy súlyos estét követő hajnalon született, hazafelé.

 További megfejtéseket ide várok.

 A különféle üzenetek mindenhonnan ránk köszönnek, megszólítanak. Többségében kereskedelmi reklámok, aztán a graffitiból van még sok, és csak elenyésző a művészeti megfontolásból, vagy a ténylegesen informatív üzenetből felkerülő szövegek.

Elnézést sok mindenért lehet kérni. Sok mindenért érdemes is. Azért például, hogy egy ház hogy néz ki:

A homlokzat a ház arca, nem mindegy hát, hogy mit mutat az arra járóknak. Na de ha nincs pénzük a felújításra, akkor sokáig kell ilyen és hasonló lyukas felületeket nézegetnünk...

Aztán van úgy, hogy egy tégla helyét kipótolják. Tégladarabokkal, csirkehálóval megtartva. Figyelemfelhívás? Kezdő restaurátor? Művészeti projekt?

Én mindesetre a jobbító szándékot látom benne. Nem szép, de érdekes. 

A most zajló Placcc fesztivál kékbe öltöztette a Mikszáth Kálmán teret. Elfért ez a szín, amúgy is egyre színesebb ez a tér, ami azt mutatja, bőven zajlik itt az élet.

Bedarálásra váró üres kannákat hoztak, hogy megmutassák, lehet ezeket ég használni: utcabútort csináltak belőle. A csapat pillanatok alatt szétterítette a kannákat, fúrók kerültek elő, és őrült módon mindenki lyukat akart csinálni a kannákra. Szaporodtak is, na meg a műanyag forgács is - aztán elkezdték összefűzni őket.

Nem vártam meg a végeredményt, de ma ismét arra jártam, így láttam a reakciókat. Az emberek meglepődtek elsőre, a turisták kerülgették őket/fotózták, a padon ülő nyuggerek félhangosan szidták a "szemetet". Aztán megjelent az első diákcsoport, aki nem fért el a szabad padon, így páran leültek a heverőre. Megint jöttek, ebédelni leültek, élvezték a napsütést - és a helyzetet. A duplapadnak elnevezett alkotáson jól tudtak enni.

Vannak formára kötött kannák is - arra találjatok ki neveket, melyik mit ábrázol. Természetesen az általam kitaláltakat teljesen figyelmen kívül lehet hagyni.

A Krúdy Gyula utca és a környék egyre inkább belekerül a város pezsgő, kulturális életébe, ami jó, mert viszi a kerület jó hírét. Csak tovább kellene terjeszteni, több helyszínen - meg átvinni idővel a körút túloldalára is.