A március 15. Ünnep alatt a Múzeum utca és a Kiskörút kereszteződésénél álltunk, ahol is iszonyatos fekália bűz kavarta fel az emberek gyomrát. Ott van egy WC a föld alá rejtve, talán onnan jött - aztán közelebb kerülve láttuk, hogy nincs is nyitva, de a lépcsője tele van ürülékkel!!! Hogy nem képesek azt onnan eltakarítani, amikor egy ünnepi megemlékezésre, a Magyar Szabadságharc kitörésének évfordulójára érkezik több tíz ezer ember a Nemzeti Múzeum környékére??? Felháborító!

Így a levél. Aztán pont arra jártam valamelyik nap, megnéztem, miről is van szó, hiszen régi probléma ez már. Nos, nem csalódtam, tényleg hányingerkeltő szarszag van...Pár fotót csináltam, és menekültem. 

A már nem működő WC-k bejárata le van zárva ráccsal, ám ennek ellenére a lefele tartó lépcső tele van szarva. A környéke is - bár az elektromos dobozok és a telefonfülke körbe van szórva fertőtlenítővel. 

Magyar Nemzeti Múzeum. 

Így tényleg szép hangulata lehetett az itt ünneplőknek....

Ki nem ismeri ezt a mentalitást, ezt a hozzáállást? Elég csak szétnézni az országban, mindenhonnan ez köszön vissza - persze, tisztelet a kivételnek. 

De kanyarodjunk vissza a témánkhoz, ami a nyilvános WC-ket illeti: kevés van, és ami van, az se működik rendesen. Indult egy projekt a Város Mindenkié szervezésében, hogy legyen több elérhető hely, ha a szükség ránk tör az utcán, de Tarlós malmai még annál is lassabban őrölnek: kevés maradt, és az is drága.

Így marad az utcára ürítés - ha már madár- és kutyaszarban élünk, egy kis emberi ürülék mit árthat? Meg amúgy is, lemossák a járdát, fertőtlenítik a házak tövét, mi bajunk lehet?

Biztosan így gondolták azok is, akik a Kiskörúton a Nemzeti Múzeum előtt lévő bezárt WC elé szartak: rá a kerítésre is!

Rossz szomszédság, török átok! - tartja a mondás. Pláne, ha háziállat is van a lakásban. 

Szia, 

Kicsit vicces  - néha nagyon büdös - lépcsőházunk van. A házban lakik pár kutya gazdikkal, és pár macska, csak úgy, az udvaron/pincében/lépcsőházban. Az utóbbi időben egyre több kaját kapnak a macskák, és bizony a lépcsőházba szarnak. Vagy fosnak...

El is indult egy párbeszéd a házban lakók között, hogy hogyan lehetne megoldani a fennálló problémát...

de

aztán

És persze ezzel nincs vége. A szomszéd, aki eteti a macskákat, most már száraz tápot ad nekik, legalább nem fosnak. A saját ajtaja előtt meg felmos naponta...A lépcsőház meg bűzlik továbbra is.

Üdv: A.

 Ez a polgármesterünk kedvenc szava, érve a kukázásért kiszabható bírság a guberálást tiltó rendelete mellett. Tényleg nemes lélekre vall, hogy ennyire szívén viseli a legelesettebb réteg egészségi állapotát, de nézzünk kicsit körbe, mondjuk egy játszótéren.

Egy játszótéren, ahol a jövő generációja cseperedik, tanulja a társas lét szabályait  és azt teszi, ami a dolga: játszik. A galambszarban.

Az is sajnálatos, hogy kevés a játszótér, de hogy kutya nem figyel a meglévőkre, az inkább katasztrófa. Ez ráadásul a kerület jobbik részén, a Gutenberg téren található.

Kedves Kocsis dr. Máté! Az Ön (leendő) gyerekeinek is ilyen lehetőséget biztosít? 

A gyerekek egészségéért nem aggódik?

 Ez a kedves téma vissza-vissza tér, mindenhol megtalálható, az életünk szerves része. Sajnos, nem marad a mellékhelyiség csendes magányában, hanem az utcán jön szembe - úgy vélem, mindegy, hogy állati vagy emberi, de talán a középkorban volt ilyen helyzet.

Mária utca felújítása zajlik. Az autósok már nem bírták, birtokba vették az elkészült részeket - egy oszlop már ki is volt törve - , és a gyalog, bringás, kutyás emberek is bátrabban járnak arra. Megértem, szép lesz, változás az eddigi megszokotthoz képest.

Amit nem értek meg, hogy miért kell a kutyákat ide szaratni? 

Kőzúzalék kupac, amivel dolgoznak emberek, az itt lakó kutyások hálája a tetején látható. 

Érthetetlen számomra. 

Vagyunk ezzel páran így ebben a városban, sőt, egyre inkább az a jellemző, hogy mindenhol szarban járunk. Hogy ez feltünőbb legyen, a Blahára ki is raktak egy pár mű-szar kupacot. Értelme? Nem sok, ez a mennyiség már nem éri el az ingerküszöbünket. Megszoktuk, hogy szar vesz körül az utcákon, tereken.

 Csillapodnak az ünnepek lassan-lassan, de van, ami ilyenkor sem pihen: a kutyaszar termelése. Pár napig vastag hó alatt bújtak meg, orvvul támadva a cipőket, csizmákat, aztán a meleg hatására előkerültek, szétfolyva, megolvadva.

(Közben rájöttem, azért nem néznek fel az emberek a városban a megannyi csodás épületre, mert folyamatosan a földre kell szegeznie a szemét az embernek, ha nem akar egy ilyen csapdába lépni.)

Ha viszont ez ember nem figyel, és beletapicskol, akkor a lehető leggyorsabban meg akar szabadulni a nem kívánt anyagtól: általában ott, a helyszínen keni szét a járdán, súrolja egyre erőssebben, hogy ott maradjon, de ezáltal egy pár négyzetméteren szétteríti. 

Vagy a másik, amit most hazaérve tapasztaltam, egy jó lépcsőn húzza le a szart a cipője talpáról. Így néz ki a lépcsőnk most:

Először én is sárnak gondoltam, de a szaga elárulta: szar ez, a javából.

Mindeközben a facebookon egy újabb csoport alakult a havazás kapcsán, követelve a sózás beszüntetését, mert csípi, marja szegény kutyusok talpát. Hát, én nem érzem át ezt - tudom, persze, hogy a hanyag gazda a hibás a szanaszét szart városért, de akkor is!

Ha lakásban tartasz állatot, szoktasd rá a WC-re!