Az ülés

Az elesettek iránti fokozott figyelméről méltán elhíresült önkormányzatunk, s ezen belül is a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság asztalára minap ismét finom falat tálaltatott fel: a Roma Parlament ügye. Az 1993 óta, a Tavaszmező utca 6. szám alatti épületben létező-lélegző, szervezetre nem először akarják ráhúzni a vizes lepedőt. Konkrétan kiebrudalni helyükről.

Ez a mostani próbálkozás mondhatni feketén-fehéren mutatja, miként lehet takaródzni jogszabályokkal, miként lehet kihasználni a cigányság megosztottságát, s végül – de nem utolsó sorban -, mit érnek a hangzatos szavak, ígéretek akkor, ha nincs számottevő, szervezett erő, amely azokat számon is tudja kérni.

A közel húsz éves múlttal rendelkező – amúgy országos – szervezettel 2011 decemberében, annak mintegy 150 ezer forintos díjtartozása miatt az önkormányzat felbontotta szerződését, pert indított ellene, s egyben a hátralék behajtását és az épület kiürítését rendelte el.  A novemberi figyelmeztetést tehát nem követte – az amúgy szokásos – türelmi idő, s bár a szervezet ez év januárjában kifizette tartozását, ezt ismét nem követte – az amúgy szokásos -, új szerződéskötés a Kisfalu javaslatára.. Az eljárás jogszerű volt, csak épp szokatlan az eddigi „civil gyakorlatban”.

Ez magyarázható azzal, hogy az önkormányzat és a civil szervezetek helyiségbérleti gazdálkodását újraszabályozó, helyi rendelet új alapokra kívánja fektetni az együttműködést, de ez az új ajánlat nem érkezett meg. Sem februárban sem utána. Zsigó Jenő, a cigányság egyik köztiszteletnek örvendő vezetője – aki a bizottság október 10-i ülésén a kb. 50 főnyi hallgatóság soraiból szót kért – elmondta, ígéreteket kaptak, de új ajánlat helyett – bár beadták hatvan oldalas, a Roma Parlament, kulturális, értékmentő, Józsefváros polgárainak érdekeit is szolgáló tevékenységét bemutató dolgozatukat, amely az új szerződést alapozta volna meg – az önkormányzat egy újabb behajtási és kiürítési végzést foganatosított.

Ennek alapja egyfelől egy adminisztratív hiba volt – ezt bírósági tárgyaláson tisztázták, ti. a Roma Parlament fizetett -, de  (másfelől) kevesebbet a kelleténél. Így jutott el az ügy a minapi bizottsági ülésre, melynek időpontjában a szervezet már egy fillérrel sem tartozott az önkormányzatnak

                                                                     Zsigó Jenő

Az ülésen az is kiderült, hogy – mivel az épület messze valós értéke alatt szerepel a nyilvántartásban–amennyiben a Tavaszmező u. 6. huszonöt millió forintnál többet ér, akkor sorsáról – a nemzeti vagyon-ról szóló törvény értelmében - csak nyilvános pályázat útján lehet dönteni, s a bizottság valójában nem is kompetens az ügyben. Amiben kompetens volt, az jelesül két dolog.

1 Besorolja-e a Roma Parlamentet – tevékenysége alapján -, abba a kategóriába, amelyre a civil szervezetekkel kötendő új szerződési rendszer lehetőséget kínál, s így a szervezet eztán reális bérleti díjat fizet – az eddigi havi 18 ezer forint az üzemeltetési költségeket sem fedezte.

2.Szünetelteti az eljárását – beleértve a kilakoltatásnak megfelelő kiürítési határozatot -, legalább az új értékbecslés elkészültéig, mint erre a szocialista és LMP-s képviselők javaslatot is tettek.

Nos a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság azt a határozatot hozta – s ebben támogatóra talált mind Benga Oláh Tibor a Józsefvárosi Roma Önkormányzat elnöke, mind Balogh István Szilveszter roma, fideszes képviselő (Magdolna negyed) személyében -, hogy itt minden szabály szerint, az együttműködés (Oláh) és az egyenlő elbírálás(Balogh) jegyében zajlik, tehát egy dolog marad hátra: az ingatlan forgalmiérték-becslése.

És, mivel a Roma Parlamentnek nincs tartozása, a kiürítést (214 négyzetméter, festményekkel, könyvekkel, dokumentum-

                 Balogh István Szilveszter

hegyekkel) és a becslést követően indulhat – majd - a pályázaton. De, ha még sincs 25 millió, akkor is húzzon el innen, aztán – majd - meglátjuk. A bizottság elnöke egyébként ugyanaz a Soós György, (a Fidesz frakcióvezetője), aki nem is oly rég, augusztus elején, Bérlői amnesztia? címen nyilatkozott abban a szellemben, hogy idézzük: „A büntető jellegű hozzáállás helyett az együttműködésre szeretnénk helyezni a hangsúlyt.”  Igaz, ez „csak a lakosokra” vonatkozott – és az ígéretekből vajmi kevés valósult meg. A civil szervezeteknek úgy látszik még várniuk kell, hogy legyen mivel kitapétázniuk az omló vakolatot…

                                                                       Soós György