Figyeljen rám, kérem, Benedekné drága,
nem csak úgy véletlen, jövünk a világra,
dolgunk van a Földön, kinek ez, kinek az,
hát gondolja meg jól, hogy kire szavaz!

Ha speciel énnekem adná a voksát,
észre sem veszi majd, hogy ezt itten egy fogság,
jutni fog – ne féljen – a rezsiből rizsára,
de nem szeretném, kedves, ha a köztéren pisálna.

Elhullhat pár százezer, hisz kicsi a torta,
és aki keveredik, megeszi a korpa,
az erőszak, nyerő szak, de lehet remélni,
ha ránk szavaz, hagyjuk (egy darabig) még élni.

Bennem folytonos a jobbító szándék,
ha hiszi, ha nem, az élet ajándék.
Ne nézze a fogát! Benedekné drága,
bízza ránk a dolgot, rám, meg a pártra!

Nincsen már messze az ígéret földje,
addig is feküdjön valahol a földre,
de úgy, hogy a Zónában egyszer se lássam,
ha nem akarja drága, hogy élve elássam!

Csapjon a kezembe, ez lenne még hátra,
ha áprilisban ránk szavaz, jut majd nagykabátra.
Nyúlszőr, teveszőr, de lehet akár irha,
föltéve, hogy a papírt, nekünk aláírta.

Abraka-dabraka, elmondtam már mindent,
ha gondolja, csatolok, hozzá néhány linket.
Csiribá-csiribú, mi vigyázunk magára,
gondoljon rám szeretettel, és a Mi Atyánkra!