Nagyon megy a mellébeszélés, az kiderül a lenti levélváltásból. A probléma görgetve van, megoldásra látszat-párbeszéd, lakossági fórum - és a Jóisten segedelme is kevés lesz.

Sok helyen látni még plakátokat a régebbi választási időszakból - azért lehet ez, mert nem volt rendes törvény 2010 előtt, ami alapján eljárhattak volna a plakátot le nem szedő szervezet (párt) ellen.

Szerencsére kormányunk időben észrevette ezt a hiányosságot, és mindenkit megnyugtató módon kezelte a városképileg is hátrányt okozó törvényt: 

144. § (1) E § alkalmazásában plakát a választási falragasz, felirat, szórólap, vetített kép, embléma mérettől és hordozóanyagtól függetlenül.

(7) A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy az ne fedje más jelölt vagy jelölő szervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni.

Nos, mintha elmúlt volna az a harminc (30) nap, és mégis itt (2015.01.20) ijesztgethetik a népet a Rákóczi úton, például. Jó lenne látni nyomát, ahogy a Magasságos Önkormányzat lecsap a renitens pártokra...

Máshol is látsz még tavalyi plakátot? Vagy már csak a helyét?

Válasz, néhány lakossági kérdésre, az M12 "drogmentesítését" követően kialakult helyzet kapcsán.

Az előző rész végén felvázolt, a kibontakozás útjait érintő és az itt hagyott megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban számos, más "krízisházakból" érkező kérdésre, ez úton szeretnék néhány szóban kitérni.
Mindenekelőtt arra, hogy az önkormányzat, minden jel szerint komoly és hathatós intézkedéseket készít elő az élet- és lakhatási biztonságnak a hatályos törvények szerinti biztosítására, melynek előkészítő lépéseihez - ígéretük szerint - kész befogadni a lakossági javaslatokat is. Ehhez várjuk azon lakók segítségét, akik részben eddig is közreműködtek az ellehetetlenült állapotok felszámolásában, de azokét is, akik ezután kívánnak tevékenyen hozzájárulni ehhez.

Néhány, az előző írásommal kapcsolatos - érthető igényből fakadó- kifogásra, megpróbálok röviden válaszolni.

• a felújítási munkálatokkal kapcsolatos, többnyire megalapozott, sőt - ahogy azt az egyik levél írja - "falrengető" kifogásokra valóban nem tértem ki; sztem ezt nálam hívebben leírták az ott lakók, - lásd, Az igazi JÓZSEFVÁROS blogbejegyzéseit, de más lakóknak ezeken az oldalakon is megjelent észrevételeit.
• nem szóltam ez úttal a járványveszéllyel fenyegető, hosszú ideje penetrálódó poloska- és más kártevőveszélyekről sem, abból a meggondolásból, hogy minden ez irányú intézkedés amúgy is elakad a rendezetlen bérleményi viszonyok áthatolhatatlan dzsungelében. (Érdekes, h a drogfertőzésről most kevesebb szó esett. Pedig az a hamis látszat, hogy ez probléma - a rendcsináló rohamosztagosokkal együtt - elszáll, mint a hajnali köd, még nagyon sok keserű meglepit tartogathat a számunkra.)
• arra a sokak által hangoztatott aggodalomra pedig, h a házba kezdenek visszaszivárogni a nemrég kiűzött "cuccosok" meg a velük szimbiózisban élő sokszínű társaság, a szakszerűen képzett házfelügyeletnek pedig híre-hamva sincs; nos, a már említett hivatali ígéret szerint, erről (is) fog velünk, M12-beli de a másutt, hasonló problémákkal küzdő lakókkal várhatóan tárgyalni az önkormányzat.

Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy az élet-és lakhatási feltételeket nem lehet csak rohamosztagosokkal biztosítani, s amíg a kilakoltatás rémével küzdők üres és befalazott lakások százaival néznek farkasszemet, amúgy is inkább a visszafogott és belátásra képes tárgyalókészséget kéne inkább bevetni ebben az egyre súlyosbodó "harcban."

Budaházy Gusztáv

"Optikai tuning" - mondja a kalauzoló helyi polgárőr a nyár óta újra idelátogató riporternek a felújítás alatt álló, de a drogbizniszről elhíresült Magdolna 12-ről, - s ezzel, az MNP-programok egyik legnagyobb ellentmondását foglalta össze, frappáns két szóval.

És mégis, minden "látványprogramra" kihegyezett igyekezet dacára, most - felelősségem és szerény közreműködésem tudatában - azt jelenthetem e viszontagságos ügy sorsát figyelemmel kísérő közösségi oldal  olvasóinak, hogy a néhány elszánt lakó közreműködésével kialakított civil-hatóság együttműködéssel és hét hónapig tartó megfeszített együttes munkával, mára sikerült "drogmentesíteni" az M12 hírhedt lakóházát. El kell ezt mondanom, még akkor is, ha a szerénytelenség, s mi több, a nagyotmondás látszatába keverném is magamat. Mondhatnám erre, hogy e munkának, melyet végeztünk, nem csak hatósági tanúi de az írott dokumentumai is számosak, s amiért ennek egy részét a nyilvánosság elé tárjuk, az nem más, mint az, hogy valójában most csak azt nem tudjuk igazán, hogyan tovább. (És ez úton is sietek megnyugtatni minden érdekeltet, hogy a vonatkozó adatvédelmi törvényeket de még a jóízlés diktálta elvárásokat is - hasonlóan a korábbi házakban végzett ez irányú tevékenységeinkhez - aggályosan betartjuk.)  

Fellélegezhetnek hát a lakók, mert nem kell már infernális állapotok, ön- és közveszélyes emberek között élniük mindennapi életüket a házban,  - ( ehhez már "csak" az utcára vagy a szomszéd házakba kell menniük, tehetnénk hozzá, némi keserű iróniával.) Mégis azt kell mondanunk, hogy - mivel a ház további sorsának alakulásához és főképp a normális élet- és lakhatási körülmények kialakításához, a hatóság által megteremtett "tiszta lap" végre adva van - most már "mindössze" a fenyegető rekriminalizációs folyamatoknak kéne útját állni valahogy.   És azért szólalunk meg e sokszor taglalt ügyben ismét, mert a lakhatási körülmények jogi-szociális rendeződésének irányába teendő önkormányzati lépéseknek egyelőre nyomát sem látjuk.  Az üres-, befalazott -, és a jogellenes lakhatás különféle fokozataiban leledző lakások, és a ház belső rendtartásának kaotikus szervezetlensége ugyanis, semmi jóval nem biztat a jövőt illetően. E pillanatban például - magam láttam - amint a helyi lakók egyike, maga zárta le az egyik feltört lakást, s - nem először - akadályozott meg "illetéktelen személyt" annak elfoglalásában. Tette mindezt a "saját szakállára," részben személyes fellépésével, részben (később hívott) hatósági segítséggel, mindössze - nem egészen kockázatmentes - "testgyakorlás" gyanánt. E pillanatban tehát azt látjuk, hogy változatlanul folyik a felújításra szánt millióknak a semmibe szórása, s ahogy a korábbi programházak is tanúsítják ezt, "amit raktak délig leomlik estélre." 

Azt kérdeznénk  a tisztelt önkormányzattól tehát, hogy milyen jogi-szociális programot kíván sorompóba állítani a már említett rekriminalizációs folyamatokkal szemben, s egyúttal - a folyton kárhoztatott "felelőtlen lakosokon" kívül - megfordult-e a fejében esetleg a szerény felelősségrésze is a helyzet ilyetén alakulásában.  Erről, s ennek reális lehetőségeiről szeretnénk szerződött félként is némi tájékoztatást kapni, s úgy is, mint akik e tarthatatlan helyzet  végsőkig történő "fokozódásának" megakadályozásában kivették a részüket, s mint akiknek "segédcsapatai" változatlanul "harcban állnak" a bérházak belső rendjének biztosításáért. S tesszük mindezt, az elviselhetetlenség határára sodródott élet- és lakhatási körülményeink kilátástalansága miatt, melyek évek óta csak az egyre vigasztalanabb romlást hozzák ránk. És kimondjuk azt is, hogy az önkormányzat ún. "házmesterorogramja" sem tölt el bennünket túl sok bizakodással. A most épp drogügyben letartóztatott volt házmesterünk ugyanis, aki ez irányú feladatot nem, legfeljebb ha háztakarítóit végzett néhanapján, ékes bizonyítéka annak, hogy az önko nincs egészen tisztában e két feladatkör valódi mibenlétével. A birtokunkban lévő "munkaköri leírás" egyébként minden kétséget kizáróan igazolja állításunk igazát, de a többi önkormányzati házban  hellyel-közzel még működő "házfelügyeleti rendszer" is hasonló válságtüneteket mutat  S különben,  már-már azt kell hinnünk, h az önko valamiféle haladó hagyománynak tekinti e munkakör betöltőinek bűnügyi érintettségét, lévén már az előző hmester is vastagon sáros efféle  ügyekben, de szólhatnánk más házakról is. Most is csak azt mondhatjuk egyébként, h ez irányú szükségleteik tekintetében a bérházak nem szorulnak önkormányzati segítségre. Rovott múltú egyének vonatkozásában ugyanis bőséggel önellátóak vagyunk, s a közpénzből fizetett bűnözőkről alkotott fogalmaink pedig amúgy is némileg eltérnek a hivatalos álláspontokéitól. Nem értjük továbbá, h mért nem fér az illetékesek fejébe, hogy a mai értelemben kb. 150 éve működő rendszer, folyamatosan alakuló szigorú szakmai követelményekkel bír, melyhez nem elég- ahogy ők gondolják - kidobóember külsejű (és többnyire múltú) "kétes egzisztenciákat" a házak  nyakára szabadítani, hogy aztán ők -. "szabadjára engedve" - immár "hivatalos megbízással" terrorizálhassák a lakókat. Ez egyébként a társasházakban már rég magától értetődő követelmény, amit lassan a bérházakkal kapcsolatban is meg kéne érteni már. A bérházi házfelügyelői feladatkör ugyanis, túlnyomó vonatkozásaiban eltér a társasháziakéitól, s a baj - dokumentálhatóan - épp ott van, h az önko-nál e kettő végzetesen össze van zagyválva.      

(A következő részben - ha lehet - a lehetséges kibontakozás útjait szeretnénk számba venni, és reális esélyeit bemutatni. Szólnánk egyebek mellett az önkormányzati lakások virágzó feketepiaci "értékesítéséről," a "visszavásárlások" körüli "legitimált" törvénytelenségekről és a bérleményijog- halmozók (nepperek) "álbérleti" piacáról is. Kérdésünk pedig nem más, mint hogy mehet-e ez így tovább a milliárdos programok védernyője alatt.  Titeket pedig - mármint azokat, akik eddig is megtisztelték figyelmükkel és ötleteikkel a drog és bűnözés martalékává vált Magdolna-negyed sorsát - arra kérünk, h nemcsak a mi, de a tágabb környezetünk megóvásáért is szóljatok értünk, ha tudtok! Ha másért nem, mert romlás ott ólálkodik a ti ajtótok előtt is!)

Budaházy Gusztáv, bérlő, 
megbízott lakossági képviselő 

Fura zöldítés történt a kerületben - lehet, hogy a vezetés felismerte, hogy a "bio-fű" vagy "herbál" mesterséges anyagokat tartalmazó narkó veszélyesebb, mint a teljesen természetesen növő kender..? :)

Beindult a választási kampány Józsefvárosban. Nekem nem volt korai időpont a reggel hét óra, amikor is megtörtént a "füvezés"; vagyis a "mariskák" felfedezése és videóra rögzítése Józsefvárosban, a Práter és a Szigony utca sarkán. Ezeket a kiemelt virágágyásokat a kampány keretében, hamar-munka által, hirtelen kivitelezése volt az Önkormányzatnak. Pár hete, hogy kiültetésre kerültek a dísznövények, melyek között ott találhatók a cseperedő és növögető "mariskák". Mindenesetre virágozzék minden virág... és lehet, hogy a fű kábító ereje is fog kelleni a kampányidőszaki kamumesék okozta hallucinációk és téveszmék mellett.

Üdv: Frigyesmester 

Talán Vas Imre lesz az országgyűlési képviselőnk, talán nem, de megszólíttatott a jelenlegi képviselőnk, egyben polgármesterünk által, hogy segítsen újabb hajléktalanokat alkotni...mert senkit nem hagyunk az út szélén, belelökjük inkább az árokba!

Tisztelt Képviselő Úr!

Olvasom a Józsefváros honlapján, egy lakossági fórum kapcsán, a polgármesternek önhöz intézett két kérését, melyben az 1993-as lakástörvény „hibáinak kijavítására” szólítja fel önt, „amelyek miatt egy önkormányzat vagy egy lakástulajdonos sem léphet fel a bérlője ellen, aki nem fizet, de nem is megy el a lakásból.”

Mi, önkormányzati bérlők, szerényebbek lennénk, s nem mernénk egy törvényt – melyet rendes körülmények között törvényelőkészítő bizottság s más efféle, erre hivatott szervek készítenek elő – séróból hibásnak nevezni, s egy, a helyi körülményeket még csak hírből ismerő képviselőjelöltet annak megváltoztatására szólítani fel.(De ha mégis lehet, nem csak polgármesteri de közönséges állampolgári jogon is önhöz fordulni ilyesmivel, majd meglátja, milyen hálás ügyfelei leszünk önnek…)

Annyi viszont e pillanatban is bizonyosnak látszik, hogy a még éppen érvényes jog betar(ta)tására való felszólítás, tisztelt törvényen túli terrénumokra kacsintgató elöljáróink, sajnálatos módon ugyan, de még ma is állampolgári jog, sőt, hogy ne mondjam, kötelesség. Az önök féloldali jogfogyatkozásban szenvedő kvalifikált szakembergárdája pedig, amely azon sajnálkozik, hogy „nincs egyetlen törvény sem, amely lehetővé tenné a jogellenes lakhatás felszámolását,” hamisan szól, mert valóban nincs egyetlen törvény erre, de több erre vonatkozó, az eljárás megindítását lehetővé tévő, viszont igen, van. Anélkül, hogy most elmerülnénk a Ptk. rejtelmeiben, vegyük az önkormányzati bérlői jogállás egyik legalapvetőbb kritériumát, a bérlőnek a bérleményben való életvitelszerű lakhatási kötelezettségéről szólót, amely még a jogi következetlenségek és egyoldalúságok valóságos tárházaként szolgáló Bérleti Szerződésekben is a lakhatás alapkövetelményeként íratik le.(A számos jogszerű kivételtől most tekintsünk el. Beszéljünk most csak azokról, melyek jogszerűtlenek, s más, erre jogosult személyek törvényes lakhatásának terhére valósulnak meg.)
Ez az alapkövetelmény pedig – kedves reménybeli képviselő urunk – a sokat látott bérlakások java részénél (úgy 60-70%-ra tehető mértékben) egyszerűen nem áll fenn. Hosszan sorolhatnám még önnek a bérbeadónak is felróható, többnyire kölcsönös mulasztásos törvénysértésből adódó, a lakhatással kapcsolatos hajmeresztő jogi anomáliákat, melyek keserves következményeit nemcsak a bérbeadó-önkormányzat de a kiszolgáltatott bérlői rétegtársadalom szenvedi el leginkább.

Most – miután az ezzel kapcsolatos jogi-szociális anomáliákat épp’ ezeken az oldalakon (is) már többször is elemeztem-felsoroltam - egy egyszerű társadalomlélektani tényre szeretném szíves figyelmét felhívni. Arra ugyanis, hogy ugyan milyen jogkövető magatartás várható el attól a bérlőtől, vagy ha tetszik „jogalanytól,” aki többszörösen joghátrányos helyzetbe kényszerülve, azt látja, hogy miközben őt kilakoltatják, a ház vele szemben lévő oldalán öt lakás rohad évek óta üresen, három pedig befalazva, sőt a felette lakó bérlő bordélyt üzemeltet a szociális bérlakásában, miközben zuglói villájában éli világát. Most nem is terhelném több adattal ez ügyben, csak még annyit, hogy az önkori által bevallott üres lakások száma, amely egyébként így is botrányosan magas, a valóságban legalább háromszorosa az általa nyilvántartottnak. S akkor még a közjogi szempontból rendeltetésellenesen lakott bérleményekről nem is beszéltünk, melyekről szintén nem tud az önkori, vagy ha igen, annál rosszabb… Ezeket a körülményeket is figyelembe véve – beleértve az érintett lakossági réteg kétségbeesett igyekezetét is, egy általa javasolt és közösen beterjesztett kibontakozási programra, (az elutasított Munkáért Lakhatást kezdeményezésről van szó) – s persze a józan mérsékletet is, az érintett lakók képviselőivel való tárgyalást javaslunk az egyoldalúan „hibásnak” minősített törvények felülvizsgálati szándékával szemben. Kérjük továbbá, hogy egyszer már vizsgáltassanak meg a nemzeti közvagyont kezelő önkormányzati jogosultságok és kötelezettségek is, mielőtt fennkölten ítélkeznének elevenekről és holtakról. A fényes portálok mögött meghúzódó, gyerekköhögéstől hangos, lepusztult, egyszerre kopár és nedves lakások sivár reménytelenségéről beszélek, amelyeket utoljára még a háború előtt, úgy jó hetven éve tartott utoljára rendben a tulajdonos-háziúr. Azóta, tisztelt uram, ezek a lakások minden nagyívű program dacára csak romlanak, s a háborús pusztítás okozta károkat mára felülmúlja a tervszerű megelőző karbantartás hiányát megsínylő állag, benne az egyszerre elárvult és elvadult emberi élhetőség mindennél rombolóbb eróziójával. Képviselő úr! Ezeknek a lakásoknak ma nincs valódi gazdája! Ez a lakásállomány ugyanis, jórészt az államosításnak nevezett elbitorlás útján került anno állami tulajdonba, s az államszocializmus állóvize után – nyilvánvaló törvényi mulasztások és következetlenségek miatt – egy elavult tanácsrendszerbeli zárványként működő „vagyonkezelői szisztéma” foglyává vált, melyben mindkét fél (bérlők vs. vagyonkezelő) csak vergődik a korszerűtlen és működésképtelen struktúra szorításában.

S ahogy a mondás tartja, ebül szerzett jószág ebül vész el, ha mégoly cifra ólban lakik is, - teszem hozzá én.
Az önkormányzat, képviselő úr, épp a rendezetlen lakhatási viszonyok miatt, minden diadalittas jelentés dacára, képtelen megbirkózni a legegyszerűbb közegészségügyi és közbiztonsági problémával is. Egy-egy példa mindegyikre. A poloskavész, - melyről évekig tudomást sem akart venni a hivatal, s melyre a szívós civil feltáró tevékenységet követően kénytelen volt lépéseket tenni, s tízmillió Ft-ot megszavazni – itt dúl ma is, a maga rettenetes valójában, mert az egyetlen célravezető lépést, a bérleményi jogviszonyrendezést az önkori képtelen meglépni. Ha kétségei vannak efelől, hát jöjjön el hozzánk, s meggyőződhet a kendőzetlen valóságról. Nálunk pl. arról, hogy mért sikertelen az önkormányzatnak nemcsak a poloskairtási, de a tágabb értelemben vett közegészség- és járványügyi koncepciója is. S a mi házunk – álszerénység nélkül mondhatom ezt – úgy épített mint szociális „állagát” tekintve, a negyed legrendezettebb házának számít.(A vérsúlyos, droginvázióval sújtott házak látogatását, csak némi tréning után javasolnám.) A legegyszerűbb „megoldást” pedig, amit önkormányzati kollégái követnek – hogy ugyanis egyiket sem látogatják, - ítélje meg ön.

Az önkori elhallgatja ugyan, de a mi házunkban számoltuk fel anno, méghozzá egyedülálló szívós civil munkával, egy több házra is kiterjedő, gyermekeket és fiatal nőket is célszerű funkcionalitásban foglalkoztató iparszerű drogtevékenységet és hangulatos holdudvarát. Ezt a – szerénytelenség nélkül állíthatom - korszakos jelentőségű eredményt és az általunk megszervezett, egyedülállóan eredményes bérlői bevonással megvalósított épületfelújításban való részvételt, képviselő úr, mint a társadalmi szegregáció felszámolásának messze világító példáját, héthatárban ki kellett volna doboltatni, és a valódi polgárosulás felé vezető út messze világító példájaként prezentálni! Ezzel szemben, képviselő úr, ezek az emberek - akik nélkül az önök városrehabilitációs projektje, melyet „modellkísérleti programként” harangoztak be, nem indulhatott volna be - azt kell, hallják és olvassák, hogy egy „becsődölt házasságban” voltak felek azzal az önkormányzati céggel, (Rév8) amelyet e program (MNP-programok) levezénylésével bíztak meg. Ezt a hasonlatot, mely egy többnyire szabad és kölcsönös választáson alapuló élet- és érdekszövetséget egy erősen kiszolgáltatott és a valódi együttműködés híján egy sajátosan behatárolt kapcsolattal veti össze, idétlennnek és
ízléstelennnek tartjuk. Azt mondja ugyanis a program örökös vezére, Dla. Alföldi György, a vezető liberális hetilap (ÉS) március 21-i számában, hogy a lakók, akik csak a gátlástalan követelőzésükkel tűntek ki, „fényévnyi távolságban vannak az európai színvonaltól,” s „felmerül a kérdés, szabad-e egyáltalán sétálóutcát kialakítani egy szegénynegyedben.” És különben is, képtelenek voltak megérteni, hogy ők egy magasabb rendű „modellkísérlet” kivételes alanyai – lehetnének, ha „képesek lennének szembenézni a valósággal,” mármint azzal, amit e címen A.Gy.kínál nekik. S itt is kinyilatkoztatta persze azt a mélyértelmű igazságot, amit néhányszor mi is hallottunk, „hogy az élet nem kívánsághangverseny”. Mintha bizony néhány színválasztási ügyet kivéve, valaha is figyelembe vett volna bármely „lakossági kívánságot” is. A Feladatmeghatározást (FEM) például, mely szerény bevonási jogosultságainkat tartalmazta, (s melyhez csak én jutottam hozzá, némi fortéllyal) orákulumként őrizte, s néhány protokolleseményt kivéve, valódi lakossági konzultáció sohasem volt. A program műszaki hibáit pedig máig nem küszöbölték ki, s a lakosság által megkifogásolt hiányosságokat, a polgármester a bepanaszolt kivitelezővel vizsgáltatta ki…

Hasonlatát pedig, hogy „ma Budapest olyan, mint egy régi Lada, mely metálfényezést kapott, de a motort nem cserélték ki”, - nyilván mély értelme miatt – nem egészen értjük. Mármint, hogy akkor ki is a puccos kasztni, és ki az ócska motor ebben a szép metaforában.
Mindezt – bár mélyen sajnáljuk, hogy ily előkelő uraknak, velünk, a barbár hordával kellett vesződniük – a leplezetlenül represszív és megtorló lépésekkel, melyeket a bérlői réteg alsó szegmensével szemben lakhatási viszonyaikat illetően terveznek, valahogy mégse tudunk megbékélni. S elmondanám uram, ha nem tudná, hogy a „kocsma-diszkó-drogtanya-bordély” szindrómában szenvedő bérházainkban élők napi önregenerációs hányadosa lassan a „jobb” hajléktalanokéihoz közelít, s azt is, hogy az innen kivezető út, nem csak a mi hibánkból határos a lehetetlennel.

Mindezzel, képviselő úr, bevallottan nem mást próbálok szemléltetni, mint azt, hogy szerződött felek kölcsönös és mélyen gyökerező mulasztásairól van szó, melyeket nem lehet a másik fél érdekeit negligáló, „hibásnak” minősített törvények egyoldalú változtatgatásaival rendezni, ill. lehet, de akkor ne nevezzük ezt „jogi lépéseknek,” melyek eszközlésére „tisztelettel felkérik önt,” hanem nevezzük annak, ami: a „többség” nyílt hatalmi megnyilvánulásának. (És akkor önnek is könnyebb lesz; egy ballépés untig elég egy ügyben…)

S végül azt is, hogy a tágabb értelemben vett társadalmi szerződés (Contrat Social) értelmében e pusztuló páratlan örökséget, benne a még törékenyebb emberi élhetőséggel, önöknek e városrész minden kis zugában őrízniük kéne, s nem letorkollni és szétverni a szociális rendezési kezdemények legelemibb alakulásait, s görögtüzes szemfényvesztéssel elfedni sötét és ijesztő utcáink reménytelen odvait.

Ja és bocs, a másik kéréssel, az ötmilliárd előteremtésével kapcsolatban, most semmi okosság nem jut eszembe, de hát az ekkora összegek elköltésében úgyis csak önök tudnának mondani egy s mást. Ám minden ez irányú ötletet hálásan fogadunk.

Tisztelettel: Budaházy Gusztáv
választott lakossági képviselő
Magdolna-negyed
.

Annyira szeretem ezt az időszakot - ami sajnos csak négy évente van -, a Választás Évét, hiszen ilyenkor fejeződik be minden felújítás, ilyenkor van rengeteg átadás, és tényleg, ilyenkor kicsit élhetőbbé is válik a környezet.

Viszont a felújítást nem mindig köszönjük meg, mi, hálátlan lakosok. Sokszor nem értjük meg, mit miért úgy csináltak, ahogy. És olyankor morgunk, majd nem használjuk azt a részt, aztán szép lassan tönkremegy és lehet felújítani négy év múlvára, ismét.

Na de nézzük, miről is van szó. A Köztársaság téren az új metró kapcsán kialakítottak egy elkerített, modern kutyafuttatót. Van itt minden, csak kutyát nem látni. Megvan az oka is: kavics a borítása, az pedig szúrja a kutyák lábát. Megérti mindenki, aki próbált már mezítláb kavicson sétálni, esetleg futni.

A Rákóczi téren szintén a négyes metró felszínrendezése kapcsán visszaadott játszóteret is kaviccsal borították. Nincs is annál jobb, mint amikor egy gyerek a csúszdáról a kavicsok közé érkezik!

Mutatok másik példát, a Gutenberg téren felújított játszótér tényleg korszerű gumiborítást kapott. És egymástól egy percre vannak - igaz, az ott már a Palotanegyed.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem a kerület csinálta egyik kavicsos részt sem, viszont mégiscsak itt vannak a kerületben; az itt élők érdekében simán beleszólhatott volna a magasságos önkormányzat, hogy ácsi, ezt így hogy?!

2014 van, talán 2018-ra elkészül az ismét felújított, kavicsmentes játszótér és kutyafuttató.

Ha nem, akkor majd 2022-re.

Zajlik már nagyban a Magdolna Negyed Program (MNP) III (3) lakossági bevonása: nem önként és dalolva teszi ezt a magasságos önkormányzat, hanem a pénz adásának feltétele a semmit rólunk nélkülünk elv, ezért aztán fórumsorozat keretében beszéljük meg, milyen is legyen a környezetünk átalakítása.

Az elmúlt években profivá vált szervezők már tudják, hogy lehet ezt úgy megcsinálni, hogy legyenek is lakók - akik már többszörösen csalódtak, és el sem mennek -, és mégse tartson sokáig, mint általában a fórumok szoktak. 

Mi meg próbálunk minél több embert belevonni, hogy ne csak dísznek legyen ott pár ember, de érdemi választ kapjunk a felmerülő kérdésekre...ezért, ha van mondanivalód, kérdésed, tedd fel nyugodtan, és továbbítjuk a helyszínen. 

A rá kapott felelet meg itt lesz látható.

Ne fogd vissza magad!

Teleki Pál folytatja dokumentálását  - a párttársai által vezetett kerületben - a karbantartás teljes hiányának. Most is egy játszótér, a Golgota téri lett górcső alá véve:

Játszótereinkről amúgy itt látsz bővebb infót, szavazhatsz, vagy ha bármi kiegészítésed lenne, akkor írd meg bátran; hadd lássa mindenki, ha oda tervezné gyerekével a játszást.

Kedvenc Önkormányzatom!

Nagy nap ez a július 3-a én kicsi életemben! Épp három hónapja, április 3-án ballagtam be hozzád,törvénytisztelő öltözékben, ügyfélfogadási idődben, és töltöttem ki annak rendje és módja szerint egy közterület-használatbavételi űrlapot, írhatnám zűrlapot, és mellékeltem hozzá, szintén annak rendje és módja szerint egy saját kezűleg piktorált helyszínrajzot,  gondosan feltüntetve – miként ezt kértétek -, hogy honnantól meddig hány méter lenne az a talpalatnyi föld, ahol muzsikálhatnék.  

Azóta foglya vagyok ennek a történetnek. Nem terhellek a részletekkel, a lassanként regényfolyammá duzzadó Mjuzik-sorozatban minden lényeges elem tetten érhető, onnantól, hogy szóban közölt elutasító döntéseteket követően, hogyan jutottunk el sokadmagunkkal egy utcai demonstráció részeként a Petíció átadásáig, még május vége felé. És amikor rá két hétre levelet hozott a Postás, bizony mondom, megdobbant a szívem. De ahogy olvasni kezdtem, a dobogás lassult, tán az olvasó is megérti miért, ha mellékelem ezt a közérdekű dokumentumot.

Tudod különösen az utolsó mondat ütött szíven, ebben az amúgy igen udvarias hangvételű levélben, és kezdtem magam úgy érezni, mint Woody Allen a mellékelt videón. Szóval, hogy ha valami nem tetszik, lehet menni Floridába, de azért lenne egy kérdése, igaz, nem egészen a helyzethez illő..

Remélem nem bántalak ezzel a párhuzammal, de kicsit idegenül érzem magam a világodban...

Konkrétan.

l. Mi értelme jogszabállyal hivatkozni egy NEM LÉTEZŐ GYAKORLATRA.  Igen lehetővé teszi, csak épp nem éltek ezzel a lehetőséggel. Mióta is? Kérni fogom hivatalosan is, mint közérdekű adatot, de most is kérdem: mikor, kinek adott utoljára – ha adott egyáltalán – a Bizottság engedélyt utcazenélésre?

II. Hogy lehetséges az, hogy Te, aki oly kínosan ügyelsz a részletekre, a szabályokra és határidőkre (olyannyira, hogy egy, a ”kerület lakosainak érdekeit szolgáló”  megszervezett, meghirdetett gyermek- rendezvényt azért vétóztál meg, mert a kérelmező szervezet címe pontatlan volt!) minden lehetséges határidőt túllépve, mind a mai napig nem adtad a kezembe az elutasító határozatot – kizárván így azt lehetőséget, hogy fellebbezzek -, mi több, ebben a levélben sem bocsánatot kérsz, hanem a polgármester úrra hivatkozol, holott a képviselő testület foglalkozhatna a fellebbezéssel, ha lenne mire fellebbezni.

III. Alpolgármester Úr levele azért is okozott szívritmuszavart, mert  a Petíció átadását követően pár nappal - május 30-án, kaptam egy igen kedves levelet, az önkori egyik (másik) munkatársától:

„Kedves Gábor!

Ugyan én csak egy sajtós vagyok, de kicsit kutakodtam az ügyében. És félreértéseket találtam. Ezért szeretném, ha újra, tiszta fejjel nekifutnánk ennek a kérdésnek.

1, itt senki nem tiltja az utcai zenélést, sőt….nagyon szeretnénk, ha Ön jobb hangulatot varázsolna Józsefváros terei közül 1-2-re.

2, amit közösen kellene kitalálnunk, hogy hol.

Az Ön által preferált Mikszáth téren, illetve a Lőrinc pap téren azért szeretnénk egy kis türelmet kérni, mert ugye van nekünk egy kis titkunk szombatig. A 250 programot magába foglaló rendezvénysorozatnak, ami holnap kezdődik, ez a két tér lesz a centruma. Ezért nem adhattunk engedélyt Önnek oda, de adhatunk máshova.

Mit szólna a gyönyörűen felújított Mátyás térhez?

Vagy várom a további javaslatait a Palota negyeden kívüli helyszínekre.

Remélem találunk olyan helyet, ami mindenkinek megfelel,  és akkor minél hamarabb elkezdhet jó hangulatot varázsolni a  környékre.”

Vagyistehátakkor: lehet, amit nem lehet, vagy nem lehet, amit lehet?  Most akkor mi a szabály? Hogy nincs? Esetleg úgy gondolták Valakik Nálatok, hogy ha én zenélhetek, akkor véget vetünk a Zenének?

IV. Hivatkozhatnék most én is néhány cifra jogszabályra, amely bizonyítaná, hogy mulasztást követtél el, jogsérelmet szenvedtem, sőt anyagilag is károsultam, de túl sok értelmét nem látom. Vannak kerületek a fővárosban és vannak helyek az országban, ahol szabályozott , kulturált körülmények között zajlik az utcazenélés, Veszprémben például három napos fesztivált  rendeznek évek óta, ezzel komoly idegenforgalmi bevételhez juttatva a várost, és vagyunk mi, itt a nyolckerben, ahol ez valami ördögtől való dolognak számít.

V. Mert ismét kénytelen vagyok kifejezni: az elit zenészek utcára vonultatása – két hónapon át, állami, vagy eu-s forrásból támogatva NEM UTCAZENE. 

VI. Ez viszont például az.

Remélem most már világos, miről beszélek, írok hónapok óta. Örülnék, ha megértenéd és cselekednél végre érdemben. Hamarosan megkeresünk egy tervvel: szeretnénk megrendezni a főváros első utcazene fesztiválját itt a kerületben. Ha nincs ellene kifogásod…

A Kálvária térhez mit szólsz?

Ebből van a legkevesebb - valószínű azt gondolja a magasságos önkormányzat, hogy olyan kicsik a gyerekek, és amúgy is egyre kevesebb születik, nem kell ezeket bővíteni, fejleszteni..! Na meg a nénik-bácsik is voltak kicsik, akkor tizedennyi játszótér volt, és mégis milyen szépen felnőttek - remek példa erre polgármesterünk. :)

Ami meg van, azt leharcolják a hülye kölkök. Nem vigyáznak rá - nem tartósra csinálják. Igazságos ki tegyen?

Ami az alábbi videóban látható, az túl megy ezen, hiszen konkrétan balesetveszélyes. Nem, nem múlt héten lett ilyen, az Írnok már tavalyelőtt is megénekelte, tartós akkor sem, azóta sem lett. Nincs gazdája?!

Teleki Pál videója ismét jogos kérdéseket vet fel, válasz talán ismét érkezik rá, reméljük, megoldás is, hiszen kampány van!

Drága Önkormányzatom!

Gondoltam, mielőtt ismét szerenádot adnánk Neked, küldök egy kis anzixot, nem tom hol készült, de azt biztosan tudom, hol nem..

Tkp. nem értelek Tégedet, egy április ötödikén beadott és április 15-én indoklás nélkül elutasított kérelemről lenne szó – illetve zene -, amit azóta ( minden vállalható és vállalhatatlan határidőt túllépve) sem kaptam kézhez, tehát fellebbezni sem tudok, apellálni sem, marad a nyilvánosság, meg az utcai demonstráció. Szóval nem értelek, miért gyűjtesz magad ellen csapatokat, miért nincs füled-szemed-szád, hogy ne csak a kerületi porréteg felett élőkkel legyél kommunikatív és dekoratív, hanem picit lentebb is. Ha érted mire gondolok.

De lehet, hogy nem érted, mert a legutóbbi szerenádunkat követően kaptam egy kedves, bennfentes munkatársadtól egy informális, fülbemászó ajánlatot, miszerint nem is értitek az én problémámat, fáradjak be, találjunk helyet, a Palota negyeden kívül, ahol színesíthetném Józsefváros zenei térképét. Ez ugyan növelte önbecsülésemet, de éberségemet nem homályosította el. Válaszoltam is izibe , hogy én nem csak a magam nevében szerenádoztam Nektek, hanem azokéban is akik szintén nem kaptak engedélyt. Tehát érvényes továbbra is petíció, amit akkor a lépcsőházban átadtunk: elvi döntést szeretnénk elérni Nálatok, hogy szabályozott keretek között, de legyen szabad az utcazene – miként ez legutóbb el is énekeltük fiatal, lelkes, kerületi gyerekek támogatásával a Mátyás téren..

Ráadásul a kezembe került egy lassan négy éve kiadott, szerethető, helyi újság (Magdi), amiben az akkor polgármesteri székért induló négy jelöltet kérdezték 11 kérdésben, hogy a kerületi polgár kicsit emberközelbe jusson Tekintetükben. A nyolcadik (érdekes, hogy épp a nyolcadik) kérdés így hangzott: „Mi az a tulajdonság, amivel nem rendelkezik, de nagyon szeretné?”

Nos ketten is (Kispál Gergely és Takács Gábor a Türelem szót írták be. Komássy úr szeretett volna még egy órát a 24-re varázsolni, egyedül a Kocsis Máté szólt a szívemhez, nem fogod eltalálni mit és hogyan, inkább ideírom: „Szeretnék jól játszani egy hangszeren, ez sajnos, kimaradt az életemből.” Én akkor elmorzsoltam egy könnycseppet a bal szemem sarkában, és azt mondtam magamban, hogy ha másért nem is, de ezért tán nem bánnám. Tudod nekem is kimaradt a gyerekkoromból a zene, és én akkor – közel négy éve – pontosan tudtam már, hogy belőlem sosem lesz polgármester, de hogy itt van Valaki, akinek szintén kimaradt…és egyszer ez még jól jöhet nekem. De nem jött jól. Legalább is eddig. De még nincs veszve semmi, előttünk a nyár, az ősz..milyen zenét szeretnétek legközelebbre?

Kitartó szeretettel üdvözöl:

Rejtő Gábor Szerenádor.

Pedig olyan jó hangulata volt a sakkozó öregeknek, a kerítésen belül focizóknak és a játszótéren bandázó fiataloknak/szülőknek a téren, tele volt élettel mindig! Most meg lassan 10 éve el van zárva...

Először 2009 őszén adták volna át vissza, aztán tavaly, de most már megvárják a kampány végét vele. Pedig a pesti Nagykörúton ez az egyetlen zöld felület. Született is egy levél a jegyzőnek:

Tisztelt Józsefvárosi Önkormányzat!

Jó ideje, idestova fél éve lehetőségünk van a teljesen felújított és részben famentesített Rákóczi tér megtekintésére. Tehetjük ezt azért, mert az utolsó, tavaly december 31-re előirányzott felszíni átadásra lebontották a palánkot. A park azóta is elzárt terület. Azt szeretném Önöktől megtudni, hogy tesznek-e lépéseket annak érdekében, hogy végre, sok év után, újra visszakaphassuk ezt a valaha fás-ligetes, mostanra komfortosított parkot?
Tudom, hogy a tér fővárosi kezelésben áll, ezzel együtt azt gondolom, hogy a tér egyben a kerületbe beágyazott terület. Azt is gondolom, hogy amennyiben az Önök feladata a józsefvárosi lakosság képviselete, akkor lépéseket kellene tenniük a jelenlegi állapot megváltoztatására. Az, hogy a Fővárosi Önkormányzat nem fordít gondot a fővárosi lakosság életkörülményeinek jobbítására, nem lehet irányadó az Önök számára, éppen ellenkezőleg: mindent el kellene követniük az Önökre bízott kerületben élők életszínvonalának emelése érdekében.
Ezúton kérem fel a Józsefvárosi Önkormányzatot arra, hogy tegyen lépéseket annak elérésére, hogy a sok év óta lezárt Rákóczi teret végre birtokába vehesse a kerület lakossága, igyekezzen nyomást gyakorolni a Fővárosra, hogy ne húzhassa tovább az átadást, képviselje az itt élők érdekeit!
Kérem továbbá, hogy felvetésemre írásban válaszolni szíveskedjenek, részletezve azt, hogy milyen lehetőségeik vagy milyen, alárendeltségből fakadó nehézségeik vannak kérésem teljesítésében.

Köszönettel:
D.M. – helyi lakos

Budapest (Józsefváros), 2013. június 11. 

Ha érkezik válasz, kikerül ide is, addig is nézegessünk régi képeket a térről.

Te melyikre emlékszel...?

Úgy tűnik, felesleges pénzkidobásnak vagyunk ismét tanúi. Nem, nem a polgármester gyalázatos viselkedéséről van most szó, de az is megér egy említést.

Olyan szép kampány indult megint a kerületben: iskolások rajzaiból lett köztéri kiállítás, amelyek arra figyelmeztetik a járókelőket, hogy szemetelni nem szép dolog. Dicséretes, tényleg, hiszen a gyerekek úgy nőnek fel, hogy ez beléjük ivódik - s talán majd nem fognak szemetelni. A felnőtt meg gyerekrajzon szembesül tettével, és elszégyelli magát - majd soha többé nem szemetel.

Igen ám, csak van egy aprócska bökkenő: nem mindenhol vannak kukák, ahol vannak, azokat sem ürítik rendszeresen. A Népszínház utcában pedig egy harmadik variáció látszik: tábla figyelmeztet, kuka van - csak NINCS ALJA!

És nem, nem a vasazók vitték el, hanem egyszerűen kirohadt. "Minőségi" darab, hiszen kb. öt évet bírt - vagy annyit se.

Nem tudom, mennyibe kerültek a táblák - azokkal együtt, amiket MINDEN házba kiraktak, hogy tudjuk, ki a polgármester - de szívesen kiszámolnám, hogy mennyi kuka jönne ki belőle.

Vagy lélegeztetőgép.

Nevem ne írjátok ki, légyszi

Újabb gyöngyszem a kerület hivatalos honlapjáról. Van lejjebb!

Szia!

 Olvasom itt a botrányos helyesírású honlap hírét, és jól meg is néztem, hogy tényleg; aztán ahogy böngésztem a videók közt, bele-belepörgetve, meg-megállva, egyszer csak ez a kép jött szembe:

Úgy tűnik, saját vezetőjüket sem ismerik fel! :) Micsoda káosz van ott...Fizetést persze kapnak érte. Videó itt található, képen is látszik talán, 1:03:60-nál.

Üdv: Anita

Köszönjük Anitának a remek találatot! Ha bárki lát még hasonlót, küldje bátran, emil a jobb felső sarokban.