Aki nem ismeri, magára vessen! De tényleg. A Csiga Café a Csarnok mellett található, a Körútról nézve bal oldalon. Sarkon van a bejárata, el sem lehet téveszteni.

Emlékszem, anno még cukrászda volt a helyén, akkor érkeztem a fővárosba, barátaim meg itt laktak a környező utcákban. A cukiban készült a világ legjobb madárteje, és a cimbik között állandó verseny dúlt, ki tudja megvenni az összes(!) madártejet - aki megszerezte, nála volt a buli.

Aztán egyszer csak bezárt, majd egy ritka rossz kínai kajálda volt egy kis ideig. Következő bérlő a Csiga lett - tavaly ősszel volt hét éves - és remélem marad is sokáig.

Miért szeretem ezt a helyet? Mert sosem kell várni a pincérre, mert sosem kell integetnem, hogy szeretnék még egy sört - amint kifogy a pohár, már ott is vannak, megkérdezve: "Hozhatok még egyet?". Minden asztalon virág van, és körben is tele van zöld növénnyel. 

A falon óriási fekete tábla hirdeti az ennivalókat, színes krétával kiírva, felette arany Buddha. A többi falat is hasznos munkára fogták, kiállítások váltogatják egymást. A kortárs képzőművészet köszön vissza az ablakból (orrszarvú drótból a lopótökből készült libák között), de a sörösdobozból készített másfél méteres vázát se felejtsük el felfedezni. Esténként bringahegy van a környéken, hiszen egy csapolt Dreher 450-, és a saját fejlesztésű melegszendó - amiből simán jóllaksz - csak 600- Huf. A galériára vezető lépcső csigavonalai, az ital-tábla feletti csigahéj-kompozició, mind-mind a névadóra emlékeztet.

A konyha egész egyszerűen bámulatos, olyan ízorgiákat kreál a szakács, ami visszatérésre sarkall. Vissza is jár ide mindenki. 

Elfogult lennék? Naná! A kedvenc helyemről van szó - a Tied mi?

A mi kis asztaltársaságunk csütörtökönként szokott hattól itt ülni, megbeszélve a környék és egymás dolgait. Gyertek Ti is!