Én bontom, te emeled,
mi lesz az ára?
Fölépül újból
magas Déva vára?

Kísért a múlt.

 Én bontom, te emeled,
mi lesz az ára?
Sápad-e csillag
a szabadság homlokára?

 Kísért a múlt.

 Én bontom, te emeled,
mi lesz az ára?
Tapodunk, topogunk
vérbe’ és sárba’ ?

 Kísért a múlt.

Én bontom, te emeled,
mi lesz az ára?
Nyílik e földön
a szeretet virága?

 Kísért a múlt.

 Én bontom, te emeled,
mi lesz az ára?
Lészen, ki a múltat
bánja s megbocsátja?

 Kísért a múlt.

Én édes népem, odébb az Éden,
táncol a téboly, a fák tövében,
hullákat himbál a lenge szél,
csurran, csöppen az ágról a vér.

 Mélyre temette, mélyre taposta
fájdalmad az idő, és tizenhat tonna,
nyomja, szorítja, süvölt a múlt,
a mélyből zokogva, tűrni tanult.

 Szemet szemért, a neved nem ér,
ki árult kit el, mikor és miért?
Zihál a múlt, bosszúért liheg
s halálig őrzi titkát szíved.

 És elő-előbugyog a métely a méreg,
hízott és hízik rajt’ megannyi féreg,
Most új pimaszok és új uraságok
osztják az észt és szedik a sápot,

 Rend kell, erkölcs, sebaj, ha avitt,
de ne hidd, hogy elviszi a folyó kakit.
Fejet a homokba, s fel a Dologra!
Ki lesz most kinek újból a foglya?

 Rend lesz, dölyfös és lábszagú,
sírva vigad a honfibú,
vastag a maszk, pattog a festék,
repedt fazék a nemzeti egység.

 Gagyog a gagyi s tán leesik valami,
sírjában forog a Ludas Mutyi.
Talpra magyar? Így volt ez mindég,
saját hazádban lehettél vendég.

 Én kicsi népem, a segged kilóg,
magadra szedhetnél néhány kilót,
frissensült hajléktalan jó lesz talán,
vagy libsi, meleg, zsidó, cigány?

 Bűnös kell, tettes, jól kenhető,
izeg és buzog a tetterő:
Állj be a sorba és tartsd a pofád,
vagy keress magadnak másik hazát!

 S már lendül a láb, mi sárba tipor,
az arcokon, roppant, bamba vigyor.
Egyszer volt, többször volt. Én édes népem.
kutyák vonítnak az éji sötétben.

Amikor még működött - és pont akkor modernizálták. 

Egy csapat fiatal kitalálta, majd meg is valósította a kerület új sétálóutcáján az Élő Galériát. Ahogy ők fogalmaznak:

A Mikszáth Kálmán tér-Krúdy Gyula utca -Lőrinc pap tér útvonalon található üzleteknek, kávézóknak, éttermeknek, intézményeknek saját történeteik, anekdotáik vannak. Ezeket egységes rendszerben jelenítik meg...Az elképzelés szerint a szövegek felkeltik majd a járókelők érdeklődését, további kérdéseket vetnek fel, és párbeszédre késztetnek. Így az élő galéria kommunikációs felületként értelmezhető. Az alkotók a lokális értékekre terelik a figyelmet, valamint segítik a kerületben élők, az oda látogatók és az ott dolgozók közötti közvetlen kapcsolatot.

Érdemes nagyban megnézni a képeket, de valójában az az igazi, ha arra járva elolvasgatod, és beszédbe elegyedsz a környéken lévőkkel.

 Vasárnap délben a Kerepesi temető oldalsó bejáratánál volt találkozó - voltak is szépen autók, meg emberek is, úgy 50 kb. Vezetett séta volt a temető zsidó részén, amely 1950 óta nincs használva, viszont a természet mostanra nagy részét visszafoglalta. A sétát Szegő Dóra szociológus vezette, aki apjával, Szegő Györggyel közösen már írt egy Zsinagógák című könyvet is - innen át is adom neki a szót.

 

A nemrég védetté nyilvánított Salgótarjáni úti temető óriási művészet-, és kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Mostanára azonban helyrehozhatatlan károkat szenvedett el a vandál pusztítás, a fosztogatások miatt, valamint a ravatalozó is beomlott. A síremlékek, az eklektikus-, historizáló stílusban épült mauzóleumok azonban pusztulásukban is gyönyörűek. Védelmük halaszthatatlan feladat.
 

A temetőt 1874-ben szentelték fel, de a hitközség már 1868-ban területet kapott a Kerepesi temetőből. Ez a sírkert a (1874-ig használt) Lehel úti-, és a Váci úti (1845-1910) izraelita temetőt váltotta fel. A viszonylag kis terület azonban már a század végére szűkös lett, innentől kezdve már csak a családi sírboltok fogadtak be új halottakat, egyébként csak különleges esetben lehetett ide temetkezni. Miután rövid ideig temettek csak ide, a sírkert csak egy rövid korszaknak a lenyomata, legnagyobb részben a dualizmus korának ipari-, és pénzarisztokráciájának tagjai nyugszanak itt.
 

Wahrmann Mór

 

Az első neves halottak Horn Ede, az első zsidó vallású kormánytag, publicista, Kossuth bizalmasa, a 48-as emigráció egyik vezetője, és Neuschloss Simon, az első hazai parkettagyár alapítója voltak. Horn síremléke már a keresztény formák átvételének egyik első jele, ha az obeliszken nem lenne ott a héber felirat, állhatna a szomszéd Kerepesi temetőben is. Őket követte Popper Lipót faáru-gyáros, Wahrmann Mór várospolitikus, Brill Sámuel Lőw, és Kaufmann Dávid rabbik. A század végéig ide temették még Bacher Simon héber nyelven alkotó költőt és írót, Rózsay Józsefet, az Elisabethineum (a mai Erzsébet kórház) alapítóját, és Ullmann József országgyűlési képviselőt is.

A temető életében azonban a XX. század eleje volt a legintenzívebb. Ekkorra épült fel a monumentális mauzóleumok nagy része, amelyek máig építészetünk egyik legkevésbé ismert szeletét alkotják, és ma már sajnos többnyire romosak. A század elején temették ide Wassermann Jónást, az EMKE kávéház-, és a porosz származású Wechselmann Ignácot, a Vakok Intézetének alapítóját. A névsor folytatható Megyeri Krausz Lajossal, a Gizella gőzmalom tulajdonosával, a bankár Schossberger Zsigmonddal és Madarassy-Beck Nándorral. Azonban nemcsak az ipari és pénzoligarcha rétegből kerültek ki az ekkor idetemetett neves személyek. Ugyanebben az időszakban temették ide például Bródy Zsigmond és Singer Zsigmond laptulajdonost illetve publicistát, Kőrösy József statisztikust, Hernádi Kornél festőművészt, stb. Nem szabad említetlenül hagyni a szintén ebben a korszakban ide temetett Sziklay Kornél színészt, Szende Lajost a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatóját, és Wolfner Józsefet, az újpesti bőrgyárost. A mauzóleumok mellett szerényen eltörpül az archaikus rabbisor, ahova olyan egyéniségek hamvai kerültek ekkortájt, mint a szefárd genealógia jelentős kutatója, Kayserling Mayer, Bloch Mózes, a Rabbiképző első igazgatója, és a Talmud-kritika megteremtője Bacher Vilmos.

 

Régi sírok

 

A rabbik oszlopsorából kitűnik utóbbi síremléke díszes növényi ornamentikájával, a sírkő Lajta Béla alkotása. Ő tervezte az impozáns kapuépítményt is (1908), amely leginkább középkori várkastélynak tűnik. Ennek része a gondnoki lakás valamint a szertartásterem is. A kapuépítmény homlokzata a temető felől romantikus stílusú, fő része fehérmárvány, oldalsó része terméskővel borított. A sátorfedeles kapuépítmény után tágas előtér következik. A ravatalozónak ma már csak a falai állnak a lassú enyészetnek átadva. Belsejében máig megvan a hatalmas vörös márvány előkészítő asztal, és a vízmelegítő katlan tűzhelye. Lajta munkásságával megkísérelte egyesíteni a zsidó és a magyar folklorisztika elemeit, amellyel utat mutatott a későbbi szecessziós építészeti törekvéseknek. Érdekesség, hogy saját héber betűtípust is kifejlesztett. Itt, és a Kozma utcai temetőben mintegy 40 síremléke található. Ő volt továbbá a budapesti zsidó temetők építészeti főfelügyelője is. Az itt látható munkái közül ki kell emelni a Sváb család antik szentélyt formázó mauzóleumát, amelyet két allegorikus, feketegránit madáralak őriz. Hasonlóan szép a Guttmann család két oroszlánfej által őrzött sírja, Bródy Józsefnek a pesti chevra kadisa elnökének népi fafaragás-motívumokkal díszített feketegránit síremléke, és a gavosdiai Sváb család klasszicizáló fehérmárvány mauzóleuma.

Azonban nem csak Lajta tervezett ide síremlékeket. Más építészek művei közül még kiemelendőek Quittner Zsigmond művei, az eklektika jegyében fogant Wahrmann-, és Neuschloss-mauzóleumok, valamint ő tervezte Bródy Zsigmond laptulajdonosnak, és mecénásnak a síremlékét is.

A kevés helyreállított falsírbolt egyike Weiss Manfrédé, a csepeli gyárkomplexum alapítójáé. A síremlék Kármán Géza Aladár, és Ullmann Gyula műve. Kiemelendő a Schossberger-mauzóleum is, amelyet Wagner Sándor tervezett, valamint a Kőrössy Albert által tervezett Madarassy-Beck sírbolt.

Azonban a legmonumentálisabb és legismertebb családi sírbolt a Hatvany-Deutsch családé (nemrég sajnos néhány vandál kidöntötte tartóoszlopait). A hatvani cukor-, és malomipar alapjait lerakó család talán legismertebb tagja, Hatvany-Deutsch Sándor volt, aki hatalmas vagyonát képek vásárlására, a művészeti élet pártolására költötte. Műpártoló tevékenységükre emlékeztet a hatalmas, görög panteont formázó síremlék. Jelentős még az építészeti emlékek közül az Ehrenfeld-család mauzóleuma, amelyen ugyan némiképp már az időjárás viszontagságai által megrongálva, de még látható a mozaikdíszítés.

A 20-as évektől már kevesebben temetkeztek ide, a fővárosi zsidóság első számú temetkezőhelye a Kozma utcai temető lett. Ekkortájt temették ide Kaszab Aladár alapítványtevőt, és Vázsonyi Vilmos igazságügyminisztert. Kaszab alapította a Kaszab Aladár és Józsa Poliklinikát, amely gyakorlatilag a Zsidókórház rendelőintézete volt, később bele is olvasztották. A II. világháborúig még ide temették Vázsonyi Jenő kormánybiztost, Kelemen Lajost a Magyar Ruggyantagyár vezérigazgatóját, Riemann Lázárt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alelnökét, és Baumgarten Henrik jogtudományi írót. Az ipari-, és pénzarisztokráciából olyan nagyságokat temettek ide ekkor, mint a szolnoki művésztelep mecénásaként hírnevet szerzett Kohner Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójaként ismert Baranyavári Ullmann Adolf, illetve a csepeli gyáróriást létrehozó Weiss-testvérpár (Bertold, és Manfréd), és családjuk. Itt leltek végső nyugalomra a textilgyáros Goldberger-család hamvai is.
 

A temető a II. világháború idejére majdnem teljesen megtelt. Ebben az időszakban temették ide a színész Gál Gyulát, és a festőművész Fényes Adolfot, valamint a pesti gettó halottainak egy részét, és a Duna-parti gyilkosságok áldozatait. Ide temették a Dunából kifogott úszó holttesteket, és a városban portyázó nyilasok áldozatait. Itt van emlékműve még a főváros ostromának zsidó áldozatainak, a gettóban elhunytak emlékére pedig 2002 júliusában kegyeleti emlékpark létesült a temető egy távolabbi sarkában. Neveiket hasonlóan a Dohány utcai zsinagóga udvarához, kis emléktáblák őrzik több sorban.

A temető az 1950-es évektől teljesen feledésbe merült, többé nem temettek bele 1-2 rendkívüli kivétellel: 1959-ben Fejér Lipót matematikust itt búcsúztatta Scheiber Sándor rabbi - ő azonban a Kerepesibe került. Ezután 1-1 temetés történt a családi sírboltokba (Sándor Pál politikus feleségét 1965-ben, nemrég pedig Kiss József költő egyik leszármazottját temették ide).

 

 

 via

A temető látogatható, érdemes is megnézni. A gondnok-féle ott lakik, csak be kell csengetni, és beenged 8:00-18:00 között. Ősszel érdemesebb, hiszen a fák lombja lehull, jobban látszik minden. Bármost is nagy élmény volt, ajánlom mindenkinek.

Emlékszünk még Gangxta Döglégy Zolee soraira, ugye?

Baross utca, meg Szigony utca sarka,
Kínai büfé, kibaszott jó kaja, még több pia.
 

Az ott lakók tudták, miről van szó, tényleg állt ott egy bódé, benne kínai gyorsétkezde, amit pár éve lebontottak. Sokáig aztán a megmaradt alapja rontotta a képet - már ha tudta tovább rontani.

Most viszont egy egész helyre kis sarok lett belőle: virágágyást varázsoltak oda szorgos kezek. Nem tudom, ki vagy mi volt, de így jobban néz ki.

 A Bérkocsis utcában, közel a körúthoz. Nem tavaly épült, évek óta így áll.

Nem tűnik fel nagyon, szerencsére, de ha arra nézel, szembeásítanak az ablakok helyei.

Mint egy sokszemű, sokcsőrű szürke varjú, amint leszállt tollászkodni, és megdermedt.

Bár a bejáratot gondosan befalazták, az életet nem állíthatják meg: dörömböl a zöld.

Van két fiatal, akik nagy fába vágták fejszéjüket és vállalkozásba fogtak: sétákat szerveznek a kerületben, ahol is felfedezik és bemutatják azt. Igen, rengeteg csoda várja elrejtve az avatatlan szemek elől, hogy rátaláljanak. Ilyen (is) Józsefváros.

Sokan a "gengszterek, cigányok, kurvák" hármasának gondolják a kerületet, ennél azonban jóval színesebb, és valami teljesen más található itt. Egy olyan elfeledett világ, amikor még az épületek építési költségének húsz százalékát kellett díszitésre fordítani. A régi pompa mára megkopott, málló lett, de nagyrészük még így is ragyogó. Elképzelhetetlen helyeken köszön ránk a múlt: ahol nem is számítasz rá, ott egy mozaikbeerakás, szobor a belső udvarban, műteremlakás...Ja, és része a túrának egy kerületi muzsikus cigánydinasztia lakásának megnézése is, belecsöppenve az életükbe.
 

Baglyas Gyuri és Domján Manó 2007 óta szervez felfedező túrákat. Többféle túra van: Élő történelemóra, Kortárs művészeti instant, A nyócker málló pompája, A szürkület palotái és a Nyócker szeretettel. Mindegyik mást mutat meg a kerület izgalmas tarkaságából.

Legújabb akciójuk egy karácsonyi nyócker séta, ahol is ajándékba élményt kapnak a résztvevők, kedvezményes áron. Ha valaki kedvet érez hozzá, honlapjukon megtalál minden információt.
A Beyond Budapest 2008-ban elnyerte a Legígéretesebb fiatal vállalkozója díjat.
Gratulálunk nekik!