Válasz, néhány lakossági kérdésre, az M12 "drogmentesítését" követően kialakult helyzet kapcsán.

Az előző rész végén felvázolt, a kibontakozás útjait érintő és az itt hagyott megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban számos, más "krízisházakból" érkező kérdésre, ez úton szeretnék néhány szóban kitérni.
Mindenekelőtt arra, hogy az önkormányzat, minden jel szerint komoly és hathatós intézkedéseket készít elő az élet- és lakhatási biztonságnak a hatályos törvények szerinti biztosítására, melynek előkészítő lépéseihez - ígéretük szerint - kész befogadni a lakossági javaslatokat is. Ehhez várjuk azon lakók segítségét, akik részben eddig is közreműködtek az ellehetetlenült állapotok felszámolásában, de azokét is, akik ezután kívánnak tevékenyen hozzájárulni ehhez.

Néhány, az előző írásommal kapcsolatos - érthető igényből fakadó- kifogásra, megpróbálok röviden válaszolni.

• a felújítási munkálatokkal kapcsolatos, többnyire megalapozott, sőt - ahogy azt az egyik levél írja - "falrengető" kifogásokra valóban nem tértem ki; sztem ezt nálam hívebben leírták az ott lakók, - lásd, Az igazi JÓZSEFVÁROS blogbejegyzéseit, de más lakóknak ezeken az oldalakon is megjelent észrevételeit.
• nem szóltam ez úttal a járványveszéllyel fenyegető, hosszú ideje penetrálódó poloska- és más kártevőveszélyekről sem, abból a meggondolásból, hogy minden ez irányú intézkedés amúgy is elakad a rendezetlen bérleményi viszonyok áthatolhatatlan dzsungelében. (Érdekes, h a drogfertőzésről most kevesebb szó esett. Pedig az a hamis látszat, hogy ez probléma - a rendcsináló rohamosztagosokkal együtt - elszáll, mint a hajnali köd, még nagyon sok keserű meglepit tartogathat a számunkra.)
• arra a sokak által hangoztatott aggodalomra pedig, h a házba kezdenek visszaszivárogni a nemrég kiűzött "cuccosok" meg a velük szimbiózisban élő sokszínű társaság, a szakszerűen képzett házfelügyeletnek pedig híre-hamva sincs; nos, a már említett hivatali ígéret szerint, erről (is) fog velünk, M12-beli de a másutt, hasonló problémákkal küzdő lakókkal várhatóan tárgyalni az önkormányzat.

Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy az élet-és lakhatási feltételeket nem lehet csak rohamosztagosokkal biztosítani, s amíg a kilakoltatás rémével küzdők üres és befalazott lakások százaival néznek farkasszemet, amúgy is inkább a visszafogott és belátásra képes tárgyalókészséget kéne inkább bevetni ebben az egyre súlyosbodó "harcban."

Budaházy Gusztáv

"Optikai tuning" - mondja a kalauzoló helyi polgárőr a nyár óta újra idelátogató riporternek a felújítás alatt álló, de a drogbizniszről elhíresült Magdolna 12-ről, - s ezzel, az MNP-programok egyik legnagyobb ellentmondását foglalta össze, frappáns két szóval.

És mégis, minden "látványprogramra" kihegyezett igyekezet dacára, most - felelősségem és szerény közreműködésem tudatában - azt jelenthetem e viszontagságos ügy sorsát figyelemmel kísérő közösségi oldal  olvasóinak, hogy a néhány elszánt lakó közreműködésével kialakított civil-hatóság együttműködéssel és hét hónapig tartó megfeszített együttes munkával, mára sikerült "drogmentesíteni" az M12 hírhedt lakóházát. El kell ezt mondanom, még akkor is, ha a szerénytelenség, s mi több, a nagyotmondás látszatába keverném is magamat. Mondhatnám erre, hogy e munkának, melyet végeztünk, nem csak hatósági tanúi de az írott dokumentumai is számosak, s amiért ennek egy részét a nyilvánosság elé tárjuk, az nem más, mint az, hogy valójában most csak azt nem tudjuk igazán, hogyan tovább. (És ez úton is sietek megnyugtatni minden érdekeltet, hogy a vonatkozó adatvédelmi törvényeket de még a jóízlés diktálta elvárásokat is - hasonlóan a korábbi házakban végzett ez irányú tevékenységeinkhez - aggályosan betartjuk.)  

Fellélegezhetnek hát a lakók, mert nem kell már infernális állapotok, ön- és közveszélyes emberek között élniük mindennapi életüket a házban,  - ( ehhez már "csak" az utcára vagy a szomszéd házakba kell menniük, tehetnénk hozzá, némi keserű iróniával.) Mégis azt kell mondanunk, hogy - mivel a ház további sorsának alakulásához és főképp a normális élet- és lakhatási körülmények kialakításához, a hatóság által megteremtett "tiszta lap" végre adva van - most már "mindössze" a fenyegető rekriminalizációs folyamatoknak kéne útját állni valahogy.   És azért szólalunk meg e sokszor taglalt ügyben ismét, mert a lakhatási körülmények jogi-szociális rendeződésének irányába teendő önkormányzati lépéseknek egyelőre nyomát sem látjuk.  Az üres-, befalazott -, és a jogellenes lakhatás különféle fokozataiban leledző lakások, és a ház belső rendtartásának kaotikus szervezetlensége ugyanis, semmi jóval nem biztat a jövőt illetően. E pillanatban például - magam láttam - amint a helyi lakók egyike, maga zárta le az egyik feltört lakást, s - nem először - akadályozott meg "illetéktelen személyt" annak elfoglalásában. Tette mindezt a "saját szakállára," részben személyes fellépésével, részben (később hívott) hatósági segítséggel, mindössze - nem egészen kockázatmentes - "testgyakorlás" gyanánt. E pillanatban tehát azt látjuk, hogy változatlanul folyik a felújításra szánt millióknak a semmibe szórása, s ahogy a korábbi programházak is tanúsítják ezt, "amit raktak délig leomlik estélre." 

Azt kérdeznénk  a tisztelt önkormányzattól tehát, hogy milyen jogi-szociális programot kíván sorompóba állítani a már említett rekriminalizációs folyamatokkal szemben, s egyúttal - a folyton kárhoztatott "felelőtlen lakosokon" kívül - megfordult-e a fejében esetleg a szerény felelősségrésze is a helyzet ilyetén alakulásában.  Erről, s ennek reális lehetőségeiről szeretnénk szerződött félként is némi tájékoztatást kapni, s úgy is, mint akik e tarthatatlan helyzet  végsőkig történő "fokozódásának" megakadályozásában kivették a részüket, s mint akiknek "segédcsapatai" változatlanul "harcban állnak" a bérházak belső rendjének biztosításáért. S tesszük mindezt, az elviselhetetlenség határára sodródott élet- és lakhatási körülményeink kilátástalansága miatt, melyek évek óta csak az egyre vigasztalanabb romlást hozzák ránk. És kimondjuk azt is, hogy az önkormányzat ún. "házmesterorogramja" sem tölt el bennünket túl sok bizakodással. A most épp drogügyben letartóztatott volt házmesterünk ugyanis, aki ez irányú feladatot nem, legfeljebb ha háztakarítóit végzett néhanapján, ékes bizonyítéka annak, hogy az önko nincs egészen tisztában e két feladatkör valódi mibenlétével. A birtokunkban lévő "munkaköri leírás" egyébként minden kétséget kizáróan igazolja állításunk igazát, de a többi önkormányzati házban  hellyel-közzel még működő "házfelügyeleti rendszer" is hasonló válságtüneteket mutat  S különben,  már-már azt kell hinnünk, h az önko valamiféle haladó hagyománynak tekinti e munkakör betöltőinek bűnügyi érintettségét, lévén már az előző hmester is vastagon sáros efféle  ügyekben, de szólhatnánk más házakról is. Most is csak azt mondhatjuk egyébként, h ez irányú szükségleteik tekintetében a bérházak nem szorulnak önkormányzati segítségre. Rovott múltú egyének vonatkozásában ugyanis bőséggel önellátóak vagyunk, s a közpénzből fizetett bűnözőkről alkotott fogalmaink pedig amúgy is némileg eltérnek a hivatalos álláspontokéitól. Nem értjük továbbá, h mért nem fér az illetékesek fejébe, hogy a mai értelemben kb. 150 éve működő rendszer, folyamatosan alakuló szigorú szakmai követelményekkel bír, melyhez nem elég- ahogy ők gondolják - kidobóember külsejű (és többnyire múltú) "kétes egzisztenciákat" a házak  nyakára szabadítani, hogy aztán ők -. "szabadjára engedve" - immár "hivatalos megbízással" terrorizálhassák a lakókat. Ez egyébként a társasházakban már rég magától értetődő követelmény, amit lassan a bérházakkal kapcsolatban is meg kéne érteni már. A bérházi házfelügyelői feladatkör ugyanis, túlnyomó vonatkozásaiban eltér a társasháziakéitól, s a baj - dokumentálhatóan - épp ott van, h az önko-nál e kettő végzetesen össze van zagyválva.      

(A következő részben - ha lehet - a lehetséges kibontakozás útjait szeretnénk számba venni, és reális esélyeit bemutatni. Szólnánk egyebek mellett az önkormányzati lakások virágzó feketepiaci "értékesítéséről," a "visszavásárlások" körüli "legitimált" törvénytelenségekről és a bérleményijog- halmozók (nepperek) "álbérleti" piacáról is. Kérdésünk pedig nem más, mint hogy mehet-e ez így tovább a milliárdos programok védernyője alatt.  Titeket pedig - mármint azokat, akik eddig is megtisztelték figyelmükkel és ötleteikkel a drog és bűnözés martalékává vált Magdolna-negyed sorsát - arra kérünk, h nemcsak a mi, de a tágabb környezetünk megóvásáért is szóljatok értünk, ha tudtok! Ha másért nem, mert romlás ott ólálkodik a ti ajtótok előtt is!)

Budaházy Gusztáv, bérlő, 
megbízott lakossági képviselő 

Friss kenderszagot terel a csípős, tavaszi szél a Diószegi utcában. Kapualjakból, résnyire nyílt ablakokból lengedezik a tiltott illat, a nagy fűvészről elnevezett 8keres ösvényen. Már sötét van, a kéj is kínálja magát, meg a zene, ami nem áramlik, de dübörög néhány roncsautóból, ahogy elzörög a két oldalt mocsokkal szegélyezett úttesten. Mintha folyamatos, de félbe maradt lomtalanítás lenne itt, a kerület szociális-egészségügyi-kriminalisztikai mélypontján, mert ki ugyan kiteszik az emberek kínjukat, bajukat, de nincs aki elvigye. Hát marad minden, egy-egy szélroham, alaposabb zivatar, vagy tiltó-büntetőrendelkezés-sorozat hozhat ugyan rövid időre enyhülést, ami nagyjából annyit ér, mint a keresztre feszítettnek, ha vizes spongyát nyomnak az ajkához.

A  Kálvária téren évek óta működő Kék Pont alapítványnak kiterjedt látogatói köre van. Ide azok járnak, akik intravénás injekcióval lövik be a szert, s itt lehet tiszta tűt kapni hozzá, csökkentve annak esélyét, hogy a használttól hiv, vagy hepatitis C fertőzést kapjon el. Talán kevesen tudják, hogy míg országosan az injekciózók 25 százaléka fertőzött hepatitistől, addig az idejárók 80 százaléka. Ez a betegség sokáig nem mutat tünetet. Akár öt-tíz évig sem. Utána robban. Egy ilyen beteg ellátása évi hatmillió forint. Egy tű pedig max. 35 forint. Ezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert drogpolitikában most új szelek fújnak (itt a tavasz) és már szűnt meg a fővárosban olyan program, amelyik a tűcserét biztosította a rászorulóknak. Az a pár száz vagy ezer ember ellátatlan maradt. (s ugye senki nem gondolja, hogy ettől az érintett abbahagyja a belövést) S ez a sors vár itt a Kálvárián is az 1214 regisztrált – egyébként névtelenséget élvező - látogatóra (tavalyi adat), mert ha nem teremtődik pénz, két-három hónap múlva kifogynak a készletekből.

Már annál is inkább, mert a drága és tiltott szerek helyébe az olcsó és (átmenetileg) nem tiltott szerek (dizájner drog) lépnek, amelyek hatásfoka szerényebb, így gyakrabban kell lőni. A Hivatalosság úgy látszik saját árnyékával fut versenyt (ebből, mint tudjuk, nem lehet győztesen kijönni), mert a zéró toleranciát, a börtönösdit, és a tiltólistákat forszírozó új stratégia  a másik oldalon a drogmenetes társadalom vágyképét (a Kék Pont utópisztikusnak nevezte)  festi, amihez a társadalom és a család ölelő karját kínálja. Egy felmérés szerint mostanság hét (7) percet tölt egy szülő egy nap gyermekével. Már abban az értelemben, hogy odafigyel rá. (Nyilván ebben benne van a mi történt az iskolában-féle ösztönterápiás kérdés is.) A társadalom ölelő karját talán hagyjuk is. Az életminőség látványos zuhanása az emberekből legritkább esetben hozza elő ezt a mozdulatot. Sokkal inkább az agressziót, a bűnbakképzést, a védem a váram (maradékát) reflexét.

S meg lehet e érteni a kétségbeesett szülőt, aki azt látja, hogy gyermekének egy ideje furcsa a beszéde, meg a tekintete, és értékesíteni kezdi a családi ezüstkanalakat? Meg lehet-e érteni, hogy a drog-dílerelosztó helyek (lakások) szomszédságában lakók rettegnek kilépni az otthonukból, mert ha neadj’isten szólnak a zaj, a bűz a forgalom miatt életveszélyes fenyegetés a válasz? Meg lehet érteni az utcai járókelőt, vagy boltost, aki szorong, hogy mikor és miért köt bele egy beállt drogos, vagy épp mikor szánja el magát rablásra, betörésre, hogy pénzhez jusson? 

A drogost a legnehezebb megérteni. Azt a függő embert, akinek a drog annyit jelent, mint halnak a víz. Fuldoklik, szorong, belebetegszik a hiányába. És mert nem kap mást, csak tiltást és üldözést, és mert nincs alternatívája annak az életörömnek, amihez így hozzá tud jutni, és mert ha börtönbe csukják is ezért, oda kerül vissza, ahonnan bekerült, hát marad minden a régiben. Csodának, konkrétan személyiségcserének kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a függés megszűnjön egy ember életében. Amihez jó, ha van megvalósult példa, külső szakmai segítség, emberi életkörülmény, de fogalmazhatunk egy szóval is: öröm, ami a régi helyébe lép.

És persze most hallom, ahogy az olvasó felhorkan: mér, nekem ki segített? Mér nekem hol az öröm az életemben? Mér engem ki ért meg, ki sajnál, amikor nyolc-tízórai robot után haza támolygok és a számlák fölé görnyedek? Mér, ha én le tudtam szokni a dohányzásról (piáról), akkor ő mér, nem tud a drogról?

 A múlt évi, kukázós-hajléktalanos népszavazás két dolgot mutat: az alacsony részvételi arány (16 százalék) a befelé fordulást, a hallgatást, közömbösséget-reménytelenséget(?), a válaszolók határozott, egyértelmű igene (85 százalék felett) pedig, az aktívak elutasító, rendpárti, az elesettekkel semmilyen közösséget nem vállaló hozzáállását. Nem hiszem, hogy drog ügyben más lenne a helyzet.  Az intoleráns alaphangot mindkét esetben „fentről” adták meg. Hajléktalan ügyben Tarlós főpolgármester, drog ügyben a törvényszigorítás és az új drogstratégia nyit(ott) utat. Az „életviteleszerűen” drogzó (most nem a dílerre gondolok) felett ismét megjelent a Hatalom ökle. S csak reménykedni lehet, hogy sikerül a Lélek programhoz hasonló utat találni. Azért nem írom, hogy megoldást, mert a Lélek 11 szerencsés nyertese nem megoldás arra, hogy évről évre egyre többen fagynak meg télen (többségében a fűtetlen lakásokban), hogy a lakhatás potenciálisan már tömegek vágyálma és félelmeinek legfőbb tárgya. A kábítószerezőkhöz való viszony újabb próbája lehet Józsefváros lakosainak. Egy civil kezdeményezés most márciusban beszélgetésre hívja a drog - érintetteket: lakost, hivatalt, rendőrséget, szakembert. A másik oldalt nyilván hiába hívnák. Ők árnyékban élnek, miként többségében mi is, itt a 8kerben, csak kicsit másképp.

 A narkógettó konferencia bőven meghozta a hatását: a média elkezdett foglalkozni a kialakult helyzettel, és most már állami szinten is beszéltek róla. Hogy ez jó lesz-e, vagy segít-e valamit, nem tudom, de hátha.

A kormány immár 10 éve működő Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságának december 10. ünnepi ülésén az érintett tárcák mellett a civil szervezetek 4 választott képviselője is jelen volt, köztük a TASZ drogpolitikai programvezetője. (...) A VIII. kerületben kialakult helyzetet a bizottság hosszasan tárgyalta, a civilek arra kérték a kormányt, hogy közvetítsen az önkormányzatok, az ÁNTSZ és a civilek között. Kórozs Lajos államtitkár azt ígérte, hogy a KKB még januárban vissza fog térni a kérdésre, és a minisztérium megpróbál megoldást találni az érdekelt felek bevonásával. Topolánszky Ákos, a rehabilitációs szervezetek hálózatának (MADRISZ) vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi helyzet egyenes következménye a mindenkori kormányok mulasztásainak, ugyanis a megfelelő ellátórendszer kiépítésével ma a túladagolásos halálesetek jelentős részét meg lehetne előzni. Szerinte az igazi felelős nem egy frissen megválasztott polgármester.

 via

Volt is miről, hiszen az RTL felkereste a helyszíneket, és bemutatták azokat ország-világ előtt. Látta mindenki, ez egy valós helyzet, nem csak úgy kitalálták a vakvilágba, a kerület rossz hírneve néha alapos. Foglalkozni kell vele, rendesen, nem elkendőzni próbálni.

Lecsúszott emberből bőven van a kerületben. Nem csak a hajléktalanok képviseltetik magukat, hanem a szenvedélybetegek is szép számmal vannak jelen. A Kék Pont szervezett egy konferenciát a Kesztyűgyárban, azt a címet adva neki, hogy "Narkógettó Józsefvárosban". Az előzetesben durva számokat írtak:

Jelenleg több mint 1500 regisztrált kliensünk van, 60%-uk józsefvárosi lakos. A megszűrt kliensek 70%-a hepatitis C fertőzött.

A beszámolóban aztán kiderültek még további dolgok: többségük fiatal (29) roma, számuk évről évre nő, szigorúan monoton növekvő tendencia (ahogy fogalmaztak), nagyobb részük amfetamint szúr (speed), és a Kálvária tér környékén élnek. Itt vannak olyan shooting-gallery helyek, ahol kényelmesen lehet fogyasztani a drogot - üres ház, lebontásra várva, vagy csak pincék, de nyáron az üres telkek is megteszik - csapatostól járnak ezekre. Van egy funkciójában asztal+szék valami, ahol el lehet készíteni a cuccot, és pihenni utána. Általában tele van háztartási szeméttel, fekáliával és jól elfér ott a drogos szemét is.

Mutattak egy belső használatra készült térképet, ami nem publikus, nehogy a rendőrök arra járva, csak úgy begyűjtsék a használókat; de nagyjából egy jól körülhatárolható területről van szó. A Kálvária fórumon is szó volt róla, hogy a Golgota tér környékét is ellepték a drogot használók, de a Kálvária tér bármely részén indulunk el, ilyen helyekbe botlunk. Nagyjából erről a területről van szó:

A kutatás számai a náluk regisztrált kliensek adataiból áll, tűcsere alkalmával megkérdezik tőlük a korukat, nevüket és azt, hogy melyik kerületben laknak. Önkéntes adatszolgáltatás, amit nem is tudnak ellenőrizni - de nem is ez a dolguk. Ez alapján józsefvárosi a klientúra 3/4-e. Jelenleg 1600 kliensük van, heti 10 új. Legidősebb 62 éves, a legfiatalabb 14.

K8 Narkogetto

A számokat jobban megnézve, kiderült, egy 70 fős mintavételezésnél találtak 51 fertőzöttet 2008-ban, így jött ki a 73 %. Az idei 110 fős szűrésnél 75 a hepás, ami 68 %. Ami így is riasztó, mert nem tudjuk, milyen állapotban van a maradék kb. 1500, hiszen nem szűrhetik csak úgy, parancsra, viszont a szúrók nem nagyon foglalkoznak ilyennel. Aki igen, nagyon bizalmatlan mindenféle intézménnyel szemben, főleg az egészségügyivel - ezt a szűrést az Epidemiológiai Intézet fizette, és teljesen anonim volt. 

A központ tűcsere programot biztosít, amit ráadásul drogszemét begyűjtésével fejelnek meg: kijárnak terepre, és összegyűjtik a használ drogkellékeket, ami veszélyes hulladéknak minősül. Matricával népszerűsítik ezt a szolgáltatást, telefonszámmal:06-70-607-49-56. Ha bárhol fecsit, tűt, egyéb intravénás droghasználathoz köthető szemetet látsz, hívd bátran! Keddtől vasárnapig, 14:00-20:00 óra között.

A prezentáció bemutatása után kerekasztal beszélgetés következett, ahová az önkormányzat által meghívott Dénes Margit maga helyett dr. Miron Angélát delegálta (egészségügyi iroda vezetője), aki viszont a kezdés előtt lemondta a részvételt. Az ÁNTSZ vezetője, a Rév8 szociológusa és a kerületi kapitány vett részt a közös megoldás keresésében. 

Ami nem ment egyszerűen. A Rév8 szociológusa a számokat bűvölte, mert nem annyi, amennyinek látszik, hiszen 51-75 fertőzött az nem is olyan sok, területet nézve pláne nem lehet eldönteni, hogy sok vagy kevés... Kívül esik a egyébként is a jelenlegi működési területükön (Corvin Sétány, Magdolna negyed). Az ÁNTSZ vezetője hasonló mentalitással ült ott, ízig-vérig bürokrataként számon kérte a bejelentés elmulasztását, hiszen neki összesen négy (!!!) hepásról van tudomása. További szám-zsonglőrködésre ad lehetőséget az is, hogy vajon ezek az emberek hová vannak bejelentve... A kerületi rendőrkapitány pont csütörtökön terjeszti a képviselőtestület elé közbiztonsági programját, amelynek része a Kálvária tér rendezése: a nemrég oda költözött Ruttkai Éva színház közönségét megvédendő azt tanácsolja, hogy költözzön el a Kék Pont. Tipikus, a szemetet söpörjük be a szőnyeg alá, és akkor nem látjuk.

Kicsit el is beszéltek egymás mellett, összekeveredett a prevenció és az ártalomcsökkentés, felelősséget meg nem vállalt senki. Nem is fog. Kié akkor ez a gond? Az ÁNTSZ vezetője szerint a egy elszigetelt közösség problémája, ebben ő nem tud segíteni. Arcátlan cinizmus, de mit várunk egy olyan embertől, aki betiltott egy belső udvari komposztálót? 

Miközben Bélára költünk 100-120 millió forintot a következő öt évben, a programnak csak év végéig van bizonyos dolgokra kerete. Az önkormányzat most sem képviseltette magát, ha homokba dugja a fejét, nem látja a problémát - így az aztán nincs is.

A Kék Pont további tervei: 

• Digitális információs felzárkóztató program: Terveink között szerepel az infokommunikációs analfabétizmus felszámolásának segítése.  A kezdeményezés hozzájárulhat a leszakadó rétegek társadalmi rehabilitációjához és reintegrációjához, az aktív korúak munkaerőpiacon való megjelenéséhez és a jövő fiataljainak oktatási-kulturális szegregációjának megszüntetéséhez. A digitális információs felzárkóztató programunkat a Magyar Telekom támogatásával indítjuk be 2009 januárjától.
• Női Hétfők: a Kék Pont Alapítvány Női Napok projektjén belül egy olyan Magyarországon egyedülálló, de a nemzetközi gyakorlatban ismert, modellértékű kezdeményezés alapjait törekszik megteremteni, amely speciálisan a különösen veszélyeztetett női kliensek kezelésbesegítését igyekszik támogatni.
• Opinion Leader (véleményvezér) Program hazai adaptációja: egy beavatkozás-alapú program, amely meghatározza, felkészíti, és igénybe veszi a a célcsoport véleményvezéreinek segítségét, annak érdekében, hogy fontosabb változásokat érjenek el saját droghasználói közösségükön belül – jelen projekt keretében - a kockázatos droghasználati szokásokban, a szexuális viselkedési normákban, valamint a fertőző betegségekkel kapcsolatos egészségmagatartásban.
• Folyamatos ( a jelenlegi kampányszerűvel szemben) HIV és hepatitisz szűrés: előnyei: folyamatos elérhetőség, anonimitás, díjmentesség, tanácsadás, kezelésbejutás segítése.

Kocsis Máté - új polgármesterünk - programjában is csak a büntetés szerepel a droghasználat kapcsán. Persze, hiszen a valódi tenni akaráshoz pénz, pénz és pénz kellene - ami most egyre kevesebb a kormányzati elvonások miatt. De Bélának jutott -  itt pedig józsefvárosi, halmozottan hátrányos fiatalokról van szó elsősorban. Tenni kell valamit.

Legalább a kapcsolatot felvenni a Kék Ponttal.