Terjednek a szabálysértési viccek a neten - és várhatóan egyre több lesz belőlük. Olvasd végig, érdemes!

Remélem, tettét megbánta, és soha többé nem tesz ilyet.:)

 Itt a tavasz, nincs is jobb, mint egy jó kis kirándulás a természetbe. Na jó, a zöldbe. Ha más nincs a közelben (és lusták vagyunk), akkor a temetőbe. 

És hogy másokat is becsábítsunk, legyen már egy klipp hozzá! 

 Vajon a vásárlási utalványt is ott lehet beváltani?

 Hihetetlen, nem is értem, hogy történhetett meg:

Védett műalkotásnak számító bronz szobrot loptak el Budapesten a VIII. kerületi, Fiumei úti sírkertből. A szobor ülő férfialakot ábrázol, kezében a lábánál földbe szúrt karddal.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság pénteki tájékoztatása szerint szerdán lophatták el az egy méter széles, 1,3 méter magas, körülbelül 100 kilogramm súlyú bronz szobrot.

 

A rendőrség kéri, hogy aki valamit tud az esetről, vagy tudja, hol a szobor, tegyen bejelentést a telefontanú ingyenes, 06-80-555-111-es számán, vagy hívja a 107-es, vagy 112-es segélyhívókat, vagy a 06-1-477-3712-es telefonszámot.

 

 via

 Tegnap délután érkezett egy új bejegyzés a Fórumba, miszerint: 

2010. január 11-én (Hétfőn) reggel 7 órától a Verseny utcai piacon lehet árusítani. Mindenki aki olvassa adja tovább, hogy minél többen legyünk. Így megtudjuk menteni a piacot. Harcoljunk érte, hogy tudjunk hol árulni.

Ez több mint érdekes, hiszen ősszel a jegyzőség úgy zárta be, hogy ott soha többé nem lehet kereskedelmi tevékenységet folytatni - most akkor mégis? Vagy illegálban nyomják az árusok, dacolva a jegyző asszonnyal? Kimentem hát megnézni: a piac tényleg nyitva volt, a földről árultak is a kapu mellett - délig ötezer forintot! 

A piacon amúgy összesen kb. 15-20 ember lézengett, a büfé előtt csoportosultak, mindenki találgatott, mi is lesz most itt, hogy áll a dolog - de senki nem tudott konkrétumokat. Többen mondták, a lőrinci piacon hallották, hogy mától lehet árulni, ezért jöjjön mindenki és nyisson ki. Jöttek, de aki kinyitott, az is inkább csak elvitelre pakolta a maradék árút. Többnyire kerestek másik helyet, a szerencsésebbek (pénzesebbek) üzlethelyiséget béreltek, a többiek pedig a PeCsába járnak ki hétvégén - illetve mellé - ,na meg vannak a vidéki piacok is. Itt, a Verseny utcában már csak tárolnak nagyrészt, raktárként használják. A bódék bérleti díját amúgy is fizetni kell...

Kis idő elteltével megérkeztek a rendőrök is. Először azt hittük, hogy erre jártak és benéztek, de kiderült - miután elmentek és 10 perc múlva visszatértek - hogy küldték őket. Jegyző asszonynak leadták a drótot, hogy ma nyit a piac, ő meg egyből szólt a kapitánynak, aki kiküldte a járőröket, nézzék meg, mi a helyzet, hiszen nem lehet kereskedelmi tevékenységet folytatni!

Nem is folyt. :) A batyusok addigra eltűntek, a többiek meg egymással beszélgettek, illetve vitték el cuccokat - a büfésnek, és rajta kívül még nyolc kereskedőnek érvényes működési engedélye van, ők nyitva lehetnek. Bár a hivatal nem tud róluk sem...

A rendőrök empatikusak voltak, tényleg csak a munkájukat végezték; viszont azt leszögezték, hogy ha bármi árusítást tapasztalnak, akkor bizony kőkeményen bezárják a kapukat. Ha kell, minden nap kimennek, hiszen a jegyző asszony nem engedélyezte a piacot.

Ezen voltak amúgy a legtöbben felháborodva: az ősszel, a bezárás előtt azt ígérte dr. Xantus Judit, ha minden engedély és hatósági hozzájárulás meglesz, mehet tovább a piac a törvényes keretek között. Aztán másként döntött, véglegesnek nyilvánítva a bezárást. Ezzel - az árusok szerint - nagyon átverte őket, borzasztóan utálják. Többen megemlítették, hogy mindenféle disznóságot tudnak róla (konkrétumok nélkül, persze), és abban is egyetértettek, hogy a magyar emberek tönkretevője, hiszen télvíz idején ellehetetlenített több száz embert. Pont a karácsonyi roham előtt, amire sokan extra készletet halmoztak fel.

Mint az ott lévőktől megtudtam, nem adták, nem adják fel. A jog útvesztőjéből próbálnak tiszta terepre kikászálódni, ennek egyik formája a szociális alapú piac - vagy szegények piaca.

Ha az megvan, akkor már lehet újraépíteni a közönséget, újra termelhetnek bevételt. Bár olyan pletykák is elhangzottak, hogy a piacüzemeltető meg emelné a helypénzt, sőt, a vásárlóktól is belépti díjat szedne...

Amiben még egyetértés volt  - a jegyző köpködésén kívül - hogy a bezárásnak mindenki okozója volt: a piac üzemeltetője, a jegyző, az önkormányzat; és mindennek a levét ők, a kisemberek isszák meg.

Én drukkolok, hogy sikerüljön valamit elérni, hiszen egy ekkora városban szükség van egy állandó bolhapiacra - és ha jól csinálják, fontos turisztikai látványosság is lehet. A rutinos piacozók külföldi példákat soroltak: Párizs, Bécs, Isztambul mind-mind rendelkezik ilyennel, és jól prosperál.

Ha a hatóság és a piacot üzemeltetők együttműködnének inkább, meg lehetne oldani.

Te járnál oda, ha szabályosan működtetve újranyitják?

Nagyjából ez a lényege a ma kiadott közleménynek, ami a Verseny utcai piacról szól. Így hangzik:

Megállapítást nyert, hogy a helyi településrendezési szabályozás az érintett területet olyan építési övezetbe sorolja, (KL-VA-VIII-2), ahol önálló kereskedelmi létesítmény nem működhet, vendéglátás és kiskereskedelem is csak korlátozott mértékben és csak a vasúti alapfunkció kiszolgálása céljából megengedett. A már hivatkozott helyi településrendezési szabályozás minden esetleges későbbi kérelmezőre irányadó, azaz piaci tevékenység a területen tiltott.

 via

Nem lesz ott már bolhapiac - marad a hétvégenkénti PeCsa. Bár a kerületben (is) igény van ilyen használtcikk piacra, tervezik is a vezetők, hogy a Gutenberg téren egy (antikvár jellegű) könyvpiac lesz. Lehet, hogy jobb lenne a Teleki tér felújításával egy időben egy kulturált használtcikk-piacot is létrehozni - ami turisztikai szempontból is vonzó lehet.

A határozat ellen tiltakoztak, és valószínű, hogy meg is támadják. A Verseny utcai piac jelenleg üresen tátong - hiába az új aszfalt, hiába a kialakított parkolóhelyek, itt árusítás már nem lesz. A remény hal meg utoljára, de karácsonyi ajándékot venni máshol kell.

 Vasárnap délben a Kerepesi temető oldalsó bejáratánál volt találkozó - voltak is szépen autók, meg emberek is, úgy 50 kb. Vezetett séta volt a temető zsidó részén, amely 1950 óta nincs használva, viszont a természet mostanra nagy részét visszafoglalta. A sétát Szegő Dóra szociológus vezette, aki apjával, Szegő Györggyel közösen már írt egy Zsinagógák című könyvet is - innen át is adom neki a szót.

 

A nemrég védetté nyilvánított Salgótarjáni úti temető óriási művészet-, és kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Mostanára azonban helyrehozhatatlan károkat szenvedett el a vandál pusztítás, a fosztogatások miatt, valamint a ravatalozó is beomlott. A síremlékek, az eklektikus-, historizáló stílusban épült mauzóleumok azonban pusztulásukban is gyönyörűek. Védelmük halaszthatatlan feladat.
 

A temetőt 1874-ben szentelték fel, de a hitközség már 1868-ban területet kapott a Kerepesi temetőből. Ez a sírkert a (1874-ig használt) Lehel úti-, és a Váci úti (1845-1910) izraelita temetőt váltotta fel. A viszonylag kis terület azonban már a század végére szűkös lett, innentől kezdve már csak a családi sírboltok fogadtak be új halottakat, egyébként csak különleges esetben lehetett ide temetkezni. Miután rövid ideig temettek csak ide, a sírkert csak egy rövid korszaknak a lenyomata, legnagyobb részben a dualizmus korának ipari-, és pénzarisztokráciájának tagjai nyugszanak itt.
 

Wahrmann Mór

 

Az első neves halottak Horn Ede, az első zsidó vallású kormánytag, publicista, Kossuth bizalmasa, a 48-as emigráció egyik vezetője, és Neuschloss Simon, az első hazai parkettagyár alapítója voltak. Horn síremléke már a keresztény formák átvételének egyik első jele, ha az obeliszken nem lenne ott a héber felirat, állhatna a szomszéd Kerepesi temetőben is. Őket követte Popper Lipót faáru-gyáros, Wahrmann Mór várospolitikus, Brill Sámuel Lőw, és Kaufmann Dávid rabbik. A század végéig ide temették még Bacher Simon héber nyelven alkotó költőt és írót, Rózsay Józsefet, az Elisabethineum (a mai Erzsébet kórház) alapítóját, és Ullmann József országgyűlési képviselőt is.

A temető életében azonban a XX. század eleje volt a legintenzívebb. Ekkorra épült fel a monumentális mauzóleumok nagy része, amelyek máig építészetünk egyik legkevésbé ismert szeletét alkotják, és ma már sajnos többnyire romosak. A század elején temették ide Wassermann Jónást, az EMKE kávéház-, és a porosz származású Wechselmann Ignácot, a Vakok Intézetének alapítóját. A névsor folytatható Megyeri Krausz Lajossal, a Gizella gőzmalom tulajdonosával, a bankár Schossberger Zsigmonddal és Madarassy-Beck Nándorral. Azonban nemcsak az ipari és pénzoligarcha rétegből kerültek ki az ekkor idetemetett neves személyek. Ugyanebben az időszakban temették ide például Bródy Zsigmond és Singer Zsigmond laptulajdonost illetve publicistát, Kőrösy József statisztikust, Hernádi Kornél festőművészt, stb. Nem szabad említetlenül hagyni a szintén ebben a korszakban ide temetett Sziklay Kornél színészt, Szende Lajost a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatóját, és Wolfner Józsefet, az újpesti bőrgyárost. A mauzóleumok mellett szerényen eltörpül az archaikus rabbisor, ahova olyan egyéniségek hamvai kerültek ekkortájt, mint a szefárd genealógia jelentős kutatója, Kayserling Mayer, Bloch Mózes, a Rabbiképző első igazgatója, és a Talmud-kritika megteremtője Bacher Vilmos.

 

Régi sírok

 

A rabbik oszlopsorából kitűnik utóbbi síremléke díszes növényi ornamentikájával, a sírkő Lajta Béla alkotása. Ő tervezte az impozáns kapuépítményt is (1908), amely leginkább középkori várkastélynak tűnik. Ennek része a gondnoki lakás valamint a szertartásterem is. A kapuépítmény homlokzata a temető felől romantikus stílusú, fő része fehérmárvány, oldalsó része terméskővel borított. A sátorfedeles kapuépítmény után tágas előtér következik. A ravatalozónak ma már csak a falai állnak a lassú enyészetnek átadva. Belsejében máig megvan a hatalmas vörös márvány előkészítő asztal, és a vízmelegítő katlan tűzhelye. Lajta munkásságával megkísérelte egyesíteni a zsidó és a magyar folklorisztika elemeit, amellyel utat mutatott a későbbi szecessziós építészeti törekvéseknek. Érdekesség, hogy saját héber betűtípust is kifejlesztett. Itt, és a Kozma utcai temetőben mintegy 40 síremléke található. Ő volt továbbá a budapesti zsidó temetők építészeti főfelügyelője is. Az itt látható munkái közül ki kell emelni a Sváb család antik szentélyt formázó mauzóleumát, amelyet két allegorikus, feketegránit madáralak őriz. Hasonlóan szép a Guttmann család két oroszlánfej által őrzött sírja, Bródy Józsefnek a pesti chevra kadisa elnökének népi fafaragás-motívumokkal díszített feketegránit síremléke, és a gavosdiai Sváb család klasszicizáló fehérmárvány mauzóleuma.

Azonban nem csak Lajta tervezett ide síremlékeket. Más építészek művei közül még kiemelendőek Quittner Zsigmond művei, az eklektika jegyében fogant Wahrmann-, és Neuschloss-mauzóleumok, valamint ő tervezte Bródy Zsigmond laptulajdonosnak, és mecénásnak a síremlékét is.

A kevés helyreállított falsírbolt egyike Weiss Manfrédé, a csepeli gyárkomplexum alapítójáé. A síremlék Kármán Géza Aladár, és Ullmann Gyula műve. Kiemelendő a Schossberger-mauzóleum is, amelyet Wagner Sándor tervezett, valamint a Kőrössy Albert által tervezett Madarassy-Beck sírbolt.

Azonban a legmonumentálisabb és legismertebb családi sírbolt a Hatvany-Deutsch családé (nemrég sajnos néhány vandál kidöntötte tartóoszlopait). A hatvani cukor-, és malomipar alapjait lerakó család talán legismertebb tagja, Hatvany-Deutsch Sándor volt, aki hatalmas vagyonát képek vásárlására, a művészeti élet pártolására költötte. Műpártoló tevékenységükre emlékeztet a hatalmas, görög panteont formázó síremlék. Jelentős még az építészeti emlékek közül az Ehrenfeld-család mauzóleuma, amelyen ugyan némiképp már az időjárás viszontagságai által megrongálva, de még látható a mozaikdíszítés.

A 20-as évektől már kevesebben temetkeztek ide, a fővárosi zsidóság első számú temetkezőhelye a Kozma utcai temető lett. Ekkortájt temették ide Kaszab Aladár alapítványtevőt, és Vázsonyi Vilmos igazságügyminisztert. Kaszab alapította a Kaszab Aladár és Józsa Poliklinikát, amely gyakorlatilag a Zsidókórház rendelőintézete volt, később bele is olvasztották. A II. világháborúig még ide temették Vázsonyi Jenő kormánybiztost, Kelemen Lajost a Magyar Ruggyantagyár vezérigazgatóját, Riemann Lázárt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alelnökét, és Baumgarten Henrik jogtudományi írót. Az ipari-, és pénzarisztokráciából olyan nagyságokat temettek ide ekkor, mint a szolnoki művésztelep mecénásaként hírnevet szerzett Kohner Adolf, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójaként ismert Baranyavári Ullmann Adolf, illetve a csepeli gyáróriást létrehozó Weiss-testvérpár (Bertold, és Manfréd), és családjuk. Itt leltek végső nyugalomra a textilgyáros Goldberger-család hamvai is.
 

A temető a II. világháború idejére majdnem teljesen megtelt. Ebben az időszakban temették ide a színész Gál Gyulát, és a festőművész Fényes Adolfot, valamint a pesti gettó halottainak egy részét, és a Duna-parti gyilkosságok áldozatait. Ide temették a Dunából kifogott úszó holttesteket, és a városban portyázó nyilasok áldozatait. Itt van emlékműve még a főváros ostromának zsidó áldozatainak, a gettóban elhunytak emlékére pedig 2002 júliusában kegyeleti emlékpark létesült a temető egy távolabbi sarkában. Neveiket hasonlóan a Dohány utcai zsinagóga udvarához, kis emléktáblák őrzik több sorban.

A temető az 1950-es évektől teljesen feledésbe merült, többé nem temettek bele 1-2 rendkívüli kivétellel: 1959-ben Fejér Lipót matematikust itt búcsúztatta Scheiber Sándor rabbi - ő azonban a Kerepesibe került. Ezután 1-1 temetés történt a családi sírboltokba (Sándor Pál politikus feleségét 1965-ben, nemrég pedig Kiss József költő egyik leszármazottját temették ide).

 

 

 via

A temető látogatható, érdemes is megnézni. A gondnok-féle ott lakik, csak be kell csengetni, és beenged 8:00-18:00 között. Ősszel érdemesebb, hiszen a fák lombja lehull, jobban látszik minden. Bármost is nagy élmény volt, ajánlom mindenkinek.

 Itt bent, a város közepén nem sokszor látni vadvirágot. Aszfalt, beton - ott nem nő; a zöldfelületeket meg parknak hívják, és lekaszálják. Tegnap mégis vadvirágot szedő nénit láttam, amint mosolyogva csokorba gyűjti. Hogy hol? A belvárost kettészelő autópálya folytatásán, a Kerepesi úton az Aréna Pláza előtt, ahol nem gondozzák a füvet. Szerencsére...