Apu! A lányok lába között mi van?

És ezt mért nem mondják meg az oviban?

Apu! Az igaz, hogy isten mindenkit szeret?

És mért mondtad, csak bírjuk ki ezt a telet?

Apu! A bácsi a tévében mért kiabál?

Apu, az mit jelent, hogy áll a bál?

És a magyarból van az, hogy magyaráz?

Apu ez is egy népszopás?

Játsszunk mi is diktatúrást!

A szomszéd már elköltözött.

De a játszótéren most senki nincs,

és ha lőnek, majd jól felöltözök.

Apu! Az mit jelent, hogy netadó?

És mit árul és kinek, az, aki áruló?

Apu! Miért sírt az éjjel a mama?

És mért olyan kevés a vacsora?

Apu! Mért gyújtották meg kint azt a tüzet?

és mért remeg az asztalon az üveg?

Anyu jött meg biztos… ő csöngetett..

de ha el kell menned, én is veled megyek.

Játsszunk mi is diktatúrást!

A szomszéd már elköltözött.

De a játszótéren most senki nincs,

és ha lőnek, majd jól felöltözök.

 Megállni, csak úgy,
az nem kis dolog,
mikor süvít a szél,
és a hajad lobog.

 Megállni szépen
az ég alatt,
s leszarni magasról,
hogy mit szabad.

 Úgy bizony, úgy ám,
kedves Tamás,
magasról, hogy mit
szól ez a bagázs.

 Így volt ez mindég:
a többség hallgat,
s tobzódik pár ezer
zsákutcás alkat.

 Gondoltad volna,
Kedves Tamás,
hogy magyarnak lenni,
lehet blamázs?

 Itt tartunk most,
tizennégy októberében,
nem lehet könnyű,
ott fönn az égben.

 Amúgy még megvan
a drága Budapest,
s vacogva épp
albérletet keres,

apád, nővéred,
és a krakkói vonat.
Szólj értünk, kérlek,
ha Isten fogad.

"Optikai tuning" - mondja a kalauzoló helyi polgárőr a nyár óta újra idelátogató riporternek a felújítás alatt álló, de a drogbizniszről elhíresült Magdolna 12-ről, - s ezzel, az MNP-programok egyik legnagyobb ellentmondását foglalta össze, frappáns két szóval.

És mégis, minden "látványprogramra" kihegyezett igyekezet dacára, most - felelősségem és szerény közreműködésem tudatában - azt jelenthetem e viszontagságos ügy sorsát figyelemmel kísérő közösségi oldal  olvasóinak, hogy a néhány elszánt lakó közreműködésével kialakított civil-hatóság együttműködéssel és hét hónapig tartó megfeszített együttes munkával, mára sikerült "drogmentesíteni" az M12 hírhedt lakóházát. El kell ezt mondanom, még akkor is, ha a szerénytelenség, s mi több, a nagyotmondás látszatába keverném is magamat. Mondhatnám erre, hogy e munkának, melyet végeztünk, nem csak hatósági tanúi de az írott dokumentumai is számosak, s amiért ennek egy részét a nyilvánosság elé tárjuk, az nem más, mint az, hogy valójában most csak azt nem tudjuk igazán, hogyan tovább. (És ez úton is sietek megnyugtatni minden érdekeltet, hogy a vonatkozó adatvédelmi törvényeket de még a jóízlés diktálta elvárásokat is - hasonlóan a korábbi házakban végzett ez irányú tevékenységeinkhez - aggályosan betartjuk.)  

Fellélegezhetnek hát a lakók, mert nem kell már infernális állapotok, ön- és közveszélyes emberek között élniük mindennapi életüket a házban,  - ( ehhez már "csak" az utcára vagy a szomszéd házakba kell menniük, tehetnénk hozzá, némi keserű iróniával.) Mégis azt kell mondanunk, hogy - mivel a ház további sorsának alakulásához és főképp a normális élet- és lakhatási körülmények kialakításához, a hatóság által megteremtett "tiszta lap" végre adva van - most már "mindössze" a fenyegető rekriminalizációs folyamatoknak kéne útját állni valahogy.   És azért szólalunk meg e sokszor taglalt ügyben ismét, mert a lakhatási körülmények jogi-szociális rendeződésének irányába teendő önkormányzati lépéseknek egyelőre nyomát sem látjuk.  Az üres-, befalazott -, és a jogellenes lakhatás különféle fokozataiban leledző lakások, és a ház belső rendtartásának kaotikus szervezetlensége ugyanis, semmi jóval nem biztat a jövőt illetően. E pillanatban például - magam láttam - amint a helyi lakók egyike, maga zárta le az egyik feltört lakást, s - nem először - akadályozott meg "illetéktelen személyt" annak elfoglalásában. Tette mindezt a "saját szakállára," részben személyes fellépésével, részben (később hívott) hatósági segítséggel, mindössze - nem egészen kockázatmentes - "testgyakorlás" gyanánt. E pillanatban tehát azt látjuk, hogy változatlanul folyik a felújításra szánt millióknak a semmibe szórása, s ahogy a korábbi programházak is tanúsítják ezt, "amit raktak délig leomlik estélre." 

Azt kérdeznénk  a tisztelt önkormányzattól tehát, hogy milyen jogi-szociális programot kíván sorompóba állítani a már említett rekriminalizációs folyamatokkal szemben, s egyúttal - a folyton kárhoztatott "felelőtlen lakosokon" kívül - megfordult-e a fejében esetleg a szerény felelősségrésze is a helyzet ilyetén alakulásában.  Erről, s ennek reális lehetőségeiről szeretnénk szerződött félként is némi tájékoztatást kapni, s úgy is, mint akik e tarthatatlan helyzet  végsőkig történő "fokozódásának" megakadályozásában kivették a részüket, s mint akiknek "segédcsapatai" változatlanul "harcban állnak" a bérházak belső rendjének biztosításáért. S tesszük mindezt, az elviselhetetlenség határára sodródott élet- és lakhatási körülményeink kilátástalansága miatt, melyek évek óta csak az egyre vigasztalanabb romlást hozzák ránk. És kimondjuk azt is, hogy az önkormányzat ún. "házmesterorogramja" sem tölt el bennünket túl sok bizakodással. A most épp drogügyben letartóztatott volt házmesterünk ugyanis, aki ez irányú feladatot nem, legfeljebb ha háztakarítóit végzett néhanapján, ékes bizonyítéka annak, hogy az önko nincs egészen tisztában e két feladatkör valódi mibenlétével. A birtokunkban lévő "munkaköri leírás" egyébként minden kétséget kizáróan igazolja állításunk igazát, de a többi önkormányzati házban  hellyel-közzel még működő "házfelügyeleti rendszer" is hasonló válságtüneteket mutat  S különben,  már-már azt kell hinnünk, h az önko valamiféle haladó hagyománynak tekinti e munkakör betöltőinek bűnügyi érintettségét, lévén már az előző hmester is vastagon sáros efféle  ügyekben, de szólhatnánk más házakról is. Most is csak azt mondhatjuk egyébként, h ez irányú szükségleteik tekintetében a bérházak nem szorulnak önkormányzati segítségre. Rovott múltú egyének vonatkozásában ugyanis bőséggel önellátóak vagyunk, s a közpénzből fizetett bűnözőkről alkotott fogalmaink pedig amúgy is némileg eltérnek a hivatalos álláspontokéitól. Nem értjük továbbá, h mért nem fér az illetékesek fejébe, hogy a mai értelemben kb. 150 éve működő rendszer, folyamatosan alakuló szigorú szakmai követelményekkel bír, melyhez nem elég- ahogy ők gondolják - kidobóember külsejű (és többnyire múltú) "kétes egzisztenciákat" a házak  nyakára szabadítani, hogy aztán ők -. "szabadjára engedve" - immár "hivatalos megbízással" terrorizálhassák a lakókat. Ez egyébként a társasházakban már rég magától értetődő követelmény, amit lassan a bérházakkal kapcsolatban is meg kéne érteni már. A bérházi házfelügyelői feladatkör ugyanis, túlnyomó vonatkozásaiban eltér a társasháziakéitól, s a baj - dokumentálhatóan - épp ott van, h az önko-nál e kettő végzetesen össze van zagyválva.      

(A következő részben - ha lehet - a lehetséges kibontakozás útjait szeretnénk számba venni, és reális esélyeit bemutatni. Szólnánk egyebek mellett az önkormányzati lakások virágzó feketepiaci "értékesítéséről," a "visszavásárlások" körüli "legitimált" törvénytelenségekről és a bérleményijog- halmozók (nepperek) "álbérleti" piacáról is. Kérdésünk pedig nem más, mint hogy mehet-e ez így tovább a milliárdos programok védernyője alatt.  Titeket pedig - mármint azokat, akik eddig is megtisztelték figyelmükkel és ötleteikkel a drog és bűnözés martalékává vált Magdolna-negyed sorsát - arra kérünk, h nemcsak a mi, de a tágabb környezetünk megóvásáért is szóljatok értünk, ha tudtok! Ha másért nem, mert romlás ott ólálkodik a ti ajtótok előtt is!)

Budaházy Gusztáv, bérlő, 
megbízott lakossági képviselő 

Vasárnap Mókus Maxi és néhány vakmerő híve felkerESTE kerületünk néhány vadi új, (nem)mindent látó Kameráját, hogy illó módon köszöntse azokat, akik a Központban figyelik, amit a kamera lát, és azokat is, akik egy Másik Központban figyelik, amint a Központból figyelik, amit a Kamera lát. Továbbá azokat, akik..
A színes, zenés, kivilágított, lufikkal tarkított felvonulás egyik elemeként közösen és több ízben és jól hallhatóan felolvastuk az alábbi verset. Azok, akik valamiért nem tudtak az akcióról, vagy tudtak, de inkább tévét néztek, az alábbiakban hozzáférhetővé tesszük, bízván abban, hogy a Kamerák MÉG nem látják, hogy ki, mit néz a neten.Fotó: Fekete Hajnal

Kamerád, kamerád,
mi vesz föl a kamerád?

Egy kis száraz kenyeret,
néhány szürke egeret?
Svábbogarat, poloskát,
három napos borostát?
Munka után loholót?
Dülledt szemet, kopogót?
Pénzes postást körbe véve,
hogy vidul az ország népe?
Bokor alját budi helyett?
Azt, ahogy a cigány remeg?
Azt, aki a csikket gyűjti?
Hogy parkol a peckes multi?
Százalékolt rokkant könnyet?
közmunkást, ki kétrét görnyed?
Gyermeklányok sajgó testét,
amit nem bír nyomdafesték?
Vérző szívet, sebzett vágyat,
imitt-amott szegregáltat?
Nyálcsorgató étel szagát,
csizmatalpon országhatárt?
Miatyánkot elmakogva,
sárga csekket darabokba?
Mélybe dermedt homlokráncot,
láthatatlan haláltáncot?

Kamerád, kamerád!
Eltévedt a kamerád.

Nem azt nézed, amit kéne,
fontosabb az osztálybéke.
Föntre kell a zsíros falat,
ez a szekér csak így halad..
Uram-bátyám, suba-guba,
nem fagyott be rég a Duna.
Nem látja az üvegszemed:
lent a munka fönn a szüret.
Fönn a szüret, lenn a tünet,
halálos az érszűkület.
Csendes lesz így, minden csendes.
A hazugság adómentes.

Végezetül virágot helyeztünk el az Ismeretlen Kamerád előtt. (És alatt)