Egyből a kettő, kettőből egy,
holtiglan tart az egyszeregy.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Lélektől lélekig ível az út,
ne kezdjünk újból háborút.

Fekete, fehér, férfi és nő,
árnyék a fényével összenő.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Miért? Miért ne! Szeress csak úgy!
ne kezdjünk újból háborút.

Nyílik és hervad a kerti virág,
mosolyra, sírásra görbül a szád.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Tükröt tart egymásnak szép és a rút,
ne kezdjünk újból háborút.

Álom az élet, és élet az álom,
vendégek vagyunk, mindkét világon.
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
A kút mélyéből már van visszaút,
ne kezdjünk újból háborút.

Ha gyűlölsz, ha félsz, egyik se vagy,
egy felhő az égen átszaladt,
A folyónak is két partja van,
boldog lehet, a boldogtalan.
Kérdez csak Őt, az örök tanút,
ne kezdjünk újból háborút.

Szabadnak születtünk, a többi hazugság,
Éden és szomjan nyögjük a taksát.
Két partja van a folyónak is,
míg a Tengerhez ér a kis hamis.
De a Tenger már mindent tudva tud,
nem játszunk újból háborút.