„Exegi monumentum aera perennius regalique situ pyramidum altius.”- Áll emlékművem, ércnél maradandóbb emlékem. Quintus Horatius Flaccus ódája szavai ide illenek, bár nem teljesen erre gondolt.

Emléktábla. Általában a múlt egy szeletéről adnak hírt, felhívva a figyelmet egy-egy jeles személy életének egy darabjára; esetleg egy-egy esemény helyszínét jelölik meg az utókornak. Fontos darabok ezek, segítenek eligazodni, tisztázni, kik vagyunk, honnan jöttünk - és néha irányt is mutatnak. 

A táblák anyaga gondosan meg van választva, tartós legyen - ez elsődleges - és mutatós, tetszetős a szemnek. Fontos szempontok ezek, hiszen a történelmünk egy-egy szakaszának hírnökei. Márvány a minimum, de sokszor valamilyen öntvényből is készül.

Ezt a táblát nem tudom hová tenni:

Kőfaragó utca 3, udvar. Belső udvar, parkoló, poroló, mögötte egy szakadozó tűzfal, rajta omlásveszélyt hirdető márványtábla. Díszszög a négy sarkában, aranyozott véset.

Hiába no, Palotanegyed...

 A különféle üzenetek mindenhonnan ránk köszönnek, megszólítanak. Többségében kereskedelmi reklámok, aztán a graffitiból van még sok, és csak elenyésző a művészeti megfontolásból, vagy a ténylegesen informatív üzenetből felkerülő szövegek.

Elnézést sok mindenért lehet kérni. Sok mindenért érdemes is. Azért például, hogy egy ház hogy néz ki:

A homlokzat a ház arca, nem mindegy hát, hogy mit mutat az arra járóknak. Na de ha nincs pénzük a felújításra, akkor sokáig kell ilyen és hasonló lyukas felületeket nézegetnünk...

Aztán van úgy, hogy egy tégla helyét kipótolják. Tégladarabokkal, csirkehálóval megtartva. Figyelemfelhívás? Kezdő restaurátor? Művészeti projekt?

Én mindesetre a jobbító szándékot látom benne. Nem szép, de érdekes.