Eleged van abból, hogy mindenhol megfigyelnek? Unod, hogy nem tehetsz két lépést úgy, hogy valahol ne látnának? Kamerával figyelik a kamerákat is?? Nem kell a totális kontroll? 

Itt a megoldás: kikapcsolható kamera! 

Hát nem csodálatos? Tetszés szerint kapcsolhatod a kamerát be...

...vagy ki.

Igazán példamutató fejlesztés, ez a kerület mindig is élen járt az újítások bevezetésében: volt már (vissza)beszélő és arcfelismerős kamera, most van kikapcsolható.

Érdeklődésemre az MKKP nem erősítette meg, hogy ők követték volna el -  de náluk sosem lehet tudni...

A március 15. Ünnep alatt a Múzeum utca és a Kiskörút kereszteződésénél álltunk, ahol is iszonyatos fekália bűz kavarta fel az emberek gyomrát. Ott van egy WC a föld alá rejtve, talán onnan jött - aztán közelebb kerülve láttuk, hogy nincs is nyitva, de a lépcsője tele van ürülékkel!!! Hogy nem képesek azt onnan eltakarítani, amikor egy ünnepi megemlékezésre, a Magyar Szabadságharc kitörésének évfordulójára érkezik több tíz ezer ember a Nemzeti Múzeum környékére??? Felháborító!

Így a levél. Aztán pont arra jártam valamelyik nap, megnéztem, miről is van szó, hiszen régi probléma ez már. Nos, nem csalódtam, tényleg hányingerkeltő szarszag van...Pár fotót csináltam, és menekültem. 

A már nem működő WC-k bejárata le van zárva ráccsal, ám ennek ellenére a lefele tartó lépcső tele van szarva. A környéke is - bár az elektromos dobozok és a telefonfülke körbe van szórva fertőtlenítővel. 

Magyar Nemzeti Múzeum. 

Így tényleg szép hangulata lehetett az itt ünneplőknek....

Ki nem ismeri ezt a mentalitást, ezt a hozzáállást? Elég csak szétnézni az országban, mindenhonnan ez köszön vissza - persze, tisztelet a kivételnek. 

De kanyarodjunk vissza a témánkhoz, ami a nyilvános WC-ket illeti: kevés van, és ami van, az se működik rendesen. Indult egy projekt a Város Mindenkié szervezésében, hogy legyen több elérhető hely, ha a szükség ránk tör az utcán, de Tarlós malmai még annál is lassabban őrölnek: kevés maradt, és az is drága.

Így marad az utcára ürítés - ha már madár- és kutyaszarban élünk, egy kis emberi ürülék mit árthat? Meg amúgy is, lemossák a járdát, fertőtlenítik a házak tövét, mi bajunk lehet?

Biztosan így gondolták azok is, akik a Kiskörúton a Nemzeti Múzeum előtt lévő bezárt WC elé szartak: rá a kerítésre is!

Nem azért, mert választások lesznek! Kb. ez jön le a BKK kommunikációjából, tekintve a múltkori, éjszakai útfelbontást és újraaszfaltozást és a mostani BUBI szerelést a Gyulai Pál utcában.

A zöld korlát lefúrása előtt a földszinti ablakból egy néni érdeklődött, hogy miért kell ezt szombaton délután kettőkor csinálni, miért nem lehet pihenni hagyni az embereket? - a jómunkás többszöri kérésére sem hagyta abba, felettesére vonatkozó kérdésére pedig a BKK felhívását ajánlotta...

Érted zajongunk, polgár, nem ellened! 

Józsefváros pedig igenis újjáépül!

Nyakunkon a választás, ilyenkor minden megoldódik nagyon hamar. Félelmetesen gyorsan. Szinte hihetetlen.

Ezért is gondoltam arra, hogy segítve a kerület vezetését, adjunk pár tippet, mit és hol kellene még jobbítani -  kevés pénzből hangulatjavító intézkedések, és a haza fényre derül, a szavazók pedig voksukat jó helyre teszik.

Kezdésnek itt egy csokor bizottságiirnoktól, most az Index videósai és a Járókelők.hu oldal üzemeltetője mutatja meg a Palotanegyed egyik forgalmas terének alattomos úthibáját:

Kedves Polgármester, drága Máté! Légyszilégyszi, tegyetek valamit ez ellen (is)!!!

Ti meg, kedves kerületi olvasók, segítsetek a problémák megtalálásában, hiszen a képviselők nem ismerik a területet, így nem is tudhatják, mit is kellene megoldani, kijavítani még. Dolgozzunk össze, és mindenkinek jobb lesz! 

Ámen! 

Annyira szeretem ezt az időszakot - ami sajnos csak négy évente van -, a Választás Évét, hiszen ilyenkor fejeződik be minden felújítás, ilyenkor van rengeteg átadás, és tényleg, ilyenkor kicsit élhetőbbé is válik a környezet.

Viszont a felújítást nem mindig köszönjük meg, mi, hálátlan lakosok. Sokszor nem értjük meg, mit miért úgy csináltak, ahogy. És olyankor morgunk, majd nem használjuk azt a részt, aztán szép lassan tönkremegy és lehet felújítani négy év múlvára, ismét.

Na de nézzük, miről is van szó. A Köztársaság téren az új metró kapcsán kialakítottak egy elkerített, modern kutyafuttatót. Van itt minden, csak kutyát nem látni. Megvan az oka is: kavics a borítása, az pedig szúrja a kutyák lábát. Megérti mindenki, aki próbált már mezítláb kavicson sétálni, esetleg futni.

A Rákóczi téren szintén a négyes metró felszínrendezése kapcsán visszaadott játszóteret is kaviccsal borították. Nincs is annál jobb, mint amikor egy gyerek a csúszdáról a kavicsok közé érkezik!

Mutatok másik példát, a Gutenberg téren felújított játszótér tényleg korszerű gumiborítást kapott. És egymástól egy percre vannak - igaz, az ott már a Palotanegyed.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem a kerület csinálta egyik kavicsos részt sem, viszont mégiscsak itt vannak a kerületben; az itt élők érdekében simán beleszólhatott volna a magasságos önkormányzat, hogy ácsi, ezt így hogy?!

2014 van, talán 2018-ra elkészül az ismét felújított, kavicsmentes játszótér és kutyafuttató.

Ha nem, akkor majd 2022-re.

Azt már megszoktuk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, mégis, mikor szembesülünk ezzel a mindennapokban, nem tölti el az embert jó érzés. Sőt!

Kellemes idő, vénasszony-nyáriasan süt a nap, Gutenberg tér, játszótéren kívüli pad. Üldögél ott egy ember, kutyája mellette ugrabugrál. Meleg van, az ember szerei a sört, hát átballag a közeli kisboltba. Visszatér padjához, felnyitja a sörösdobozt, jóízűt húz belőle. A második kortyra már nincs lehetőség: játszótér-őrző közterkocsiból kipattanó hivatalos szerv ott terem, rendőrért kiált, a rendőr hihetetlen gyorsan meg is érkezik. Pillanatokon belül, hiszen az ember a legnagyobb bűnt követte el, mit nekünk betörések, gyilkosságok, bántalmazások, ugyan, első a közterület. Ez AZ EMBER KÖZTERÜLETEN SÖRT IVOTT! Nem hajléktalan, minden nap itt van a kutyájával, dolgozik, lakik, csak éppen most így alakult. Nosza, felírták, kiállították, büntetőcédulát írnak neki, hiszen, horribile dictu, szörnyűséges tettet merészelt végrehajtani.

Nem, nem értek egyet a közterület ily célú felhasználásával, mármint hogy ott részegeskedjen az ember. Bár, kötve hiszem, ettől válnának a gyerekek alkoholistává. Jogkövető állampolgárként azonban azt gondolom, ha valami tilos, akkor az tilos. Mindenkinek, mindenhol.
Na, hát, ezzel szemben néhány nappal később, a Super8 néven a környék által köz-nem-kedvelt kocsma előtt, késő délután, kisebb csődület, korosabb és fiatalabb emberek vagy húsz-huszonöten, igen jó kedvűek, többjük már túl a nyilván zárt helyen elfogyasztott szeszterméken. Túl zajon, amit ennyi ember egymáson átkiabálási kísérlete okoz, túl a természeténél fogva felfelé, az ott lévő lakásokba szálló változatos dohányfüstön, sokuk kezében ott az áruló – a kocsmából származó jókora korsóban a kocsmából származó habzó sör. Bizony ezek az emberek KÖZTERÜLETEN, AZ UTCÁN, JÁRDÁN, ÚTTESTEN SÖRT ITTAK!
Mit tesz a sors, a semmiből egyszercsak előbukkan egy közteres autó, kicsit lelassít, konstatálja a látottakat, majd továbbhajt, mert hívja őt a kötelesség: a játszóteret újabban éjjel-nappal gépkocsiban üldögélő hívta őket, meg látták ám a térfigyelőn, hogy a játszótér egyik padján ül egy ember és KÖZTERÜLETEN SÖRT ISZIK. Miatta rohantak a járőrök! Csak tudnám, minek üldögél, egy teljes autóban egyszem egyedül valaki, ha nem tud ilyen esetben intézkedni, ki kell hívnia egy, további három személyt tartalmazó járőrszolgálatot. Ha ez a rohanva, villogóval rongyoló járőr csak lelassít, és kiszól: jónapot, nem szabad ám egy kocsma előtt, az utcán alkoholizálni, még mindig odaért volna a szörnyűség helyére, hogy egy, immár a téren kívüli padra átültesse a zavarkeltőt.

Megkérdeztem, elmondták – nekik nem dolguk. Ők ide, a térre jöttek, ezzel, a szörnyű tettet végrehajtóval szemben intézkedni.

Csak remélni tudom, hogy az ilyen közalkalmazott vagy alvállalkozó-alkalmazott (azt hiszem, a köztereseket az önkormányzat, vagyis hát a polgárember fizeti, vagy is fizeti), ha kigyullad a háza, ha az utcán rosszul lesz, ha késsel kergetik éppen, az arra járó tűzoltó, orvos, rendőr akkor is segíteni fog rajta, ha éppen nincs szolgálatban, vagy ha éppen más, csekélyke ügyben kell intézkednie.

Ez az igazi uram-bátyám felfogás, ez az igazi bürokrácia.

Merthogy mindaddig, amíg csak parancsra, kijelölt feladat ellátásra hajlandó bármely szervezet bármely tagja, mindaddig, amíg nem érzi belülről, hogy szabálytalanság, jogtalanság történik, amit ő és éppen ő hivatott megállítani, bárhol, bármikor, addig bizony, hát, így élünk. Ezért lépjük át rendszeresen a szabályokat, ezért nem érezzük, hogy bármilyenek legyenek is, de ha már vannak, azokat akkor is be kell tartanunk és tartatnunk, ha éppen nem látják, vagy sőt- nem foglalkoznak velünk a szabálysértésre figyelmeztetni hivatottak.

Kedves honfitársaim, nem kellene felnőnünk végre? Egy kisgyerek bájos, ha pelusa mögé bújva azt hiszi, nem látjuk, és nem-szabad dolgot tesz.

Na de kérem, pelus mögött bujkáló felnőtt emberek?...

Üdv P.E.

A Super8 körül folyamatosan van valami - most éppen füst és durva kajaszag. Máshol rosszabb, például a Blahán a Meki felett lakni, de ez nem vigasz. 

Délután négy-öt körül a Gutenberg térről a Kőfaragó utcára befordulván már a Vasas Háznál megcsapja orrunkat valami oda nem illő szag. A Blahán megszokott illatorgiákat jól ismerjük, de ez a bűz egészen más jellegű. Valaki sütöget valamit és nagyon büdös, a füstszag csípős égett szaggal keveredve egészen émelyítő hatást vált ki. Nyár eleje óta nem először érezni, valaki nagyon nem boldogul a kapott recepttel, de valószínűbb, hogy valaki „gyárt" valamit a környéken. Orrunknak engedelmeskedve be is térünk a Kőfaragó u. 8. szám alatti „kulturális" központ, de leginkább romkocsma kerthelyiségébe, ahol pillanatok alatt megtaláljuk a tettest, kis, takaros, kerti kemence szép füstölős kéménnyel, melyben a szabadtéri vásárokon jól ismert terméket, kenyérlángost sütnek.

Az udvaron is jól érezni a csípős szagot és látni a felfelé szálló füstoszlopot. A füstöt az enyhe szél ide-oda dobálja, jól láthatóan a környező falak fogják fel, amelyeken számos ablak is található. Nem nehéz kitalálni, aki reggel esetleg nyitva hagyta az ablakát annak kellemes meglepetésben lesz része hazafelé jövet.

Átnézve az egyik szomszédos társasházba már a lépcsőházban is érezni a szagot, az egyik emeleti lakó elmondja, hogy nagyjából május óta nem tud szellőztetni, mert a szomszédban rendszeresen füstölnek, de a gangon és az egész társasházi udvaron is érezni a füstszagot, így az arra néző ablakokat is be kell csuknia. A begyújtás délután kezdődik és gyakran még éjfél előtt is füstölnek, de az is előfordult, hogy szombaton arra ébredtek, hogy dőlt be a füstszag az ablakon, mert éppen gyerekprogram keretében sütögettek. A földszinten szintén érezni a füstöt, az ott lakók nem tudták honnan jön, a társasházi tárolóban, melynek csak egy kis szellőzője van és gyerekek is bemennek oda a kerékpárjukért, játékukért, áll a füstszag. A többi társasházban is panaszkodnak, nem mernek szellőztetni, így megállapíthatjuk, hogy ez így nagyon nem jó. A vendégek jót lakmároznak, a vállalkozó megtömi a zsebét a kis magyaros, hagyományos, egyedi, ősi, kézműves meg mindenféle trendi jelzővel ellátott termékeivel, a maradék meg szagolja az egészséges mellékterméket.

Vajon természetes-e az, hogy amíg a vendégek eszegetnek, mulatoznak, ordítoznak, addig a Palotanegyedben lakóknak bezárkózva kell élniük? Mindezt kánikulában, amikor elengedhetetlen legalább az esti, éjszakai szellőztetés, ami úgy látszik mára már luxus lett. Ez a „kis" adag füst egy ablakon keresztül - ami legtöbbször kényszerből zárva van - pillanatok alatt ellepi az egész lakást, nem lehet rá felkészülni, kiszellőztetése órákig tart, nem beszélve arról, hogy a füst miatt előfordult már többször fejfájás, szemviszketés is, teszi hozzá a lakó.

Kaptunk egy kis falusias-vásározós életérzést a Palotanegyedbe, köszönjük, de ilyen áron nem kérjük.

És a végére egy kis vizuális gyönyör, avagy milyen a Kőfaragó utca 8-ban a pápaválasztás:

Üdv: CséKá

Sétálóutcásítás hátulütője. Vagy a karbantartás teljes hiánya. Esetleg az érdeklődésé.

Kőfaragó utca.

Hogyan amortizáljunk olcsón és gyorsan egy belvárosi utcát?
T.(ut) I. úr receptje

Egy városi utca, legyen mondjuk pesti utcácska, teljes ellehetetlenítésének számtalan módja van. Ezek között vannak átmeneti, építő jellegűek – gondoljunk csak a hatvanas években a kabarék állandó témájául szolgáló építkezési területté váló fél városrészekre, a hol itt-hol ott árokkal, gödörrel, felvonulási épületekkel tarkított utcákra. A városlakók mérgelődtek, morogtak, de végül többé-kevésbé eltűntek a háborús sebek, eltűntek a bombák-rombolta romok, kiegészültek a fél-házak, felépültek az újak. Ez tehát jó.
Van aztán a közműhálózat cseréje. Hosszabb távon ez is pozitív, hiszen ha a békés polgár túlélte az utcájában dübörgő gépek zaját, háza nem dőlt romjaiba a folyamatos rázkódástól, ha sikerült megszoknia a hajnali, vagy a gyorsabb munka érdekében éjszaka is dolgozó munkások "hé Jani, bazze, hozdide a..." harsány, és nem mindig szalonképes kiáltozásait, nos, ennek a végén biztonságosabb gázcsövek, vízvezetékek futnak az utca mélyén, esetleg új kövezettel még szebbé is válik utcánk. Tehát ez is jó.

Ám mi van akkor, ha nem közügyben történik valami? Mi van akkor, ha egyszercsak megjelenik valaki, egyetlen ember, akinek 'céljai' vannak és 'szándékai'? Nos, erre szolgál T(ut)I. úr receptje, miszerint:
Végy egy kis pesti utcát, ez lesz az alap. Az utca lehetőleg legyen rövidke, csendes, ne legyenek benne üzletek. Ideális az az utca, ahol találsz egy apróbb, lerongyolódott kis épületet. Ha gyors sikert akarsz – a siker minden esetben vastag bankókötegeket jelent – fektesd be valamely külföldi balek pénzét, és vásárold fel a rondácska, amúgy valószínűleg akár műemlék is lehetne épületkét. A tulajdonosok boldogan eladják, hiszen olyan árat tudsz kínálni az ír, izraeli, német vagy bármilyen befektető bankszámlájáról, amiért megéri elszabadulni a sok-sok éve vakolókanalat nem látott kis épülettől. Az sem baj persze, ha csak bérbe veszed az önkormányzattól az általa már kiürített épületet. A lényeg az, hogy a háznak legyen udvara, lehetőleg olyan, amit körbelaknak más házak lakói; a csúcs az, ha ablakok is néznek az általad használandó ház udvarára.

Ha mindez megvan, jöhet a töltelék – keríts egy csapat öntörvényű, konok, a becsületes szót nem ismerő, pénzéhes embert. Lehetőleg fiatalt, mert az idősebb korosztályban talán még él némi halovány emlék arról, illik-e tönkretenni önérdekből mások életét (bár azért ebben sem vagyok egészen biztos).
Amint megtaláltad a megfelelő társaságot, adjatok nevet a dolognak, és alapítsatok céget. Ha ez is megtörtént, nincs más teendő, mint egyszerűen bejelenteni a vonatkozó önkormányzatnál, hogy mi itt és itt, ebben az épületben fogunk működni. A működést praktikus kulturális tevékenységnek nevezni, ahhoz semmi nem kell, legkevésbé kultúra. Az önkormányzat mindezt rezzenéstelen arccal – mivel arca nincs – tudomásul veszi, bejegyzi a tényt, és nosza, kezdődhet a berendezkedés.

A töltelék egyik fele ezzel elkészült. Jöhet a második rész, bárki egyszerűen kikeverheti. Csak néhány, lehetőleg minél ócskább – a lomtalanításkor, ha sikerül az erre szakosodott maffiával megegyezned – isteni vacakságokat tudsz összeszedni. Minél ócskább, minél szedett-vetettebb, annál nagyobb lesz a siker. Persze, saját pénzed nincs, tehát addig mégy, amíg szerződő társakat nem találsz, olyanokat, akik vagy a gyors gazdagodás, vagy a majdani bevétel érdekében szponzorálják indulásodat. Kaphatsz tőlük a működésedhez szükséges berendezéseket, melyekkel még hirdeted is őket, elkészítesz egy honlapot, és elkezded reklámozni magad. Ezzel elkészült a recept szerinti amortizációs minimum, de ez még kevés.

Végül elérkezik a nagy pillanat – megkezded működésedet. Az addig csak gyanakvó utca népe döbbenten pattan fel a szoktalan dobszóra éjszakai álmából, hajnalban ismeretlen rap-dalnok ontja a környékre hát, nem éppen szolíd nótáit, az eladdig oly békés utcát az éj leple alatt elözönli a magyar és nem-magyar duhajkodó sokaság. Ha van eszed, már délután megkezded működésedet, ebben az esetben ugyanis a frászt tudod hozni az iskolából – ami persze jó közel van, még az sem baj, ha kétszáz méteren belül, hiszen te kultúrközpont vagy – hazafelé ballagó gyerekekre. Az utca népe, túlesvén az első sokkon, megpróbál tenni valamit. Fölöslegesen, hiszen nincs kitől várjon intézkedést. Első, automatikus mozdulattal a rendőrséget hívja, ám kiderül, ez nem a rendvédők ügye. Különben is, amíg éppen ott vannak, minden elcsitul, távoztukkal meg kezdődik elölről. Viszont a fáradt gyalogkakukk zsarut gyorsan kávéztasd meg, nyugi, legközelebb már haverod lesz. Aztán kiderül, hogy ha a zaj az önkormányzatra tartozik, akkor viszont az utcai alkoholizálás, ordítozás, nyitott ablakkok alatti dohányzás a közterületesek feladata volna, ha viszont mindez nem az üzlet szabályszerű (?) működésével kapcsolatos, akkor birtokvédelmi ügy. A panaszkodás minden esetben három-háromezer forintnyi illetékbélyeg lerovásával kezdődik, mert ugye nem elég az, hogy élhetetlenné vált a környezeted, még fizetned is kell érte. Lassan rádöbben a bamba nép, hogy T.(ut).I úrnak ismerőse a közteres, "szevasz, Feri, de rég láttalak", haverja az önkorinál dolgozik, "majd szólok neki", a hivatalok részjelenségekkel foglalkoznak, és ha elég ügyes, márpedig az, simán ellavíroz a különféle ügyosztályok össze nem érő habjain. Az sem baj, ha az intézkedésre jogosultak intézkednek – közben meg eltelik egy-két hónap, az ügyintézés nem könnyű feladat még háromezerért sem, te meg problémás esetben mutass fel egy régi, ugyan érvényét vesztett, de a 'közeg' honnan tudná ezt, papírt. Higgy T.(ut)I. úrnak – el fogják fogadni. Az utca ezenközben szerencsésen kezd átalakulni. Akik saját lakásban laktak, hirdetni kezdik a recept által romlott állapotú lakásukat. Akik addig a békés helynek örvendve béreltek itt lakást, villámgyorsan odébbállnak. A helyükbe érkezők a T.(ut)I. úr receptje szerinti társaság; így hát most olyan lakásokból is ömlik a zaj, ordibálás, melyekben eddig csöndes népek lakoztak. Gitárjaik, dobjuk mellett az újonnan érkezők magukkal hozzák kutyáikat is, így hát az utcácska kezd tele lenni kutyapiszokkal, bűzzel, a sétáltatás közben elhajigált csokipapírokkal, sörösdobozokkal. Az addig üresen álló vagy csendes tevékenységre használt pincéket elkezdik kibérelni hasonló működésű cégek (cégek?), rendre érkeznek az egyre kevésbé menedzser-külsejű érdeklődők, az utca hasonlítani kezd egy üzleteitől fosztott átjáróházhoz, hat-nyolc fel-alá sétáló, telefonáló ember intézi ügyeit, veszekszik barátnőjével, szakít és vall szerelmet; valakire – soha nem derül ki, kire – várakozva, zsömlét majszolva üldögél az utca szélén, lépcsőfeljárón, kutyája körülötte kereng, összeugrik az utcában élő, idegen társasághoz nem szokott ebekkel, a házak kapuja tárva-nyitva, hiszen nyitott ház vagytok, hadd jöjjön be akárki. Füvet nem kell venned, elég, ha mélyet szippantasz...A hajléktalanok különös kommunikációs lánca révén gyorsan terjed az 'ott meg tudod húzni magadat' híre, sőt, adódik kisebb munka is, amiért feketén (a pénz nem fekete ugye) fizetnek is, így aztán állandósul és terjed az utca amortizálódása. A recept szerint tárt kapukkal működtetett hely udvarán kutyapiszokban tébláboló gyerekek, részegen óbégató szüleik időnként magukhoz vonják őket, oké, még megvannak. Eleinte elég, ha valaki megéhezvén, pizzafutárt hív, aztán te magad is elkezdhetsz kolbászt sütni, hamburgert, pompost gyártani – hátha a még megmaradt szomszéd is futásnak ered a zaj és füst után immár felszálló sült olajszagtól elundorodván.

Utcátokba lassan csak a hasonszőrűek merészkednek be, az utca neve városszerte közismertté válik, oda már csak az teszi be a lábát, aki hozzátok érkezik; ők viszont, válság ide, munkanélküliség oda, éjjel is, nappal is a kocsiból bömbölő zenebonát árasztó taxival érkeznek és távoznak, üvöltő búcsúzkodás, majd ajtóbecsap, annyiszor, ahányan ki-beszállnak, hajrá, mehetünk!

Ha idáig eljutottál, gratulálunk, sikeresen végrehajtottad a T.(ut)I. úr féle amortizációs programot, és ha eddig nem derült volna ki a recept alapján elkészített fejedelmi étek neve: romkocsmád van!

Végül megjelennek az utcában a patkányok. Nem szókép – valódiak. Ezzel befejezted művedet, telhetetlen T.(ut)I. úr pedig odébbáll újabb amortizációs lehetőséget kutatva.

Hogy mi lesz az íly módon sikeresen amortizált utcával a romkocsma távozta után? Az már legyen a mások gondja...

Cseprő

Várom a párom a Kálvinon, és azt látom, hogy emberek sorra botlanak meg a térkő kiálló darabjain. Persze, senki nem néz a lába elé, amikor itt a nyár, mindenfelé alig-ruhában fiatalok mennek-jönnek-ülnek; na és persze, most adták át, most csinálták meg, miért lenne itt bármi hiba a járófelületen?

Na nem mintha a Szabó Ervin tér felől érkezők ne szoktak volna hozzá a szar burkolathoz, de ez itt más - ezt a szomszédos kerület finanszírozta, hogy egységes kinézete legyen a Kiskörútnak. Alig telt el 2 év és egy fél, botladoznak benne az emberek. 

Amint figyelgettem a cipőorrok lerúgását, egyszer csak böszme nagy autó érkezett - de nem valami úri ficsúr, hanem maga a magasságos közterület-felügyelet. Kell is a belvárosba a terepjáró, főleg a díszburkolat igényli nagyon, hiszen emberek is botladoznak az egyenletlen felületen!

A szorgos felügyelők kipattantak a kocsiból, megigazgatták a fénylő mellényeket és leviharoztak az aluljáróba. Két perc múlva már vissza is tértek, így aztán jól megkérdeztem tőlük, szándékoznak-e bármit tenni a további botlások megelőzése érdekébe, vagy csak csöves-basztatásra van felhatalmazásuk?

Tennének ők, de tényleg, csak hát ugye ők a fővároshoz tartoznak, a terület pedig Józsefvároshoz. Biztos ám, oly'annyira, hogy itt a jelvénye száma, rá lehet hivatkozni.

De! Azt meg tudja tenni, hogy beszól most rádión, kvázi bejelenti, és azt én is meghallgathatom. Juhhé, akkor fel is veszem - kaptam elő telegráfom, mire lehűtött, hogy az bizony egy magánbeszélgetés, amit nem vehetek fel. Magán?! - szaladt fel a szemöldököm - Magán az, ha a tegnap esti tévéműsort beszélik meg, de itt egy bejelentés van, én mint állampolgár kérek intézkedést tőle, akinek kérés nélkül is dolga lenne egy ilyen bejelentése. Ha rögzíteni akarom, akkor nem jelenti be rádión. Kész. Punktum.

.................

Jó, legyen. Jelentse.

Másnapra ki is került egy bója. 

Legalább ennyi. A Szabó Ervin téren, Ötpacsirta és Reviczky utcákban évek óta nem történik ennyi sem....

Hétfőn, május 6-án, délután három és öt között, bejelentett, zenés demonstráció lesz a szabad, utcai zenélésért a Szabó Ervin téren a Rothermel emlékmű előtt.

Előzménye, hogy utcazenélésre benyújtott kérelmemet az önkormányzat (indoklás nélkül) elutasította. Az ezzel kapcsolatos Mjuzik című írásom végén imígyen fogalmazok: “ Ezt a rendet én nem fogadom el. Elutasítom az elutasítást. A magam világában és illetékességi területén. Jelesül visszaküldöm felülvizsgálatra a bizottságnak. Itt és most. Ünnepélyesen és tisztelettel. És addig is és aztán is: játszani fogok. Közterületemen. Állampolgári, véleménynyilvánítási, emberi jogon. És mint kerületi lakos. Úgy döntöttem, utcazenész leszek.”

A felülvizsgálat feltehetően még tart, az önkormányzat épülete, konok, morcos némaságban őrli az ügyeket, se kép, se hang, pedig még a telefonszámomat is megadtam, amikor kitöltöttem (tök feleslegesen) a formanyomtatványt. Nem is említve a blog adta lehetőséget a nyilvános párbeszédre, mint olyan. Állítólag Jerikó  falait a kürtszó és a nép kiáltása rogyasztotta meg, én a magam részéről beérném egy ajtónyitással, hogy kényszerpályák nélkül, derűs érdekegyeztetés vegye kezdetét. Olyan, amelynek eredményeként Józsefváros utcái, terei szerethetőbb, hangulatosabb, vonzóbb képet nyújtanának, s tán több tucatnyi ember élete válna élhetőbbé.

A Rothermel emlékmű állítói egy olyan ember előtt tisztelegtek, aki - laptulajdonosként és újságíróként - elsők közt emelt szót külföldön a trianoni igazságtalan döntés ellen. Akkor az ország kétharmadát csatolták el. A trauma, illetve a nemzeti egység helyreállításának ügye, azóta is megoldatlanul van jelen a politikai közbeszédben és gyakorlati kérdések sokaságát veti fel nap, mint nap.
Számomra itt és most ennek egyetlen vonatkozása érvényes: folytatódik-e Trianon határokon, kerületen belül? Lemond-e a hatalom azokról a tömegekről ( minimum a lakosság egyharmadáról), akik jóval a szegénységi küszöb alá szorultak, akik önhibájukon kívül lettek egy korszak áldozatai? Vagy megpróbál személyre, rétegre, helyzetre szabottan, velük együttműködve, programok, akciók intézkedések, jogszabályok révén megoldást, kiutat keresni-találni.
Az utcazenész -ügy megoldása csupán egy hang lenne, lehetne ebben az elképzelt szimfóniában.

Tovább folyik a Szentkirályi utca 4. előtti saga: bár villámgyorsan intézkedtek (3 év), nem sikerült maradéktalanul megoldani mindent. Nagyapám ilyenkor mindig azt mondta: Hamar munka ritkán jó! Na meg persze azt, hogy: A sietség az ördögtől vagyon!

Nézzük, mit találunk most!

A Baptista Szeretetszolgálat küldöttei legutóbb azért utaztak Észak-Koreába, hogy ott is meghonosítsák a nemzetközileg elismert mozgásfejlesztő terápiát. Ajánlatuk hallatán, mint olvasom, az illetékesek csodálkoztak. Nálunk nincsenek mozgásukban korlátozottak – mondták.

A mellékelt kép tanúsága szerint felénk is csupa ép, egészséges, éleslátó polgár grasszál a Palotanegyed utcáin, máskülönben az önkormányzat csapata aligha hagyta volna e csőcsonkot a botrányos körülmények között sebtében lebontott hajdani pesti gyermekkórház előtt, a járda közepén.

Amikor 2010-ben az e célra alapított Szentkirályi u. 4. Ingatlanfejlesztő Kft. végre birtokába vehette az egykor műemléki védettséget élvező épületet, hogy fölhúzhasson a helyén egy másfélszáz lakásos bérkaszárnyát, területfoglalási engedélyt kért a járdára is, amit 2010. május 1. és október 30. közötti időre megkapott. Az önkormányzat figyelme arra sajnos már nem terjedt ki, hogy a parkolósávban biztosítson szabad gyalogosforgalmat, így az arra járók kocsik között bukdácsolhattak a szűk, mindössze egy sávos úton, az elgázolás veszélyének téve ki magukat.

A falak fölhúzása közben beütött az ingatlanválság és a cég felhagyott tevékenységével. Azóta karcsú ecetfák nyújtóztak a járda helyén, mígnem a civilek beleuntak képviseletük tunyaságába és a vandorboy.com oldalon követelték e tarthatatlan állapot fölszámolását. További késlekedés esetére még tűntetést is kilátásba helyeztek! Az önkormányzat ettől észbekapott, és a polgármester, Dr. Kocsis Máté levélben tájékoztatta a környékbelieket türelme fogytáról. (Arról sajnos elfelejtett szólni, hogy az általa vezetettek mit tettek három éven keresztül a jogtalan területfoglalás ellen.) Hamar körülállványozták, lebetonozták és aszfalttal burkolták a járdát.

Így.

És ekként tovább?

 via

Nem volt egy könnyű menet, és kellett hozzá egy leheletnyi fenyegetés, de végre visszakaptuk a járdát a Szentkirályi utca 4. szám előtt, sok-sok év után. Hogy is volt?

Szép szöveg, jó terv, kérdés is csak egy maradt ezzel kapcsolatban: miért nem kezdődött az eljárás 2010. október 30-a után RÖGTÖN?!

No de nézzük a helyszínt:

Kerítés helyett kordon van, de azt már megszoktuk. Igaz, még mindig le kell menni az útra, de legalább elindult valami.

Aztán persze felmerül a kérdés megint, hogy mi lesz a többi hellyel, ami szintén elkerített, beszakadt vagy csak öt-tíz éve járhatatlan járdát jelent? 

Vagy mindenhol kilátásba kell helyezni egy-egy tüntetést, petíciót, neadj'isten, vegyük saját kézbe a dolgokat, és polgári engedetlenség keretében oldjuk meg - majd nyújtsuk be a számlát az önkormányzatnak?

A CaPE osztotta meg  fészbukon ezt a petíciót:

Bizonyára végigpróbálták már az összes hivatali utat, főleg úgy, hogy ők mindig is jóban voltak az önkorival; az egyik alpolgi a terület képviselője, egyesületi tag. A helyzet nem új, igen, írtam már én is róla, szabógáborunk akkor még kocsismáté magyar hangja volt a weben, meg is ígért valamit:

 Szilágyi Demeter, a körzet képviselője is mozog a "kit kell felhívni" témakörben, és a következőre jutottunk:

1. Az eredeti cég csődbe ment. Az építkezést átvevő cég szintén felszámolás alatt áll. Tudjuk már, ki a felszámolóbiztos. Holnap kapja a telefont, amiben alkut kínálunk.

Ha lebontatja a kerítést, vagy hagyja és jóváhagyja hogy mi lebontsuk, akkor nem nyújtunk be kárigényt elmaradt közterület-használati díj címén.

Ha nem reagál pozitívan, akkor benyújtjuk az igényt, és hatósági úton indulunk el, de az jóval több idő.

Igaz, azóta eltelt egy év, szabógábor átment ellenzékbe, és elsősorban a rombolás érdekli; a negyed képviselői  - de a kerület összes képviselőjéről elmondhatjuk - leszarják. Magasról tesznek arra, hogy mi folyik a kerületben, legtöbbször még arra sem képesek, hogy terepre kimenjenek, s valóban megtapasztalják a dolgokat és KÉPVISELJÉK az ott élők érdekét.

Pedig kampányidőszak van már.

Addig is írjuk alá minél többen. Civil power forever! :)

Viszont arra kanyarodtam csinálni friss képeket és ez fogadott:

Aláírás nincs, dátum sincs, remélem, nem egy ócska PR fogás az önkormányzattól - én mindent kinézek már belőlük. Kocsis Máté, dr. , pártja kommunikációs igazgatója, kerületünk polgármestere azt mondja mindig, ami jól hangzik. Igazat néha...

Esetleg 40 nap múlva menjünk oda páran, és bontsuk el a járdáról? 

Úgy tűnik, egyre inkább kiszorítják a járdákról a zembereket - elkerítik ilyen-olyan okokra hivatkozva, aztán mindenki úgy közlekedik, ahogy akar. És ahogy tud.

szia,

 

ma reggel, amíg mentem a srácokkal az auóig, belehalgattam egy jó kis utcabeli adok-kapokba.

 

a kőfaragó u. 5. műemlékházról úgy fél éve leesett a homlokzat egy része, a többi majd később fog lezuhanni. a ház deszkaléccel elkerítette a járdát, így a gyerekeink megtanultak azóta az autók között, az úton járni (még élnek). az elmúlt félévben sem a műemlék ház közös képviselője (a reggeli adok-kapok 1ik résztvevője), sem az önkormányzatnak nevezett izé nem tett semmit sem a műemlék házért, sem az életveszély elhárításáért (ma 1 2 éves gyerek motorozott át a lécek alatt, a szülei voltak az adok-kapok másik résztvevői), sem azért, hogy használhassuk végre a teljes szélességében elzárt járdát.

 

üdv,

 

helyi lakos

Ugyanakkor a volt MSZP székház a Köztársaság téren is elkezdett bomlani - amióta üres, senki nem foglalkozik vele, a galambok is inkább mellészarnak - és gyors reagálású köztereseink el is kerítették a járdát itt is.

Ha lenne polgármesterünk, vagy lenne a jó polginak egy megfelelően felelősségteljes vezetője a köztereseknél, akkor vagy bírságot szabna ki az ilyenekre, vagy az önki saját költségén elhárítja a veszélyt és kiterheli.

Kár, hogy egyik sincs. Marad a kordonozás, elkerítés - az nagyon megy.