Épp a napokban gondolkodtam el azon, igazából ki, kik is alakítja a tereinket, amelyben élünk. Nem a lakásokat, hanem a tágabb környezetet, egy-egy teret, utcát, negyedet. Ami miatt ez eszembe jutott, az a Kiscsibész tér - ami még nem hivatalos neve, de egyszer talán - ahol az Imre csempézte szökőkút van. Szökőkút, de nem működik. Van annak már vaaaaagy....nem is tudom, négy, öt éve?

Emlékszünk Imrére, ugye? Ő egy az a hajléktalan lakcím nélküli, aki itt lakott a körúton és virágokat ültetett a fák alá, kis kertet varázsolt a kopár aszfalt mellé. Munkájáról videó is készült.

Most visszatért Imre, és a körúton ismét kialakított egy kertet - hogy megmaradjon egy darabig, el is kerítette. Aztán jöttek a közteresek, elzavarták, átalakította, megint kiszedették, máshová rakta és ismét átalakította.

Ronda, giccses, mi a szar ez? Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallottam, amíg lefotózgattam Imre újabb művét. A mesterrel csak összefutottunk, de úgy tűnik, ismét itt ténykedik.

Ha hőség lesz ismét, szerintem a szökőkutat is beindítja.

Közterületeinket mi alakítjuk. Imre ott lakik, ő látványosabban.

 Imre jó ideje eltűnt. A kis kuckó lyuk, amiben lakott, üresen áll - bár néha látok fényt kiszűrődni, nem ő van bent -, az itt hagyott cuccait elhordták, növényei téli álomba szenderültek, kertje lassan az enyészeté lesz.

Nem tudott róla senki semmit a környéken, és ahogy lenni szokott, lassan el is feledkeztek róla. Jött, tett valamit, majd elment, halvány emléket hagyva a kicsempézett szökőkúttal, meg a fa mellé telepített kis kertecskéivel.

Azt hittem sokáig, kórházban van; aztán mondott olyat is, hogy egy tanyára invitálták télire, lehet elment oda...Bíztam benne, hogy tavasszal,  vagy ahogy kicsit is jobb az idő, visszakerül, hiszen kialakította a saját területét, gondozta, szépítette. 

Aztán találkoztam vele a Blahán. Éppen csak összefutottunk, buszra vártam, amikor egyszer csak odajött. Pár szót váltottunk, utcán, pályaudvarokon telel, meg néha bemegy a melegedőbe is. Kérdeztem, visszamegy-e esetleg, de nem tűnt túl lelkesnek; lehangolta, hogy szétszedték a munkáját. Nem látja értelmét.

Kérdeztem, van-e szüksége bármire? Nemlegesen ingatta fejét - megvan mindenem, mondta. Kijöttem enni egy kis bablevest. Esténként meg van hoznak zsíroskenyeret és teát, egy vállalkozó csinálja, hat körül, az a vacsorám. Na, találkozunk majd! -köszönt el, mert megjött a buszom.

Fotógép nem volt nálam, viszont pont átküldték a HVG fotóriportját, az első képen látható. 

Az Index videósai is felfedezték Imrét, akit most már csak egy rövidke lépés választ el a világhírtől...

 Imre nem unta meg a tevékenységet, sőt! Az elkészült virágágyásokat felturbózta: egy szivacsréteget tett a föld alá, és csövet vezetett keresztül rajta, hogy biztosan meglegyen a folyamatos nedvesség a virágoknak. Hogy lássák, ez tényleg egy gondozott kis kertecske, kerítés-félét rakott a szélére. A másik ágyásnál fehér kavicsokkal díszítette. A harmadiknál elkezdte földdel feltöltteni a rácsot, hogy oda is növények kerülhessenek. A Görög Étterem ablakai alá is rakott virágládát, növénnyel persze.

De ez már nem elégíti ki, és régebben mesélte is, hogy a Kiscsibész téren lévő, ÁNTSZ által lezáratott szökőkutat kívánja felújítani. Mondta, gyűjt pár fajta csempét, és kirakja a kút oldalát vele. Most jártam arra, és tényleg nekilátott. Bár pont pihent, így nem tudtunk beszélni - a képek mindent elmondanak.

 Imre visszatért. A kórházi kalandjait nem ecsetelem, elég, ha én tudom - a kórházak állapotát meg mindenki ismeri. Keze továbbra sem működik csuklóból, hasnyálmirigy gondjai is vannak, de továbbra is tevékenykedik.

Szóval ismét kint van, dolgozik tovább, gondozza a kis kertjét, ahol két hete ültetett el pár tő virágzó paprikát és paradicsomot, ezek most már termést is hoztak.

Gazda szeme 
 

Tudod, miért ilyen jó a föld? Amit kaptam rántott húst, és nem tudtam megenni, összedaraboltam, na ahhoz kértem egy kis maradék zsírt a görögtől, összekevertem és leástam a földbe, úgy 30-40 centire. Az tudod, mit csinál ott? Bomlik, és trágyázza a földet. Ez egy olyan 6-8 hónapig biztosan jó kövér földet ad.

A látvány magáért beszél, a paprika már három termést hozott, a legnagyobb olyan jó öt centis, a paradicsomok kicsik, de szinte hallani, ahogy nőnek...:) Mindenesetre fura kontraszt a körút autófolyama mellett egy kis konyhakertet nézni.

Hoztam most ilyen sárga rudakat, ide volt kirakva egy csokor, ezekben az a jó, hogy egymásba lehet rakni, és ahogy nő, úgy tudod támasztani.

Nem csak paradicsom, hanem paprika is terem itt a kerületben. 

Intézkedés

A közteresek és a rendőrök együtt vitték el, bilincsben. Beletérdelt a gyomromba a rendőr, meg lezúzták a térdem. Nehéz volt bilincset rakni rá, 45 kiló ha van az egész ember. Bent a fogdában kértem orvost, meg a panaszt tettem, de nem vették fel, hanem hajnalban kiraktak mezítláb. El tudod képzelni? Rendesen kidobtak a rendőrségről. Az összes papírom meg cuccom ott van náluk, minden. Kérdeztem, hová vitték, mit csináltak vele, mikor adják vissza, de semmi. Elhajtottak. Valahol a Keleti mellett van egy raktárban, mehetek érte.

Miért vittek be? Nem tudom. Semmi papírt nem kaptam róla. Csak. Nem tetszett, hogy itt élek, vagy nem tudom....

 Néhány napja hete vettem észre, hogy a Körút Baross utcai részén két bevásárlókocsiban rengeteg cuccal egy fedél nélküli él. A nonstop bolt mellett , a görög kajálda lépcsőjén ülve tengeti napját. Le is fotóztam, előre dörzsölve kezem, milyen jó kis fricska lesz ez a közteresek munkájáról, ismét - aztán máshogy alakultak a dolgok. Az ember hevesen gesztikulálva odajött, hogy ne fotózzam a dolgait, mert az magántulajdon, meg különben is, neki joga van ott lenni, a közteresek megengedték. Na szép! gondoltam, aztán mégis hogy? Hát, hiába jön ki, eltolom a sarokig, aztán ha elment, akkor visszatolom. Ennyi, felelte, nem is csesztetnek.

Beszédbe elegyedtünk, és egy nem mindennapi történet formálódott ki. Négy hete költözött ide, az utcára. Előtte is a kerületben élt, több helyen, most Ózdról érkezett. Lakcím nélkülinek mondja magát, és szeret itt lenni. Fején óriási géz odavarrva - megtámadtak, mondja. Éjszaka, amikor nem is lehet már alkoholt kiszolgálni, négy suhanc sör vétele után elkezdett kötekedni vele, beszólogattak, majd elmentek. Arra ébredt, hogy egy bakancs fúródik a fejébe. 12 öltéssel varrták össze. Siet megjegyezni, hogy nem iszik alkoholt, csak tejet.

Guberál, ha értéket talál, eladja. Kis asztala van, arra teríti ki a portékáját. Mindig van, aki megveszi tőle, hiszen annyit kér érte, amennyit dolgozott érte - így megéri mindenkinek.

Szociális hálózat

Dolgozik. A járdát sepri, teszi rendbe több helyen. A mekiben ezért egy 400 forintos fagyit kap - amióta levitték 100 forintra, három fagyit adnak. A közeli CBA-k előtt is ő takarít, cserébe megkapja az előző napi pékárút, az összeset. Reggel kirakja az asztalára, és a környék rokkantjai, hajléktalanjai oda járnak reggelizni. Újraelosztás. A Bécsi szelet vendéglőből kapta a vacsorát: egy zacskóban két borjúszelet, alatta sült krumpli, némi kolbászdarab. Kár, hogy nem szeretem a krumplit, de most ezért hogy szóljak? Aztán ott a Krúdi sörbár, a játékterem, kaszinó. Napi 2-3 órát dolgozik, és bőven megvan a kaja, jut másnak is. Nem sajnálja, azonban megjegyzi, hogy más utcán élő ember is meg tudná ezt tenni...

Környezet

A körúti fák ráccsal vannak körbe leborítva, néhol azonban hiányzik. Imre - mert közben kiderült, ez a neve - elballagott a múzeumba, engedélyt kért és kapott, majd hozott pár virágot, néhány fűcsomót és akkurátusan elültette a rács helyére. Így a fa mellett újabb zöldfelület jelent meg, egyedülálló módon. Munkáját a ZöFi is megirigyelhetné. Nem volt rács? Nem volt, valaki elvitte - pedig az ilyet a MÉH-ben be sem veszik. A következő, ráccsal lezárt fa tövébe is fért. Jobban néz így ki, nem? De. Szedett hajtásokat, és egy vödörben gyökerezteti. Ezeket is elültetem jövő héten.

Szomszédok

Egyik este, amikor beszélgettünk, két nyugdíjas jött arrra egy kölyökvizslával. A kutya majd megőrült, amint meglátta, játszottak gyorsan egy sort, közben a gazdi szemráhányóan kérdezte: Imre, tegnap este kerestük! Hol volt?!

A sarki kaszinóból ki-kinéző biztonsági őr is odaint, megkérdi, mi a helyzet.  A nonstopból is kijárnak a srácok, kávét kap időnként. A környéken élők ismerik, elfogadják, hogy itt él, váltanak vele pár szót. Szomszéd lett.

Inget mos. A ház elé valaki kitett egy zsákot, benne vagy 60 ing. Azokat mossa, és adja tovább. Vett mosóport, és kiteregeti a környéken. Meglopnak, panaszolja, van egy nő, aki minden nap kilesi, mikor nincs ott, és elviszi a mosóport, meg a cigit - erre a kettőre költök. Tudod, mi a legfontosabb az életben? Az egészség! A többi pótolható.

Tervek

Augusztus végéig tervezi az "ittlakást", akkor elindulnak barátaival egy világ körüli útra. Előtte azért még el kell mennie kórházba, hiszen a keze csuklóból nem mozog, és azért azt jó lenne megjavítani. Ezzel azt akartam megmutatni, hogy igenis, lehet úgy élni az utcán, hogy pénz se kell és meg lehet élni, tudsz mosakodni, és még kertet is ültettem. Az útirányt úgy választjuk ki, hogy rábökünk a behúnyt szemmel a térképre, oda aztán feladjuk a cuccunkat, a többit pedig biciklivel visszük. Söprű, lapát a csomagban mindenkinél, és gyerünk! A világon mindenhol elég ezt megmutatni, egyből tudják, hogy dolgozni akarsz - akkor pedig már megélsz. Voltam már New Yorkban, Japánban, Indiában...Bárhová eljutsz, ha dolgozol.

Végjáték

Legutóbbi találkozásunkkor már nem volt ott a holmija, elvitték a rendőrök a közteresekkel karöltve. Minden papírja benne volt, a bilincstől a másik keze is "megállt" - csuklóból nem működik.
Fejéből kivették a varratokat, de a kezeivel még beviteti magát valamelyik kórházba - 35 ledolgozott év után ennyi már csak jár!

A növények élnek, bár ritkán locsolják. Őszig biztosan itt lesznek, ezzel (is) nyomot hagyott maga után.