Törik a magyart, de mosolyognak mindig. Reggeltől estig nyitva (6-22), mindketten ott vannak. Felváltva, persze, de estére azért kiülnek a bolt elé, megbeszélni a nap eseményeit.

Hat éve élnek itt, kis hazánkban, de közben végiglátogatták Európa több országát, keresve a boldogulást - amit végül mégis csak itt leltek meg, a József utcában. Itt négy éve lakik, és egy hónapja nyitotta meg az üzletet Awad Elnor Yiusf, testvérével Fouzi Rajab Saadallah-val.

 

Magyar állampolgárok, mindketten. Legálisan, a törvényeket betartva végzik a munkájukat, így viszont nehéz, mondják. A nyelv sok problémát jelent, hiszen nem jár a hazánkban letelepedő embereknek ingyenes nyelvoktatás - pedig az egyik legnehezebb nyelv a világon! Egy darabig jártak iskolába, aztán amikor kiderült, nem fizeti nekik senki, abbahagyták. Azóta a mindennapok eseményeiből, az itt lakóktól tanulják tovább. Sokszor nem értjük, mondja, de mindig mosolygunk és vidámságot mutatunk; ezt szeretik az emberek.

 

 

- Adjál két fagyit, és írd fel anya papírjára! - érkezik két kislány, és az értetlen arcot látva folytatja - Nem hiszed? Anya! Aaaaanyaaa! - kiabál fel. - Mondd meg, hogy írja fel! 

A megerősítésre felírják. Hitel van.
 

Szeretnek itt minket, mindenki ismer, barát. Sokszor meghívnak a lakásukba, együtt eszünk, iszunk. Azt gondolom, a cigány emberek szeretnek, mert sötét a bőrszínünk. Nem okoz ez problémát senkinek, mindenki köszön elhaladáskor nekik. A környék gyerekei meg ott bohóckodnak velük.
 

Családjuk van, feleség van, egyiküknek gyereke is. Néha látni őket is. Terveik között szerepel egy másik bolt megnyitása is, a körút túloldalán, de még várnak az engedélyre.

 

Színes(edik) a kerület.