Nagyon megy a mellébeszélés, az kiderül a lenti levélváltásból. A probléma görgetve van, megoldásra látszat-párbeszéd, lakossági fórum - és a Jóisten segedelme is kevés lesz.

…és minden rendű-rangú felelőseihez, képviselőihez és civil elkötelezettjeihez

Polgármester Úr, Főkapitány Úr, Képviselő Hölgyek és Urak, és Ti is, Bérlőtársaim, akik megbízásából e sorokat írom!

Idestova fél év telt el azóta, hogy az önkormányzat FÉLIDŐBEN címmel megtartott ünnepi rendezvényét, egy petícióval – a PUSZTULÓFÉLBEN című elkeseredett látlelettel – próbáltuk „Külső-Józsefváros” komor valóságával szembesíteni. Azt reméltük ugyanis, hogy a nagyívű tervek és fényes sikerek ünneplését követő állófogadásra  talán beszüremlik valami ebből a komor és vigasztalan valóságból, s a számtalan súlyos kérdésből, melyből néhányat ott felvetettünk, legalább a legválságosabbakat némi figyelemre méltatják a kerület vezetői és notabilitásai.

Ám a fülsiketítő csönd, ami a (sokadik) kétségbeesett vészkiáltást követte, s melynél csak az „illetékesek” sértett arroganciája volt hangosabb, arra sarkall, hogy felszólítsunk minden érintettet, hogy

• akit a „folyamatban lévő tárgyalások, a legégetőbb kérdések rendezésére” ígéretével áltattak, a lakhatatlan – mert a kaotikus élet- és jogviszonyoktól szétzilált és drogbandák rémuralma által rettegésben tartott – „hajlékaikat”, melyeket az évek óta hallatlanba vett poloskavész irtózata is sújt,
• s aki, egy percre is komolyan vette a munkáért-lakhatás program – különben általunk kezdeményezett – megoldástervezetének nagyhangú, a nyilvánosság előtt beígért támogatását,
• aki a – pl. legutóbb a múlt héten történt – betörés- és lopássorozattól azt reméli, hogy a milliókba került házi kamerarendszer valamit is felfed belőle,
• aki abban bízik, hogy a befalazott(!) és évtizedek óta az enyészet martalékának kitett „üres lakások” – melyek úgymond „belső mozgások tartalékaként szolgálnak” – valaha is enyhítenek az infernális lakásinségen,
• s végül aki azt hiszi, hogy ha mindezt az „illetékeseknek” illő módon szóvá teszi, nos, hogy akkor talán juthat egyről kettőre – hát nekik mondjuk: NE ÁLTASSA MAGÁT,  csak bolondot csinál magából, ha efféle illúziókat táplál.

Tíz éve túrom ezt a kásahegyet, barátaim, de a többtucat házban, melyeket ez alatt bejártam, soha semmiféle illetékessel nem találkoztam a fenti körből, értve ezen elsősorban mindkét „táborbeli” képviselőinket. (A vagyonkezelő viselt dolgairól most nem szólnék; ők külön fejezet ebben a történetben, melyről – másokkal együtt – többször is, részletesen írtunk.) A kiemelt Magdolna Program I.  alatt például – mely kitüntetetten volt hivatott példázni a lakossági bevonás lehetséges formáit és jövőbe mutató tanulságait – még mutatóba sem bukkant fel egy sem közülük, egyik „oldalról” sem. (Most nem szólnánk a lakosságtól mentes, kül- és belföldi előkelőségeknek szóló, révült-mosolyos Potemkin-vizitekről.)

Mit tehetünk hát? Kérésetekre én, személy szerint, a most szerdai képviselő-testületi ülésre megpróbálom mozgósítani egyik képviselőnket, hogy a házikamerák ügyében  (a legalább tizedjére feltett )  kérdéssel kapcsolatban, szíveskedjék interpellálni  a  polgármester és főkapitány urakat. A civileket pedig – mit is tehetnénk mást – a tevékeny szolidaritásuk kinyilvánítására hívjuk fel.
(Bevallom, kissé tompa hittel mondom mindezt, tudván, hogy a közösségvállalás nem trendi manapság, s ezt némely civil kollégám önérzetesen vállalja is.) Ott leszek hát, ahogy kértétek, a k-t ülésen, ahol ugyan nem szólalhatok meg, de okos arccal hallgatva, tanúskodhatok a kincstári vagy netán érdemi szóváltásról ügyünkben. Az eddigi tapasztalataimból kiindulva azonban, senkit sem biztatnék vérmes reményekkel. (Poloskaügyben pl., egyik helyről a másikra küldözgetve járatták velem a bolondját, mígnem a Családsegítő vezetőjénél kötöttem ki, akinek az egész ügyről fogalma sem volt. Igen, arról sem, kedves érintettek, hogy az általa vezetett intézményt, már meg is keresték néhányan a kárvallottak közül.)

Javaslom hát, hogy teremtsük meg együtt az (általunk választott) végrehajtó hatalommal történő kapcsolattartás eleven formáit, s segítsünk – legalább részben – megszabadítani őket a szemüket borító hályogtól. Meglátom persze, mire jutunk most szerdán, tisztelt szerződéses feleinkkel, akik épp egy újabb „modellkísérleti programmal” (MNP 3) készülnek megajándékozni bennünket, természetesen a „lakosság fokozott bevonásával.” Ha pórul járnék érdekképviselői buzgalmammal, csak azt javasolhatom, hogy a legközelebbi ülésre menjünk el csapatostul, és hívjuk meg képviselőinket egy kis felfedezőútra, a magdolnanegyedi bennszülöttek közé…

Tisztelt címzettek, hölgyeim és uraim, kérem, higgyék el, nekünk sem öröm, hogy a legelemibb emberi élhetőségünk alapvető feltételrendszerének mindennapi biztosításáért kelljen folyton közelharcot vívnunk; azért, hogy lakhelyünk ne váljék egy kocsma-diszkó-drogtanya-bordély  s újabban a szabadrablás helyszínévé, melynek fő oka igenis, a máig rendezetlen lakhatási jogviszonyokban lelhető fel. Lehet persze az ennek rendezésére tett, hamvába holt és szakszerűtlen rendezési kísérletet „páratlan sikersorozatnak” nevezni, melyről máig nem készült hiteles beszámoló, - csak nem azoknak, akiknek együttműködésére olyannyira számít – legalábbis papíron – a négymilliárdos programot menedzselő „kipróbált” szakembergárda. Mellesleg ők bizonyára szívesen elkalauzolják önöket az előző két program csak nemrég átadott házaiba. És akkor végre megszemlélhetik önök is a „páratlan sikersorozat” kendőzetlen mindennapi valóságát.

Úgy tűnik, tényleg nagy kertszépítési, virágosítási láz ütötte fel a fejét a kerületben, de ennek csak örülni lehet. Most éppen a Gutenberg tér kopár részeit színesítik virágokkal.

Közösen a civilek és az Önki.

Pláne úgy, hogy már el is kezdődött a zöldítés, a kerítés mellé bokrokat ültetnek:

Igazán feláshatták volna körbe teljesen, hogy némi fűmagot elszórva a gyep is zöldüljön majd - de szombaton biztosan lesz rá alkalom. Gyertek!

Gyere és mondd el te mit tapasztalsz a kerületben!

Friss kenderszagot terel a csípős, tavaszi szél a Diószegi utcában. Kapualjakból, résnyire nyílt ablakokból lengedezik a tiltott illat, a nagy fűvészről elnevezett 8keres ösvényen. Már sötét van, a kéj is kínálja magát, meg a zene, ami nem áramlik, de dübörög néhány roncsautóból, ahogy elzörög a két oldalt mocsokkal szegélyezett úttesten. Mintha folyamatos, de félbe maradt lomtalanítás lenne itt, a kerület szociális-egészségügyi-kriminalisztikai mélypontján, mert ki ugyan kiteszik az emberek kínjukat, bajukat, de nincs aki elvigye. Hát marad minden, egy-egy szélroham, alaposabb zivatar, vagy tiltó-büntetőrendelkezés-sorozat hozhat ugyan rövid időre enyhülést, ami nagyjából annyit ér, mint a keresztre feszítettnek, ha vizes spongyát nyomnak az ajkához.

A  Kálvária téren évek óta működő Kék Pont alapítványnak kiterjedt látogatói köre van. Ide azok járnak, akik intravénás injekcióval lövik be a szert, s itt lehet tiszta tűt kapni hozzá, csökkentve annak esélyét, hogy a használttól hiv, vagy hepatitis C fertőzést kapjon el. Talán kevesen tudják, hogy míg országosan az injekciózók 25 százaléka fertőzött hepatitistől, addig az idejárók 80 százaléka. Ez a betegség sokáig nem mutat tünetet. Akár öt-tíz évig sem. Utána robban. Egy ilyen beteg ellátása évi hatmillió forint. Egy tű pedig max. 35 forint. Ezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert drogpolitikában most új szelek fújnak (itt a tavasz) és már szűnt meg a fővárosban olyan program, amelyik a tűcserét biztosította a rászorulóknak. Az a pár száz vagy ezer ember ellátatlan maradt. (s ugye senki nem gondolja, hogy ettől az érintett abbahagyja a belövést) S ez a sors vár itt a Kálvárián is az 1214 regisztrált – egyébként névtelenséget élvező - látogatóra (tavalyi adat), mert ha nem teremtődik pénz, két-három hónap múlva kifogynak a készletekből.

Már annál is inkább, mert a drága és tiltott szerek helyébe az olcsó és (átmenetileg) nem tiltott szerek (dizájner drog) lépnek, amelyek hatásfoka szerényebb, így gyakrabban kell lőni. A Hivatalosság úgy látszik saját árnyékával fut versenyt (ebből, mint tudjuk, nem lehet győztesen kijönni), mert a zéró toleranciát, a börtönösdit, és a tiltólistákat forszírozó új stratégia  a másik oldalon a drogmenetes társadalom vágyképét (a Kék Pont utópisztikusnak nevezte)  festi, amihez a társadalom és a család ölelő karját kínálja. Egy felmérés szerint mostanság hét (7) percet tölt egy szülő egy nap gyermekével. Már abban az értelemben, hogy odafigyel rá. (Nyilván ebben benne van a mi történt az iskolában-féle ösztönterápiás kérdés is.) A társadalom ölelő karját talán hagyjuk is. Az életminőség látványos zuhanása az emberekből legritkább esetben hozza elő ezt a mozdulatot. Sokkal inkább az agressziót, a bűnbakképzést, a védem a váram (maradékát) reflexét.

S meg lehet e érteni a kétségbeesett szülőt, aki azt látja, hogy gyermekének egy ideje furcsa a beszéde, meg a tekintete, és értékesíteni kezdi a családi ezüstkanalakat? Meg lehet-e érteni, hogy a drog-dílerelosztó helyek (lakások) szomszédságában lakók rettegnek kilépni az otthonukból, mert ha neadj’isten szólnak a zaj, a bűz a forgalom miatt életveszélyes fenyegetés a válasz? Meg lehet érteni az utcai járókelőt, vagy boltost, aki szorong, hogy mikor és miért köt bele egy beállt drogos, vagy épp mikor szánja el magát rablásra, betörésre, hogy pénzhez jusson? 

A drogost a legnehezebb megérteni. Azt a függő embert, akinek a drog annyit jelent, mint halnak a víz. Fuldoklik, szorong, belebetegszik a hiányába. És mert nem kap mást, csak tiltást és üldözést, és mert nincs alternatívája annak az életörömnek, amihez így hozzá tud jutni, és mert ha börtönbe csukják is ezért, oda kerül vissza, ahonnan bekerült, hát marad minden a régiben. Csodának, konkrétan személyiségcserének kell bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a függés megszűnjön egy ember életében. Amihez jó, ha van megvalósult példa, külső szakmai segítség, emberi életkörülmény, de fogalmazhatunk egy szóval is: öröm, ami a régi helyébe lép.

És persze most hallom, ahogy az olvasó felhorkan: mér, nekem ki segített? Mér nekem hol az öröm az életemben? Mér engem ki ért meg, ki sajnál, amikor nyolc-tízórai robot után haza támolygok és a számlák fölé görnyedek? Mér, ha én le tudtam szokni a dohányzásról (piáról), akkor ő mér, nem tud a drogról?

 A múlt évi, kukázós-hajléktalanos népszavazás két dolgot mutat: az alacsony részvételi arány (16 százalék) a befelé fordulást, a hallgatást, közömbösséget-reménytelenséget(?), a válaszolók határozott, egyértelmű igene (85 százalék felett) pedig, az aktívak elutasító, rendpárti, az elesettekkel semmilyen közösséget nem vállaló hozzáállását. Nem hiszem, hogy drog ügyben más lenne a helyzet.  Az intoleráns alaphangot mindkét esetben „fentről” adták meg. Hajléktalan ügyben Tarlós főpolgármester, drog ügyben a törvényszigorítás és az új drogstratégia nyit(ott) utat. Az „életviteleszerűen” drogzó (most nem a dílerre gondolok) felett ismét megjelent a Hatalom ökle. S csak reménykedni lehet, hogy sikerül a Lélek programhoz hasonló utat találni. Azért nem írom, hogy megoldást, mert a Lélek 11 szerencsés nyertese nem megoldás arra, hogy évről évre egyre többen fagynak meg télen (többségében a fűtetlen lakásokban), hogy a lakhatás potenciálisan már tömegek vágyálma és félelmeinek legfőbb tárgya. A kábítószerezőkhöz való viszony újabb próbája lehet Józsefváros lakosainak. Egy civil kezdeményezés most márciusban beszélgetésre hívja a drog - érintetteket: lakost, hivatalt, rendőrséget, szakembert. A másik oldalt nyilván hiába hívnák. Ők árnyékban élnek, miként többségében mi is, itt a 8kerben, csak kicsit másképp.

 A romák elleni sorozatgyilkosság áldozataira emlékeznek február 23.-án a VIII. kerület Mátyás téren, 17 órától.

DopeMan:

 Gyertek!

 Alkotni nehéz. De ha nem vagy egyedül, ha segítenek, ha meg tudod osztani másokkal az ötleteid, elképzeléseid, terveid, akkor ez sem jelent gondot. 

Egy ilyen - közös gondolkodás, problémák feltárása és megoldási javaslatok készítése - indul nemsokára, civil szervezésben.

Megkezdődött a

Civil érdekmegjelenítés és partnerség
Józsefváros szomszédságaiban, negyedeiben  

című program

 

A program keretében 4 civil fórum valósul meg a 8. kerületben olyan közérdekű helyi ügyek, problémák köré szerveződve, amelyek

- a civil lakosság széles körét érintik,

- a kerületben működnek civil szervezetek az adott ügy érdekében,

- a civil szféra és az önkormányzat együttműködése szükséges a megoldások kidolgozásához.

 

A program célja

-     a helyi lakosság aktivizálása a helyi ügyekben – az állampolgári részvétel erősítése a döntések előkészítésében;

-    a civil szervezetek bevonása, a tapasztalataik, szaktudásuk beépítése a közösségi folyamatokba, a civil szektoron belüli hálózatépítés segítése,

-  valamint a civil szféra és az önkormányzat közötti, szakmai alapú együttműködés elindítása, a meglévők fejlesztése.

 

A fórumsorozat tervezett témái:

 

1.   Józsefvárosi droghelyzet a lakosság szemével

2.  Lakhatás és társasházi ügyek – bérlői és tulajdonosi lakóközösségek ügyei, önkormányzat és bérlők / tulajdonosok aktuális kérdései, problémái

3.   Zöldebb Józsefváros – köztisztaság, gyalogosok és autósok együttélése, zöldítő akciók folytatása

4.  Közbiztonság és a lakosság tapasztalatai – programok, lakossági és rendőrségi együttműködések

 

A fórumokra a helyi lakosság, az érintett civil szervezetek, az önkormányzat és az intézmények képviselőit várjuk. A fórumokon elhangzott problémafelvetéseket és megoldási javaslatokat összesítjük, és közérdekű bejelentés formájában továbbítjuk az önkormányzat és az illetékes intézmények felé.

 

A program hangsúlyos része a fórumokon elhangzott felvetések és javaslatok sorsának követése, amelynek eredményét 2012 novemberében workshopon ismertetjük és beszéljük meg.

 

A program partnere a 8kerblog, amely – a programmal kapcsolatos folyamatos tájékoztatáson túl – rendszeresen beszámol a megvitatott témákkal kapcsolatos fejleményekről, és helyt ad az adott ügyekről folyó társadalmi párbeszédnek a fórumok előkészítésének és utánkövetésének időszakában egyaránt.

 

A programot megvalósító partnerek: Nap Klub Alapítvány, Testvérem Egyesület, Négy Ház a Magdolna Negyedért Egyesület, 8ker.blog.hu, vajdapeterutca.blogter.hu.

 

További információ a fórumok időpontjáról és eredményeiről: 8ker.blog.hu

Email: civilforumsorozat@gmail.com

 

 

 

A program Trust 2011/222 azonosító számmal az Ökotárs Alapítvány támogatásával valósul meg.

A hivatal még mindig nem akar kommunikálni alattvalóival polgáraival; csak akkor hajlamos válaszolni, ha kitartóan, újra és újra felteszik a kérdést. Van ez így, hogy nem jön be a "nem felelünk, majd csak megunja!"...

Volt ez a nyílt vita meghirdetve a Civil Stratégiáról, ami elmaradt, aztán utólag még a nyomait is el akarták tüntetni. Nem sikerült maradéktalanul, így aztán megmagyarázzák: naná, hogy a munkatárs a hibás, ő baltázta el az egészet.

Szóval még csak nem is az volt, aminek kinézett. Mókásak ezek a magyarázkodások, nem?

 Közmeghallgatás lesz december 15.-én. Törvény kötelezi erre a hivatalt, legalább évente egyszer - szerintem simán lehetne ezt negyedévente tartani, hiszen van bőven észrevétel, javaslat a polgárok részéről; a testület meg mégiscsak minket, választókat, józsefvárosiakat szolgál.

Én reméltem is, hogy legalább évi kettőre (legoptimistább várakozásom négy volt) gyarapodik ezek száma, hiszen Máté annyira szeretett lakossági fórumokra járni, annyira foglalkozott a kerület életével egy-két éve, hogy ezek után szinte természetesnek tűnt ez a várakozásom.

A legutóbbi közmeghallgatás - egy éve volt - nem sikerült túl jól. Kevés időt kaptak az emberek, a moderátor be-be szólogatott; rossz szájízzel távoztak azok, akik időt szántak erre, készültek kérdésekkel, ötletekkel. 

Született is egy javaslat - amit három civil szervezet jegyzett - a közmeghallgatás menetének javítására:

 Tisztelt Képviselő-testület!

 

Az alábbiakban néhány észrevételt és javaslatot tennénk a közelgő közmeghallgatás eredményesebbé tétele érdekében.

 

Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy ez az évente egyszer létrejövő fórum teljesebbé, érdemibbé válhatna, ha  a rendelkezésre álló időben a „köz” arányosabban juthatna szóhoz.

 

A legutóbbi közmeghallgatáson a lakossági felszólalások a teljes időtartam 25-30 %-át töltötték, tölthették ki. A többit a polgármester, a rendőrkapitány illetve a moderátor által engedélyezett kérdésekre adott – időben jóval terjedelmesebb válaszok foglalták el.

 

Ezt orvosolandó javasoljuk, hogy

-         előzetesen szabjunk időhatárt a nem lakossági felszólalóknak

-         és a lakossági felszólalók számának előzetes felmérése alapján a civilek számára is.
 

Javasoljuk, hogy a hivatalos, önkormányzati moderátor csak nyilvánvaló blődli és zavarkeltés esetén moderáljon. Az önkormányzati törvény szerint közmeghallgatáson javaslatokat is lehet tenni.

Javasoljuk továbbá, hogy az önkormányzati moderátor mellet legyen egy civil, lakossági moderátor is – köztiszteletben álló, pártonkivüli, helyi lakos -, aki társával együttműködve látná el feladatát.

Javasoljuk továbbá, hogy legyenek tematikus, lakossági fórumok is, amelyek így hatákonyabban célzottabban segíthetnék eg kérdéskör alaposabb körüljárását.

Végezetül javasoljuk, hogy a közmeghallgatás követően 1-2 hónappal legyen egy „követő-közmeghallgatás”, amelyen azok vennének részt, akik  az előző fórumon, kérdésekkel, kérésekkel, javaslatokkal álltak elő. Tapasztalataink szerint ugyanis  az ezek kapcsán elhangzott válaszok, ígéretek egy jelentős részét nem követte konkrét cselekvés, megvalósulás.
 

Mindezt tesszük annak szellemében, hogy a partnerség, az egyenlő felek párbeszéde valóságos gyakorlattá váljon a VIII. kerület minden lehetséges területén.

 

Hogy biztosan célt érjen, a szocikat frissen elhagyó Molnár György elő is vezette, hiszen ő is megkapta, és tényleg hasznos dolgokat javasol. A polgármester azonban - szigorúan a partnerség jegyében - ezt találta mondani:

Én magam még nem találkoztam ezzel a levéllel, de néhány gondolatot hadd mondjak hozzá. Ez egy nagyon régóta, még az Önök által uralt és hatalomgyakorolt időkből maradt közmeghallgatási rendszer, ennek a strukturáltsága, mechanikája szerintem hatékony. Tehát, én értem, hogy vannak olyan civil szervezetek, akik szeretnének javaslatokat tenni egy önkormányzat működési rendjére. Én ma – még egyszer mondom, nem ismerem a javaslataikat, de én - azon az állásponton vagyok, hogy a saját működési rendünket, tisztelettel hadd kérjük, hogy hadd mi határozzuk meg! A közmeghallgatásnak azon törekvései, hogy legyen külön idő a civileknek, ez azért értelmezhetetlen, mert sok politikailag érdekelt szervezet bújik a civil köntösbe és szerintem a közmeghallgatáson mindenki civil, aki jelen van, tehát nagyon nehéz a közmeghallgatáson résztvevők között a vendégek, a meghívottak, a helyi lakók között civilekre és nem civilekre bontani a társaságot. Felőlem átnézhetjük ezeket a javaslatsorokat, de én azt kérem, hogy azért, mert egy civil szervezet felszólítgatja az önkormányzatot, vagy javaslatokat tesz, attól ne kezdjünk egy válságtanácskozásba.

 

EL se olvasta, de máris van róla véleménye. Ráadásul nem is akármilyen, hiszen tudja pontosan, nem létezik civil szervezet, csak olyan, ami mögött egy párt van.

Nem kell ezen csodálkozni, hiszen nem dolgozott mást soha, mint a politika, nem ismer más megoldásokat, csak ami a politikában van; gondoljunk csak a polgári körökre: a Fidesz által létrehozott civil köntösbe bújt pártpolitikai csoportosulások.

Kedves Máté! Néha túl kellene lépni a félelmeken, és kicsit nyitottabban állni a konstruktív javaslatokhoz. 

Szóval december 15, csütörtök. Gyertek, kérdezzünk, javasoljunk, szóljunk bele a kerület életébe, hiszen mi itt élünk!

Nem úgy, mint a polgármester...

  Szabógáborunk, aki a kerület mindenese - vagy legalábbis mindenhez értője - nem fél konfrontálódni. Sőt, szinte hobbija lett mindenkit kioktatni; olyan hozzánk, mint apa a hülye gyerekéhez. 

  A 4Ház Egyesület vezetőjét sem kell félteni: nem mai gyerek, ami a szívén, azt kimondja, és elvitathatatlan érdemei vannak a Magdolna negyedbéli rehab program első felvonásában. 

Tetemre hívás:

 Tekintetes Önkormányzat, Kedves „Kompromittált” Barátaim, és Ti is, Kedves Blogolvasók!


Ezennel itt, e nyilvános fórumon, ahová alig egy éve – kéretlenül – betettem a lábam, és ahol bérleményi jogviszonyról (és más efféle fölös lomról) fecsegek kifogyhatatlanul ,nos, a bizonyítékok súlya alatt megtörve, bevallom: lelepleztek.
Igen, igaz, hogy az önkori közrendvédelmi tanácsnokához fordultam anno, hogy (szégyellem leírni) mint új lakót – aki néhány rongyos milláért egy önkormányzati szociális(?) bérlakás boldog bérlőjévé avanzsált – kissé zavartak a házban üzemelő drogelosztóból időnként kihallatszó, (a napi tevékenységükkel nyilván együttjáró) zajhatások, (fegyverropogás, üzleti vesztesek szánalmas óbégatása, hörgések stb.) melyeket a bokáig érő, kifogyhatatlan vizelet- okádék- és ürüléktenger meghitt szagélménye sem tudott igazán elnyomni.

Igen, igaz az is, hogy – hinnétek-e – tanácsért fordultam a tanácsnok úrhoz, és ebbéli várakozásomban nem is csalódtam. Ő, fontos tisztségéhez híven, azonnal átlátta a bonyolult helyzetet, és azt javasolta, hogy panaszommal forduljak a Karácsony S. u. 5. sz. alatt lakó házmesterhez. (Az erről szóló levélváltás a birtokomban van.) Ezt követően még sokáig tűnődtem azon, hogy a derék vici, miért hülyézett le és csapta rám az ajtót. És ekkor, hogy, hogy nem, valamiért mégis elbizonytalanodtam kissé e bölcs férfiú tanácsait illetően, ámbár akkor még nem ismerhettem „nagy rendszerekben gondolkodó”, átható szemléletét, melyet vasszigorral kér számon emelkedett vitáiban, ahogy azt a „rendszerfüggetlen” fenomént sem, aki bámulatos alakváltásaiban mára oly fényesen sziporkázik, egyszerre több helyen is.

És kérem, ne tessenek engem megítélni arról, hogy egy szegény el‑ és megtévedt crackert - aki pillanatnyi zavarában a rácson átmászva, épp hozzám nézett be, - távozásra bírtam. Azt meg, hogy a kiérkező járőr, egy törött hokedli társaságában találta meg szegényt, a rácson belül? Hát mit mondjak? Valahogy belegabalyodott a szárítókötélbe. Én mentettem ki szerencsétlent, egy régi konyhai bútordarab feláldozásával. (Teregetéshez használtam egyébként, mert kisnövésű vagyok.) És igen, sajnálom azt is, hogy a szerv szigorú kérdésére, miszerint védekezésem mértéke – szerintem – arányos volt-e a támadáséval, nem mertem kimondani, amit akkor gondoltam: hogy ti. ”ha akkora stukkerem lenne mint neked, baszd meg, hát keresztül is lövöm.” Ehelyett – bevallom – gyáván hallgattam, és elég hülyén bámulhattam magam elé.

Azt pedig fedje örök homály, hogy miért nem fordultam azóta sem a felvégen lakó házmesterhez, akin egyébként valahányszor meglát, valami furcsa arcrángás lesz úrrá, ki tudja miért. Sőt, erre még akkor sem tudtam rászánni magam, amikor az önkormányzati cég (Rév8) megbízásából működő vállalkozó, a cég vezetőinek jelenlétében, többször is súlyos és veszélyes „feddésben” részesített, s volt úgy, hogy saját munkatársai fogták vissza a tettleges inzultustól. Kár, hogy a tanácsnok úr erről mit sem tudott. Talán ezúttal egyenesen egy tömbházfelügyelőt mozgósított volna az érdekemben. Így aztán a Rév8 és a vállalkozó – mi mást is tehetett volna – megtévesztéssel és nyomásgyakorlással, egy házbeli lakót próbált rábírni közös erővel egy ellenem szóló hamis tanúvallomásra. A lakó ezt elébb szóban – egy önkormányzati képviselő előtt – majd írásban is elismerte. (Az erről szóló hiteles tanúvallomást eljuttattuk a cég vezetőihez, de az önkormányzatnak is.)

Történt mindez az MNP I során végzett épületfelújítás egyes hiányosságainak felemlegetése miatt, melyeket a négy ház lakossági megbízottai évekig folyamatosan dokumentálva tártak a képviselő-testület elé, anélkül, hogy egyszer is érdemben kivizsgálták volna kifogásainkat. Amikor pedig mégis léptek, csupán annyi történt, hogy – eléggé sajátos módon – magával a bepanaszolttal vizsgáltatták ki az ügyet. (lásd még: álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.) Feltételezem, ha a tanácsos úr mindeme turpisságokról idejében tudomást szerez, a dolgok egész más irányt vesznek. Bár e nagy összefüggéseket átlátó, koherens „rendszerben gondolkodó”, nagy koordinátornak, nyilván fontosabb dolgai is lehetnek e szánalmas, kisszerű ügyeknél. Így azonban, sajna csak a Rév8 vezéréhez, a jegyzőhöz, no meg a képviselő-testület két tagjához fordulhattam,- talán kitalálható, milyen eredménnyel.

A tanácsnok úr pedig, aki sosem járt mifelénk, talán nem tudja, hogy mindezek ellenére, viszontagságos rendőrségi, bírósági és ombudsmani hercehurcával, és persze, lakossági önerővel, sikerült egy lakható házat, rendezett környezetet,- benne virágoskerttel – összevarázsolnunk. Persze, mindez korántsem volt olyan idilli ahogy hangzik, miként ez az eddigiekből látszik is. A megtisztulási folyamat során, kemény, sokszor szívfájdítóan brutális hatósági eszközök is bevetésre kerültek. És persze, hülyének vagy megszállottnak kellett volna lennem ahhoz, hogy azt higgyem: mindez megúszható súlyos konfliktusok nélkül, beleértve a fizikai fenyegetettséget is.

Mi, kedves feleim, akik végigcsináltuk mindezt, mégis örömmel tettük, és reméltük, hogy betakaríthatjuk munkánk eredményeit, élvezhetjük annak gyümölcseit. Személy szerint én viszont, baromi őszintén és minden érzelgés nélkül mondom: nem szívesen érném meg mindannak teljes szétesését, esztelen elherdálását, ami kezünk és lelkesült elménk által öltött emberléptékű formát, s – hogy ne mondjam - humanizálódott legalább egy villanásnyi időre az a reménytelen-rideg közeg, amelyben élünk. És az istenért, ne mondjátok folyvást, hogy minden értelmes szó és hivatott tenniakarás megtörik az ostoba, sivár és beképzelt úrhatnámság falán.
Mert ha kevesekben is, de beszédes példája él és hat, szilárdan mint a hűség, s a resteket és félig élőket pedig konokul kísérti „… mint árnyék, melytől szorongva félsz, bíró, kitől felmentést nem remélsz”


Budaházy Gusztáv

Ui: javaslatom pedig Szabó Gábornak, nem más, mint egy kézenfekvő lépés. Kérem, nevezze meg, hogy mivel is „kilincseltem” én nála 2003-ban, egy engem „személy szerint zavaró problémában?” És mit is intézett ő el nekem, „ messze túlnyúlva a tevékenységén”, azon kívül, hogy egy meg nem nevezett, bizonytalan illetőségű személyhez irányított, akinek fogalma sem volt az ő (Sz.G) létezéséről. Valaki kettőnk közül ugyanis notórius hazudozó, cégéres rágalmazó, és – ha ez így van ‑, e cégér szégyenbélyeg lehet az önkormányzat homlokán. És tetszik vagy sem, s ha különböző minőségben is, de mindketten az önkormányzat szerződéses felei vagyunk, még ha az egyik fél – jogsértő módon bár – e tényt mindenáron eliminálni igyekszik is, vagy inkább tudomást sem akar venni erről. Lássuk hát, melyik fél az.

 Először volt ez az érdekes tálalás a kerületi Civil Stratégiáról, ahol gyakorlatilag a polgármester felolvasott egy kivonatot, civil szervezeteket alig hívtak -  de vitaindítónak szánták, legyen. Össze is ültek a józsefvárosi civil szervezetek, és a közös gondolataikat eljuttatták a Hivatalhoz. Reakció nem nagyon volt rá.

A héten viszont fórumra invitáltak minden érdeklődőt, beszéljük meg a stratégiákat.

Persze, az önkormányzat hivatalos oldalán kitett hirdetményen kívül senki (civil szervezetek) nem kapott külön meghívót, de sebaj, egymást értesítették. Minek van akkor a civil referens? El is mentek a fórumra, hogy aztán ott szembesüljenek vele: mégsem lesz megbeszélés.

Az egyik blogger az alábbiakat írta a tervezetet közösen véleményező civil szervezeteknek és a név szerint megemlített önkormányzati tisztviselőknek:

Szerdán 17 órára hirdette meg az önkormányzat a civil stratégiája nyilvános fórumát. A résztvevőket azonban nem engedték be a polgármesteri hivatalba, a biztonsági szolgálat közölte, hogy a fórum elmarad.

Még nagyobb meglepetés ért, amikor megnéztem az önkormányzat honlapján azt az oldalt, ahol a fórumot meghirdetették, hogy mit írnak az elmaradás okáról. A link ugyanis jelenleg üres oldalra mutat. Az önkormányzat saját oldalán, a facebook Józsefváros oldalán és Balog István Szilveszter képviselő oldalán,  akit a fórum szervezőjeként tüntettek fel, sem találtam információt. Úgy néz ki tehát, hogy az önkormányzat nem csupán nem törődött vele, hogy a fórum iránt érdeklődők hiába mentek el, hanem megpróbáltak úgy tenni, mintha a fórumot meg sem hirdették volna.

(Persze aki kicsit is rendszeres internethasználó, az tudja, hogy nem olyan könnyű eltüntetni egy közleményt, csodálkozom, hogy az önkormányzatnál erre nem gondolnak)

Nagyon örültem, hogy Balog István Szilveszter személyében végre valaki a kívülről eddig teljesen passzívnak látszó önkormányzati képviselők közül önálló felelősséget kapott egy fontos projekt illetve a fórum szervezése révén, melyet összesen három témában hirdettek meg. Még ha a két másik témában (civil kapcsolatok és a hajléktalan-támogató program) éppen Kocsis Máté, és - mivel konkrétumokról hosszú ideje sokkal inkább ő kommunikált - Szabó Gábor tűnik is illetékesnek.

Annál inkább érdekes volna megismerni Balog képviselő véleményét: ha bármi miatt lemondták a fórumot, szervezőként mit gondol arról, hogy ezt nem közölték az önkormányzat honlapján, sőt a rendezvényt inkább megpróbálják utólag letagadni?

Továbbá jó volna ismerni más önkormányzati döntéshozók véleményét is: miben és kikkel akarnak együttműködni, ha a legegyszerűbb kérdésben sem vállalják a felelősséget a döntésükért?

Egy másik, nagyon hasonló történet is lezajlott a napokban. Kocsis Máté beszélgetést vállalt a hajléktalanügyi elképzeléseiről az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának szervezésében. Ennek szintén örültem, mert károsnak tartottam, hogy a kerületi vezetés hónapok óta azt a benyomást kelti, hogy a szociális szakemberek tudását és szerepét lebecsülve, a nyilvános szakmai vitákat ugyanakkor nem vállalva kíván szociálpolitikai intézkedéseket tenni. Azzal, hogy Kocsis Máté vállalta a beszélgetést a szakmabeli egyetemistákkal, annak a jele lehetne, hogy számot vetett a felelősségével, ami az országossá tett hajléktalanügyi intézkedésekkel és a saját referensi szerepével jár. Szemben egy szimpla polgármester szerepével, aki könnyen tehet a csak a kerületén belül tetszeni akaró állításokat, a makroszintű hatásokkal keveset kell törődnie.

A Józsefváros facebook csoportjában azt tettem szóvá, hogy ezzel a számomra örömtelinek és felelősségteljesnek tartott váltással éles ellentétben látszik lenni a Szabó Gábor kommunikációja, aki ezekben a napokban is gúnyos, sommás, nyilvánvalóan igaztalan minősítéseket tett arra a szakmai-egyetemi körre (egyébként úgy tűnik, tényszerűen is célt tévesztve), akikkel a polgármester a napokban beszélgetni készült. Szabó Gábor a válaszában arra utalt, egyszerre fölényeskedve a szervezőkkel és velem, aki hitelt adok a szervezők közlésének, hogy az ELTE oldalán megjelent információ nem valós, a polgármester nem fog részt venni egy ilyen beszélgetésben. Mint kiderült, Szabó Gábor meghazudtolta a polgármester stábjának érvényes megállapodását az egyetemi szervezettel. A stáb ezután valóban lemondta a részvételt, viszont akkor, amikor az információjukra hivatkoztam, mind a szervezők, mind én okkal gondoltuk, hogy a polgármester úgy tesz, ahogy megállapodott. A tanácsadó fölényeskedése tehát nem csak alaptalan volt, hanem - amennyiben a polgármester szavahihetőségének jelentőséget tulajdonítunk - kommunikációs alaphiba. A tanácsadó előrejelzésével szemben, a szervezők képviselője órákon belül megjelent a kérdéses fórumban, és tájékoztatott a helyzetről, tehát minden arra utal, hogy a szervezők körültekintően és korrekten jártak el. Szemben a polgármester tanácsadójával, aki ezután a felelősséget nem vállalva eltűnt. 

A civil fórumon egyébként én azt mondtam volna el, hogy nagy szükség volna mind az önkormányzati, mind a civil részről a saját szerepükben magabiztos és megbízható partnerekre, mert csak így tudnak egymással felelősen kommunikálni és együttműködni. Ezekben mindkét oldalon komoly problémákat látok, a nagyobbat az önkormányzat oldalán, amire a fentiek is pontos illusztrációk. Nem azért, mert a civilek alapból jobbak lennének, hanem mert többen vannak és változatosabbak. Szemben az önkormányzattal, ahol a döntéshozók kommunikációjából az az alapállás érezhető, hogy a mandátum birtokában nem kell komolyan venni a partnereket.

A polgármester a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az önkormányzatnál minden törvényesen működik, illetve hogy a maga részéről nyitott a racionális vitákra. A saját tapasztalataim, melyeket két év alatt néhány helyi közügy kitartó követésével és alakításával szereztem, sajnos mindkét állításnak egyértelműen ellentmondanak.

Az apparátus visszatérően megsérti éppen azokat a jogszabályokat, amelyek összefüggnek a polgárok lehetőségeivel arra, hogy figyelemmel kövessék a döntéseket. A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet, az eljárásjogi szabályok nem ismerete vagy durva megsértése tűnik ki. Pozitív változások, a szabálykövetés lényeges javulása is történt az általam megfigyelt témákban, például a testületi dokumentumok kötelező közzététele, amiben a legutóbbi hónapokig nyíltan törvényt sértettek. Általában azonban a vezetők együttműködési készsége a hivatali szabálytalanságok lehetőségének rendszerszintű megszüntetésével kapcsolatban az elmúlt két évben inkább romlott, mint javult. A figyelmük és aktivitásuk a jogsértésekkel kapcsolatban szembetűnően eltér, ha a vélelmezésük szerint azt a politikai vitapartnereik követik el, mint ha vélelmezhetően az önkormányzati apparátus.

Többször pontosan leírható, hogy a Szabó Gábor közlései ellentmondanak a Kocsis Máté közléseinek, és az események, konkrét hivatali eljárások kimenetele a politikai tanácsadó közlései szerint alakul. Az apparátuson kívülről érkező felvetések közül a polgármestert és stábját láthatóan az országos médiumokban megjelenő ügyek érdeklik. Szembetűnő, hogy egy ügyesen kitalált performansz nyomán jóval komolyabb hivatali kapacitásokat mozgósítanak, mint ahogy az alapfolyamatokban tapasztalható némely tartós problémát kezelik. Az önkormányzat internetes közléseiben - amelyek gyakran sokkal konkrétabbak és informatívabbak, mint a hagyományos médiumokban közölt tények és állásfoglalások - a szociológiai értelemben vett tényleges döntéshozónak hosszú hónapok óta a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával bíró tanácsadó tűnik. Ennek a kommunikációs helyzetnek a leginkább az önkormányzatot érintő kockázataira többen és számos alkalommal igyekeztünk felhívni a figyelmet, eddig nyilvánvalóan eredménytelenül. Úgy gondolom, hogy egyaránt szükség volna a polgármester, a képviselők, a tanácsadó aktivitására és felelősségvállalására, ez a feltétele annak, hogy javuljon a kommunikáció és az együttműködés a különböző civil szereplőkkel, vagy akár a hivatalhoz forduló ügyfelekkel.

Üdvözlettel:

   (név)
 vajdapeterutca.blogter.hu

 Sok a szegény a kerületben. Dr.Kocsis többször hangoztatta fórumokon, hogy Józsefvárosban annyi a segélyből élő, mint amennyien az ötödik kerületben összesen élnek. Ennek megfelelően több a lakbér- és közüzemi díjjal elmaradtak száma is.

Ha nem is tud mindenkinek megoldást, legalább az itt élőknek segít, ha már elvesztette lakhatását (Lélek program).

Ez szép és jó, csak meg is lehet előzni a hontalanná válást. Lehet segíteni menet közben is, hogy emberek ne maradjanak fedél nélkül, és erre ki is dolgoztak civilek egy módszert. Egyeztetések után sok százan jelezték aláírásukkal megerősítve, hogy igen, szívesen ledolgozzák a kerületben azt a hátralékot, ami adott esetben nem is az ő hibájukból keletkezett. (például a Magdolna Negyed II. program keretében 5-8 hónappal később kötött az önki szerződést az elköltöztetett lakókkal, és visszamenőlegesen követelte a díjat; de mivel nem volt lakás-szerződés, így a közmű szolgáltatókkal sem tudtak addig szerződni - tetemes hátralékuk keletkezett ott is. Felelős nem akadt a Hivatalban...)

Hol tart most az ügy? A Négy Ház Egyesület közleménye szerint itt:

FELADÓ: NÉGYHÁZ Egyesület

TÁRGY: Közlemény a „Munkáért – lakhatás” program ügyében

 

A NÉGYHÁZ Egyesület az alábbi közleménnyel fordul a „Munkáért  - lakhatás” program aláíróihoz, támogatóihoz – és azokhoz is akiknek ez nem kell.

Egyesületünk 2011. július 13.-ra lakossági fórumot szervezett az önkormányzati lakbérhátralékosok számára, melyen ismertette és megvitatta a megjelentekkel, az „Együttműködő munkával az emberi lakhatásért” munkanevű projekt-tervezetét. /mellékelve/ A fórumra – a közvetlenül érintett hátralékosokon kívül, – meghívtunk mindenkit, akit hivatalból vagy civil elköteleződésből a téma érdekelhetett: társegyesületek, egyetemi emberek, önkormányzati képviselők és politikai pártok megfigyelői, – mintegy ötvenen – élénk eszmecserében vitatták meg a felvetett, többnyire igen éles hangú kérdéseket. A teljes színképből „mindössze” az önkormányzat többségi képviselői hiányoztak, akik közvetlenül a kezdés előtt – referensük útján – telefonon lemondták a részvételüket. Döntésüket nem indokolták.

 

Kezdeményezésünkre, néhány nap múlva, mégis létrejött egy személyes találkozó, ahol dr. Sára Botond kabinetfőnök, az önkormányzat képviseletében arra kért, hogy küldjünk el egy rövid beszámolót a projekt-tervezetről és egy jegyzőkönyvet a fórumon elhangzottakról. „Az önkormányzat tanulmányozza és megvitatja a kezdeményezést, és kifejti a részletes szakmai álláspontját az abban foglaltakkal kapcsolatban”, mondta a kabinetfőnök úr, – és még néhányszor ezt követően, egy-két hónapig, amíg le nem esett, hogy ezúttal is csak a szokásos bolondját járatják velünk az urak. A mai napig nem kaptunk levelünkre semmiféle választ. És most, idestova négy hónap után, megkérdezném: ki beszél itt finnyás eleganciával „balkáni állapotokról” a civilizált polgári mentalitás védelmében? Kit sért a demokratikus nyíltság és ki veszi semmibe az adott szó – ha tetszik „európai” – alapkövetelményét.

A kezdeményezés aláírói pedig, kezükben az önkormányzati újságot /11 08 23/ lobogtatva, melyben méltatták kezdeményezésünket, egyre türelmetlenebbül kérik számon az elmaradt kibontakozást, s egyre többen fakadnak méltatlan vádakra mozgalmunkkal kapcsolatban.

 

Az önkormányzat különféle, többnyire szociális jellegű intézményeiben megforduló, a program további sorsa felől kérdezősködő elbizonytalanodott érdeklődőket pedig, vagy hajmeresztő rémmesékkel traktálják a NÉGYHÁZ Egyesület „renitens” tevékenységével kapcsolatban, vagy csak sokatmondó mosollyal legyintenek a kérdezőre. S nem is eredménytelenül. A belterjesen tenyésző hivatali intrika tévedhetetlenül érzi az uralkodó szélirányt, s a lelkes és reményteli kezdeményezést – még mielőtt az szárba szökkenhetett volna – sikerül is lassan a földbe döngölni, és általános anatéma alá vetni.

Jól példázza mindezt az egyes önkormányzati jószolgálati intézményeknek (Családsegítő, Szigony alapítvány stb.) a kezdeti óvatos érdeklődést követő teljes elzárkózása az együttműködést illetően. Pedig mozgalmunk komoly bázist remélt ezen szervezetektől, hiszen „ügyfeleik” jobbára az együttműködni kész „emberanyagból” kerülnek ki. Így aztán – a legelemibb készségek nélkül –  a magunk kezdetleges eszközeivel  (házról házra járás, postaládázás stb.) szerveztük meg az együttműködők kis csapatát. Aki pedig ismeri a populációnak ezt a szegmensét, az tudja, hogy itt nem működik a számítógépes kommunikáció, s még a telefon is bajosan. Amúgy anyagilag se igen győznénk, hisz még a visszahívásokkal is bajban vagyunk. Nem panaszkodunk, mi vállaltuk és azt is tudtuk, mibe vágunk bele, de ezúton is kérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy ne várjanak tőlünk telefonos visszahívást; egyszerűen nem győzzük. És nem csak anyagilag értjük ezt, de azért is, mert minden jel szerint hiába dolgoztunk.

Munkánkat az önkormányzattal való együttműködésre alapoztuk, – ehhez is kaptunk tőlük kezdetben bátorítást. Ellenszélben és kényszerű oppozícióban ilyen programot lehetetlen megvalósítani.

Ezért az aláírók listáját pedig, melynek kb. kétharmadát átadtuk egy önkormányzati képviselőnek is, mostantól titkosítjuk.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy elment az ép eszem, kimondom: a jelenlegi helyzetben úgy látjuk, hogy nem tudjuk biztosítani az aláírók érdekvédelmét, s a beindult folyamat beláthatatlan fordulatokat hozhat. Túloznék talán?

Olvassátok csak el, hogy mit válaszolt a polgármester, az ügyet firtató képviselői kérdésre. (jegyzőkönyv 17.-18. oldal)

Elismerem persze, hogy ő sincs könnyű helyzetben. A mintegy 6000 önkormányzati bérlakás fizikai állaga válságos, szociális „állagáról” pedig elmondhatjuk, hogy bérleményi és egyéb, a lakhatással összefüggő (jog)viszonyai 80-90%-ban (!) ütköznek a legalapvetőbb köz- és /többnyire/ büntetőjogi normákkal. (Bővebben lásd még, a korábban erről írottakat.) Vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem az utca, és nem a meghajszolt hajléktalanok nyomorult odúi, de a „polgári” bérlakóházak a bűnözés bevehetetlen bástyái, épp áttekinthetetlen-rendezetlen voltuk miatt?

 

Azt hinni pedig, hogy az ennek rendezésére tett lépések megtétele nélkül, lehet kezdeni valamit is lakbérhátralékos ügyben, hiú ábránd és teljes szakmai inkompetencia. És persze, vak aki nem látja, még ha elszánt érdekvédő is, hogy a bérleményi jogviszony-rendezés koncentrikus körei, kifelé haladva, a hajléktalan-ügyet is behálózzák. De ez már más, a saját kompetenciánkon nagyrészt túlmutató, de azzal igenis összefüggő kérdés. És végül, nehéz szívvel ugyan, de bevallom, a reménynek még az árnyékát sem látom e pillanatban felsejleni, hányatott sorsú kezdeményezésünk ügyében. Hét éve dolgozom „bérlői érdekvédőként”, s a lakossági bevonás rendszerének egyik kidolgozójaként és résztvevőjeként  végigcsináltam a Magdolna Programot, itt-ott még némi eredményt is felmutatva. Ám ami semmit sem változott  hét év óta, s a legkitartóbban kísérte tevékenységünket, az a kitartó süket csönd és a méla undorral kísért Nagy Néma Ellenállás, minden épeszű elképzeléssel szemben ami „alulról jött”, és valamit is változtatni akart az önkormányzati rendszert ma is bénító tanácsrendszerbeli zárványstruktúrákon.

 

És végül engedjétek meg, hogy idézzem az egyik önkormányzati vezető rólunk /NÉGYHÁZ Egyesület/ elejtett bonmot-ját, arról, amikor a négy ház képviselői összehangoltan kifogásolták a magas Testületnél, a kritikán aluli minőségben elvégzett felújításokat. (MNP I) „Ugyan, az egészet az a megszállott Budaházy vezényli, őt kéne először móresre tanítani.”

Ne fáradjanak uraim! Nem ránk nézve szégyen, ha „népi zenekarunk” rosszul viseli, ha az urak, ahelyett, hogy meghallgatnák, inkább célba lőnek rá. Ne szégyelljék, régi úri passzió ez. A prímás pedig még nem tudja igazán, mit is kezdjen hangszerével. A vonót mindenesetre máris felajánlja a bonmot szerzőjének. Használja arra, amire én gondolom. És teljes hosszában, ha kérhetném. 
 

Budaházy Gusztáv

NÉGYHÁZ Egyesület

 

 Ismét remek példa arra, hogy a civil szervezet erőt, energiát nem sajnálva dolgozik több száz család érdekében, de a kerület vezetésének nem ők a fontosak. 

Nem azt vállalták esküjükben, hogy mindent megtesznek az itt élő emberekért?

A polgármester kicsit vicces bemutatója után volt időnk szörnyülködni a teljes verzión is - azonban a helyi civilek összeültek és megbeszélték, végül elküldték az önkinek a javaslataikat.

Vitaindítónak szánta dr. Kocsis, van is mit megbeszélni. Íme:

 

 

CIVIL JAVASLATTÉTEL

 

  

JÓZSEFVÁROS ÖNKORMÁNYZATA

 

CIVIL STRATÉGIA KONCEPCIÓJÁHOZ

 

 

 

Létrejött:

 

Civil egyeztető fórum keretében a VIII. kerületi civil szervezetek együttműködő csoportja által megfogalmazott visszajelzések és javaslatok összegzésével

 

 

Budapest, 2011. október 27.

 

 

 

Előzmények

 

A józsefvárosi civil szervezetek az elmúlt tíz évben jelentős fejlődésen mentek keresztül mind  működésük, mind kapcsolataik vonatkozásában. Ennek következtében számos fontos együttműködés is létrejött közöttük, ezáltal pedig hatékonyan tudtak reagálni a kerület meghatározó ügyeire és problémáira.

Az intenzív civil és szakmai munka eredményeként 2010-ben megfogalmazódott a kerület civil szervezeteinek közép- és hosszú távú stratégiai terve, mely tartalmazta azokat a fejlesztési irányokat, szervezeti prioritásokat és eljárásokat, mely által cselekvőképesebben tudnak majd reagálni a változó helyi, kerületi és regionális szükségletekre, javítani tudnak erőforrásaikon, kapcsolataikon és munkamódszereiken.

 

A civil szervezetek közép-és hosszútávú stratégiájának kidolgozásával párhuzamosan, illetve azt kiegészítően felmérés készült a Magdolna negyedben működő civil szervezetekről Civil Stratégiák címmel*.

 

A civil szervezetek a stratégiájukban az alábbi irányelveket fogalmazták meg a szektorok (civil, önkormányzati és üzleti) együttműködésére és partnerségére vonatkozóan:

-          kerületi szinten a civil szervezetek munkájának összehangolása erőforrásaik hatékonyabb kihasználása és bővítése érdekében;

-          egyenrangú partneri viszonyok kialakítása a civil szervezetek között, illetve a civil, önkormányzati és üzleti szféra szereplői között;

-          a célcsoportok szükségleteire reagáló programok tervezése civil és önkormányzati együttműködésben;

-          civil szervezetek tudatos együttműködése a képviseleti demokrácia helyi folyamataiban (döntés előkészítés, érdekek és jogok védelme, civil kontroll);

-          kölcsönös információ nyújtás a szektorok között;

-          a fenntarthatóság javítása  a kerületi együttműködések mentén;

 

A fenti irányelveknek megfelelően a civil szervezetek folytatják és fejlesztik  együttműködéseiket a közös programok megvalósításában, továbbá egyeztetnek az egyes negyedeket illetve a kerületet érintő kérdésekben, mely párbeszédbe a kerületi önkormányzatot szintén bevonják.

 

 

A Civilváros című, Józsefvárosi Önkormányzat által kidolgozott civil stratégia tervezetre vonatkozó észrevételeink, javaslataink

 

A Civilváros, Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégia tervezetére vonatkozó észrevételeinket és javaslatainkat az együttműködés szemléletével – konstruktív és fejlesztő céllal – fogalmazzuk meg, bízva abban, hogy az itt összefoglalt megállapítások illetve kérdések kapcsán további egyeztetésekre kerül sor az önkormányzat és a civil szektor között.

 

A Józsefvárosban bejegyzett több, mint ezer szervezet között jelentős az országos szervezetek száma, ugyanakkor ezek közül is sok működik kerületi kirendeltséggel, speciálisan kerületi problémákra, ügyekre fókuszálva, valamint több tucat olyan szervezet is létezik, amelyek működési céljaikban, feladataikban hangsúlyos helyen szerepel maga a kerület, és szoros kapcsolatban állnak a kerület lakosságával. Ezek a szervezetek – függetlenül attól, hogy mennyiben fedik le tevékenységükkel a Józsefváros Önkormányzat Civil Stratégiája dokumentumban meghatározott feladatokat – jelentős szerepeket töltenek be a kerület fejlesztésében. Ezek a következők:

 

-          Jelentős szakmai és programmegvalósítási tapasztalattal rendelkeznek: szakembereik hatékonyan tudnak a közösségen belül célcsoportjukra vonatkozó szakmai tevékenységeket ellátni, fejlesztéseket végrehajtani;

-          Hiteles és megbízható partnerei a programokat együttműködésben megvalósító civil szervezeteknek, intézményeknek és a programokba bevont lakossági csoportoknak;

-          Meghatározó szerepük van a forrásteremtésben több tízmillió forint pályázati úton lehívott forrást biztosítanak programjaikon keresztül;

 

Mivel járulnak hozzá jelenleg is Józsefváros fejlesztéséhez a civil szervezetek a kerületi szervezetek, intézmények és a lakosság együttműködő partnereként?

 

-          A fejlesztések tervezési szakaszában kijelölt közös feladatok és ügyek kiszámítható, biztos képviseletével illetve végrehajtásával;

-          A tevékenységi körükbe tartozó, helyi ügyeket érintő szakmai háttéranyagok, valamint a programokon keresztül kidolgozott gyakorlati megoldások sokféleségével;

-          Hatékony forrásteremtő partnerként: magyarországi és európai uniós forrásokból a kerületben hasznosuló programok, fejlesztések megvalósítása (akár interszektorális partnerségekben is);

-          Jelentős állami és önkormányzati feladatokat látnak el többek között szociális területen, a pszichiátriai betegek ellátása területén, kábítószerbetegek ellátása területen, gyermek- és ifjúságvédelem területén; Az önkormányzati feladatokat ellátó civil szolgáltatók ezzel hozzájárulnak a szolgáltatást igénybevevő állampolgárok és lakosság lojalitásához.

 

A Józsefvársoi Önkormányzat Civil Stratégiája meglátásaink szerint kevéssé épít a civil szektorban felhalmozódott tapasztalatokra és szaktudásra, valamint azokra a kerületi ügyekre fordítható forrásokra, amelyek a civil partnerek nélkül nem lennének lehívhatóak.

 

A józsefvárosi civil fogalom definíciójából olyan szakmai civil partnereket zár ki, amelyek maga az Önkormányzat által meghatározott célokhoz közvetve hatékonyan képesek hozzájárulni (például a józsefvárosi civil definíció által meghatározott szervezetek partnereként).

 

Meglátásaink szerint a Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégiai dokumentumban felvetett ügyek és problémák inkább szociális, mint rendészeti megközelítésben értelmezhetők, összetett jellegüknél fogva így a vázolt szűkítő koncepcióval hatékonyan kevésbé kezelhetők.

 

Hiányoljuk a stratégiai dokumentumból a közép- és hosszútávú stratégiai célok megkülönböztetését, valamint e célok elérésének mérhetőségét biztosító indikátorokat vagy mutatószámokat, amelyek mentén a civil szektor meg tudja fogalmazni a stratégiát erősítő tevékenységeit illetve a stratégiai célok eléréséhez hozzáadott eredményeit.

 

 

 

 

 

A fentiek alapján a Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégia tervezete több kérdést is felvet, amelyekre a stratégiában megfogalmazott válaszok és megoldások kevéssé tekinthetőek kielégítőnek és a gyakorlatban hatékonyan megvalósíthatónak, továbbá a civil szervezetek meglátása szerint a civil szektorral közösen megválaszolandók. Ezek a következők:

 

-          Hogyan biztosítja a civil stratégia a civil szektor egészének fejlesztését, vagyis a civil szervezetek kiegyensúlyozott működési környezetét?

 

-          Hogyan tervezi az önkormányzat a komplexen kezelhető szociális ügyek kezelését?

 

-          Hogyan valósul meg a civil szervezeteken keresztül hatékonyan megszólítható lakosság / célcsoport bevonása a jelenlegi stratégiai dokumentum kivitelezésekor?

 

-          Milyen időtartamot ölel fel a stratégia és milyen stratégiai célokat határoz meg?

 

-          Milyen támogatási keretösszeget kíván az Önkormányzat a stratégiában meghatározott szervezetek számára biztosítani évente?

 

A jelen javaslattétel keretében a civil szervezetek olyan kiegészítő szempontokat kívánnak megfogalmazni, amelyek hiányában egy önkormányzati civil stratégia meglátásuk szerint nem lehet teljes és nehezen megvalósítható. A kérdések és javaslatok mentén pedig egy párbeszéd folyamat elindítása a cél, amelynek során az érintettek egyeztetnek egymással és közös megállapításaikat stratégiai szintre képesek emelni –  közösen kidolgozott civil stratégiát létrehozni.

Célja továbbá, hogy a civil szervezeteket – mint a lakossággal rendszeres és intenzív kapcsolatban álló szektort – vonja be az Önkormányzat a fejlesztési folyamatokba már a kerületi problémák és ügyek megfogalmazásának szakaszában, hogy szakmai tudásukat és tapasztalataikat mielőbb be tudják integrálni a kerületi fejlesztésekbe,  fokozottan biztosítva azok hatékonyságát.

 

Ezúton javasoljuk, hogy Józsefvárosi Önkormányzat Civil Stratégiája kapcsán az Önkormányzat és a civil szektor képviselői részvételével párbeszéd fórum valósuljon meg, amelynek keretében az érintettek bevonásával lehet megvitatni a koncepciót.

 

                                                                                                                 Civil Egyeztető Fórum

 

 

---

* A hivatkozott dokumentumok nyilvánosak, az Önkormányzat számára korábban megküldésre kerültek.

 

 Mert bizony vannak, nem áll meg az élet egy pillanatra sem, folyton ott vannak az emberek az egész kerületben - hiszen itt lakunk. Szerencsére elég sokan aktívak is, elmondják ötleteiket, észrevételeiket, és az önki meg reagál rá.

Szerencsére a szabógábor vezette Városüzemeltetés is ilyenekben gondolkodik: hogyan lehetne bevonni minél több civilt - bár ők a kihasználatlan munkaerőben gondolkodnak. Szerintem meg van annyi fizetett ember, hogy ellássák a feladatokat, csak a körmükre kellene nézni!

A példák következnek. Frigyesmester videókat készít a kerületről, felhívva a figyelmet a gázos-gazos részekre. Napi útja a Bókay utcán vezet, régóta lobbizik a macskakő kicseréléséért, vagy legalább aszfaltozásáért. Tudni kell, hogy itt van a Cerny Alapítvány, gyerekmentők, a klinika udvarán van az állomásuk, innen indulnak, ide hoznak. Szarrá ráz mindenkit az út - szabógábor ígérete szerint már nem sokáig, de addig is ki lett táblázva.

Ez is egy haladás, nem? Legalább táblák vannak, amik arról informálják az erre bukdácsolót, hogy a kerület üzemeltetői is tudnak a dologról.

A helyi zöldek meg gazolni kezdtek Frigyes videója kapcsán, és bevitték a testületi ülésre.Örömmel látom, hogy végre aktívan tesznek is valamit a kerületért.

Történt egyszer, még a nyár elején, hogy átvágták a nemzeti színű szalagot a Kálvária tér nyugati oldalában a Dankó utca meghosszabbításában. A beruházás hiánypótló volt, az utolsó, immár nagyon rossz minőségű macskaköves szakasz kapott aszfalt burkolatot. Azonban az út és a járda közötti járdaszigeten nem zöld pázsit kezdett nőni, hanem felverte a gaz. Amely nőttön nőtt parkfenntartóktól nem zavartatva, őszre már ember magasságú lett, felmagzott, majd elszáradt. Ilyen lett:

(A gaz növekedéséről egyébként egy kerületi lakos folyamatosan beszámolt a youtube videomegosztó portálon.)

Ez az állapot szerdáig tartott, amikor az LMP 5 fős kis csapata megjelent, hogy betakarítsa a termést, és eljuttassa az illetékesekhez.

LMP képviselő és aktivisták készülnek az "aratásra"

A munka dandárját elvégeztük, kiderült azonban, hogy teherautó híján a teljes terményt nem tudjuk elszállítani, így azt tömörítve ott hagytuk. Egy zsák kivételével, melyet másnap bevittem a képviselő-testületi ülésre, ahol egy képviselői kérdés kíséretében át szerettem volna nyújtani a polgármester úrnak. Neki azonban éppen akkor jött egy halaszthatatlan telefonhívása (nem is merek találgatni, honnan), így még a levezetést is átadta. Sántha Péterné alpolgármester asszony a kérdésemet pozitívan fogadta, és Szabó Gábor a zsákot átvette. A felelősség kérdésének utánajárnak, az otthagyott terményt elszállíttatják.

Tanulság: sokat kell még fejlődnünk, hogy eljussunk arra a pontra, ahol a cél nem a pillanatnyi médiafelhajtásra alkalmas szalagátvágás, hanem az, hogy a kerületet fenntartható módon tegyük élhetőbbé.

 

 Közben a fotós - Fejer Martin - küldött pár képet még akció végéről:

A győztes csapat:

Ez volt - mármint a bejelentés - múlt héten, csütörtökön. Ehhez képest ma még mindig ott száradtak a kitépkedett kórók, tarkítva egy döglött galambbal.

Változások vannak, és ha elég kitartó az ember a hivatallal és cégeivel szemben, akkor el is ér aprócska eredményeket. 

Sose adjuk fel!