Kezdetben nem volt Hivatal. Mindent Isten intézett egy személyben, igaz, akkor még ennyi dolog sem volt a világon. Ádám és Éva békésen legelészett az Édenben, se munkanélküliség, se szociális bérlakás, lakbérhátralék, rezsi-elmaradás meg végképp nem. Aztán jött a kígyó, s az emberiség első kilakoltatás-története véget vetett ennek az idillnek.

Nem könnyű elszakadni ettől az ősi megoldás-mintától, de, hogy van rá törekvés, azt immár bizonyossággal állíthatom május 10-e óta, amikor is népes, kerületi delegáció kereste fel a nagykanizsai önkormányzatot, hogy tanulmányozza, miként lehet a helyi számkivetetteknek élet-és munkalehetőséget biztosítani a technikailag jóval egyszerűbb, de emberileg, politikailag igen kényes kiűzetés helyett. A delegáció – bár három kocsival közelítette meg a 220 km-re fekvő helyszínt – alapvetően két csoportból állt: önkormányzati dolgozókból és civil szervezetek képviselőiből –mindösszesen tizenhárman. (A résztvevők névsorát az írás végén lehet megtekinteni)

Hogy miért pont most és miért Nagykanizsára ment a gőzös, annak alapvetően két oka van. De inkább a harmadikkal kezdem.

    3.  Az MNP I-II során (2005-2010) már bebizonyosodott, hogy a (bér)lakásban élőket érdekeltté lehet tenni környezetük átalakításában, s a pincetakarítástól az udvarszépítésig, a hőszigeteléstől a falfestésig, szakmai irányítással, és megfelelő elszámolási rendszerrel új világot tudnak teremteni maguk köré, - s persze ezzel egymáshoz való viszonyuk is átalakul.  

     2. Egy nagykanizsai kilakoltatás nyomán, a főváros, egykor Marx, ma Corvinus névre hallgató egyetemén a Társadalomelméleti Kollégium hallgatói, 2010-ben megszervezték az első Szociális Építőtábort Nagykanizsán, amelynek eredményeként több tucatnyi ember csökkenthette munkával lakbérhátralékát, és a - főként fővárosi-  önkéntesekkel együtt végzett munkának köszönhetően három háztömb – és környezete – nyert új külsőt, kapott új födémet, szigetelést, vakolatot.

  1. Ez év április 20-án, Bér-lakás-helyzet címen közmegszólalásra került sor a Kesztyűgyárban, ahol százharminc, lakáshelyzetétől szorongattatott lakos gyűlt össze, s számolt be alig viselhető életkörülményeiről. A fórumon az önkormányzat több képviselője is jelent volt, s hallhatott, a nagykanizsai tapasztalatokról – a tábor szervezőinek előadásában, s hallhatta azt is, hogy a megszólalók többsége nem anyagi segítséget, hanem lehetőséget kér adóssága ledolgozására. Például a munkáért lakhatás program keretében, ami az MNP-ből nőtt ki, s múlt év nyarán kezdett konkrét formát ölteni a Négyház Egyesült, s azon belül Budaházy Gusztáv kezdeményezésére. A hivatal nyitottságát – túl azon, hogy a fórumon felszólalók közül néhánynak konkrét segítséget ígértek (tudomásunk szerint ez meg is történt azóta) – jelezte, hogy Soós György, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnöke, a kesztyűgyári találkozó nyilvánossága előtt, megbeszélésre hívta a fórumsorozat egyik aktivistáját, Bódis Lajost.

 Ezekből nőtt ki, civil kezdeményezésre a május 10-i tanulmányi kirándulás, azon egyszerű megfontolásból, hogy lássuk a medvét – élőben, s utána érdemibb lehet a párbeszéd az önkormányzat és a fórumsorozatot szervező civil szervezetek között. Így történt, hogy ezen a kellemes, kánikula-közeli napon a kanizsai városháza tárgyalójában húsz ember ülhette körül a hatalmas kerekasztalt, ahol a helyi önkormányzat illetékes képviselői mellett az akkor épp működő építőtábor két alapító-vezetője (Kovács Vera, Fehér Katalin) is megjelent. Kedves gesztus volt a helyiek részéről, hogy maga a polgármester, Cseresnyés Péter köszöntötte a megjelenteket, s arra bíztatta a látogatókat, hogy kérdezzenek minél többet és alaposabban, hisz egy évek óta létező, sikeres gyakorlatról tudnak beszámolni.

 Az önkormányzati csapat

Az ezt követő majd’ két óra ennek jegyében telt. A nyóckeres, önkormányzati delegáció kérdéseiből kitetszett, nagyon is konkrét, a megvalósítással kapcsolatos részletek foglalkoztatják őket, pénzügyi, jogi, adminisztrációs dzsungelben kell megtalálni – vagy megteremteni – az utat a szándéktól a tettig. A kanizsaiak válaszaiból pedig – melyet jótékonyan itatott át a vidéken élő ember természetessége, derűje -, levonható volt az a következtetés, hogy jó szándékkal, hozzáértéssel, és együttműködési készséggel létre lehet hozni olyan – lényegében munkáért lakhatás – konstrukciót, amellyel mindenki jól jár. Az eladósodott, mert részben vagy egészben le tudja dolgozni tartozását, a felújított házak lakói, mert csinosodnak, lakhatóbbá, olcsóbbá válnak az épületek, s tisztább a környék, s persze az önkormányzat, hisz a tulajdonában lévő ingatlanok értéke nő, a reménytelennek, behajthatatlannak tűnő adósságból teremtett érték válik, s a kilakoltatás bélyege sem égeti a hivatalt, vagy magát a jelöltet.

Informális csúcstalálkozó Kanizsán: Soós György és Budaházy Gusztáv

Már elharangozták a delet, amikor véget ért az eszmecsere, s az önkormányzati csapat egyenest Ligetvárosba, a szociális építőtábor helyszínére indult – nyilván szorította őket a munkaidő -, a kilenc civil pedig ebéd után tette ugyanezt. Beszélgettünk lakosokkal – például Edit nénivel, akinek 60 ezer forinttal csökkent a fűtésszámlája felújítás után – vagy önkéntessel, a 37 esztendős, antropológiát végzett Zsolttal, aki Budapestről jött ide, hogy munkájával segítse a gettósodó ligetvárosi lakosokat. S persze beszélgettünk Verával és Katalinnal, az építőtábor alapító-vezetőivel, akik nem kis leleménnyel és lelkesedéssel zsonglőrködnek, szervezik meg immár harmadik éve a szociális építőtáborokat (nem csak Kanizsán), bevonva, megnyerve a fővárosi fiatalok egy részét, a Habitat for humanity mozgalmat, s pályázati pénzeket, amelyek (vissza)jelzik munkájuk eredményességét, hasznosságát, szükségességét.

Könnyen lehet, a Szociális Építőtábor országos mozgalommá válik, hisz valóságalapja, mindenütt fellelhető: elszegényedés egyfelől, fogyatkozó munkalehetőségek másfelől. S vannak sokan – egyre többen -, akik még rendelkeznek munkával és élhető életet élnek, de nem közömbösek tágabb világuk emberi megpróbáltatásai iránt.  Diákok, civilek, szociális szakmában dolgozók. Aktivisták, akik nem turistaként, de szabadidejüket, figyelmüket, szívüket, fizikai erejüket kínálják egy élhetőbb világ megteremtésére. Már csak az a kérdés, hogy az(önkormányzati) hivatalok mennyire nyitottak, egy ilyen (rész)megoldás iránt. Ami tény a nyócker illetékese(i) négy szakember egy munkanapját szánták arra, hogy képbe kerüljenek. Ezt akár szándéknyilatkozatnak is lehet tekinteni.

 S ezzel vissza is érkeztünk, ki-ki a saját tapasztalataival, de gyanúm szerint mindannyian annak érzetével, hogy a kanizsai gőzös nem hiába zakatolt 13 utasával május 10-én. Nyilván a kanizsai medve itt a nyóckerben némi átalakításra szorul. De nem kell belőle sem elefántot építeni, sem birkát faragni. A következő hetek mutatják majd meg, hogy a lakásfoglalás-kontra kilakoltatás erőszak-bűvöletéből vezet-e kiút a kesztyűgyári közmegszólalás résztvevői számára.

A névsor:

•  Benkő Tibor, a Budapesti Corvinus Egyetem politológia szakos hallgatója, a kezdeményező civil fórumsorozat gyakornoka,
• Bódis Lajos, közgazdász-szociológus, kerületi lakos, blogger, a civil fórumsorozat aktivistája,
• Budaházy Gusztáv, a Négy Ház a Magdolna Negyedért Egyesület elnöke, a Magdolna Negyed Program közreműködője, a civil fórumsorozat aktivistája,
• Flaskár Melinda, szociális munkás, a Humánszolgáltatási Bizottság tanácsadója,
• Hegedős János divízióvezető, Kisfalu Kft.

• Iván Roland dr., jogász, a Polgármesteri Hivatal Humánszolgáltatási Ügyosztályának munkatársa

• Kövesdné Strbik Andrea, a  Hátralékkezelési iroda vezetője, Kisfalu Kft
• Molnár György, matematikus-közgazdász, volt önkormányzati képviselő, a Kisfalu Józsefvárosi Vagyongazdálkodó Kft. felügyelő bizottsági tagja, a Magdolna Negyed Program egyik kidolgozója,
• Neumann Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakos hallgatója, a civil fórumsorozat önkéntese,
• Rejtő Gábor, újságíró, a Nap Klub Alapítvány és a civil fórumsorozat aktivistája,
• Soós György, önkormányzati képviselő, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnöke,
• Szili Balázs, szociális munkás, önkormányzati képviselő, a Városgazdálkodási           és Pénzügyi Bizottság tagja,
• Virág Tamás, szociális munkás, kerületi lakos, blogger

Én nem tudom, hogy „mennyit ér a néma tartomány”, avagy válaszkísérlet 12 kérdésre „szegényfórum-ügyben”, a kissé meglepett-elfogódott önkormányzatnak és a rettenthetetlen-bátor civil társaimnak, akik elszántan hallgatnak arról, aminek szolgálatára-hírverésére szegődtek: mármint a fórumsorozat eseményeinek szakszerű feldolgozására, értő elemzésére, némi kitekintéssel a „tágabb tarományokra” és viszonyrendszerekre is.

A NÉGYHÁZ Egyesülethez viszont, - mely pedig csak egyszerű napszámosa a kultusztémává dagadt bérleményügynek – özönlenek az egyre türelmetlenebb kérdések, s a sorozatban résztvevő hat-hét szereplő közül egyedül minket találnak meg a népek, ki tudja miért. S most – a kb. ötvenedik lakó után, aki üres kézzel távozik tőlünk, - hebegve kérek elnézést nemcsak az ügyfelektől, de az önkoritól is, mely még így is, kellő tájékoztatás hiányában – ahogy hallom, - rámozdult az ügyre, s a legforróbb esetekben máris hathatós lépéseket tesz, az érintettek bevonásával. Addig is – jobb híján – mi válaszolnánk néhány „okvetetlenkedő” kérdésre.

1. Igen, a fórumot eredetileg mi (NH Egyesület) kezdeményeztük a Napklub támogatásával, a pályázatot pedig, mely a kezdeményezés megvalósítását tette lehetővé, a vajdapeterutca blogter,  a 8ker.blog.hu és a Testvérem Egyesület gondozta. A munkamegosztásban viszont az események dokumentálása nem tartozik az egyesületünk feladatai közé.
2. A fórumsorozat négy témája közül a bérlakásügy csak az egyik, melyet -„vészállapotai” miatt – én elsőnek javasoltam a sorban, de valamiért leelőzte a drogtéma. Ezt – sok oknál fogva - súlyos hibaként róttuk fel a többiek felé, még ha a drogtémát is mi kértük napirendre tűzni.
3. Az ezzel, (bérlakásüggyel) szervesen összefüggő Munkáért – lakhatás Program szervezése – más néven – több mint két éve folyik, ebben a formában és címen pedig, egy éve szervezi a NÉGYHÁZ Egyesület. Tavaly július óta – egy ötvenfős fórum után – várunk az önkormányzati válaszra ez ügyben, és miután az érdeklődés iránta egy év után sem apadt, a szervezési munkát rendületlenül folytattuk az idén is, bár az önkormányzat konok hallgatása továbbra sem biztatott semmi jóval. A nem minden vonatkozásban kimunkált projekten nem látjuk értelmét további részletekbe  menően dolgozni, hisz önkormányzati együttműködés nélkül a legkidolgozottabb program sem több, mint puszta ábránd. Nekünk, a lakossági bevonás korszakos jelentőségű lehetőségéről és a koncepció önmagán túlmutató jelentőségéről kell a kishitűeket meggyőzni.
4. A nagykanizsai program – melynek szervezőit mi (NÉGYHÁZ Egyesület) kerestük meg egy éve – fényesen példázza, hogy nem lázálmokat kergetünk. A jóval korábbi „hazai”  BBFR (Bérlői Bevonással történő Felújítási Rendszer, Molnár György-Rév8-Magdolna Bérlői Közösségek) Feladatmeghatározása (Bp. 2005., Józsefvárosi Önkormányzat) szintén ebbe az irányba mutat, s a Habitattal végzett közös munkáink (2009-2010) is ezt kívánták kiteljesíteni. (Nem rajtunk múlt, hogy az MNP I-II szerves folytatásaként nem fejleszthettük tovább a lakossági bevonás koncepcióját)
5. És nem bánjuk, sőt értékeljük, hogy – szinte a semmiből – hirtelen ennyi híve -szakértője támadt a témának, bár mintha úgy emlékeznénk, hogy az egyetlen Molnár György (volt) képviselőn kívül, kezdeményezésünket – egy-két gúnyos-gyalázkdó megjegyzést kivéve – minden „oldlaról” jeges hallgatás sőt anatéma övezte. Érdemi – bár erősen kritikus – figyelemre egyedül civil társunk vajdapeterutca blogter méltatta; innen, hogy „szerződtünk” is a közös cél érdekében. Ezúton is le kell szögeznünk azonban, hogy eredeti álláspontunk szerint, a bérleményi jogviszonyrendszer érdemi rendezése nélkül a Munkáért – lakhatás program nem más, mint üres vízió, mely nemcsak hogy önmaga csúfos paródiájává válhat, de kurdarca beláthatatlan következményekkel is járhat. A komoly politikai tőkefelhalmozással is kecsegtető program sokakat csábíthat meggondolatlan lépésekre, ám akik a kevésbé látványos  és hálátlan szakmai aprómunka megkerülésével és csak bombasztikus sikerre áhítozva válnak „elszánt” szószólóivá, nagyot is bukhatnak. A szétzilálódott, átláthatatlan és – szociológiai értelemben – „sötét lóként” lappangó bérlői rendszer, beláthatatlan meglepetéseket tartogathat a hozzá nem értő számára. És a kudarc uraim, sosem magában keresi az okot, hanem ujjal mutogat a „felbujtókra”, - azaz ránk – és azt károgja majd amit most is, hogy ugyanis, hogyan és miért nem lehet megcsinálni, végigvinni egy épkézláb és koherens elképzelést. S persze végső érvként előhozva azt is, hogy „ezekkel nem lehet…” Mindezt azért hangsúlyozzuk ily kategórikusan, mert kezdeményezőként felelősséget is vállalunk, és ha kell ütköztetjük is álláspontunkat. Sajnálattal kell megállapítanunk azonban, hogy a projekt koncepcióját tekintve fentebbi elképzelésünkkel jelenleg egyedül állunk. A baj csupán az, hogy a kevés lehetséges partnereink álláspontját és argumentációs okfejtéseit mindmáig nem sikerült megismernünk. Ezért programunk tavalyi beharangozója mellett közzé teszünk néhány szövegrészt arról, hogy az önkormányzatnak (beleértve a tisztelt ellenzéket is) néhány hónapja nemhogy a munkaprogram,de az ahhoz elengedhetetlenül szükséges bérlői bevonás sem volt ínyére, annak ellenére, hogy működését az MNP-I-ben a Rév8-NÉGYHÁZ kettős fényesen példázta. (Féltréfásan azt is mondhatnám, hogy sokszor csak a halott költő – akire szintén „kilakoltatás” vár – tartja bennem a lelket: „szegények éje, légy szenem, olvaszd ki bennem a vasat álló üllőt, mely nem hasad”)
6. A „rendkívüli bérleményellenőrzés” körülményeiről ezúttal nem szólnánk, bár témánkkal szoros összefüggésben van. (Lásd előző dolgozatainkat itt a blogon)
7. És nektek, kedves bérlőtársaim, akik felújítási-karbantartási, állagmegóvási, rendtartási ügyekben fordultatok hozzánk, csak azt mondhatom, sajnálom, hogy nem juthattatok szóhoz, de - a lakbérhátralék-ügy és a munkaprogram túltengésétől - erre ezúttal nem jutott idő. Pótolni fogjuk! Ugyanezt mondhatom a botrányos „kameraügyről” is, melyet pedig – kérésetekre – írásban is szóvá tettem.
8. Mint láthattátok, a remélt közös tárgyalássorozat első „menetére” szervezőtársunkat,a vajdapeterutca blogtert hívták meg, akitől azt várjuk, hogy kellő elméleti alapozottsággal s a két féltől való egyenlő és higgadt távolságtartással szolgálja közös ügyünket. Iránta való bizalmunk teljes és töretlen.
9. Ennek remélt sikere után, a fentebb sorolt ügyek tételes és gyakorlati megoldásán kezdünk el dolgozni, remélhetőleg az önkormányzattal közösen. Példaadó magatartásotokra, elkötelezett hozzáállásotokra pedig, melyről a fórumon is fényes tanúságot tettetek, továbbra is számítunk.
10. A legfőbb kérdésre pedig, hogy mikor, személy szerint azt kell,hogy  mondjam, a fórumtól (ápr.20.) számított egy hónapon túl nincs okunk illúziókat táplálnunk, sem az önkormányzat sem a fórumsorozat civiljei iránt.
11. Végezetül pedig, hadd mondjam el,   hogy bármily „harcosnak” tűnök is olykor, valójában én csak a tárgyalásos-egyezkedéses harcmodorhoz értek, úgy-ahogy; a „barikád” egyszerűen nem az én műfajom. És mivel ilyen hangok is egyre inkább hallatszanak, erre, ha úgy fordul, alkalmasabb személyt kell találnotok.
12. 12.                És hogy van-e más megoldás, mint konok illúziótlansággal szembenézni a rideg tényekkel, és hogy ez nagyobb bátorság-e, mint nekivadultan követelőzni és borogatni, azt én nem tudom…

Ui.: Miután sokan kérdezik azt is, hogy egyezségeink, megállapodásaink hányadán állnak az önkormányzattal, néhány iratot, melyek témánkhoz is kapcsolódnak, hamarosan közzé tesszük e cikkhez mellékelt fájlokban.