Egy lassú táncba hív a kedves,
a hangja suttogó, rekedtes,
a szeme tűz, az ajka lángol,
s egy szót sem tud a Miatyánkról
Nyakam köré fonódik karja,
a könnyeit mosoly takarja,
haja száll, mint égi fátyol,
s egy szót sem tud, a Miatyánkból.
E lassú tánc magába szív,
a kormos égből fény vakít,
és füstté válik mind a mámor,
e lassú tánc a Miatyánkról.
Egy lassú tánc, ha véget ér,
dallama sírig elkísér,
és sír tovább, a másvilágról,
lemossa könnyeid a zápor.
Utolsó kommentek