Jelenleg Svájcban, St. Gallen kantonban, Rorschachban töltöm a nyarat, a festői a Boden-tó partján lakom. Nagy szerencsémre egy sarokra van tőlem a Negyed-iroda (Quartierbüro), ahol a Magdolna Negyed Programhoz hasonló program fut 2008 óta. A honvágyam minden alkalommal csökken, amikor részt tudok venni egy-egy rendezvényen.

Tegnap a török kulturális napok keretén belül ebédeltem az irodában, Azize és Yadikar sütöttek, főztek nekünk. Jól szervezett volt az ebéd, mert jó ideje hirdetik szórólapon, a honlapon, és e-mailt is kapott mindenki, persze én az utolsó pillanatban az előző napi SMS-re reagálva jelentkeztem.

A menü pizza (lahmacun) és kecskasajtos pita (pide) volt.

Csókolom a szakácsnő kezeit!

Józsefvárosiak figyelmébe ajánlom: a Népszínház utca, Alföldi utca sarkán lévő autentikus török boltban kedvesek és segítőkészek, érdemes betérni. Szokott lenni kóstoló és segítenek főzési tanácsokkal is. Lehet kapni egész birkafejet nyúzva, lila fügét, olcsó és jó minőségű szappant, teát és a legkülönbözőbb magokat. Aki pékárut akar, délelőtt menjen!

A Projet Urbain programról bővebben itt és itt.

Rorschach-Josefstadt (Budapest)

In einer malerischen Umgebung, am Bodensee verbringe ich meinen Sommer in der Schweiz, im Kanton St. Gallen, Rorschach. Glücklichweise ist das Quartierbüro an der Ecke, wo seit 2008 ein ähnliches Programm, wie Magdolna Quartier Programm läuft. Mein Heimweh sinkt jedes Mal wenn ich an einer Veranstaltung teilnehmen kann.

Gestern habe ich mein Mittagessen in Rahmen der Türkischen Kulturtage im Quartiertreff verbracht. Azize und Yadikar haben für uns gekocht und gebacken. Das Mittagessen war gut organisiert, da es einer Weile wurde das auf Broschüren, Homepage und E-mail propagiert wurde, Typischerweise habe ich im letzten Moment auf eine SMS reagiert und mich gemeldet.

Das Menü war Pizza (lahmacun) und Fladenbrot mit Ziegenkäse (pide).

Schöne Grüsse an die Köchin!

Über beendetes Magdolna Quartier Programm II:

Über Rév8 AG, die das Magdolna Quartier Programm koordiniert:

A válság miatt áttért volna egyéb termékek előállítására, értékesítésére a világcég?

 Imre jó ideje eltűnt. A kis kuckó lyuk, amiben lakott, üresen áll - bár néha látok fényt kiszűrődni, nem ő van bent -, az itt hagyott cuccait elhordták, növényei téli álomba szenderültek, kertje lassan az enyészeté lesz.

Nem tudott róla senki semmit a környéken, és ahogy lenni szokott, lassan el is feledkeztek róla. Jött, tett valamit, majd elment, halvány emléket hagyva a kicsempézett szökőkúttal, meg a fa mellé telepített kis kertecskéivel.

Azt hittem sokáig, kórházban van; aztán mondott olyat is, hogy egy tanyára invitálták télire, lehet elment oda...Bíztam benne, hogy tavasszal,  vagy ahogy kicsit is jobb az idő, visszakerül, hiszen kialakította a saját területét, gondozta, szépítette. 

Aztán találkoztam vele a Blahán. Éppen csak összefutottunk, buszra vártam, amikor egyszer csak odajött. Pár szót váltottunk, utcán, pályaudvarokon telel, meg néha bemegy a melegedőbe is. Kérdeztem, visszamegy-e esetleg, de nem tűnt túl lelkesnek; lehangolta, hogy szétszedték a munkáját. Nem látja értelmét.

Kérdeztem, van-e szüksége bármire? Nemlegesen ingatta fejét - megvan mindenem, mondta. Kijöttem enni egy kis bablevest. Esténként meg van hoznak zsíroskenyeret és teát, egy vállalkozó csinálja, hat körül, az a vacsorám. Na, találkozunk majd! -köszönt el, mert megjött a buszom.

Fotógép nem volt nálam, viszont pont átküldték a HVG fotóriportját, az első képen látható. 

 Dúl a kampány, a jelöltek mindent bevetnek a szavazatokért - amit nem is értek, hiszen egyszerű többség elegendő a polgármesteri székért, és amúgy is elég rizikós a dolog, hiszen kevesebb mint egy év múlva le lehet váltani, ha nem tetszik a ténykedése.

Tegnap például tejet osztott a Fidesz polgármester-jelöltje a Nagyfuvaros utcai szociális bolt előtt. A szegényekre jellemzően a rászorulók az igénylők már időben elkezdtek gyülekezni a tejre várva, szépen sorba álltak,  hogy majd a furgon megérkezése után elinduljon a hajrá.

A kocsi és Kocsis Máté érkezésekor nem voltam ott, mire visszaértem, már tumultus volt és nagy hangzavar. Megrohamozták a tejeskocsit, rendőrt kellett hívni. A kimért mennyiség is óriási felháborodást váltott ki, fél literrel kapott mindenki az éltető nedűből - ami azért nem túl sok. Akkor főleg nem, ha beleszámítjuk a tej túltermelést is; egy hete a lefolyóba öntötték a tejet literszámra.

Egy darabig Kocsis Máté osztotta saját kezűleg, aztán már nem. Kiszállt, szinte megfutamodott a nép haragja elől. A tej sem volt sok, a meghirdetett 14-16 óra közötti időpont helyett már egy fél óra elteltével nem maradt tej. Mire megérkezett a 8ker blog alkalmi tévés szekciója, már a tejes kocsi sem volt ott, meg Kocsis Máté se. Csak a sarkon felállított stand jelezte a narancsosok jelenlétét - de azért a nép hangját megmutatjuk.

Így lehet egy jó ötletet a kampány hatására elrontani.

 Néhány napja hete vettem észre, hogy a Körút Baross utcai részén két bevásárlókocsiban rengeteg cuccal egy fedél nélküli él. A nonstop bolt mellett , a görög kajálda lépcsőjén ülve tengeti napját. Le is fotóztam, előre dörzsölve kezem, milyen jó kis fricska lesz ez a közteresek munkájáról, ismét - aztán máshogy alakultak a dolgok. Az ember hevesen gesztikulálva odajött, hogy ne fotózzam a dolgait, mert az magántulajdon, meg különben is, neki joga van ott lenni, a közteresek megengedték. Na szép! gondoltam, aztán mégis hogy? Hát, hiába jön ki, eltolom a sarokig, aztán ha elment, akkor visszatolom. Ennyi, felelte, nem is csesztetnek.

Beszédbe elegyedtünk, és egy nem mindennapi történet formálódott ki. Négy hete költözött ide, az utcára. Előtte is a kerületben élt, több helyen, most Ózdról érkezett. Lakcím nélkülinek mondja magát, és szeret itt lenni. Fején óriási géz odavarrva - megtámadtak, mondja. Éjszaka, amikor nem is lehet már alkoholt kiszolgálni, négy suhanc sör vétele után elkezdett kötekedni vele, beszólogattak, majd elmentek. Arra ébredt, hogy egy bakancs fúródik a fejébe. 12 öltéssel varrták össze. Siet megjegyezni, hogy nem iszik alkoholt, csak tejet.

Guberál, ha értéket talál, eladja. Kis asztala van, arra teríti ki a portékáját. Mindig van, aki megveszi tőle, hiszen annyit kér érte, amennyit dolgozott érte - így megéri mindenkinek.

Szociális hálózat

Dolgozik. A járdát sepri, teszi rendbe több helyen. A mekiben ezért egy 400 forintos fagyit kap - amióta levitték 100 forintra, három fagyit adnak. A közeli CBA-k előtt is ő takarít, cserébe megkapja az előző napi pékárút, az összeset. Reggel kirakja az asztalára, és a környék rokkantjai, hajléktalanjai oda járnak reggelizni. Újraelosztás. A Bécsi szelet vendéglőből kapta a vacsorát: egy zacskóban két borjúszelet, alatta sült krumpli, némi kolbászdarab. Kár, hogy nem szeretem a krumplit, de most ezért hogy szóljak? Aztán ott a Krúdi sörbár, a játékterem, kaszinó. Napi 2-3 órát dolgozik, és bőven megvan a kaja, jut másnak is. Nem sajnálja, azonban megjegyzi, hogy más utcán élő ember is meg tudná ezt tenni...

Környezet

A körúti fák ráccsal vannak körbe leborítva, néhol azonban hiányzik. Imre - mert közben kiderült, ez a neve - elballagott a múzeumba, engedélyt kért és kapott, majd hozott pár virágot, néhány fűcsomót és akkurátusan elültette a rács helyére. Így a fa mellett újabb zöldfelület jelent meg, egyedülálló módon. Munkáját a ZöFi is megirigyelhetné. Nem volt rács? Nem volt, valaki elvitte - pedig az ilyet a MÉH-ben be sem veszik. A következő, ráccsal lezárt fa tövébe is fért. Jobban néz így ki, nem? De. Szedett hajtásokat, és egy vödörben gyökerezteti. Ezeket is elültetem jövő héten.

Szomszédok

Egyik este, amikor beszélgettünk, két nyugdíjas jött arrra egy kölyökvizslával. A kutya majd megőrült, amint meglátta, játszottak gyorsan egy sort, közben a gazdi szemráhányóan kérdezte: Imre, tegnap este kerestük! Hol volt?!

A sarki kaszinóból ki-kinéző biztonsági őr is odaint, megkérdi, mi a helyzet.  A nonstopból is kijárnak a srácok, kávét kap időnként. A környéken élők ismerik, elfogadják, hogy itt él, váltanak vele pár szót. Szomszéd lett.

Inget mos. A ház elé valaki kitett egy zsákot, benne vagy 60 ing. Azokat mossa, és adja tovább. Vett mosóport, és kiteregeti a környéken. Meglopnak, panaszolja, van egy nő, aki minden nap kilesi, mikor nincs ott, és elviszi a mosóport, meg a cigit - erre a kettőre költök. Tudod, mi a legfontosabb az életben? Az egészség! A többi pótolható.

Tervek

Augusztus végéig tervezi az "ittlakást", akkor elindulnak barátaival egy világ körüli útra. Előtte azért még el kell mennie kórházba, hiszen a keze csuklóból nem mozog, és azért azt jó lenne megjavítani. Ezzel azt akartam megmutatni, hogy igenis, lehet úgy élni az utcán, hogy pénz se kell és meg lehet élni, tudsz mosakodni, és még kertet is ültettem. Az útirányt úgy választjuk ki, hogy rábökünk a behúnyt szemmel a térképre, oda aztán feladjuk a cuccunkat, a többit pedig biciklivel visszük. Söprű, lapát a csomagban mindenkinél, és gyerünk! A világon mindenhol elég ezt megmutatni, egyből tudják, hogy dolgozni akarsz - akkor pedig már megélsz. Voltam már New Yorkban, Japánban, Indiában...Bárhová eljutsz, ha dolgozol.

Végjáték

Legutóbbi találkozásunkkor már nem volt ott a holmija, elvitték a rendőrök a közteresekkel karöltve. Minden papírja benne volt, a bilincstől a másik keze is "megállt" - csuklóból nem működik.
Fejéből kivették a varratokat, de a kezeivel még beviteti magát valamelyik kórházba - 35 ledolgozott év után ennyi már csak jár!

A növények élnek, bár ritkán locsolják. Őszig biztosan itt lesznek, ezzel (is) nyomot hagyott maga után.