Ha beteszed a lábad, kiteszem a szűröd,
nem vagy elég trendi, és az arcod is gyűrött,
ne vágj a szavamba, a szabály, az szabály,
húzz el innen ízibe, te mezítlábas madár!
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Van még hely a számodra, széles e világon,
megmondom az őszintét, a javadat kívánom,
nekünk se könnyű, de neked lesz könnyebb,
ha nem látjuk, hogy lépten-nyomon elered a könnyed.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Deres már a határ, az iratokat kérem,
az Isten, a haza, meg a család nevében!
Az ilyenek miatt, van az ország bajban,
fürödhetnénk különben, tejben is meg vajban.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Hogy nem beszélni magyar? Hülyének nézel!?
Azt hiszed, hogy megvezetsz azzal a csepp vérrel?
Láttalak már valahol, ismerős a képed,
Fogadnék, hogy ezér-azér többször elítéltek.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

Egyet mondok csövikém, kapjál erőre,
és fordulj gyorsan hátra, aztán előre!
Kelj föl és járj! És vidd azt a keresztet,
nem mondom el többször, hát örökre jegyezd meg:
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a Tiltott Zónát!

(Az AVM-nek - tisztelettel)

                                                   (Budaházy Gusztávnak ajánlom, tisztelettel)

Ebben a hazában
nem lehetsz hazátlan,
bűnöd, hogy szegény vagy
gyűlik a szegény had,
úri nép nem bánja,
nincs aki megváltsa.

Úgy hívnak, takarodj!
Mutasd meg a karod,
vállaltál napszámot,
rajta a rabszámod,
nincsen gáz, nincs villany
inog az ingatlan.

És a sok mihasznát,
aki csak kihasznált,
küldd el a pokolba,
ne legyél goromba,
tedd le a sodrófát,
költs hozzá új strófát.

Munkáért lakhatást!

Nem kérünk zaklatást!

Élhetőbb életet!

Nem szegény bérletet!

Kiálts egy jó nagyot!

Legyen jobb holnapod!

Nyócban az igazság,
vigyázz, mert ellopják,
agyal a hivatal,
sosem volt fiatal,
nem marad semmise,
nem segít szent mise.

Testeden poloska,
lelkeden a rozsda,
asztma és tébécé,
lakásban nincs vécé,
pincében, padláson,
bűzlik a patkánynyom.

Zsebedben csak apró,
se bruttó, se nettó,
jól laknál ebédre,
nem marad estére,
éhedet elvered,
s hozzá a gyermeked.

Rólad és helyetted,
döntenek feletted,
dagadó mellényből,
negyvenhét fillérről,
ne hagyd, hogy így legyen,
lépj túl az illemen.

Tiéd az életed,
mástól nem kérheted,
szabadnak születtél,
nézd meg, hogy mi lettél,
sorsodnak cselédje,
s mit kaptál cserébe?

Szívedben fájdalom,
kábít az ártalom,
álmokba menekülsz,
hiába hegedülsz,
elhúzzák nótádat,

nem kapsz csak morzsákat.

Örülsz, ha örülhetsz,
a pokol körülvesz,
lehet már kukázni,
ez aztán a mázli,
maradék ételen
megáll az értelem.

Nem kell több áldozat,
van másik változat,
sírjál, vagy nevessél,
ne bánd, ha elestél,

kezdjed hát elölről,
bírnád még erőből.

Jobb lenni szabadnak,
bocsáss meg magadnak,
kínodból feltámadsz,
szívedben a támasz,
cigánynak, magyarnak,

nincs vége a dalnak!

Ebben a hazában,
nem lehetsz hazátlan,

Nyócban az igazság,
vigyázz, mert ellopják,
munkáért lakhatást,
nem kérünk zaklatást!