Hé, tábornok úr!

Hogy van, tábornok úr!?

Ha nem tudná, mi elég szarul.

Ha nem tudná, a hurok szorul.

Hé, tábornok úr!
Hé tábornok úr!

Ne háborúzzon itt tovább!
Nem adunk önnek több katonát.
És ne várja meg, míg leszakad az ég,
mint hallja talán, még kér a nép.

Hé, tábornok úr!
Hé, tábornok úr!

Ön a szívét már rég a zsebében hordja,
így lett a szívás, a nemzet sportja.
Én itthon vagyok ebben a hazában,
hát kopjon le rólam, mert nyomaszt az állam.

 Hé, tábornok úr!
Hé, tábornok úr!

Nem kell a háború, nem kell nyomor,
s nem leszek a saját hazámban fogoly.
És nem kell beton, virág helyett,
s nem kellenek a betonfejek.

Hé, tábornok úr!
Hé tábornok úr!

Köszönjük önnek, együtt a sereg,
de végleg lejárt a vezérszerep!
Mi megmondjuk önnek, kéretlenül,
most az lesz a legjobb, ha visszavonul.

Ha békében visszavonul…
Tá-tá-tá-tábornok úr!
Há-há-há-hábornok úr!
Ha békében visszavonul…

Jöjj! Jöjj hozzám!
Láss! Láss meg már!
A szó, mit sem ér,
a szem, a szív beszél.

Égj, ha égni kell!
Merj, ha félni kell!
A szép, magába szív,
a sötét, nem vakít.

Hagyd, mit hagyni kell!
Adj, ha adni kell!
A kör magába tér,
egy mosoly mennyit ér?

Sírj, ha sírni kell!
A csönd, majd átölel.
A hullám partot ér,
egy könnycsepp mennyit ér?

A gondolat, cifra lakat,
mint a sír, őrzi álmodat,
az élet szenvedély,
a szabadság meddig él?

Jöjj! Jöjj és láss!
Ez egy új látomás.
A szó, mit sem ér,
a szem, a szív beszél.