Szűk, már-már az illegalitás határait súroló körben zajlott a civil fórum sorozat legutóbbi, Józsefváros közbiztonságával foglalkozó rendezvénye a Kesztyűgyár Tükör termében. Ugyanott, ahol kilenc hónappal ezelőtt a munkáért lakhatás-szociális lakbér-kilakoltatás témakörben még állóhely is alig jutott az érdeklődőknek. Pedig képviselte magát az önkormányzat, a rendőrség, a polgárőrség és néhány civil szervezet, aktivista, valamint harcos blogger. Két szereplő hiányzott a fórumról: a lakosság, meg a bűnözők.

Újat, vagy eredetit leginkább ők tudtak volna mondani, de nyilván egyéb elfoglaltságukra tekintettel távol maradtak a jeles eseménytől, amely így – néhány felszólalástól eltekintve – közhelyek ismételgetéséből állt. Az ön kormányzati képviselők elégedettek a rendőrség áldozatos munkájával és anyagilag is támogatják azt (már, mint az önkormányzat), a rendőrség pedig nagyra becsüli az önkormányzat támogatását, és a jövőben is igyekezni fognak, hogy az Alkotmánybíróság döntése, valamint a jogállamiság elemi követelményrendszere ellenére eredményeket érjenek el Józsefváros átkos örökségének felszámolása tekintetében.

Civil részről ugyan elhangzott néhány tétova utalás arra, hogy a megelőzés, meg a szocializáció, esetleg a munkanélküliség felszámolása, ad abszurdum az intézkedések (pl. kamera) hatás(talanság)vizsgálata, és az abból adódó következtetések levonása is egy lehetséges megközelítési (gyógy)mód, úgy tűnt, a hatalom megjelent képviselői (ugyan különböző fokon), de inkább a bűnüldözés és a büntetés elkötelezettjei. Mondandójukból felsejlett a szegény, de fegyelmezett kerületi polgár fantomja, aki pisszenés nélkül viseli, hogy egyszobás, komfort nélküli lakásban nyomorog hatodmagával, hogy nem talál munkát, gyerekének naponta  egyszer tud enni adni, ám dacosan nemet int a bűn minden csábítására,és arccal az önkormányzat felé hajtja álomra a fejét, kezében az alkotmánnyal.

S ezzel már vissza is érkeztünk írásunk kiinduló pontjához. Az Alkotmánybíróság hajléktalanokkal kapcsolatos döntése után ismét kiütköztek Budapest hullafoltjai az aluljárókban, köztereken – ékesen bizonyítva, hogy tiltó, büntető rendeletekkel nem megoldani, csak eltüntetni lehet (ideig-óráig) a kínos ügyeket. Az emberek nem bűnözőnek és hajléktalannak születnek, hanem körülményeik teszik azzá őket. Következésképp nem a tetőnél vagy a vakolatnál kell(ene) kezdeni az újjáépítést, hanem a pincében. És ígéretek (főleg be nem tartott ígéretek –lásd az áprilisi lakásfórum), ráolvasások, fenyegetődzések hatására sem bizalom, sem nyitottság, sem aktivitás nem várható a hiányolt hallgató lakosság részéről. Sőt. Az egyik civil felszólaló „pártsemleges elkeseredettség”-nek nevezte ezt a lakossági passzivitást. A tervezett milliárdos költségvetésű Magdolna Negyed Program III. hozhat változásokat a munkanélküliség és a lakhatás elemi-emberijogi kérdéseiben. Majd. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy alig egy hete a rendőrségi konténertől néhány méternyire ért egy idősödő hölgyet – immár negyedszer – drogos(?) támadás, aminek következtében a kórházban meghalt.

Ez a civil bejelentés volt a Józsefváros közbiztonságáról szóló civil fórum sorozat,  egyetlen drámai pillanata.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.