„Exegi monumentum aera perennius regalique situ pyramidum altius.”- Áll emlékművem, ércnél maradandóbb emlékem. Quintus Horatius Flaccus ódája szavai ide illenek, bár nem teljesen erre gondolt.

Emléktábla. Általában a múlt egy szeletéről adnak hírt, felhívva a figyelmet egy-egy jeles személy életének egy darabjára; esetleg egy-egy esemény helyszínét jelölik meg az utókornak. Fontos darabok ezek, segítenek eligazodni, tisztázni, kik vagyunk, honnan jöttünk - és néha irányt is mutatnak. 

A táblák anyaga gondosan meg van választva, tartós legyen - ez elsődleges - és mutatós, tetszetős a szemnek. Fontos szempontok ezek, hiszen a történelmünk egy-egy szakaszának hírnökei. Márvány a minimum, de sokszor valamilyen öntvényből is készül.

Ezt a táblát nem tudom hová tenni:

Kőfaragó utca 3, udvar. Belső udvar, parkoló, poroló, mögötte egy szakadozó tűzfal, rajta omlásveszélyt hirdető márványtábla. Díszszög a négy sarkában, aranyozott véset.

Hiába no, Palotanegyed...

 Ma tárgyalta volna a testület a RÉV8 zrt. vezetőjének ügyét  - Alföldi György DLA nem vállalja már tovább a cég vezetését, viszont tapasztalatát szívesen áruba bocsájtja a továbbiakban is egy tanácsadói szerződés formájában - amikor a tanácsterem falán lévő riasztó megszólalt. 

Először még mindenki csak fogta a fülét és kereste a kikapcsoló-embert, aztán a 3. percben leesett: ez azért szól, mert el kell hagyni az épületet. Meg is indult a tömeg lefelé  bőszen, csapot-papot otthagyva, közben az is futótűzként terjedt, hogy itt bizony véresen komoly a helyzet, bombariadó van.

A szervezés nem volt a toppon, és akkor finoman fogalmaztam: a kijárati ajtó egyik szárnya volt csak nyitva, azon préselődött ki mindenki. Közben többen megjegyezték, hogy vész esetén a hátsó kijáratot is célszerű lenne kinyitni; a főbejárat másik szárnyát pedig alap. (Jobb helyeken ilyenkor vizsgálat indul, hogy miért nem biztosították a minél gyorsabb menekülési lehetőséget, de ehhez nem fűzök túl sok reményt..)

Az utcán már rendőrök vártak, akik mindenkit áttessékeltek az út túloldalára ellentmondást nem tűrve. Szépen gyülekeztünk a forgalmat feltartva, riadt tekintetű hivatalnokok tömörültek a járdán, aztán ott is elindult az infó: mindenki mehet haza, ma már nem kell dolgozni. 15:15 volt, kb., a tűzszerészek azonnal elkezdték átvizsgálni az épületet.

Mint később megtudtam rendőrségi forrásból, egyszerre jelentettek be bombariadót több polgármesteri hivatalba: az ötödiktől a tizenharmadikig. Most vagy a Jobbik terroristái akarnak bosszút állni Vona lemaradása miatt, vagy a szélsőbal akciócsoport lépett működésbe.

Mindenesetre az ülés elmaradt, holnap reggel kilencig várom kell, hogy kiderüljön, mi lesz a RÉV8 sorsa. 

 A Szabó Ervin tér burkolata évek óta borzolja a kedélyeket, a silány minőségű térkő silány munkával lerakva - jó sok pénzért, persze - majd átadva a kerületnek; tudniillik a főváros csinálta meg, és adta át a kerületnek.

A járda sok helyen széttört - és csak részben magyarázat az autók ráparkolása, hiszen az Ötpacsirta utcában nem férnek oda a járdára, mégis veszélyes arra sétálni, főleg magassarkúban.

Amit azért szeretnek a nők, és mi, férfiak is! :) No, nem hordani, hanem elnézni az izmok átcsoportosulását, a szép harisnya mintázatát, a domborodó idomokat...de ha csak tipegni lehet egy-egy helyen, neadj'isten komoly veszélyt is jelent az átkelés, az nem annyira jó. Senkinek.

Megértem én, hogy nincs rá pénz, az egészet fel kellene szedni és újrarakni - de legalább figyelmeztetést lehetne kirakni, körbekeríteni a veszélyes helyeket. Ez nem kerül sokba!

Szorgos kezek most tele is rakták a környéket, saroktörés veszélyre figyelmeztető matricák kerültek a Szabó Ervin tér oszlapaira, kukáira; de az Ötpacsirta utca gázos részére is jutott. Ott jártamkor mindezek ellenére láttam sarok beszorulást a kövek közé a  téren - lehet, sárga figyelmeztető csíkokat kellene felfesteni a veszélyes helyek köré....

 Flash elmúltával már csak linket tudok berakni a képekhez :( 

Helyreállítás? Álmodni sem merjük már, de talán a Baross utca elejének sétálóra való  alakításánál...