Késő van, ideje kedveseim ágyba bújni, és ha rosszul viselkedtek, akkor mondok egy mesét is. Itt a házban, nem is olyan messze tőlünk, lent az udvaron, annak is valamelyik szegletben, most két ember, Tünde és Zoltán fázósan kuporodnak össze miközben szívják a Hungária névre hallgató cigarettájukat. Már nem szólnak egymáshoz, nincs új ötlet, variáció, kiskapu, nagykapu, ásó, pajszer, nagyharang. Már semmi nincs, csak cigi, meg a szeptemberi nyirkos hűvös, meg egy kis szivárvány ami átüt a rozsdás, véres valóság rácsain: a gyerekeknek legalább van födél a fejük felett.

Hogy inkább a Piroska és a farkast szeretnétek hallgatni? No jó, várjatok picit, mert farkas itt is lesz mindjárt. Mert tudjátok az történt, hogy tegnap reggel Tünde, aki egy mosolygós, őzikeszemű anyuka, épp borogatást tett a kicsi lánya lázas homlokára, amikor valaki belépett a földszinti, huszonnégyzetméteres (plusz galéria) lakásukba és rögtön kiabálni kezdett. Hogy maguk mit keresnek itt, takarodjank innen, hívom a rendőrt!! Valahogy így. És mire szegény Tünde leért a galériáról, már senkit sem látott. Hát megállt az ajtóban, valahogy úgy, ahogy a nyuszi áll az országúton, amikor a közeledő autó fényszórójába néz, és csak állt és várt és elkezdett reszketni. És egy fertály óra sem telt belé, megjelent a kiabálós bácsi, talán harminc éves lehetett, és két rendőr, egy magasabb meg egy alacsony, és a bácsi valami papírt lobogtatott és azt harsogta, hogy ez az ő lakása és azonnal pakoljanak innen ki. És a Tünde akkor sírni kezdett, mert épp előző nap fizették ki az e havi bérüket, és beteg a gyerek, a másik kettő iskolában van, a férje meg munkában, de hiába, a rendőrök megnézték a papírt és azt mondták, hogy a hangosbácsié a lakás, hát igyekezzenek a pakolással, van nekik más dolguk is, mint, hogy itt álldogáljanak.

Nem kedveseim, nincs vége a mesének. De tarthatunk kis szünetet, lehet zenét hallgatni, vagy fészbukozni, sört bontani, szóval lazítani, mert Isten akaratából nagyon csalafintán van kitalálva az élet, ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne. Zoltánnak sem sikerült, akit telefonon hívott haza, (bár ez most nem a legszerencsésebb kifejezés) zokogó felesége. Igen Zoltán, aki egy nagyra nőtt szemüveges kamaszhoz hasonlít, jó ideig fel sem fogta, hogy öt hónapon át (a szeptemberivel együtt) nem a tulajdonosnak fizetett 30 ezer forint lakbért, és nem a tulajdonos tudtával és egyetértésével újította fel lépésről lépésre a romlakást (amit nem számítottak be a lakbérbe), és nem a tulajdonos hitegette őt hónapról hónapra, hogy majd írnak papír. Nem. A tulajdonos ott állt előtte talpig nyitott szájjal, és hiába volt kérés, könyörgés,és ajánlat, hogy neki is kifizetik a pénzt, hisz láthassa, gondját viselik a lakásnak, meg hát hova menjenek a gyerekekkel..a szabály az szabály, pakolniuk kellett.

Hogy milyen szabály? Azt nem tudom kedveseim, hivatal ilyent nem tehet, kell felszólítás, meg előre bejelentés, de a Farkasbácsi nem hivatal, lehet, ő megteheti simán, különben csak nem asszisztált volna a rend két őre a dologhoz. Hogy milyen rend az ilyen? Hát ezt ne tőlem kérdezzétek drágáim, az oskolában tanítanak erkölcstant, ott biztos tudnak rá választ.

Mert az önkormányzatnál nem tudtak. Mert a Zoltán, hogy kihurcoltak mindent az udvarra, és a Farkasbácsi meg a rendőrök dolgavégeztükkel elmentek, elbaktatott a Lakásügyi Osztályra, az Őr utcába, bár az őr szótól már biztos kiverte a hideg szegényt, de hát hová ment volna bánatában a salétromos falnak? Lehet jobban járt volna, mert csak az idejét pocsékolta. Ők ezzel nem tudnak foglalkozni, nem rájuk tartozik – ezzel jött vissza a Zoltán, de már akkor ment le a napocska, épp, hogy fel tudta szárítani az esőtócsákat az udvaron, hát leültek szépen egymás mellé, ki hová tudott, a kihordott bútorkákra, ruháskosárra, hűtőszekrény tetejére és gubbasztottak, mint varjak a faágon. Aztán jöttek házbéliek, szintén szegény emberek, volt aki csak bólogatott komoran, volt aki behívta Tündét a lázas gyerekkel a konyhájába, egy másik teát, süteményt hozott, és többen pajszert kínáltak, meg sorolták a címeket, ahol üres lakások vannak, csak fel kell feszíteni. Hát nem lehet három kiskorú gyerek az utcán éjszaka! Valaki meg szólt a Menhely Alapítványnak, de családot ők sem tudnak elhelyezni, arra nagyon sokat kell várni.

Aztán mire leszállt az este, a szomszéd Lacika oldotta meg a dolgot. Befogadta a gyerekeket, meg a nagymamát, meg ami bútor befért a huszonöt négyzetméterére, pár napig. Így most nyolcan vannak, mint a heringek, mert Lacika is családos ember. Csak Tünde és Zoltán rekedtek kint az éjszakában, pedig ma egész nap próbáltak albérletet találni, van nekik 45 ezer forintjuk, meg Zoltánnak állása is van, és ezermester, de a kaución mindig megbukik a dolog. Pedig kevéssel is beérnék: fedél legyen a fejük felett és együtt maradhasson a család.

Igen kedveseim, ez volt a ma esti mese, lefekvés előtt, magam is sajnálom, hogy nincs valami hepiend befejezésnek, holtomiglan lakodalom, fele királyság, igazságos Mátyás, vagy legalább egy Ludas Matyi. Hacsak nem álmodtok valamit az éjszaka, amíg Tünde és Zoltán virrasztanak az udvaron és szívják a Hungária cigarettát.

(Megtalálod őket a Diószeghy u. 16-ban, vagy a rejtog@gmail.com címen - elmesélem nekik. Ígérem.)

Régóta nézem, milyen ütemben süllyed a béka segge alá anyanyelvünk használata, miként silányítja azt különböző hivatal és hivatalosság –  már szemem se rebben, ha ilyesmit látok: 

Összetartozás – nehéz szó, nem is sikerült helyesen leírni egyszer sem; talán mert nem ismerik a jelentését...?

Még szerencse, hogy van rá pénz – lesz itt tévé meg rádió is még, hogy az újbeszél egyre jobban elterjedjen. 

De komolyan, nincs egy kurva hejesírás-ellenőrző a rendszerben? Vagy legalább EGY írástudó ember? Mindent a Kocsis Máténak kell intézni?! Milyen ciki lehet most neki, hogy pártja kommunikációs igazgatójaként a saját önkormányzati honlapja ilyen silány minőséget képvisel.

(esetleg valahol szövegeznek már egy törvényt arról, hogy minden úgy jó, ahogy írják)

Olyan aranyos szó, nem? Bájos, pontosabban, de szerintem ez fejezi ki leginkább az eseményt, ami a polgármester lemondásának napján történik. Hogy miért mond le? Volt tanácsadója ellene fordult, és annyi kompromittáló dolgot tud róla, hogy jobbnak látja.

Ez lesz:

Elindult a kampány.

Showtime!

Áprilisban közel kétszáz kerületi lakos részvételével fórum volt a Kesztyűgyárban, amelyen az önkormányzat és a Kisfalu Kft. vezetői, munkatársai közül többen is részt vettek. A fórum témája a lakásgazdálkodás, ezen belül is a „munkáért lakhatást” program, a szociális bérlakások, és a számos helyen immár közegészségügyi kérdésként is megjelenő lakásállapotok voltak. A találkozót követően mind a hivatal(ok), mind a fórumot szervező civil szervezetek részéről több kezdeményezés született. Ennek egyik közös eredményeként májusban delegáció utazott Nagykanizsára, hogy az ottani, lakbérhátralék ledolgozását lehetővé tevő program megvalósulását tanulmányozza. A hivatal és a civil szervezetek közötti konzultáció rendszeressé vált, személyes találkozók, illetve levélváltások útján. Ez a beszélgetés Soós Györggyel, a Városgazdálkodási és Pénzügyi Bizottság elnökével készült, abból a célból, hogy összefoglaljuk az április 20-a óta történteket. A beszélgetésen jelen volt a civil fórumsorozat aktivistái közül Budaházy Gusztáv (a Négy Ház Egyesület vezetője), Bódis Lajos és Neumann Péter is.

- Az áprilisi fórumon elhangzott, hogy több mint tíz bérlakásnál terveznek kilakoltatást fizetési elmaradás miatt. Akkor ön az elhangzott tények és az elkeseredés hatására többeknek felajánlotta, hogy keressék meg a hivatalában, hogy közösen találjanak megoldást a helyzetre.

- Így történt. A fórumot követően nyolcan kerestek meg, közülük hét esetben sikerült is megegyeznünk. Olyan törlesztési részletben állapodtunk meg, amely részükről vállalható volt. A nyolcadik ügynél a ház lakói jelezték, hogy az illető családdal összeférhetetlenségi gondok vannak. Ebben az esetben még nem született döntés, a Kisfalu munkatársai vizsgálják az ügyet.

 Szabógáborunk beindult. Mint tudjuk, ő volt a polgármester tanácsadója, jegyzőkönyv szerint a netes hangja; aztán véget ért a románc, és most a szennyes ablakon való kidobálása folyik - szerencsére a szocik fórumán, aminek ők nagyon örülnek.

Mesél. Stílusa változatlan, és már blogban foglalják össze a napi részeket. Nevekkel, konkrét eseményekkel, csak kicsit változtatva rajta. Lucky Peer például az utódja neve, Perlaki. 

Itt viszont bűncselekménnyel vádol. Bizonyíték is van rá, ami tényleg elég gyász - joggal foglalkozó, dolgozó ember nem követ el ilyet (csak ha nagyon-nagyon hülye). 

Nyílt levél Kocsis Mátéhoz

(Tisztelt) Polgármester Úr! Azt az exrendőr csapatot, amelyről napokon belül az illetékes hatóságoknál bebizonyosodik, hogy törvénytelenségek tömegét vitte végbe, Te hoztad a kerületbe. Már azelőtt dicsekedni akartál érkezésükről, mielőtt egyáltalán a vezetői pályázat leadási határideje letelt volna. Nyilatkoztál róluk eleget, hogy a koloncot, amit velük a nyakadba vettél, le ne vehesd.

Nekik végük. Olyan mennyiségű bizonyítéktömeg, ami rendelkezésre áll, és benyújtásra kerül, olyan számú tanú, akik alig várják, hogy az őket ért megaláztatásokat végre valakinak elmondhassák, egyszerűen nem söpörhető a szőnyeg alá. Minden hatalmad kevés ahhoz, hogy ezt elsimítsd.

Ők megbuktak, súlyosan, a kérdés már csak az, hogy Téged mennyire rántanak magukkal. Megnyugodhatsz, jobban ismerem őket, mint Te. Úgy Rád fognak vallani, mint megbízójukra és parancsadójukra, mint annak a rendje. Aztán megy az ügyészségtől a kikérő a Parlament mentelmi bizottságához. És addigra az ügy már oly nyílt lesz, hogy azok ki is fognak adni.

Csütörtökön a képviselő-testület ülésének bezárásáig kapsz haladékot tőlem, hogy elkövetett bűneid legalább egy részét helyrehozd. Ha akkor még a Józsefvárosi Önkormányzat alkalmazásában áll Perlaki Attila, Ács Péter, Németh Zoltán, Dóra Tibor, Matyi István és Molnár Zoltán exrendőr, egyenruhás bűnöző, akkor péntek reggel ellened felbujtásért, hivatali hatalommal való visszaélésért, bűnpártolásért az ügyészségen feljelentést teszek.

Ha addigra ezektől megszabadulsz, akkor legalább valami jelét adod jóhiszeműségednek, ami nemsokára fontos lesz, meglásd. Meglátod.

Szabó Gábor
józsefvárosi polgár

A kezemben van az eredeti "idézés" egy példánya. Lesz több is. Ami abban szerepel, az jövő hét elején ügyészségre megy. A JVSZ papírján, a JVSZ Perlaki által kinevezett Szolgálatvezetője (Jófiúk), Dóra Tibor idézi be VII. kerületi rendőrségi kihallgatásra a JVSZ alkalmazottját. Ő írja rá még a VII. kerületi rendőrkapitányság illetékes hadnagyának a nevét is. Valódi idézés nincs, ez van helyette.

 

Itt tartunk most. A mindig sokat beszélő, de keveset mondó szabógáborunk fejébe vette, hogy megbuktatja a polgármestert. És persze vele együtt a sleppjét. 

Ezt az idézést elnézve én kitartást és erőt kívánok neki - más kérdés, hogy az elmúltkétév tettei az ő lelkén is száradnak.

Miközben hőségriadó van -  bemondja még a józsefvárosi magasságos hivatal is -, addig a köztéri vízvevő helyek egy része nem működik. Így megy ez évről-évre. Szólunk a lakosságnak, és ezzel a feladat letudva. 

Há' vigyen mindenki magával vizet, nem? Há'de.

Nézegess nem működő kutakat kerületszerte:

Ami közkézen - kerületi vagy fővárosi önkormányzatén - van, nem működik. A Corvin Sétány bezzeg nem engedheti meg magának ezt a luxust.

Pedig olyan egyszerűen meg lehet oldani a hűsítést; igaz, ez egy óceánnal odébb van, de a probléma ugyanaz: meleg van.

És ott az emberek mindig számítanak, nem csak voksoláskor.

 Bár sosem fogom megérteni, miért kell egy kutyát a városban, beton- és aszfaltdzsungel közepén tartani, el kell fogadnom, hogy a kutyá(so)k köztünk élnek. Mi meg a kutyaszarral/pisivel, ami főleg az ilyen esős időben szerez remek élményt...

Jó viszont tudni, hogy a kerület is ingyen ad zacsit a kutyaszarnak. Érte kell menni ugyan, de ennyi séta mindenkinek kell! 

Kerületi ingyen zacskó a kutyapiszok-kérdéshez?

Igen, van, csak pl a 8kerblogon én még nem találkoztam vele.

A mellékelt képen, a helyszínen (1082 Leonardo u. 2.) sem látszik,
hogy ide bizony be kell mennie minden kerületi kutyatartónak, hiszen ingyen kutyapiszok-szedő zacskót osztanak. Minden hétköznap munkaidőben.

Az ajtó mellett jobbra egy fehér csengő és már nyitják is. Mindig
kedvesen fogadnak, megkérdik, hány tekercsre tartok most épp igényt, aláírom, hogy köszönöm szépen és már megyek is tovább.

Ingyen van. Tessék menni. Minden kerületi kutyásnak.

Nem eltévedni:

k_archie

És tényleg: elmentem, becsengettem és kinyílt az ajtó. Fiatal hölgyek engedtek be, kérdezve mit akarok. Kutyazacsit, feleltem, mire egy nagy fiókot kihúzott, benne fekete tekercsekben a zacskók. Mennyit?-kérdezte. Mennyit lehet?-kérdeztem vissza. Hány kutya van?-fogott meg. Egy sem, csak kíváncsi vagyok, hogy megy ez a dolog. Bemondásra. Itt egy űrlap, név, cím, aláírás, kutyák száma, és akkor kiadom az igényelt mennyiséget.

Mi a max? -nézem a papírt. 8 tekercs 3 kutyához.

És miért nem tájékoztatják erről a lakosságot? De hát benne volt az újságban! Melyikben? A Józsefvárosban. Ki olvassa azt...?

És miért nem a kutyaszaredény mellé teszik ki? Mert ellopják. És miért nem raknak ki matricát az edényre, hogy itt lehet kapni zacsit? Mert benne van az újságban...-zárult be a kör.

Amit talán megértettem, az a folyamat, hogy a rendszerváltás után a hajléktalanság esztétikai és közegészségügyi alapon lett rendvédelmi kérdés, holott társadalmunk szociális stigmája. Szakemberek bizonyára meg tudják nevezni azt a fordulópontot, ahol a politikai álláspont megváltozott, én csak józsefvárosi lakosként, szemlélőként szégyelltem magam az elmúlt időben. A kukázókból a Jófiúkat és a rendőröket elkerülendő megfigyelőhálózat hatékonyan működött, kiépült a rendszer, gyorsan igazodtak, hiszen a megélhetés a tét.

Belém égett a kép, amikor valamelyik reggel a munkahelyemre sietve nem álltam meg a Lujza utcában, amikor egy nem hajléktalan idős bácsin - aki kukázott- gyakorolt egy kis csoport rendőr. Azóta is sajnálom, hogy én sem voltam az a jó érzésű ember, aki megáll, és nem hagyja szó nélkül a történteket. Nem tudok azon változtatni, hogy az a bácsi ott és akkor egyedül maradt. Annak, örülök, hogy még áprilisban visszavonta a kukázást tiltó rendeletét a VIII. kerületi önkormányzat, amire állításuk szerint adminisztratív okokból volt szüksége Remek, bár megnyugtatóbb lett volna, ha az együttérzésre hivatkoznak és munkahelyeket teremtenek.

Az „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. E bejegyzésben ígértem, hogy nyomon követi a 8kerblog a fejleményeket. Mint Vojtonovszki Bálinttól megtudtam, a bíróság nem fogadta el érvelésüket, megbüntették a résztvevőket, a Koppány utcai ülősztrájkban is érintettek tízezer Ft bírságot kötelesek fizetni, a többiek figyelmeztetésben részesültek. Lehet, hogy támogató bulit szerveznek, hogy előteremtsék a szükséges összeget, vagy közmunkával váltják ki.

Programajánló- Üres lakások menete II.

2012. június 3-án vasárnap 13:30-tól II. János Pál pápa tér (volt Köztársaság tér)

A Város Mindenkié csoport 2012. június 3-án sétát szervez a VIII. kerületben, hogy felhívják a figyelmet a kihasználatlanul álló ingatlanokra. A séta során bemutatunk néhány üresen álló épületet és azt, hogyan lehetnének hasznosíthatóak szociális bérlakásként.

Az AVM szerint csak a VIII. kerületben kb. 500 önkormányzati lakás áll üresen, kihasználatlanul, melyekre az önkormányzat havonta 2.080.212 Ft-ot költ. Ezekben a lakásokban ma hajléktalan emberek lakhatnának, szerintük ez kézenfekvő.

Érzékenyítő cikk a hajléktalanokról, ajánlom számos kommentelőnek, még mielőtt hozzászólnának a bejegyzéshez.

Schádi Tamásnak is fizetnie kell, a bemutatkozását itt olvashatjátok.

Szabó Gáborunk a polgármesternek tett beszólás lemondás után most a kerületi kapitányt ekézi, érdekes dolgokról rántva le a leplet és tanácsot is ad neki nyílt levél formában:

Tisztelt Salgó Úr, Kedves László!

 

Bocsáss meg, hogy nem rendőrkapitányként szólítalak meg, de mivel Józsefváros közrendvédelmének politikai vezetőjeként volt alkalmam igazi rendőrkapitánnyal együtt dolgozni, így e megszólítást megtartom neki. Tudod, Perlaki ezredesre gondolok, Józsefváros Díszpolgárára, akinek az irodájában tartózkodsz átmenetileg, és akivel öt évnyi sikeres együttműködésben kitakarítottuk a drogot, meg a prostikat a kerületből.

Nem is volt komolyabb problémánk egyikkel sem, amíg meg nem érkeztél a kerületünkbe. Mióta itt vagy, újra tele van Józsefváros mindkettővel. Valamit nagyon elrontottál. Meg is mondom, hogy mit.
 

Tulajdonképpen egyszerű: kerülnöd kellett volna a rendőri pályát. Ha az ember édesapja olyan magas beosztású rendőr, mint a Tiéd, akkor nem szabad megkísérelni a nyomába lépni. Ő egészen az országos rendőr-főkapitányi székig jutott, az pedig e pálya csúcsa. És hát folyamatosan állnod kéne az összehasonlítást Vele, az meg nyilvánvaló, hogy tragikomikus történet.
 

Biztosan jól esett, hogy arany váll-lapos, határozott kiállású egyenruhások lovagoltattak a térdükön, és biztosan látod ennek azóta is hasznát villámgyors előmeneteledben. Ám ez már édeskevés a való élet viszonyai között, mikor vezetőként kéne helytállnod, egy nehéz kerületben.

Itt már csak korlátozottan működik a védőháló, a prostik és a drog valósága a Te problémád és nem szaladhatsz minden nap védelemért magas beosztású protektoraidhoz. Persze azért megteszed, de kezdesz terhes lenni a számukra is, hidd el.
 

Te átmenetileg, tudatos karrier-építésed egyik állomásaként tartózkodsz a nyolcadik kerületben, egyfajta kötelező penzumként, hogy aztán megérkezhess a ranglétra következő fokaira, és csatlakozhass végül valami jó kis iroda-komplexumban székelő tábornok-ismerőseidhez. Mi viszont itt élünk. Mi már akkor is harcoltunk a rendjéért, amikor Te még gimnazista voltál. És harcolni fogunk azután is, ha ellépdelsz innen a ranglétra következő fokaira.

Pár dolgot azért elmondok, így utólag is, még egyszer…
 

Biztos emlékszel, mikor a 30 aktivista megszállta a polgármesteri irodát. Te éppen ugyanazon épület földszintjén tartózkodtál, hogy átvegyétek az önkormányzat közrendvédelmi kitüntetéseit. Fölhívtalak, és mondtam Neked, hogy kéne itt egy kis rendet tenni.
 

Az azonnali reakciód beleégett a memóriámba egy életre. Az nagyjából így szólt: „Díszegyenruhában vagyunk, és épp most lesz az ünnepség…” Röviden tájékoztattalak arról, hogy addig nem lesz ünnepség, amíg a polgármester nem tud kijönni az irodájából. Ja, és arról is, hogy ne nagyon várjál érdemérmet addig a közbiztonság javításáért, amíg a kerület vezetőjének irodájában sem tudod azt megteremteni.
 

Na, csak följöttetek egy emeletet, nagyjából tucatnyian. A másik, amit sosem fogok elfelejteni, az a kétségbeesett arcod, amikor megláttad a valóságot. Tudod, nálam ott és akkor leírtad magad. Ha valaki ennyire meg tud rémülni 30 békésen üldögélő bölcsésztől, az ne akarjon drogháborúzni a nyóckerben.
 

Aztán a vitánk a teendőkről. Mondtam Neked, hogy a tényállás egyértelmű: ez itt egy nem bejelentett demonstráció, tessenek föloszlatni. Erre annyi volt a válaszod, hogy már dolgoznak a kapitányság jogászai a megoldáson…

Emlékeztetlek: az ombudsman vizsgálata nekem adott igazat, a Te intézkedéseidet pedig jogszerűtlennek minősítette. Milyen gáz ez már: egy politikus jobban tudja, mit tartalmaznak a rendvédelmi jogszabályok, mint a rendőrkapitány…
 

A kezed alá tartozik 200 rendőr. De Te mégis riadt telefonálgatásba kezdtél, hogy mi ilyenkor a teendő. Utólag is gratulálok, hogy rendbiztost és központi bevetési osztagokat hívtál 30 bölcsészre. Hallgatva a beszélgetéseidet, már vártam, mikor hívod haza az Afganisztánban szolgáló magyar alakulatokat, esetleg kérsz NATO-légicsapást. Nem is tudom, ki szánakozott Rajtad jobban: a kiérkező bevetésiek, az önkormányzat hivatalnokai, vagy a tüntetők.
 

Éppen közrendvédelmi múltam miatt meglehetősen sok józsefvárosi rendőrt ismerek. Dolgoztak is nálam közülük páran a Jófiúknál. Így aztán pontosan tudom, hogy a kerületi rendőröknek kezdetekben semmiféle gondja nem volt a Jófiúkkal. Szívesen vállaltak volna velünk közös szolgálatokat, épp úgy, mint a közterület-felügyelettel és a kerületőrséggel. Jól jött volna nekik az önkormányzat által fizetendő túlórapénz is.
 

Te tiltottad le az együttműködést. A szemembe mondtad, hogy az állomány nem akar velünk dolgozni. Akkor, amikor mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Azt is mindketten tudtuk, hogy az önkormányzat térfigyelő-rendszerét arra használod, hogy a Jófiúkat figyeltesd. Mikor elmentem a BRFK-ra, hogy akkor onnan kérjek bevetési zsarukat az autókra, már aznap megjelentél ugyanott, hogy letiltasd a dolgot.
 

Milyen alapon kritizálod a Jófiúk működésének jogszerűségét, ha saját magad akadályoztad meg, hogy rendőrökkel dolgozhassanak együtt? Ezt párszor megkérdeztem Tőled, de ugye valódi választ a mai napig nem sikerült erre adnod.

Helyette azokkal, akiket barátaidnak hiszel, megosztottad azon magvas gondolatodat, hogy Te „presztízsharcot” vívsz velem… Nem vetted észre, hogy én nem harcolni, hanem közösen dolgozni szeretnék? Egyoldalú háborút folytattál hónapokon át ellenünk, amit most épp elvesztesz, de ez lényegtelen. A lényeges az, hogy Józsefváros közbiztonságát kockáztattad a magán-háborúddal.
 

Mondok még pár mindkettőnk számára ismert tényt. Mióta Te tartózkodsz a kapitányi irodában, a kamerákat néző rendőrök alig több mint fele a józsefvárosi. Kívülről hozol be tömegével rendőröket, hogy a kerületet őrizzék… Neked ez lehet, nem probléma, mert abból indulsz ki: nem kell helyismeret a bűnüldözéshez. Tán azért gondolod ezt, mert Neked sincs ilyen. De csak sétálj végig a Középső Józsefvároson, és mindjárt rájössz, hogy nem árt, ha az ember nem téved el útközben…
 

Tudod ugye, hogy egy ideje a hívásainkra soha nem jönnek ki rendőrök? Akkor sem, mikor drogosokat kapunk rajta terjesztésen, fogyasztáson, kábellopáson. Valahogy egy ideje nem érnek rá a kerületi rendőrök nagyobb fogásokat realizálni, mint amekkorát a 120 főnyi TEK-es osztag képes volt. Pedig terített asztalhoz jöhettetek volna: bizonyíték-hegyek, nagy fogás, lehet sajtóznod, mi a háttérbe húzódunk, mert nekünk az eredmény a lényeg, legyen Tiéd a babér. De nem, Te inkább presztízsharcot vívsz velem.

Gratulálok.
 

Olyan szinten lázítottál a Jófiúk ellen mindenhol, ahol csak meghallgattak, hogy sikerült elhitetned pár döntéshozóval: mi nem Jófiúk, hanem rosszfiúk vagyunk. Ennek következménye volt, hogy egy szombat éjszaka negyven fővárosi bevetési rendőr rohanta le az autóinkat a Népszínház utca kellős közepén. Drogot, fegyvert kerestek. Kicsit elbizonytalanodtak az intézkedés közben, mert élőben a Jófiúk már egyáltalán nem tűntek olyan veszélyes elemeknek, mint a Te meséid alapján.
 

Be is buktátok rendesen. Se drog, se fegyver, bocs. Annyira kínos volt a sztori, hogy még vizelet-mintát sem vettetek, mert éreztétek: abban sem lesz drog. És aztán persze egy órán belül el is engedtétek a Jófiúkat, merthát nem volt semmi ellenük…
 

Akit csak lehetett, félreinformáltál velünk kapcsolatban. A beosztottaidat, a kollégáidat, a feletteseidet, a sajtót. Biztos zavaró volt számodra, hogy egyre eredményesebbek voltunk. Mikor februárban voltak már olyan napok, hogy nem történt Józsefvárosban érdemi közterületi bűncselekmény, mikor már lehetett veszély és fenyegetés nélkül sétálni a legkeményebb környékeken is, akkor már betelt Nálad a pohár. Merthát hogy lehet, hogy egy önkormányzati intézmény 20 emberrel rendet tart ott, ahol Te tízszer akkora erőforrásokkal képtelen vagy?
 

Józsefvárosnak nem egy egyenruhába bújt könyvelő kell kapitányként, hanem egy igazi zsaru. Helyi, akinek van tekintélye a beosztottai között is, és a kisujjában van a kerület minden szeglete.
 

Kedves László!
 

Nemrég felajánlottad a polgármesternek a lemondást. Őszinte sajnálatomra nem fogadta el. De kérlek, tegyél valami jót végre a kerülettel. Ne ajánlgass. Mondjál le. Csak úgy. Kaptál tőlem segítséget: megmutattam, hogyan kell.

 

Üdvözlettel:

Dr. Szabó Gábor

a Jófiúk

lemondott vezetője

 

 

Hmm. Vajon mi lehet még a tarsolyában szabógábornak? Reméljük kiderül! :)

Rövid, ám annál gyorsabban ívelő karriert futott be a polgármester tanácsadója városüzemeltetőként. Amilyen meredeken ívelt felfelé, úgy lefelé is. Lemondó levele:

Tisztelt Képviselő-testület!

Törvény biztosította jogomnál fogva, az abban szereplő azonnali hatállyal a Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat intézményvezetői megbízatásáról és közalkalmazotti státuszomról lemondok.
Jelen iratban kizárólag a rendkívüli lemondást megalapozó tényekkel foglalkozom. Minden mást, mélyebbet, tágabb körűt csak szükség esetén hozok nyilvánosságra.
Ezen eljárás alapja annak alátámasztása, hogy munkáltatóm nem biztosítja a feladatom ellátásához szükséges környezetet. Munkajogi helyzetem összetett, ugyanis a Józsefvárosi Képviselő-testület és a Polgármester egyaránt a munkáltatóm. Feladatom elvégzését utóbbi lehetetlenítette el.
Ezúton is köszönöm a Képviselő-testületnek, hogy minden alapvető feltételt az intézmény kialakításához és fejlesztéséhez biztosított. Az Alapító Okirat, az SZMSZ elfogadása, a költségvetési szükségletek biztosítása, vezetői koncepcióm és személyem támogatása olyan körülményeket teremtett, melyek biztosították munkám végzésének megfelelő technikai körülményeit. Remélem, úgy érzik, hogy az elmúlt 5 hónapban méltónak bizonyultam bizalmukra, és a rendelkezésre álló időt az önkormányzat szándékainak megfelelően, kerületünk élhetősége javításának szenteltem.
Egy intézményt azonban nem csak jogi, anyagi, és technikai eszközökkel lehet ellehetetleníteni. Annak komplex szervezeti kultúráját, belső tartását, moralitását könnyű lerombolni, ha az első számú kerületi vezető nem áll ki mellette, amikor arra szükség van, és az első kényelmetlennek, konfliktusosnak tűnő helyzetben kihátrál, gyakorlatilag elhatárolódik annak tevékenységétől. Külön súlyosbítja a helyzetet, hogy magát a konfliktus-helyzetet nem a Szolgálat hozta létre, mégis bűnbakként, elhallgatandó, bűnös dologként kerül ki e helyzetből.
Pedig a Szolgálat létezik. 100 emberrel tartja rendben nap, mint nap a kerületet. Teszi ezt azóta is, hogy kulcselemét, a Jófiúk Biztonsági Csoportot meghurcolták. Más azonban a munka hatásfoka, ha azt az emberek küldetésből, lelkesedésből, vagy pusztán kötelességtudatból végzik.
Néhány szót a Szolgálatról. Nem véletlenül került integrált rendszerként megszervezésre. A rend ugyanis továbbra is komplex fogalom. Biztonság, tisztaság, rendezettség, gyors reagálás, probléma-megelőzés. Komplex feladat elvégzéséhez pedig komplex szervezeti kultúra, erős csapatszellem tartozik. Az egyes igazgató-helyettesek önálló ágazatokat irányítanak, de a terepen szükség szerint mindenki mindent csinál. Konkrét feladatától függetlenül minden egyes dolgozó tudja, hogy a rend egészéért felel. Azért rendelkezik mind a 100 alkalmazott mobiltelefonnal, hogy bármilyen problémát azonnal jelezhessen. És jelez is. Azért motorizáltuk a Szolgálatot, hogy rugalmasan tudjunk bármilyen problémát, bárhol, és a legrövidebb időn belül elhárítani.
A szervezeti kultúra ennek megfelelően két alapelemre épül: 1. probléma-megoldás. 2. bajtársiasság. Akik ugyanis a terepen élnek, ott töltik életük nagy részét, azok megtanulják, hogy számítaniuk kell egymásra. Megtanulják a kölcsönösség elvét. Ha valaki nem segít a másikon, akkor neki sem fognak legközelebb segíteni.
Erőm, időm legnagyobb részét e szervezeti kultúra kialakításának szenteltem. Azt gondolom, sikerrel. Minden dolgozó, a takarítótól a kertészeken, karbantartókon át a biztonsági őrig csapattagként él, és büszke arra, hogy részese lehet városa rendben tartásának. A Szolgálat emberei nem fizetett kötelességteljesítők, hanem küldetéssel bíró, érzelmileg motivált kiváló emberek. Nálunk nem szégyen takarítónak lenni, hanem fontos, nélkülözhetetlen feladat.
A Szolgálat egyben társadalmi integrációs szerepet is betölt. A romák aránya legalább egyharmad, és ez a vezetésben és a beosztottak szintjén is arányos. Nincsenek együttélési problémák. Nincs „roma és fehér” kérdés. Csapat van, ha úgy tetszik: család.
A 100 ember nem csak a munkaidőben tart össze, hanem a nap 24 órájában, bármikor számíthatnak egymásra. És mindannyiuknak van családja, és vannak barátaik. A Szolgálat valós, közvetlen társadalmi kivetülése legalább 2000 józsefvárosi polgár. Akik tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között és törekszenek arra, hogy kerületünkben rend legyen. Amit vezető koncepciómban anno írtam, mostanra valóság: igazi kolónia épült ki. Ezek az emberek megbecsülik a feladatukat, megbecsülik a munkát, amit az önkormányzat biztosít nekik. Biztonságban, egymásra számítva, közösségben élnek, és ennek társadalmi hatása jóval fontosabb, és hosszabb távon eredményesebb, mint a puszta biztonsági, tisztasági, vagy karbantartási feladatok elvégzése önmagában.
A Szolgálat büszkesége a Jófiúk. Terepen dolgozó embereink tudják, hogy bátor és erős emberek védik meg őket bárhol a kerületben. Mert érik atrocitások a takarítót a Diószeghy, vagy a Lujza utcában, ha nincsenek a Jófiúk. És tudja a takarító, hogy csak meg kell csöngetni a telefont és két percen belül bárhol ott vagyunk. És büszkék rá, hogy ugyanazt a mindenre odafigyelő szemet viselik az egyenruhájukon, mint a Jófiúk.
A Szolgálatnál nem PR-okokból lett egységes formanyelv kialakítva. Minden emberünk, minden autónk ugyanannak a rendszernek az egyenrangú része. Mindenki mindenre odafigyel. A Jófiúk jelzik a tisztasági gondot, a takarítók jelzik a biztonsági problémát. És ha komoly a gond, mindenféle utasítás nélkül a környéken lévő összes autó és ember, eredeti feladatától függetlenül azonnal a helyszínre siet.
Ha kell a rend, kelljenek azok az emberek is, akik azt fenntartják. A Szolgálat egy egységes egész, abból modulszerűen nem lehet kivenni részeket. Ha a testből a szívet kiveszem, ne csodálkozzak, ha az összeomlik. Jófiúk nélkül nincs Szolgálat, ezt 2000 ember tudja, csak a Polgármester nem.
Nem teheti meg egy polgármester, hogy nem áll ki az emberei mellett, pláne akkor, ha azokat hazug vádak érik. Nem nyilatkozhat a támadások idején „átszervezésekről”, mert akkor nem cáfolja, hanem megerősíti a gyanút, hogy valami bűzlik a Szolgálatnál. Nem hallgathat, amikor ki kell mondani az igazságot.
Lojális ember vagyok. Intézményvezetőként elfogadtam a polgármesteri utasítást a nyilatkozati tilalomról. De nem hagyom besározni az embereimet. Ha ehhez az kell, hogy kiszakadjak az önkormányzati kötelékből, akkor így teszek. Lemondok, mert a Polgármesterbe vetett bizalmam megrendült. Nem dolgozom olyan vezetőnek, aki PR-okokból Józsefváros legodaadóbb, leghűségesebb és legbátrabb katonáit cserbenhagyja.
100 ember és a velük együtt élő 2000 ember nem tudja, hogy mi történt. Ők tudják, hogy a Jófiúk becsületes, tiszta emberek. És nem értik a polgármesterüket. És egyre több a kérdés, amit sem magam, sem az igazgatóság többi tagja tiszta szívvel nem tud megválaszolni. Semmilyen lojalitás nem kényszeríthet arra, hogy tisztességemet feladjam, hogy embereimet hazugságokkal vezessem félre. Nem fogom azt mondani nekik, hogy a Polgármester számít rájuk, ha egyszer ennek az ellenkezőjét tapasztalják. Agyonhallgatott szervezet lettünk. Páriák, az önkormányzat zabigyerekei. A munkánk persze kell, a rend persze kell, csak azok nem, akik azt nap, mint nap fenntartják.
Józsefváros rendőrkapitánya kezdetektől fogva nem hajlandó semmiféle együttműködésre velünk. Ezer javaslatot tettünk, szóban, írásban. Egy hónapja mégis megállapodtunk, szóban. Vállalta, hogy írásba foglalja az együttműködést. Valószínűleg így tudja kellő ideig húzni-halasztani, hogy ne legyen belőle semmi. Józsefváros rendőrkapitánya tart attól, hogy másfél tucat önkormányzati biztonsági ember napi 24 órás közterületi jelenléte bebizonyítja: nem is kell olyan sok ahhoz, hogy Józsefvárosban rend és nyugalom legyen. Teszi ezt annak ellenére, hogy közös feladatunk lenne az élhető, biztonságos Józsefváros megteremtése.
Ezt a témát szükség esetén részletesen is kifejtem. Lemondásom keretei közé csak annyi fér bele, hogy megkérjem a Képviselő-testületet: kérdezze meg Józsefváros rendőrkapitányát, hogy miért nem hajlandó együttműködni a Jófiúkkal…
Egy polgármesternek persze ezer lehetősége van arra, hogy egy kerületi rendőrkapitányt rávegyen az együttműködésre. Rengeteg rosszízű megbeszélésen vagyunk túl, és képtelen vagyok bármi olyasmire visszaemlékezni, mikor a Polgármester határozott álláspontot képviselt volna.
Ha úgy tetszik, egyedül maradtunk. Józsefváros terepén rendet tartani nem lehet a kerület vezetőjének stabil támogatása nélkül. A terepen konfliktusok vannak, ez ilyen műfaj. Rendet teremteni és azt fönntartani nem lehet úgy, hogy naponta változtatom a véleményemet: a rend alapja a stabilitás.
A Polgármester elmúlt hetekbéli tettei és nem tettei súlyos károkat okoztak a várost rendben tartó szervezet moráljában, motivációjában. Arra kérem a Képviselő-testületet, hogy hozza helyre ezt a hibát. Álljon ki amellett a szervezet mellett, melyet létrehozott. Biztosítsa bizalmáról az elbizonytalanodott embereket. A Szolgálat minden tagja büszke a Jófiúkra. Mindannyian tiszteletbeli Jófiúk, mert ők valóban tudják, mit jelent ez a fogalom a józsefvárosi terepen.
Ha arra jók voltak, hogy 87 embert mentsenek meg a kihűléstől februárban, egyenként minimum 300 óra havi önkéntes szolgálattal, hogy lakásokba tömegesen fűtőtesteket vigyenek, bojlereket, radiátorokat szereljenek, tűzifát, élelmet szállítsanak tonnaszám, hogy 24 órás nappali melegedőt hozzanak létre a semmiből egy nap alatt, és azt egy hónapig működtessék, akkor ne legyenek rosszak akkor sem, ha őket méltatlan támadások érik.
Ami most folyik, az szétveri mindazt, amit az elmúlt 5 hónapban megteremtettünk. Ne hagyják. Kérem.

Dr. Szabó Gábor
magánember
 

Súlyos szavak ezek. Megrendült bizalom, polgármester, aki cserbenhagyja a kerületében lakó-, azért dolgozó embereket - és mindezt a volt tanácsadója szájából tollából...

Repedezik a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Recseg-ropog.

Kíváncsi vagyok a további részletekre.

Kíváncsi vagyok a rendőrkapitány véleményére.

Kíváncsi vagyok a polgármester reagálására.

Ti mit szóltok ehhez?

 A Jegyzőasszony. Volt. Kocsis Máté első - na jó, az elsők egyike - intézkedése volt nyugdíjba küldeni. Erőből, ahogy akkor fogalmazott.

Régóta keringenek a kerületben mendemondák arról, hogy kis pénzzel a jegyzőnél el lehet intézni dolgokat. A Verseny utcai piac bezárása kapcsán mesélték az árusok, hogy a piac bezárása előtt megüzente: 40 milla, és maradhat minden...persze, lehet ez is rosszindulatú pletyka.

Most viszont előzetesbe került. A vád vesztegetés. A hír:

Vesztegetéssel gyanúsítja Józsefváros volt jegyzőjét a Budapesti Nyomozó Ügyészség. A bíróság ma dönt, elrendeli-e X. Judit és társai előzetes letartóztatását. A védelem szerint gyenge lábakon áll a gyanúsítás.

Információink szerint titkos nyomozást követően hétfőn vesztegetés gyanúsítottjaként őrizetbe vette a Budapesti Nyomozó Ügyészség X. Juditot, Józsefváros volt jegyzőjét, V. Katalint, a VIII. kerületi önkormányzat jegyzői referensét és K. Béla vállalkozót. Az ügyészség mindhárom gyanúsított előzetes letartóztatását kezdeményezte, miután a nyomozás adatai alapján szerintük tartani lehet attól, hogy szabadlábon hagyásuk esetén bizonyítékokat semmisítenének meg, és összebeszélnének a még nem azonosított társaikkal.

A nyomozóügyészek három, egymástól független ügyben indítottak eljárást, melyek közül eddig a nyomozó hatóság szerint bizonyíthatóan egy érinti a volt jegyzőt. A volt Ganz-telepen lévő 23-as számú épület irodaházzá alakításával összefüggésben K. Béla cégtulajdonos egymillió forintot ajánlott fel a jegyzőnek és a jegyzői referensnek, amennyiben a szükséges engedélyeket a kérelmének megfelelően és zökkenőmentesen megkapja. A vállalkozó által várt határozat 2011. január 13-én emelkedett jogerőre, az ügyészség szerint ez után a vállalkozó egy közvetítőn keresztül el is juttatta a felajánlott összeget a címzettekhez.

A Blaha Lujza téren épült bevásárlóközpontban létesített kaszinó ügyében is segítséget kértek V. Katalintól, s a nyomozás eddigi adatai szerint ő meg is próbált segíteni. Valaki felhívta telefonon, és azt kérte, intézze el, hogy a szórakozóhely bejárata a Blaha Lujza térre és ne a gyér forgalmú mellékutcára nyílhasson, cserébe egyebek között munkát ajánlottak V. fiának a kaszinóban. Ebben az esetben a megrendelt határozat végül nem született meg…

A gyanúsításban nevesített harmadik ügy szintén a Ganz-telephez köthető. A 227-es épület átalakításával kapcsolatban kért segítséget egy vállalkozó, nevezetesen, hogy a törvényben előírt bejelentési kötelezettségeire a hatóság időben és gördülékenyen reagáljon. Egy grillsütőt ajánlott az ügyintézőnek cserébe, aki azonban visszautasította az ajánlatot. Ekkor kereste meg a vállalkozó V. Katalint, aki intézkedett...

Az ügyészség X. Juditot hivatalos személy által elkövetett vesztegetéssel, K. Bélát vesztegetéssel, V. Katalint pedig vesztegetéssel és befolyással üzérkedéssel gyanúsítja. Nem zárják ki azonban az ügyészségi nyomozók, hogy az ügyben további gyanúsítottak is lesznek.

X. Judit védője szerint a gyanú „meglehetősen gyenge lábakon áll”, szerinte egy elfogulatlannak nem nevezhető tanú vallomására épül. A nyomozó hatóság súlyosan téved a védencének tulajdonított, de általa el nem követett cselekmény megítélését illetően, mivel jelentőségükhöz képest messze túlértékelt bizonyos állítólagos bizonyítékokat.

A bíróság szerdán dönt az ügyészi indítványról.

 

 via

Szóval eljött az ideje. Ezt jó tudni. Ez reményt adhat mindenkinek, hiszen bűn nem marad büntetlen - csak idő kérdése.

Mindig.

 Alkotni nehéz. De ha nem vagy egyedül, ha segítenek, ha meg tudod osztani másokkal az ötleteid, elképzeléseid, terveid, akkor ez sem jelent gondot. 

Egy ilyen - közös gondolkodás, problémák feltárása és megoldási javaslatok készítése - indul nemsokára, civil szervezésben.

Megkezdődött a

Civil érdekmegjelenítés és partnerség
Józsefváros szomszédságaiban, negyedeiben  

című program

 

A program keretében 4 civil fórum valósul meg a 8. kerületben olyan közérdekű helyi ügyek, problémák köré szerveződve, amelyek

- a civil lakosság széles körét érintik,

- a kerületben működnek civil szervezetek az adott ügy érdekében,

- a civil szféra és az önkormányzat együttműködése szükséges a megoldások kidolgozásához.

 

A program célja

-     a helyi lakosság aktivizálása a helyi ügyekben – az állampolgári részvétel erősítése a döntések előkészítésében;

-    a civil szervezetek bevonása, a tapasztalataik, szaktudásuk beépítése a közösségi folyamatokba, a civil szektoron belüli hálózatépítés segítése,

-  valamint a civil szféra és az önkormányzat közötti, szakmai alapú együttműködés elindítása, a meglévők fejlesztése.

 

A fórumsorozat tervezett témái:

 

1.   Józsefvárosi droghelyzet a lakosság szemével

2.  Lakhatás és társasházi ügyek – bérlői és tulajdonosi lakóközösségek ügyei, önkormányzat és bérlők / tulajdonosok aktuális kérdései, problémái

3.   Zöldebb Józsefváros – köztisztaság, gyalogosok és autósok együttélése, zöldítő akciók folytatása

4.  Közbiztonság és a lakosság tapasztalatai – programok, lakossági és rendőrségi együttműködések

 

A fórumokra a helyi lakosság, az érintett civil szervezetek, az önkormányzat és az intézmények képviselőit várjuk. A fórumokon elhangzott problémafelvetéseket és megoldási javaslatokat összesítjük, és közérdekű bejelentés formájában továbbítjuk az önkormányzat és az illetékes intézmények felé.

 

A program hangsúlyos része a fórumokon elhangzott felvetések és javaslatok sorsának követése, amelynek eredményét 2012 novemberében workshopon ismertetjük és beszéljük meg.

 

A program partnere a 8kerblog, amely – a programmal kapcsolatos folyamatos tájékoztatáson túl – rendszeresen beszámol a megvitatott témákkal kapcsolatos fejleményekről, és helyt ad az adott ügyekről folyó társadalmi párbeszédnek a fórumok előkészítésének és utánkövetésének időszakában egyaránt.

 

A programot megvalósító partnerek: Nap Klub Alapítvány, Testvérem Egyesület, Négy Ház a Magdolna Negyedért Egyesület, 8ker.blog.hu, vajdapeterutca.blogter.hu.

 

További információ a fórumok időpontjáról és eredményeiről: 8ker.blog.hu

Email: civilforumsorozat@gmail.com

 

 

 

A program Trust 2011/222 azonosító számmal az Ökotárs Alapítvány támogatásával valósul meg.

A hivatal még mindig nem akar kommunikálni alattvalóival polgáraival; csak akkor hajlamos válaszolni, ha kitartóan, újra és újra felteszik a kérdést. Van ez így, hogy nem jön be a "nem felelünk, majd csak megunja!"...

Volt ez a nyílt vita meghirdetve a Civil Stratégiáról, ami elmaradt, aztán utólag még a nyomait is el akarták tüntetni. Nem sikerült maradéktalanul, így aztán megmagyarázzák: naná, hogy a munkatárs a hibás, ő baltázta el az egészet.

Szóval még csak nem is az volt, aminek kinézett. Mókásak ezek a magyarázkodások, nem?

 Először volt ez az érdekes tálalás a kerületi Civil Stratégiáról, ahol gyakorlatilag a polgármester felolvasott egy kivonatot, civil szervezeteket alig hívtak -  de vitaindítónak szánták, legyen. Össze is ültek a józsefvárosi civil szervezetek, és a közös gondolataikat eljuttatták a Hivatalhoz. Reakció nem nagyon volt rá.

A héten viszont fórumra invitáltak minden érdeklődőt, beszéljük meg a stratégiákat.

Persze, az önkormányzat hivatalos oldalán kitett hirdetményen kívül senki (civil szervezetek) nem kapott külön meghívót, de sebaj, egymást értesítették. Minek van akkor a civil referens? El is mentek a fórumra, hogy aztán ott szembesüljenek vele: mégsem lesz megbeszélés.

Az egyik blogger az alábbiakat írta a tervezetet közösen véleményező civil szervezeteknek és a név szerint megemlített önkormányzati tisztviselőknek:

Szerdán 17 órára hirdette meg az önkormányzat a civil stratégiája nyilvános fórumát. A résztvevőket azonban nem engedték be a polgármesteri hivatalba, a biztonsági szolgálat közölte, hogy a fórum elmarad.

Még nagyobb meglepetés ért, amikor megnéztem az önkormányzat honlapján azt az oldalt, ahol a fórumot meghirdetették, hogy mit írnak az elmaradás okáról. A link ugyanis jelenleg üres oldalra mutat. Az önkormányzat saját oldalán, a facebook Józsefváros oldalán és Balog István Szilveszter képviselő oldalán,  akit a fórum szervezőjeként tüntettek fel, sem találtam információt. Úgy néz ki tehát, hogy az önkormányzat nem csupán nem törődött vele, hogy a fórum iránt érdeklődők hiába mentek el, hanem megpróbáltak úgy tenni, mintha a fórumot meg sem hirdették volna.

(Persze aki kicsit is rendszeres internethasználó, az tudja, hogy nem olyan könnyű eltüntetni egy közleményt, csodálkozom, hogy az önkormányzatnál erre nem gondolnak)

Nagyon örültem, hogy Balog István Szilveszter személyében végre valaki a kívülről eddig teljesen passzívnak látszó önkormányzati képviselők közül önálló felelősséget kapott egy fontos projekt illetve a fórum szervezése révén, melyet összesen három témában hirdettek meg. Még ha a két másik témában (civil kapcsolatok és a hajléktalan-támogató program) éppen Kocsis Máté, és - mivel konkrétumokról hosszú ideje sokkal inkább ő kommunikált - Szabó Gábor tűnik is illetékesnek.

Annál inkább érdekes volna megismerni Balog képviselő véleményét: ha bármi miatt lemondták a fórumot, szervezőként mit gondol arról, hogy ezt nem közölték az önkormányzat honlapján, sőt a rendezvényt inkább megpróbálják utólag letagadni?

Továbbá jó volna ismerni más önkormányzati döntéshozók véleményét is: miben és kikkel akarnak együttműködni, ha a legegyszerűbb kérdésben sem vállalják a felelősséget a döntésükért?

Egy másik, nagyon hasonló történet is lezajlott a napokban. Kocsis Máté beszélgetést vállalt a hajléktalanügyi elképzeléseiről az ELTE Társadalomtudományi Szakkollégiumának szervezésében. Ennek szintén örültem, mert károsnak tartottam, hogy a kerületi vezetés hónapok óta azt a benyomást kelti, hogy a szociális szakemberek tudását és szerepét lebecsülve, a nyilvános szakmai vitákat ugyanakkor nem vállalva kíván szociálpolitikai intézkedéseket tenni. Azzal, hogy Kocsis Máté vállalta a beszélgetést a szakmabeli egyetemistákkal, annak a jele lehetne, hogy számot vetett a felelősségével, ami az országossá tett hajléktalanügyi intézkedésekkel és a saját referensi szerepével jár. Szemben egy szimpla polgármester szerepével, aki könnyen tehet a csak a kerületén belül tetszeni akaró állításokat, a makroszintű hatásokkal keveset kell törődnie.

A Józsefváros facebook csoportjában azt tettem szóvá, hogy ezzel a számomra örömtelinek és felelősségteljesnek tartott váltással éles ellentétben látszik lenni a Szabó Gábor kommunikációja, aki ezekben a napokban is gúnyos, sommás, nyilvánvalóan igaztalan minősítéseket tett arra a szakmai-egyetemi körre (egyébként úgy tűnik, tényszerűen is célt tévesztve), akikkel a polgármester a napokban beszélgetni készült. Szabó Gábor a válaszában arra utalt, egyszerre fölényeskedve a szervezőkkel és velem, aki hitelt adok a szervezők közlésének, hogy az ELTE oldalán megjelent információ nem valós, a polgármester nem fog részt venni egy ilyen beszélgetésben. Mint kiderült, Szabó Gábor meghazudtolta a polgármester stábjának érvényes megállapodását az egyetemi szervezettel. A stáb ezután valóban lemondta a részvételt, viszont akkor, amikor az információjukra hivatkoztam, mind a szervezők, mind én okkal gondoltuk, hogy a polgármester úgy tesz, ahogy megállapodott. A tanácsadó fölényeskedése tehát nem csak alaptalan volt, hanem - amennyiben a polgármester szavahihetőségének jelentőséget tulajdonítunk - kommunikációs alaphiba. A tanácsadó előrejelzésével szemben, a szervezők képviselője órákon belül megjelent a kérdéses fórumban, és tájékoztatott a helyzetről, tehát minden arra utal, hogy a szervezők körültekintően és korrekten jártak el. Szemben a polgármester tanácsadójával, aki ezután a felelősséget nem vállalva eltűnt. 

A civil fórumon egyébként én azt mondtam volna el, hogy nagy szükség volna mind az önkormányzati, mind a civil részről a saját szerepükben magabiztos és megbízható partnerekre, mert csak így tudnak egymással felelősen kommunikálni és együttműködni. Ezekben mindkét oldalon komoly problémákat látok, a nagyobbat az önkormányzat oldalán, amire a fentiek is pontos illusztrációk. Nem azért, mert a civilek alapból jobbak lennének, hanem mert többen vannak és változatosabbak. Szemben az önkormányzattal, ahol a döntéshozók kommunikációjából az az alapállás érezhető, hogy a mandátum birtokában nem kell komolyan venni a partnereket.

A polgármester a közelmúltban nyilatkozott arról, hogy az önkormányzatnál minden törvényesen működik, illetve hogy a maga részéről nyitott a racionális vitákra. A saját tapasztalataim, melyeket két év alatt néhány helyi közügy kitartó követésével és alakításával szereztem, sajnos mindkét állításnak egyértelműen ellentmondanak.

Az apparátus visszatérően megsérti éppen azokat a jogszabályokat, amelyek összefüggnek a polgárok lehetőségeivel arra, hogy figyelemmel kövessék a döntéseket. A hivatali levelezésből az intézkedéseikért felelősséget nem vállaló, egymásra és a vezetőkre mutogató tisztviselők, gyengén koordinált hivatali szervezet, az eljárásjogi szabályok nem ismerete vagy durva megsértése tűnik ki. Pozitív változások, a szabálykövetés lényeges javulása is történt az általam megfigyelt témákban, például a testületi dokumentumok kötelező közzététele, amiben a legutóbbi hónapokig nyíltan törvényt sértettek. Általában azonban a vezetők együttműködési készsége a hivatali szabálytalanságok lehetőségének rendszerszintű megszüntetésével kapcsolatban az elmúlt két évben inkább romlott, mint javult. A figyelmük és aktivitásuk a jogsértésekkel kapcsolatban szembetűnően eltér, ha a vélelmezésük szerint azt a politikai vitapartnereik követik el, mint ha vélelmezhetően az önkormányzati apparátus.

Többször pontosan leírható, hogy a Szabó Gábor közlései ellentmondanak a Kocsis Máté közléseinek, és az események, konkrét hivatali eljárások kimenetele a politikai tanácsadó közlései szerint alakul. Az apparátuson kívülről érkező felvetések közül a polgármestert és stábját láthatóan az országos médiumokban megjelenő ügyek érdeklik. Szembetűnő, hogy egy ügyesen kitalált performansz nyomán jóval komolyabb hivatali kapacitásokat mozgósítanak, mint ahogy az alapfolyamatokban tapasztalható némely tartós problémát kezelik. Az önkormányzat internetes közléseiben - amelyek gyakran sokkal konkrétabbak és informatívabbak, mint a hagyományos médiumokban közölt tények és állásfoglalások - a szociológiai értelemben vett tényleges döntéshozónak hosszú hónapok óta a polgármester teljes kommunikációs felhatalmazásával bíró tanácsadó tűnik. Ennek a kommunikációs helyzetnek a leginkább az önkormányzatot érintő kockázataira többen és számos alkalommal igyekeztünk felhívni a figyelmet, eddig nyilvánvalóan eredménytelenül. Úgy gondolom, hogy egyaránt szükség volna a polgármester, a képviselők, a tanácsadó aktivitására és felelősségvállalására, ez a feltétele annak, hogy javuljon a kommunikáció és az együttműködés a különböző civil szereplőkkel, vagy akár a hivatalhoz forduló ügyfelekkel.

Üdvözlettel:

   (név)
 vajdapeterutca.blogter.hu

 Mert bizony vannak, nem áll meg az élet egy pillanatra sem, folyton ott vannak az emberek az egész kerületben - hiszen itt lakunk. Szerencsére elég sokan aktívak is, elmondják ötleteiket, észrevételeiket, és az önki meg reagál rá.

Szerencsére a szabógábor vezette Városüzemeltetés is ilyenekben gondolkodik: hogyan lehetne bevonni minél több civilt - bár ők a kihasználatlan munkaerőben gondolkodnak. Szerintem meg van annyi fizetett ember, hogy ellássák a feladatokat, csak a körmükre kellene nézni!

A példák következnek. Frigyesmester videókat készít a kerületről, felhívva a figyelmet a gázos-gazos részekre. Napi útja a Bókay utcán vezet, régóta lobbizik a macskakő kicseréléséért, vagy legalább aszfaltozásáért. Tudni kell, hogy itt van a Cerny Alapítvány, gyerekmentők, a klinika udvarán van az állomásuk, innen indulnak, ide hoznak. Szarrá ráz mindenkit az út - szabógábor ígérete szerint már nem sokáig, de addig is ki lett táblázva.

Ez is egy haladás, nem? Legalább táblák vannak, amik arról informálják az erre bukdácsolót, hogy a kerület üzemeltetői is tudnak a dologról.

A helyi zöldek meg gazolni kezdtek Frigyes videója kapcsán, és bevitték a testületi ülésre.Örömmel látom, hogy végre aktívan tesznek is valamit a kerületért.

Történt egyszer, még a nyár elején, hogy átvágták a nemzeti színű szalagot a Kálvária tér nyugati oldalában a Dankó utca meghosszabbításában. A beruházás hiánypótló volt, az utolsó, immár nagyon rossz minőségű macskaköves szakasz kapott aszfalt burkolatot. Azonban az út és a járda közötti járdaszigeten nem zöld pázsit kezdett nőni, hanem felverte a gaz. Amely nőttön nőtt parkfenntartóktól nem zavartatva, őszre már ember magasságú lett, felmagzott, majd elszáradt. Ilyen lett:

(A gaz növekedéséről egyébként egy kerületi lakos folyamatosan beszámolt a youtube videomegosztó portálon.)

Ez az állapot szerdáig tartott, amikor az LMP 5 fős kis csapata megjelent, hogy betakarítsa a termést, és eljuttassa az illetékesekhez.

LMP képviselő és aktivisták készülnek az "aratásra"

A munka dandárját elvégeztük, kiderült azonban, hogy teherautó híján a teljes terményt nem tudjuk elszállítani, így azt tömörítve ott hagytuk. Egy zsák kivételével, melyet másnap bevittem a képviselő-testületi ülésre, ahol egy képviselői kérdés kíséretében át szerettem volna nyújtani a polgármester úrnak. Neki azonban éppen akkor jött egy halaszthatatlan telefonhívása (nem is merek találgatni, honnan), így még a levezetést is átadta. Sántha Péterné alpolgármester asszony a kérdésemet pozitívan fogadta, és Szabó Gábor a zsákot átvette. A felelősség kérdésének utánajárnak, az otthagyott terményt elszállíttatják.

Tanulság: sokat kell még fejlődnünk, hogy eljussunk arra a pontra, ahol a cél nem a pillanatnyi médiafelhajtásra alkalmas szalagátvágás, hanem az, hogy a kerületet fenntartható módon tegyük élhetőbbé.

 

 Közben a fotós - Fejer Martin - küldött pár képet még akció végéről:

A győztes csapat:

Ez volt - mármint a bejelentés - múlt héten, csütörtökön. Ehhez képest ma még mindig ott száradtak a kitépkedett kórók, tarkítva egy döglött galambbal.

Változások vannak, és ha elég kitartó az ember a hivatallal és cégeivel szemben, akkor el is ér aprócska eredményeket. 

Sose adjuk fel!