(Szabó Gábornak)

Álmodtam egy furcsát veled,
beszűkült az élettered.
Néztél ki a rácsok mögül,
s minden rácsnál ült egy mogul.

 Egyik-másik hasonlított rád,
megismertem a szemed, a szád.
megismertem az anyád, apád,
csípőre tett kézzel a világ.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Kérdezted, hogy mi ez már megint,
és mit jelent az Álmoskönyv szerint.
Jönnek-mennek a nagy mogulok,
s az a vége, hogy beszorulok.

 Azt is mondtad, nem jó neked,
ha megmondják, mi a jó neked.
S kérdezted a rácsok mögül,
aki mogul, az mind meghülyül.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI

 Természete, hogy mindig nyomul.
Előbb-utóbb megöl a mogul.
Ha kint is bent is a mogul az úr.
A forradalom ezen alapul.

 Amikor már minden elfogyott,
amikor már minden elkopott,
s bár az ember holtig tanul,
nem akar már tanulni mogul.

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI.
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A
KIBORUL A BIBIBIBILI.

 Mindez persze álom volt csupán,
felébredtem, néztem is bután.
Lehet én is ezért vagyok szarul,
mert az a sok mogul belém szorul?

 Alig vártam, hogy elmondja neked,
álmodtam egy furcsát veled.
Néztél ki a rácsok mögül,
néztél rám a mogulok közül..

 KIBORUL A, KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI
ELŐBB-UTÓBB KIBORUL A,
KIBORUL A BIBIBIBILI

Apu! A lányok lába között mi van?

És ezt mért nem mondják meg az oviban?

Apu! Az igaz, hogy isten mindenkit szeret?

És mért mondtad, csak bírjuk ki ezt a telet?

Apu! A bácsi a tévében mért kiabál?

Apu, az mit jelent, hogy áll a bál?

És a magyarból van az, hogy magyaráz?

Apu ez is egy népszopás?

Játsszunk mi is diktatúrást!

A szomszéd már elköltözött.

De a játszótéren most senki nincs,

és ha lőnek, majd jól felöltözök.

Apu! Az mit jelent, hogy netadó?

És mit árul és kinek, az, aki áruló?

Apu! Miért sírt az éjjel a mama?

És mért olyan kevés a vacsora?

Apu! Mért gyújtották meg kint azt a tüzet?

és mért remeg az asztalon az üveg?

Anyu jött meg biztos… ő csöngetett..

de ha el kell menned, én is veled megyek.

Játsszunk mi is diktatúrást!

A szomszéd már elköltözött.

De a játszótéren most senki nincs,

és ha lőnek, majd jól felöltözök.

Nincs előre, nincsen hátra,
helyben van a győztes vágta.
Hej! Hahó!
Nincsen lejjebb, nincsen följebb,
önmagadat kell kiköltsed.
Hej! Hahó!
Nem jön érted, a hintaló.

Hogyha hideg szelek fújnak,
ne mutassál másra ujjat.
Hej! Hahó!
Ha nem hallod Isten szavát,
szíved súgja meg a szabályt.
Hej! Hahó!
Nem jön érted, a hintaló.

Nincs igazság tövis nélkül,
aki szeret, mind kibékül.
Hej, hahó!
Ne félj ettől nem kapsz sérvet,
Nem téved az égi mérleg.
Hej! Hahó!
Nem jön érted, a hintaló.

Hogy ha félsz a kútba nézni,
a zsarnokból nem lesz prézli.
Hej! Hahó!
Járt utat a járatlanért,
medve láncot mézre cserél.
Hej! Hahó!
Nem jön érted, a hintaló.
Hej! Hahó!

Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba'

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Nem egy hétre és pár napra,

nem egy színházi évadra,

tovább tovább, nem egy évre,

meddig hat még múltunk mérge?

Meddig szívjuk egymás vérét,

adjuk magunk tál lencséért,

bokázunk a hazugságnak,

mormolunk hazug imákat?

Meddig lesünk fel az égre,

mikor mondjuk, itt van vége!

Meddig leszünk megfigyeltek,

falanszterben, hülye gyermek?

Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba',

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Meddig tűrünk úri dölyföt,

gőgicsélő piperkőcöt,

fejünk fölött litániát,

lelkünkben az apátiát?

Meddig hordunk vonót tokba',

s lesünk boldogot titokba'?

Egyik hallgat, másik ballag,

imitt-amott éhen halnak.

Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba'

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Meddig futunk magunk elől,

félelemből kivül-belül,

meddig hat még múltunk mérge,

s vastagszik a szívünk kérge?

A hatalom meddig kábít,

legyünk birkák mindhalálig?

Országomat visszakérem,

a szabadság nevében!

Jutunk-e még ötről hatra,

másképpen, mint ötvenhatba'

félelemből, fájdalomból,

jutunk-e a túlsó partra?

Ajánlás!

Csapataink harcban állnak,

aki szeret, nem hibázhat,

ne legyen a szívünk gyarmat,

segítsd ezt a forradalmat!

2013 november 4.