Tapasztalt vérszívónak számítok a szakmában, ehhez képest még semmilyen hivatalos elismerésben nem részesültem, de az idő nekem dolgozik. Tudom, hogy a régi technikákkal már nem sokáig lehet talpon maradni, s magasabb körökben is érzik, vérfrissítésre van szükség, hogy a Dolog folytatódhasson.

 Tökéletes biztonságban érzem magam, nejem, aki budai lány sokat mesélt az ottani viszonyokról, az ínség és üldöztetés éveiről, ezért aztán nem győzök hálát adni a sorsnak, hogy idevetett a nyócba. Szerencsém volt, hogy egy gyermekotthonból egyenest itt landoltam, mert a szegénység a mi legerősebb szövetségesünk.

A szegény embernek nincs pénze, hogy csak úgy ellenünk forduljon, meg bátorsága is kevés, hogy a Hivatal nyakára járjon. Inkább szégyelli, hogy miben van, csapkod, kapkod, aztán megunja, legyint, sóhajtozik, vagy átkozódik.. Bennem van némi együttérzés, és komolyan mondom, néha nem tudom, nevessek vagy sírjak azon, amikor látom-hallom, ahogy az emberek mindenféléket kiabálnak egymásra, vádaskodnak, fenyegetődznek, és azt hiszik, attól, hogy valami nevetséges porutánzattal, vagy hypóval körbehintik a saját kis szobáikat, már meg is oldották a dolgot. Vérszívók ellen magányosan nem lehet felvenni a harcot.

A másik nagy szövetségesünk, mint talán ez sejthető, a Hivatal. Az idők során ki is alakult egy kölcsönös megnemtámadási szerződés közöttünk, amit csak egyes, túlbuzgó egyedek szegnek meg olykor mindkét részről. Könnyen belátható ugyanis, hogy Hivatali Ember, ha személyét nem éri konkrét támadás, kevésbé agresszív, vagy empatikus, hogy a másik oldalról nézzem a Dolgot. Elemi érdekünk hát, hogy olyan nyakatekert, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, tili-toli jogszabályok szülessenek, amelyekben kényük-kedvük szerint lehet intézkedni, pontosabban nem intézkedni. A dzsungel pedig ellenőrizhetetlen.

Ha megengednek egy költői hasonlatot, ebben a jogi labirintusban garantáltan meghúzhatja magát, aki vérszívásra adja a csápjait. A bürokrácia a mi melegágyunk. A Hivatal  a bérlőre mutogat („felelőtlen és fegyelmezetlen magatartás”), a bérlő a szomszédra, a szomszéd a közös képviselőre, a közös képviselő a tulajdonosra (a vegyes tulajdonú ház a legkitűnőbb vadászterep), a tulajdonos a Hivatalra, a Hivatal egy Másik Hivatalra, az pedig a bérlőre. Komolyan mondom, lepetézek.

A nyócker ettől függetlenül is valóságos Eldorádó lett az idők során, fantasztikus, emberöltő óta nem látogatott pincéivel, lezárt, befalazott helyiségeivel, áporodott, levegőtlen lakásaival, sötét, mocskos lépcsőházaival és kapualjaival. És ezek csak az objektív adottságok. A szegénység, a munkanélküliség, a maróbbnál maróbb, emberemésztő betegségek lényegében szabad prédául kínálják az itt lakókat, legyengült fizikumuk, halovány életerejük garantált hozzáférést kínál kevéske vérükhöz. Néha már lelkiismeret furdalásom van, amikor éjszaka útnak indulok a ziháló sötétben. De a nejem, aki szokott tévét is nézni, azt mondja, ne legyen.