Ivettről kábé annyit tudok, mint a Kedves Olvasó. Még a vezetéknevét sem tudom, de ez nem is fontos, hogy Vanek urat idézzem, Rejtő legendás alakját. A Tolnai 23-ban találkoztunk, ahol világra szóló, népi mulatság készül, zenével, bohóckodással, felvonulással, már tengerük is van, és persze hozzá hajó. De ez sem fontos. Ivett pityergett, amikor hozzám lépett, s elpanaszolta, hogy ő hiába készített dobozkát, amibe a szavazócédulákat lehet dobálni, senki nem szavazott még rá. Szavazni arra lehet, hogy a Produkció (tánc, ének, grimaszolás stb) tetszett-e, s mennyire. Mert vannak a nagyobb lányok, és rájuk már szavaztak, és őt meg kifurdalják, és brehü. Valamint hüp-hüp.

Na jó, mondtam Ivettnek, lássuk azt a dobozkát, és ráadásul készítek rólad egy képet az újságba. Jó?

Komolyan tetszik mondani? – kérdezte Ivett a könnyei mögül.

Komolyan bólintottam. - Benne leszel az újságban, de ne törüld le a könnyeidet.

Ivett bólintott, és futott az udvar végibe a dobozkájáért. De mire visszaért, már felszáradtak a könnyei. Csak egy icipici maradt mutatóba, tán azért, hogy azért elhiggyük, valójában milyen könnyű is mosolyt varázsolni egy arcra. Csak szeretet és odafigyelés kell hozzá.