Ha beteszed a lábad, kiteszem a szűröd,
nem vagy elég trendi, és az arcod is gyűrött,
ne vágj a szavamba, a szabály, az szabály,
húzz el innen ízibe, te mezítlábas madár!
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Van még hely a számodra, széles e világon,
megmondom az őszintét, a javadat kívánom,
nekünk se könnyű, de neked lesz könnyebb,
ha nem látjuk, hogy lépten-nyomon elered a könnyed.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Deres már a határ, az iratokat kérem,
az Isten, a haza, meg a család nevében!
Az ilyenek miatt, van az ország bajban,
fürödhetnénk különben, tejben is meg vajban.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Hogy nem beszélni magyar? Hülyének nézel!?
Azt hiszed, hogy megvezetsz azzal a csepp vérrel?
Láttalak már valahol, ismerős a képed,
Fogadnék, hogy ezér-azér többször elítéltek.
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Egyet mondok csövikém, kapjál erőre,
és fordulj gyorsan hátra, aztán előre!
Kelj föl és járj! És vidd azt a keresztet,
nem mondom el többször, hát örökre jegyezd meg:
Eljött az idő, ütött az órád!
Kerüld el, ha jót akarsz, a tiltott zónát!

Leé Józsefnek hívják, alig egy esztendeje ismerem.  A költészet és a számkivetettség hozott minket össze, úgy látszik ez a két dolog, kéz a kézben jár.. Olvastam a verseit és mélyen megérintettek azok a csipke-finom képek, a szavak ritmusa, a játékosság, ahogy fájdalmairól, esendőségéről, álmairól, hétköznapi örömeiről tudott szólni. Ő olyan, mint a versei, halk szavú, mosolygós, barna szemében szeretet, figyelem és végtelen érzékenység.

Aztán tavaly ilyenkor, felkapott bennünket a sors és egyenesen az RTL Klub Legyen Ön is milliomos vetélkedőjébe repített. Még a készülés – már amennyire lehet készülni – időszakában kölcsön adtam Neki az Ady kötetemet. Mosolyogva jött legközelebb: talált benne hat darab kétszázast, a zöld színűt, ha még emlékeznek rá. Ajándék volt akkoriban ez a pénz, testvériesen meg is osztoztunk rajta, Ő, mivel rendszeresen árulta a Fedél Nélkül-t a Lőrinc Pap téren, és kapott külföldi pénzt, tudta is hol, hogyan lehet beváltani. Aztán eljött a Nap, és Józsi megnyerte a vetélkedőt – mindannyiunk igazságérzetével összhangban -, és közben történt egy szívdobogtató csoda is. Leé Józsi, a játék elején oda nyilatkozott, hogy ha nyer, egy részét kiosztja közöttünk, akikkel versenyben volt. És akkor én duplán drukkoltam Neki, mert nagyszerűnek tartottam ezt a gesztust, példa értékűnek, amit most milliók, de legalább is nagyon sokan látnak. Nevezhetjük testvériségnek, vagy szolidaritásnak, szóval annak, amire manapság tán a leginkább szükség van ebben a világban, és különösen itt Magyarországon. És amire van is esélyünk, március 15-e, és a mostani árvíz ezt példázza.

Most azért írok, mert Leé Józsit holnap gégerákkal műtik, többé nem fogja tudni elszavalni a maga csendes, kicsit reszelős hangján a csodás verseit, de írni tudni fog – ha sikeres lesz a műtét.

Ezért írok.

Azért, hogy aki teheti, segítse holnap szeretettel ezt az embert, hogy sikeresen jusson túl ezen a megpróbáltatáson. Hogy a maga és a mi javunkra tudja fordítani fájdalmas tapasztalásait. Hogy folytathassa azt, amiért megszületett, hisz minden vers, minden dal, ami a lélekhez szólni tud, a mi sorsunkat, terheinket is könnyíti.

Azért írok, mert tapasztaltam és hiszek a szeretet az együttérzés megtartó, csodákra képes erejében.

Köszönöm.

Árnyalása a kommunikált dolgoknak, saját bőrön szerzett tapasztalások a jóságos önkiről, képviselőkről.

Egy minapi televíziós riportban Egry Attila, Józsefváros alpolgármestere szemléltette a nézőknek az önkormányzati lakásbérlemények siralmas voltát, mindjárt egy magára hagyott, befalazott, szeméttel-törmelékkel teli ingatlanban.

Jó az, ha ütősek a képsorok, hadd lássa a nagyérdemű, hogy az igénytelen lakók semmit nem becsülnek meg, tönkrevágják, szétbontják, majd mások elkezdik újra összerakni, glettelni – de nem érnek a dolog végére, mert a Hivatal gyorsan befalaztatja a bejáratot. Illegálisan helyreállítani? Nanehogymár.
Azt is megtudhattuk az alpolgármestertől, hogy az önkormányzat az üres lakásokat igenis felújítja, - ahogy ürülnek, és ahogy pénz van rá.

Lássuk, hogy néz ez ki a valóságban. Hogyan működik az a hivatali gépezet, amelynek felelőtlensége, sorozatos mulasztása, kötelezettségszegése a bemutatott állapotokhoz vezet. És mit is jelent a felújítás, állagmegóvás a hivatali gyakorlatban.

Hiteles történet következik, magam éltem meg.

Jogcím nélküli lakáshasználó voltam öt kerek évig. Hajléktalanszálló elől menekülve a nyolcadik kerület egyik önkormányzati lakásában kötöttem ki, másodmagammal. A bérlő egy ismerősöm volt, aki befogadott a 105 éves lepusztult épület egyik kis lakásába annak fejében, hogy a fenntartási költségeket én fizetem. És laktunk, fizettünk. Pontosan. Az ismerősnek, bankszámlára. Azután eljött az a pillanat, amikor a Vagyonkezelő leveléből arról értesültem, hogy többszázezer forint hátralék van a lakáson. Ismerősöm egy értelmes, tanult, a fiát egyedül nevelő nő volt, aki gyereke egyetemi tanulmányait finanszírozva oda jutott, hogy minden pénzt feléltek. Magánügy. Megértettem. Összedugtuk a fejünket, találjuk ki, mit tegyünk.

Megoldásra váró problémák voltak:
- lakhatásom megőrzése
- az ismerősömet megkímélni a végrehajtástól
- a bérbeadóval való bizalmi viszony helyreállítása

Nem találtunk ki tündérmeséket, a valós helyzetet adtuk elő szóban, írásban, telefonon, e-mailen. Olyan megegyezésre törekedtünk, amely komplex megoldást nyújtott volna mindhárom félnek, a következőképp:
- az ismerősöm 5 éves határozott idejű szerződése épp a lejáratához közeledett, ő maga nem tartott igényt a lakásra, mert közben más módon rendeződött a helyzete. Nyilatkozatban mondott le a bérleti jogról.
- Jómagam arról nyilatkoztam, hogy részletekben átvállalom a hátralékot, tehát kifizetem még egyszer, amit már korábban kifizettem, ezzel a vagyonkezelő per nélkül hozzájut a kintlévőségéhez.
- Kérelmeztem, hogy a továbbiakban velem kössenek lakásbérleti szerződést, öt éve ott lakom, banki bizonylataim vannak a pontos teljesítésekről, és egész véletlenül a nagyon rászorulók közé tartozom rokkant fedél nélküliként. Vállaltam továbbá, hogy a lakás kisebb felújítási munkáit is elvégzem.

Az ügy egy év alatt többször megjárta a polgármester, az összes alpolgármester, a lakásiroda vezető, a vagyonkezelő, és vagy öt képviselő íróasztalát. Állíthatom: ilyen dilettantizmust, hivatali gőgöt, pitiánerséget álmomban sem láttam. Gyűltek a levelek, kérelmek, akták, miközben mi a lakótársammal már „dobozokban laktunk", mert teljes egy évig nem találtam a hivatalban egyetlen felelős személyt sem, aki kimondott volna egy igent vagy nemet. Az akkori lakásiroda vezetőhöz be sem jutottam, a telefonban letagadtatta magát. A polgármester a kampány időszaka alatt mosolyogva „okézta" a dolgot, aztán meggondolta magát. A képviselők – egy kivétellel – válaszra sem méltatták a megkeresésemet.

Egy év után megírtam egy barátságosnak nem mondható levelet a Tisztelt Felsoroltaknak.

Hamar kaptam választ rá, melyben határozatukat közölték: fizessek meg 8 napon belül egy összegben közel egymillió forintot, ezután egy éves (!) határozott idejű szerződést köthetünk, piaci (!) bérleti díjjal. Ja. Az pont a rokkant-nyugdíjam összege volt. Zseniális.

Napokon belül leadtam a lakást. Akkor még nem voltam járatos a bérleményi jogviszonyok rendszerében, nem ismertem a „jogcím nélküli lakáshasználó" fogalmát sem. Jelenleg 675 van a kerületben belőlük. Mert valahol lakni kell – polgármesterünk is ezzel indokolta a kerületi jegyző botrányos bérlakásügyét.
Mai eszemmel már tudom, hogy nem kellett volna kiköltöznöm, de hát én törvénytisztelő vagyok.Vagy hülye.Balek. Tessék eldönteni.

Ezután gyors segítségként elfogadtam az első ajánlatot, amit kaptam, most egy panelben lakunk, horror rezsivel. Hárman béreljük, ketten rokkantak vagyunk, a harmadik csak azért nem, mert nem kérelmezte soha. Mindhárman súlyos betegségekkel élünk, egymásba kapaszkodva. Tökéletes „család" vagyunk így is. Vagy épp így.

De kanyarodjunk vissza arra, hogyan is működik a hivatali rendszer, és ennek mik a következményei.

Az az általam három éve leadott lakás azóta is üresen áll. Komfortos, 38 nm, 2 szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba, egyedi fűtés. Nem luxus, kicsit vizes, kicsit huzatos, de abszolút lakható. Volt. A lakásban a télen csőtörés volt, eláztatta az alsó lakásokat két szinten. Először csak a közvetlen alatta levő lakás ázott be (állt a víz), majd – miután a Vagyonkezelőnél nem találták az üres lakás kulcsát, és a kinyitást engedélyeztetniük kellett a karbantartóknak, így közel egy hét múltán jutottak be az ingatlanba. Ennyi idő alatt már a két szinttel lejjebb levő lakás is szétázott. Az egyik károsulttól kaptam az információt, miszerint saját erőből kell a helyreállítást elvégeztetniük, mivel „lakáson belüli" probléma lépett fel. Hát, ez is egy hozzáállás.

Szóval, számoljunk. Mennyibe került ez a szakszerű eljárás, bölcs döntés a fenntartó-tulajdonosnak. Úgy alsó hangon.

1. bérleti díj kiesés 3 évre (~ 13.000/hó, nettó)                             468.000,-

2. szemétdíj, vízdíj 3 évre,

ezt a vagyonkezelő fizeti, amíg nincs bérlő (~12.000/hó)                 432.000,-

3. behajthatatlan kintlévőség, kamatok nélkül                               1.000.000,-

4. el nem végzett felújítás, amortizáció,

csőtörés okozta kár (becslés)                                                       1.000.000,-      

_____________________________________________________________                            

                                                                                           2.900.000,- 

 

5. az állagmegóvás elmulasztásából eredő kár a 2 károsultnál 

 

Hát így.

Lassan mehet a „befalazandók" mappába ez a lakás is, a lakhatással nem rendelkezők meg a levesbe.
Úgy egy-két év múlva pályázatot lehet kiírni rá, 2-3 milliós felújítási kötelezettséggel. Majd vágnak rajta egy lyukat, hogy kívülről bekukucskálhassanak az érdeklődők.

A kerületben jelenleg 483 üres lakás van, 222 már nem hasznosítható.

• A fényképek a kiköltözéskor, az átadás-átvétel napján készültek.

-prokontra-

Pártház állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.

Múlt pénteken a Köztársaság téren járva azt láttam, hogy a volt MSZMP székház kapuja nyílik és egy csöves jön ki nagy táskával. Kérdem, mi van bent, üres? Morgott valami igenfélét, aztán eltámolygott. Nosza, kalandra fel, menjünk be!

Csodálatos látvány fogadott, Kocsis Máté biztosan megnyalná mind a tíz ujját, ha tudná, nemsokára nem marad semmi az épületből. Borzasztóan szét van szedve, ami pénzzé tehető - főleg a fémek - az már nincs ott. Most éppen a tető borítását szedik, ami sárgaréznek tűnik.

Gyors körbenézés után hétvégén Klapanciusz bloggertárssal vágtunk bele a teljes felfedezésbe, hátha találunk izgi dolgokat is; titkos pincebörtön, titkos kazamaták, titkos titok...bármi jöhet! Hogy találtunk-e? Mi az hogy, nagyon is!

Az épület amúgy lakóépületnek indult - bár nem nagyon találtam róla infót - aztán a Volksbund központja, 1945-ben itt rendezkedett be az MKP, később MDP és MSZMP budapesti pártbizottsága. A rendszerváltozás után az MSZP székháza lett. (a cikkben szereplő márványtáblát a pincében megtaláltuk) Eladása körül is voltak érdekes dolgok, de már évek óta üresen áll.

Az épületeket bejártuk pincétől padlásig, csak kevés helyre nem jutottunk be - azok el voltak falazva. Jellemző, hogy nem volt elég egy nap a teljes bejáráshoz; mint ahogy az is, hogy a fotókat készítő telefonom is lemerült minden nap. :)

Tulajdonost lehetne/kellene értesíteni, mert ha ebben az ütemben fogy az értékkimentés, félő, nem marad más belőle tényleg, csak egy rom.

Lehet, hogy ez a terv? 

Vigyázat, sok kép!

Azt hallottátok, hogy a Fidesz is elköltözött a Szentkirályi utcai székházából? Üresen áll az is...;)

   UPDATE!

Szombat délután (02.16) a ragyogó napsütésben ismét erre jártam, gondoltam, dokumentálom a rombolást tovább, ám a közeli padról egy erősen ittas hajléktalan pár odakiabált, hogy ne legyek bolond, bent vannak a rendőrök, elvittek már hét embert, nehogy bemenjek. 

És valóban, ott állt a kerületi autó és egy helyszínelő, kisvártatva megérkezett még egy autó, és újabb négy rendőr ment be. Ácsorgásom közben egyik rendőr kijött, és elmondta, hogy vagyon ellenes bűncselekmény miatt vannak ott, és hogy nem, tényleg nem lehet bemenni fotózni se. Vagy de, viszont akkor visznek tovább...

Szóval a rendőrség megszállta az épületet, kíváncsi vagyok, lezárják-e rendesen. 

Arra is, hogy a tulajdonosát előkerítik-e.

Az elmúlt napokban feltettem Facebook-ra egy képet a Menhely Alapítvány telefonszámával, és kéréssel, hogy osszátok meg Ti is - a telefonszámot elmentve emberek életét mentheted meg.

A kép megosztása folyamatosan zajlik, ugyanakkor pár hozzászólásból kiderült, az emberek szívesen segítenek - egy telefon erejéig mindenképp - csak éppen jó lenne, ha a szám mondjuk rövid lenne, és ingyen hívható. Mint a 112, pl. Vagy jó lenne, ha a 112 hívásával is elérné a kint alvó embereket segítő szervezetet/ket.

Aztán azt is írtátok még, hogy pécsi, debreceni, szegedi hajléktalanok miatt hiába hívja bárki is a pesti számot, jó lenne, ha ott, helyben is lenne ilyen. Vagy az előző tipp, miszerint egy dedikált szám; esetleg a 112 használható lenne erre.

A Diszpécser portálon van egy remek összefoglaló, hogy mit is tegyünk, ha:

Milyen esetekben hívjuk a Diszpécser Szolgálatot?

• ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (nedves ruházat, földön fekszik takaró és alatta lévő karton polifoam nélkül, kihűlés, fagyás, kiszáradás),
• ha az utcán lévő hajléktalan ember segítséget kér; de Ön nem tudja, milyen típusú segítségre lenne szüksége,
• információra, segítségre van szüksége mert Ön, családtagja, barátja, rokona, ismerőse hajléktalanná vált, vagy ennek veszélye fenyegeti,
• ha a környezetében élő fedél nélkül élő ember a szokásaitól eltérően viselkedik (nem kelt fel mikor szokott, egész nap fekszik),

 

Kérjük, amennyiben telefonál, az alábbiak szerint tegye meg a bejelentést:

1. Helyszín? (pontos cím, ennek hiányában a helyszín megközelíthetősége)
2. Mit tapasztalt? (földön fekszik, nem a megszokott módon viselkedik, erős fájdalomra panaszkodik stb.)
3. A bejelentett személy neme, kb. kora, amennyiben Önnek tudomása van róla, esetleg neve.
4. Ha megszólította a hajléktalan embert, kérjük, kérdezze meg, milyen segítségre van szüksége!
5. Amennyiben a helyszínen tud maradni, vagy vállalja, hogy a helyszín felkutatásában további információkat ad munkatársaink számára, az Ön neve és telefonszáma. (szükség lehet visszahívására, ha nehezen, vagy nem találjuk meg a helyszínt)
6. Kérjük, várjon a diszpécser esetleges kérdéseire (az információk pontosítása érdekében fontos), és csak ezután tegye le a telefonkagylót!

  

 

Milyen esetekben hívhatunk mentőt mentés céljából?

 

Minden esetben, amikor a beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul:

• ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (eszméletlen állapot, bármilyen eredetű súlyos vérzés, stb.);
• baleset, sérülés, bármilyen eredetű mérgezés esetén;
• megindult szülés, illetve a fennálló terhesség alatt bekövetkező rendellenesség miatt;
• ha erős fájdalom, vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (pl. fulladásérzés, nehézlégzés, végtagbénulás, stb.);
• ha olyan magatartászavart észlelünk, mely során a beteg saját maga, vagy mások életét veszélyezteti.

 

A mentők hívószáma az ország egész területén (minden vezetékes és mobil telefonról): 104

 

Épp a napokban gondolkodtam el azon, igazából ki, kik is alakítja a tereinket, amelyben élünk. Nem a lakásokat, hanem a tágabb környezetet, egy-egy teret, utcát, negyedet. Ami miatt ez eszembe jutott, az a Kiscsibész tér - ami még nem hivatalos neve, de egyszer talán - ahol az Imre csempézte szökőkút van. Szökőkút, de nem működik. Van annak már vaaaaagy....nem is tudom, négy, öt éve?

Emlékszünk Imrére, ugye? Ő egy az a hajléktalan lakcím nélküli, aki itt lakott a körúton és virágokat ültetett a fák alá, kis kertet varázsolt a kopár aszfalt mellé. Munkájáról videó is készült.

Most visszatért Imre, és a körúton ismét kialakított egy kertet - hogy megmaradjon egy darabig, el is kerítette. Aztán jöttek a közteresek, elzavarták, átalakította, megint kiszedették, máshová rakta és ismét átalakította.

Ronda, giccses, mi a szar ez? Ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket hallottam, amíg lefotózgattam Imre újabb művét. A mesterrel csak összefutottunk, de úgy tűnik, ismét itt ténykedik.

Ha hőség lesz ismét, szerintem a szökőkutat is beindítja.

Közterületeinket mi alakítjuk. Imre ott lakik, ő látványosabban.

Amit talán megértettem, az a folyamat, hogy a rendszerváltás után a hajléktalanság esztétikai és közegészségügyi alapon lett rendvédelmi kérdés, holott társadalmunk szociális stigmája. Szakemberek bizonyára meg tudják nevezni azt a fordulópontot, ahol a politikai álláspont megváltozott, én csak józsefvárosi lakosként, szemlélőként szégyelltem magam az elmúlt időben. A kukázókból a Jófiúkat és a rendőröket elkerülendő megfigyelőhálózat hatékonyan működött, kiépült a rendszer, gyorsan igazodtak, hiszen a megélhetés a tét.

Belém égett a kép, amikor valamelyik reggel a munkahelyemre sietve nem álltam meg a Lujza utcában, amikor egy nem hajléktalan idős bácsin - aki kukázott- gyakorolt egy kis csoport rendőr. Azóta is sajnálom, hogy én sem voltam az a jó érzésű ember, aki megáll, és nem hagyja szó nélkül a történteket. Nem tudok azon változtatni, hogy az a bácsi ott és akkor egyedül maradt. Annak, örülök, hogy még áprilisban visszavonta a kukázást tiltó rendeletét a VIII. kerületi önkormányzat, amire állításuk szerint adminisztratív okokból volt szüksége Remek, bár megnyugtatóbb lett volna, ha az együttérzésre hivatkoznak és munkahelyeket teremtenek.

Az „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. E bejegyzésben ígértem, hogy nyomon követi a 8kerblog a fejleményeket. Mint Vojtonovszki Bálinttól megtudtam, a bíróság nem fogadta el érvelésüket, megbüntették a résztvevőket, a Koppány utcai ülősztrájkban is érintettek tízezer Ft bírságot kötelesek fizetni, a többiek figyelmeztetésben részesültek. Lehet, hogy támogató bulit szerveznek, hogy előteremtsék a szükséges összeget, vagy közmunkával váltják ki.

Programajánló- Üres lakások menete II.

2012. június 3-án vasárnap 13:30-tól II. János Pál pápa tér (volt Köztársaság tér)

A Város Mindenkié csoport 2012. június 3-án sétát szervez a VIII. kerületben, hogy felhívják a figyelmet a kihasználatlanul álló ingatlanokra. A séta során bemutatunk néhány üresen álló épületet és azt, hogyan lehetnének hasznosíthatóak szociális bérlakásként.

Az AVM szerint csak a VIII. kerületben kb. 500 önkormányzati lakás áll üresen, kihasználatlanul, melyekre az önkormányzat havonta 2.080.212 Ft-ot költ. Ezekben a lakásokban ma hajléktalan emberek lakhatnának, szerintük ez kézenfekvő.

Érzékenyítő cikk a hajléktalanokról, ajánlom számos kommentelőnek, még mielőtt hozzászólnának a bejegyzéshez.

Schádi Tamásnak is fizetnie kell, a bemutatkozását itt olvashatjátok.

„Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat.” - mondta Kocsis Máté polgármester az évértékelőjében. Naponta járok a Dankó utcában, és nem éreztem még, hogy valamelyik hajléktalan ki akart volna szorítani, mert én őt nem akartam. Attól a pillanattól fogva, hogy közösségalapú a gondolkodásunk, fel sem merülhet a „vagy-vagy”, mert több vállon nyugszik ugyanaz a teher.

Az olcsó jelmezbe öltözött brit legénybúcsút ünneplő turisták sokkal jobban idegesítenek a hangoskodó részeges hajléktalanoknál, ráadásul sokkal több van belőlük városunkban, mint a sztereotípiát megtestesítő csövesből. Valahogy elviselem őket, és örülök, hogy a sok hangoskodó gyarmatosító tetovált proletárt nem látom a kerületünkben, pontosabban: örülök, hogy nem vigalmi negyeden lakom, hanem egy gyönyörű parknál, ami ugyan tele van hajléktalannal, de nekem nem ettől szép.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Sziráki Ferenc nyolcszoros magyar és tizenhétszeres Budapest-bajnok volt kerékpárversenyző és leszerelt rendőr sorsa, aki 2009 óta az utcán él.

A „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. Gondolom őket címkézte a szélsőbaloldali, anarchista jelzőkkel Kocsis Máté a már hivatkozott évértékelőjében. Rendőrök vitték el őket, 23 embert tartóztattak le, az ombudman szerint túlzó volt a rendőri fellépés. Jövő csütörtökön, az első pernél derül ki, hogy a bíró a társadalomra veszélyesnek tartja-e cselekedetüket. Az ombudsman szerint elég lett volna, ha kikísérik a rendőrök az aktivistákat, de nem tartóztatják le őket.

Otthonnal, munkával rendelkező, normális, polgári életet élő frankhiteles vagyok, én jelentem a társadalom döntő többségét. A polgármester úr szívemből szól, amikor a közös tereink kerületiek által való birtokba vételének örülne, és boldoggá tesz, hogy nem leli örömét a hajléktalanok kiszorításában. Elszabadultak a közterületi viszonyok, de nem hagyhatjuk, hogy tovább fajuljon a helyzet, keresztényként nem léphetünk át félmillió hajléktalanon. A világ nem fekete-fehér, nem kell választani a polgári és a progresszív értékek között, mert lehetek egyszerre szépirodalmat olvasó, porcelánnal kistafírungozott, dancehall-os, konzervatív családból származó, bringás, lokálpatrióta AVM támogató, aki nem szavaz az LMP-re.

Ezúton kérek elnézést a britektől.

http://jozsefvaros.hu/hir/588/Interju_Kocsis_Mate_polgarmesterrel/

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/01/29/az_avm_tagjai_bemutatkoznak_sziraki_ferenc#more3523694

http://avarosmindenkie.blog.hu/2012/05/04/tiltakozz_a_hajlektalansag_kriminalizacioja_ellen

http://www.ajbh.hu/allam/aktualis/htm/kozlemeny20120229.htm

15 hónappal kukázást tiltó előterjesztése után most saját tábora hátrált ki Dr. Kocsis Máté hajléktalanügyi referens mögül, aki így kénytelen-kelletlen visszavonulót fúj. Április 5-én, Kocsis Máté "bólogató jánosaival" együtt hatályon kívül helyezi a kukázás tiltását, így újra legális tevékenységgé válik Józsefvárosban a kukázás.

Az abszurd rendelet, mely sajnos nem az egyedüli volt az országban, több dologra is ráirányította a figyelmet:

Megmutatta, hogy sajnos egy népszavazáson a szavazásra jogosult állampolgárok egy kicsiny részét (50000-ből), mintegy 7500 embert sikerült lépre csalnia a kerületi polgármesternek és az őt támogató helyi képviselőknek, hogy aztán ezek az állampolgárok arra szavazzanak, amit az alkotmánybíróság nemes egyszerűséggel "hátrányos megkülönböztetés okozásának" nyilvánított.

Rávilágított, hogy a szociális szakma helyesen járt el akkor, amikor kiállt ama szociális munkás kollégák mellett, akik szabálysértési figyelmeztetést kaptak ill. akiket hatósági rendelkezés elleni izgatás bűncselekménye miatt elítéltek, amiért elsőként radikális szakmai akcióval hívták fel a közvélemény figyelmét a józsefvárosi alkotmánysértő döntéshozók rendeletére.

Magyarországon, az elmúlt 15 hónapban megtörténhetett, hogy egy önkormányzat, annak polgármestere és képviselői - túllépve jogalkotó hatáskörükön - hátrányos megkülönböztetést okozzanak magyar állampolgároknak. A józsefvárosi döntéshozók ahelyett, hogy arra költenék a választópolgárok pénzét, hogy a nyomort enyhítsék badarságokra pazarolták azt, anyagi eszközök segítségével alkotmányellenes kérdésekkel kapcsolatban kiírt népszavazáson próbáltak meg kirekeszteni és bűnözővé nyilvánítani egyes társadalmi csoportokat.

Szociális munkásokként mi mindent elkövettünk, hogy gátat szabjunk és megakadályozzuk a kukázásra szoruló embertársaink törvényen kívül helyezését. A szemétháború utolsó előtti lépéseként, feljelentést tettünk hivatali visszaélés, közösség tagja elleni erőszak, zaklatás és kényszerítés miatt "ismeretlen tettesek" ellen.

Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik a rendelet visszavonása érdekében fórumokat szerveztek, a józsefvárosi népszavazáson a "nemek" mellett kampányoltak, szórólapokat terjesztettek. Azoknak, akik tüntettek ellene, akik, tiltakozásuk jeléül, a decemberi hidegben a szabálysértési iroda előtt éjszakáztak, akik végig ülték velünk a tárgyalásokat. Köszönjük volt és jelenlegi tanárainknak, mindenkinek, akik mellettünk álltak, civileknek és szakmabelieknek, fedél nélküli aktivista barátainknak, az újságíróknak és bloggereknek, a velünk szolidaritást vállaló nemzetközi szociális szakmai szervezeteknek: egyszóval Mindenkinek!

 Új Szemlélet

 2012. április 4.

 Index videó arról, ami zajlik a kerületben. 

 Újabb civil szervezet bemutatása következik - bár józsefvárosi, mégis az egész városra kiterjedő a tevékenységük.

Szabad Nemzet Egyesület

Az Egyesület 2011-ben jött létre. Budapesten nagyon otthon vagyunk. A számunkra eszményi Budapest része a keresztény-európai civilizációnak, az egységes nemzetnek, alapja a fővárosi lakosság, melynek tagjai felelősséget vállalnak a közügyekben. Közösségszervezéssel, önkéntességgel, helyi ügyekkel foglalkozunk. Igyekszünk bevonni a lakosokat a döntéshozatali folyamatokba. Értékképviseleti szervezetként a társadalmi felelősségvállalás jegyében cselekszünk. Budapest egy szabad nemzet fővárosa, itt sosem vagy egyedül.

Az egyesület friss, de tettrekész: a népszavazást megelőző időszakban aktívan kampányoltak, most meg a kerület tisztaságát vették górcső alá, és meg is találták a legfontosabb ellent plakátok formájában.

Érdekes, hogy csak egy plakátot szed le, félig letépett lakáshirdetés maradhat. Csak nem a mondandója miatt távolítják el ezeket?

Erősen úgy tűnik, hogy összecseng ez a civil stratégiával, mintha csak rájuk lett volna írva:

Tehát a példa…
A Teleki tér polgárai úgy döntenek, hogy létrehoznak egy civil szervezetet a következő, egymással összefüggő célok elérésére:

1. A tér tisztaságának megóvása.
2. A környék viselkedési normáinak „polgárosítása”.
3. Az oda nem illő viselkedési normák keretek közé szorítása, szükség esetén személyek eltávolítása.

Máris látható, hogy a gyakorlatban a megelőzési, a köztisztasági, a szociális és a rendészeti jellegű feladatok egyszerre jelentkeznek, térben és időben összefonódnak. Ez a felismerés vezetett az integrált Józsefvárosi Közrendvédelem létrehozásához, és ugyanezen összefüggés meghatározza egy hatékony civil aktivitás működésének alapelemeit.
Induljunk ki abból, hogy van 20 ember, aki tenni kíván a Teleki tér közrendjéért. Mire van szükségük, hogy vállalásuk sikerrel járjon?
Első körben: eszközökre. Takarító-eszközök, védőruházat, a tevékenység koordinálására mobiltelefon-használat, az önkormányzat kapacitásainak igénybe vételi lehetősége.
Hogy néz ki ugyanis a gyakorlatban e tevékenység?
Az első csoportos takarításnál máris problémákba ütközhetnek. Egy hajléktalan ellenáll, ha környezetét rendbe akarják rakni. Máris jelentkezik, hogy önmagában a köztisztasági tevékenység nem végezhető. Ilyenkor rendészeti jellegű beavatkozásra van szükség. A takarítócsapat értesíti a Józsefvárosi Közrendvédelmet, amely megjelenik, intézkedik, a takarítás folytatható. Nyilván a szemét nem fér be a környéki szeméttartókba, és logisztikailag nem is volna túl hatékony e megoldás. A takarítók szemetes-zsákokat visznek magukkal, melyeket fölhalmoznak. E szemetet a munka végeztével el is kell szállítani, és ez meghaladja a civilek kapacitását. Megjelenik a Józsefvárosi Közrendvédelem és a szemetet elszállítja.
A probléma másnap mutatja meg egy új arcát. A civilek reggel magánemberként munkába indulnak, és azt látják, hogy ismét ellepték a hajléktalanok a területet, és a balkáni állapotok újratermelődése megkezdődött. Gyorsan eljuthatnak arra a pontra, mikor munkájukat feleslegesnek érzik, és abbahagyják aktivitásukat, mielőtt az tartós eredményeket szülhetne. Mivel azonban tudják, hogy a működésüket összehangoltan segíti a Józsefvárosi Közrendvédelem, és a kerületi szociális rendszer, ezért fölveszik a kesztyűt. Úgy döntenek, hogy járőrcsapatokat szerveznek az általuk karbantartott tér megóvására. Tulajdonképpen itt már el is jutunk a polgárőrség szükségszerűségéhez, ám az is látszik, hogy tevékenységük csak akkor lehet hatékony, ha az nem izolált, hanem része egy komplex civil közrendvédelmi aktivitásnak és hatékony önkormányzati erőforrásokat tud mozgósítani.
Kezdetekben ugyanis nagy a valószínűsége a járőrcsapatok és a deviáns viselkedésformák közti ütközeteknek. Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy a hivatalos rendészeti erő gyorsan a helyszínre érjen, és határozottan intézkedjen. Nyilván minden egyes ilyen sikeres együttműködés javítja a járőrök munkájának hatékonyságát, magabiztossá teszi őket, a deviáns magatartásformák megtanulják, hogy ha jön a polgárőr és szól, akkor teljesíteni kell a kéréseit, ugyanis ennek hiányában gyors rendészeti beavatkozás következik. A civil aktivitás pedig fokozódó mértékben átélheti, hogy önként vállalt munkájának értelme van.
Egyre kevésbé termelődnek újra a problémák, a köztisztaság fenntartására fordítandó erő lecsökken, kapacitásaik tehát új célokra fordíthatók. Virágosítás, öntözés, parkosítás, egyebek.
E példán jól látható, hogy mi az önkormányzat feladata a civil aktivitásra vonatkozóan.

Anyagi jellegű ráfordítás a szükséges technikai eszközök biztosítására, azok működtetésére.

A Józsefvárosi Közrendvédelem kapacitásainak gyors mozgósíthatósága, valamint az esetlegesen érintett és arra jogosult személyek összekapcsolása a kerület szociális ellátórendszerével.
 

 Van az úgy, hogy az ember átélt már sok mindent, és le tudja vonni a konzekvenciákat. Van aztán olyan is, hogy az ember fiatal, és azt hiszi, mindent tud.

Rejtő Gábor írása:

Új igehirdető tűnt fel a magyar politika színpadán. A 8keres polgármester hitvallása a hajléktalanokkal kapcsolatban könnyen megjegyezhető, világos beszéd. Az ige felszólító módban, egyes szám második személyben fogalmazódott meg, s így hangzik: Takarodj!

Volt már egy Máté nevű igehirdető a történelemben, de az rég volt, tán igaz sem volt, II. János Pál – akiről nemrégiben keresztelték át a 8kerületi Köztársaság teret -, már nem olyan rég volt, de szólni ő sem tud már. Ezért aztán magam vagyok kénytelen II. Máté igéjét bizonyos kommentárral ellátni, remélem többünk okulására.

Valójában egyszerű a dolgom. Nem tudok olyan (világ)vallásról, amely ne hirdetné a szolidaritást, az együttérzést a szegényekkel, elesettekkel, betegekkel, szenvedőkkel. Lehet persze, hogy II. Máté titokban vallásalapító, de valószínűbbnek tartom, hogy K(!)DNP ide, keresztényi, Szent István-i Magyarország oda, II. Máté csak egy pragmatikus politikus, aki valójában régi, magyar hagyományt újít fel itt a XXI. század elején többek örömére és sokak szomorúságára.

Mert a „Takarodj” – lássuk be, csöppet sem számít újnak a hazai, politikai közbeszédben. Ha csak az előző századot nézzük, már Kun Béla is sikerrel alkalmazta 1919-ben, a gaz kapitalistákkal szemben – igaz csak 133 napja volt rá -, míg aztán őt is elzavarták. Pár évtized sem telt bele, és a zsidók következtek, ez jobban sikerült, tovább is tartott, de a csattanó nem változott. Szálasi testvér sem húzta sokáig. Majd ismét a kizsákmányolók, arisztokraták, bankárok következtek, Rákosi is alapos munkát végzett, de a bumeráng természetén ő sem tudott kifogni. Az utolsó, országos takarodó a rendszerváltás idejére esik. Ez volt eddig a legbékésebb, igaz kellett hozzá a Nagy Testvér összeomlása, de azóta, vagyis huszonegy éve, hivatalos, politikai, vagy/és közigazgatási-rendészeti szinten nem indult hajtóvadászat Magyarországon egyetlen politikai, etnikai, szociális réteg ellen sem.

Ennek lett vége II.Máté intézkedéssorozatával, amely, mint említettem, egyetlen szóban összefoglalható, és egyben korszakhatár is a rendszerváltozás eddig viszonylag szelíden áramló folyamában. A hajléktalanoknak két éve még meleg ételt osztogató Kocsis Máté (lásd erről Etetés című írásunkat), formailag (jogilag) támadhatatlanul hajtóvadászatot indított a kerület hajléktalanjai ellen azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiűzze őket a kerületből. Az e célra szánt összeg százszorosa annak, amit múlt évben a került hajléktalan-ellátásra fordított, különösebb érvelésnek ezért itt nincs helye. Sokkal inkább a köszönetnek és az elismerésnek. Mert II. Máténak egyaránt hálásak lehetnek azok, akik iszonyodtak a hajléktalanok folyamatos jelenlététől (ők mentek el szavazni, ez kb. a kerületi lakosság 16 százaléka) és azok is, akiknek eddig kétségeik voltak a polgármester illetve pártja szociális demagógiájával kapcsolatban. A „Takarodj” világos, tiszta beszéd, nem hagy kétséget a felől, hogy pártunk és kormányunk a társadalmi betegségekkel kapcsolatban a csonkolást preferálja megoldásként, tehát jó lesz vigyázni, nem lemaradni, nem pofázni, nem kilógni.

Vagy épp ellenkezőleg.

Hogy a nyílt, hatalmi agresszió a társadalom legkevésbé védekezőképes rétege ellen, mit vált ki az nehezen megjósolható ebben az országban. Mert a „Takarodj!”-nak vannak, lehetnek mélyen a néplélekben húzódó okai is. Elég, ha a mohácsi vésztől számított négyszáz éves elnyomásra gondolunk, vagy a negyven éves szovjet uralomra. S akkor még itt a kérdés, vajh a római kereszténység „honosítása” István idejében, mennyiben felelt meg a magyar lélek valódi igényeinek. S nem arról van-e szó, hogy évezredes álmából ébredezik ez az ország, türelmét, bizalmát vesztvén a felkínált politikáknak, ideológiáknak. S az éhes, boldogtalan ember mint tudjuk hamar indulatba jön. Csakhogy a hajléktalan nem idegen. És nem elnyomó. Mindössze megtestesíti, megjeleníti a mindannyiunkban ott lévő vesztest, a lúzert, a kiszolgáltatottat, a legfélelmetesebb lehetőséget, ha kipottyanunk a társadalom csikorgó fogaskerekei közül. Ez az ország többször – ha nem is sokszor – jól vizsgázott szolidaritásból. Ennek '56 a legszebb példája. Most ismét vizsgaidőszak következik, kicsiben, nagyban egyaránt.

II.Máté – és eszmetársainak – intézkedéssorozata valójában segítség mindazoknak, akik helyüket keresik a válságban, és ha vallásban nem feltétlenül, de emberiességben, szolidaritásban még hisznek, esetleg okulván a magyar történelem zivataros századaiból. A szemünk láttára kibontakozó hajléktalan-passió voltaképp kristályosodási pont, közlekedési lámpa, viharjelző, mindegy is minek hívjuk. Ami eddig is sejthető volt, az immár látható, s előbb-utóbb állásfoglalásra késztet. II. Máté pedig teszi a dolgát, mint mindenki a világban. Hálátlan szerep, még ha ez most nem is látszik, hisz a bumeráng épp csak útjára indult. Ezért a köszönet és az elismerés, még most, amikor kevesen látják át történelmi jelentőségét az Ő igéjének. A nemzeti kór, amelyet a hajléktalanok tragikus jelenléte (is) szimbolizál a társadalom, jelesül a főváros testén, gyógyulás helyett most szétspriccel a környező kerületekbe, ahol (nem nehéz kitalálni), milyen megoldást látnak majd kézenfekvőnek a pártos papkatonák Kocsis Máté példája nyomán. Dicsértessék az Ő neve.

 Büszkék lehetünk a polgármesterre, ismét bebizonyította, hogy amihez nyúl, arannyá válik. 

Áttekinti a hontalanságot

Kocsis Máté hajléktalanügyi-referens lett

A Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának hajléktalanügyi referensévé kérte fel a frakció elnöksége kedden Kocsis Mátét.

Az Országgyűlés rendészeti bizottságának elnöke, Budapest VIII. kerületének polgármestere azt kapta feladatul, hogy ismerje meg az érintett szervezetek munkáját, gyűjtse össze a tőlük érkező, országos jogalkotásra vonatkozó javaslatokat, és tájékoztassa minderről a Fidesz-frakciót s annak vezetőjét; továbbá ha szükséges, készítsen elő javaslatokat a hajléktalanüggyel kapcsolatos kérdések megoldására.

Kocsis Máté elmondta: Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője és a frakcióelnökség tagjai azzal bízták meg, hogy tekintse át a hajléktalanellátás aktuális kérdéseit, vizsgálja meg annak visszásságait, idegenrendészeti vonatkozásait, a lakás-, a koldus- és hajléktalanmaffia felszámolásának lehetőségét, és ha szükséges, készítsen javaslatot ezek megoldására.

Hozzátette: elsősorban a Fővárosi Önkormányzat, a Belügyminisztérium, valamint a szociális államtitkárság munkáját és törekvéseit szeretné segíteni azzal, hogy az általuk tett javaslatok minél gördülékenyebben a parlament elé kerülhessenek, és a kormánypárti frakciók azokat maradéktalanul megismerhessék.

A politikusnak feladata lesz továbbá, hogy gyűjtse össze a javaslatokat a településszintű hajléktalanellátási gyakorlatok országos szintű rendezésére is, egyeztetve az említett három szervezettel.

 via

Kívánjunk sok sikert a munkájához!

 Persze, most is vannak olyanok, akik nem látják ebben a lehetőséget, a felemelkedést, a megoldást. A huhogók már létre is hoztak egy csoportot fészbukon, Kukába Kocsis Mátéval! névvel.

 Hovatovább egy humorosnak szánt képet is fotosoppoltak róla, a mindig makulátlan arcára egy csöppnyi bajuszt raktak. Hát ezeknek semmi sem szent?

 Remélem Kocsis Máté dr. él a nép által ráruházott hatalommal, és megkeresi egyenként a csoport tagjait, majd elbeszélget velük. 

 Vagy szól a TEK-nek. Esetleg a titkosrendőröknek. És az igaziaknak. Mindegy, ilyen csúfságot nem lehet válaszlépés nélkül hagyni! 

 Terjednek a szabálysértési viccek a neten - és várhatóan egyre több lesz belőlük. Olvasd végig, érdemes!

Remélem, tettét megbánta, és soha többé nem tesz ilyet.:)

Volt már ilyen, amikor csikket eldobó embert igazoltattak, aztán kiderült, körözés alatt állt. Csikket eldobni gáz! 

Ami viszont a rendszavazás óta zajlik, az kicsit necces. Elkapnak minden kis apróságért, ha kicsit is olyan az öltözéked, viselkedésed, ami nem illik bele a polgári rendbe.

Kattintásra megnő!

Hangsúlyozom, én sem szeretem a szemetelő embereket, viszont a minap, amikor a Blahán lekaptam ezt az intézkedést, a rendőrök (egy nő és egy férfi) az autóba beszállás előtt ugyanígy eldobta a csikket.

A jó példa, ugye.

Viszont lehetne úgy is, hogy a köztisztaságiak tényleg elvégzik a napi munkájukat, és az önki ezzel megbízott cége meg pótolja a hiányzó kukákat - amiket aztán ürítenek is napi rendszerességgel.

A madarak azt csiripelik amúgy, hogy múlt hétfő óta az önkormányzatban átcsoportosítottak embereket a megnövekedett munka miatt más osztályokról a szabálysértések kezelésére.

Hajtóvadászat zajlik a csövik ellen?