A kerületben nincs igazi romkocsma; talán kettő olyan van, amire igaz e jelző, de mindkettőben 11 órakor szólnak/kiraknak. Érdekes, mindkettőben arra hivatkoznak, hogy "így egyeztek meg az önkormányzattal".

A romkocsmák népe – minden ellenkező állítással szemben – nem mereng a félhomályban. A merengés ugyanis magányos és csöndes tevékenység. A romkocsmák népe azonban hangos. Például beszélget. Hogy milyen filmet látott, vagy éppen mit főzött tegnap, hogyan telt a napja a munkahelyén, némelyek ott helyben, a romkocsma romos udvarán, szobrot készítenek vagy lefestenek egy szabad falfelületet (és nem graffittizik tele a várost), sőt, horribile dictu, talán még politizál is. Ami azt illeti, a romkocsmák népe szereti a művészeteket, a zenét is, még a komolyzene sem áll távol tőle.

A romkocsmák népe nem alkoholista. Egy-két korsó sör mellett üldögél akár órákon át, ha a hely adottságai úgy hozzák, megeszik egy darabka sült kolbászt vagy effélét, majd füttyent kutyájának és hazaballag. Vagy hazateker, mert a romkocsmák népe többnyire elkötelezetten zöld.

Mégsem mindenütt szeretik a romkocsmák népét, és bizony ennek is jó oka van. Antagonisztikus ellentét áll fenn a romkocsmák népe és a romkocsmák környezetében élők között. Skizoid állapot – amikor vendég vagy egy romkocsmában, jól érzed magad. Amikor a te házadban nyílik romkocsma, kétségbeesel. Mert rád erőltetnek olyan zenét, amit éppen nem szeretnél. Mert amikor te aludnál, a romkocsma akkor kezd el igazán élni. Mert ha nyitott ablaknál szeretsz élni, beárad a sült kolbász szaga, meg persze a dohányfüst...

És ugye, mint fentebb láttuk, a romkocsmák népe nem mereng szép csöndben. Miközben beszélget, zenét hallgat, sült kolbászt rágcsál, a romkocsmát övező házak népe lassan kényszerzubbonyába dől.. Mert a romkocsma, sajnos, zajos. Mondhatjuk úgy is – nagyon zajos. Az üzemeltető ugyan kiteszi az udvarias táblácskát, akár több nyelven is, hogy csöndesen távozzanak – ám azt, hogy üldögélés közben csöndben legyenek, hát azt ugye nem írhatja elő, és akkor még ott a zene...

Jó dolog a romkocsma, nem kellene persze túlzottan nacionális jelenségként értékelni, meg ugye kissé szedett-vetett, igénytelen bútorzatú helyek ezek, meg nem is túl olcsók, de mint tudjuk, 'van, aki forrón szereti'...

Most hát akkor mi legyen? Jó dolog a romkocsma, nyíljon belőle még akárhány? Vagy rossz dolog a romkocsma, zárassuk be még ma mindet?

A kérdés nem ez. A kérdés az, ma itt, ebben az országban, ebben a városban, és ebben az utcában, ahol éppen egy remek romkocsma működik, az kérdés az, hogy minek adunk elsőbbséget.

Ha a szomszédban lakó család akár csak egyszer-kétszer túl zajos, bőszülten dörömbölünk át a falon, csendre intve az éjjel hasfájósan bőgő gyereket. Ha a másik szomszéd, miután egész nap dolgozott, este kezdi fúrni a falat, tömegek ordítanak, hogy csend legyen. Ha a pincét a társasház bérbe adja, és ott valaki zajos tevékenységet végez, a szerződését igen hamar felmondják, pedig az illető 'csak' dolgozik. Ezek szerint ma ebben az országban a legerősebb védelmek egyike a magánélethez való jog. De ki, mikor és hogyan védi a magánéletet? Pontosabban: a romkocsmák esetében kinek a magánéletét védi? Innen most úgy tűnik, a roomkocsmák környékén élőkkel szemben előnyt élveznek azok, akik, miután jól elbeszélgettek, ittak egy keveset, végihallgattak jó néhány harsány zenedarabot, vidáman kurjongatva búcsúznak egymástól, sőt, van, aki, ha nem bringával jött, az éjszaka közepén a nem-éppen-olcsó taxi ajtaját csapkodja vadul, no, ők azok, akik elégedetten hazatérnek csendes, békés, védett otthonaikba, és a jót-mulattam éjszaka után - kialusszák magukat.

A romkocsmák környékén élők meg kialvatlanul, fáradtan, az állandó zajtól-bűztől elrongyolódott idegeiket nyugtatgatva – lassan munkába indulnak.

Jó dolog a romkocsma.
Jó dolog ott, és csakis ott, ahol a helyi körülmények erre lehetőséget adnak. Ahol nem sérül az ott élők magánélethez való joga azok javára, akik – mert valljuk be, erről van szó: gyorsan akarnak sokat keresni. Hiszen ugye egy romkocsma legfeljebb néhány évig működik, aztán a házat lebontják, vagy összedől magától, a kocsma meg átköltözik egy következő romosnak látszó épületbe.

Ha az üzemeltetők és vendégeik sértik mások érdekeit, akkor bizony rossz dolog a romkocsma. Így hát ebben a városban a legtöbb helyen, sajnos, rossz dolog a romkocsma.

 Pongrácz Erzsébet

Amit talán megértettem, az a folyamat, hogy a rendszerváltás után a hajléktalanság esztétikai és közegészségügyi alapon lett rendvédelmi kérdés, holott társadalmunk szociális stigmája. Szakemberek bizonyára meg tudják nevezni azt a fordulópontot, ahol a politikai álláspont megváltozott, én csak józsefvárosi lakosként, szemlélőként szégyelltem magam az elmúlt időben. A kukázókból a Jófiúkat és a rendőröket elkerülendő megfigyelőhálózat hatékonyan működött, kiépült a rendszer, gyorsan igazodtak, hiszen a megélhetés a tét.

Belém égett a kép, amikor valamelyik reggel a munkahelyemre sietve nem álltam meg a Lujza utcában, amikor egy nem hajléktalan idős bácsin - aki kukázott- gyakorolt egy kis csoport rendőr. Azóta is sajnálom, hogy én sem voltam az a jó érzésű ember, aki megáll, és nem hagyja szó nélkül a történteket. Nem tudok azon változtatni, hogy az a bácsi ott és akkor egyedül maradt. Annak, örülök, hogy még áprilisban visszavonta a kukázást tiltó rendeletét a VIII. kerületi önkormányzat, amire állításuk szerint adminisztratív okokból volt szüksége Remek, bár megnyugtatóbb lett volna, ha az együttérzésre hivatkoznak és munkahelyeket teremtenek.

Az „életvitelszerű közterületen tartózkodást” szabálysértéssé nyilvánító törvény ellen tiltakozott kb. 30 ember ülősztrájkkal 2011. november 11-én a polgármester úr irodáját elfoglalva. E bejegyzésben ígértem, hogy nyomon követi a 8kerblog a fejleményeket. Mint Vojtonovszki Bálinttól megtudtam, a bíróság nem fogadta el érvelésüket, megbüntették a résztvevőket, a Koppány utcai ülősztrájkban is érintettek tízezer Ft bírságot kötelesek fizetni, a többiek figyelmeztetésben részesültek. Lehet, hogy támogató bulit szerveznek, hogy előteremtsék a szükséges összeget, vagy közmunkával váltják ki.

Programajánló- Üres lakások menete II.

2012. június 3-án vasárnap 13:30-tól II. János Pál pápa tér (volt Köztársaság tér)

A Város Mindenkié csoport 2012. június 3-án sétát szervez a VIII. kerületben, hogy felhívják a figyelmet a kihasználatlanul álló ingatlanokra. A séta során bemutatunk néhány üresen álló épületet és azt, hogyan lehetnének hasznosíthatóak szociális bérlakásként.

Az AVM szerint csak a VIII. kerületben kb. 500 önkormányzati lakás áll üresen, kihasználatlanul, melyekre az önkormányzat havonta 2.080.212 Ft-ot költ. Ezekben a lakásokban ma hajléktalan emberek lakhatnának, szerintük ez kézenfekvő.

Érzékenyítő cikk a hajléktalanokról, ajánlom számos kommentelőnek, még mielőtt hozzászólnának a bejegyzéshez.

Schádi Tamásnak is fizetnie kell, a bemutatkozását itt olvashatjátok.