Annyira szeretem ezt az időszakot - ami sajnos csak négy évente van -, a Választás Évét, hiszen ilyenkor fejeződik be minden felújítás, ilyenkor van rengeteg átadás, és tényleg, ilyenkor kicsit élhetőbbé is válik a környezet.

Viszont a felújítást nem mindig köszönjük meg, mi, hálátlan lakosok. Sokszor nem értjük meg, mit miért úgy csináltak, ahogy. És olyankor morgunk, majd nem használjuk azt a részt, aztán szép lassan tönkremegy és lehet felújítani négy év múlvára, ismét.

Na de nézzük, miről is van szó. A Köztársaság téren az új metró kapcsán kialakítottak egy elkerített, modern kutyafuttatót. Van itt minden, csak kutyát nem látni. Megvan az oka is: kavics a borítása, az pedig szúrja a kutyák lábát. Megérti mindenki, aki próbált már mezítláb kavicson sétálni, esetleg futni.

A Rákóczi téren szintén a négyes metró felszínrendezése kapcsán visszaadott játszóteret is kaviccsal borították. Nincs is annál jobb, mint amikor egy gyerek a csúszdáról a kavicsok közé érkezik!

Mutatok másik példát, a Gutenberg téren felújított játszótér tényleg korszerű gumiborítást kapott. És egymástól egy percre vannak - igaz, az ott már a Palotanegyed.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy nem a kerület csinálta egyik kavicsos részt sem, viszont mégiscsak itt vannak a kerületben; az itt élők érdekében simán beleszólhatott volna a magasságos önkormányzat, hogy ácsi, ezt így hogy?!

2014 van, talán 2018-ra elkészül az ismét felújított, kavicsmentes játszótér és kutyafuttató.

Ha nem, akkor majd 2022-re.

Lett egy újabb közösségi újság. Minimalista, művészek által létrehozott, saját kézzel hajtogatott, csomagoló papírra nyomtatott, aktivisták által terjesztett.

Nekünk szól. Tőlünk.

Hetente jön majd, itt az első. Érdemes teljes képernyőre kinagyítani, majd a nyilakkal lépegethetsz oda-vissza.

Van valami különös bája annak, ahogy hülyének nézik a kerékpárosokat a városban - pedig már a Critical Mass is abbahagyta, hiszen annyian bringázunk már, hogy nem kell külön figyelemfelkeltő vonulás. 

A Rákóczi téri csarnok oldalába új táblák kerültek. Kerékpártároló, hazudják.

Az ember persze megörül ennek, mégiscsak 2013 van, nem kell keresgetni eztán, hogy hol, melyik oszlophoz kösse ki a drótszamarat, hiszen megvan a kulturált helye, esetleg fedett is - aztán továbbmenve ez a kép fogad:

Az ember elsőre meglepődik, majd dühös lesz, végül megkeresi a megszokott korlátját/oszlopát és odalakatol. Közben konstatálja, hogy ismét jól járt valaki; de nem a bringások! 

Meg lehet nézni, sosincs benne semmi.

Pedig olyan jó hangulata volt a sakkozó öregeknek, a kerítésen belül focizóknak és a játszótéren bandázó fiataloknak/szülőknek a téren, tele volt élettel mindig! Most meg lassan 10 éve el van zárva...

Először 2009 őszén adták volna át vissza, aztán tavaly, de most már megvárják a kampány végét vele. Pedig a pesti Nagykörúton ez az egyetlen zöld felület. Született is egy levél a jegyzőnek:

Tisztelt Józsefvárosi Önkormányzat!

Jó ideje, idestova fél éve lehetőségünk van a teljesen felújított és részben famentesített Rákóczi tér megtekintésére. Tehetjük ezt azért, mert az utolsó, tavaly december 31-re előirányzott felszíni átadásra lebontották a palánkot. A park azóta is elzárt terület. Azt szeretném Önöktől megtudni, hogy tesznek-e lépéseket annak érdekében, hogy végre, sok év után, újra visszakaphassuk ezt a valaha fás-ligetes, mostanra komfortosított parkot?
Tudom, hogy a tér fővárosi kezelésben áll, ezzel együtt azt gondolom, hogy a tér egyben a kerületbe beágyazott terület. Azt is gondolom, hogy amennyiben az Önök feladata a józsefvárosi lakosság képviselete, akkor lépéseket kellene tenniük a jelenlegi állapot megváltoztatására. Az, hogy a Fővárosi Önkormányzat nem fordít gondot a fővárosi lakosság életkörülményeinek jobbítására, nem lehet irányadó az Önök számára, éppen ellenkezőleg: mindent el kellene követniük az Önökre bízott kerületben élők életszínvonalának emelése érdekében.
Ezúton kérem fel a Józsefvárosi Önkormányzatot arra, hogy tegyen lépéseket annak elérésére, hogy a sok év óta lezárt Rákóczi teret végre birtokába vehesse a kerület lakossága, igyekezzen nyomást gyakorolni a Fővárosra, hogy ne húzhassa tovább az átadást, képviselje az itt élők érdekeit!
Kérem továbbá, hogy felvetésemre írásban válaszolni szíveskedjenek, részletezve azt, hogy milyen lehetőségeik vagy milyen, alárendeltségből fakadó nehézségeik vannak kérésem teljesítésében.

Köszönettel:
D.M. – helyi lakos

Budapest (Józsefváros), 2013. június 11. 

Ha érkezik válasz, kikerül ide is, addig is nézegessünk régi képeket a térről.

Te melyikre emlékszel...?

I.

A lány sikolyát most is hallom. Pedig már egy napja, hogy tanúja voltam a jelenetnek, a Víg utcában, a Rendőrkapitányság bejárata előtt. Demonstrációt mentem bejelenteni késő délután - nem oda kellett volna, de így utólag tán mégis -, mikor szó szerint beleütköztem a jelenetbe.
- Nem látod mi van ide kiírva? - mutatott a kék egyenruhás rendőr az üvegajtóra ragasztott, dohányzást tiltó felirata.
- Látom - válaszolta a tizenhét év körüli lány, és mélyet szívott a cigarettájából.
- Akkor mér nem húzol innen?
A lány tett egy táncos oldallépést, és dühödten nézett a rendőr szemébe.
- Öt méter! Nem tudsz olvasni? - Emelte meg a hangját az egyenruhás és fenyegetően a lány felé lépett.
- Én meg arra kérem, hogy legyen szíves ne kiabáljon velem! - a lány hangja, és teste remegett a felindultságtól.
- Takarodj innen te cafat!
- Faszkalap!
- Na gyere csak be! - a rendőr másodszori kísérletre elkapta a lány karját.
- Segítség! - sikoltott a lány. Táskája, kabátja kiesett a kezéből. - Ehhez nincs joga!
A rendőr erősebbnek bizonyult. Berángatta a reménytelenül védekező lányt az üvegajtón. Én bénán, gépiesen felemeltem a  földről a táskát és a kabátot, és  mentem utánuk.
Bent már nyílt is egy rácsos ajtó, két másik rendőr vette át a sikoltozó, táskáját követelő lányt, karját hátracsavarták, aztán elnyelte őket egy ajtó.
A rács túloldalán egy tizenéves fiú állt. Kezét az  arcához emelte, mint aki nem akarja látni, mi történik.
- Ez nem lehet igaz - mondta mintegy magának.
- Miért nem nyugtatja meg? - kérdezte a fiút, a  szintén a rács túloldalán álló rendőrnő.
- De hát hogyan? Elvitték…
A rendőrnő akkor rám nézett.
- Adja be a csomagokat. Ön kicsoda?
- Újságíró vagyok. És szeretnék erről az ügyről tájékozódni. Amit láttam az rettenetes volt.
- Mert nem látta az elejét.
- Ez lehetséges. Mit nem láttam?
- Köpködött az üvegajtóra, a kabátjával csapkodta a rendőrségi autót, a bejárat előtt.
Közben beadom a lány csomagjait és rémképeket látok, mi történhet most az ajtón túl.
- Írni akar erről? - lép hozzám az a rendőr, aki berángatta a lányt.
- Tájékozódni szeretnék.
- Ez mindennapos ügy. Nyolcadik kerület, négy éve itt dolgozom. De szeretem, különben nem csinálnám. Egyébként a fiút hozták kihallgatásra. A lány csak elkísérte. Részeg volt.
A fiú bent arrébb áll, két rendőr is strázsál mellette. Látom, hogy a beszélgetés most nem fog menni. Egy papírra felírom a telefonszámomat, hogy odaadnám, hívjon majd fel. A rácshoz lépek, intek neki.
- Idejönnél egy pillanatra?
- Nem megy sehova! - szól rá illetve rám, az egyik vigyázója.
Nem is jön. Amennyire látom dermedt, enyhén sokkos állapotban lehet.
Közben a dolgom intéződik, készségesek, udvariasak, még húzom az időt egy kávéval az automatából. Nincs gyakorlatom a rendőrségi újságírás jogi labirintusában.
- Akkor kint megvárom a gyereket - mondom búcsúzóul az ügyeletesnek.
Húsz percig sétálok fel-alá a Víg utcában, aztán feladom. Arra gondolok, addig nem engedik ki, amíg ott látnak. Egész az Őr utcáig jutok, amikor visszafordulok.
- Nem vagyok rendőrségellenes, vaklármát sem akarok csapni, de ha nem engednek beszélni a fiúval, akkor azt írom meg, amit láttam és hallottam.
Az ügyeletes szelíden, megértően elmosolyodik.
- Már elengedték a fiút.
És valóban, már nincs ott. A rács túloldalán.
- És a lány?
- Még kihallgatják, szerintem megússza valami szabálysértési bírsággal.
 Szánalmasnak érzem a gondolatot, hogy megkérjem az ügyeletest, adná oda a telefonszámomat a lánynak, ha majd kiengedik.


II..

Práter utca. A Market bejáratánál egy fél pár tornacipő. Zárás közeli üresség, de valami lüktet a csendben, vagy inkább feszül. Már a kasszánál állok, amikor egy húsz év körüli, fekete ruhás lány viharzik be az ajtón és felénk kiabálja.
- Felmászott és le akar ugrani a tizedikről!
- Mi történt? - kérdem a pénztárosnőtől.
- Balhézott egy gyerek.
- Mit balhézott?
- Kiabált, fetrengett, be volt állva szerintem.
Többet nem tudok meg. De ahogy kilépek és elhaladok a tornacipő mellett, már látom is a mentőt, meg néhány érdeklődőt.
- Leugrott? - kérdem a fekete ruhás lányt.
- Még nem. Ott lóg fejjel lefelé - mutat a toronyház felé.
Nem látok semmit. A mentő körül pár ember.
- Leugrott - mondja nekem egyikük, mint frissen érkezőnek.
- Mikor? - kérdem.
- Két perce. Ott teszik zsákba.
Nem látok semmit, de mintha néhány alak közeledne a túloldalról. Aztán kibontakozik a csoport a sötétből. Középen fehér trikós, kamasz, két oldalról két rendőr, ahogy fogják a hóna alatt, kicsit hátrafeszített kézzel, nem lehet eldönteni, hozzák, vagy viszik.
- Köszönöm, köszönöm, - hallom most már a fiú hangját - folynak a könnyei -, mindenkitől bocsánatot kérek.
A rendőrök betuszkolják a mentőbe, még mordulnak utána valamit, a kölyök lezöttyen valami székre, és amint a mentős behúzza az ajtót, még hallom, ahogy ismételgeti zokogva: - bocsánat, köszönöm, mindenkinek…
- Tényleg le akart ugrani? - kérdem a mellettem álló rendőrt.
- Tényleg. Egy kézzel és egy lábbal tartotta magát..
- És sikerült lebeszélni?
- Nem beszéltem én semmit. Megfogtam a lábánál és behúztam.
- Akkor maga most életet mentett?
- Mondhatjuk.
- Gratulálok.
- Köszönöm.
Egymásra mosolygunk a villogó lámpafényben.

Évek óta nem épül már a Bérkocsis utcában ez az épület, ám most mégis feléledt: ablakokat kapott. A körúti szálloda építése kapcsán többen is írtatok, hogy itt is történnek dolgok:

Szia, Urbanistán olvastam, hogy a meki melletti üres épületből hotel lesz a tervek szerint, nem áll majd üresen. Ráadásul jól is fog kinézni, ami felhúzza kicsit a környéket (talán a meki mögötti, többször kitakarított utca torkolat is megszűnik bűzölögni).

Viszont! A Bérkocsis utcában, a körúthoz közel a beton torzó is feléledni látszik: az eddig csupasz falak most már ablakokat kaptak. Tényleg elmúlt a válság? :) Jó látni, hogy nem rontja tovább a látképet, csak egy aprócska probléma van még vele: az ereszek hiányoznak, és így a tetőről lezúduló víz kábé két méterről spriccel a járdára. Télen - azaz mostanság - rá is fagy, jól csúszó vastag jeget produkálva. A gyalogosok inkább lelépnek az útra, hogy kikerüljék. 

Ha már így előkerült a tulaj, és építgeti tovább, nem lehetne kötelezni a víz csatornába való elvezetésére?

Amúgy gratulálok a színvonalas bloghoz, hiánypótló sok téren, rengeteg információt innen tud meg az ember.

:)

Üdv: Andris

Természetesen vannak fizetett emberek az önkormányzat alkalmazásában, akiknek a közterületeket kell figyelniük, ez a munkájuk. Jogkörük is van fellépni. Jó lenne végre, ha nem csak kerék-bilincselni tudnának!

 Az mindenre akad. Magyarország így újul meg? Az elmúltnyolcév alatt ennyire beleivódott mindenkibe, hogy lopni, csalni, hazudni nem gáz, csak akkor, ha nincs egy jó magyarázatod...?!

És pont egy rendőr, akinek az (is) a dolga, hogy jó példát mutat - túl azon, hogy ő vigyáz a rendre, a törvények, szabályok betartására - magyarázatot talál a stiklijére?

Könnyen elkerülhette volna ezt a szitut, elég csak bekapcsolnia a villogót...ha hivatalos dolga van, és nem csak egy kávéra ugrik be a koleszba. 

Most csináltam az utcában hazafele, lehet, hogy amúgy fel sem töltöttem volna a képet, de a következő párbeszéd segített:
Szimpatikus sofőr úr a kocsiból kiszállva utánam ordít az utcán:
- Álljon meg!
(Megállok, odajön)
- Mit fényképezett?
- Magukat, ahogy beállnak a roki helyre.
- Mutassa csak meg.
- Bocsánat, de inkább nem.
- Akkor tudja mit? Küldje csak be. Teve u. 2-4. Én úgyis kimagyarázom basszameg.
- Oké, viszlát.
 

   via

 Pár napja (10) került ki a DBR válasza a fásítás kapcsán a Rákóczi téri fák hiányáról, akkor hónap végére ígérték az ültetést. Jelentem, megtörténik, a tér Déri Miksa utcai oldaláról most kaptam képeket:

Azért az megnyugtató, hogy néha tényleg az történik, amit mondanak.

A képekért köszönet Martinnak, aki szemfüles volt és el is küldte.:)

 Átadták a Rákóczi tér egy részét - a teret az eredeti tervek szerint 2009 végén kellett volna visszakapnunk, de egyelőre még nem tudni, mikor sétálhatunk keresztül rajta.

A teret övező utcákat viszont már átadták. Kicsit átalakították, megfordult a behajtási irány mindkét szélén, és jó széles járda sikerült. Fák, fahelyek nélkül, persze, hiszen a zöld lombok eddig is csak zavartak, a gond volt velük; felfogták a port, zajt, fényt.

Most sokkal jobb: betonkockák a járda aszfaltjában. Rajzolni kellene rá fákat. Vagy virágokat. A környéken lakók is elborzadva látták a kész művet - nos, rá is kérdeztem a DBR-nél, mi a helyzet, mi várható még? 

A kifejezetten erre a célra kialakított helyekre a fákat még ebben a hónapban, a tervek szerint október végén elülteti a kivitelező (faültetésre egyébként is mindig ősszel szokott sor kerülni, a friss facsemetéknek nem tesz jót a nyári kánikula). A botlásveszély elkerülését szolgálja a jelenlegi, ideiglenes lefedés. Egyébként - mint ismeretes - a téren található védett fákat a kivitelező megóvta és megóvja a felszínrendezés során is. Az építkezés kezdetén kivágott 23 helyett 147 új fát ültetett a VIII. kerület kijelölt területein, az önkormányzattal egyeztetve.

A tér felszínrendezési koncepciója az érintett civil szervezetekkel történt egyeztetést követően alakult ki. A Rákóczi tér végleges felszínrendezése egyébként az ütemterv szerint 2012 közepén fog befejeződni. A most felújított és átadott útszakaszok közötti részen helyet kap majd egy vízmedence, ami a belvárosi levegőt lesz hivatott kellemesebbé tenni, a Vásárcsarnok előtt megszűnik az autós forgalom, a tér északi oldalán egy pihenőparkot fog kialakítani a vállalkozó padokkal, sakkasztalokkal, a déli oldalon pedig egy kisebb játszótér kap majd helyet.

A jelenlegi felszíntervezési koncepcióban nincs benne a kerékpártárolók elhelyezése, de a Budapesti Közlekedési Központ megvizsgálja annak lehetőségét, hogy minden új M4 állomásnál a téren az utcabútorozáshoz illeszkedve 20-40 kerékpár rögzítésére alkalmas kerékpártámaszokat is kihelyezzenek.

DBR Metró Projekt Igazgatóság

 Rend, fegyelem, egyéni higiénia - nagyjából így lehetne összefoglalni a kerület vezetésének főbb mozgatórugóit. Látszik ez több rendeletükből is. 

Persze, ezen túl a meglévő törvényeket, rendeleteket is maradéktalanul betartják. Sőt, betartatják minden politikai párttal, így hiába képezi a testület nagyobb részét a Fidesz, ha valami szabálytalanság van, a megfelelő szerv mérlegelés nélkül - és ha kell, ismétlődően - kiszabja a bírságot.

Mint ahogy a választási plakátokat le kellett már rég szedni, és ha most is ott van, akkor azért bizony fizetni kell. Gondolom, a kerületi Fidesz folyamtosan perkál:

Természetesen mint mindennek, ennek is van pozitív oldala: az itt élők legalább tudják, ki képviseli őket az önkormányzatban. 

Bár ennek közlésére van jobb megoldás is.

 Reklám reklám hátán - egy perc nyugtunk nem lehet a kéretlen információ nélkül ma már. Vajon a Nemzeti Együttműködés Kormánya feladatának tekinti-e a zaklatástól való megóvását a Nemzetnek?

Ez egy ravasz reklám, hiszen hasznos információnak álcázza magát. A közérdekű telefonszámokat tartalmazza, így nem is távolítják el, viszont kíméletlenül az arcodba tolja az ételrendelést.

Lelőhely: Rákóczi tér

Itt van az ősz, és ilyenkor már nem egy jó sörre ülünk ki a teraszra, hanem bevonulunk a fedett helyre. Hogy csapolni nem csak sört lehet, azt a megújuló Tavaszmező utcában láttam - egy új kávézó nyílt itt nemrég. 

 Nem jöttél el, így kimaradtál abból az élményből, amit a fesztivál adott - amelyet önszerveződve  rendeztünk a Romsziban (Roma Parlamentnek is helyet adó épület) szeptember első hétvégéjén.

Eljöttél és jól érezted magad - itt egy kis emlékeztető!

Hamarosan egy hosszabb vidóval mutatjuk be a három nap történéseit...