A hír hallatán kitekertünk a Füvészkertbe, megnézni, mit is jelent az, hogy japán módra várjuk a cseresznyevirágzást. Van-e esetleg benne valami plusz, vagy ők is csak leülnek a fa alá és bámulják/csodálják a virágokat, amelyek csupán pár napig vannak fent, aztán lehullanak?

Az első meglepetés a bejáratnál ért: két autó volt kiállítva, mint a szalonokban szokás, a hátsó része megemelve. Csilli-villi új, körbe lehet járni, rajta minden információ - de hová kössem a bicajom? Meg is kérdeztem a jegyárusító srácot, merre van a bringatároló. Hát az nincs, felelte. És a kocsik? Azoknak van rács, de a látogatók bringáját nem várja egy tároló? Nem. A kocsik meg...izé...nem ide tartoznak, csak ki vannak állítva. Kössétek valahová, de garanciát nem tudok vállalni rá, szóval, ha lehet, inkább olyan helyre, ahol rálátok. A meglévő, biztonságosnak tűnő (értsd, valami fixhez hozzá tudom kötni) helyek foglaltak voltak, így egymáshoz láncoltunk és bíztunk abban, tényleg ránéz néha.

A bejárat mellett dézsákban kirakva bimbózó és virágzó fácskák várták, hogy valaki örökbe fogadja őket - gazdasági válság van, mindenki onnan szerez pénzt, ahonnan tud. Így kerültek ide a kocsik is, gondolom, ám akkor is visszás Budapest legrégebbi botanikus kertjébe kiállítani két benzinfaló vas monstrumot.

Beljebb érve japán zeneszó hallatszott, és a piknikezők csoportja. Keletiek nem voltak sokan, inkább japánkodó magyarok, akik kimonóba öltözve, hajuk pálcikával feltűzve (nők), vagy feketében (férfiak) ültek a fák alatt, ahol még erősen bimbó formájában várták a rügyek a kibontakozás lehetőségét.

Leültünk, pattintottuk a jó kis hideg sört és vártunk mi is. A japánkodókat néztük, az átlagéletkor valahol 20 és 22 között volt, és az egy főre eső fényképezőgép meghaladta az országos átlagot - ez azért tűnt fel, mert mi nem tudtunk vinni, csak a telefonnal készültek képek. A sör elfogyott még mielőtt megmelegedett volna, a bimbók bimbók maradtak, így felkerekedtünk, hogy szétnézzünk, milyen a tavasz a kertben. Kirakodóvásár Kézműves foglalkozás volt, éppen lampionokat készítettek vékony pálcikából és rizspapírból. A szomszéd asztalon viszont olyat láttam, ami a nyolcadik kerületben elengedhetetlen: szotyi! :) Na de nem akármilyen, ez csokis szotyi volt! 

Otthagyva a japánkodókat körbejártuk a kertet, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, megéri. Pálmaház, apró banánokkal, aranyhalakkal és teknőcökkel, dús párával, virágokkal tarkított fűvel, a friss föld és a zöld keveredő illatával - elmondani is sok, nemhogy leírni! Aztán egyszer csak jött egy ember egy nagy kutyával, és szólt, hogy ideje felkerekedni, mert öt perc múlva zár a kert...17:00 a zárás időpontja, sajnos. Pedig azt hittem, a lampionok elkészültük után felkerülnek, és lehet bennük gyönyörködni, de nem.

Tessék elmenni, jövő hétvégén ilyen programok várnak:

április 11. szombat:

• 10 óra Bonsai előadás
• 10-12 óra origami oktatás

április 12. vasárnap

• Autentikus japán teaház a Hanami Teaház jóvoltából
• 11 óra Ikebana előadás

Talán egyszer lesz helye a bicikliknek is....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.