Ismerjük meg Kocsis Máté sokoldalúságát:

- józsefvárosi polgármester
- országgyűlési képviselő
- a Fradi alelnöke
- Rendészeti Bizottság elnöke

Ilyen fiatalon ennyi mindenhez érteni nem kis teljesítmény...

 Érdemes megnézni a kerületi hivatalos honlapot, vannak rajta érdekes változások, hiszen új az egész rendszer. Elsőként nézzük meg a képviselő testület névsorát:

Ez eddig jó. És ha bármelyikről szeretnék többet megtudni, vagy megnézni, milyen a fizimiskája, hogy felismerje az ember, ki is képviseli az ő akaratát a kerületben, kihez kell fordulni, ha valami történik a lakóhelyén, csak rá kell kattintani a nevére. Igen ám, de semmit nem kapunk azon túl, hogy melyik párt tagja - ami most már indifferens, hiszen mindenki tudja, narancsba borult minden. Szóval, nem kapjuk meg a felismerhetőség lehetőségét - ellenben még jól félre is vezetnek:

Sűrűn borotválkozik, az már látszik, fontos a sima arc. Vajon hány szülésen van túl? De nézzük a jó oldalát is: ő az egyetlen, aki felismerhető.:)

Van ezen kívül még újdonság, a testületi ülésekről videó készül. Bezonyám, nem úgy van, mint szegényéknél, hogy a kedves polgár nem tudja, mi történik a testületi ülésen. Itt megkaphatod a mindennapi Kocsis Mátét, hiszen bármikor visszanézheted...Az is látszik most már, milyen is a képviselői munka: pikk-pakk megy a szavazás, nagyon nincs vita, mindenben egyetértenek, csak legyen már vége.

Az alakuló ülés óta ott vannak a kamerások, és mindent rögzítenek ami nyilvános. Ez derék dolog, főleg, hogy a Rogán Tóni adja kölcsön a tévéseit; jó is az, ha ilyen befolyásos ember a barátja baráti a kapcsolat két szomszédos kerület vezetői között!

Abban viszont változatlanul nem történt előrelépés, hogy a testületi ülések anyagát feltegyék ELŐRE, tudja már a kedves polgártárs, miről is fog folyni a diskurzus. Ez pedig súlyos törvénysértés, hiszen az önkormányzati törvény (Ötv.) szerint a nyilvános üléshez készült előterjesztések és azok mellék­le­tei mindig nyilvánosak – az elektronikus információszabadságról szóló törvény (Eitv.) pedig kötelezően írja elő ezek honlapon való közzétételét. 

Sajnos, nálunk utólag sem történik ez meg. Hol a beígért rend és törvényesség? Kedves Kocsis Máté, kedves képviselők, kedves jegyző! Valamit illene tenni! 

Körzetek:

Az idén tavasszal volt a Magyar Kerékpáros Klub vezetése tárgyalni az önkiben, előadták a cangabarát település koncepciót. Ebben benne vannak a tárolók, az egyirányú utak megnyitása a bringások előtt, és minden olyan, amit szakmailag egy alternatív közlekedési eszköz használói kívánnak a vezetéstől.

Szerencsére értő fülekkel találkoztak, mára már sikk lett a politikában is - valamilyen szinten, főleg, hogy Kósa lebringázott Debrecenből Pestre -, így aztán ígéretet kaptunk első körben a tárolók kihelyezésére.

Persze, ez nem úgy lett, hogy akkor 2-3 hétenbelül elkezdték kirakni, hanem alapos tervezés és közbeszerzés lassította. Lassítja még mindig; viszont azokban az utcákban, ahol hozzányúltak a burkolathoz - sétálóutcásítottak - ott már telepítenek a klasszikus "P" alakú tárolókból, hogy legyen hová kötni a drótszamarat.

Ilyen a Mária utca, illetve ilyen a most utolsó simításokat kapó Tavaszmező utca. Apropó, utóbbinál nem csak az önki rakott ki, hanem egy vállalkozó is: a Művész kávézó tulaja saját zsebből finanszírozta meg a bejárata előtti tárolókat. Nem ő az első a kerületben, a KLM légitársaság nyáron adott át kékre festett lakatoló helyeket. Egyszerre rakták ki, ugyanazon cég, csak más alakú. A célnak megfelel - az meg külön jó pont, hogy gondolt a kerékpárral közlekedőkre. Ja, az MK tagok kedvezményt is kapnak ott...Egyre több vendéglátós ruházna be ilyen módon, ami szintén üdvözölendő dolog, szerintem.

Az önki is átrágta a kapott ajánlást, és első körben 26 helyszínt véltek fontosnak:

Addig is kerülnek még ki tárolók, hiszen a nemrég megnyílt Corvin Pláza is kötelességének érezte feketére festett "P"-k kirakását. Kicsit vicces az elhelyezés, nem tudom, volt-e ott szakmai egyeztetés, de a tárolók a Corvin mozi mellé lettek elrejtve -a bringások meg oda lakatolnak, amit látnak egyből: a fákhoz, tűzcsaphoz.

Amúgy is közeleg a tél, sok bringa ilyenkor téli álmot alszik - bár évről-évről egyre többen maradnak nyeregben havas-hideg időben - , tavasszal talán már sokkal jobb lesz a helyzet. A változás elindult a kerületben, a bringások a közlekedés résztvevői.

Hivatalosan is.

Az előző írás folytatása érkezet meg - és ha minden igaz, születőben van a harmadik része is. Persze, ennyiből képtelenség megtudni, felfogni pár év történéseit, de azért valami fogalmunk alakul róla.

Szia Lesley!

 

Először is a kerületi üres lakásokról és a /bér/lakásgazdálkodásról írottakkal kapcsolatos kommentekre reflektálnék néhány szóval.
 

Mindenek előtt szögezzük le, mi az, amit – a biztató elvárások dacára sem - tehetek meg. Az önkormányzattal és a Rév8 Zrt-vel kötött szerződéseink szerves részét képező, a Magdolna Program szociális városrehabilitációja tárgyában írott dolgozatainkat, eredeti formájában legalábbis, természetesen nem tehetem közzé, még akkor sem, ha a másik fél, ilyen avítt skrupulusokon, mint szerződési kötelmek és más hasonló léhaságok, már rég túltette magát.

Az önkéntes jogkövetés elvét, mely vonatkozik az írott és íratlan formákra egyaránt, értve ezen a  c i v i l/izált/ viselkedés és jóízlés normáit ugyanis, alapkövetelménynek tekintjük. Persze nem szószerinti formában, oldottabb stílusban és az adatvédelmi szempontokra is figyelve viszont publikálhatók a témakör lényegi, talán továbbgondolásra is érdemes vonatkozásai. Ígérem, meg is teszem ezt pontokba szedve a folytatásban, csak kérlek Benneteket, hogy egy kicsit még viseljetek el némi megvilágító elvi visszatekintést.
 

Ezért szeretnék még pár szóval néhány elméleti alapvetésre is kitérni, melyeket teoretikus elvontságuk miatt, nem viselt volna el az „üres lakások és bérlemény-nyilvántartás”  címszó alatt közölt fejtegetéseim közege; - /és talán néhány olvasó sem/  – pedig a dolgok valódi megértéséhez mélyebbre kell ásnunk, ha csak nem akarjuk az egész csődtömeget a rendszerváltás és az irdatlan nehéz örökség terhét cipelő önkormányzat nyakába varrni;  – és innentől akár búcsút is inthetnék kevésbé elszánt olvasóimnak.

Az önkormányzati rendszer „felmenőjének” a szovjet típusú tanácsi rendszernek bölcsőjénél ugyanis, a most hatvanegy éves sztálini alkotmány és a kissé régebbi rendies, félfeudális Magyarország bábáskodott, /jog/történeti hagyományai között pedig, ott kísért a sokszázados ősiség törvényének és Werbőczy Tripartitumának a szelleme, de öntudatlanul, ám máig elevenen ható erővel, a nemesi kiváltságok rendies, évezredes intézménye is.
 

Az „újszülöttet” dajkái persze csak saját nyelvükre, az orwelli „new speak-re” oktathatták, melyben – egyebek mellett – „államosításnak” nevezték az azelőtt csak háborús körülmények között szokásos elorzást, elbitorlást, melyben csak annyi az új elem, hogy a nyelv volt hívatva fedezni- szolgálni az injuriális állapotok intézményesítését-legitimálását. (Állami elorzás persze azelőtt is volt, csak épp nem /ennyire/ „totálisan mozgósított” nyelvi apparátussal. A náci tébolytörvények pl. nem sokat „nyelvészkedtek”. FELKONCOLTATIK …! /ezért vagy azért/ olvashattuk ’negyvennégyben, minden utcasarkon, de a ’tizenkilences „veres farsangról” sem tudnánk sokkal jobbakat mondani. Mai utódaik pedig csak annyiban különböznek  szülőiktől, hogy mára a végsőkig fejlesztették az orwelli „nyelvben bujdosást”.
 

Visszatérve „újszülöttünkre”, el kell mondanunk, hogy az előző /tanácsi/ rendszer működése során, a korábban többnyire magántulajdonban lévő, és a háziúr által /ma már elképzelhetetlen drákói szigorral/ rendbentartott állagot, hihetetlen rövid idő alatt leamortizálta. Ez a pusztulás, mely szinte háborús méretű károkat okozott az épített állagban, és felmérhetetlen-beláthatatlant a „szociálisnak” nevezett emberi élhetőségben, nem állt meg a rendszerváltáskor, a tanácsiból önkormányzativá avanzsált sajátos képződményben;  – de ennek különféle kihatásait már taglaltam előző cikkemben. Na, erre mondták a régiek: „ebül szerzett jószág ebül vész el”. Értsük meg hát végre e roppant konglomerátummal reménytelenül birkózó, nem egyszer a csőd rémével kűzdő önkormányzatokat is, melyek máig nem tudják „kezelni”, azt a konokul kísértő érzést, hogy nem igazi gazdái a hajdan elorzott javaknak, mely érzés – hogy-hogynem de – áthatja az „önkormányzottakat” is.
 

Nem az önkormányzatnak tehát, hanem a rendszerváltás egyik legnagyobb mulasztásának róható fel ezért, hogy a közben felcseperedett „újszülöttet” nem váltotta meg az eredendő bűntől,  melyben fogant,és elvakult, doktrinér liberalizmusában így méltó követője lett dicső elődjének, sőt arroganciában és tékozlásban messze fölül is múlta azt. (Talán nem érdektelen, ha megemlítem, néhány korabeli forrás és az egyik legkedvesebb adatközlőm, a szellemileg teljesen ép 101 éves Nimsz Lajosné – egykori házmester – egybehangzó közléseit, miszerint a ’48 előtti bérlakás-rendszerben /tehát még a háború után is egy darabig/ a társadalmi hierarchia minden rétege képviselve volt a nagypolgárságtól az ún. „alsó néprétegekig”. Nemcsak anyagi, de inkább mentális, sajátos életvitel-szokásrendszerbeli,  többnyire életre szóló választás is volt a bérlői létforma. S bár a szociális biztonság igényrendszere és garanciái teljesen mások voltak akkor, mint manapság, mégis a korabeli társadalmi berendezkedéssel adekvát, kiforrott törvényi garanciák és kiterjedt, megbízható biztosítási szisztéma övezte a rendszert. Nyugaton, de a némileg „nyugatos”, posztszocialista államokban is, ez a szisztéma a korszerű igényekhez adaptálva máig zavartalanul működik. (Lásd – többek között – a lengyel önkormányzati reform sikerét,de vehetjük a szlovén példát is. Egyébként megkockáztatnánk: muszáj nekünk mindenben a hátsó-üzbegisztáni példát követni?)

Szemléleti okok is közrejátszanak tehát abban, hogy ezzel szemben nálunk partikuláris, társadalmi presztízsét tekintve kétséges, épp ezért közjogilag és szociálisan kiáltó ellentmondásoktól terhes a ma létező struktúra.

Ezért a mindkét fél számára egyre több gyúanyagot felhalmozó képződmény, valóban megérett a változásra.
 

Mi, civilek, néha tompuló hittel ugyan, de azt reméljük, hogy ez a változás az elhívatott, hozzáértő felek  „okos gyülekezetében”, széleskörű bevonással történik majd meg. Nem szeretnénk ostorozni itt azokat, akik ennek a változásnak mindenre elszánt kerékkötői. Ezt éles szavakkal megtettük előző cikkünkben és annak mellékleteiben.
 

Ám sokan – főleg a „négyházból” és környékéről, előző dolgozatunk miatt elégedetlenségüknek adtak hangot, mondván, hogy   a Magdolna Program „szociális városrehabilitációnak” nevezett „modellkísérletének” ún. szociális hiányosságai mellett nem mutattam rá eléggé az épületfelújításiakra. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék a többször is /hiába/ benyújtott terjedelmes hibalistára, melyben szerepel többek között a szabványos hófogó nélküli, beázások verte tetőzet, a dróton fityegő villanykapcsolók, a bűzlő folyosói vécék, melyek felszámolásában civilizációs minimumként egyeztünk meg, anno, de sorolhatnám a félbehagyott, hőhidakat képező falszigetelést, /kár is volt elkezdeni/ a negyedszerre /!/ is minduntalan feljövő, elsőre csatornázás nélkül kialakított udvar-kövezeti burkolást stb. A négy ház hibalistájáról szóló beszámolót – melyet a Ti jelentéseitek alapján írtam meg, kedves bérlőtársak, - Nektek is eljuttattam; - azóta még a falrahányt borsó is rég lefolyt a kanálisba… Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatjuk, hogy a Program koordinátorai és kivitelezői tanulhattak volna egy keveset a régi mesterektől. Azoktól, akikről ők azt állítják, hogy hanyagul alapozták és szigetelték az épületet, azért vizesedik. Holott a folyamatos karbantartást élvező korabeli épületek, még ma is épségben dacolnak az idővel, és hirdetik szilárdan a hajdani tisztes ipar makulátlan jóhírét.

Természetesen nem sírjuk vissza a régi világ vérlázító hűbéri viszonyait, sem az azt követő „létező szocializmus” lázálomvárát, ám azt mégse gondoltuk volna, hogy mai utódaik gyakorlatában, a két ádáz ellenség ennyire békésen egymásra talál.

 

Az önkormányzat és a bérlők sajátos viszonyának jellemzésére egyébként jó példával szolgál, a Magdolna Program „bérlői bevonással” /is/ megbízott cégével a Rév8-cal kialakított immár ötéves kapcsolat története. Ez a kezdetben sem volt egészen felhőtlen, de az először inkább szívélyes-együttműködő, majd egyre bizalmatlanabb viszony, melyet a Rév vezetője, arra hivatkozva, hogy „felőröltük munkatársai idegeit”, érdemben két éve megszakított velünk, most oda vezetett, hogy a /befejezetlen/ Program napi ügyeivel sehová sem fordulhatunk. A vagyonkezelő, de az önkormányzati illetékesek is a Rév-hez irányítanak, akik viszont simán elzárkóznak az elérhetőség minden formájától. Visszatérve a Rév által vélelmezett „súlyos bérlői atrocitásokra”,  minket is mélyen megrendített a „felőrölt idegzetű munkatársak” szomorú sorsa, akik talán maguk sem tehettek arról, hogy nyilván zaklatott állapotukban, egy konfliktus során, hamis tanúzásra akarták ellenünk rábírni az erre legalkalmasabbnak vélt lakót, aki – miért, miért nem - ezt később írásban is elismerte. A csalódott munkatársakat és hű szövetségesüket, sajnos mi sem vigasztalhattuk mással, mint a régi angol mondással: „ha tengeribeteg vagy, inkább csősznek állj, semmint matróznak”. /Minden szavam dokumentált írásos anyagon alapszik/.

Az egész furcsa kapcsolattörténet „fejlődését” pedig, a felejthetetlen Piszkos Frednek a cápákkal való meghitt viszonyához tudnám leginkább hasonlítani. A krónikás szerint a két „fél”, kezdetben – érezvén természetük eredendő rokonságát – vonzódott egymáshoz, ám később, kissé jobban megismerve egymást, a vérengző fenevadak valahányszor meglátták feltűnni az öreget a hajó tatján, szemükben mély megvetéssel, búsan legyintettek, és csüggedten odébbálltak.
 

Hogy elmés példánkban ki a Piszkos Fred és ki a cápa, nos annak megítélését inkább Rátok bíznám; - erről engem a továbbiakban hiába is kérdeznétek…

 

Budaházy Gusztáv

negyhaz@freemail.hu

 

Budapest, 2010. október. 20.

 De most aztán tényleg: a tavaly megválasztott új polgármester mellé új testület is került, nagyon kevesen maradtak az előző ciklusból. Az alakuló ülésen a polgármester és a képviselők esküt tettek, többször, a színpadon a Deák Diák iskola kórusa segítette az éneklést, és pár cigány zenész biztosította a zenés hangulatot a Józsefvárosi Cigányzenekarból. (úgy látszik, a politikusok az új arisztokrácia). A terem zsúfolásig tele volt, sokan az ajtóban ácsorogtak. Ott volt mindenki, aki csak számít a kerületben...

Kocsis Máté polgármesterként a következő dolgokat tartja fontosnak:

- a városrész megítélése: nem olyan a kerület híre, mint amit megérdemelne. A híres/hirhedt nyócker új színben való feltüntetése azért fontos, mert a fejlődést segíti.

- közbiztonság, közrend: az elmúlt években kialakult szokások mindenképpen felszámolásra kerülnek. Több pénz kell, és akkor rend lesz: több rendőr, több kamera; a hangoskodó szórakozóhelyeket megbüntetni; határozottabb fellépés a köztereken való droghasználat és drogárusítás ellen, a nem oda való elemek eltávolítása.

- köztisztaság: bár az elmúlt időszakban javult, azért van még mit tenni. Az üres telkek tulajdonosait kötelezné a rendbetételre, zárja el, takarítassa, őriztesse, ne legyen szemétlerakó egyik sem. Újabb szemetesek és kutyaürülék tartók, takarítógépek vásárlása, használata.

- hajléktalan kérdés: a főváros nélkül ez a kérdés nem megoldható, ezért olyan együttműködés kell, amivel megoldható. Az elmúlt 15 évben a kerület túlvállalta magát e kérdésben, és elérkezett a tűrőképessége határára. Szociális alapon megfogalmazódó koncepciókat szeretne, amely megoldja a helyzetet, valamint lehetőséget ad számukra a társadalomba való visszatérésre; nem kitaszítja, hanem rendezett körülmények között befogadja őket.

- parkolási gondok: üres telkek megszerzése, a meglévő önkormányzati telkek parkolóházakkal való beépítése. Nem egyetértve azzal a fővárosi rendelettel, hogy családonként egy ingyenes parkoló jár..

- utak állapota:nem rosszabb, mint a fővárosi átlag, viszont meg kell oldani 

- játszóterek: legyenek bekerítve, őrizve. Az évenkénti felújítások árából kijöhet az őrzés - meg kell vizsgálni. Biztosítani kell minden józsefvárosi gyereknek a kultúrált játszás lehetőségét biztosítani.

- állatok - közel négyezer kutya van a kerületben, ezek gazdáit a kultúrált tartásra kellene szoktatni - nem erőből. Új kutyafuttató is kell majd.

- kerékpár - az idén elfogadott tanulmány alapján, ha a kerület útburkolatot cserél valahol, akkor ott legyen megvizsgálva, hogy minden közlekedő (autós, bringás, gyalog) lehetőséget kapjon. 

- a múlt öröksége: 1948, majd 1956 eseményeinek helyszíne büszkeséggel töltsék el az itt élőket, hiszen ez a városrész beleírta már magát a történelem könyvekbe. Az emlékhelyeket fel kell újítani, becsben kell tartani és méltó környezetet kell kialakítani.

 - munkanélküliség: a legtöbb munkanélküli a kerületben van. A fővárosi átlag háromszorosa, 20-28% egyes negyedekben - és ezek a csak a regisztráltak. Az önkormányzat korlátolt lehetőségei között is megadná a mukához jutás lehetőségét; rendszeresen legyen ezentúl is kerületi állásbörze. A diplomás gyakornoki programot is folytatni kell, mint ahogy a közmunka programnak is menni kell tovább.

- városfejlesztés: a megkezdett programokat folytatni, befejezni kell, akkor is, ha csúszások vannak. Újabbakat is kell indítani, Orczy negyednek is eljött az ideje, de jövőre a Teleki tér és környékének rendbetétele kezdődik. Az összes teret meg kell újítani, hiszen ezek közösségi terek is, az emberek vágynak erre, így újra közösségi terekké kell tenni.

- oktatás: az elmúlt időszak iskolafelújításai után a bölcsödék, óvódák következnek. Új bölcsödét kell építeni, és sportlétesítményeket létrehozni. Eségyenlőségi központ felállítása, hogy a tehetséges, de szegény gyerekek később ne segélyből éljenek; oktatási támogatás legyen inkább most. 

- idősek: intézményeket meg kell tartani, bővíteni kell. Támogatási program a kisnyugdíjasok számára, hiszen a kerületi háztartások 40%-ban egyedül élő nyugdíjasok laknak. Legyen politikamentes Idősügyi Tanács, hogy bevonódjanak a döntéshozatalba. 

- egészségügy: fejleszteni és tovább bővíteni az intézményeket. Szűrőszombatok rendezése továbbra is, hiszen életeket mentettek.

- egyházak: külön testület felállításával szorosabb kapcsolat a történelmi egyházakkal, hiszen közösségek.

Ez a négy év vázlatokban. Jó terv, csak a civil szféra maradt ki a külön felsorolásból, de majd alakul ez is. Az önkormányzat működése is megváltozik, kisebb, hatékonyabb, olcsóbb struktúra lesz. Rögtön azzal kezdte, hogy cáfolja a Hírszerző cikkét, amely szerint nem lesznek ellenzéki frakciók. Semmilyen frakció nem lesz, ezáltal nem lesz külön frakcióhoz kerülő, elkölthető pénz sem. Minden képviselő Jószefváros szolgálatára jelentkezett, nem pedig pártpolitikai szolgálatra.

Összesen 2 bizottság lesz, hiszen egy önkormányzatban kétféle dolog történik, egyik a várossal, a másik pedig a benne élőkkel. Lesz tehát egy Város Bizottság, és egy Humán Bizottság, 5-5 alelnökkel. A bizottságokban az ellenzék kap ellenőrző szerepet, ezért aztán a VB-ben a városüzemeltetésért, építészetért kormánypárti, pénzügyi ellenőrzésért, városarculati-városmarketing, közbeszerzési ellenzéki. A HB-ban az  oktatási, egészeségügyi, kulturális kormánypárti, a szociális ellátás ellenzéki. 6-4 arány, nem is rossz. Átláthatóbb legyen a működés, mindenki számára - van még mit csiszolgatni rajta. 

Társadalmi megbízott alpolgármester is lett, Egry Attila, míg főállású alpolgármesterként Sántha Péterné ült a polgármester mellé. Fény derült arra is, hogy a nemrég érkezett kapitány már tovább is állt, helyett már egy megbízott vezető van.

Nos, ez így nekem teljesen rendben lévőnek tűnik, kíváncsi vagyok, mi és hogyan valósul meg belőle - és persze azon leszek, hogy a civil szervezetek is nagyobb hangsúlyt kapjanak, hiszen mégiscsak itt tevékenykednek a kerületben, a kerületért.

Adjon az ég erőt mindennyiunknak!

 A Magdolna Negyed Program elindulása után alakult a Négy Ház Egyesület, amely a lakosság részvételét hivatott segíteni, praktikusan az a négy ház lakóiból, ahol elkezdték a szociális rehabilitációt. A program sikeresen lezajlott - legalábbis így kommunikálják - és elindult a második fázis is. Nézzük, hogy látja az egyesület elnöke az elmúlt időszakot: 

 

Szia Lesley!
 

 

Kissé megkésve, de reagálnék a kerületi üres lakásokkal kapcsolatos feltáró-oknyomozó írásodra, mely témakörben – ahogy Te is említed – magam is „követtem el” egy s mást az utóbbi három évben mint a Négyház Egyesület képviselője is.
 

Mint tudod, hosszú évek munkájával, és /némi jogi-szociológiai háttérrel/ kidolgoztunk egy komplexnek mondható megoldási tervezetet, elsősorban a 100%-ban önkormányzati tulajdonú bérlakásrendszerrel kapcsolatban. Ez a megvalósíthatósági tanulmány a gyakorlatban is kiállta a „pudingpróbát”, magyarán, a kezdetben példásnak is mondható civil- hatóság összefogással sikerült egy lakható házat, rendezett bérleményi viszonyokat megteremteni, és néhány évig nagyjából sértetlenül megőrizni.
 

És nem a dicsekvés, de az elkeseredett és tanácstalan indulat vezet akkor, amikor ezirányú munkánkat a nyilvánosság elé tárom, mert mindaz amit elértünk, e pillanatban összeomlani látszik. Az elért eredmények hosszú távú fenntarthatósága ugyanis, csak a tulajdonos-önkormányzat érdemi közreműködésével érhető el; - és a hiba, mint Te is tapasztaltad, éppen e körül van…

Mint írásod is bizonyítja, az üresen álló helyiségek égető szégyenfoltja, csak a legláthatóbb jele egy még szerteágazóbb, mélyen gyökerező, akut szindrómának, mely a majd’ hatvan éves, lényegi struktúrájában alig változott, tanácsi rendszer nehéz örökségei is, s melyet – az utóbbi húsz év mindenkori politikai széljárásának megfelelően – inkább csak átmaszkíroztak, semhogy a kor– és szakszerű követelményeknek megfelelő új struktúrát dolgoztak volna ki.
 

A rendszerváltás utáni átgondolatlan és politikailag presszionált privatizáció, mely a mindenáron való „ellenállamosítás” türelmetlen elvének a csapdájába esett, a szakadék szélére sodorta az egész /bér/lakáspolitikai és –gazdálkodási rendszert. Az újonnan privatizáltak számára „feltalálták” a tőke nélküli kapitalizmust, hisz az újdonsült büszke tulajdonosok nemhogy felújítani, de állagmegóvni sem képesek a rájuk szakadt tulajdonukat. Az évtizedek óta állami függőségben élő bérlakónak, - kellő jogi-szociális védőháló hiányában -, ehhez a váltáshoz, sem anyagi ereje sem kapcsolati tőkéje és részint még meg nem szilárdult tulajdonosi tudata sem elégséges.

Gondolhatnánk, hogy a megmaradt bérlakás-állomány, átláthatóbb és kezelhetőbb volumene révén, így legalább jobb kondíciókra tesz szert a „rehabilitációs” folyamatban. Ezzel szemben az az /ál/liberális szemlélet, melynek jegyében rendre leépítették vagy diszfunkcionalizálták a házak belső felügyeleti rendszerét, szabad jelzést adott a más okokból is erősödő deszocializálódási folyamatoknak. Magyarán, a még nyomokban meglévő „birtokosi tudatot”, - mely  „a gazda szeme” funkcióját töltötte be úgy-ahogy, - sikerült teljesen száműzni a bérlakásoknak még a tájékáról is. Ugyanezen szemlélet jegyében, az ellenőrzések-nyilvántartások is kezdtek teljesen paródia-számba menni; konkrét példa: egy kétoldalú jegyzőkönyv nélküli ellenőrzés, még jó tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, manapság viszont bevett szokás. És a válasz, a többnyire fel sem tett bátortalan kérdésre az, hogy „arról készítek jegyzőkönyvet, amiről akarok, és annak mutatom meg, aki nekem tetszik,” ma minden következmény nélkül hangozhat el, felelős vezető szájából is.
 

Visszatérve az üres lakásokra tehát elmondhatjuk, hogy a vagyonkezelő által megadott 488-as szám, bár önmagában is elég riasztó, mégsem tükrözi, még a legjobb szándékkal sem a bérlakáshelyzet válságelemeinek teljes spektrumát.

Mert ha mindez riasztónak tűnik, akkor minek nevezzük a „szabadon” ki- és beköltöző önkényesek, jogcím nélküliek és népes holdudvaruk változatos seregletét, vagy a szociális bérlakásokkal nyíltan és iparszerűen üzletelőket, akik részint mint „álbérlők” vagy mint hivatásos nepperek halásznak a zavarosban.

A drog- és örömtanyákat felügyelő jólfésült „keresztapától” az egyszerű kétkezi verőlegényig mindennek megvan a szabott helye-ára a szereposztásban, mely példás összehangoltságban működik is. Egy biztos, ezek a sajátos „státuszú” lakások - a vagyonkezelő szemével legalábbis – „nem üresek”, viszont közjogi-szociális szempontból, hogy úgy mondjuk „fertőzöttek”, ahogy többnyire kórélettanilag is. Gondoljátok, hogy mindez működne a „legitim vonal” készséges együttműködése nélkül?

Az önkormányzati rendeletekkel szabályozott „hivatalos” albérlői rendszerről pedig ehelyütt is kijelentjük, hogy az - a vizsgált témakör vonatkozásában – köz- és alkotmányjogi képtelenség, /lenne, ha nem volna amúgy is teljességgel működésképtelen, tanácsrendszerbeli zárvány/. Hétévi munkám során ugyanis az illegális lakhatás legváltozatosabb formáival találkoztam, de önkormányzati szerv által /magánszemély számára/ engedélyezett albérlettel még mutatóban sem. Az a néhány, jószolgálati alapítványnak juttatott, „albérlői rendszerben” működő bérleményi forma pedig, nem más, mint a „bérbeadó-tulajdonos és bérlő együttes hozzájárulásából, bérleményhasználói jogosultsággal felruházott természetes vagy jogi személy által, joghézagos térben lebegő lakhatási forma” A „bérleményhasználói jog” tehát,nem a „blikkfang” miatt kerülne a rendszerbe, hanem mert az „albérlő” fogalma /a vizsgált tárgykörben/ szemantikai és közjogi szempontból egyaránt értelmezhetetlen, és /jog/-viszony rendszerének rendezetlensége miatt, a gyakorlatban működésképtelen is.

Általában véve is megkockáztatnánk, hogy az egész, alvadt struktúrát hordozó rendszert, nem ártana egy friss, a mai, valóságos életviszonyokkal „vérfrissített”, korszerű jogelvekre alapozni.
 

A továbbiakban – kíméletből – elhagyom annak részletezését, hogy az évtizedek óta akut és kölcsönös mulasztásos jogsértések, (bérleményhasználói jog „örökletes” továbbadása, büntetőjogba /is/ ütköző, különféle célú iparszerű használata, tartós használatlansága miatti állagromlása stb.) miképp akadályozzák s teszik már-már átláthatatlanná a rendszer működését. (Az erről szóló munkánkat, „A lakó- és bérleménynyilvántartás elméleti és gyakorlati kérdései” címen, egy háromrészes dolgozatban juttattuk el, a boldogtalan illetékeseknek).

Példáink között szerepel a villatulajdonos „egyszerű bérlő”, aki szociális lakbért fizet az általa sosem lakott bérleményért, és azok is, akik valóban rászorultként költségelvűt vagy épp’ piacit, többnyire lepusztult lakásukban. Persze a lakbérek számítása is teljesen irreális. Az önkormányzatot esetleg terhelő tényezőkről, (pl. az előző felújítás ideje, jellege és mértéke, a rendeletileg előírt lakhatási feltételeknek bérlőn kívül álló okok miatti leromlása stb) nemigen esik szó; naná, hisz ezek mind-mind kedvezően befolyásolhatnák a bérlői pozíciót.
 

A többi kerületiéhez képest is irreálisan magas lakbérek okai között, a nem sok jóval biztató szociálpolitikaiakon kívül, a még érvényben lévő „bérlőbarát” rendelkezések negligálása, egyre nagyobb arányokat ölt. Az évtizedek óta lényegében változatlan, a korszerű életmódbeli változásokat figyelmen kívül hagyó, elavult jogelveken nyugvó „házirend” és SZMSZ, a kóros egyoldalúságban szenvedő bérleti szerződések, hosszú távon mindkét félnek beláthatatlan károkat okoznak.

Éppen ezért, csak üdvözölni tudjuk azt a nagypolitikai döntést, hogy idén szeptembertől, hosszú szünet után, ismét lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Közigazgatási Bírósághoz az önkormányzati döntésekkel szemben, ami talán némi reményt nyújthat néhány egészen kirívó esetben.

A kirívó esetekből kiindulva, kevés szociálpszichológiai ismerettel, de annál több, a „terepen” szerzett hosszú tapasztalattal, meg merném kockáztatni azt, hogy a fokozott mértékű lepusztulásba, a felújítások elégtelen voltán túl, „besegít” az egyre romló körülmények felett érzett tehetetlenség keltette düh és elkeseredettség is. Ennek baljós nyomaival találkozhatni még olyan házakban is, mint a miénk, ahol korábban a civil összefogás karöltve a Magdolna Program biztosította kezdeti lehetőségekkel, mondhatni, mintaházat teremtett. Ám a programot, bár minden együtt volt hozzá, - eltérően a közzétett nyilatkozatoktól – máig nem fejezték be. A számos garanciális hiba kijavítására tett, /többször módosított/ szeptemberi határidő is lejárt, - többek között ezért is látjuk elérkezettnek az időt, hogy a Program I. négy házának a kérésére, számos fórum után, most a nagy nyilvánosság elé tárjuk helyzetünket. Az ötödik évébe forduló, szervezetlen és végenincs felújítási hercehurca felemésztette a lakók idegeit, amit a fennen meghirdetett, de elmaradt szociális program miatti csalódottság csak tetézett. Nálunk még csak a kezdeti bomlás jelei mutatkoznak; a rózsakert szétrúgása, a közös helyiségek rongálása azonban baljós jel, melyből egyenes út vezet a külső-belső lepusztulásig, hogy ne mondjam, „szlamosodásig”.

Mint a Közösségi Felmérés a Magdolna-negyedben című, a Napklub és a ZÖFI által elvégzett reprezentatív felmérés is mutatja az itt élők életkörülményei minden szempontból alulmúlják a fővárosi átlagét. Ezen belül is, a bérlakásokban élőké kimutathatóan a legrosszabb.

Nem állítjuk, hogy mindezért kizárólag az önkormányzat felelős, de tény, hogy a lepusztult lakásokban elhagyottan tengődő betegekkel, elvadult állataikkal, sem a hírenincs vagyonkezelő, sem a többnyire elfásult, részvétlen lakók nem törődnek. Egészségügyi ellátásukról senki sem gondoskodik, kórházba szállításuk, rendszerint nem, vagy csak végzetesen későn történik meg. Elhalálozásuk után pedig, hetekig-hónapokig lezáratlan kifosztott lakások, penetráns bűz fertőzésveszély és elvadult, kóborló állatok maradnak.

Sokat mondtuk már, de nem elégszer: sehova nem vezet az, hogy hagyjuk deszocializálódni a lakhatási körülményeket, majd pedig rendészeti eszközökkel igyekszünk /egyre reménytelenebbül/ úrrá lenni rajtuk. Nem ezek fontosságát és szükségét akarjuk elvitatni, de a rendvédelmi munka, csak a „szociálisan karbantartott” terepen lehet igazán célirányos és tartósan eredményes.

Hosszú lenne itt feltárni azt a szinte átláthatatlan érdekszövevényt, mely ellenérdekelt a bérleti jogviszonyok átfogó rendezési folyamatában, s páratlan leleménnyel torpedóz meg /és süllyeszt el/ minden épkézláb javaslatot, bárhonnan jöjjön is az.

És e pillanatban jött a hír, hogy az egyik Program-beli házunkban, melynek pedig kiemelt státusza van, az önkormányzat által újonnan odaköltöztetett bérlő, 20-25 fős külhoni menekültből álló társaságot szállásolt be, pokollá téve ezzel az amúgy is drogbandáktól fertőzött ház életét. Itt jegyezném meg, hogy már egy hónapja írtunk ez ügyben az illetékeseknek; a válasz a szokásos néma csend. Mellesleg ebben a házban szereztünk először tudomást arról a jogi és szociálpolitikai abszurdumról, /mely azóta általános gyakorlattá vált/, hogy a bármely okból megürült lakásokat „csatlakoztatják” a mellette lévőkhöz, mit sem törődve a szoc. bérlakások legfőbb és egyetlen rendező elvével, a rászorultságéval. Így és itt jöhetett létre az a botrányos helyzet, hogy az egyedülálló lakó, komfortos, kb. 40 m2-es lakásához, - vagyonkezelői bátorításra – egy nagyjából ugyanekkorát „csatlakoztattak”, a szemközt hatodmagával 25 m2-en nyomorgó bérlő legnagyobb döbbenetére. Az álságos és szemérmetlen jegyzői válasz, felháborodott tiltakozásunkra, nem átalott „vonatkozó törvényekre” és „tulajdonost megillető döntési jogosultságra” hivatkozni, mintha legalább is a vonatkozó rendeleteket lehetne szociális tartalmuktól megfosztva, puszta paragrafusjellé csupaszítva is alkalmazni.
 

Nevezhetjük-e mindezt átgondolt, szakmailag gáncstalan lakáspolitikai koncepciónak, vagy olyasvalaminek, amihez a gyanú árnyéka sem fér?

Mint tudod, mi mégis elértünk nagynehezen annyit, hogy az új vezetés elfogadta s mi több, képviselő-testületi határozattal (89/2010/III.24.) szentesítette azt a „fenntartási és üzemeltetési modellt,” mely a Négyház Egyesület által kidolgozott szempontrendszer szerint, a JVK-val és a Kisfalu Kft-vel közösen végezné el a bérleményi viszonyok felülvizsgálatát, beleértve az épített és szociális „állag” megőrzésének a kölcsönös felelősségi rendszerre alapozott tervezetét is. Hát ebből csak a saját /bérlői/ köreinkből választott háztakarítói rendszer „ment át” nagynehezen, s az is a támadások kereszttüzében áll, - persze nem a lakók részéről.
 

Pedig kezdetben, úgy egy évvel ezelőtt minden biztatónak ígérkezett. Együttműködési Megállapodás, Megbízási Szerződés, sőt, önálló önkormányzati felelős gondoskodott a projekt „zavartalan előmeneteléről,” a már említett képviselő-testületi határozat szellemében. Kissé elbizonytalanodtunk ugyan, amikor az Egyesület hitelességi vizsgálatán túl az érdemi ügyekben egyre csak halogatták a tárgyalásokat s az „önálló önkormányzati felelős” valódi kilétét pedig, máig homályban tartották előttünk. Annyit egyszeri telefonbeszélgetésünkkor közölt velünk, hogy Ő ugyan „felelős,” ám semmiben sem dönthet, önállóan aztán meg végképp nem. Kérdeztük is váltig, hogy akkor mégis mit kezdjünk egymással, de ez már csak a későbbi fejlemények során sejlett fel. Azóta hírét sem hallottuk s most, úgy jó tíz hónap után, kezdenek halvány kétségeink lenni… vagy úgy is mondhatnánk, hogy ezúttal is lóvá tett minket a derék Hivatal. Mondhatnánk azt is, hogy az erőviszonyokat rosszul mérte fel – no nem az Egyesület „akit” ugyan már nem először malmoztak meg – de inkább az új vezetés azon erői, akik pedig legfőbb jóváhagyással kiálltak szerény munkánk és talán egyesületünk mellett is. Amit pedig néhány társam mond, hogy az egész „bérlői bevonás”, nem más, mint szemfényvesztő mutatvány a napi politika cirkuszi porondján; - nos hát ezt már csak azért sem szeretném hinni, mert akkor vissza kéne adnom az egész „civilügyi ipart”, s a már említett porondon ágálókhoz hasonlatosnak érezhetném magam. Vagy netán olyannak, mint az „önálló önkormányzati felelős”, akinek lelkes vezényletével nyílt lejárató kampány indult ellenünk, s aki még rendőri bevetést is kilátásba helyezett a Ház ellen, ahol lakom, mely feltehetően minden „civil métely” fészke. Társának ugyan sikerült lebeszélni őt az „együttműködésnek” erről a sajátos formájáról, ám arról már kevésbé. hogy a lakásokat végigjárva megtévesztéssel és nyomásgyakorlással a lakókat a még el sem kezdett munkánk és egyesületünk ellen hangolja. (Talán mondanom sem kell, hogy állításaimért bármely fórumon szavatolok.)
 

Tétovaságunkban a polgármesterhez és a képviselő-testülethez írott /három civil szervezet által jegyzett/ levélben fordultunk, /mellékelve/, majd látva, hogy mindez mit sem ér, egy éles hangú petícióban /mellékelve/ tiltakoztunk munkánk lenullázása és a nyilvánvaló szerződésszegés ellen.

Nos, kedves feleim, ha még nem dőltetek ki, kitalálhatjátok: a néma csendet, mely kissé zajos beadványainkat követte, ezúttal még a szokásos hivatali mellébeszélés sem törte meg; így azt kell hinnünk, hogy az érintettek a szokásos előkelő undorral tolták el maguktól, a „civil bagázs” okvetetlenkedéseit.

A petíciót sokadmagammal személyesen adtuk át a polgármesternek, a szeptember 7-i képviselő-testületi ülés előtt, aki azt figyelmesen el is olvasta, a jelen lévő képviselőkkel egyetemben. Ugyanő kétízben hozzászólásra is felkért, s ezt követően azonnal intézkedett is az egyik házunk válságosra fordult ügyében, melynek kriminális fordulatairól, korábban már a helyszínen, személyesen is meggyőződött. Ezt már csak azért is el kell mondanunk, mert az érintett Lujza u.-i ház lakói, akikkel együtt vonultunk be a képviselő-testületi ülésre, megkönnyebbült csendes örömmel nyugtázták a kedvező fordulatot, velem együtt.

Éppen ezért érthetetlen viszont, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvben /szeptember 17./ nyoma sincs annak, hogy ott voltunk, és más ügyekben is petícióztunk, melyek érintettjei ugyanúgy számonkérték a delegáltjaikat, mint az ottlévők. Ki hiszi el nekünk, hogy a „Lujzán” kívül a másik négy házunkért is szóltunk, ha sem válasz, de még hiteles jegyzőkönyv sem tanúskodik rólunk. És ez a „számadási kényszer” a másik szempont, mely arra indított, hogy ezt a végenincs írást közzé tegyem.

Ha pedig őszinte konklúziót vársz tőlem, bizony csak azt mondhatom, hogy szép-szép a kincstári „megértés az emberek problémái iránt, meg a konstruktív együttműködés a közös gondok rendezése érdekében”; ennél már csak egyvalami szebb és fontosabb: a kissé ugyan elavult, de jól bevált, és „megbízhatóan” működő struktúra mindenek felett való, jól hangolt védelme…

Mit gondoltok, remélhetjük, hogy a nemzeti együttműködés nem ebben teljesedik majd ki?

 

 

A Négy Ház a Magdolna Negyedért /röviden Négyház/ Egyesület nevében:

 

Budaházy Gusztáv

 

 

 

Budapest, 2010. október 06.

A szocialistáknak is meg kell szólalni, ha már lúd, legyen kövér - közzéteszem ezt is. Érdekes ajánlat van benne, én örülnék neki, ha videón neten vissza lehetne nézni a testületi üléseket, néha tanulságos...

...és persze nem érik be ennyivel, itt a folytatás is - még megvárom a Jobbik polgármester jelöltjének esetleges reakcióját, aztán részemről ennyi elég is a politikából; majd a szavazóurnák előtt eldől, ki mennyire szimpi, kire bízzuk a kerület vezetését.

Tisztelt Címzettek!

Bonyolult ügyek tisztázására számomra sem tűnik ideális formának a nyílt levél, ezért is csodálkoztam azon, hogy Kocsis Máté belerángatott egy Jakabfy Tamásnak szóló válaszba. Persze értem én a kampánylogikát, képes is lennék ilyen hangvételű levelet írni, de leküzdöm az indíttatást. Helyette száraz tényeket fogok aprólékosan előadni. Hosszadalmas lesz, de talán nem érdektelen. A bekezdés, amire reagálok a következő:

"Horváth Csaba, az ígérte a józsefvárosiaknak, hogy amennyiben ő lesz Budapest első embere, pénzügyileg támogatni fogja a Corvin Sétány folytatását. Tudni illik, hogy a Fővárosi Önkormányzat 2005 óta 2,3 milliárd (!!!) forinttal tartozik kerületünknek, melynek rendezését többször kértem tőle is és barátjától, Hagyó Miklóstól is, de lesajnálóan mosolyogtak és azt mondták, hogy erre nincs mód. Különösen furcsálltam, hogy a minapi sajtótájékoztatón Molnár György is szó nélkül elhallgatta ezt a fontos, de hazug ígéretet, pedig ő pontosan tudja, hogy mi az igazság."

Ahogy Kocsis Máté írta, pontosan tudom, hogy ebben a kérdésben mi az igazság, éppen ezért nem szóltam, hanem örültem a bejelentésnek. A www.mszp8.hu honlapon megkezdett városfejlesztési tárgyú bejegyzés sorozatomban terveztem erről részletesen írni (fogok is, amikor odaérek), de akkor most előbbre hozom.

Az akkori nevén Corvin-Szigony program indításakor, 2002-ben a főváros nevében Demszky Gábor szerződésben vállalta, hogy a főváros mindösszesen mintegy 2,7 milliárd Ft-tal támogatja a kerületet a közprogramok (lakásprogram, felújítás, közmű, közterület, stb.) megvalósításában. Ennek formája évenkénti pályázás. A szóban forgó összegből valóban csak alig több mint 400 millió Ft lett az évek során kifizetve (és még kb. ugyanennyi kamatmentes hitel), a hiányzó pénz előteremtése egyre nagyobb terhet jelentett a kerületnek. A fő ok a rosszul kialakított és sok szempontból rosszul működtetett fővárosi pályázati rendszer volt, amelynek konstrukciója elsősorban a IX. kerületi rehabilitációt volt hivatva szolgálni. Amikor szerkezetkész lett a Corvin-sétány első irodaépülete (ha jól emlékszem 2007-ben), a hivatalos megnyitón Demszky Gábor hosszan méltatta a főváros érdemeit a projektben. Kénytelen voltam a megnyitó nyilvánossága előtt szemére vetni, hogy mondókájának ez a része igen távol áll az igazságtól, a főváros nem teljesíti kötelezettségét. A hatás elég erős volt ahhoz, hogy Demszkyt mentegetődzésre késztesse, ígéretet tett, hogy utánanéz, de "természetesen" nem történt semmi. A fővárosi tartozás ügyében az alapvető felelősség a kötelezettséget vállaló és nem teljesítő Demszky Gáboré, valamint a negatív döntéseket "szakmailag" előkészítő fővárosi főépítészi irodáé.

Habár nem voltam ekkor önkormányzati képviselő és az MSZP nem volt része a képviselő-testület kormányzó többségének, fontosnak tartottam, hogy mindent megtegyek a kerület érdekében. Ezért - miután Demszkyről és az érintett területek egy részét felügyelő főpolgármester-helyettesről, Ikvai-Szabó Imréről lepattantam - az MSZP fővárosi önkormányzati felelőseihez fordultam. A szakterület másik része Hagyó Miklóshoz tartozott, értelemszerűen őt igyekeztem meggyőzni arról, hogy ha kell, akár Demszkyvel szemben is támogassa a fővárosi kötelezettségvállalás teljesítését. (Azt természetesen nem tudhatom, hogy Kocsis Máté kivel, miről beszélt, ki hogyan mosolygott közben, de az gondolom számára is nyilvánvaló volt akkor is, és az kell legyen most is, hogy ez a téma semmilyen módon nem tartozott Horváth Csaba hatáskörébe. Súlyosan áthágta volna felhatalmazását, ha ő foglalkozik vele.)

Ilyen tárgyalásokat természetesen nem szabad pártlobbystaként folytatni, nem is úgy tettem, hanem a Józsefvárosi Önkormányzat által felhatalmazott tárgyalódelegáció tagjaként, a Rév8 Zrt-be a főváros által delegált igazgatósági tagként. A megbeszéléseken nem csak én vettem részt, hanem más politikusok is - bár a delegált politikustársak gyakran nem jöttek el -, valamint a Rév8 szakértői. A feladat tartalmilag két részből állt: megfelelő forrásokat elkülöníteni, valamint módosítani azt a fővárosi rendeletet, amely olyan magas önrészt és visszatérítendő támogatás-részt állapított meg, ami lehetetlenné tette volna érdemi támogatáshoz jutásunkat. A költségvetési forrás elkülönítését illetően 2008-ban sikerült eredményt elérni, de a rendelet-módosításban nem, anélkül pedig nem működött a konstrukció. Nekem személy szerint végig az volt a benyomásom, hogy Hagyó Miklós a rendelet-módosítás aprólékos feladatával már nem kívánt bíbelődni, különösen azért nem, mert azt mind Ikvai-Szabó Imre, mind a főépítészi iroda határozottan ellenezte. Így végül is a próbálkozás kudarcba fulladt. Hozzáteszem, hogy a megbeszélések egy pontján felmerült a kérdés, hogy egy számunkra megfelelő tartalmú fővárosi rendeletmódosítást (ami tehát a teljes bontással járó rehabilitáció esetén növeli a vissza nem térítendő támogatás mértékét és ezzel közvetve csökkenti a más kerületeknek juttatható rehabilitációs forrásokat) a Fidesz támogatna-e. Erre a kérdésre nem kaptunk választ, de nyilván nem emiatt nem valósult meg a módosítás. (Alternatívaként felmerült még, hogy a főváros nem pályázati úton, hanem fővárosi ingatlanok térítésmentes átengedésével teljesíti kötelezettségét, de ez az ötlet sem járt sikerrel.)

Ennyi a történet, melyre Kocsis Máté utal, és amelyhez Horváth Csabának mind mostanáig nem volt köze. Most viszont, amikor főpolgármester-jelöltként egyeztetett a kerületi MSZP szervezetekkel, hogy melyek a legfontosabb problémák, amelyekben a főváros segíteni tud, az első helyen két javaslatot fogalmaztunk meg: a Magdolna-negyed I. üteméhez hasonlóan a főváros támogasson újra egy szociális rehabilitációs programot és fizesse ki végre a főváros a kerülettel szemben fennálló tartozását. Én kifejezetten örültem annak, hogy Horváth Csaba megértve a helyzetet arról biztosított minket és a kerület lakosait, hogy főpolgármesterként ezt maximálisan támogatni fogja. Remélem, hogy ebben, a szükséges rendelet-módosításokban minden politikai erő támogatja majd.

Molnár György

 Alig telt el pár óra a polgármesterhez írt nyílt levél publikálása óta, máris itt a válasz. 

Tisztelt Jakabfy Tamás polgármesterjelölt úr!

A nyílt levelek száma választási kampányokban mindig robbanásszerűen megugrik. Magam is éreztem többször indíttatást, hogy írjak egyet-egyet.Például tavaly decemberben, az időközi választások után felkerestem korábbi polgármesterjelöltjüket, Kispál Gergelyt, és kértem, hogy tegye meg pártjának javaslatait a 2010-es költségvetéssel kapcsolatosan (hogyan tervezik csökkenteni az önkormányzat működési hiányát, a fejlesztési beruházások prioritásait miként jelölnék meg, miből fedeznék a pályázatokon elnyert támogatásaink önrészét, hogyan racionalizálnák intézményeink milliárdos kiadásait, stb.), hiszen kampányukban többek között ezeket is bírálták. Elmondtam neki, hogy az LMP az egyik olyan párt, amelyik nem rendelkezik jelenleg képviselettel az önkormányzatban, ám ha megfontolandó javaslataik vannak, azokat szívesen figyelembe vesszük. Azóta is várom a válaszukat... Szívesen írtam volna akkor egy nyílt levelet, mely szerint önöknek kampányon kívül az égvilágon semmilyen elképzelésük nincs az önkormányzattal kapcsolatban, pusztán annyi, hogy abból akarnak megélni.

Vagy éreztem akkor is indíttatást, amikor a napokban, a világ legpofátlanabb főpolgármester-jelöltje, Horváth Csaba, az ígérte a józsefvárosiaknak, hogy amennyiben ő lesz Budapest első embere, pénzügyileg támogatni fogja a Corvin Sétány folytatását. Tudni illik, hogy a Fővárosi Önkormányzat 2005 óta 2,3 milliárd (!!!) forinttal tartozik kerületünknek, melynek rendezését többször kértem tőle is és barátjától, Hagyó Miklóstól is, de lesajnálóan mosolyogtak és azt mondták, hogy erre nincs mód. Különösen furcsálltam, hogy a minapi sajtótájékoztatón Molnár György is szó nélkül elhallgatta ezt a fontos, de hazug ígéretet, pedig ő pontosan tudja, hogy mi az igazság.

A Párt a kerület érdekei előtt. Világos.
Nem írtam nyílt levelet, mert a főszerkesztő nem tette volna be a kerületi lapba, véget nem érő műfajnak tartja, melyre bárki bármikor találhat okot. Tudomásul vettem és megértettem szempontjait.

Térjünk rá levelének tartalmára.

Azt írja, hogy az önkormányzat lapja nem érzi feladatának a képviselőjelöltek bemutatását.
Ezzel szemben a lap (a többi párthoz hasonlóan) valamennyi jelöltjükről, az önök által elküldött bemutatkozásokat változatlan (!) formában közölte az aug. 24-ei számában. (Ezt levelében ön is elismeri.)

 

Azt írja polgármesterjelöltekről három sor jelent meg.
Így van, mindnyájunkról három sor jelent meg, fotóval, ugyanakkora terjedelemben. A főszerkesztő tájékoztatása alapján ön volt az egyetlen négyünk közül, aki önéletrajzi adatain kívül programját is elküldte, mert azt szerette volna - gondolom a kiegyensúlyozottság jegyében -, hogy önnél a program is szerepeljen, nálunk meg ne.

Azt írja: ,,a pártok nem tudtak megegyezni". Korábban szokás volt, hogy az induló jelöltek ingyenes felületet kaptak az újságban. Idén valamennyien levelet kaptunk a főszerkesztőtől - Ön is -, mely szerint idén erre nincs mód, minden párt fizetett politikai hirdetést vásárolhat magának. Akinek fontos volt, megtette: MSZP, MDF,
Fidesz-KDNP.

Azt írja, a kis pártok nem jelenhettek meg, mi lesz velük?
Akik jelezték szándékukat, megjelentek a legutóbbi lapszámban. Azt írja, hogy a Fidesz az MSZP-vel képzeli el az általuk dominált  politikai rendszert. Az MSZP ezzel szemben azt állítja, hogy a Fidesz az LMP-vel működik együtt. Üljenek le egymással és ezt beszéljék meg.

Azt írja, hogy szürke és fekete pártfinanszírozási rendszer működik.
Kedves Tamás! Óvatosan ezzel, mert könnyen rágalmazásba fordulhat és annak bizony büntetőjogi következményei lehetnek. Józsefvárosban nem működnek szürke és fekete pártfinanszírozási rendszerek. Tavaly önök már egyszer megégették magukat ezzel, amikor azt állították, hogy a kampányomat a Centrum parkoló kft. fizeti, az a cég, amelyet én magam tessékeltem a kerület határain kívülre. Azon túl, hogy maguknak ez politikailag nagyon ciki volt, kénytelen voltam feljelentést is tenni.
Persze, ha már itt tartunk, sokunkat kezdi érdekelni az is, hogy az LMP-nek miből futja több száz milliós kampányra néhány hónap közhatalom gyakorlás után. Gondolom tagdíjakból.

Azt írja, az újság egyenlően semmit nem biztosít a jelölteknek.
Lásd fentebb és az utóbbi lapszámokat. No comment.

Azt írja, a 7. (VII. !) kerületben a helyi tv közvetíti a jelöltek vitáját.
Polgármesterjelöltként igazán tudhatná, hogy a VIII. kerületben nincs helyi tv.

Azt írja, hogy a szomszédos kerületekben, az újságok teret adnak a jelölt bemutatkozásoknak.
Ez itt is így történt, az önök által küldött bemutatkozások változatlan (!) tartalommal megjelentek.

Azt írja, hogy más kerületekben választási különkiadássá alakultak át a lapok.
Itt ilyen soha nem volt, amivel egyet is értettek a pártok, hisz nemcsak politika iránt érdeklődők vannak a kerületben. Tudtommal az LMP sem akarja mindenkire ráerőltetni a 0-24-es politikai tartalmat.

Azt írja, olvasgathat a szalagátvágásokról, meg a polgármesterről.
Kedves Tamás! Tavaly a választáson résztvevők 67%-ától kaptam bizalmat, hogy a polgármester legyek. Legalább az ő döntésüket tartsa tiszteletben, ahogy ezt demokráciákban teszik. Rossz hír még ehhez, hogy az Ötv. értelmében én képviselem az önkormányzatot, ezen a héten még biztosan. Tudom, az lenne a jó, ha az önkormányzati felújításokat, beruházásokat, mindegy kik csinálták, a mindenkori LMP-sek adnák át. A világ minden táján a polgármester vág szalagot, ezt még az engem élesen bíráló helyi mszp-sek sem szokták szóvá tenni, ahogy mi sem tettük korábban szóvá Csécsei Béla esetében, ugyanis ő volt a polgármester... Vagy netán valamelyik felújítással nem ért egyet?! Ha Ön lesz a polgármester és kitalálja, megszervezi, végigmenedzseli, hónapokig dolgozik rajta, hogy megújítson valamit, majd átadja, megígérem, nem fogjuk kérni, hogy önt vágják le a fotókról. Azt pedig ön biztosan nem tudja, vagy nem gondolja végig, hogy egy-egy szalagátvágást mennyi munka előz meg, akár évekig is. Ez nem úgy működik ám, hogy egyszer csak ott egy felújított épület, meg egy szalag, majd Kocsis odarohan és elvágja. Ez demagógia.

Tisztelt Jakabfy úr!

Tudom, kampány van. Végig olvasva levelét, csak önös politikai érdekeit látom benne, tele csúsztatásokkal, csakhogy finoman fogalmazzak.

Nyugodjon meg és ne legyen indulatos. Kampányoljon!

A jövőre nézve kérem, ne tartsuk fel egymást ilyen levelezéssel, mert hasznosabbnak gondolom, ha a kerület ügyeibe öljük az energiáinkat.

Üdvözlettel: Kocsis Máté

2010-09-28

Epilógus: Remélem most már mindenki megjegyzi egy életre, hogy nem lmp.hu, hanem lehetmas.hu. Az újság nevében szíves elnézését kérem.
 

 Ismét elmondom, egyformán utálom a pártpolitikát, ezt a levelet sem azért teszem közzé, mert politikailag közel érzem magam ehhez a formációhoz, hanem mert szépen bemutatják helyi lap egyoldalúságát, konkrét példával. 

Tisztelt Polgármester Úr, tisztelt leköszönő képviselőtestület!

Nem kis megdöbbenéssel és indulattal vettem tudomásul, hogy az Önkormányzat hivatalos lapja, a Józsefváros című kéthetente megjelenő újság nem érzi feladatának az ajánlószelvényeket összegyűjtött képviselőjelölteket hasábjain való bemutatását. A polgármesterjelöltektől, köztük tőlem is, pedig egy háromsoros (azaz HÁROMSOROS, nem tévedés, 3 soros) bemutatkozást kértek. A főszerkesztő arra hivatkozott, hogy "a pártok nem tudtak megegyezni". Itt és most szeretném kijelenteni, hogy velem soha senki nem próbált megegyezni, az Önök kicsinyes politikai kiszorítósdi játszmáit pedig nem a józsefvárosi szavazópolgárok informáltságának kárára kellene
játszaniuk.

Kérdezem én, hogy a közpénzből fenntartott médiumnak nem az lenne a legfontosabb feladata a választási kampány során, hogy a kerület lakói által valójában választható jelölteket bemutassa? Bár a mi jelöltjeinkről rövid bemutatkozások már megjelentek az újságban, de mi lesz a kisebb pártokkal, amelyek azért akár 10 vagy 6 jelöltet állítottak?

Sajnos a régi reflexek működnek: a fideszes városvezetés továbbra is az MSZP-vel képzel el egy két párt által dominált politikai rendszert. Ez ugyanis az a két párt, amelyeknek a jól bejáratott (vélelmezhetően szürke és fekete) pártfinanszírozási rendszer miatt nem okoz különösebb problémát a nyilvánosság előtti megjelenés, akár az országgyűlési választásokon érvényben levő egymilliós szabály többszörös túllépésével sem.

A hatalom szolgálat, nem információs monopólium kialakítására szóló felhívás!

Bár a helyi média mindenképpen eleget tesz annak a szabálynak, hogy egyenlő feltételeket biztosít a pártok számára (azaz mindenkinek ugyanazt a semmit), de ez a rendszer mind a kerületi szokásokat (pl. tavaly őszi időközi kampány), mind a közeli és távoli kerületek példáját figyelmen kívül hagyja. A 7. kerületben a helyi TV minden választókerület összes jelöltjét egyórás vitára várja, miközben az önkormányzat lapja is részletes bemutatkozásokat közöl, míg Zuglóban a helyi újság logikusan szerkesztett, egymással összehasonlítható, táblázatos formában ad teret az egyéni jelöltek bemutatkozásainak, méghozzá nagyjából akkora terjedelemben, hogy a szóban forgó lapszám gyakorlatilag választási különszámmá válik (megtekinthető itt).

Mi meg újra olvasgathattunk a szokás szerint gyanúsan megszaporodó szalagátvágásokról, a Polgármester Úr nevének tizenhétszeri említésével. Lehet ilyet játszani, de a XXI. században kétségkívül nem túl elegáns. Tájékoztatásul közöljük továbbá, hogy véleményünk szerint a tudatos választó ilyesféle régi hatalomtechnikai trükkökkel nemhogy nem megtéveszthető, hanem használatuk egyenesen kontraproduktív.

Köszönjük, Polgármester Úr! Kérem, tiszteljen meg válaszával, és indokolja, hogy alakulhatott ki ez a jelenség!

Epilógus: az újság a kért, és általam időben elküldött háromsoros bemutatkozást sem közölte le. Továbbá az lmp.hu internetcímet szerepeltette, miközben az LMP-hez a lehetmas.hu cím tartozik. Ez nem igényel kommentárt.

-----------------------------------
Jakabfy Tamás
polgármesterjelölt, LMP
Jakabfy.Tamas@lehetmas.hu

ps: az idézett újságról készült "műelemzés elolvasható itt.

Kapják:
dr Kocsis Máté, polgármesterjelölt
Losonczy Pál, polgármesterjelölt, 
Komássy Ákos, polgármesterjelölt
A polgármesterjelölt nélküli jelölő szervezetek irodái (MDF, Civil Mozgalom,
Magyar Kommunista Munkáspárt, Szociáldemokraták Együttműködési Fóruma)
Kerületi blogok szerzői
Józsefváros szerkesztőség
József körút szerkesztőség
LMP központi sajtó osztály
LMP honlap
LMP blog

 Bár divat most a Fityeszben az Állami Számvevőszéket segítségül hívni a választások megkönnyítésére, nálunk mégsem ezért volt vizsgálat. Már csak azért sem, mert négy éve narancs többség van a testületben, egy éve meg a vezetés is az.

A ma nyilvánosságra hozott jelentés izgalmas olvasmány. Legjobban ez tetszik benne:

A helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk:
a polgármesternek

a jogszabályi előírások maradéktalan betartása érdekében, hogy

1. javasolja a Képviselő-testületnek a jegyző elleni fegyelmi eljárás megindítását a számvevői jelentés 20. oldal harmadik bekezdésétől a 21. oldal első bekezdéséig, az 52. oldal harmadik bekezdésétől az 56. oldal második bekezdéséig, az 57. oldal második bekezdésétől az 58. oldal második bekezdéséig terjedő jogszabálysértések tekintetében, az Áht. 88. § (2) bekezdésében foglaltak és a Ktv. 51. § (1) bekezdése alapján;  

Találunk egyéb ínyencséget is benne, mégpedig Béla apánk szerződésére vonatkozóan:

A Csécsei Béla, volt polgármesterrel kötött megbízási szerződés alapján az Önkormányzatot összesen 8 352 128 Ft kár érte. Az Ámr.1 137. § (3) bekezdése alapján a 134. § (9) bekezdésében foglaltaknak nem megfelelően elvégzett kötelezettségvállalás ellenjegyzéssel kötött megbízási szerződés és az ehhez kapcsolódó kifizetések utalványozásának ellenjegyzése, illetve kifizetése alapján az ÁSZ büntető feljelentést tett.

Ha lassan is, de kiderültek a huncutságok. Egyébként Béla szerződése miatt egy magánszemély is feljelentést tett, a BRFK pedig hűtlen kezelés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el.

A végén még megérjük, hogy a jegyzőt bilincsben viszik el a szabályoknak megfelelően fog működni a Hivatal?

 A kirakott tábla jelzi, hogy bizony, most már semmi nem állíthatja meg a Palotanegyed utcáinak felújítását. Hurrá, és jajj de jó, viszont ha nem csak a végeredményt nézzük, hanem a folyamatot is követjük, vicces dolgokat látunk.

Ilyen például a Mária utca. Haladnak vele, ha lassan is, de hát a tábla szerint is jövő év augusztusáig kell kész lenniük...Az eredetileg tervezett 2 hónap kellemetlenség az ott lakóknak most már fél éve tart. És még mindig nincs vége!

A legutóbbi CaPE ülésen - előző hó közepén volt - azt mondták, 2 hét alatt kész. Nos, nem lett. A burkolatot lassan végigrakták, most már a Demszki-karók is a helyükre kerülnek - az autósok meg már hetek óta használják, természetesen parkolásra, mi másra...

Az eredeti tervek szerint padok, fák és bringatárolók is lesznek - ezeknek viszont a helye sincs meg. Illetve, a már lerakott macskaköveket néhány helyen felszedték, de nem úgy tűnik, hogy a 40-50 centis mélységbe fákat tudnának ültetni. Jó, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy azt mondták, ha van rá lehetőség a közművektől, akkor lesz földbe ültetve fa, de ha nincs, akkor dézsás megoldás lesz. Most ilyen felemás lett, a gödröket kiássák, és majd októberben kerülnek bele fák. Padok nem - minek? Kinek? Meg aztán hová? A drága parkolóhelyek fontosabbak...

A másik a Gutenberg tér és a Kőfaragó utca. Ha minden igaz, akkor a nemsokára elkezdik az utca burkolatát is kicserélni, de most a gázosok felszedték az utcát, a csöveket kicserélték és visszaburkolták. Nemsokára ismét felszedik a burkolatot és kicserélik díszre. Így kell gazdaságosan bánni a pénzünkkel, ugye...?

A közbeszerzést most írták ki, csomagban - tehát a Guti, Kőfaragó, Gyulai Pál és Horánszky - és jövőre lesz kész. Hogy pontosan mikor kezdik és fejezik be, nem lehet tudni. Még.

Tavaszmező utca - ahol már javában kellene dolgozniuk a tervek szerint - is csak a jövő héten kezdődikk el. Ha minden jól megy - ami nem szokta jellemezni az ilyen munkálatokat - szeptember végére már át is adják. A késés oka a munkakezdési engedély kiadása: az önkormányzatot átszervezték, így egy darab ideig nem volt gazdája az engedély kiadásának.

Van ilyen...de hogy mindig?!

Eddig egy dolog sem történt meg az ígért módon. Örüljünk, hogy egyáltalán történik valami, és ne foglalkozzunk az elhúzodás miatti bosszankodással?

 Igazán szép, informatív táblák lettek elhelyezve a kerület kis füves-fás részein, hirdetve a magasságos EU jótékony finanszírozását. Ki találta ki, hogy ezek így és ekkorának kell kinéznie/lennie? Csak nem a táblagyártók...?

Nekem szimpatikusabb lenne több, kisebb tábla, kirakva a ténylegesen felújítandó helyekre - nem így beleordítva mindenki arcába folyamatosan. Ti mit gondoltok?

 Hiába a nagy, forradalmi választás, hiába a gyors és látványos változást ígérő új kormányzat, hiába a parlamentbe is bejutott kerületi polgármester, ha a fejekben ettől nem lesz változás.

Jól látni az államnak dolgozó emberek hozzáállásán. Legutóbb a Védőháló - a józsefvárosi önkormányzat épületgondnokságát ellátó cég - autóját láttam szépen leparkolni és kirakni egy mozgássérült igazolványt.

A vicces az volt, hogy a képek elkészülte után azonnal odébbálltak a kisbusszal...

Nem értem egyébként, ha itt tevékenykednek a kerületben, ha itt végeznek fontos munkát, miért nem jár nekik is a parkolási kedvezmény?

 Csak az a baj, hogy minden nap ez van kiírva...

 Az önkormányzat saját hatáskörében rendeletekkel szabályozza a helyi sajátosságokat - ilyen például a legújabb, miszerint nem lehet több játékterem a Nagykörúton, illetve bizonyos intézmények közelében. Valljuk be, ez már régóta érett, ideje volt lépni. 

Vagy itt egy másik, kicsivel több, mint egy éve fogadták el. Apropója, hogy ma van a Dohányzásmentes Világnap. Elevenítsük fel, hogy is szól ez a rendelet:

5.§ (22) Játszótéren vagy sporttéren, valamint azok 5 méteres körzetében tilos dohányozni.

6.§ (2) n) játszótéren vagy sporttéren, valamint azok 5 méteres körzetében dohányzik szabálysértést követ el és 30 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Nézzük, mit tudunk róla! A válasz rövid, tömör: semmit. Kitáblázva nincs, köztereseink nem büntetnek, hiszen ami nincs kitáblázva sehol. Mint az adatvédelmi biztos fogalmazta:"a jogszabályok kihirdetése nélkül nincs érvényes jog, a jogszabályok megismerhetősége nélkül nincs jogállam".

Szóval mégiscsak jó volt az első tippem, ezzel a rendelettel csak beállt a Hivatal a "trendi rendeletet" megalkotók közé, igazából nem gondolta komolyan. 

Na és ha nem tartják, nem tartatják be, akkor vajon miért hozták?  Vajon hány ilyen rendelet van? Mi értelme van az olyan szabályoknak, amelyeket nem gondolnak komolyan? Várható-e változás ezen a téren is? Gondolok itt a felülvizsgálatra, átalakításra, és a rendelet jó részének - hogy a játszótéren tényleg ne lehessen rágyújtani - kitáblázására, és betartatására. 

Jelenleg senki nem tud róla, senki nem tartja be, és senki nem is ellenőrzi. A Felügyeletet felhívva nem tudták megmondani, szabtak-e ki bírságot e rendelet alapján - visszahívást ígértek délután négyig. Nem fűzök hozzá sok reményt, de ha mégis kapok bármi információt, frissítem a posztot.