A konferenciának a közepénél csatlakoztam, a kaposvári tiltás kifejtésére ültem be, Dr. Heintz Tamás, országgyűlési képviselő magyarázta a bizonyítványt. Egy mondatot emelek ki, amit elmondott többször:

A társadalom nemkívánatos cselekménynek minősíti a koldulást.

Igaz lenne?

„Exegi monumentum aera perennius regalique situ pyramidum altius.”- Áll emlékművem, ércnél maradandóbb emlékem. Quintus Horatius Flaccus ódája szavai ide illenek, bár nem teljesen erre gondolt.

Emléktábla. Általában a múlt egy szeletéről adnak hírt, felhívva a figyelmet egy-egy jeles személy életének egy darabjára; esetleg egy-egy esemény helyszínét jelölik meg az utókornak. Fontos darabok ezek, segítenek eligazodni, tisztázni, kik vagyunk, honnan jöttünk - és néha irányt is mutatnak. 

A táblák anyaga gondosan meg van választva, tartós legyen - ez elsődleges - és mutatós, tetszetős a szemnek. Fontos szempontok ezek, hiszen a történelmünk egy-egy szakaszának hírnökei. Márvány a minimum, de sokszor valamilyen öntvényből is készül.

Ezt a táblát nem tudom hová tenni:

Kőfaragó utca 3, udvar. Belső udvar, parkoló, poroló, mögötte egy szakadozó tűzfal, rajta omlásveszélyt hirdető márványtábla. Díszszög a négy sarkában, aranyozott véset.

Hiába no, Palotanegyed...

Úgy tűnik, a kommunikáció nem nagyon megy az új testületnek sem - így aztán a nyílt levél marad. Kár, bár a nyilvánosság ereje általában segít...remélem most is. 

 UPDATE: Hamar munka ritkán jó! mondogatta nagyapám, és milyen igaza volt...A lényeg maradt csak le, a polgármesterhez írott levél; viszont a Rév8 vezetőjéhez írott, mellékletnek szánt felkerült. Javítva. Kiegészítve.

Tisztelt Polgármester Úr!

 

Hovatovább tíz hónapja annak, hogy a Magdolna Program első négy házának a Bérlői Bevonás Felújítási Rendszerében (BBFR) szerzett, és a kölcsönös tapasztalatok alapján kidolgozott bérleményi jogviszony-rendezés ügyében, Önnel, Alföldi György tényleges programigazgatóval és két általunk felkért képviselő-testületi taggal leültünk az Ön dolgozószobájában, azzal a közös szándékkal, hogy tovább nem halogatható lépéseket kezdeményezzünk, a sokévtizedes bérlői rendszer egyes elemeinek, egy a mai követelményekre és a korszerű jogi és életviszony-szokásrendszerbeli változásokra alapozott szempontrendszer szerinti felülvizsgálatára. Mi, abban a szent meggyőződésben tettünk eleget a megtisztelő meghívásnak, hogy a résztvevők mindegyike, legalább ebben az egy premisszában megegyező nézeteket vall. Aziránt sem volt akkor kétségünk, hogy célszerű és ajánlatos lenne végre mindkét fél (bérbeadó-bérlő) érveit egybevetve mérlegelni, lépéseit összehangolni, és – legalább ezegyszer, a gyakorlatban is, mintegy munkaközi használatra – egyenrangú félként kezelni egymást.

 

A „helyzet” bonyolultságának az a lényeglátó és a súlyos háttértartományt is világosan mérlegelő helyzetfelismerése, ami akkor Önnek minden gesztusán érződött, s mely az ezt követő intézkedéseiben is megnyilvánult, mindannyiónkat komoly reményekkel töltött el; - de legkivált azokat, akik ennek az áldatlan helyzetnek legfőbb kárvallottjai: kerületünk „árnyékos” negyedének lakóit. Megkímélném most Önt (és a jobb sorsra érdemes olvasót) attól, hogy ezek a remények hogyan hamvadtak el fokozatosan az elmúlt tíz hónapban. Ezt számos, részben ezen a blogon is fellelhető írásban is szemléltettük, s egy továbbit, melyet e tárgyban Alföldi György tényleges programirányítóhoz írtunk nemrég, ehhez is mellékelünk. Ebből pontról-pontra követhető, hogy az a már-már túlfűtött várakozás, melyet a képviselő-testületi határozatban is beharangozott változások reménye keltett, miként csapott át keserű csalódottságba, majd ádáz-esztelen vádaskodásba, ellenünk, kezdeményezők ellen, amikor a „változás” első lépéseként indokolatlan és ostoba büntetőakcióval díjazták a PROGRAM első házának, a „bérlői bevonást” komolyan vevő és (a FEM-nek megfelelő) következetességgel alkalmazó lakóit. A megvezetett bérlők és főképp más, egyéb minőségben fungáló bérleményhasználók, a mi fejünket követelték, ahelyett, hogy a háttérben megbújó, nemtelen és gátlástalan felbujtókat vonták volna kérdőre, akik áthághatatlan védővonalaik mögül, a megkeresés minden formájára csak sértett-megvető hallgatással válaszoltak.

 

Baljós sejtelmeink ellenére, - melyek törekvéseinket az utóbbi időkben kísérték – mégis abban bízunk, hogy - amint ez a szeptember 7-i jegyzőkönyvből is kiderül, - ha kell, hát Ön fogja megválaszolni, az egyébként a Testületnek is átadott petíciónkban is feltett kérdéseket. Ezt minden további tevékenységünkre és lojális együttműködésünkre nézve, (mondom ezt elsősorban az aláíró öt ház nevében), nagyjelentőségűnek és meghatározónak tartjuk. Nem ismerhetjük persze az Ön álláspontját és szempontjait a Program egészét illetően, azonban ha a miénk is számít valamelyest, csak azt mondhatjuk: itt állunk télvíz idején, egy súlyos, élet- és vagyonbiztonságot is veszélyeztető, ötödik éve nyűglődő, minden épeszű számítás szerint is maximum egy év alatt elfelejthető, városrehabilitációnak titulált, tucat-épületfelújítás kellős közepén, amelynek közönséges házrenoválás a becsületes lánykori neve. Le kellett ezt írnunk ahhoz, hogy kijelenthessük: rossz tanácsadók azok, akik kisiklatták a Magdolna Program kedvező kondíciókkal induló szerelvényét, elherdálva azt a minden anyagi erőnél szilárdabb bizalmi tőkét, mely tán egyedül képes „hegyeket mozgatni” – de egy komplex, humánorientált programot pedig egészen bizonyosan. Sajnáljuk, hogy mindezt egy „városrehabilitációs program” élén álló vezetőnek kell címeznünk, ahogy azt is, hogy mindmáig ő az, aki – „személyiségjog-védelem” címén – máig sikeresen akadályozza meg, egy épkézláb bérlemény-nyilvántartás bevezetését. Napvilágra kéne egyszer már hozni, mi rejlik valójában a magasztos „liberális” elvek mögött. Ő az, aki egy alvajáró biztonságával javasolta Önnek, (és nekünk), hogy vigyük „száz bérlő elé” és ott vitassuk meg a bérleményi jogviszonyok rendezését, s akiről ki merjük jelenteni, hogy nem tudja, mit beszél, vagy ha igen, hát annál rosszabb. Azt feltételezni ugyanis, hogy a bérlői mikrotársadalom valami homogén egység, mely ég a vágytól, hogy végre együtt vágjunk rendet a rendezetlen jogviszonyok bozótjában, a tátongó ismerethiány és a kihívó indolencia önhitt beismerése. Ez a jobb sorsra érdemes közösség, polgármester úr, jogi státuszát és szociális determinációját tekintve, szinte átláthatatlanul megosztott, súlyos és vérremenő érdekellentétektől szabdalt, heterogén konglomerátum; és kimondom: csak demagóg ágálók könnyű álmaiban mozgósítható „nemes célok” pártolására, a vélt vagy valódi érdekeik ellenére pedig, még abban sem.

 

Itt jegyezném meg különben, hogy kezdeményezésünkre a Rév8-cal közösen, 2009. május 21-től három alkalommal, a Lakásügyi Iroda, a Szociális Iroda, a Vagyonkezelő, a Családsegítő Szolgálat, a Szabálysértési Iroda és a kerületi Rendőrkapitányság bevonásával, épp’ ez ügyben szerveztünk „Lakhatási és Együttélési Találkozókat”. Ezeken témakörökbe vonva azokat a kérdéseket beszéltük meg a lehető legszélesebb körben, melyek az ezt követő szakkérdések megtárgyalását voltak hivatva előkészíteni. (Bár lehet, hogy erre nem emlékszik a Rév8 az akkori vezérigazgatója, ami már csak azért is lehetséges, mert egyiken sem volt ott.

És ahogy egy hídszerkezetet sem lehet össznépi lelkesedésből megtervezni, azonképp a mulasztásos jogsértésekről vagy épp’ településszociológiáról sem lehet pusztán vezéri stallum birtokában „demokratikus vitát” nyitni, még annak sem, aki – csupa féltő gondoskodásból – rendőrattak bevetését fontolgatja „pártfogoltjai” és a magunkfajta felforgatók ellen.

 

Nézzünk végre szembe a tényekkel, polgármester úr, melyre – tudjuk – csak az képes, aki a szándékon túl, némi diszciplináris munícióval is bír, választott tárgyát illetően.

Az „álbérlők” és más közszolgálati mulasztásból (is) önkormányzati bérleményekkel bűvészkedők hada (mindkét részről) a pokolba kívánja az „okostojás okvetetlenkedőket”, akik „telebeszélik a búráját” olyasmivel, amit ő már rég „megoldott okosban”, és magasról tesz a magasztos közérdekre, melyből – véli joggal vagy anélkül – csak az övé marad ki mindig. És persze jól jön neki a tekintélyes támogató, aki megleckézteti az izgága mitugrászokat, bár azt se tudja, melyiken röhögjön jobban. Ő az, aki még azt is hajlandó elnézni, hogy a Program, melynek ő is részese volt, most ott áll, öt év után is befejezetlenül; - legfeljebb akkor tűnődik el egy kissé, ha a fagyott hótömb a nyakába zuhan, a hófogó nélküli tetőzetről.

És ahogy mindkét találkozónkon azonos súllyal szerepelt a közrendügyi és szociális kérdések mellett az épületfelújítási- állagmegőrzési is, úgy kérjük, hogy remélt válaszában erre is térjen ki, tisztelt polgármester úr. (A terjedelmes hibalistát még tavaly átadtuk a Rév-nek.)

 

A Magdolna II. Programról pedig, melynek panaszosai egyre többen keresnek meg minket, s – ahogy tapasztalhatja, Önt is -, most nem is térnék ki. A hozzánk érkezett észrevételek legnagyobb részét, mi is a közmeghallgatásra továbbítjuk. Polgármester úr, mi bízunk Önben, még ha munkatársainak azon jótét tanácsát, hogy a Programmal kapcsolatos észrevételeinkkel forduljunk a Rév8-hoz, vagy – mint nekem tanácsolták – egykori vezéréhez, nemigen tudjuk mire vélni. Ha nem hiszi el „száz bérlőnek”, hogy az említett úr, cégével együtt, számunkra már rég elérhetetlen fantommá vált, akkor hiába is raboltuk a drága idejét.

És hát bízunk persze nem csak Önben, de egy szolid kibontakozásban is, bár tudjuk, hogy a civil szférában nem fújnak valami kedvező szelek manapság.

De higgye el, hogy bár elsősorban képviseltjeinkkel vagyunk szolidárisak, de lojálisak és kompromisszumkészek vagyunk minden olyan erővel, aki nem várja el tőlünk, hogy „szabad ésszel adjuk… a szolga ostobát.”

„Akit pedig taszít a szólás egyenessége, el sem hiszi nékünk, hogy a részvét, melyből minden szavunk fakad,… mélyebb és áthatóbb a sértett fájdalomnál;” – és persze, hétévi szakadatlan munkánk többszáz oldalas írott anyagát sem szívesen szórnánk a szélbe…

 

Budapest, 2010. november 18.

 

Szívélyes üdvözlettel:

Budaházy Gusztáv

Négyház Egyesület

 

Ui.: Tagjainknak, támogatóinknak…

Ezt a fogalmazványt – változatlan formában – elküldjük a Közmeghallgatásra is, hisz az itt felvetett kérdésekre elsősorban is hivatalos válaszokat várunk. Meg kell, mondjam azt is, hogy idő-  és apparátushiány miatt, képtelenek vagyunk a többnyire bérleményi jogviszonyokkal összefüggő, valamennyi üggyel egyenként foglalkozni, bár a lehetőségeink határáig erre is készek vagyunk. Ellenszélben minden stallum nélkül, ez is több, mint amire folyamatosan képesek lehetünk. 

És íme, a Rév8 vezetőjéhez írt levél:

 
Tisztelt Uram! 

A f. év augusztus 19-én, az Ön és munkatársa megszövegezésében hozzánk eljuttatott "Közös Nyilatkozatra" és az e tárgyban korábban keletkezett "Emlékeztetőre," az alábbiakat válaszoljuk. 

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nevezett iratok - melyekbe részünkről egy betű sem került - megismétlik azokat az állításokat, melyeket a teljes inkompetencia és a Tárgyban foglalt események valóságtartalmától való totális függetlenedés jellemez. Ön, arra szólít fel az érintett felekhez is eljuttatott "Emlékeztetőben,"  (a,b pont) hogy állításainkat indokoljuk meg. Bár szóban és írásban egyszer ezt már részletesen kifejtettük, kérésére röviden összefoglaljuk ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Íme:

Minkét ellenőrzés a vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával történt,kezdve a kiértesítés szabálytalanságaitól, a jogszabályban előírt (kétféle) jegyzőkönyvi anyag teljes mellőzéséig.

HIÁNYZIK I. A bérleményekről szóló (tárgyi-dologi és személyi vonatkozású) ÁLLAPOTFELVÉTELI JEGYZŐKÖNYV, mely egyébként bérlői példány-köteles, természetesen mindkét fél által aláír/at/va. (Korábban készültek is ilyenek, melyek bérlői példányait megőriztük.) 

HIÁNYZIK II. Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi) feldolgozás, mely - a már említett szempontok szerint - kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt-felfedett hiányosságokra pedig /megoldási/ javaslatot tesz az illetékes szerveknek. (A "jöttem, láttam, lepacsiztam" típusú, "ellenőrzések" következményei nagyban hozzájárultak ahhoz a kétes hírnévhez, ami a Negyedet övezi.) Amikor pedig kérdéseinkkel az "együttműködő" vezetőhöz /a kijelölt programfelelőshöz, R.A./ fordultunk, azt válaszolta, hogy arról készít jegyzőkönyvet, amiről neki tetszik, és annak mutatja meg, akinek akarja. Együttműködésünk ezzel nagyjából ki is merült, és sem neki, sem más munkatársának azóta hírét sem hallottuk. Elmondanám még, hogy az egyetlen, amit Önök sikeresen szerveztek meg, az a nemtelen lejárató kampány volt, amit az "ellenőrzés" örve alatt, megtévesztéssel és nyomásgyakorlással Egyesületünk és szerény munkánk ellen folytattak. Ez pedig nem más, mint hívatali hatalommal /joggal/ való visszaélés útján elkövetett, hamis vádra és hitelrontásra alkalmas felbujtás minősített esete. (Minősített, amennyiben a jogsérelem az Önökkel /is/ szerződésben álló, megbízási alapon végzett munkánkkal kapcsolatban ért) 

Súlyos szavak ezek, de tudjuk, mit beszélünk. Nem tudom, mit mondhatnánk még az Önök "konkrét példákra" vonatkozó felszólítására; beszéljünk netán "az egyesülettel áttárgyalt metódus" állításának teljes képtelenségéről, vagy arról, hogy csak üggyel-bajjal tudtuk lebeszélni Önöket arról, hogy rendőri erőket mozgósítsanak a Ház ellen; - s mindezt, az Önök inkompetenciájának az elpalástolására. És persze szó sem volt semmiféle "egyesületi javaslat figyelembe vételéről," hisz az ellenőrzésnek még a közelébe sem engedtek, holott eleve csak lakossági tanácsadói szerepre tartottunk igényt. Ezzel szemben, a beharangozott "együttműködés" keretében, ott álltunk tehetetlenül az udvar közepén, és dermedten néztük, hogy hét év keserves munkája pillanatok alatt mint válik semmivé.Kérdezhetnénk még, hogy miről is tárgyalhatnánk mi "száz bérlővel," a bérleti jogviszonyok feltárása nélkül, melyre sok éve irdatlan munkával készülünk, és immár hat hónapja, hogy kidolgozott javaslataink önkormányzati határozatban is zöld utat kaptak? Csak nem az Önök "konstruktív megoldásokat" sürgető, kifogyhatatlan "cselekvési terveiről," mely a "modellkísérleti program" gerincét képezi? És igen, megpróbálhatnának Önök is, végre számot vetni ezekkel a fontos kérdésekkel, akár a századik "bérlői fórumon," "száz bérlő előtt is," s ha századjára is, de szembenézni végre a valódi helyzettel. Ennek reményében ezúton is köszönjük a meghívást, mely a Kesztyűgyár Tükörtermébe invitál bennünket.

Szívesen is megyünk a PROGRAM I egyetlen, idejében és nagyobb hiányosságok nélkül átadott létesítményébe, az ötödik éve tartó "Nagy Felújítástól" kicsit kifújni magunkat. Szinte mindenki dicséri is, hogy milyen szép és játékosan ötletes; - kár, hogy lakni nem lehet benne...

Budapest, 2010. augusztus 25. Budaházy Gusztáv

Kedves barátom kísértem villamoshoz a körúton, amikor a zebrán átkelve a szembejövő miniszoknyás lányok után fordulva megjegyezte: uhh,szerelmes lettem...! Egy ősz hajú, télikabátját lazán, panyókásan viselő öregúr - aki szintén megfordult a lányok után - azt vetette oda:

- Majd elmúlik! 

Cinkosan mosolyogtunk össze, férfiemberek, és bólogattunk, hogy persze, elmúlik. Mindig.

- Mert ha szerelmes az ember, nagyon hülye tud lenni - folytatta a bölcselkedést az úr - Főleg, ha egyoldalú. Akkor megbaszhatja az anyját..!

Erre sem tudtunk mit mondani. Ám hiába minden bölcsesség, az őszi napsütés akkor is tavaszi zsongással töltötte meg a levegőt.

Úgy tűnik, egyre több helyen kezdődik valamiféle gondolkodás - ami remélhetően nem marad meg a szavak szintjén - az elesett, hátrányos helyzetű emberek sorsáról, törvényi háttérről. 

De vajon mit lehet tenni? Talán ez is kiderül pénteken...

A Párbeszéd Háza és a Faludi Ferenc Akadémia tisztelettel meghívja a koldulást körbejáró konferenciájára 2010. november 20-án 10 órára a Párbeszéd Házába.

"Szegények mindig lesznek veletek."
(Mk14, 7.)
De ennyien?

KONFERENCIA A KOLDULÁSRÓL

- TÁRSADALMI PÁRBESZÉD -


A Párbeszéd Háza és a Faludi Ferenc Akadémia tisztelettel meghívja konferenciájára
2010. november 20-án 10 órára
a Párbeszéd Házába
(1085 Budapest, Horánszky utca 20.)

A konferencia több okból aktuális: 2010 - Európai Év a Szegénység Ellen, a Belügyminisztérium a koldulás betiltását tervezi, ami egy létező társadalmi jelenség, ám megszüntetésére nem a probléma gyökereihez nyúló társadalmi megoldások születnek. Mi a magyar helyzet? Hol van már érvényben korlátozó rendelet? Mik a tapasztalatok? Mit tervez konkrétan a Belügyminisztérium? Emberi méltóság, alkotmányos jog és a koldulás? Joga van-e a rászorulónak koldulni? Joga van-e a hatóságnak a koldulást betiltani? Mit tudunk a mélyszegénységről? Katolikus válaszok a kérdésre? Milyen megoldások lehetnek? Hogyan lehetne megelőzni a tömeges koldulást?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a konferencia. Nem cél a kérdés teljes kimerítése, hanem inkább a probléma szemügyre vétele, a megoldások keresésének, a megelőzés lehetséges módjainak sürgetése. A jezsuiták küldetése a társadalmi igazságosságért az alapja ennek a konferencia színhelyéhez méltó párbeszéd- kezdeményezésnek. Hisszük, egy társadalom megítélésének fontos szempontja, hogy miként bánik az elesettjeivel.


PROGRAM

10.00 dr. Benkő Ágota, igazgató (Párbeszéd Háza): Megnyitó
10.15 Albert Fruzsina PhD (MTA Szociológiai Kut. Int.): Koldusszegényen Magyarországon
10.40 dr. Schanda Balázs, egy. doc. (PPKE): Az emberi méltóság alkotmányos védelme
11.05 Nyitrai Imre, helyettes államtitkár (NEFMI): A nyomor alján - Van- e lejjebb?
11.30 Vecsei Miklós, alelnök (MMSZ): Hány koldus országa?
11.55 Mustó Péter SJ: Keresztények és a koldulás

12.20
EBÉD
13.00 Dr. Heintz Tamás, országgyűlési képviselő: Tiltás Kaposváron. De miért?
13.25 Vértesaljai László SJ: Koldulás a lelkipásztor szemével
13.50 Gurály Zoltán (Menhely Alapítvány Módszertan): Koldulás és hajléktalanság
14.15 Egy zarándoklat margójára: szégyen és Gondviselés között - jezsuita novíciusok tapasztalata
14.45 Fórum az előadók részvételével és közös gondolkodás a megoldás(ok)ról
15.55 dr. Benkő Ágota, igazgató (Párbeszéd Háza): Zárszó
16.00 Könyvbemutató (Mustó Péter SJ): Wrezinski Joseph: Szegények egyháza

 

 

 

A Diszpécserportál Baráti Kör tagjai döntötték el, hogy megrendezik a Hajléktalan Művészek Első Országos Fesztiválját.

A diszpecserportal.hu jelenleg az egyetlen országos, a hajléktalan ellátást szolgáló, napi szinten aktualizált, intézménykereső szolgáltatást biztosító, élő weboldal Magyarországon. A portált 2007 szeptemberében  hozták létre azzal a céllal, hogy a hajléktalan ellátásban dolgozó szociális munkások számára összegyűjtse és elérhetővé tegye azokat a szakmai anyagokat, cikkeket, információkat, melyek segítik, megkönnyítik a terepen dolgozó segítők napi munkáját, valamint, hogy az ország különböző pontjain dolgozó segítő szakemberek számára legyen egy olyan virtuális szakmai találkozóhely, ahol véleményt, tapasztalatot cserélhetnek, megoszthatják egymással az örömeiket vagy indulataikat.

Mi lesz ez a fesztivál? Egy találkozás. Találkozás a közönséggel, a többi művésszel, más művekkel. Kommunikáció, láthatóság. A hajléktalan lét pedig a nem-kommunikáció, a nem-láthatóság.
Legalábbis a többség – a nem-hajléktalanok - perspektívájából. És az is ebből a perspektívából fogalmazódik meg, hogy milyennek látják a nem-hajléktalanok azt, akinek „nincsen ajtaja” (hogy az egyik művész verséből idézzünk).
Rendszerint, és persze nagyon is okkal, az látszik, ami nincs – lakás, állás, pénz, finom illat, rendesen vágott haj, méltóság…
Ami van, ami ugyanolyan, mint bárki másban, pláne, ami több, a tehetség, az alkotás iránti vágy, a létrehozás és megosztás öröme – ez az, ami nem látható. Ezek azok a dolgok, amik mentén NEM szoktunk a hajléktalanokra gondolni.


Most itt a lehetőség!
Nem csak gondolni – részt venni.
Megnézni, meghallgatni – kommunikálni.
Ajándékot készíteni, vagy csak lenni, együtt velük.

A LÁTSZOM! - Hajléktalan Művészek Első Országos Fesztiválja éppen ezért jött létre, hogy legyen egy hely, egy alkalom, ahol róluk szól a történet. Az ő történetük.

November 20, 10.00-22.00 óráig, Bálint Ház 1065 Budapest, Révay utca 16.

Fellépők névsora:

Aczél Lászlóné Markó Andrea - versmondó
Dvorcsák Gábor - grafikák
Haziel - tempera festmények
Hocsi - gobelinek, grafikák, tempera festmények, prózaíró, felolvasó
Szele Orsolya - keresztszemes hímzések, gobelinek
Veszelei József - grafikák
Leé József - költő, versmondó
Orbán Anna - prózaíró, költő, felolvasó
Hódi László - grafikák
Tintér Attila - grafika
Bada Zoltán - zenész
Kovács János - grafika, szobor

Csoportok:
Acapella kórus
Happy Street Boys zenekar
PER-On zenekar
Józan babák Play Back színháza
Fáradt Angyalok színjátszó csoport

 

 Sokan érzik úgy, megunt tárgyaikat még újra tudja valaki használni, vagy esetleg hasznosítani. Kár, hogy a jó szándék (sicc!) lustasággal párosul, és csak a parkolóig viszi le. Lehet, hogy nem véletlenül lett kirakva ez a lépcsőzőgép. Ennyire elhatalmasodott volna a restség..?

Összegyűltek vasárnap a Mátyás téren a tiltakozók, akik annak átalakítást ellenzik. Nem volt nagy tömeg, talán 12-15 ember jelent meg, hangosítással, táblákkal, ahogy egy tüntetésen illik. A hangosítást a Civil Rádió biztosította, szólt is belőle a rádió sugározta zene - ami ellen már hétközben tiltakoztak a környéken lakók, hiszen megy az átépítés, zaj van egész nap, most meg hétvégén sem lehet pihenni kicsit csendben...Sajnálatos módon nem tudtam részt venni, mert éppen egy költöztetésben segítettem, de a végére odaértem.

Nem nagyon volt értelme, az látszott előre, hiszen elkezdték a felbontást, lezárták az utat, és zajlik az átépítés. Ami viszont megdöbbentő, hogy a hivatalok közül nem is ment el senki beszélni velük. Nesze neked narancsuralom, új testület, minden másként lesz. Nem lett.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a polgármestert és a Rév8 vezetőjét hívták meg – de például a terület önkormányzati képviselőjét nem is keresték. Nem is tudják, ki az…Ami tök ciki, hiszen most szavaztak, ő meg most tett esküt, hogy képviseli ezeket az embereket – is. Neki is ciki, a Mátyás tér másik fele hozzá tartozik.

Vicces volt még, hogy olyan tábla is volt kint, hogy minket nem kérdezett meg senki. Volt pár lakossági fórum, ahol erről volt szó, el kellett volna menni, ott mondani, és nem csak hangsúlyozni az érdeksérelmüket, hanem alternatívát, közös megoldást keresni. Tudni vélték azt is, hogy több Rév8 dolgozót már lecsuktak, és hogy ebből a projektből is lefölöznek bőven. Hogy a tér Tesco felőli részét csak azért alakítják át, mert a kivitelező cég megvette a Dankó-Szerdahelyi-Mátyás tér sarkán álló, félbehagyott (becsődölt) házat.
De elhangzott ott egyéb is – a tájékozódás hiánya volt észlelhető ismét. No, nem mintha olyan nagyon igyekeztek volna az információ birtokosai megosztani velük azt – ami viszont őket minősíti.

 Érdemes megnézni a kerületi hivatalos honlapot, vannak rajta érdekes változások, hiszen új az egész rendszer. Elsőként nézzük meg a képviselő testület névsorát:

Ez eddig jó. És ha bármelyikről szeretnék többet megtudni, vagy megnézni, milyen a fizimiskája, hogy felismerje az ember, ki is képviseli az ő akaratát a kerületben, kihez kell fordulni, ha valami történik a lakóhelyén, csak rá kell kattintani a nevére. Igen ám, de semmit nem kapunk azon túl, hogy melyik párt tagja - ami most már indifferens, hiszen mindenki tudja, narancsba borult minden. Szóval, nem kapjuk meg a felismerhetőség lehetőségét - ellenben még jól félre is vezetnek:

Sűrűn borotválkozik, az már látszik, fontos a sima arc. Vajon hány szülésen van túl? De nézzük a jó oldalát is: ő az egyetlen, aki felismerhető.:)

Van ezen kívül még újdonság, a testületi ülésekről videó készül. Bezonyám, nem úgy van, mint szegényéknél, hogy a kedves polgár nem tudja, mi történik a testületi ülésen. Itt megkaphatod a mindennapi Kocsis Mátét, hiszen bármikor visszanézheted...Az is látszik most már, milyen is a képviselői munka: pikk-pakk megy a szavazás, nagyon nincs vita, mindenben egyetértenek, csak legyen már vége.

Az alakuló ülés óta ott vannak a kamerások, és mindent rögzítenek ami nyilvános. Ez derék dolog, főleg, hogy a Rogán Tóni adja kölcsön a tévéseit; jó is az, ha ilyen befolyásos ember a barátja baráti a kapcsolat két szomszédos kerület vezetői között!

Abban viszont változatlanul nem történt előrelépés, hogy a testületi ülések anyagát feltegyék ELŐRE, tudja már a kedves polgártárs, miről is fog folyni a diskurzus. Ez pedig súlyos törvénysértés, hiszen az önkormányzati törvény (Ötv.) szerint a nyilvános üléshez készült előterjesztések és azok mellék­le­tei mindig nyilvánosak – az elektronikus információszabadságról szóló törvény (Eitv.) pedig kötelezően írja elő ezek honlapon való közzétételét. 

Sajnos, nálunk utólag sem történik ez meg. Hol a beígért rend és törvényesség? Kedves Kocsis Máté, kedves képviselők, kedves jegyző! Valamit illene tenni! 

Körzetek:

Amit a nép tud tehet a narancsuralom idején, és még menő is:

 Alakul a Mátyás tér környéke is, ez is sétáló rész lesz, autóforgalomtól mentesen az egyik oldalán - ami jó a gyerekeknek, nagyobb terük lesz rohangálni, labdázni, bringázni, szotyizni - ,és a felnőtteknek is, hiszen ki tudnak ülni, a tér tényleg betöltheti közösségi funkcióját, minden korosztály megleli a helyét.

Ugyanakkor nem jó az itt parkoló autók tulajdonosainak. Naná, messzebb kell vinni a bádogdobozt, nem látnak rá az ablakból, és a nagybevásárlás után is hosszabb utat kell megtenni a tele cekkerekkel. Úgy tűnik, ők a hangosabbak, fontosabb nekik a saját érdek, mint a közérdek, ezért aztán tüntetés lesz:

 FELHÍVÁS

  Amint Önök is tapasztalhatják a Mátyás tér átalakítására irányuló munkálatok tiltakozásaink ellenére elindultak.

  Az illetékesek az eredeti terv keresztülvitelét jelezték a Magdolna Mozaik legutóbbi számában megjelent újságcikkben.

  Lakossági tiltakozásunk ismételt kifejezése érdekében fórummal egybekötött DEMONSTRÁCIÓT szervezünk a Mátyás térre

2010.november 07.-én (vasárnap) 15 óra és 19 óra között

  Kérjük Önöket, hogy minél nagyobb számban jöjjenek el, hogy az illetékesek lássák és érezzék, hogy - mivel jogunk van rá - igenis bele kívánunk szólni a környezetünk átalakításába.

Apopó, közérdek. Fontos szó ez, de ki dönti el, mi a közérdek? Mekkora közösséget kell bevonni egy-egy közterület átalakításának az előkészítésébe? 

Nézzük a konkrét példát: a téren lakók egy része tiltakozik a parkolók megszűnése ellen. Jogos, hiszen több évtizedes szokásukat kell feladniuk a közösség egy nagyobb része miatt, akik nem rendelkeznek autóval, de szívesen használják majd a tér megváltozott funkcióit. Kiket kell megkérdezni, kinek a szava nyom többet a latba? A hangos ellenzőket vagy a csendes egyetértőket?

Te mit gondolsz?

Az idén tavasszal volt a Magyar Kerékpáros Klub vezetése tárgyalni az önkiben, előadták a cangabarát település koncepciót. Ebben benne vannak a tárolók, az egyirányú utak megnyitása a bringások előtt, és minden olyan, amit szakmailag egy alternatív közlekedési eszköz használói kívánnak a vezetéstől.

Szerencsére értő fülekkel találkoztak, mára már sikk lett a politikában is - valamilyen szinten, főleg, hogy Kósa lebringázott Debrecenből Pestre -, így aztán ígéretet kaptunk első körben a tárolók kihelyezésére.

Persze, ez nem úgy lett, hogy akkor 2-3 hétenbelül elkezdték kirakni, hanem alapos tervezés és közbeszerzés lassította. Lassítja még mindig; viszont azokban az utcákban, ahol hozzányúltak a burkolathoz - sétálóutcásítottak - ott már telepítenek a klasszikus "P" alakú tárolókból, hogy legyen hová kötni a drótszamarat.

Ilyen a Mária utca, illetve ilyen a most utolsó simításokat kapó Tavaszmező utca. Apropó, utóbbinál nem csak az önki rakott ki, hanem egy vállalkozó is: a Művész kávézó tulaja saját zsebből finanszírozta meg a bejárata előtti tárolókat. Nem ő az első a kerületben, a KLM légitársaság nyáron adott át kékre festett lakatoló helyeket. Egyszerre rakták ki, ugyanazon cég, csak más alakú. A célnak megfelel - az meg külön jó pont, hogy gondolt a kerékpárral közlekedőkre. Ja, az MK tagok kedvezményt is kapnak ott...Egyre több vendéglátós ruházna be ilyen módon, ami szintén üdvözölendő dolog, szerintem.

Az önki is átrágta a kapott ajánlást, és első körben 26 helyszínt véltek fontosnak:

Addig is kerülnek még ki tárolók, hiszen a nemrég megnyílt Corvin Pláza is kötelességének érezte feketére festett "P"-k kirakását. Kicsit vicces az elhelyezés, nem tudom, volt-e ott szakmai egyeztetés, de a tárolók a Corvin mozi mellé lettek elrejtve -a bringások meg oda lakatolnak, amit látnak egyből: a fákhoz, tűzcsaphoz.

Amúgy is közeleg a tél, sok bringa ilyenkor téli álmot alszik - bár évről-évről egyre többen maradnak nyeregben havas-hideg időben - , tavasszal talán már sokkal jobb lesz a helyzet. A változás elindult a kerületben, a bringások a közlekedés résztvevői.

Hivatalosan is.

Az előző írás folytatása érkezet meg - és ha minden igaz, születőben van a harmadik része is. Persze, ennyiből képtelenség megtudni, felfogni pár év történéseit, de azért valami fogalmunk alakul róla.

Szia Lesley!

 

Először is a kerületi üres lakásokról és a /bér/lakásgazdálkodásról írottakkal kapcsolatos kommentekre reflektálnék néhány szóval.
 

Mindenek előtt szögezzük le, mi az, amit – a biztató elvárások dacára sem - tehetek meg. Az önkormányzattal és a Rév8 Zrt-vel kötött szerződéseink szerves részét képező, a Magdolna Program szociális városrehabilitációja tárgyában írott dolgozatainkat, eredeti formájában legalábbis, természetesen nem tehetem közzé, még akkor sem, ha a másik fél, ilyen avítt skrupulusokon, mint szerződési kötelmek és más hasonló léhaságok, már rég túltette magát.

Az önkéntes jogkövetés elvét, mely vonatkozik az írott és íratlan formákra egyaránt, értve ezen a  c i v i l/izált/ viselkedés és jóízlés normáit ugyanis, alapkövetelménynek tekintjük. Persze nem szószerinti formában, oldottabb stílusban és az adatvédelmi szempontokra is figyelve viszont publikálhatók a témakör lényegi, talán továbbgondolásra is érdemes vonatkozásai. Ígérem, meg is teszem ezt pontokba szedve a folytatásban, csak kérlek Benneteket, hogy egy kicsit még viseljetek el némi megvilágító elvi visszatekintést.
 

Ezért szeretnék még pár szóval néhány elméleti alapvetésre is kitérni, melyeket teoretikus elvontságuk miatt, nem viselt volna el az „üres lakások és bérlemény-nyilvántartás”  címszó alatt közölt fejtegetéseim közege; - /és talán néhány olvasó sem/  – pedig a dolgok valódi megértéséhez mélyebbre kell ásnunk, ha csak nem akarjuk az egész csődtömeget a rendszerváltás és az irdatlan nehéz örökség terhét cipelő önkormányzat nyakába varrni;  – és innentől akár búcsút is inthetnék kevésbé elszánt olvasóimnak.

Az önkormányzati rendszer „felmenőjének” a szovjet típusú tanácsi rendszernek bölcsőjénél ugyanis, a most hatvanegy éves sztálini alkotmány és a kissé régebbi rendies, félfeudális Magyarország bábáskodott, /jog/történeti hagyományai között pedig, ott kísért a sokszázados ősiség törvényének és Werbőczy Tripartitumának a szelleme, de öntudatlanul, ám máig elevenen ható erővel, a nemesi kiváltságok rendies, évezredes intézménye is.
 

Az „újszülöttet” dajkái persze csak saját nyelvükre, az orwelli „new speak-re” oktathatták, melyben – egyebek mellett – „államosításnak” nevezték az azelőtt csak háborús körülmények között szokásos elorzást, elbitorlást, melyben csak annyi az új elem, hogy a nyelv volt hívatva fedezni- szolgálni az injuriális állapotok intézményesítését-legitimálását. (Állami elorzás persze azelőtt is volt, csak épp nem /ennyire/ „totálisan mozgósított” nyelvi apparátussal. A náci tébolytörvények pl. nem sokat „nyelvészkedtek”. FELKONCOLTATIK …! /ezért vagy azért/ olvashattuk ’negyvennégyben, minden utcasarkon, de a ’tizenkilences „veres farsangról” sem tudnánk sokkal jobbakat mondani. Mai utódaik pedig csak annyiban különböznek  szülőiktől, hogy mára a végsőkig fejlesztették az orwelli „nyelvben bujdosást”.
 

Visszatérve „újszülöttünkre”, el kell mondanunk, hogy az előző /tanácsi/ rendszer működése során, a korábban többnyire magántulajdonban lévő, és a háziúr által /ma már elképzelhetetlen drákói szigorral/ rendbentartott állagot, hihetetlen rövid idő alatt leamortizálta. Ez a pusztulás, mely szinte háborús méretű károkat okozott az épített állagban, és felmérhetetlen-beláthatatlant a „szociálisnak” nevezett emberi élhetőségben, nem állt meg a rendszerváltáskor, a tanácsiból önkormányzativá avanzsált sajátos képződményben;  – de ennek különféle kihatásait már taglaltam előző cikkemben. Na, erre mondták a régiek: „ebül szerzett jószág ebül vész el”. Értsük meg hát végre e roppant konglomerátummal reménytelenül birkózó, nem egyszer a csőd rémével kűzdő önkormányzatokat is, melyek máig nem tudják „kezelni”, azt a konokul kísértő érzést, hogy nem igazi gazdái a hajdan elorzott javaknak, mely érzés – hogy-hogynem de – áthatja az „önkormányzottakat” is.
 

Nem az önkormányzatnak tehát, hanem a rendszerváltás egyik legnagyobb mulasztásának róható fel ezért, hogy a közben felcseperedett „újszülöttet” nem váltotta meg az eredendő bűntől,  melyben fogant,és elvakult, doktrinér liberalizmusában így méltó követője lett dicső elődjének, sőt arroganciában és tékozlásban messze fölül is múlta azt. (Talán nem érdektelen, ha megemlítem, néhány korabeli forrás és az egyik legkedvesebb adatközlőm, a szellemileg teljesen ép 101 éves Nimsz Lajosné – egykori házmester – egybehangzó közléseit, miszerint a ’48 előtti bérlakás-rendszerben /tehát még a háború után is egy darabig/ a társadalmi hierarchia minden rétege képviselve volt a nagypolgárságtól az ún. „alsó néprétegekig”. Nemcsak anyagi, de inkább mentális, sajátos életvitel-szokásrendszerbeli,  többnyire életre szóló választás is volt a bérlői létforma. S bár a szociális biztonság igényrendszere és garanciái teljesen mások voltak akkor, mint manapság, mégis a korabeli társadalmi berendezkedéssel adekvát, kiforrott törvényi garanciák és kiterjedt, megbízható biztosítási szisztéma övezte a rendszert. Nyugaton, de a némileg „nyugatos”, posztszocialista államokban is, ez a szisztéma a korszerű igényekhez adaptálva máig zavartalanul működik. (Lásd – többek között – a lengyel önkormányzati reform sikerét,de vehetjük a szlovén példát is. Egyébként megkockáztatnánk: muszáj nekünk mindenben a hátsó-üzbegisztáni példát követni?)

Szemléleti okok is közrejátszanak tehát abban, hogy ezzel szemben nálunk partikuláris, társadalmi presztízsét tekintve kétséges, épp ezért közjogilag és szociálisan kiáltó ellentmondásoktól terhes a ma létező struktúra.

Ezért a mindkét fél számára egyre több gyúanyagot felhalmozó képződmény, valóban megérett a változásra.
 

Mi, civilek, néha tompuló hittel ugyan, de azt reméljük, hogy ez a változás az elhívatott, hozzáértő felek  „okos gyülekezetében”, széleskörű bevonással történik majd meg. Nem szeretnénk ostorozni itt azokat, akik ennek a változásnak mindenre elszánt kerékkötői. Ezt éles szavakkal megtettük előző cikkünkben és annak mellékleteiben.
 

Ám sokan – főleg a „négyházból” és környékéről, előző dolgozatunk miatt elégedetlenségüknek adtak hangot, mondván, hogy   a Magdolna Program „szociális városrehabilitációnak” nevezett „modellkísérletének” ún. szociális hiányosságai mellett nem mutattam rá eléggé az épületfelújításiakra. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék a többször is /hiába/ benyújtott terjedelmes hibalistára, melyben szerepel többek között a szabványos hófogó nélküli, beázások verte tetőzet, a dróton fityegő villanykapcsolók, a bűzlő folyosói vécék, melyek felszámolásában civilizációs minimumként egyeztünk meg, anno, de sorolhatnám a félbehagyott, hőhidakat képező falszigetelést, /kár is volt elkezdeni/ a negyedszerre /!/ is minduntalan feljövő, elsőre csatornázás nélkül kialakított udvar-kövezeti burkolást stb. A négy ház hibalistájáról szóló beszámolót – melyet a Ti jelentéseitek alapján írtam meg, kedves bérlőtársak, - Nektek is eljuttattam; - azóta még a falrahányt borsó is rég lefolyt a kanálisba… Ezzel kapcsolatban csak azt mondhatjuk, hogy a Program koordinátorai és kivitelezői tanulhattak volna egy keveset a régi mesterektől. Azoktól, akikről ők azt állítják, hogy hanyagul alapozták és szigetelték az épületet, azért vizesedik. Holott a folyamatos karbantartást élvező korabeli épületek, még ma is épségben dacolnak az idővel, és hirdetik szilárdan a hajdani tisztes ipar makulátlan jóhírét.

Természetesen nem sírjuk vissza a régi világ vérlázító hűbéri viszonyait, sem az azt követő „létező szocializmus” lázálomvárát, ám azt mégse gondoltuk volna, hogy mai utódaik gyakorlatában, a két ádáz ellenség ennyire békésen egymásra talál.

 

Az önkormányzat és a bérlők sajátos viszonyának jellemzésére egyébként jó példával szolgál, a Magdolna Program „bérlői bevonással” /is/ megbízott cégével a Rév8-cal kialakított immár ötéves kapcsolat története. Ez a kezdetben sem volt egészen felhőtlen, de az először inkább szívélyes-együttműködő, majd egyre bizalmatlanabb viszony, melyet a Rév vezetője, arra hivatkozva, hogy „felőröltük munkatársai idegeit”, érdemben két éve megszakított velünk, most oda vezetett, hogy a /befejezetlen/ Program napi ügyeivel sehová sem fordulhatunk. A vagyonkezelő, de az önkormányzati illetékesek is a Rév-hez irányítanak, akik viszont simán elzárkóznak az elérhetőség minden formájától. Visszatérve a Rév által vélelmezett „súlyos bérlői atrocitásokra”,  minket is mélyen megrendített a „felőrölt idegzetű munkatársak” szomorú sorsa, akik talán maguk sem tehettek arról, hogy nyilván zaklatott állapotukban, egy konfliktus során, hamis tanúzásra akarták ellenünk rábírni az erre legalkalmasabbnak vélt lakót, aki – miért, miért nem - ezt később írásban is elismerte. A csalódott munkatársakat és hű szövetségesüket, sajnos mi sem vigasztalhattuk mással, mint a régi angol mondással: „ha tengeribeteg vagy, inkább csősznek állj, semmint matróznak”. /Minden szavam dokumentált írásos anyagon alapszik/.

Az egész furcsa kapcsolattörténet „fejlődését” pedig, a felejthetetlen Piszkos Frednek a cápákkal való meghitt viszonyához tudnám leginkább hasonlítani. A krónikás szerint a két „fél”, kezdetben – érezvén természetük eredendő rokonságát – vonzódott egymáshoz, ám később, kissé jobban megismerve egymást, a vérengző fenevadak valahányszor meglátták feltűnni az öreget a hajó tatján, szemükben mély megvetéssel, búsan legyintettek, és csüggedten odébbálltak.
 

Hogy elmés példánkban ki a Piszkos Fred és ki a cápa, nos annak megítélését inkább Rátok bíznám; - erről engem a továbbiakban hiába is kérdeznétek…

 

Budaházy Gusztáv

negyhaz@freemail.hu

 

Budapest, 2010. október. 20.

Kedvenc vesszőparipám a járdára parkoló autók, hiszen nem fér el a gyalog a számára kijelölt részen egyes emberek magántulajdona miatt. Legtöbbször ezért - hogy közteret magántulajdonuk tárolására használják - nem is fizetnek túl sokat, viszont babakocsival meg nem lehet közlekedni.

Volt is ebből már poszt, meg össz-Budapest-blogos megjelenés is, hiszen a Nemzeti Közlekedési Hatóság felülvizsgáltatja a fővárosi parkolóhelyeket, mivel hamis adatokat adtak meg a parkolóhelyek kialakításakor.

A Palotanegyedben átfestették a parkoló helyeket. Volt, ahol meg is szüntették. Kicsit fura most a helyzet, hiszen ahol eddig parkolhattak, most feketével be van festve a fehér csík, és faramuci módon egyes utcákban megszakad a folytonos fehér vonal - ott ezentúl jogosan kapnak kerékbilincset az autók.

Szóval úgy néz ki, mégiscsak alakul itt valami, ha lassan is, de elindulnak a változások. Persze, nem könnyű, hiszen az itt élők és erre járók érdeke ütközik az itt élők és erre járók érdekével. Nem lehet mindenkinek jó egyszerre...Ami viszont hihetetlen, hogy tegnap a polgármester személyesen ellenőrizte a frissen átfestett csíkokat, leméregetve a másfél métert a Puskin, Szentkirályi, Horányszky utcákban. Nem, nem a kampány időszakában, hanem a választások után, nem fotósok, firkászok hadával, hanem a Rendészet vezetőjével és munkatársaival. Jelentem, megvolt az előírt méret.

Őrület, nem?

A felfestett csíkra sem lehet már ráállni, átlépni rajta meg aztán pláne nem - a szomszédos hetedik kerületben a fent látható túlcsúszást már kerékbilinccsel jutalmazzák. Nincs is olyan, hogy nem férnek el az emberek a járdán...

 Reklám reklám hátán - egy perc nyugtunk nem lehet a kéretlen információ nélkül ma már. Vajon a Nemzeti Együttműködés Kormánya feladatának tekinti-e a zaklatástól való megóvását a Nemzetnek?

Ez egy ravasz reklám, hiszen hasznos információnak álcázza magát. A közérdekű telefonszámokat tartalmazza, így nem is távolítják el, viszont kíméletlenül az arcodba tolja az ételrendelést.

Lelőhely: Rákóczi tér