Úgy tűnik, a kommunikáció nem nagyon megy az új testületnek sem - így aztán a nyílt levél marad. Kár, bár a nyilvánosság ereje általában segít...remélem most is.
UPDATE: Hamar munka ritkán jó! mondogatta nagyapám, és milyen igaza volt...A lényeg maradt csak le, a polgármesterhez írott levél; viszont a Rév8 vezetőjéhez írott, mellékletnek szánt felkerült. Javítva. Kiegészítve.
Tisztelt Polgármester Úr!Hovatovább tíz hónapja annak, hogy a Magdolna Program első négy házának a Bérlői Bevonás Felújítási Rendszerében (BBFR) szerzett, és a kölcsönös tapasztalatok alapján kidolgozott bérleményi jogviszony-rendezés ügyében, Önnel, Alföldi György tényleges programigazgatóval és két általunk felkért képviselő-testületi taggal leültünk az Ön dolgozószobájában, azzal a közös szándékkal, hogy tovább nem halogatható lépéseket kezdeményezzünk, a sokévtizedes bérlői rendszer egyes elemeinek, egy a mai követelményekre és a korszerű jogi és életviszony-szokásrendszerbeli változásokra alapozott szempontrendszer szerinti felülvizsgálatára. Mi, abban a szent meggyőződésben tettünk eleget a megtisztelő meghívásnak, hogy a résztvevők mindegyike, legalább ebben az egy premisszában megegyező nézeteket vall. Aziránt sem volt akkor kétségünk, hogy célszerű és ajánlatos lenne végre mindkét fél (bérbeadó-bérlő) érveit egybevetve mérlegelni, lépéseit összehangolni, és – legalább ezegyszer, a gyakorlatban is, mintegy munkaközi használatra – egyenrangú félként kezelni egymást.A „helyzet” bonyolultságának az a lényeglátó és a súlyos háttértartományt is világosan mérlegelő helyzetfelismerése, ami akkor Önnek minden gesztusán érződött, s mely az ezt követő intézkedéseiben is megnyilvánult, mindannyiónkat komoly reményekkel töltött el; - de legkivált azokat, akik ennek az áldatlan helyzetnek legfőbb kárvallottjai: kerületünk „árnyékos” negyedének lakóit. Megkímélném most Önt (és a jobb sorsra érdemes olvasót) attól, hogy ezek a remények hogyan hamvadtak el fokozatosan az elmúlt tíz hónapban. Ezt számos, részben ezen a blogon is fellelhető írásban is szemléltettük, s egy továbbit, melyet e tárgyban Alföldi György tényleges programirányítóhoz írtunk nemrég, ehhez is mellékelünk. Ebből pontról-pontra követhető, hogy az a már-már túlfűtött várakozás, melyet a képviselő-testületi határozatban is beharangozott változások reménye keltett, miként csapott át keserű csalódottságba, majd ádáz-esztelen vádaskodásba, ellenünk, kezdeményezők ellen, amikor a „változás” első lépéseként indokolatlan és ostoba büntetőakcióval díjazták a PROGRAM első házának, a „bérlői bevonást” komolyan vevő és (a FEM-nek megfelelő) következetességgel alkalmazó lakóit. A megvezetett bérlők és főképp más, egyéb minőségben fungáló bérleményhasználók, a mi fejünket követelték, ahelyett, hogy a háttérben megbújó, nemtelen és gátlástalan felbujtókat vonták volna kérdőre, akik áthághatatlan védővonalaik mögül, a megkeresés minden formájára csak sértett-megvető hallgatással válaszoltak.Baljós sejtelmeink ellenére, - melyek törekvéseinket az utóbbi időkben kísérték – mégis abban bízunk, hogy - amint ez a szeptember 7-i jegyzőkönyvből is kiderül, - ha kell, hát Ön fogja megválaszolni, az egyébként a Testületnek is átadott petíciónkban is feltett kérdéseket. Ezt minden további tevékenységünkre és lojális együttműködésünkre nézve, (mondom ezt elsősorban az aláíró öt ház nevében), nagyjelentőségűnek és meghatározónak tartjuk. Nem ismerhetjük persze az Ön álláspontját és szempontjait a Program egészét illetően, azonban ha a miénk is számít valamelyest, csak azt mondhatjuk: itt állunk télvíz idején, egy súlyos, élet- és vagyonbiztonságot is veszélyeztető, ötödik éve nyűglődő, minden épeszű számítás szerint is maximum egy év alatt elfelejthető, városrehabilitációnak titulált, tucat-épületfelújítás kellős közepén, amelynek közönséges házrenoválás a becsületes lánykori neve. Le kellett ezt írnunk ahhoz, hogy kijelenthessük: rossz tanácsadók azok, akik kisiklatták a Magdolna Program kedvező kondíciókkal induló szerelvényét, elherdálva azt a minden anyagi erőnél szilárdabb bizalmi tőkét, mely tán egyedül képes „hegyeket mozgatni” – de egy komplex, humánorientált programot pedig egészen bizonyosan. Sajnáljuk, hogy mindezt egy „városrehabilitációs program” élén álló vezetőnek kell címeznünk, ahogy azt is, hogy mindmáig ő az, aki – „személyiségjog-védelem” címén – máig sikeresen akadályozza meg, egy épkézláb bérlemény-nyilvántartás bevezetését. Napvilágra kéne egyszer már hozni, mi rejlik valójában a magasztos „liberális” elvek mögött. Ő az, aki egy alvajáró biztonságával javasolta Önnek, (és nekünk), hogy vigyük „száz bérlő elé” és ott vitassuk meg a bérleményi jogviszonyok rendezését, s akiről ki merjük jelenteni, hogy nem tudja, mit beszél, vagy ha igen, hát annál rosszabb. Azt feltételezni ugyanis, hogy a bérlői mikrotársadalom valami homogén egység, mely ég a vágytól, hogy végre együtt vágjunk rendet a rendezetlen jogviszonyok bozótjában, a tátongó ismerethiány és a kihívó indolencia önhitt beismerése. Ez a jobb sorsra érdemes közösség, polgármester úr, jogi státuszát és szociális determinációját tekintve, szinte átláthatatlanul megosztott, súlyos és vérremenő érdekellentétektől szabdalt, heterogén konglomerátum; és kimondom: csak demagóg ágálók könnyű álmaiban mozgósítható „nemes célok” pártolására, a vélt vagy valódi érdekeik ellenére pedig, még abban sem.Itt jegyezném meg különben, hogy kezdeményezésünkre a Rév8-cal közösen, 2009. május 21-től három alkalommal, a Lakásügyi Iroda, a Szociális Iroda, a Vagyonkezelő, a Családsegítő Szolgálat, a Szabálysértési Iroda és a kerületi Rendőrkapitányság bevonásával, épp’ ez ügyben szerveztünk „Lakhatási és Együttélési Találkozókat”. Ezeken témakörökbe vonva azokat a kérdéseket beszéltük meg a lehető legszélesebb körben, melyek az ezt követő szakkérdések megtárgyalását voltak hivatva előkészíteni. (Bár lehet, hogy erre nem emlékszik a Rév8 az akkori vezérigazgatója, ami már csak azért is lehetséges, mert egyiken sem volt ott.És ahogy egy hídszerkezetet sem lehet össznépi lelkesedésből megtervezni, azonképp a mulasztásos jogsértésekről vagy épp’ településszociológiáról sem lehet pusztán vezéri stallum birtokában „demokratikus vitát” nyitni, még annak sem, aki – csupa féltő gondoskodásból – rendőrattak bevetését fontolgatja „pártfogoltjai” és a magunkfajta felforgatók ellen.Nézzünk végre szembe a tényekkel, polgármester úr, melyre – tudjuk – csak az képes, aki a szándékon túl, némi diszciplináris munícióval is bír, választott tárgyát illetően.Az „álbérlők” és más közszolgálati mulasztásból (is) önkormányzati bérleményekkel bűvészkedők hada (mindkét részről) a pokolba kívánja az „okostojás okvetetlenkedőket”, akik „telebeszélik a búráját” olyasmivel, amit ő már rég „megoldott okosban”, és magasról tesz a magasztos közérdekre, melyből – véli joggal vagy anélkül – csak az övé marad ki mindig. És persze jól jön neki a tekintélyes támogató, aki megleckézteti az izgága mitugrászokat, bár azt se tudja, melyiken röhögjön jobban. Ő az, aki még azt is hajlandó elnézni, hogy a Program, melynek ő is részese volt, most ott áll, öt év után is befejezetlenül; - legfeljebb akkor tűnődik el egy kissé, ha a fagyott hótömb a nyakába zuhan, a hófogó nélküli tetőzetről.És ahogy mindkét találkozónkon azonos súllyal szerepelt a közrendügyi és szociális kérdések mellett az épületfelújítási- állagmegőrzési is, úgy kérjük, hogy remélt válaszában erre is térjen ki, tisztelt polgármester úr. (A terjedelmes hibalistát még tavaly átadtuk a Rév-nek.)A Magdolna II. Programról pedig, melynek panaszosai egyre többen keresnek meg minket, s – ahogy tapasztalhatja, Önt is -, most nem is térnék ki. A hozzánk érkezett észrevételek legnagyobb részét, mi is a közmeghallgatásra továbbítjuk. Polgármester úr, mi bízunk Önben, még ha munkatársainak azon jótét tanácsát, hogy a Programmal kapcsolatos észrevételeinkkel forduljunk a Rév8-hoz, vagy – mint nekem tanácsolták – egykori vezéréhez, nemigen tudjuk mire vélni. Ha nem hiszi el „száz bérlőnek”, hogy az említett úr, cégével együtt, számunkra már rég elérhetetlen fantommá vált, akkor hiába is raboltuk a drága idejét.És hát bízunk persze nem csak Önben, de egy szolid kibontakozásban is, bár tudjuk, hogy a civil szférában nem fújnak valami kedvező szelek manapság.De higgye el, hogy bár elsősorban képviseltjeinkkel vagyunk szolidárisak, de lojálisak és kompromisszumkészek vagyunk minden olyan erővel, aki nem várja el tőlünk, hogy „szabad ésszel adjuk… a szolga ostobát.”„Akit pedig taszít a szólás egyenessége, el sem hiszi nékünk, hogy a részvét, melyből minden szavunk fakad,… mélyebb és áthatóbb a sértett fájdalomnál;” – és persze, hétévi szakadatlan munkánk többszáz oldalas írott anyagát sem szívesen szórnánk a szélbe…Budapest, 2010. november 18.Szívélyes üdvözlettel:Budaházy GusztávNégyház EgyesületUi.: Tagjainknak, támogatóinknak…Ezt a fogalmazványt – változatlan formában – elküldjük a Közmeghallgatásra is, hisz az itt felvetett kérdésekre elsősorban is hivatalos válaszokat várunk. Meg kell, mondjam azt is, hogy idő- és apparátushiány miatt, képtelenek vagyunk a többnyire bérleményi jogviszonyokkal összefüggő, valamennyi üggyel egyenként foglalkozni, bár a lehetőségeink határáig erre is készek vagyunk. Ellenszélben minden stallum nélkül, ez is több, mint amire folyamatosan képesek lehetünk.
És íme, a Rév8 vezetőjéhez írt levél:
Tisztelt Uram!
A f. év augusztus 19-én, az Ön és munkatársa megszövegezésében hozzánk eljuttatott "Közös Nyilatkozatra" és az e tárgyban korábban keletkezett "Emlékeztetőre," az alábbiakat válaszoljuk.Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nevezett iratok - melyekbe részünkről egy betű sem került - megismétlik azokat az állításokat, melyeket a teljes inkompetencia és a Tárgyban foglalt események valóságtartalmától való totális függetlenedés jellemez. Ön, arra szólít fel az érintett felekhez is eljuttatott "Emlékeztetőben," (a,b pont) hogy állításainkat indokoljuk meg. Bár szóban és írásban egyszer ezt már részletesen kifejtettük, kérésére röviden összefoglaljuk ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Íme:
Minkét ellenőrzés a vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával történt,kezdve a kiértesítés szabálytalanságaitól, a jogszabályban előírt (kétféle) jegyzőkönyvi anyag teljes mellőzéséig.
HIÁNYZIK I. A bérleményekről szóló (tárgyi-dologi és személyi vonatkozású) ÁLLAPOTFELVÉTELI JEGYZŐKÖNYV, mely egyébként bérlői példány-köteles, természetesen mindkét fél által aláír/at/va. (Korábban készültek is ilyenek, melyek bérlői példányait megőriztük.)
HIÁNYZIK II. Az ellenőrzés egészéről szóló (jegyzőkönyvi) feldolgozás, mely - a már említett szempontok szerint - kiértékeli, besorolja a feltárt tényanyagot, a tapasztalt-felfedett hiányosságokra pedig /megoldási/ javaslatot tesz az illetékes szerveknek. (A "jöttem, láttam, lepacsiztam" típusú, "ellenőrzések" következményei nagyban hozzájárultak ahhoz a kétes hírnévhez, ami a Negyedet övezi.) Amikor pedig kérdéseinkkel az "együttműködő" vezetőhöz /a kijelölt programfelelőshöz, R.A./ fordultunk, azt válaszolta, hogy arról készít jegyzőkönyvet, amiről neki tetszik, és annak mutatja meg, akinek akarja. Együttműködésünk ezzel nagyjából ki is merült, és sem neki, sem más munkatársának azóta hírét sem hallottuk. Elmondanám még, hogy az egyetlen, amit Önök sikeresen szerveztek meg, az a nemtelen lejárató kampány volt, amit az "ellenőrzés" örve alatt, megtévesztéssel és nyomásgyakorlással Egyesületünk és szerény munkánk ellen folytattak. Ez pedig nem más, mint hívatali hatalommal /joggal/ való visszaélés útján elkövetett, hamis vádra és hitelrontásra alkalmas felbujtás minősített esete. (Minősített, amennyiben a jogsérelem az Önökkel /is/ szerződésben álló, megbízási alapon végzett munkánkkal kapcsolatban ért)
Súlyos szavak ezek, de tudjuk, mit beszélünk. Nem tudom, mit mondhatnánk még az Önök "konkrét példákra" vonatkozó felszólítására; beszéljünk netán "az egyesülettel áttárgyalt metódus" állításának teljes képtelenségéről, vagy arról, hogy csak üggyel-bajjal tudtuk lebeszélni Önöket arról, hogy rendőri erőket mozgósítsanak a Ház ellen; - s mindezt, az Önök inkompetenciájának az elpalástolására. És persze szó sem volt semmiféle "egyesületi javaslat figyelembe vételéről," hisz az ellenőrzésnek még a közelébe sem engedtek, holott eleve csak lakossági tanácsadói szerepre tartottunk igényt. Ezzel szemben, a beharangozott "együttműködés" keretében, ott álltunk tehetetlenül az udvar közepén, és dermedten néztük, hogy hét év keserves munkája pillanatok alatt mint válik semmivé.Kérdezhetnénk még, hogy miről is tárgyalhatnánk mi "száz bérlővel," a bérleti jogviszonyok feltárása nélkül, melyre sok éve irdatlan munkával készülünk, és immár hat hónapja, hogy kidolgozott javaslataink önkormányzati határozatban is zöld utat kaptak? Csak nem az Önök "konstruktív megoldásokat" sürgető, kifogyhatatlan "cselekvési terveiről," mely a "modellkísérleti program" gerincét képezi? És igen, megpróbálhatnának Önök is, végre számot vetni ezekkel a fontos kérdésekkel, akár a századik "bérlői fórumon," "száz bérlő előtt is," s ha századjára is, de szembenézni végre a valódi helyzettel. Ennek reményében ezúton is köszönjük a meghívást, mely a Kesztyűgyár Tükörtermébe invitál bennünket.
Szívesen is megyünk a PROGRAM I egyetlen, idejében és nagyobb hiányosságok nélkül átadott létesítményébe, az ötödik éve tartó "Nagy Felújítástól" kicsit kifújni magunkat. Szinte mindenki dicséri is, hogy milyen szép és játékosan ötletes; - kár, hogy lakni nem lehet benne...
Budapest, 2010. augusztus 25. Budaházy Gusztáv
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Budaházy úr eredeti, nyilván nem könnyen olvasható stílusban ír. Ez kockázatos, és ha professzionális hivatalnok vagy rutinos publicista volna, akkor bizonyára szélesebb stilisztikai skálán mozogna. Ami engem illet, egyrészt szórakoztat. Másrészt nagyon komolyan veszem a mögötte lévő tapasztalatokat és elkötelezettséget . Harmadrészt nagyon örülök, hogy veszi a fáradságot, és klaviatúrát ragad olyan kérdésekben, amelyekről az illetékesek részéről évek óta a mai napig gyakorlatilag semmi nem hangzik el.
A hitelességének nyilván az a próbája, hogy különböző hivatali eljárásokban mennyire tudja ezeket a tapasztalatokat tényekkel alátámasztani, és hogy az érintett hivatalok erre hogyan reagálnak. Ha a fejlesztő cég és a - tevékenységét tulajdonosként és a hivatal döntéshozójaként is meghatározó - önkormányzat illetékesei vállalnák a nyilvános beszédet a felvetett problémákról, akkor megalapozottabb véleményünk lehetne a Négyház nevében megfogalmazott tapasztalatokról is. Erre sajnos egyelőre nincs módunk.
Természetesen mindenki felel a maga stílusáért, és ha emiatt nem éri el a kívánt hatást, vagy ha harapós megjegyzéseket kap, akkor magára vessen. Ha kilépünk, és osztunk kellemetlen észrevételeket, akkor állnunk is kell. A nyilvánosságot nem profiként kezelők közül ezt némelyek jól bírják, másokat elbátortalanít. A választott és kinevezett tisztviselők, mint tudjuk, gyakran azt értik a nyilvánosság professzionális kezelése alatt, hogy nem hagyják magukat kérdezni, miközben mások pénzét költik, és befolyásolnak életeket. Én szeretem a te harapós stílusodat, és nagyon hasznosnak tartom a reflexióidat. Szeretem a Budaházy úr barokkos stílusát, és nagyon hasznosnak tartom a felvetéseit. Remélem, ő azok közé a nem profik közé tartozik, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy elmondják, amit akarnak, és olyan stílusban, ahogy akarják és tudják.
"A választott és kinevezett tisztviselők, mint tudjuk, gyakran azt értik a nyilvánosság professzionális kezelése alatt, hogy nem hagyják magukat kérdezni, miközben mások pénzét költik, és befolyásolnak életeket."
- Pontosan ezért választottam a közmeghallgatási felszólalásnak ezt a formáját:
frigyes.nolblog.hu/archives/2010/11/19/Szljegyzet_a_Jzsefvrosi_nkormnyzat_2010_december_1-i_kzmeghallgatsra/
mert nekem is elegem van, hogy a hivatal és hivatalnokai, a döntéshozók, valamint a képviselők és polgármesterek szemérmetlenül hazudnak. Ebben az esetben a Magdolna Projektről, az én történetemben pedig a Corvin Sétány Projektről (is).
Nagyon sok mindent tudsz a kerületről, és nyilvánvalóan nagyon fontos neked, sokat lehet tanulni belőle. A haragodat megértem, nyilván megvannak az okai, és gondolom, mérlegelést is végeztél, hogy ezzel a magad részéről is lényegében kizárod a kétoldalú kommunikációt.
Én ezzel szemben nagyon fontosnak tartom, hogy a problémamegoldó kommunikáció lehetőségei nemhogy nyitva maradjanak, hanem inkább bővüljenek. Könnyíti ezt, hogy erősen pragmatikus vagyok, döntően az érdekel, hogy a helyi szakpolitikákban és intézménymenedzsmentben alkalmazzák-e azt az eszköztárat, mérlegelik-e azokat a szempontokat, és megteszik-e a jó döntésekért, amit egy ekkora önkormányzattól 2010-ben ebben az országban el lehet várni.
(Egyébként, nem vagyok ideológiaellenes, csakhogy nincsenek színvonalasan megfogalmazott ideológiák, miközben a józan ész alapkövetelményeit is számtalanszor megsértik a közügyek intézésében, a félelmek körül forgó politizálást pedig teljesen terméketlennek tartom.)
Annak, amit én csinálok, az egyik fő erőssége, hogy olyan tényekből indulok ki, aminek a forrását is meg tudom nevezni. Nem állíthatom, és nem is állítottam, hogy az önkormányzat tisztviselőit most vagy a múltban lefizetik. A blogomban leírt esetek között vannak olyan jogsértések, ahol szerintem azonosítható, hogy kik tudtak róla, kik voltak döntési pozícióban, és kiknek jelentett anyagi előnyt a jogsértő gyakorlat. Ennyit tudok, a minősítés a hatóságok feladata. Az önkormányzattal való együttműködés itt úgy merül fel, hogy hajlandók-e a maguk eszközeivel megvizsgálni az ügyeket, és indokolt esetben büntető feljelentést tenni. Vagy pedig nem működnek együtt a jogsértésre figyelmeztető állampolgárral, aki ezért maga kénytelen feljelentést tenni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a mindenkori döntéshozó helyzetben lévők, akiket megkerestem, nem vállalták az érdemi együttműködést. Az egészen biztosan jogsértéseket elkövető jegyzővel szemben a munkajogi szankciót sem tartották indokoltnak, a szétzilálódott hivatal élén álló jegyző eltávolítását puhán oldották meg. Ami szerintem nagyon helytelen, mert enélkül sem a hivatalban, sem azon kívül nem fogják elhinni, hogy az új önkormányzat lényegesen javítani akarja az eljárásait, még ha egyébként erre van is szándék. Tehát ebben a vonatkozásban nekem a kommunikáció kérdése úgy merül fel, hogy hajlandók-e az önkormányzat hajlandó-e kommunikálni az ügyfeleivel és választóival a jogsértések elkerülése végett, vagy csak a nyomozó hatóságokon keresztül lehet velük kommunikálni, ami nyilván nem az ideális forma.
Korrumpálni egyébként akkor lehet ésszerű, ha egyszeri döntésekről és kevés döntéshozóról van szó. Az ügyek többsége, amelyek engem érdekelnek, ennek az ellentéte: a humán közszolgáltatásokat sokan, és hosszú időn keresztül rengeteg kis döntés révén nyújtják. A különböző apparátusok tagjai és a választott döntéshozók pedig elég változatosan gondolhatnak egy ügyről. Nagyon is lehet értelme, hogy plusz bátorítást kapjanak a problémák megoldására azok, akik szeretnék jobban végezni a munkájukat. A külső szemek figyelme a nyomást is fokozza, de a lényeg a biztatás. A problémák egyik gyökere ugyanis biztosan az, hogy a közszférában dolgozó akárhogy végzi a munkáját, nincs érdemi visszajelzés, a közvetlen főnök véleményén, időnként hektikus külső beavatkozásokon túl.
Egyrészt a párbeszéden soha nem zártam és nem zárom ki. A haragom pedig évtizedes hiábavaló küzdelem eredménye. A problémamegoldó kommunikáció lehetősége a bejegyzésemmel is nyitva maradt: egyszerűen válaszolni kellene rá. Azért ragadtattam magam ehhez a felszólalási módszerhez, mert elegem van abból, hogy nemcsak a szemembe hazudnak, hanem amit lehet, megpróbálnak elsunnyogni. Tudod volt olyan élményem, hogy a VIII. ker Rendőrkapitányságon "adták értésemre" hogy egy adott, és közmeghallgatáson mikrofonnal a kezemben szóvá tett ügyet ne feszegessek tovább, ha jót akarok magamnak... - vagy például közmeghallgatáson azt hallod, egy kínos kérdéstre adott válaszként, hogy pl. "majd jövő hét hétfőn az irodámban megbeszéljük, most nem". Szóval ilyen előzmények után írtam az, amit; és úgy, ahogy.
Becsülöm és tisztelem a pragmatizmusod... csak tudod, amikor évekbe telik a hiáőbavaló szájkarate, érvelhetsz keményen csak tények és érvek mentén, de hiába; a döntéshozókról minden lepereg; a valóság és a politikusok által hintett parasztvakítás szöges ellentétben van egymással... eljön az a pont egyfajta "aggregáthatásként", amikor kénytelen vagy azt mondani, hogy "ennyi volt... és elég".
Utolsó kommentek